Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-16 / 296. szám

Vizsga után Néhány napja, hogy túl vannak a vizsgákon. Tizenhá­rom hónapi tanulás végére tettek pontot, váltakozó si­kerrel huszonhaían kezdtek el a Híradástechnikai Szövet­kezet baiatonlellei üzemében a mechanikai műszerész tan­folyamot. huszonketten vizs­gáztak. Ketten közülük tár­saiknál is jobban használták lei az eltelt időt, amit jelez a négyes, illetve ötös eredmény. Az általános ^iskola elvég­zése után, éppen hét eszten­deje kezdte itt a munkát Horváth Edit, illetve most már Palfi Jánosné. Miért je­lentkezett a tanfolyamra? — Betanított munkásként, forrasztóként dolgoztam, s ez lesz a munkám a jövőben is. Ügy éreztem, hogy nem elég a betanított munkás cím, jó, ha szakmával is rendelkezem. Ezért jelentkeztem én is több társammal együtt a tan­folyamra. A tanárok ide jöt­tek előadást tartani, s a szö­vetkezet nemcsak a könyve­ket vásárolta meg részünkre, hanem fizette a tanárok, ok­tatók, meg a vizsga költségeit is. Sokat kellett tanulni, fő­ként a sok ismeretlen foga­lom megértése és a szakraj­zok elkészítése volt nehéz. A csoportvezetőm — Tárnoki György — bármilyen kéréssel fordultam hozzá, szívesen se­gített. A vasárnapjaim, a sza­bad időm tanulással teltek el, nem akartam szégyent val­lani a vizsgán. A négyes ered­ménnyel elégedett vagyok. Ügy érzem, a jövőben na­gyobb hasznomat veheti majd a szövetkezet... Vár hőnyi Ferenc a bogiári Gelká-nál ta­nulta ki a rá­dió-, televízió­műszerész szakmát, cso­portvezető a Híradástech­nikai Szövet­kezetnél, még­is új szakma megszerzé­sére határozta el magát. — Itt, noha televízióikhoz, illetve - tv- moni torok­hoz, ellenőrző berendezé­sekhez szük­séges alkat­részeket, ké­szülékeket gyártunk, más a mun­ka, mint amilyet előzőleg vé­geztem. Ezért is határoztam el a mechanikai műszerész tanfolyam elvégzését, s nem bántam meg. Nemcsak azért, mert ötös eredménnyel vizs­gáztam, hanem, mert ismere­teimet, szakmai és általános műveltségemet is gyarapíthat- tam. Várkonyi ( Ferenc »véletle­nül« került Somogyba dolgoz­ni. Kecskeméten élt, s már megvolt budapesti munkahe­lye, ahová érettségi után vár­ták. Balatoni nyaralása köz­ben látta meg a bogiári Gel- ka hirdetését: rádió-, tv-mű- szerész tanulót kerestek. így jelentkezett, s jött a szövet­kezethez dolgozni. Csendes, Pálfiné Horváth Edit Piaci körkép Bevásárlási lázban A fázós, lusta nap fél nyolc tájban kelt föl, így a kapos­vári hetipiac csak nyolc óra után kezdett benépesülni. Alig félóra múltán azonban már szeptemberies nyüzsgés és' tülekedés fogadta az érke­zőt A roham tétje nagy volt: jórészt itt dőlt el ugyanis, mi kerül egy hét múlva az ün­nepi asztalra. A baromfipiac például a szokásos háromszorosára duz­zadt 250 forintért adtak egy hízott kacsát, 80—90-ért egy kakast, 120-ért egy pár csir­két Fellendülőben a kony­hakész termékek házi »gyár­tása«. Egy — nyilván a rosz- szultápláltság okozta — vég- elgyengülésben kimúlt ko- pasztott kacsáért élelmes gaz­dája 180 forintot kért A tojást 2,20-on alul sehol sem adták. Az alsó piac olyan volt mint egy fenyőerdő. Félmé­terestől a háromméteres óriá­sig mindenféle volt 20 és 30 forint között méterenként. Az alma és körte valamelyest már vesztett hamvasságából, az ára viszont mindkettőnek igazi primőr ár volt Az előb­bit 10—12, az utóbbit 14—15- ért lehetett kapni. A szőlőből már csak hír­mondó maradt, és a naspolya sem ígért sok jót Mindkerttőt tíz forint körüli áron öntötték a szatyorba. A sütnivaló tök már a hamut is mamunak mondta, és alig akadt akinek annyira elment volna a sütnl- valója, hogy 6 forintot adjon érte. Gyönyörű paradicsomot kí­náltak 36 forintért, és még előfordult elfogadható kinézé­sű paprika is 20-ért. A káposzta kilója 3,60 volt a sárgarépáé 5—6, a vörös­hagymáé 8 forint Két helyen is volt friss sam­pinyon gomha 70 forintért A tarka bab kilója 36 forint A karácsonyi süteményekbe 120 forintért lehetett kapni mo­gyorót 80-ért dióbelet 40-ért mákot Az utóbbi árért fo­gyott az aszalt szilva is. A nagyatádi piac árai min­den cikknél általában 2—3 fo­rinttal drágábbak, voltak az egy hét előttinél. A vásárlók elhűlve látták, hogy 10 forint közelébe szökött a sárgarépa ára, a vegyes zöldség pedig 10—15 forint volt. A hagymá­ért néhol 16 forintot is elkér­tek, a karalábéért 5—6-ot. A 16—20 forintos szőlő nem volt keresett, a 12 forintos naspolyát pedig egyenesen bojkottálták a vásárlók. Legtöbb az almából és a körtéből volt. A java mind­kettőnek drágább volt 10 fo­rintnál. A baromfipiac vásárlók hí­ján téli álmát aludta. Jól ér­tesült körök szerint ez nyilván összefüggött azzal, hogy a hé­ten csak a városban százegy- néhány sertés »szenderült jobblétre« ... A marcali piac árai tegnap is rokonszenvesek voltak. Nyilván nem egészen hibátlan zöldpaprikát még 10 forintért is adtak, a karfiol darabja 8— 10 forint volt Az alma és körte egyaránt 6—10, a szőlő 16 forintba került nyugodt, a szakmáját szerető, csoportját türelemmel és hoz­záértéssel irányító ember — szocialistabrigád-vezető is —, akiről felettesei és vele a szalagon dolgozó húsz ember is nagy elismeréssel beszél­nek. Főleg arról, hogy a tan­folyamra járóknak milyen nagy segítséget nyújtott a ta­nuláshoz. Jelentős anyagi áldozatot vállalt a Híradástechnikai Szövetkezet, amikor a tanfo­lyamra jelentkezőknek min­den költségét magára vállal­ta. Tóth Ilisz Ottó telepveze­tő szavaiból kitűnik, hogy ezt a pénzt nem tekintik kido­bottnak. — Többszörösen is megéri ez szövetkezetünknek. Gyárt­mányaink gyakran cserélőd­nek, hazai és külföldi meg­rendelőink mind korszerűbb és kifogástalan minőségű ter­méket várnak tőlünk. Üjat, jobbat adni csak képzett, többféle munkára is egyaránt használható emberektől lehet elvárni. Ezért is szerveztük ezt a mechanikai műszerész tanfolyamot az 521-es Ipari Szakmunkásképző Intézet se­gítségével, és fedeztük a költ­ségeket; ez személyenként 2500 forint. S ha a vizsga óta eltelt néhány nap alatt még nem is mérhettük le a tan­folyam eredményét, tudom : új szakmunkásainktól a jö­vőben többet várhatunk ma jd, mint azoktól, akik csak egy- egy munkafolyamatot gyako­roltak be. Az is ösztönzőleg hat, hogy az új szakmunkások számára a telep vezetői magasabb óra­bért állapítottak meg. Ez bi­zonyára serkentőleg hat majd másokra, ha a jövőben ha­sonló tanfolyamot szerveznek a telepen. Szalai László (íjra megnőtt a kereslet a baromfiteli iránt Két évtizeddel ezelőtt a -műanyagkorszak« hajnalán úgy látszott, hogy a szinteti­kus készítmények fokozatosan kiszorítják a gyapotot, a gyapjút, a tollat és a pely- het. Mint tudjuk, ez nem történt meg, sőt világviszony­latban egyre erőteljesebb a természetes nyersanyagokhoz való visszatérés igénye. A toll és a pehely esetében ezt a megfigyelést az magyaráz­za. hogy hozzájuk hasonló jc hőszigetelő anyagot máig sem sikerült találni; olyat, amely nem akadályozza a test pó­rusainak légzését, hőcseréjét, és mégis megfelelően könnyű. Mióta ismert a toll gazda­ságos felhasználása? Tollal töltött ágyneműt a hűvösebb éghajlat alatt élő germán törzsek használtak először. Azt megelőz;en fej- páriájukat szőrrel tömték ki, és állatbőrökkel takaróztak az emberek. A ludat egyébként már időszámításunk előtt négyezer esztendővel házasí­tották a babilóniaiak és az egyiptomiak. A kacsa meg­szelídítésére pedig körülbelül két évezreddel ezelőtt került sor. A régi germánoktól vet­ték át a toll és a pehely meg­felelő arányú keverékével töltött ágynemű használatát a rómaiak, majd Európa töb­bi népe. A mérsékelt és hideg égövi országokban élő emberek nap­jainkban is legszívesebben pehelypaplannal takaróznak és tollpámán alszanak. Per­sze Vannak kivételek is, olyan országok, ahol inkább (vatta- és szőrpaplanokat használnak, darált tyűk- és csirketoilal töltik meg a vánkosokat E helyen állatkínzásnak tartják és szigorúan büntetik a liba- és kacsatépést, ennek ellené­re a toll és a pehely import­ját hallgatólagosan tudomásul veszik. Magyarországon és a környező közép-európai or­szágokban nincsenek tlyén megszorítások, évszázadok óta folyik a vízi szárnyasok tépé­se. Ezekből az országokból jut a világpiacra a legjobb minőségű pehely és toll. Né­hány ázsiai ország — Kína. Vietnam, Burma, Thaiföld — jóval több tollat termel ugyan, mint a közép-európai orszá­gok, de kereskedelmi szem­pontból értéktelenebb, gyen­ge minőségű, osztályozat- lan tarka tollat és pelyhet ex­portálnak csak. A Közép-Európából szárma­zó pehely, sőt toll is világ­Kineses Attila a Somogyi Néplap László Gyula számos adat­tal és megfigyeléssel bizonyí­totta be, hogy a kincs egyes darabjai nem ugyanabból a műhelyből származnak. Díszí­tőelemei is különféle kultú­rákkal mutatnak rokonságot Nem valószínű, hogy a görög felirat és a rovásírás is egy­azon ötvös keze alól került ki. A keresztény jelképek minden bizonnyal utólag kerülted egyes aranytárgyakra. Az egyes darabok ötvözésének aránya sem azonos: 18 és 22 karát között váltakozik. Ha a kincset elrejtő egykori fejede­lem kilétére egyszer fény de­rülne, ez további nyomozást tenne lehetővé: honnan szed­te össze a 23 gyönyörű edényt. A kincs egyes darabjai kö­zötti eltérések azonban újra óhatatlanul megmozgatják a képzeletet. Azon a területen előkerült aranyleletről van szó, amely 400 és 450 között bizonyosan a hun vezérkar fő­hadiszállásának közelében volt. Elképzelhető, hogy a hun fejedelmi és főúri sírok kirab­lói, hogy tettüket leplezzék, vagy hogy a koruk divatját kövessék, beolvasztották a ra­gyogó hun edényeket, és anyagukból ezeket ötvöztet- ték... Ez a feltételezés azon­ban újra csak a fantázia já­tékai haszen nagyon is való­Egyéb kincsleletek színű, hogy például a Magyar Nemzeti Bank aranyrúdjai között akad olyan darab, amely valaha régen mesteri ötvösmunka volt. Az arany jellege olyan, hogy a forró kemencében félismerhetetlen, olvadt péppé válik... Az önálló magyar régészet kezdetein két jelentős arany­lelet is táplálta a »hármas ko­porsó«-val kapcsolatos szóbe­szédet 1857-ben a Békés me­gyei Kunágotapusztán, 1859- ben Dunapataj-Bakodpusztán találtak jelentős aranytár- r—at; mindkét tanya hozzátar­tozhatott a hunok központi szálláshelyéhez. Más lelet nem volt a közelben. Valószínű, hogy a szervezett sírrablások miatt helyezték el a kiemelke­dő személyiségek holttestét Ilyen »isten háta mögötti« helyre. A sírrablók sajnálhat­ják, hogy így túljártak az eszükön. A halott fejedelem ujjára “hyolc aranygyűrűt húz­tak, fülébe, nyakára is arany éksær került Fegyvere, ru­hája csupa aranyveret. Per­sze, jó darabig hunnak hitték; utóbb derült ki, hogy egy év­századdal később élt avar ve­zérről van szó; ékszereit azon­ban hun sírban is találhatta. A dunapataji germán feje­delemasszony nyakában díszes aranyláncot, karján nagy mű­márka, rangot szerzett. Sok előnyös tulajdonsága van, melyek közül legfontosabb a nagy rugalmasság és »fürtös- ség«. Rugalmasságát még ti­zenöt-húsz év múlva is jól tartja. A toll értékét egyéb­ként a színe és a pihék rész­aránya határozza meg. Leg­értékesebb a fehér, csaknem száz százalék pehelytartalmú toliáru. Ezért háromszor- négyszer annyit adnak a vi­lágpiacon, mint az ázsiai or­szágok kevert, színes pehely- árujáért Az importőrök között az NSZK áll az első helyen, évente körülbelül 10 ezer ton­na tollat vásárol külföldről. Utána Japán következik, majd az Egyesült Államok és Fran­ciaország. Az USA-ban a toll­feldolgozó ipar eddig nem tapasztalt konjunktúrára szá­míthat, olyan nagy igényeket támaszt a hadsereg (védőru­hák, hálózsákok, stb.), vala­mint az alaszkai olajkutató és távvezeték-építő munká­sok védőruháit gyártó ipar. A nemzetközi kereskedelem a dísztollakra- és a tollhulla- dékra is igényt tart. Legka- pósabbak a libadísztollak. Köztük van a liba comjáról, válláról tépett toll, valamint a levágott libák farok- és szárnytollai, az elsőrendű »evezőtollak«, amelyeket még ma is »pennatoll« néven hoz­nak forgalomba. Nevét onnan kapta, hogy évszázadokon át, amíg a fém írótoll használa­ta nem terjedt el, ferdére met­szett végű lúdtollal, pennával írtak őseink. A kacsa szárny tolláiból ké­szül a »tütoll«, amelyből fi­nom porcelánfestő ecsetnyelet gyártanak. A kakas nyakán és hátán levő toliból tollpo- rolót kötnek. A fekete farok- . tollat — melyet a háború előtt I kalapdísznek használt a csendőrség — most külföldön, főleg Amerikában értékesítik. A pulyka csípő- és háttolla, szárny- és faroktolla szintén dísztoll-alapanyag. A forga­lomba kerülő úgynevezett »marabu«-tollak a fehér puly­kák csípőjén nőnek. Keresi a külföldi dísztoll-kereskedelem a fácán 30 centiméternél hosz- szabb faroktollát is. A tollhulladék sem megy veszendőbe, tollisztet gyár­tanak belőle, amelynek fehér­jetartalma csak tíz százalék­kal kevesebb, mint az érté­kes állattápé, a halliszté. Az északi államokban a csekély értékű hulladéktollat — fő­leg tyúk- és csirketollat — bútorok kárpitozására, hajók hang- és hőszigetelésére hasz­nálják. Talán kevesen tud­ják, hogy toliból készül a horgászatban használt »mű- légy« is. A nagyüzemi baromfi­tartó telepek mellett érdemes a háztáji kistenyészetekben Is nagyobb gondot fordítani a baromfi tollak összegyűjtésé­re és értékesítésére, mert éz is egy kiegészítő jövedelmet jelenthet Dr László László Az abszolút nulla iok közelében A Szovjet' Tudományos Akadémia szibériai tagozatá­nak Hőfizikai Intézetében a tudósok olyan kutatásokat folytatnak, melydk célja, hogy megállapítsák az igen ala­csony, kriogén hőmérsékleten végbemenő hősugárzás sajá­tosságait. Az eddig kapott eredményeket a gyakorlatban fel tudják használni, a lézer- technika, a repülés, az űrha­józás, az energetika területén, vagyis mindenütt, ahol nagy hő és hideg találkozik. A szibériai tudósok keresik azokat a módszereket, melyek segítségével megbízhatóan le­het szigetelni az alacsony hő­mérsékletre hűtött testeket, meg lehet védeni azokat a melegebb környezet hatásától, így például a lézersugarakat előállító berendezésben levő rubinkristályokat — miközben azok hatalmas mennyiségű energiát sugároznak ki, hűtött állapotban kell tartani, az űr­laboratórium kémlelőüvegé­nek pedig nem szabad áten­gednie sem a sugarak mele­gét, sem a kozmosz hidegét. A energetikában igazi for­dulathoz vezetett a különle­ges szupervezető kábelek al­kalmazása. A jelenlegi távve­zetékekben az elektromos energia 15 százaléka kártoa- vész. Az új szupervezető ká­beleknek egyáltalán nincs el­lenállása, ugyanakkor a je­lenleginél ezerszer magasabb feszültségű áramot lehet raj­tuk továbbítani. A kábel szu­pervezető tulajdonságát csak abban az esetben őrzi meg, ha erősen hűtjük, csaknem az abszolút nulla fokig. Ennek elérésében a fő nehézséget a környezet melege jelenti. vészi értékű, sárkány fejet áb­rázoló karperecpárt, derekán aranycsatos övét találtak. Egy másik sírból is sűrűn fonott aranylánc, néhány aranygyű­rű került elő. A kutatók sze­rint valamennyi lelet a Feke­te-tenger vidékén készült, és a hunok és szövetségeseik út­ján jutott el a Dunáig. Kez­detben. alig valaki vitatta, hogy hun ékszerekről van szó. Ké­sőbb kerekedett felül az az ál­láspont, hogy az Attila udvar­tartásához tartozó germán— skkir leletről van szó. A szkir leletre joggal lehet azt mon­dani, hun emlék. Az 1923-ban, egy Tápiószent- mártonban feltárt kunhalom alatt, 1928-ban Mezőkercsztes- Zöidhalompusztá.n talált elekt­ronlemezből (arany-ezüst öt­vözete) készült stilizált álla­tokkal (futó, illetve megtorpa­nó szarvas, különféle testiar. tású oroszlánok) ezer évvel a hunok e területre érkezése előtt itt élt szkíták (szittyák) hagyatékai arra mutatnak, hogy a hunok bejövetelekor itt kialakult ötvöskuitúrát ta­lálhattak, amelyet fejedelmeik bizonyára fel is használtak gazdagságuk gyarapítására. Erre mutat évszázadunk leg­jelentősebb hazai aranykincs- leiete, a nagyszéksóspusztai ásatás eredménye is. A szege ­Rovásírásos étkészlet. di múzeum igazgatója, Móra Ferenc bukkant a "nyomára, majd a csaknem 200 aranytár­gyat ő hozta a napfényre Bá­lint Mátyás szőlőjéből. Móra is, az őt követő kutatók is azt tartják, 3 kincset 430 körül, te­hát Attila uralmának idején készítették. Ha a lelet leg­szebb darabjától, a tömör aranyból ötvözött nyakperec- től eltekintünk, nem fedi a szemtanú Priszkosz által el­mondottakat: kisebb értékű, mint amilyen az ő környeze­tének igényét kielégkhetty volna. Nagy kultúrtörténeti ér­téke, hogy kétségtelenül hun eredetű. Talán a »második vonal«-hoz tartozó előkelők valamelyikéé lehetett. így is a szegedi Móra Fe­renc Múzeum egyik egyedül­álló kincse. A népvándorlás korát kutatóik és a hármasko- porsó-vadászok gyakran za­rándokolnak miatta Szegedre és merítenek erőt a látvány­ból. (Vege) Máté György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents