Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
Vásárol és épít a tanüzem Egy asszony a cérnázóból Lendülettel nyílik az ■ ajtó. — Ez a lépcső. T — robban be rajta egy alacsony termetű asszony. Fúj egyet, és csak azután folytatja a mondatot: — nehéz már. Valamikor pedig de szerettem volna a lépcsőket járni, olyan házban lakni, ahol emelet is van. Most pedig ... Otthon csak négy lépcső van a bejáratig, de az is sok. Az asszonyt Bokor László- nénak hívják. Tizenöt éve három műszakban dolgozik a nagyatádi cérnagyárban. Tizenöt éve naponta nyolc órát gyalogol a cérnázógépek mellett. Feladata gyakran változik: olyan ember, aki minden váratlan megbízást kedvvel vállal el és pontosan teliesít. Az élet nem volt fukar Bokor Lászlónéval: többször kapott olyan megbízást, amelyre nem is számított. A nagykorpádi dohánytermelő napszámból élő lánya betegen érte meg a felszabadulást. Ezen a környéken sokáig állt a front; a lakó Irat kitelepítették. Tél volt, s a ' hideget nem bírta a fiatal lány... A felszabadulás évében a kaposvári kórházban ápolták. Amikor azt mondták, hogy meggyógyult, maradt a kórházban ; a többi beteget ápolta. Megszerette ezt a könnyűnek éppen nem mondható hivatást A kórházban 1846-bán kiállították a parttagsági könyyét. A gyógyulás után öt évvel ment haza Nagykorpádra. Behívták a jegyzőségre és közölték vele: iskolára küldik Budapestre. A tanfolyam után segéd jegyzőként dolgozott Lábodon, Sza-1 báson, s a tanácsok megala-1 kulása után — 1952-ben — [ megválasztották a marcali járási tanács elnökhelyettesének A nagykorpádi lány egy egész járás ügyeit intézte: érvelt vitatkozott, nemegyszer késő éjszakáig. Nehéz munka volt de szívvel csinálta. Az évek peregtek. Férjhez ment, aztán jöttek a gyerekek. Mind nehezebb volt a két hivatást — a tanácsi munkát és az otthoni feladatokat — összeegyeztetni. Bö- hönyére költöztek, ott lett tanácstitkár. Egy falu igazgatással kapcsolatos gondja egész embert kívánt. A család is megkövetelte a magáét Csakhamar kiderült: nagymama és bölcsőde nélkül nem vállalhatja lelkiismerettel ezt a kőt feladatot egy asszony. Döntenie kellett, és ő a családja mellett döntött. Bement a tanácsházára és bejelentette: lemond a titkári tisztségről. Kérték, gondolja meg, segítenek. Azt felelte, hogy gondolkodott már rajta, és így döntött. Felajánlották azt is, hogy maradjon otthon egy évig fizetés nélküli szabadságon, s addig csak megoldódnak a gyerekneveléssel kapcsolatos gondok. Nem egyezett bele. — Miért nem? A férjem akkor vidékén dolgozott, hetenként egyszer jött haza. A fiam ilyenkor megkérdezte: "Ki ez a bácsi ?« üem ismerte meg a saját apját. A ta- i nácstitkár sem teheti le a gondját, hát. engem se ismerjen meg a gyerek. 1958-ban megszűnt a munkaviszonya a tanácsnál. — Nem bánja? — Miért bánnám? A tanács egy nagy kaland volt: soha nem tudtam igazán hivatalom ember lenni. Évek jg csak nyáron volt munkája: a konzervgyár foglalkoztatta idénydolgozóként. Építkezni kezdtek, mert a lakás, amelyben éltek, majdnem rájuk szakadt. Kellett a pénz, bekopogott hát a cérnagyár személyzetiséhez. Azt kérdezte: kell-e munkás? Már hogyne kellene — felelték —, hiszen jönnek a cérnázógépek Budapestről. A gépekkel együtt lépett be a kapun Bokor Lászlóné, és a többi munkással együtt kezdte meg az 1910-es években készült berendezésekkel a termelést. 1963-han — a munkába lépés évében — bizalminak választották. Azóta egyfolytában végzi ezt a társadalmi feladatot is. — Ebből a tizenöt évből mi a legemlékezetesebb? — kérdezem az őszülő hajú asz- szonyt — Már, hogy mi a szép és mi a jó? Amikor én ide kerültem a gyárba, akkor örült az ember, hogy keresethez jutott. Nem úgy volt, mint most, hogy keresni kell a munkást. Sokszor panaszkodtam, amikor fáradt voltam, hogy nem szeretem, ki sem állhatom a gyárat. Pedig szerettem mindig, és ha néhány napig nem jöttem be, már hiányzott a gépek zaja, az emberek sietős mozgása, az üzem légköre. Az alacsony, folyton mozgó asszony szünetet tart, rendezi gondolatait. Valami szépet akar még mondani a gyárról, így folytatja: — Abban az időben, amikor ide kerültem, még nem volt szabad szombat, és nem volt gyermekgondozási szabadság. Gondolja el, mit jelentett akkor egy asszonynak a három műszak és az otthoni munka? Amikor betegek voltak a gyerekek, éjszakákat nem aludtam. Sokszor kifakadtam : nem bírom tovább, de birni tellett, és ha az ember latja a célt, akkor hihetetlen erőfeszítésekre képes. A másik r.ehéz időszak most volt a rekonstrukció alatt. Parkettát bontottak, utat törtek fel gépeket helyeztek át,, és nekünk termelni kellett. Összeszorítottuk a fogunkat és dolgoztunk. Azt mondják, Bokor Lásztó- né a tizenöt év alatt egyszer késett el, és soha nem volt igazolatlan mulasztása. — Most elmondom életem legnagyobb meglepetését és örömét — folytatja a gondolatsort. — Az idén november első napjaiban jön a postás, hoz egy levelet. Fehér boríték volt, rajta a címer. Néztem, az én nevemet írták rá. Felbontottam, elolvas+am, aztán nem értettem. Valahogy nem tudtam megérteni. Elolvastam még egyszer, leereszkedtem a fotelba és olvastam újra, addig. amíg el nem sírtam magam . . . Mert, hát sehogyan sem értettem meg, hogv miért én... Hogy én jelenjek meg az Országházban kitüntetés végett. — Mit gondol, miért kapta? — Hát miért? Hát azt én nem tudom. Az van a kitüntetésen, hogy Munka Érdemrend bronz fokozata. A gyárban mindig az kan új feladatot, akire biztosan lehet számítani. Bokor Lászlóné gyakran kapott a re- rekonstrukció alatt és azt megelőzően is váratlan feladatot A cérnázóban minden munkát nyugodtan rá lehet bízni. A régi gépeket — amelyeket szétdaraboltak az udvaron —, úgy ismerte, mint a tenyerét. Ezeket a gyors for- gású új berendezéseket nehezen szokja meg. Elsősorban a magas zajszint f áraszt ja. A szivárvány — amelyet itt a gyárban a sokszínű cérnából "formaik« — viszont nyugtatja. Nagyatádra évek óta nem érkezett minőségi reklamáció. Ez nem a gépek miatt van így, hanem azért, mert Bokor Lászlónék kezelik a gépeket Dr. Kercza Imre Kettős kör ra. . Leéndő gépészek a motor előtt Aligha gondolta volna Satz- ger uraság, miféle új életre nyílnak hajdanvolt kastélyának szárnyas ajtói. Száznegyven diák, valamint tanáraik élnek és dolgoznak a kastélyból átalakított iskolában, a hatalmas fák alatt, Ádánd község közepében. Fekete Istvánról kapta nevét az iskola; az író mellszobra ott áll a központi épület előtt, a kollégiumban pedig emlékszoba őrzi a régi tárgyakat, könyveket, amelyeket tanárok és diákok hosszú évek során gyűjtöttek. Első látásra nem vélné az ideérkező, hogy a kőkerítés mögött álló nagy épületekben leendő mezőgazdasági szakmunkásokat képeznek, inkább üdülőnek, szanatóriumnak gondolná. Három megyéből — Veszprémből, Zalából és Somogy- ból prkeznek ide tanulók, hogy három év múlva mint mezőgazdasági gépészek távozzanak. Többségük bentlakó. A változatos szakmai programok mellett még változatosabb szakköri munka, szabad idős tevékenység vár rájuk. A balatonszabadi termelő- szövetkezet tanüzeme fogadja a hetenként cserélődő fiúkat, akik a helyszínen ismerkednek — sőt gyakorolhatnak — a korszerű mezőgazdasági munkákkal, gépekkel, technológiákkal. A gazdaság többletterhet is magára vállal a jövendő szakmunkásokért. Hiszen nem kétséges, hogy a pénzbeli támogatáshoz jelentős munka is szükséges. Például a támogatási keretből megépülő 30 személyes tanulószálláshoz, mely a gazdaságban éppen dolgozó gyerekeket fogadja. Két év múlva befejeződik az építkezés, és rendelkezésre állnak az új gépek is. Nagy jelentőségű a szakoktató intézmények és a kapcsolódó termelőüzemek együttműködése. Egyetlen iskola sem rendelkezik olyan tőkével, hogy akár csak egy modem nagyüzemi gépet vásároljon. A tanüzemben amúgy is meglevő milliós masinák azonban elérhetők a gyerekek számára, s bár nem csekély felelősséget vállal a Rába-Steigert kezelő traktoros, mégis átadja leendő kollégájának a kormányt. — Régóta foglalkoztat bennünket egy kérdés — mondja Teke Miklós igazgató. — Vagy kevesebb gyerek született, vagy a fiúknak nem ízlik ez a szakma. Tény, hogy egyre nehezebb összegyűjteni a. megfelelő létszámot. — Kilenc éve tart mär ez az együttműködés, és csak jót mondhatunk — emlékezik visz- sza az igazgató. — A következő évek munkája új várakozással tölt el, hiszen pályázatunkat elfogadva, négymillió forintot juttatott a MÉM a szabadi gazdaságnak arra a célra, hogy fejlessze tanüzemét. Így tehát 1981-ig a szakmunkásképzési alap támogatásából a termelő- szövetkezet új tanműhelyeket épít, azokat korszerű műszerekkel látja el, és hat új traktort vásárol a gyerekek számáA »gyűjtés« már szeptemberben megkezdődik. Községről községre jár az iskola autóbusza, s az általános iskolákból egy-egy napra magával hozza az érdeklődő kisdiákokat. Itt állandó kiállítás, színes program várja őkét, valamint részletes ismertetés az iskola életéről, a szakmáról. Az eredmény csak márciusban látszik meg a jelentkezések, beiratkozások idején. Az öregdiákok. Emelik a rendszeres szociális ellátások összegét is A Minisztertanács határozata értelmében az alacsony ösz- szegű nyugdijakkal egyidőben, 1979. január 1-től növelni kell havi 100 forinttal egyes szociális ellátások összegét is. Emelkedik a hadirokkantak járadéka, a hadiözvegyek, a hadiárvák, a hadigondozott családtagok járadéka, a hadi- gyámoltak nevelési pótléka, a tanácsok által megállapított rendszeres szociális segély, a vakok rendszeres szociális segélye, a központi szociális segély, a csökkent munkaképességűek átmeneti segélyének legkisebb összege és a rendszeres szociális járadék, (Az intézkedés nem vonatkozók a tanácsok által megállapítható sorkatonai családi segélyre és a vakok személyi járadékára.) A rendezésben érintettek ösz- szességében 137 millió forint többletbevételhez jutnak. A 10O forinttal emelt összeg hez kell hozzászámítani a szokásos évenkénti 70 forintos kiegészítést is. Az emelést nem kell külön kérni, azit az illetékesek, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság. Uletve a tanácsok hivatalból hajtják végre. Az emelésnél is szabály, hogy azt csak egy jogcímen kaphatják az érintettek. Ha például valakinek mezőgazdasági termelőszövetkezeti járadékot ad a Nyugdíj- folyósító Igazgatóság és a tanácstól rendszeres szociális segélyt is kan, csak a termelőszövetkezeti járadék összege emelkedik, a segélyt változatlan összegben folyósítja tovább a tanács. Hasonló a helyzet azoknál a hadigondozottaknál is, akik járadékuk mellett például nyugdíjban is részesülnek. A Minisztertanács határozata alapján kidolgozott részletes szabályok pontosan megjelölik a különböző szociális juttatások 1979. január 1-től adható összegeit, valamint azokat az értékhatárokat, amelyek mellett az egyes ellátások folyósíthatok. A 100 forintos és az évenkénti 70 forintos emeléssel együtt például 1260 forintra nő a csökkent munkaképességűek részére folyósított átmeneti segély legkisebb összege; illetve a rendszeres szociális járadék. A teljes összegű rendszeres szociális segély összege 1110 forint lesz, 720 forintra nő a vakok személyi járadékkal együtt folyósított rendszeres szociális segélye. Az átmeneti segély vagy rendszeres szociális járadék és az özvegyi nyugdíj együttes összegének felső határa 1600 forint lesz. A rendszeres szociális segélyt igénylő tartásra köteles hozzátartozója tartási képességének vizsgálatánál mérvadó értékhatár is magasabb, 1510 forint lesz. A Minisztertanács döntése értelmében növelni kell a tanácsok segélyezésre fordítható kereteit, a rászorulók szélesebb körű támogatásénak biztosítása érdekébe». A készülődés volt a jellemző a most befejeződött hétre. Az ünnep — a karácsony — közeledtét érezni lehetett szinte mindenütt, a boltokban megnőttek a sorok, az emberek mosolyogva kívántak egymásnak kellemes ünnepet. Nagyobb táskával — jókívánságokkal megpakolva — indultak el reggelenkinit a postások. Másfajta készülődésnek is részesei voltuk a héten: az év vége közeledtével egyre több szó esik a jövő esztendő feladatairól. Az ország költségvetését szerdai és csütörtöki ülésén viatatta meg a parlament. A hozzászólók — a kormány tagjai és a képviselők azt hangsúlyozták, hogy rajtunk, az ország üzemeiben, gyáraiban, termelőszövetkezeteiben, az intézményekben és minden munkahelyen dolgozó embereken áll, hogy miként használjuk ki tartalékainkat, hogyan gazdálkodunk adottságainkkal, mit teszünk azárt, hogy a meglehetősen nehéz gazdasági helyzetben a tervezett szerint minőségileg a követelményeknek megfelelően emelkedjen a termelés, az ország lakosságának életszínvonala, javuljon a népgazdaság egyensúlya. A tegnapi lapokban napvilágot látott a jövő évi népgazdasági terv. Ez részletesen meghatározza tennivalóinkat A terv — a párt központi bizottságának december 6-i ülésén hozott határozatával összhangban — a népgazdaság valamennyi ágazata számára meghatározza a tennivalókat. E feladatokat csak akkor lehet teljesíteni, ha a döntéseket "a gazdasági irányítás és a gazdálkodás minden szintjén komolyan veszik, egységesen és következtésen végrehajtják. Egységes cselekvésre szólított fel hétfői ülésén a megyei pártbizottság is. hangsúlyozva, hogy a gazdálkodás minden ágában, minden gazdálkodási egységnél alapos helyzetelemzésre és a tartalékok feltárására van szükség. Ez az alapja annak, hogy a jelenleginél gazdaságosabban termeljenek a gyárak, az üzemek, a szövetkezetek. E célokat figyelembe véve tárgyalt pénteki ülésén a megyei tanács is: a testület megvizsgálta, hogy miként teljesítettük a középtávú területi és tanácsi terv időarányos részét. Megállapította, hogy az eltelt három év fejlődése megfelel a terv fő célkitűzéseinek. Egyes fontos területeken azonban — ilyen például a termelési szerkezet korszerűsítése — még csak kezdeti eredmények mutatkoznak. Nem lehetünk elégedettek a beruházás tervszerűségével, és lassan lavul a munka szervezettsége is. A határozat azt mondja ki, hogy »a gazdasági élet valamennyi területén az eddiginél összehangoltabb cselekvésre, a közös munkában részt vevők együttműködésére van szükség ... Tovább kell erősíteni ötéves tervünk eredményes megvalósításának biztosítékait.« Jövőre egyébként 885 millió forintot költünk beruházásra; a legtöbbet — 284 millió forintot — lakásépítésre. A héten többször adtunk hírt arról, hogy a vállalatok, szövetkezetek mennyiségileg teljesítették idei terveiket, s amit ezután termelnek, az többletet jelent. Az év vége közeledtével egyre többet kell beszélni a munkahelyeken is a jövő évi tervről. S az év első napjaiban már cselekedni, tenni azért, hogy hatékonyabb legyen a munka, minél kisebb ráfordítással érjük el gazdasági eredményeinket. Az ünnepet a hétköznapok alapozzák meg. Éppen ezért ünnep alkalmával — a jókívánságok után — arra sem árt gondolni; hogyan teljesítsük eredményesen a hétköznapok feladatait. Dr. K. I. — A falakon belül megismerik az alapokat, a nélkülözhetetlen tudnivalókat, kint a földeken pedig a valósággal találkoznak. A kettő nagyon szorosan összefügg — summázza az igazgató. Kettős körben folyik az oktatás, illetve még egy harmadik is társul hozzájuk. Évről évre eljönnek ide a 20. évüket betöltött gépészek, hogy 15 hetes bentlakásos tanfolyamon sajátítsák el a szerelőszakma fortélyait. Szép számmal akad közöttük olyan, aki nem is olyan régen ebben az iskolában kapta kézhez szakmunkás- bizonyítványát. — Ugye sok baj volt velünk, ugye mi voltunk a legrosszabbak? — kérdik tőlünk, amikor visszajönnek. Mi pedig örömmel látjuk, hogy a hajdani rossz tanuló, olykor rendetlenkedő kisdiák értelmes, komoly felnőtté vált az eltelt pár esztendő alatt. Az udvaron sorakoznak a régi és új traktorok. Némelyik indulásra kész, a másikból alkatrészek hiányoznak, a harmadik már soha nem indul el. — kiöregedett, csak szemléltető eszköz. A gépek mellett tanu^ lók tevékenykednek. A szakma alapismeretei itt kezdődnek, amikor a könyvben emlegetett táblára rajzolt elemek és képletek valóságosan — kissé olajosán kézbe vehetők. B. A.
