Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-21 / 300. szám
Tanácskozik az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) Gajdot János nógrádi és Gáspár Sándor beszéde Eredményeinkre büszkék vagyunk, a jövőt tekintve optimisták Tisztelt országgyűlési Az 1979. évi tervben, és a költségvetési javaslatban foglalt célokkal egyetértek. A kormány előterjesztése nyíltan beszél fejlődésünkről: eredményeinkről ugyanúgy, mint gondjainkról. Így van ez rendjén. Hiszen az ú.iabb eredmények elérése és a gondok megoldása nemcsak a kormányzati szervele, és nemcsak a gazdasági vezetők ügye, hanem valamennyiünkké, egész népünké. — Népgazdaságunk eredményei jelentősek — mondotta a SZOT főtitkára. — Gazdaságunk erős, mégsem lesz könnyű az 1979. évre kitűzött célok megvalósítása. A képviselők jól tudják: az a megái lapítás, hogy -nem lesz könnyű« évtizedek óta mindig jelen van, amikor feladatainkról beszélünk. És helyes, hogy jelen van, mert gazdálkodni, jól gazdálkodni mindig nehéz. Még szocialista viszonyok között is. — A szocialista társadalom építésében minden területen előbbre akarunk jutni. Arányos és harmonikus fejlődést akarunk továbbra is a társadalom építésében. De ehhez elsősorban a gazdaság terén kell biztositanunk az alapokat. Ez pedig a mainál magasabb színvonalú irányító és gyakorlati végrehajtó munkát követek Most az a feladat — hangsúlyozta —, hogyan lehet emelni a gazdálkodás, a termelékenység színvonalát, hogyan lehet takarékosabban, fegyelmezettebben dolgozni. Sok a tennivaló. Ezért nagyon határozottan emelnünk kell a követelményeket mindenütt és mindenki munkája iránt. Változtatnunk keli azon, ami változást igényel. Ehhez nagy segítség, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának legutóbbi ülése eddigi eredményeinkre építve és gondjainkat számba véve, reálisan meghatározta fejlődésünk jövő évi irányát és a végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket. Van mire építenünk — A gazdálkodás — hangsúlyozta Gáspár Sándor — számunkra nem valami rejtélyes, tőlünk független, rajtunk kívülálló folyamat. A szocialista társadalom, egyik nagy előnye éppen abban rejlik, hogy lehetővé teszi a gazdaság tervszerű irányítását. Ez igen nagy felelősséget jelent mindannyiunk számára Ahhoz, hogy 1979-es céljainkat megvalósítsuk, másképpen és jobban kell dolgozni, mint jelenleg. Ez nem lehet senki számára sem »-akarom vagy ném akarom« kérdése. — Sarkalatos pontja további fejlődésünknek — mondotta a továbbiakban —, hogy a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek között jobb összhangot teremtsünk. A fejlődés, az élet szüntelenül termeli a konfliktusokat, a gondokat. Ez természetes. Az viszont nem természetes, ha e konfliktusokból fakadó feszültségeket nem ismerjük fel, vagy lassan és vontatottan oldjuk meg őket Semmiféle szabályozási rendszer e konfliktusokat automatikusan nem oldja feL De a szabályozórendszernek a mindenkori adott helyzethez igazítása, korszerűsítése elősegíti a vállalati és népgazdasági tisztánlátást. Ezért a tervezett és részben már végrehajtott változásokkal egyet kell érteni, még akkor is, ha tudjuk, hogy azok az üzemek, a gazdálkodó egységek jelentős részében kemény feladatok elé állítják a munkást, a vezetést, a vállalatok kollektíváját. Az eredményes, hatékony és jó minőségű munka, a rend- és a fegyelem megteremtése, a dolgozók életkörülményeinek javítása szüntelen gondos mérlegelést, előrelátást, erélyt és megfontoltságot követel. A népgazdaság egy és oszthatatlan. A központi irányítás és az üzemi önállóság egymást kiegészítve erősíti és nem gyengítheti ezt az oszthatatlanságot. Az viszont igaz, hogy népgazdaságunk egésze olyan, amilyenek a részei. Ahol tehát a részekkel van gond, ott a részeket kü- lön-külön is állandóan tökéletesíteni kell, mert csak együtt érvényesíthetik az egységes egész előnyét, erejét. Azok a tennivalók — emelte ki —, amelyeket az 1979. évi terv- és költségvetési javaslat tartalmaz, reálisak. Megvalósításukhoz megfontoltságra, rendszerességre, konstruktív cselekvésre van szükség. Gazdasági feladataink következetes megvalósítása senkit nem menthet fel az élet- és munkakörülmények javításával, a munkahelyi biztonság és az üzemi demokrácia erősítésével, a munkahelyi légkör fejlesztésével való állandó foglalkozás alól. Ezek nem választhatók el a gazdaság terén levő feladataink megoldásától. Az életszínvonal 1979-ben is tovább fejlődik. Szerényebben ugyan, de fejlődik. Növekszik a reálbér, a reáljövedelem. Korábbi törekvéseinknek megfelelően a bérek az eddiginél jobban kell, hogy kötődjenek a teljesítményhez, a nyereség pedig a vállalatok és üzemek jövedelmezőségéhez. — Becsüljük meg jobban a jól dolgozó munkást, a szocialista brigádok mozgalmát. Szocialista fejlődésünk jelenlegi időszaka minden eddiginél jobban megköveteli, hogy a munkahelyeken, az üzemekben, a gyárakban, a hivata lókban minden kis és nagy kérdést közüggyé tegyünk. Az a vezetés érdemli meg a szocialista jelzőt, amely ki lúd ja váltani a dolgozó kollektívák érdeklődését a vállalat, a társadalom ügyei iránt, és képes a dolgozók aktivitását a jól átgondolt, világosan kijelölt feladatok megoldására összpontosítani. — A múltra tekintve és munkánk eredményeit számba véve — mondotta végül Gáspár Sándor — örülünk és büszkék vagyunk, a jövőbe nézve pedig optimisták, mert céljaink helyesek, és vannak eszközeink a megvalósításra. Jogos ez az optimizmus, mert rendelkezünk tapasztalt munkássággal, parasztsággal és értelmiséggel, amely képes a feladatok megoldására, képesek vagyunk a dolgozókat saját céljaik érdekében mozgósítani. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt, lenini elveken nyugvó politikája pedig lehetőséget ad, feltételt teremt minden építő erő ösz- szefogására. Dr. Szentkereszty Tamás (Békés m. 13. vk.), Rubóezk* Istvánná (Szabolcs-Szatmár m. 5. vk.), Jávorkai István (Komárom m. 2. vk.) és Legény Béláné (Szolnok m. 14. vk.) felszólalása után az országgyűlés téli ülésszakának első napja — amelyen az elnöki posztot felváltva töltötte be Apró Antal, Péter János és Raffai Sarolta — véget ért. A képviselők ma, csütörtökön, az 1979. évi' állami költségvetésről szóló törvényjavaslat vitájával folytatják munkájukat. (MTI) Csúcsforgalom a postán A múlt héten naponta 690 csomagot osztályoztak a kaposvári nagypostán. Ennyi érkezett. Kedden már nyolcszázat, de a régi postások állítják: karácsony előtt, 22-én, 23-án lesz kilencszáz. Egyre több a »disznóvágásos csomag-«. 19-én 120 »gyorsan romló« jelzésűt kézbesítettek, amely feltehetően kóstolót rejtett, Általában négy gépkocsi szállítja a címzettekhez a csomagokat, azonban ezekben a napokban be kellett állítani az ötödiket is, hogy győzzék. Nemcsak kapunk, hanem küldünk is ajándékot: pénteken 817, hétfőn 490 csomagot adtak föl Kaposváron. Ezek kétharmada »gyorsan romló«, »expressz« jelzéssel kelt útra. Sokat könnyített a csomagolórészleg dolgozóin, hogy úgynevezett bérmentesítő gépet kaptak. Ez bélyegzi a súly után kifizetendő összeget, tehát nem kell az itt dolgozóknak munkaidejük végeztével bélyeget ragasztaniuk a csomagokra. liengeteg levél, képeslap fordul meg az 1. számú postahivatalban. Nagy segítség, hogy sokan végeznek társadalmi munkát. Például a Táncsics Mihály irányító brigád száz munkaórát ajánlott föl a szabad idejéből. Ők a postán megforduló összes küldeményt válogatják. öt nyugdíjas jött, hogy a fárasztó decemberi napokban könnyítsen fiatalabb társain. Egyikük a kézbesítőosztályon a nyugdíjak elszámolását ellenőrzi, a másik a főpénztárban dolgozik, hárman pedig a helyben fölvett levélpostai küldeményeket kezelik. Bőven van mit tenniük, hiszen például 18-án 43 600 darab levelet szedtek össze a levélszekrényekből, és 80 000 darab volt az úgynevezett átmenő levél, amelyet Kaposvárra, Illetve a vonzáskörzetébe küldtek. A kaposvári főpostán dolgozók az előírtnál egy órával tovább dolgoztak ezüst- cs aranyvasárnap. Így tartották ésszerűnek, ezzel tudtak az üzletek nyitva tartásához alkalmazkodni. Ezüstvasárnap 1 millió 600 ezer forint, arany- vasárnap pedig 2 millió 700 ezer forint vándorolt hozzájuk. Megnőtt a táviratforgalom is: 15—20 százalékkal több, mint novemberben volt Itt is igyekeznek helytállni, alkalmaztak egy második motor- kerékpáros kézbesítőt. A postások átérzik a nyugdíjasok helyzetét. December 13-tól fizetik a nyugdíjakat Legutóbb egyetlen kézbesítő sem vette ki a szabad szombatját, hanem hordta a pénzt A szokásos kilenc óra helyett már nyolckor indultait. A tavalyinál nyolc-tíz százalékkal több tennivalóval sikeresen birkóznak a posta dolgozói. G. J. AZ ATLANTI-ÓCEÁNON ÁT Föld, föld ! (Atlanti-óceán) — A New Yorktól Cherbourgig tartó ötnapos utazás sokkal rövidebb- nek tűnt a rendkívül gazdag programok miatt A kapitány és a hajó személyzete gondoskodott arról, hogy aki nem akar, az ne unatkozzon a Queen Elizabeth—2 fedélzetén. Tapasztalatom szerint nem is unatkozott ott senki, pedig igen kevés kötött program volt Ezek közé tartozott az étkezés és a filmvetítés. Az európai partokhoz közeledve minden nappal előre kellett állítani az órákat, hogy a célhoz érve áthidalhassuk a Á szülőkre is számítani lehet Az úttörővezetöi értekezletek tapasztalatai Minden általános iskolában befejeződött a csapatszintű úttörővezetői értekezlet, mely az első állomása a jövő év áprilisában sorra kerülő VII. országos úttörővezetői konferencia előkészítésének. Az 1975-ös konferencián három fő állásfoglalás fogalmazódott meg — a politikai jelleg, a gyermekszervezeti és a szervezeti ‘jelleg —, melyeknek megvalósítását most értékelték. Minősítették az úttörő- csapatok az eltelt három év munkáját is: a vállalt feladatokat mindenütt teljesítették. Minden mozgalmi év új jelszóval indul. Az idén »A mi világunkért« jegyében végzik a pajtások a mozgalmi munkát. A működési szabályzat módosítása mindenütt nagy figyelmet keltett. Ennek egyik része a hat és a tizenkét pont megváltoztatása, úgy, hogy az a mai kor úttörőjének szemléletét tükrözze. A csapatok az eddiginél nagyobb gondot fordítottak az értekezlet előkészítésére, a csapatvezetői beszámolók is ezt mutatták. Az úttörővezetők kritikus szemmel nézték, reálisan minősítették a végzett munkát. Foglalkoztak a kulturális és sportmunkával, az ifivezetőkkel, a KISZ- és a társadalmi szervekkel, valamint a fegyveres testületekkel kialakított kapcsolattal, s a gyermek önkormányzati rendszerrel. Jól működnek az elmúlt három évben bevezetett tagfelvételi és szakpróbák, valamint ‘ a^ úttörőgárda és a vezetőképzés. Az úttörőmunkát előrelendíti a bukásmentes őrsökért hirdetett mozgalom. Az értekezletek sok tanulsággal is. szolgáltak, melyek elősegítik az újabb feladatok meghatározását. Szinte 1 mindenütt szóba jött az úttörővezető munkastílusa, a rajvezetőség működése. Az a tapasztalat, hogy arányosabb munkamegosztásra kell törekedni a csapatokon belül. A vállalt feladatokat csak úgy tudják jól végrehajtani,1 ha a csapatok lehetőségeihez szabják azokat, így az értékelés is sajátos szempontok szerint történik, hiszen az iskolák különböző adottságúak. A szülők mindig szívesen segítenek, rájuk még jobban is lehet építeni. A gyermekek közéleti, közösségi emberré formálása a tanításban és a mozgalmi nevelésben is első helyen ált. A most véget ért csapatszintű úttörővezetői értekezleteken megválasztották a csapatvezetőket és a vezetőséget, valamint a küldötteket, akik a járási-városi konferenciákon a csapatokat képviselik. A járási konferenciát januárban, a megyeit február 24-én tartják. 6 óra különbséget, mely az európai és az amerikai kontinens között van. Aki megfeledkezett az óra naponkénti igazításáról, az biztosan elkésett a reggeliről és várhatott, hogy a következő turnus is befejezze az étkezést. Az ilyen késedelem esetenként kifejezetten jót tett, mert a finom ételek, a nagy kényelem és a viszonylag kevés mozgásmiatt a kívántnál gyorsabban kötött a háj, feszültek a tegnap még kényelmes ruhák az utasokon. S mindehhez jött még az a veszedelem is, melyet a jóízű sörök jelentettek a karcsúságra. Igaz, hogy a sétákon kívül volt több olyan szervezett program is, ahol le lehetett dolgozni egy kis súlytöbbletet. Ezek között talán a legnépsze- rűbbek voltak a táncdélutánok és az esti táncok, a tánctanfolyamok. Igaz, hogy a résztvevők túlnyomó többsége nem fogyási, hanem ismerkedési és jó szórakozási szándékkal csatlakozott e programokhoz. De végeredményben mégiscsak a kellemes időtöltés volt a lényeg Azok részére, akik már túljutottak a játékra vágyás korhatárán, mesedélutánokat és kulturális programokat szerveztek. A bárokban körbeültetett nagymamák és nagypapák mikrofont kaptak a kezükbe, és elmesélhették unokáikkal kapcsolatos legszebb élményüket. Ezek a programok mindig igen népesek voltak, mert a hajó utasainak nagy többsége tül volt a Íratva non. A pénzköltési lehetőségeket egyébként kitűnően megszervezték a hajón. A felső szintek egyikén olyan üzletsort rendeztek be, melyet a Váci uí-íban is megirigyelnének. Lehet ott venni minden hasznos és haszontalan dolgot. Ha valakinek elfogyott a készpénze, de tudta igazolni, hogy van bankbetétje, mindent vásárolhatott hitelbe is. Egyedül a játékkaszinókban nem lehet hitelre, »-hozómra-« játszani. Ott mindenki csak a készpénzt szereti. Az utazás idején az egyik legszórakoztatóbb esemény a kapitány fogadóestje volt A hajó napilapja kérte a tisztelt utazóközönséget, hogy estélyi ruhában jelenjen meg a nagy eseményen. A megadott időpontra vonulni kezdtek az utasok a hajó legnagyobb bárjának irányába. A csaknem két méter magas kapitány ott állt a folyosón a bár ajtaja előtt, mindenkit kézfogással üdvözölt, és valami köszönésfélét morgot't — a. normálisnál háromszor nagyobbra nőtt — orra alatt. Látszott az arcán. hogy már a pokolba kívánja a kedves utasokat, akiknek áradata nem szűnt meg vonulni. 1B0Ö utassal kellett ezen az estén kezet fogni. A vége felé már csak állt, könyökét a csípőjéhez szorítva tartotta jobb kezét, melyet kézfogás gyanánt az érkező tisztelgők vagy megszórdítot- tak, vagy megérintettek. Látszott a kapitánv arcán, hogy a legkellemetlenebbül az érinti, ha valaki szabályosan akar kezet fogni vele, mert akkor kirángatták a csípőre simított kezét nyugalmi helyzetéből. Az egész ceremóniáról, minden kézfogásról fényképek is készültek, amelyeket másnap meg lehetett vásárolni. A fogadás végén a kapitány még bejött a bárba, pezsgőt ivott a vendégel tiszteletére, maid másnapra jó időt ígérve távozott. Mint később hallottam, egyenesen a szaunába ment, hogy rendbe hoz- 1 za az 1800 kézfogástól-- meggyötört kezét. A legelszomorítóbb élményeik közé az a felfedezés tartozott, hogy a hajóról a szemetet a tengerbe dobálják. Naponta egyszar-kétszer plasztikzsákok tömegét, italosdobozok tucatját dobálták ki a hajóról. A papírdobozok elázva gyorsan elsüllyedtek, de a plasztikzsákok ott táncoltak a hullámokon. Ha arra gondolunk, hogy csak a Queen Elizabeth—2 évente tizenötször teszi meg ugyanezt az utat az amerikai és az európai kontinens között, s minden alkalommal kidobálnak több tonna szemetet, mekkora szeméttelepet teremthettek már a tengerfenéken az útvonal alatt? Ez a fajta szemetelés a nemzetközi szabályok értelmében tilos. Miért nem vonatkozik akkor ez a tilalom a nagy orrú kapitány legénységére? Utazásunk utolsó napján a kapitány kormányfülkéje alatti teraszról gyerekek kezdték kiabálni: Föld! Föld! ök látták meg elsőnek a francia partok közeledését jelző kis szigetcsoportot. A hajó körül sirályok hada kezdett röpködni, majd megérkezett egy kisebb motoros hajó, amely közvetlenül a — sebességét már erősen csökkentett — hajónk oldalához simult A leeresztett lépcsőn emberek másztak fel a hajónkra. Francia hivatalos személyek voltak, akik még a kikötés előtt ellenőrizték a kiszállók útiokmányait. Azután újabb kis hajók és vitorlások érkeztek, üdvözölték hajónkat, amire a Queen Elizabeth—2 fülszaggató _ dudálással válaszolt. Hajónk motorja több kilométerrel a kikötő előtt leállt, onnan, már vontatták, mert az óriási test nem tud manőverezni a számára szűk kikötőben. Olyan simán álltunk be a cherbour- gi dokkba, hogy észre se vettük, »Bözsink« mikor került teljes nyugalmi állapotba. Szerencsésen megérkeztünk, és már európai föld van a lábunk alatt. Üdvözlünk, Európa! Kovács István I Csillik András budapesti képviselő után Gáspár Sándor, az I MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára szólalt fel.
