Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-20 / 299. szám

az Atlanti.óceAnon At Mi lett az elődökkel? '(Atlanti-óceán) — A hajó legkellemesebb része kétség­telenül az ebédlő, helyeseb­ben ebédlők, mert éppen öt van belőlük. Szeretem a fran­cia konyhaművészet termé­keit, ezért a francia éttermet választottam. A hajó saját nyomdájában készített előkelő étlapon ebédre több mint tíz­fajta ínyencség van felsorol­va, vacsorára valamivel keve­sebb. Panaszra azonban se este, se reggel nem lehet ok,' mert mindenki annyiszor kap az ízletes ételekből, ahányszor akar. Csak a gyomor befoga­dóképessége szab határt. Uta­sításra a pincérek is szívesen kínálják az ételeket, hiszen a drága hajójegy árában olyan összeget számítanak fel az ét­kezésért, hogy a hajóstársa- ság semmiképp sem károsod­hat A hajó naponta megjelentő négyoldalas lapja és az ugyancsak naponta megjelenő négyoldalas tájékoztató hen­cegve dicsekedett azzal, hogy 20 tonna húst, 16 mázsa hal­féleséget, 2 tonna kaviárt, 20 ezer palack bort és 35 ezer palack pezsgőt hoztak maguk­kal az útra. Ennek ellenére nem tudták kielégíteni mara­déktalanul az utasok igényét, például akkor, amikor kisüsti pálinkát és egri bikavért kér­tem. Ebből is látszik, hogy még egy luxushajón is vannak hiányosságok. Vacsora után minden szom­jas ember a bárokba sietett. És hányán voltak! Igaz, bár is volt elég. Mivel a felszol­gált italokért fizetni kell, a hajóstúrsaság egyik nagy be­vételi forrásai ezek az iddo­gálók. A szomjúság kielégíté­sénél is rendkívül nagy a rugalmasság. Ha valaki a ha­jó valamelyik részén leül, egy pincér mindjárt előkerül vala­honnan, és kérdezi, mit hoz­hat. Igen kevés alkalommal részesülnek visszautasításban. Iddogálás közben aztán gyorsabban és könnyebben ment az ismerkedés, a mesé- lés. Egy nyugdíjas tengerész­kapitány az iránt érdeklődött a hajón először utazóktól, hogy ismerik-e a hajó, a Queen Elizabeth—2 elődeit. — Nem nagyon — mondta valaki —, de azért ihatunk rájuk. — Csak az emlékükre — mondta az öreg tengeri ró­ka meghatottan, majd mesél­ni kezdett. Az első előd az 1936-ban épült Quen Mary, amelynek hossza 339 méter, súlya pedig 81 ezer tonna, vagyis nagyobb a jelenleg is forgalomban levő hajóknál, a Queen Elizabeth— 2-nél. A Queen Mary viszony­lag fiatalon, 31 éves korában ment »nyugdíjba«. A tulajdo­nos, az angol Cunard cég, 3,4 millió dollárért adta el a ka­liforniai Long Beach város­nak, amelynek tanácsa ide­genforgalmi célokra vásárolta meg a kimustrált luxushajót. A Los Angeles közelében levő városka több millió dollárt költött a hajó rendbe hozá­sára, azt remélve, hogy éven­te legalább 3 millió turista látogatja meg. s a Queen Mary így a városka kincses­bányája lesz. A szép remények azonban nem váltak be, mert első évben csak 1,4 millió turista kereste föl a kikötőbe vonta­Bemutató pénteken ACandide-oí próbálják Francois-Marie Arouet két­száz éve halott. Voltaire vi­szont. él. Ugyanaz a személy eredeti és fölvett nevén. Vol- taire-t megtartották művei. PikaresZkbe illő életet volt kénytelen élni. Huszonhárom évesen tragédiát ír — azOidi- puszt —, s ez híressé teszi. Harmincegy évesen megsért egy főurat, ezért a Bastille-ba zárják. El kell hagynia az or­szágot, csakúgy, mint később hősének, Gandide-nak, mely név magyarul jámbort jelent. Az angliai évek termékenyí­tőén hatnak rá. A társadalmi és politikai viszonyok alapos tanulmányozásával alakítja ki filozófiáját, mely a haladásba és az értelem erejébe vetett hiten alapult. Amikor vissza­térhet Párizsba, fellép a dog­matikus gondolkodás, a fran­cia feudalizmus embertelen­sége ellen. Ismét el kell hagy­nia a fővárost. A svájci határ közelében, Femey-ben talál menedéket. Itt írja a Candi- de-ot. Regényíró, filozófus, költő, drámaszerző, tudomá­nyos ismeretterjesztő, törté­nész, publicista stb. Óriási életművet hagyott maga mö­gött. Színpadi művei közül a leghatásosabbak a Zaire és a Mohamed. A kaposvári Cslky Gergely Színház társulata karácsony előtt, pénteken mutatja be a Candide, vagy az optimizmus című Voltaire-regény színpadi változatát. A színház a film után talált rá erre a műre; mint ismeretes, 1960-ban ak­tualizált francia film készült belőle. Jelenleg két színpadi változata ismeretes nálunk. A Radnóti Irodalmi Színpad ősszel mutatta be Serge Garni adaptációját. A Csiky Gergely Színház produkciója magyarországi ősbemutató lesz, hiszen itt a másik vál­tozatot játsszák, s ennek az első premierje a Brodway-n volt. A színpadi mű szövegét Hugh Wheeler, verseit Ri­chard Wilbur, Stephen Sond­heim és John Latouche írta. A zeneszerző neve a legis­mertebb »márka« : Leonard Bernstein, a West Side Story zeneszerzője. Reméljük, hogy a Candide musical a javából! Magyarra Ungvári Tamás fordította a színpadi művet. (A regényt Gyergyai Albert.) A versek magyar szövegét Bródy János írta. A kaposvá­ri produkcióban játszik majd Csernák Árpád, Spindler Bé­la, Nagy Anikó, Balkay Géza, Csákányi Eszter, Olsavszky Éva Kossuth-díjas, Mihályi Győző, Gőz István, if). Mucsi Sándor, Balogh Tamás, Czakó Klára és Simon Zoltán. A zenei vezető Hevesi András, a díszletet Szegő György, a jelmezeket vendégként Csen- gey Emőke tervezte. A ren­dező Gazdag Gyula, a hatva­nas években indult filmren­dező nemzedék tagja, aki Ka­posváron Sarkadi Imre Osz­lopos Simeon című drámáját állította színpadra, és társ­rendezője volt a Bűvös erdő című gyermekszínházi pro­dukciónak is. Pénteken este egy jámbor ifjú azt tanulja majd meste­rétől, Panglosstól, hogy a vi­lág, melyben él, a lehető le- geslegjobb világ, de akárhova veti a sors, a tapasztaltak fe­leselnek e tanítással... L. u ! Jerzy Edígey Mister MacAreck * üzletei ForofiünAi bába MHÁiy — Minek fárasszuk magun­kat? Kérem, hozzon nekünk két különlegesen jó vacsorát. Találkoztam egy régi bará­tommal, akit huszonhárom éve nem láttam. Méltóan akarjuk ezt a találkozást megünnepelni. Ételből és ital­ból a legjobbat hozzák. De semmiféle konyakot és más keveréket, hanem becsületes lengyel vodkát Egy pillanattal később az asztalt megrakták a legkü­lönfélébb finom falatokkal, az ezüst kis vödörből pedig kikandikáltak a legkitűnőbb italos üvegek ... Henio álmodozó tekintettel folytatta: — Amerikában a pincér grimaszokat vágna és szemre­hányást tenne a vendégnek, hogy nem tud választani az étlapból, itt pedig illedelme­sen, udvariasan és gyorsan az egész asztalt megtérítették. Így van ez Lengyelországban mindenütt, az első pillanattól tott hajót, a következő évben csak 450 ezer. így az első két évben 3 millió dolláros defi­cittel zártak. A szép remények tehát elúsztak, de megmaradt a hajó. Mit tegyenek vele? Az újságok a következő tanácso­kat adták a város vezetőinek: süllyesszék el, és változtassák tenger alatti halásztanyává; kössenek rá 30 millió dolláros biztosítást és gyújtsák fel; ad­ják el a kuvaiti sejknek; ala­kítsák át játékkaszinóvá; hagyják benne