Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
A AZ IFJÚSÁG ÉLETE IMEGOIITO ELMENTEK Termelőszövetkezeti fiatalok Hiányzik az, ami „más n K ét-három évtizeddel ezelőtt a falusi fiatalság sok községben kizárólag a parasztfiatalokat jelentette. A vidéki iparfejlesztés és ipartelepítés, a mezőgazdaság iparosítása, a kereskedelem, a vendéglátóipar és a szolgáltatás fejlődése azonban nagy változásokat idézett elő a falvak gazdasági és társadalmi életében, a . mezőgazda- sági foglalkozásúak aránya lényegesen csökkent. A falusi fiatalságot ma már csak részben alkotják termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak. Jóval többen vannak azok a falusi fiatalok, akik helybeli, környékbeli vagy távoli gyárakban, vállalatoknál dolgoznak, illetőleg a népgazdaság más ágaiban helyezkedtek el. A falusi fiatalság ilyen réte- geződése természetesen azt is jelenti, hogy nem azonosak az életkörülményeik, a törekvéseik, s érdeklődési körük is mutat kisebb-nagyobb eltéréseket A mezőgazdaság szocialista átszervezése előtt az* ország keresőképes lakosságának 70 százaléka a mezőgazdaságban talált munkaalkalmat Ma 17—lg százalék az itt dolgozók aránya. Ez év elején a mezőgazdasági termelőszövetkezetek félmilliónyi munkaképes tagjának egyharmada volt 30 éven aluli. Tehát ma a szövetkezetek aktív dolgozóinak csakne ma fele már abból a nemzedékből kerül Jtí, amelynek lényegében ismeretlen a hajdani paraszti munka, nem kötődik a földhöz, és sohasem gazdálkodott egyénileg. A hagyományos paraszti életet jelentő falu is egészen másfajta település már, mint volt, s a mai szövetkezeti tagság sem azonos a régi parasztsággal. A bekövetkezett változások a fiatalságra voltak a legnagyobb hatással. A kezdetben gyors és nagyarányú elvándorlást később visz- szaáramlás váltotta feL Jellemző, hogy 1964 végén mindössze 58 ezer 14—16 éves fiatal dolgozott tagként a tsz-ek- ben. S ok mindennek kellett megváltoznia ahhoz, hogy 1978. január elsején már a tsz-ekben dolgozó 30 éven aluli fiatalok száma csaknem 180 ezer legyen, örvendetes ez, mert a korszerű gépek, az új termelési módszerek elterjedése elképzelhetetlen szakképzett fiatalok nélkül. S teljesen érthető, hogy a mai falu fiataljai nem a hagyományos paraszti munkához vonzódnak, hanem a magasabb szakképzettséget igénylő, az iparszerű termeléssel összefüggő munkakörök iránt érdeklődnek. Szerepe van ebben annak is, hogy amióta a tsz-ek fokozatosan megszilárdultak, . javult a gazdálkodásuk, és biztonságos megélhetést tudnak nyújtani dolgozóiknak, azóta kedvezően változott meg a róluk alkotott vélemény- is. Következetes intézkedések hatására sok minden történt azért — mind jobb szobiális ellátás, ösztönző munkadíjazás stb. —, hogy a tsz-tagok helyzete már a fiataloknak is elfogadható és jó perspektívát adjon. Természetes, hogy különösen az erős, jól gazdálkodó, ■ korszerű termelőszövetkezetek, vonzzák a fiatalokat. Túlzás volna azonban azt állítasd kocy minden üy«n ta kapcsolata felhőtlen a fiatalokkal. S figyelmeztető tény, hogy a szakképzett fiatalok általában elkerülik a kedvezőtlen adottságú, s emiatt gondokkal küzdő szövetkezeteket. Ez is arra hívja fel a figyelmet, hogy a nehéz körülmények között gazdálkodó nagyüzemi társas gazdaságokban is nagyobb gondot kell fordítani a munkakörülmények, a szociális gondoskodás javítására. Kétségtelen, hogy a gépesítés, a korszerű állattenyésztő telepek, a kémiai szerek sok ember munkáját pótolják. De a gépek üzemeltetéséhez, a vegyszerek alkalmazásához, a mostoha viszonyok között le- I vő gazdaságokban is szakképzett emberekre van szükség. Megfelelő utánpótlás, kellő számú fiatal nélkül nem képes kielégítő ütemben fejlődni a magyar mezőgazdaság, benne természetesen a rossz adottságú üzemek sem. Ma az egész magyar mező- gazdaságban kevés a, jól képzett, fiatal szakmunkás. Eddig főként azok a fiatalok vállaltak mezőgazdasági munkát, akik csak alapképesítést szereztek, és máshol nem találtak megfelelő munkaalkalmat. 68,9 százalékuk még az általános iskola nyolcadik osztályát sem fejezte be. Bár a termelőszövetkezetek maguk is segítik, ösztönzik a szakmunkásképzést, a hiány mégsem pótolható rövid idő alatt. A legtöbb szövetkezetben már felismerték a fiatalítás szükségességéti Tisztában vannak vele, hogy a mai fiatalok képzettségűik és munkájuk alapján olyan munkakörülményeiket igényelnek, mint az iparban elhelyezkedett társaik. Az üzemi konyha, a munkahe- •lyi öltöző, fürdő, étterem ma már a tsz-ekben is egyre erősödő követelmény. És fontos az is hogy a fiataloktól ne csak jó munkát, helytállást várjanak, hanem tegyék lehetővé számúkra a közöség ügyeibe való beleszólást is. Ennek érdekében mielőbb meg kell szüntetni azokat az okokat, amelyek ma még előidézik, hogy sok fiatal inkább alkalmazott, nem pedig tag a szövetkezetekben. Megfigyelhető, hogy amilyen mértékben az iparhoz hasonlóvá válik a termelés a mezőgazdasági szövetkezetekben, olyan mértékben gyarapodik a fiatalok száma is. Ma a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben az átlagéletkor 40 év. A fiatalok iskolai végzettsége jóval magasabb az alapítókénál, akik annak idején létrehozták a szövetkezetei. Közülük kerül ki a szakmunkások, a műszakiak és az adminisztratív munkát végzők nagy része. Biztató, hogy mind több tsz-tag tanul tovább, képezi magát, sajátítja el a korszerű technika alkalmazásához szükséges ismereteket A fiatal tsz-tagok'a mai magyar faluban másképpen élnek, dolgoznak, mint régebben a szüleik. Többségük modern, új házban él, és szabad idejében szívesen szórakozik, tanul vagy éppen sportol. Sok szövetkezetben népszerűek az ifjúsági klubok, melyek a legtöbb helyen a tsz által mesz- szemenően támogatott községi művelődési házban működnek, látogatottak a klubkönyvtárak és a különféle összejövetelek is. M indez világosan mutatja a ma és a holnap követelményeit. Félreérthetetlenné teszi, hogy a termelőszövetkezeti fiatalok a munkában, a szórakozásban, a tanulásban, a sportolásban ugyanazokat a lehetőségeket szeretnék hasznosítani, amelyek a népgazdaság más területén dolgozó fiatalok rendelkezésére állnak. S ez egyben iránytű is ahhoz, hogy miképpen lehet gondoskodni a mind korszerűbben gazdálkodó tsz-ek jövőt formáló terveinek a megvalósításáról. Szente Erzsébet ». II az ifjúság, úgy látszik, igen sok irányban van elfoglalva. Sokat lát, olvas és hall manapság az iskolán kívül a tanuló, de az alaposság rovására, Kívánatos volna, hogy erről a századvégi jelenségről velünk együtt a szülők is elmélkednének, s kevesebb volna a panasz mindkét részről.« Ha a szóhasználat és a stílus sajátosságai elkerülik figyelmünket, a fentieket akár 1978-as születésűnek is tarthatnánk. Csakhogy e pár sort a kaposvári M. Kir. Állami Főgimnázium 1897—98-as értesítőjéből idéztem. No lám. Ügy látszik, megint nem mi találtuk föl a spanyolviaszt. — Hogyan sikerül a diákoknak a szünidei pihenés? Felszabadultan, befogadásra készen, a másféle »-terhelés« után nyitottan térnek-e visz- sza? Varga Sándor, a Táncsics gimnázium igazgatója hallgat egv ideig, mielőtt válaszolna. — Sok minden- szétszórja, eltereli ma a gyerek figyelmét, sokszor csak kapkod, ke- resi a kazalban a neki való tűt. Gondterhelt válasz. (Ezután került elő a ládafiából a majdnem százéves értesítő.) És 1897 óta alaposan fölgyorsult a világ. Ha akkor... A mai lehetőségáradat, a bőség zavara ... Egy szalmaszál: — Iskolánkban tradíció a szünidő előtti elbocsátó beszélgetés. Kötelezni persze egyik diákunkat sem tudjuk a tartalmas időtöltésre, de jó tanácsot mindig adunk. Több osztályfőnök a szünidő után is rászán egy órát az élmény- beszámolókra. Kiss István harmadikos tanuló: — Társaim a téli szünet vagy a nyári vakáció után nemigén beszélnek hatalmas élményekről. Nem kirándulnak, nincs határozott elfoglaltságuk. Én sem vagyok kivétel. Ha jól emlékszem, a tavalyi tél is elment, csak úgy. — Lehet, hogy nem tudtok mit kezdeni az időtökkel? — Lehet. Sőt biztos. Kivételek persze vannak. Az idén én is az leszek. Autóvezetést tanulok, készülök a vizsgára. Van egy Trabantunk, ha a szüleim fáradtak, vezethetek helyettük. Azt hiszem, ez a tanulás élmény lesz. — Igen. Én is azt hiszem. (Nem azonnal válaszoltam így. Először fölhorgadt bennem a felnőtt irigysége: minek egy gyereknek autót vezetni? De hamar meggyőztem magam, hogy nem az eszköz a fontos, hanem a kiegyensúlyozottsághoz szükséges »rnás« majdcsaknem bármi is lehet.) Az igazgató: — Hadd szóljak a gyerek által említett kivételekről. Sok tanulónk szenteli a szünidőt hobbyjának, néhányan kirándulnak, tudunk olyanokról, akik fölvételire készülnek, de nem azzal, hogy agyontanulják magukat, hanem azzal, hogy ilyenkor leendő hivatásuk »könnyebb oldalait« igyekeznek megismerni. Üjra lapozgatom az értesítőt. A szétszórtságról, túlterhelésről. kevés megújulási lehetőségről panaszkodó irat több mint tizenöt tematikus kirándulást sorol föl, az ön- képzőköri piunkát is részletezi. Megannyi próbálkozás. Szekeres Erzsébet földrajztanár: —Nagyon szeretik a gyerekek az utazók klubját. Azért teremtettük meg, hogy ötleteket adjunk az országjárás jó módszereihez. Ma már egy balatoni üdülés — különösen, ha villáépítéssel kombinálják — nem élmény. A két-három nap alatt végigrohant ezer kilométerek szintén nem sokat adnak. Mi elmegyünk egy »bázisra«, és azután föltérképezzük a környéket. A Voluntas, a gimnázium újságja, lelkes beszámolót közöl egy nyári kerékpártúráról. Lehet valami ebben a klubban. Persze, a szabad idő hasznos eltöltése nemcsak kirándulásokból áll. És az iskola nem lehet mindenes, sültga- lambröpítő, ötletgyáros, nem lehet valamiféle tölcsérrel segíteni a feltöltődési, a fizikai és szellemi mégújulást. Otthont? — Mennyit segítenek a szülők — mondjuk közös programokkal — a gyerekeiknek? Varga Sándor védelmébe veszi a felnőtteket: — Egy mai szülő napi elfoglaltsága, otthoni munkája nagyon megnehezíti a dolgot. Sajnos, olyanokkal is találkozunk, akik. inkább akadályozzák a gyereket a tartalmas időtöltésben. Igaz, ez is sokszor érthető. Féltés, aggódás van mögötte. Valóban érthető ez is, és az időzavar is. De mi lenne, ha nem a fiatalember vagy az ifjú hölgy helyett akarnánk gondolkodni? Igényi ölkel tő, érdeklődést serkentő nevelés ... Értesítő, 1897 : »A tanulók előmenetele a fokozottabb igényekkel szemben általában csak elégségesnek mondható. Sajnos, azt kell tapasztalnunk, hogy a túlterhelés elhárítására célzó iskolai tanítás nem hozza meg a kívánt sikert.« Ej, ej, spanyolviasz. Már megint megelőztek minket. Luthár Péter Az ellen fény az oka? (Hauer Lajos felvételei — KS) »Délben elővettem a kockás ingemet, beleerőltettem magam a szuperszűk farmerba, próbálgattam a papucsot, s már láttam is magam előtt a stadiont és a többieket és néhány órával később, amikor leszálltunk a villamosról, már rengetegen voltunk, kihajtott kockás ingben, bőr- neáróQhon, aeycsctail volt, rajta egyetlen szó: PIRAMIS, és akkor a Jocó azt kérdezte tőlem ..., de mire válaszolhattam volna, már én is kiabáltam, hogy Piramis a sztár és elkezdődött a műsor, először divatbemutató volt, meg cigánynóták és egy parodista, kibírtuk, mert tudtuk. hogy nemsokára jönnek ók is, és «utaa me« is jelentek, Som belelihegte a mikrofonba: itt van mindenki? hát válaszoltunk, persze, hogy igen és egyszerre elfeledtem mindent, mert mire is gondolhat az ember, ha azt éneklik a színpadon, hogy égni kell, annak, aki gyújtani akar és meggyulladt ezer meg ezer gyufa, gyertya, fáklya, kinél mi volt, ha apám itt lenne, el sem hinné, hogy van ilyen, azt hinné álmodja az egészet és azután azt énekelték, hogy szállj, szállj, szállj fel magasba, és majdnem sírtam, mert olyan szép, és ha jobban megnézed, ugyanolyan a ruhájuk, mint a tied, vagy az enyém, ,farmer, bőrnadrág, csizma, ing, semmi más, s azt éneklik, amit mi is éneklünk, a dalokat már kívülről tudjuk, minden hangot ismerünk, és azután azt énekelték, hogy csak az ellenfény az oka, az erős reflektorok, csak az ellenfény az oka, hogy te másként gondolod, és ez tényleg így van, mert olyanok mint mi, csak ők ott állnak egy deszkadobogón, mi meg itt a szektorokban, de lehetne éppen fordítva is, miért ne, utoljára a becsületről énekeltek, hogy a becsület mindennél többet ér, ez megint olyan igaz, és miután vége lett a koncertnek, elindultunk hazafelé, és ezt a mai cÿét nem fogom elfelejteni, meg a következőt sem, mert legközelebb, természetesen, megint ott leszek.* ». 8. P. Fiafai házasok Fiatalok filmstúdiója Két éve hozott határozatot az SZKP KB »Az Alkotó ifjúság körében végzett munkáról«. A határozat lényege röviden a következő: lehetőségei révén a szocialista társadalomnak kötelessége korszerűsíteni az oktatási formákat, i meggyorsítani és anyagilag támogatni az ifjú tehetségek bevonulását a művészet vilá-. gába. A határozat a kulturális minisztérium, a szovjet állami filmvállalat és kiadóhivatal, írói, film- és képzőművészeti, zeneszerzői alkotó közösségek, számára konkrét feladatokat jelöl ki. Minden alkotói közösségben aktívan dolgoznak a fiatalokkal foglalkozó szekciók vagy bizottságok. Így például a több mint 14 ezer tagot számláló Szovjet Képzőművészek Szövetsége 500 ezer rubelt fordított fiatal festők, szobrászok és grafikusok országjárással egybekötött alkotói ösztöndíjára. Az országjáró utakat nemcsak az alkotó közösségek, hanem a Komszomol is támogatja. Az ösztöndíjnak nem alapvető feltétele, hogy a körutak azonnal új könyve- í két, vásznakat vagy filmeket I eredményezzenek. Sokkal fon- ’ tosabb, hogy az országjárók ' minél több tapasztalatot, élményt gyűjtsenek későbbi munkájukhoz. A közvetlen anyagi juttatás rendkívül fontos a kezdők számára. A Képzőművészek Szövetsége alkalmanként több fiatalnak nyújt úgynevezett egyszeri segélyt. A kezdő művészeknek állandó lehetőségük van a munkára, évente két hónapra a Szehyezs-tó partján álló, teljes ellátást nyújtó alkotóházba költözhetnek. A határozat az alkotóműhelyek hálózatának bővítését írja elő. A leningrádi, minszki, kisinyovi és tomszki példák azt mutatják, hogy ezt a bonyolult feladatot sikeresen oldják meg. A szovjet kulturális élet jelentős eseménye volt a 80 ezer példányszámban megjelenő Ifjú Képzőművész és a 15 ezres Irodalmi Tanulmányok című folyóirat kiadása. A két havilap kifejezetten a fiatalokat szolgálja, az alkotás sajátos kérdéseivel foglalkozik, ismerteti az alkotóműhely ik belső életét. A határozat megszületése után a Moszfilm Stúdióban létrehozták a DEBUT stúdiót, a fiatalok alkotói, kísérleti műhelyét. Itt a főiskoláról kikerült rendezők teszik meg első lépéseiket a művészet felé. Megjegyzendő, hogy a stúdió egyáltalán nem függ anyagilag a filmforgalmazástól. Az állam jelentős összegeket áldoz erre a célra, de az elfogadott alapelv az, hogy a kísérlet (még inkább a művészi kísérlet) már önmagában is eredmény. Természetesen nagyon nehéz lenne megál’apítani, hogy a mai fiatalok közül ki lesz az új Sosztakovics vagy Solo- hov. A szovjet társadalom célja nem az, hogy az elkövetkező öt-tíz évre megtervezze a tehetségek .»kitermelését«. A szovjet kulturális élet már ma elképzelhetetlen a fiatal alkotóművészek nélkül. Somogyi Néplap
