Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-19 / 298. szám

AZ ATLANTI.ÓCEÁNON át A „Bözsi” fedélzetén Sürgető követelmény a hatékonyabb energiatakarékosság (AtUmtLócedn.) — Tehát íey néz ki egy hajókabin. Amint az ember belép az aj­tón, balról három, falba épí­tett szekrény a ruháknak, bő­röndöknek, alul egy kihúzha­tó fiókban pire» színű mentő­mellény. A kabinban jobbra egy emeletes ágy, hozzá alu­mínium létra, a szemben levő falnál a kis kerek, tengerre néző ablak alatt még egy ágy. A három ágy között asztalnak is használható fiókos szekré­nyen telefon, a falba beépítve pedig rádió, amely egyrészt a hajó saját programját és az angol BBC rádió adását sugá­rozza A szemközt levő falat nagy tükör fedi, az előtt kis kerek asztal és két fotel. Igen megnyugtató, hogy sem az asztal, sem a fotelok nincse­nek a szőnyeggel borított pad­lóhoz rögzítve, ami annak a jele, hogy a tenger nem szok­ta erősen dobálni hajónkat Tulajdonképpen, ezt el is várjuk, hiszen a világ legna­gyobb személyszállító hajóján vagyunk, az angol Queen Elizabeth—2-n. A hajó hosz- sza 321 méter, szélessége 31 méter, súlya 67 ezer tonna, magassága 17 szint, azaz 17 emelet Valóságos kis úszó város, amelynek csaknem 1000 állandó lakója, azaz személy­zete — beleértve a szakácso­kat és a kapitányt is — és 1800 utasá, van. Az utasok három csoportra oszlanak. A legtöbben a turistaosztályon utaznak, aztán következik az első osztály kicsi, de előkelő csoportja, majd a hajó tetején elhelyezett tíz lakosztály uta­sainak szűk, a többi utastól elszigetelt társasága. A kabinhoz tartozó mosdó és zuhanyozó olyan remekül föl­szerelt, hogy bármelyik városi szálloda megirigyelhetné. Hi­deg, meleg vizével jó szolgála­tot tesz a hajót megismerő sé­ta előtt. A csomagok, amelye­ket még a kikötő épületébe lé­pés előtt át kellett adni a hor­dárnak, nem érkeztek meg a séta előtt, de a kabinunk rend­jéért felelős angol fiú meg­nyugtat, hogy minden meg fog érkezni, így tehát nyugod­tan elindulhatunk felfedező körútra a Queen Elizabeth— 2-n. melyet mi az egyszerűség kedvéért csak »Bözsinek« be­céztünk magunk között. Kezdjük a nézelődést a ha­jó felső szintjein. Hosszú fo­lyosón jutunk el a kabintól a lépcsőházig, ahol mindenki kedvére választhat a lépcső- mászás és a liftek között. Kí­váncsiságból a lépcsőket vá­lasztjuk, mert így mégiscsak többet lehet látni, mint a zárt liftben. A lépcsőházban min­den szinten táblák jelzik, mi található az emeleten. Igazán sok minden. Üzletsor, postahi­vatal. bankok, éttermek, bá­rok, játékkaszinók, könyvtár, mozi, diszkóhelyiségek, reme­kül fölszerelt játékszobák gye­rekeknek, szabad használatra pingpongasztalok és zongorák, fedett uszoda, szauna, torna­terem, orvosi rendelő, mini kórház. A már említett luxuslakosz­tályok és a hajókapitány ve- zérlökabinja alatt húzódó kör­sétányról nagyszerű kiállítás nyílik a tengerre. Körös-kö­rül, a látóhatár széléig eny­hén hullámzó víztükör, amely­ből néha nagy csoportokban vonuló repülőhalak szökken­nék fel. A látványt méiitóság- teljescsend veszi körül. A mé­lyen a víz alatt dolgozó több ezer lóerős dízelmotorok zaja se hallatszik fel a sétányra A motorok két — 20—20 tonnás — propellerje óránként 55 ki­lométeres sebességgel viszi előre a hatalmas hajótestet, amely olyan mély árkot vág a tenger vízében, amelynek nvoma több száz méteres csíkként jelzi utunkat. Aztán a fodrozó hullámok elengyen- getik a tenger felszínét, s ha­jónk nyom nélkül halad a New York-i kikötőből az eu- rÓDai partok felé. A hajó végében a legkelle­mesebb tartózkodni, mert a magas üvegfalak megszelídí­tik az enyhe fuvallatot is vi­harrá erősítő széllökéseket Nyilván a kedvező feltételek miatt kaptak itt helyet az uszodák, a napozók, a szabad­téri játszóterek, ahol minigolf, tenisz, különböző dobójátékok játszhatók. Ezek fölött, .a sé­tány szintjén folyik igazi lő­fegyverrel a korong lövészet. A naponta kétszer megrendezett versenyen elválik, ki a leg­jobb cowboy a hajón. Bár a nap ragyogóan süt, kazánok segítségével melegí­tik az uszodák vizét, kevés a vállalkozó a fürdésre a sza­badtéri uszodákban, mert a levegő meglehetősen friss. így tanácsosabb, jól felöltözve, napfürdőt venni. A New Yorktól a franciaor­szági Cherbourgig öt napig tartó utazásunk legkellemet­lenebb napja a második volt, mikor az Üj Fund'land szige­tek alatt haladtunk el. Az északi hideg ts a déli meleg légáramlatok összeütközése miatt a tenger enyhén ringó felszírfe több méter magas, ha­ragos hullámoktól vált viha­rossá, és bizony elég erősen meghimbálta a hatalmas ha- jótestet. Elképzelem, hogyan ringhat egv kisebb hajó ilyen erősen hullámzó tengeren. A himbálódzó hajón minden utas elvesztette egyensúlyér- zékét. Ügy dülöngéltek a sé­tára indulók, mintha vala­mennyien a bárból érkeztek volna egy kiadós idogálásról. .A sétálók meglehetősen fur­csa pózban, lábukat szétvétve csoszogtak előre, és egy-egy széllökésnél még kapaszkod­tak is a sétány korlátjában', vagy két kézzel támaszkodtak ! a folyosó falának. Ezek a1 bim-bamséták aztán 'felkavar-1 ták az ember gyomrát annyi- ! ra. hogy elment az étvágyunk még az igen finom falatoktól is. A bukdácsolás és a gyom­rok kavargása ellen a legha­tásosabb gyógymód a fekvés volt. így aztán a vihar idejé­re nagyon elcsendesedtek a játszóterek, a sétányok. Akik oedig mégis sétáltak, mert a gyomruk jól bírta, másnap, mikor már a vihar elmúlt, még mindig szétvetett lábbal csoszogtak, mintha tartana a hajó egyensúlyt zavaró ringa­tózása. Kovács István (Folytatjuk) Írógépek a múzeumban Sokan látogatják az Iparmű veszeti Múzeumban az írógép 250 éves történetét bemutató kiállítást. Jerzy Edigey Mister MncArecSc- üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY /. Mikor megérkeztem, egye­nesen a »Griff«-be mentem. A rokonszenves portásnő széttárta karját: — ön ma az ötvenedik, aki szoba után érdeklődik, ne­künk meg egv szabad he­lyünk sincs. Szczecinben most négy kongresszus van. Min­den szálloda a padlásig zsú­folt. — De hiszen minden kulcs itt lóg. • ' — Mert az urak Miedzyz- drojéban tanácskoznak. Min­dennap autóbuszokkal utaz­nak oda. Nálunk júniusban, júliusban és augusztusban ál­landóan kongresszusok van­nak. — ®s télen? — Télen nyugalom van. A kongresszusok akkor Zakopá­néban vagy Krinicében van­nak. Végső esetben az alsó- sziléziai üdülőhelyeken. De hiszen a szerkesztő úr jól tudja ezt Így volt, és így lesz. Tudtam. így hát csak ká­romkodtam, és továbbindul­tam. Sajnos, a portásnő iga­zat mondott Mindegyikben ezt a választ kaptam: — Még pótágyuuk sincs! A legcsekélyebb reményem sem volt amikor elmentem az utolsó szczecini szállodába. Bejárata előtt egy gyönyörű, hamuszínű Mercedes parkolt A recepcióban röviden kö­zölték, hogy a szálloda a kül­földiek számára van fenn­tartva Lengyel állampolgá­roknak csak kivételesen ad­nak ki szobát De szezonban ez nagyon ritkán fordul elő. Alighanem az egyik szczecini híd alatt kell majd éjszakáz­nom. —■ Kié az a gyönyörű autó? — elegyedtem beszélgetésbe a portással, arra számítva, hogy kegyeibe fogad, és megenge­di, hogy a szálloda kis sza­lonjában, egy kényelmesebb fotelban szundítsak. — A Mercedes — válaszolt a portás áhítatosan — az amerikai Henry MacAreck tulajdona. Mister MacAreck már néhány napja nálunk szórakozik. Gazdag vendég. Ez a kiegészítés teljesen fö­lösleges volt Tudtam, hogy egy ilyen autó tulajdonosa biztosan nem postás és nem is kalauz. — Ö, éppen most jön le a lépcsőn — súgta a portás, ugyanakkor mély meghajlás­sal köszöntötte a nagy borra­valót adó vendéget. A lépcsőn egy ötven év kö­rüli, világos hajú, jóképű, kreolbőrű férfi jött lefelé. Mozdulatai energikusak vol­tak. Az amerikai könnyű, ha­muszürke öltönyben közele­dett, letette a kulcsot a pult­ra, és angolul szólt a portás­nak. Ebben a pillanatban is­mertem föl. Hiszen ez semmiféle mister Henry MacAreck, ahogyan a portás mondta, hanem Henio Makarek, a hajdani iskola­társam. Egy padban ültünk a varsói MikoLaj Rey gimná­ziumban. A jövevény szintén megis­mert. 'A mosoly elöntötte az arcát. Vállon veregetett, és azt mondta: — Mister George Edigey? Yes? — és már lengyelültet­te hozzá: — Hogy vagy, öreg bika? Egymás karjaiba vetettük magunkat. Az előkelő nortás nem tudta eltitkolni csodál­kozását és felháborodását. Hogyan lehetséges ez hogy egy amerikai milliomos az első jött-ment varsói firkász- nak a nyakába ugorjon’ Egy A nehézipari miniszter sajtótájékoztatója Az utóbbi években némileg csökkent hazánkban az ener­giafelhasználás növekedésé­nek üteme, de energiahelyze­tünk megköveteli, adottsá­gaink pedig lehetővé is teszik, hogy még takarékosabban gazdálkodjunk a villanyáram­mal, az olajjal, a gázzal és más tüzelőanyagokkal — ál­lapította meg hétfői sajtótájé­koztatóján Simon Pál nehéz­ipari miniszter. Az energia- hordozók hazai termelése im­már nem képes követni a nö­vekvő igényeket, az idén az ország szükségletének 53 szá­zalékát fedeztük saját forrá­sainkból. 47 százalékát pedig külföldről szereztük be. A jövő évben még inkább a külföldi beszerzésre kény­szerülünk; energiaszükségle­tünk nagyobb részét kell im­portból fedezni. Szükségszerű tehát, Jiogy az eddiginél haté­konyabban, takarékosabban gazdálkodjunk az energiával. A tervidőszak első éveiben a legkézenfekvőbb lehetőségek Iáhasználásával és a szocia­lista munkaverseny eszközei­vel az ország 184 nagy ener­giafelhasználója együttvéve még évente egymilliárd forint értékűnél több energiát taka­rított meg, de erőfeszítéseik az idén már lanyhultak, holott a szükség az ellenkezőjét in­dokolná. A vállalatok a jelenlegi tervidőszakban eddig 1,1 mil­liárd forint értékű állami tá­mogatást kaptak a körültekin­tőbb energiagazdálkodást cél­zó beruházásokra. Ehhez sa­ját anyagi erőforrásaikat hoz­zátéve körülbelül kétmilliárd forint értékű beruházás meg­valósítását kezdték meg. Ezek befejezése után évente mint­egy 20 millió dollár értékű energiahordozót takarítanak meg. Ezen felül évi 130 ezer tonna drága tüzelő és gázolaj felhasználását válthatják fel az olcsóbb földgázzal és egyéb energiahordozókkal. ami újabb tetemes megtakarításra nyújt lehetőséget, A vállalatok lényegében a jövő évben sem számíthatnak az ideinél több energiára, te­hát a termelés növelését ha­tékonyabb energiagazdálko­dással kell megalapözni. A ne­hézipari ágazat évek óta va­lamennyi energiahordozóból kielégítette az ország igényeit, s feladata, hogy a jövő évben is a népgazdaság rendelkezé­sére bocsássa a valóban szük­séges mennyiséget, de nem vállalkozhat túlbiztosításra a pazarlás fedezésére. Hosszú évek óta nem volt az ország­ban energiakorlátozás, és most sem terveznek ilyen intézke­déseket, de a kedvezőtlen kö­rülmények kényszerű össze­játszása esetén — ha a szük­ség megkívánja — egyes vál­lalatok termelésének korláto­zására sor kerülhet, ami a la­kosságot nem érinti, bár ma­guk a háztartások is sokat tehetnek az energia takaré­kosságért. Néhány villanyégő, kisebb áramfogyasztó fölösle­ges használatának kikapcso­lása a háztartás költségvetésé­ben alig észrevehető megta­karítás, de az ország háztar­tásában már a sok kicsi is sokra megy. Társadalmi ügy tehát az energiatakarékosság. Jobb együttműködés a rendőrséggel A társadalmi tulajdon védelméről A társadalmi tulajdon vé­delme minden állampolgár kötelessége. E munka elem­zésére és értékelésére, vala­mint a további teendők meg­vitatására tartott tájértekez­letet a Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat! ba- latonboglári központja a So­mogy megyei Rendőrfőkapi­tányság és a Siófoki Járási- Városi Rendőrkapitányság közreműködésével. Az érte­kezleten részt vettek a válla­lat vezetői, üzemrendészei, va­lamint a vállalat működési területének, 12 megyének kép­viselői, illetékes rendőri szer­vei és a Siófoki Járási-Vá­rosi Ügyészség. Császár József, a vállalat igazgatója vitaindítójában be­szélt a vállalat sajátosságai­ról, a változó munkahelyek­ről, a termelési értékről, a termelőeszközök értékéről, a vállalati feladatokról és ezek­kel összefüggésben a társadal­mi tulajdon védelmének hely­zetéről. Kiemelte a megelőzés fontosságát, és ebben azokat a feladatokat, amelyekben a rendészeti szervek mellett nagy szerepük van a szocia­lista brigádoknak, a törzs- gárda-tagoknak, az önkéntes olyannak, akinek még rendelt szobája sincs. — Mit csinálsz Szczecin­ben? — kérdeztem az érzel­mes üdvözlés után. — Eljöttem meglátogatni a hazámat 1939 óta először. Szczecinig jutottam eL Itt maradtam. Szerelmes vagyok ebbe a városba, és nem tudok innen elszakadni. Már négy napja itt ülök. És te mit csi­nálsz itt? Itt laksz? — Nem. Egy bírósági tár­gyalásra utaztam ide. Újság­író vagyok, és Varsóban la­kom. Egy órája repültem ide, de hiába jártam sorra a szál­lodákat. Azt hiszem, a híd alatt kell töltenem az éjsza­kát. Henry MacAreck elnevette magát — Kérek ennek az úrnak előkészíteni egy szobát — for­dult a portáshoz. — Nehéz lesz, elnök úr — magyarázta a portás —, min­den szobánk foglalt. — Ne szédítsenek. Ilyen meséket a gyermekeinek me­sélhet, de nem nekem. Most vacsorázni megyünk. Vissza­jőve telünk előtt ennek az úr­nak a csomagjai már legye­nek a szobájában. Érthető? Az előkelő portás mélyen meghajolt. — Mit meg nem teszek én az elnök úrért Habár, iste­nemre mondom, az állásomat kockáztatom. Kénytelen le­rendőröknek és • munkás­őröknek. Szólt arról is, hogy a társadalmi tulajdon védel­me a vállalatnál szorosan kapcsolódik a belső ellenőr­zéshez. így a kétirányú, köl­csönös tájékoztatás mindkét tevékenység hatásfokát nö­veli. A tájértekezleten különös hangsúlyt kápott — éppen a tapasztalatok alapján — az anyaggazdálkodás és annak elszámolása, a külső telephe­lyek és gépeinek őrzése, a raktári rend és fegyelem, az eszközkihasználás, az üzem­óra-elszámolás. az üzemanyag­felhasználása és bizonylatolá­sa, a pénzügyi fegyelem betar­tása, a menetlevelek szabá­lyos kezelése. a munkaer­kölcs és -fegyelem megszilár­dítása. A vállalatnál a termelési érték arányához viszonyítva a károkozások az utóbbi idő­ben csökkentek. A rendőrségi szervekkel való kapcsolat szo­rosabbá válásával, a gyako­ribb közösen tartott ellenőr­zések révén javult a rendé­szeti munka hatásfoka. Dezső Lajos rendőr száza­dos, a Somogy megyei Rend­szek az NSZK-beli uraktól elnézést kérni, és a negyedik emeletre költöztetni őket. — Nos, ezt értem! Ezt sze­retem! Ez az öné — Mac­Areck hanyag mozdulattal a zsebébe nyúlt, és a pultra do­bott egy négyrétbe hajtott, zöld színű papírpénzt Villám gyorsan eltűnt a portás ki­nyújtott tenyerében. Hajdan volt osztálytársam semmit sem változott Meg­maradt magabiztos, parancso­ló hangú, imponáló emberké­nek. Biztos vagyok benne, hogy ugyanezzel a gesztussal dobná oda a portásnak az öt- doliárost, még akkor is, ha nem lenne oly gyönyörű Mer­cedesé, és az a bankjegy az utolsó lenne a zsebében. Alig jelentünk meg a szál­lodai étteremben, a főpincér, mintha földből nótt volna ki, udvarias mozdulattal asztalt mutatott nekünk. Még le sem ültünk, amikor két pincér már nyújtotta az étlapot és az itallapot. — Drága, öreg ország — ér­zékenyedért el Héhio. — Mi­lyen udvariasak mindenütt, és milyen gyors a kiszolgálás. Talán Lengyelországban van­nak a leggyorsabb és legjobb pincérek az egész világon. Egyszerűen- kitalálják az em­ber gondolatait. Rápillantott az étlapra, és letéve így szólt a pincérhez: őr-főkapitányság képviselője főleg a pénzügyi szabályok betartására és a magánkisipa­rosok által rendelt munkák ellenőrzésére hívta fel a fi­gyelmet. A rendőrség Vas megyei képviselője javasolta, hogy az üzemanyag-túlfo­gyasztást szigorúbban térítet- tessék meg, ugyanakkor meg felelően jutalmazzák a meg­takarítást. Peti Sándor és Kovács Géza megyei irodavezetők arról tá­jékoztattak, hogy ’ az irodánál dolgozó önkéntes rendőrökkel és munkásőrökkel együttmű­ködve miként segítik a tu­lajdonvédelem javítását. El­mondták azt is, hogy az üzem- anyagkutak beépítésével csök­kentek az üzemanyaggal való visszaélések. A Fejér megyei iroda kép­viselője arról a bevált gya­korlatukról szólt, hogy az új, nagyobb munkahelyre törté­nő felvonuláskor fölkeresik az illetékes rendőrséget, és kérik a segítségét E jó együttműködéssel sokat ja­vult a nagy munkahelyek tár­sadalmi tulajdonvédelme. A dunakesziek az üzemanyaggal való visszaélések csökkenté­sére tettek javaslatot, a ceglé­diek a munkaterületek bűn­ügyi helyzetéről szóltak. Ba­ranya megyében az üzemi demokráciát a társadalmi tu­lajdon védelemben is jól ér- véhyesítik. A vállalat főkönyvelője, dr. Sütő Gyula arról számolt be, milyen intézkedéseket tettek a visszaélések csökkentésére. Kila Zoltán, a vállalat ren­dészeti vezetője felszólalásá­ban eredményesnek tartotta a megelőzésre tett intézkedése­ket, és felhívta a figyelmet az időszerű tulajdonvédelmi fel­adatok között a »kelendő« anyagok, az alkatrészek, a fagyálló folyadék, az akku­mulátor és az üzemanyag fo­kozottabb ellenőrzésére. Szólt a munkaerkölcs javításának szükségességéről Is, majd ki­emelte a javító-nevelő bün­tetésüket töltő dolgozókkal kapcsolatos nevelő hatású fog­lalkoztatás fontosságát. A bi­zonylati fegyelem erősítése és a bélyegzők használatával kapcsolatos rendelkezések szi­gorúbb betartása is fontos fel­adat. A társadalmi tulajdon vé­delme csak akkor lehet iga­zán eredményes, ha a vál­lalat ellenőrzési hálózatán túl — az eddigi gyakorlatok to­vábbfejlesztésével — a helyi rendőri szervekkel tovább erősítik a kapcsolatot. Somogyi Néplap (Folytattuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents