Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-21 / 300. szám
I AZ MSZMP SOMOGY HEGYE» BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Célgépek, „házon belül" Megkezdték a költségvetés vitáját TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA Ara; 60 fillér A terv fő célja: a népgazdaság egyensúlyának javítása XXXIV. évfolyam 300. szám 1978. december 21., csütörtök Szerda délelőtt 11 órakor a Parlamentben megnyílt az országgyűlés téli ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczcl György, Apró Antal, Biszku Béla, I Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Németh Károly es Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Jelen voltak a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Megemlékezett dr. Orbán Lászlóról, az őszi ülésszak óta elhunyt országgyűlési képviselőről, akinek élete már ifjú korától összeforrt a szocializmusért, az emberek boldogulásáért vívott küzdelemmel. Orbán László a tudatos, a mindig tettre kész kommunista harcosok közé tartozott. Bátor kiállása a fasizmus elleni harc éveiben, odaadó munkássága a felszabadulás utáni esztendőkben példa mindany- nyiunk számára. Munkássága mindenekelőtt hazánk kulturális életének kibontakoztafásában, népünk, ifjúságunk műveltségének emelésében játszott meghatározó, a jövőre is kiható szerepet. — Törvényhozói tisztjében is sokat vállalt, sokat tett, és (hűséggel szolgálta megbízóit: a népet, a hazát, a pártot, I megkülönböztetett figyelmet, J tiszteletet és szeretetet kivíva magának — hangsúlyozta Ap- I ró Antal, majd javaslatára az országgyűlés néma fölelállás- sal adózott dr. Orbán László emlékének, érdemeit pedig jegyzőkönyvben örökítette meg. Apró Antal ezt követően bejelentette, hogy' az Elnöki Tanács — az alkotmány rendelkezésének megfelelően — bemutatta az országgyűlésnek a legutóbbi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentést. A jelentésit az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Törvényhozásunk elnöke arról is tájékoztatta a képviselőket, hogy a Minisztertanács megbízásából Faluvégi Lajos pénzügyminiszter benyújtotta a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot, dr. Markója Imre igazságügy-miniszter pedig a büntetőtörvénykönyvrőü szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés ezt követően elfogadta az ülésszak tá rgysorozatát : 1. A Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; 2. A büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat; 3. Interpellációk. Ezután — a napirendnek megfelelően — megkezdődött a jövő évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Elsőként Faluvégi Lajos pénzügyminiszter emelkedett szólásra. A pénzügyminiszter expozéja Tisztelt országgyűlés! Az 1979. évi állami költségvetés benyújtása előtt részletesen és kritikusan megvizsgáltuk gazdaságunk" helyzetét, az V. ötéves tervidőszak már eltelt három évében lezajlott gazdasági folyamatokat Ebben a munkában és feladataink kijelölésében mindenekelőtt az MSZMP Központi Bizottságának ez év december 6-i és korábbi határozataira támaszkodhattunk. Gondosan mérlegeltük azokat az ajánlásokat, amelyeket az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága tett Megállapításaink és költségvetési előirányzataink összhangban vannak ezekkel, és természetesen a jövő évre vonatkozó népgazdasági tervvel is. Gazdasági helyzetünkről a képviselő elvtársak külön, részletes írásbeli tájékoztatást kaptak. Ennek most csak a lényegét emelem ki. Az elmúlt években fenntartottuk gazdaságunk dinamikus fejlődését; bár a nemzeti jövedelem kisebb mértékben nőtt a tervezettnél, a lakosság fogyasztása mégis majdnem az előirányzott ütemben növekedett. Gyarapodtak és korszerűsödtek a népgazdaság termőalapjai, s felhalmozásra jóval többet költöttünk az elgondolt- nál. A tervezettnek megfelelően javul a munka termelékenysége, s bővült a külkereskedelmi forgalom. De erőfeszítéseink ellenére sem bontakoztak még ki eléggé népgazdaság hatékonyabb fejlődését tartósan segítő folyamatok. A fejlődés minőségi követelményei nem érvényesülnek eléggé. A beruházások és az eszközök hatékonysága, a termelés és az értékesítés jövedelmezősége, s az anyag- és energiatakarékosság nem kielégítő. A létrehozott nemzeti jövedelem az elmúlt három évben — akárcsak 1978-ban — nem fedezte teljesen a belső felhasználást, azaz a fogyasztást és a felhalmozást. Ezért — hogy céljainkat megvalósíthassuk — a hiányt behozatali többlettel, hitellel kellett pótolni. A gazdálkodás tényein ki- | vül átgondoltuk a tervezés- | nek, a szabályozásnak és az j intézményrendszer működésének a színvonalát és hatás- ‘ fokát. Be kell látnunk, hogy a gazdasági fejlődés megváltozott feltételeinek sürgető kényszerét alábecsültük, belső alkalmazkodóképességünket pedig némileg túlértékeltük. Feladatainkat a következő évre és évekre ebből a könnyűnek és egyszerűnek korántsem mondható — helyzetből kiindulva kellett meghatározni. Az 1979. évi népgazdasági terv fő célja a népgazdaság egyensúlyának javítása. A gazdasági egyensúly fokozatos elérésének útjára csakis úgy léphetünk — mondotta —, ha mérséklődik a növekedés üteme, mindamellett erőteljesebben kibontakoznak az intenzív gazdasági fejlődés jegyei; ha a hatékonyság és a növekedési ütem új, kölcsönös egymásra hatása alakul ki. A termelésnek és a nemzeti jövedelemnek az 1978. évinél mérsékeltebb, 3—4 százalékos — ezen belül az ipar termelésének mintegy 4, a mezőgazdaságénak 3—3,5, az építési-szerelési teljesítménynek pedig 1 százalékos — növekedésével számolunk. A gazdasági egyensúly akkor javulhat, ha a mérsékeltebb növekedés mellett a gazdaságos kivitel erősen bővül, egyszersmind a behozatal növekedésének üteme csökken, vagyis kevesebb külső forrást veszünk igénybe. Ezen belül a KGST-országokkal folytatott külkereskedelmi forgalmat a hosszú távú államközi szerződésekben foglaltaknak megfelelően irányoztuk elő, úgy, hogy a kivitel a behozatal növelésének lehetőségeihez igazodjon. A belföldi felhasználásnak erőnkön felüli fokozását nem folytathatjuk. Ezért a jövő évben a fogyasztás csak kevéssel növekedhet, s a felhalmozásnak csökkennie kell; A lakosság fogyasztása 2,5—3 százalékkal .bővülhet, az élet- színvonal emelésében tehát a folyamatosság, ha szerényen Is, és nem minden réteg számára, de megvalósítható. Az egy lakosra jutó nomi- náljövedelem átlagosan 7 százalékkal, a fogyasztói árszínvonal 4,7—4,9 százalékkal lesz magasabb. A fogyasztói árszínvonal emelkedésében — mint a korábbi években — hatósági áremeléseknek és piaci tényezőknek egyaránt szerepe lesz. Az egy főre jutó reáljövedelem végül is mintegy 2 százalékkal nő. Az életkörülményekben mindinkább meghatározó a jó áruellátás, a szélesebb áruválaszték. Nemcsak a kereskedelemnek, hanem a termelővállalatoknak is sok a tennivalójuk abban, hogy az áruellátásban az elért színvonal fennmaradjon, s ahol mód van rá, javuljon is. Föltesszük: társadalmunk minden rétegének egyetértésével találkozik az a költség- vetési előirányzat, amely lehetővé teszi, hogy fölemeljük a régen megállapított alacsony nyugdíjakat, s ezáltal enyhítsük egy társadalmi gondunkat. A Szakszervezetek Országos Tanácsának javaslatait is figyelembe véve, január elsejétől havi 400 forinttal emeljük az 1954 előtt, 300 forinttal az 1954 és 59 között, valamint 100 forinttal az 1960 —1971 között megállapított — 1700 forint alatti — saját jogú nyugdíjakat. Kiegészítjük az özvegyi ellátást is. Száz forinttal emeljük a nyugdijak alsó határát, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti járadékot és a szociális ellátást; havi 500 forintra egészítjük ki a házastársi pótlékot. Ezek az intézkedések egymillió 300 ezer nyugdíjasnak a jövedelmét " növelik, együttesen egy- milliárd 800 millió forinttal. Ezenkívül ebben az évben is emeljük a szokásos arányban, de legalább 70 forinttal mindenkinek a nyugdíját, az előbbiekben már említettekét is. Ez átlagosan 4.8 százalékos emelést jelent, és további egy- milliárd 700 millió forintot. Beruházásra összesen 204— 206 milliárd forintot fordíthatunk. Beruházásunk 1979-ben — bár az ez évinél alig nagyobb — így is kerek 20 milliárd forinttal haladja meg a középtávú terv időarányos előirányzatát. Ez pénzügyi szempontból lehetővé teszi, hogy a már megkezdett beruházások tervszerűen megvalósuljanak. A népgazdasági tervben és az előterjesztett állami költségvetésben arra törekedtünk, hogy az irányítás elsősorban közgazdasági eszközökkel befolyásolja, de ahol szükséges, ott határozott és egyértelmű fellépéssel kiigazítsa a gazdasági folyamatokat. Amellett, hogy módosítottuk a vállalati tevékenységet befolyásoló gazdasági szabályozó eszközöket, a közvetlen állami döntéseket is szigorítottuk — emelte ki Faluvégi Lajos. — A célok eléréséhez szükséges változások módosítják a vállalati gazdálkodás pénzügyi feltételeit A vállalatoknak több adót kell fizetniük; az általános nyereségadó kulcsa, amely eddig 36 százalék volt, ezután 40 százalékra emelkedik. Így a vállalatok az elért nyereségből az eddiginél kevesebbet helyezhetnek saját érdekeltségi alapjaikba. A vállalatok kiegészítő beruházási forrásként a tervben megjelölt célokra összesen az ez évivel megegyező mértékű állami támogatást vehetnek igénybe, de a jövőben az erre szánt összegeket szigorúbb gazdaságossági követelményekkel kívánjuk kihelyezni. A mezőgazdaságban is szükség van a beruházási vásárlóerő mérséklésére, mind az állami gazdaságokban, mind a termelőszövetkezetekben. Itt is növekedik a kötelező tartalék és a forgóalapnak saját eszközökből va(Fályiatás a 2. oldalon) A Rába Vagon- és Gépgyár célgépgyáregysége speciális alkatrészgyártó automatákat készít — belső, gyári igények kielégítésére. E gyáróriás »házon belül-« megoldja a gépcserét, így devizát takarít meg. Képünkön: A bátsóhíd- gyáregység részére készülő fúrógép, amelyet koszorúagyak készítésekor használnak. (MTI-fotó Hadas László jelv.) Kádár János üdvözlő távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára táviratban köszöntötte Leonyid Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét abból az, alkalomból, hogy születésnapján a Szovjetunió Hőse Aranycsillagával és Leninr renddel tüntették ki. (MTI) Munkatársunk jelenti a Parlamentből Szabályozós és hatékonyság Két fogalom gyakran hangzott el tegnap a Parla mentben a költségvetési törvényjavaslat vitájában: az együk a szabályozórendszer, a másik a hatékonyság. A szabályozórendszer változása — a képviselők megítélése szerint — a termelés gazdaságosságának növelését, a népgazdaság érdekeit szolgálja, azzal, hogy az eddiginél szigorúbb feltételekkel ösztönzi a vállalatokat tartalékaik föltárására, a hatékonyság növelésére. Helytelen — és káros — az a szemlélet, amelyik a vállalatok eredményeit termelésük gazdaságossága alapján ítéli meg a szabályozókat. A vállalatok megítélésének mércéje az, hogy képesek-e nyomon követni a körülmények változását és alkalmazkodni hozzá. Milyen konkrét feladatokat jelent a hatékonyság növelése például, a kohó- és gépiparban? A Parlament folyosóján így felelt erre Soltész István kohó- és gépipari miniszter. — Többfajta mutatóval mérhetjük a hatékonyságot: az egyik ilyen az egy fóré jutó termelési érték növekedése, a másik az export és import aránya, a harmadik pedig az, hogy hány forintért termelünk meg egy dollárt. A kohó- és gépiparban jövőre a népgazdasági előírásoknak megfelelően 18 százalékkal kívánják növelni a dollárelszámolású exportot, az innen származó import viszont csak néhány százalékkal emelkedik majd. Ezt úgy érhetik el a gyárak, hogy jobban, de megfontoltabban gazdálkodnak az alapanyaggal, az energiával, az alkatrészekkel, keresik, kutatják annak a lehetőségét, hogy az. importanyagot és alkatrészt hazai termékkel helyettesítsék. A kérdést — mit tesznek a hatékonyság növelése érdekében? — föltettem egy gazdasági vezetőnek is. Horváth László képviselő, a nagyba- jomi tsz elnöke így felelt: — A jövő évi tervek készítése megkezdődött. Az előkészítés kapcsán tisztáztuk valamennyi szakemberünkkel, hogy munkájuk megítélésének alapja jövőre nemcsak az lesz, hogy menynyit termelnek, hanem azt is vizsgáljuk: mennyiért állítják elő a kenyérnekvalót, a takarmányt, a zöldségét. — Drágán termel a tsz? — Viszonylag drágán. A kedvezőtlen adottságok miatt több műtrágyát használunk és ez jelentős költséget okoz. Ügy határoztunk, hogy ezentúl a műtrágyát fokozatosan helyettesítjük szerves trágyával. Még jobban kiterjesztjük és rendszeresebbé tesszük a talaj tápanyagvizsgálatát: annyi hatóanyá- got juttatunk csak a növények gyökeréhez, amennyire feltétlenül szükségük van. Az állattenyésztésben csökkentjük az abrak fölhasználását, helyette több tömegtakarmányt termelünk, s üzem- szervezési intézkedésekkel törekszünk az anyag- és energiafelhasználás csökkentésére. Nagyon fontosnak tartom az anyagi ösztönzés korszerűsítését is. Ennek az a lényege,, hogy' a jövedelmek még inkább tükrözzék a végzett munkát, az eredményekhez való hozzájárulást. Dr. Kcrcza Imre