az indítókul­csot, hátha valaki ellopja. De a Queen Mary még min­dig ott áll Long Beach ki­kötőjében, és a város vezetői nem tudnak mit kezdeni az »■öreg lánnyal«. A másik előd az 1940-ben készült Queen Elizabeth, mely a legtestesebb volt a Queen- sorozatban, és a személyszál­lító hajók történetében. A hossza 343 méter, súlya pedig 84 ezer tonna volt. ö még hamarabb ment nyugdíjba, és még szomorúbb sorsra jutott, mint a Queen Mary. A tulaj­donos angol vállalat, a Cu- nard 2,3 millió dollárért el­adta egy amerikai üzletem­bernek, aki Floridában turis­taszállóként akarta hasznosí­tani. Terve nem sikerült. Ek­kor egy hongkongi üzletember vásárolta meg abban a re­ményben, hogy az ENSZ se­gítségével egy tengeri egyete­met létesít a hajón. De mi­alatt Hongkongban az átalakí­tási munkálatokat végezték, tűz ütött ki a hajón, s a ke­letkezett kár lehetelenné tet­te a nagy terv megvalósítá­sát, ezért megkezdték a szét­szedését. Lángvágókkal, víz alatti robbantásokkal fejtették le az alkatrészeket a hajó vá­záról, és az így nyert fém egy részét, 45 ezer tonnát Hong­kong lakásépítéseinél használ­ták fel. A tengerfenék iszap­jába süllyedt hajóváz egy ré­szét ki sem tudták emelni, ezért robbantásokkal »egyen­gették el- a hajóforgalmat akadályozó roncsokat. Vagyis az egykor világhírű, büszke Queen Elizabeth egy része a hullámsírban, a másik része Hongkong új épületeibe be­ágyazva találta meg temetőjét. A történeteket mesélő^ hajós- kapitány még hozzátette, hogy a második világháború idején Hitler 152 ezer dollár jutalmat ajánlott fel tengeralattjárói­nak a Queen Elizabeth elsüly- lyesztéséért. A hajó ugyanis amerikai csapatokat szállított át a tengeren a normandiai partraszállás után. A hitlerista tengeralattjárók vadászata el­lenére megúszta a hősi ha­lált, hogy aztán a háború után, luxushajóhoz nem mél­tón fejezze be dicsőséges pá­lyafutását. Kovács István (Folytatjuk.) kezdve, ahogy átléptem a ha­tárt. Az első benzinkútnál, amelyikre rábukkantam, még csak meg sem kérdezték, hogy kívánom-e, tehát teljesen ér­dek nélkül megmosták az autót és kicserélték az olajat Számlát sem állítottak ki, csak meghajoltak, és jó utat kívántak. Amikor pedig ad­tam nekik tíz dollárt, maga a vezető ugrott elő a kis iro­dájából, és amíg a kocsi a kanyarban el nem tűnt, mind­annyian integettek utánam. A szállodában meg milyen ked­vesek és rendesek! Egyenesen Franciaországból utazom, ahol borravaló nélkül senki semmit se csinál. Mindenütt csak — »pourboire« és pourboire«. Itt azonban az emberek mosoly­gósak, vidámak. Néhány öt­dollárost osztottam szét Fran­ciaországban egy portás meg­sértődne, ha ilyen kis borra­valót adnék neki, Szczecinben pedig mindenki fincsor nél­kül elfogadja Még elégedet­tek is. Láttad, mennyire igye­kezett az a pasas, hogy szo­bát kerítsen neked? Micsoda ország, micsoda nagyszerű or­szág! — Na és sok van neked azokból az ötdollárosokból? — kérdeztem. — Ö, ne félj, gazdag va­gyok. Hozzátok, európaiakhoz képest nagyon is gazdag. Ter­mészetesen, ha Amerikát vesszük alapul, akkor csak azt lehet rólam mondani, hogy vagyonosodon!. Megkö­A nemzetközi gyermekév megkezdése alkalmából Híd­végi Valéria iparművész ki­állítását nyitotta meg vasár­nap a kaposvári Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban dr. Balassa Tibor, a Somogy me­gyei Tanács elnökhelyettese. Az ünnepségen Kiss Jenő színművész és a Barokk Együttes működött közre. Mire használható egy átmé­rővel lezárt félkör? Nyuszi- fülnek, sárkányfejnek, madár­lábnak, hervadó falevélnek, várbástyadíszítésmek. Ha pe­dig két félkört az átmérő mentén összeillesztünk, rög­vest a nap, a hold, a labda vagy a mozdonykerék képze­tét kelti, sőt. bumfordi mac­kófej, csábító alma és rémítő tűzgolyó is kialakítható belő­le, természetesen színétől füg­gően. De a színes négyzetek, téglalapok, háromszögek szin­tén töméntelen figura össze­állítására adnak alkalmat a csapongó fantáziájú kicsinyek­nek és az előre gyártott já- tékiközhelyektől ötlet-tetsz­halálba merevedett felnőttek­nek. Rohannánk az üzletbe, hogy kicsinyeinket ilyen mág­nessel rögzíthető lapocska­kollekcióval lepjük meg ka­rácsonyra — de hiába .. És szürke lakótelepeinken is hiába keresnénk az itt látha­tó játszótéri plasztikák nagyí­tott másait A mulatságosan zömök, testfelépítésükkel a kiskölyök . »szögletességére« emlékeztető tevéket és zsirá­fokat, amelyek méteres játszó­téri fa- vagy műkőváltozatain remekül lehetne gyakorolni — a lovaglást. Az olajvezeték il­lúzióját keltő, fantasztikus szertelenséggel kacskaringózó csőrendszert melyben stilizált »diadalkapu« ágaskodik a bú- jócskázá&ra alkalmas szögle­tek fölé. De álmodozásra ser­kent a látszatra búrjánzó fan­táziával, a valóságban azon­ban a hatás tökéletes kiszámí­tásával tervezett csúszda is. Kocka- és lapelemekből, hen­gerekből kialakított környeze­te — némi jóindulattal — ro­mantikus várromnak is kép­zelhető, vagy az ,Andok lejtő­jének, amelyen indiánok ereszkednek alá, hogy meg­vívjanak a betolakodókkal. Vajon lehetne-e szebb és íz­lésesebb formákat találni gvenrtekeink romantikaszük- ségléfének, kalandvágyának ki­elégítésére. mint ezeket a szá­mos variációs lehetőséget rej­tő játszótér-konstrukciókat? A kiállításon önfeledten futká- rozó gyermekek viselkedése bizonyította, hogy — aligha. A romantikaszükséglet lé­nyege nyilvánvalóan az élő természet, a természetes for­mák iránti Vonzalom: e natu­rális környezet újrateremtésé­nek vágya ösztönözte Hidvégi Valériát a gömb- és félgömb­formák gyakori alka'ma zásá­ra. A kisgyermek titokzatos dzsungelnek vagy tengerártól legömbölyített sziklasornak foghatja fel ezt a dinamikus, de mindig harmonikus alak­zattömeget, ha akar, közösségi játékokban vesz részt, ha akar, elrejtőzik, de itt-tartóz- kodása feltétlenül felüdülést, menekvést jelent a lakótele­pek egyhangú szögletességé­ből és szürkeségéből. Sőt, nép­meséi élményt is. Példa erre az egyik fa »gömblombozata«, oldalán két, kapaszkodásra alkalmas műanyag gyűrűvel, melyen az apró emberkék tes­ti épségük kockáztatása nél­kül próbálhatják — azaz pró­bálhatnák — ki erejüket ée ügyességüket, a népmesék nagyvilágba induló ifjú hősei­nek módjára. Hasonló célt szolgál a gyermek »rombolás­igényét« szellemesen leveze­tő. élénk színű műanyag la­pokból összeállított dobófa. Különleges előnyük ezeknek a játékoknak, hogy magassá­guk, szélességük könnyen vál­toztatható, tehát viszonylag szerény alapterületű játszóte­rek kitöltésére is alkalmasak. Ezért — praktikus értékükön és képzetkeltő funkciójukon kívül — lakótelepeink díszíté­sére is felhasználhatók. Egy részük hulladékfából, egyszerű eljárással is előállítható. Ezért ajánljuk a gyermekleiket nagyszerűen ismerő, ötletgaz­dag művész.nő kiállítását nem­csak a szülőknek, óvónőknek és iskolai pedagógusoknak, hanem vállalkozó szellemű vállalati vezetőknek és kis­iparosoknak is. A bemutatót december 30-ig tekinthető meg — karácsony napjain is — tíz­től tizennyolc óráig. L A. zelítettem az egymilliót. Sok minden megváltozott, öregem, mióta utoljára láttuk egy­mást. Emlékszel arra a kis erdőre Otwock közelében? Megpróbáltalak rábeszélni, hogy gyere velünk. Ki tudja, lehet, hogy ma te is ötdollá- rosokat osztogatnáL — Honnan van ez a gyö­nyörű Mercedesed? — Apróság ! Megvehettem volna magamnak, de három francia barátomtól kaptam ismeretségünk emlékére. Al­kalomadtán elmesélem neked ezt a történetet. Most azon­ban lássunk hozzá, mert a vodka mindjárt átveszi az üveg ízét. Látod, nem felej­tettem el a lengyel mondá­saitokat. — De ez az autó ugye nem szériagyártmány ? — Nem. Valamilyen gaz­dag argentin rendelésére ké­szült. Körülbelül 12 000 dol­lárt fizetett a járműért, de később olyan rosszul ment neki a kártya a nizzai kaszi­nóban, hogy el kellett adnia, fele áron. így került hozzám. — Gazdag barátaid van­nak, ha ilyen ajándékra telik nekik. — Meg kellett tenniük. Nem volt más választásuk. Ráadásul még benzinrevalót is adtak! Nagyon elégedettek voltak, amikor átléptem a francia—olasz határt. De má­ra hagyjuk. — Mondd meg legalább, hogyan szerezted a pénzt? — Az emberi mohóság és kapzsiság juttatta kezembe. Egy gazdag ember nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy a nála szegényebbet meg ne fossza maradék kis vagyonától. Ne gondold — barátom hangjából hirtelen eltűnt a szívélyesség, és olyan keményen ropogtak szavai, mint az acél csikorgása —, hogy nem szenvedtem sze­génységtől. Az élet éveken át nem babusgatott. Egészen ad­dig, amíg ezt az igazságot meg nem értettem. A közpon­ti fűtés kazánjába dobáltam a szenet, tudom azt is. mit je­lent nyolc órán keresztül tal­pon lenni egy szűk, fojtó lég­körű helyiségben, és szünet nélkül száz- és ezerszámra mosni a tányérokat. Az én egyetemem London nyomor- negyedében volt és az antver- peni kikötő csatornáiban. De fogékony tanuló voltam. Ezért sikerült nekem onnan kime­nekülni! annak ellenére, hogy sck ezer hozzám hasonló ember •. mai r-p>.g ott ten­gődik. Na, egészségedre, öreg' Az este hátralevő része a régi Varsóról, az iskolai idő­ről és emlékekről való be­szélgetéssel telt el. Mit csi­nálnak a régi kollégák, kik nem élték túl a háborút és a megszállást? Már nagyon ké­ső volt, amikor furcsa, csuk- ladozó lábon elhagytam az ét­termet. II. A portás, nem az a dudo- rászó »öreg«, mosolyogva ad­ta át a kulcsot és tájékozta­tott, hogy a szobám mister MacAreck szobája közelében van. Fizetni akartam, de kö­zölte: »mister MacAreck meg­parancsolta. hogy a számlá­jához« írják. Amikor szemre­hányást tettem Henryknek, mondván, hogy szolgálati úton vagyok és a szállodát nem én fizetem, hanem az RSW Sajtó Kiadó Vállalat, vidáman fölnevetett: — Legyen ez az én hozzá­járulásom a jó lengyel sajtó­hoz — mondta. Lefeküdtem. Fejem zúgott, a csésze kávétól nem tudtam elaludni. Gondolatban mindig visszatértem a mai találko­záshoz. és iskolai kollégám­hoz, Henryk Makarekhez, az amerikai milliomoshoz, mister MacAreckhez. Elhatároztam, hogy elmeséltetem vele élete kalandjainak történetét, ami az emlékezetes 1939. szeptem­beri és a mai szczecini talál­kozás közötti időszak alatt történt. Később elszend eredtem. Mint egy furcsa filmen, sze­mem előtt a legkülönbözőbb képek vonultak eL (Folytatjuk.) Őserdők, sziklák, sárkányfejek Hídvégi Valéria gyermekjáték-kiállítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents