Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-14 / 294. szám
Újítási ankét a Volánnál A tanműhelyben már alkalmazzák a gyors és gazdaságos hengerfej szét- és összeszerelő berendezést. Nem kampányszerűen, hanem folyamatosan igyekeznek ébren tartani a Volánnál az újítási kedvet. Jól tudják, mennyi a haszna, ha a dolgozók arra törekszenek, hogy a munkaterületükön megtalálják a legésszerűbb megoldásokat. Mert minek köszönhető, hogy régóta álló tehergépkocsik, rakodógépek indulnak meg újra — anélkül, hogy drága pénzen külföldről szereznének hozzájuk motorokat? Annak, hogy nem röstellik törni a fejüket,, próbálgatni más és más alkatrészeket, motorokat Tegnap délután a 13. Volán könyvtártermében újítási ankétot rendeztek. Ez itt minden évben szokás. Rendszeresen újító munkások és gazdasági vezetők cserélték ki tapasztalataikat Dr. Kovács Gyula, az MSZMP városi bizottságának politikai munkatársa beszámolt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak az újítómozgalommal kapcsolatos megállapításairól; elmondta, hogy az újítások hatvan százaléka a fizikai dolgozóktól származik. Ezzel az aránnyal elégedettek lehetünk, nem úgy a nők és a fiatalok e téren kifejtett tevékenységével. Ugyanakkor megfigyelhető az is, hogy a többi szocialista országban — főképpen az NDK-ban — jóval többen vesznek részt a mozgalomban, mint nálunk. Változtatni lehetne ezen, ha a vállalati feladatterveket közérthetően (azaz: magyarul fogalmazva) ismertetnék a dolgozókkal, s ha a nőket is bátorítanák — ahelyett, hogy idegenkedve fogadják ötleteiket. A szocia- listabrigád-mozgalom sok olyan embert vont be az újításba, aki korábban nem szánta volna el magát ilyen tevékenységre. Az »Egy brigád — egy újítás« mozgalom mennyiségi eredményt hozott; jobbnak bizonyult az »Egy brigád, — egy hasznosított újítás«. Az Országos Tervhivatal és a SZOT által 1977-re meghirdetett újítási versenyben a KPM lett a győztes, s ezen belül az autóközlekedés szép eredményt ért el. 3696 újítási javaslatból 2313-at elfogadtak, és több mint 2200-at hasznosítottak. Ezáltal több mint 17 millió forint megtakarítást értek el. A Volán Trösztnél pedig a 13. számú Volán lett a harmadik az újítási versenyben. Szepessy Lajos, a tröszt újítási előadója elmondta: a tröszt 101 kiváló újítója közül kilenc ettől a vállalattól került ki; közöttük van az aranyfokozatos Sziklai Rudolf szerelő csoportvezető. A 13. sz. Volánnál tavaly hasonló újítási értekezleten elhatározták: létrehoznak egy újításkivitelező kísérleti műhelyt. Az itt dolgozók kis közössége immár egyéves múltra tekinthet. Nemcsak a »házon belül« született elgondolásokat valósítják meg, hanem a társvállalatok újításait is kivi telezik. Ennél a vállalatnál egyébként az idén száznegyvenen nyújtottak be újítási javaslatot November végéig hatvan — több mint az előző teljes években — újítást adtak be, s ebből harminckettőt elfogadtak, harmincat már be is vezettek. Ezekért több mint 60 ezer forintot fizettek ki. Fölmerülhet a kérdés, hogy miért csak a felét bírálták el a benyújtott javaslatoknak. Harsányi László műszaki igazgatóhelyettestől megtudtuk: amikor szeptembert és októbert újítási hónapnak nevezték el, egyszerre sok újítást adtak be. Ezeket többen1 véleményezik, s ez még mindig hosszadalmas folyamat A munka gyors és pontos elvégzéséért az ankéton négyen jutalmat kaptak. Az öt legjobb újító: Tajnafői István, Papp Géza, Várhalmi József, Révész Zoltán és Bornemissza Lajos pénzjutalomban részesült. Ők az újítási hónapok legeredményesebb pályázói. Bornemissza Lajos gépkocsi- vezetőnek külön gratuláltak az eredményhez, hiszen a forgalomban dolgozók közül kevesen újítanak. Ezenkívül még hét újítónak adtak át könyvjutalmat. ' Az ankét a bevezetett újításokról készült fotókiállítás megtekintésével zárult. G. J. Nagyobb kínálat - jobb minőség Becsuk hatatlan szekrény, rossz ízű felvágott, színét hagyó ruhanemű, a használat másnapján bedöglött televízió, a mosásban összezsugorodott pulóver és hasonló bosszúságok, károk sora jelzi: még mindig tekintélyes számban árulnak nem megfelelő minőségű termékeket az üzletekben. A hibák, a bajok gyökere természetesen ott van, ahol a gyenge minőségű fogyasztási cikket előállítják, de nem vétlen a kereskedelem sem. amiért az ipartól átveszi és a a vásárlónak továbbadja a rossz terméket. Sőt: olykor még a szállítási szerződésekben sem köti ki a minőségi követelményeket. Vagy ha a szerződésben megállapodtak a minőségben, akkor is megesik, hogy a raktárba érkező áru ennél jóval gyengébb. Ezt a helyzetet jó , ideig természetesként könyveltük el, és az áruszűkével magyaráztuk. Elfogadtuk a kereskedők érvelését, akik azt mondták: »Nem tehetem meg, hogy visszautasítom a hibás szállítmányt, mert akkor áruhiányt okozok.« Vagy azt: »Kénytelen vagyok szemet hunyni, megalkudni, mert ha sokat reklamálok, akkor semmilyen árut sem kapok a monopolhelyzetben levő termelőtől.« Elnéztük «et Is, hogy a kereskedelmi vállalatok nem is tesznek különösebb erőfeszítéseket még annak érdekében sem, hogy az áru hibáit feltárják: szinte minőségvizsgálat nélkül hozzák forgalom- ' ba a termékek egy részét. Vagy ha van is a kereskedelemben minőségvizsgálat, általában csak szúrópróba jellegű, vagyis nem terjed ki a szállított mennyiség egészére. A jelek azonban arra utalnak, hogy a jövőben a kereskedelem — és a fogyasztó — kevésbé kényszerül ilyen megalkuvó magatartásra. A fogyasztási cikkeket gyártó ipar szállítókészsége ugyanis javul, sőt, némely iparág »kínálati helyzetbe« jutott, azaz nem adja el könnyen az áruját Ez a folyamat a jövőben alighanem erősödni fog. Az 1979-ben életbe lépő új gazdasági szabályozók arra késztetik majd a termelőket, hogy hatékonyabban, gazdaságosabban dolgozzanak. És a világpiaci helyzet is jobb minőségű áruk előállítását követeli meg tőlük. Az állami támogatások mérséklése szintén kiszűri a termékszerkezetből az elavult a rossz minőségű termékeket, és nehéz helyzetbe hozza az ilyeneket előállító termelőket Vagyis a gyárak a jövőben mindinkább rákényszerülnek arra, hogy alkalmazkodjanak a fogyasztó igényeihez az áruk összetételében, minőségében és korszerűségében. A változó helyzettel számolnia kell a kereskedelemnek is. Igényesebb lehet — és remélhetőleg lesz is — szállítóival szemben, (bátrabban léphet föl a fogyasztói érdekek képviseletében. Amivel a népgazdaság érdekét is védi, hiszen a selejtes, gyenge minőségű áru előállítására ma még sok drága — olykor külföldi — alapanyagot, energiát és munkaerőt használnak fel, jobban mondva pazarolnak eh Mindazonáltal el kell érni hogy a minőséget először is a gyártók ellenőrizzék és a helyszínen szűrjék ki a hibás darabokat Sokkal költségesebb ugyanis a terméket a kereskedelemben vizsgálni, a hiba esetén visszaszállítani. Mindez nem Jelenti azt hogy a jövő évtől, amikor a szigorúbb szabályozók már hatnak, egy csapásra megjavul azoknak az áruknak a minősége, amelyekkel szemben eddig kifogásaink voltak. Lassú folyamatra számíthatunk csupán. G. Zs. Körültekintést a disznóöléseknél Az ünnepek közéledtével egyre gyakoribbak lesznek a házi sertésvágások. A böllér, mielőtt à konyhára adja a friss májat rendszerint átvizsgálja azt az epehólyag levételekor. Gyakran fordul elő, hogy mogyorónyi, diónyi, feszes, hullámzó tapintatú, szürkésfehér, áttetsző hólyagokat is talál. Ezeket kivágja, aztán vagy a tűzre, vagy csak félredobja. Ha tűzte veti, akkor egy, az emberre is veszélyes parazitát a kutyák úgynevezett háromtagú galandférgé- nek fejlődési ciklusát szakította meg, ha nem, akkor az emberre különösen veszélyes betegség kialakulására ad le. í hetőséget A vágóhidakon az ellenőrzés megoldott A házi vágásoknál azonban ez egyelőre nem járható út Ezért hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a sertéseknél leggyakrabban a májban, de egyéb szervekben is előforduló lárvaformákat (az előzőekben leírt hólyagokat) feltétlenül semmisítsék meg, hogy azok ne kerüljenk kutya elé. Előfordulhat hogy szeny- nyezett élelem fogyasztása révén az ember szervezetébe is bekerül a pete. Az emésztőnedvek hatására kiszabaduló és vándorló lárva a vérárammal elsősorban a májba, onnan esetleg tovább más szervekbe jut és a sertés zsi- gerein látható hólyagokhoz hasonló elváltozásokat hoz létre Ezek — kifejlődési helyüktől függően — változatos tüneteket okozhatnak, eltávolításuk rendszerint az emberi életet is veszélyeztető sebészi beavatkozást tesz szükségessé. A fejlődési kör úgy zárul, hogy az elváltozott szervrészeket leggyakrabban disznóöléseknél a kutyákkal föletetik, ezekben aztán kifejlődik az ivarérett, petéket ürítő újabb galandféreg-nemzedék. Az ember tehát tulajdonképpen a kutyától fertőződik (pL a kutya simogatása után a gyerek nem mos kezet). A parazita felszámolása mindannyiunk érdeke. A legjárhatóbb útja, a kutyák gyógykezelése mellett, a zsi- gerek figyelmes átvizsgálása, és az elváltozott részek megsemmisítése, elégetése. A védekezésben minden állatorvos szívesen nyújt segítséget és ad tanácsot. Kincses Attila Kié volt az arany? Mindezek alapján mi az igazság? Múlt században élt költők fantáziájának szüleményén és annak hitelt adó emberek hiszékenységén kívül semmi nem igazolja, hogy Attila kinccsel övezett csontjai hármas koporsóban, a Tisza medrében várnák az utolsó ítélet harsonáit. A logika alávető szabályai szerint ennél több cáfaló érvre nincs is szükség: olyan állításról van szó, amelyet semmi a világon nem támaszt alá. Maga a koporsó is csak fantázia terméke lehet Az volt az áriánus-keresztény gót Alarich esetében is, akinek sírját, a Jordanesz leírta hármas koporsót, a Busenté- ban mégsem találták meg. A hunok sose vették fel a keresztény hitet; tizenkétezer kilométeres vándorútjuk mentén a régészek rengetek hun sírt tártak fel, de ebben az egész Ázsián átvezető roppant temetőben összesen nem volt három koporsó. A nomád, különféle természetvallásokat követő hunok halottaikat nem tették koporsóba. A legenda létrehozói bölcsen kizárták a hármas koporsó üzletéből a sírrablókat. Azzal, hogy a sír helyét a Tisza medrébe helyezték és »leölették« a sírásókat, meg- védték ezt a képzelt kincset ennek az évszázadokon át dívott »tisztes« foglalkozásnak a művelőitől. Az ötlet dicséretes is lehetne, ha nem vonatkozna képtelenségre; fájdalom, bármilyen szép és vonzó is, Móra Ferenc, a hun sírok jó ismerője joggal mondta róla: »Hogy a hun királyt keresztény módon koporsóba zárták, azt csak akkor hiszem el, ha kiderül, hogy Nagy Leó pápát lóháton temették el.« Meg is kapta a magáét: nagy népi írónkból egyszeriben »hazafiatlan«, »cinikus«, »csontszedő zsidó« lett. Végül bölcsen így védekezett: Én se azért nyúltam hozzá (a legendához), hogy szétfoszlassam, mert a legendákat úgyse lehet megha- lasztani és mi értelme is volna annak? Egyebünk s.incs, mint legendáink és azokra olyan nagy szükségünk van, hogy ha nem volnának, csinálnunk kellene őket.« Az eddigiek szerint valaki azt hihetné, hogy Ipolyi vagy más egyszerűen az ujjából szopta a Tiszába vagy a meder talajába süllyesztett koporsó legendáját. Ez azonban nem egészen így varr Sok jel arra mutat, hogy azokban az évszázadokban (nagyjából a 18. századig), amíg a történetkutatás nem támaszkodott másra, mint a kódexekre, a régi leírásokra és a szájhagyományra, az önkéntes kutatók, kicsit durvább szóval kincskeresők, csúnya kifejezéssel élve, a sírrablók sok drága leletre bukkanhattak azon a területen, amelynek közelében mai ismereteink szetint a hun főhadiszállás lehetett. Leleteiket elkótyavetyélték, beolvasztották, nyomuk alig maradt. Egyes A »győztes fejedelem« a nagyszentmiklósi kincs egyik korsójáról. régi helynevek (Ásotthalom) mutatnak arra, hogy ott ástak, és esetleg értékes holmikat is rejthetett a föld. Ha a délkelet-magyarorszá; gi föld meddő marad és nem ad bizonyítékot arra, hogy helyenként hun kori kincset is rejt, a hármas koporsó mondája nem ér el ilyen tömeg- hatást. A Békés megyei, Csongrád és Báes megyei szájhagyomány azonban nemcsak a hunok gazdagságáról, de az ő sírjaik megtalálóinak meggazdagodásáról is sok mindent elmondott Ezek a híres, valóságos vagy eltúlzott esetek úgy elterjedtek, hogy idővel a kincskereső »tudós ember«, akiben megvan a lappangó aranyat felfedező képesség, a falu tekintélyes emberei közé számított. Volt egy segédkönyvük is, amely szerint, kellő igéző formulák elmondása esetén a kincs helyén kék láng lobban fel. Ahol ez ’ megtörténik, meg lehet kezdeni az ásást. A sok babona és még inkább a sok eredménytelen kutatás azonban nem használt a »tudós emberek« tekintélyének. A nacionalizmus »kék lángjának« fellobbanása mellett azonban egy valóságos esemény is hozzájárult az Attila koporsóiról szóló legenda megszületéséhez és a történelemkönyvekbe vezető diadalútjához. (Folytatjuk.) Máté György Növényvédelmi tájékoztató ß növényvédő gépek téli karbantartása A téli időjárás beköszöntésével időszerű munka a házikertekben használatos kisgépek felülvizsgálata, karbantartása. Gyakran tapasztalható tavasszal, illetve már a tél végén is, hogy az ősszel még üzemképes, jő gép beszorul, rozsdás, alkatrészei elmaród- tak. Ennek az az oka, hogy a használat után nem, vagy nem elég jól mosták ki a gép tartályát, s a szelepeket, szórófejeket, csöveket, a dugaty- tyút, membránt stb. sem tisztították vagy mosták át kellően. Ezt a munkát kell most elvégezni, ahol eddig elmaradt A tartályt, vezetékeket gondosan rnœsuk át, úgy, hogy a vizet a szórófejeken keresztül permetezzük ki. Tisztítás céljára az enyhén lúgos víz a legalkalmasabb. Tisztítás után ellenőrizzük a folyadékszállító részeket (dugattyú, membrán, vezeték), és ha szükséges, cseréljük ki a hibás alkatrészeket. A bőrtömítéseket zsírozzuk meg, az olajat a dugaty- tyús hátigépeknél cseréljük le. A szűrőket jegyük ki és úgy mossuk meg,’mert azokat a visszamaradt növényvédő szer rövid idő alatt elmarhatja. A fémrészeket gondosan töröljük szárazra, majd vékonyan olajozzak be, hogy a rozsdásod ást megelőzzük. Vigyázzunk azonban, hogy a gumirészekét ne érje o\aj, mert elmarja azokat. A régi, Kis Bálint típusú magasnyomású hátigépeket — ha még valahol üzemeltetik — a korrózióból eredő robbanásveszély miatt legjobb, ha kiselejtezzük. \ A szakszerűen leápolt gépeket dehetőleg száraz, fagymentes helyen tároljuk. Tárolásnál a csöveket úgy helyezzük el, hogy tavaszig ne tömjenek meg, tehát ezeket_ legjobb lazán lógatva tárolni. Tél végén, üzembe helyezés előtt még az újonnan vásárolt gépek esetében is győződjünk meg a gépek üzembiztonságáról. A leggondosabb tárolás esetén is előfordulhatnak hibák. A gépet tiszta vízzel feltöltve próbáljuk ki. Szivárgás, csepegés láttán húzzuk meg a tömszelencéken a csatlakozó hollandi anyákat Ha ez a művelet nem vezet eredményre, a tömítések kicserélésével szüntessük meg a hibát A tömítések ellenőrzése után a szórófejek szórásképét vizsgáljuk meg, és ha szabálytalan, egyenetlen a szóráskép, akkor a szórófej dugult el vagy deformálódott A szórófej ugyanis könnyen deformálódik, ha a dugulásokat tűvel, dróttal vagy egyéb kemény tárggyal próbáltuk megszüntetni, ebben az esetben a szórófejeket ki kell cserélni. A növényvédő gépek is balesetet okozhatnak, ezért csak rendszeresen ellenőrzött, gondosan karbantartott gépekkel dolgozzunk.
