Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-14 / 268. szám

Alapszervezet,

elvtársi közösség

A

pártalapszervezetek — a párt szervezeti egységei — egyben kommunista emberi közösségek s; olyanok, amelyeknek meghatározó szerepük van. hogy agjaik a szó legteljesebb érlelőiében kommunistává váljanak. Persze mindez rendkívül összetett folyamatok közepette valósul meg. Jelentős szerepe van ebben a pártalapszervezetek ideológiai-politikai nevelőmunká- jiának, a sokoldalú és állandó képzésnek, mindenekelőtt a közösen végzett munkának, mivel elsősorban ez minősít minden kommunista közösséget

Az eredményes munka alapfeltétele, hogy a párttagok aktívan részt vállaljanak az általános tevékenységből, eleget tegyenek pártmegbiza- ’ásaiknak, a párttagságból eredő kötelezettségeiknek. Mindezt azonban nemcsak a kötelességérzet, hanem egyéb érzelmi motívumok is befolyásolják. Ebből a szempontból igen fontos dolog, hogy a pártvezetőség mennyiben

igényli a párttagok munkáját, s ők érzlk-e, tapasztalják-e munkájuk és megbízatásuk fontosságát.

Ezért arra kell törekedni, hogy a pártmegbizatásokat a végrehajtás folyamatában rendszeresén is értékeljük. Ilyen alkalommal az elismerő szavaknak rendkívüli jelentőségük van. A jól végzett pártmunka elismerésében lényegében a párt politikájának valóraváltásán dolgozók munkájának megbecsülése jut kifejezésre.

A munka rendszeres értékelése, a jó munka elismerése azonban nem önmagáért való; jelentős kihatással van a kommunista egyéniség fejlődésére, a párttagság nevelésére is. Az elvtársi politikai légkör, a pártegység, a párt

! egész ütőképessége nagymértékben függ az egymáshoz való tartozás, a kölcsönös fe- . lelősség érzetének helyzeté- I tői. Igaz és tanulságos az a j lenini gondolat, hogy a párt felelős tagjaiért, s minden egyes kommunista is felelős a pártért. Ennek állandó figyelembe vétele, érvényesítése nagymértékben befolyásolja a kommunista közösség személyiségformáló tevékenységét, kisugárzó hatását. Az elvi alapon nyugvó elvtársi kapcsolatok feltételezik egy- : más munkájának figyelemmel kísérését, megbecsülését, a segítőkészséget és az őszinte bírálatot.

A tagkönyvcsere során folytatott személyes beszélge- ! tések ilyen értelemben is lé- ! nyeges tanulságokat hoztak : számunkra. Bizonyították, hogy a kommunisták felelősséget éreznek egymás iránt, a párt iránt. Bizonyították, hogy a párttagok döntő többségének munkája, magatartása, példamutatása megfelelő; ez erőt, ösztönzést ad mindany- nyiunk számára a további munkához. A tagkönyvcsere azonban hozott más tapasztalatot is. Intő tanulság, hogy több elvtárs élete, sorsa másképpen alakult volna, ha az első hibánál figyelmeztetjük vagy felelősségre vonjuk őket , — teleintet nélkül beosztásukra —, elsősorban saját érdekükben. Ezek a tapasztalatok újra figyelmeztetnek bennünket: erősítsük pártunkban a bírálat és önbirálat szellemét Ehhez a kommunistáknak olyan légkört kell biztosítani, ahol a bírálatot nem veheti senki személyeskedésnek,

ahol az önkritikát nem valamiféle divatjamúlt »ötvenes évek módszerének» tekintik. A hibák, a fogyatékosságok, a | torzulások ellen határozottan ; kell föllépni, és egységesen I cselekedni megszüntetésük | 1 érdekében.

A párttagoknak nem lehetnek előjogaik, kiváltságaik, de azért, mert párttagok, nem részesülhetnek jogtalanul hátrányban sem. A kommunisták emberek, bizonyos események, gazdasági vagy társadalmi hatások, érzelmi motívumok stb. rájuk is ugyanolyan hatással vannak, mint a társadalom más tagjaira. Sok esetben kerülnek olyan nehéz helyzetbe, amit náluk sem lehet annyival elintézni, hogy »neked ezt meg kell érteni, hiszen párttag vagy«. Ezeknek a tényezőknek feltárása fontos feltétele lehet az aktivitás növelésének, végsősoron pedig a pártegység erősítésének.

Legyen az alapszervek vezetőinek és a különböző területeken dolgozó kommunista vezetőknek gondja arra, hogy amikor az egyes párttagok munkájukkal, helytállásukkal kiérdemelték, hozzájussanak mindazon javakhoz, szükségletekhez, amelyeket ilyen esetekben a társadalom valamennyi tagjának biztosítunk. Ne engedjék meg, hogy problémájukat, segítség iránti kérésüket a belátásra vagy az öntudatra való utalással tussolják el. Helyes, ha a jogos segítségben nem várjuk meg, amíg az érintett elvtárs jelentkezik — hiszen ezt többen szerénységből nem is teszik —, hanem a vezetés tartsa számon, hogy ki mikor és mire vált érdemessé, jogosulttá.

M

ás szóval: az alapsrer- vezet vezetőségének, a pártcsoportok vezetőinek nemcsak a panaszok és kérelmek folytán kell intézni az ilyen jellegű gondokat, hanem állandóan és figyelmesen kell vizsgálni, keresni a kölcsönös segítségadás lehetőségét is.

Dr. Latos István,

fa MSZMP KB alosztályvezetője

‘ ¥ A kitüntetés

4 ; mindnyájuntnak szól

Hosszú Tibor éppen délutáni műszakra készülődik. Tizenegy éve dolgozik a húskombinátban, majdnem azóta, hogy megtanulta az autószerelést. Szerelőiként kezdette most egy tizennyolc tagú csoport munkájáért felelős.

— összesen 126 tehergépkocsi és öt személyautó javitá- áról, üzemképes állapotban artásáról gondoskodik a_ csoportom. Gyakorta sürgős a feladat: a kocsinak mennie kell, mert várják az átvevőhelyeken, a távoli vágóhida- kon, hogy átvegyék, illetve átadják az élő állatokat. Ilyenkor, akár késő éjszaka van, akár kora hajnal, nem azt nézzük, hogy mennyi az idő, hanem azt, hogy a jármű mielőbb kifogástalan legyen.

Tizenegy éve lett kommunis- ‘a, s kérte, hogy pártmegbfea- ását a munkásőrségben telje- dthesse. Tíz éve kezdte meg íz előképzést, s 1969 januárjában az ünnepi egységgyűlésen tett esküt társaival együtt. Elvégezte az egyéves párlis- koiát, a munkásőrségnél pedig egy há- rornh ónapos szakasapa- rancsnoiki, tanfolyamot.

—. Miért lett munkásőr?

— Sokan kérdezték tőlem ezt, s csak azit tudom mondani : azért, amiért a pártba is kértem a fölvételemet. Nagyapám — anyai ágon — Szántó János, a répáspusztai termelőszövetkezet párttitkára, veterán volt; az őélete számomra a követendő, ezért lettem kommunista és munkásőr ...

A század, amelynek parancsnoka, a múlt évben alakulta Szerelők, lakatosok, húsipari szakmunkások, termelésirányítók s más beosztású többségükben fizikai munkát végző, szocialista brigádban dolgozó emberek vannak benne. S nemcsak a húskombinátból, hanem — egy szakasz- I ban — a környező üzemek- j bői: a cukorgyárból és Patyolattól is. Jó néhányan ja munkahelyükön, a parancsnoknál magasabb gazdasági beosztásban dolgoznak.

— Nem okoz ez feszültséget?

— Ellenkezőleg. Nálunk kialakult az az elvtársi, közösségi szellem, amely jellemző a munkásőrségre. Nemcsak a szolgálat ellátása vagy a gyakorlatok során, hanem a gazdasági feladatok végzésében is érdeklődünk egymás munkája iránt, és segítünk, anü- ben csak lehet, így van ez akkor is, amikor a gyári if- júgárda-szervezetet vagy a to- ponári általános iskoia uttéA Nagyberki Állami Gazdaság vadgazdálkodási ágazata elképzeléseket felülmúló sikereket értek el tavaly óta. Erről kérdezem Arkosi Zsoltot, a vadgazdálkodási rendszer vezetőjét.

— A második szezon elején vagyunk; jelenleg 11 állami gazdaság, két erdőgazdaság és a nagyberki mint gesztor alkotja a rendszert. Tavaly 40 ezer fácánt lövettünk külföldiekkel; ez száz százalékos növekedés volt az előző évihez képest. Hasonló növekedést terveztünk ez évre is.

Ahogy a vadászati árfolyamokat jegyezhetjük, kiderül, hogy a rendszer tagjai 18,6 forintért »állítanak elő« egy dollárt.

— Százharminc százalékra teljesítette a rendszer tavaly a vadásztatási tervet; ez azt jelenti, hogy minden 13 jelentkező csoportból csak tízet tudunk fogadni. Pedig egy fácán ára, ha el is akarja vinni a vadász, a terítéktől függően 17—24 nyugatnémet márka.

— Mi a titka a nagy népszerűségnek?

— Erről az erdészet-vadászat vezetője többet tud mondani.

Büki Lászlót nehezebb elérni, mint egy vezérigazgatót Szezon van most, és a fővadásznak éjjel-nappal van dolga. Legutóbb egy délelőttön találkoztunk; karikás szeme, ha nem mondja is, elárulja, hogy éjjel az erdőt járta. És nem is eredménytelenül: aranyérmes bikát ejtettek el.

— Mi vonzza ide messze földről a vadászokat?

— Elsősorban üzleti közöttünk a kapcsolat: vevő jön az eladóhoz. Ha az eladó teljesíti azokat az ígéreteket, amelyek korábban elhangzottak, amivel a vevőt idecsalta: a vevő elégedetten távozik és terjeszti jó hírünket.

Az ígéretek a következők: jól szervezett vadászat, vad bőségesen és színvonalas ellátás. Ez utóbbiról a rossz nyelvek azt, mondják, hogy »a nagyberekiéknek az Intercontinental nem színvonal«.

— Egy biztos — neveti el magát a vadászati vezető —, hiába a rengeteg vad, a jól sikerült program: ha a vadászok vaságyon alszanak, nem biztos, hogy újra eljönnek. Itt

Magyar—amerikai közgazdászkonferencia

rőit pártfogoljuk. Egyik társunk, Bognár János, családi házat épített, s mi együtt hordtuk a téglát, kevertük a betont, a maltert... Ügy érzem, ez a kitüntetés valójában mindnyájunké: az egész századé. Meg a feleségemnek is köszönhetem, aki két gyermekünk neveléséből, a családi gondokból helyettem szintén nagyon sokat vállalt hogy helytállhassak a munkásőrségben ...

Hosszú Tibor nemcsak a testületben, hanem a munkájában is bizonyítja, hogy mi a munkásőr, a felelős parancsnoki beosztásban dolgozó kommunista kötelessége. Ezt I jelzi Az élelmiszeripar kivaló dolgozója kitüntetés és a vál- I lalati kiváló-jelvény.

Társai, a század munkásőrei most, amikor megkapta A Haza Szolgálatáért Érdem- ! érem arany fokozatát, a mun- j kahelyén keresték föl. s őszin- j te örömmel gratuláltak — 1 j mintha ők kapták volna az i

I elismerést. Ez is kifejezi azt : a jó közösségi szellemet, elvtársi összefogást, amely v húskombinát munkásőreinél tapasztalható. Nem vételien,

; hogy itt minden évben többen kérik fölvételüket a testületbe, jelentkeznek előképzésnek, mint más gyárakban, üzemekben. Sokan az ifjúgárdából, mint Lévai Árpád targoncás vagy Bogdán János húsipari szakmunkás. .

j — Látjuk g parancsnok és a többi myrrkásőr példáját, azért követjük őket — így • válaszolnak többen, amikor, elhatározásukról érdeklő- j döm. Látják* Hofcszú. Tibor, a ; helyettese Horváth István, az-i után Károlyi Gyula és a többi I húskombinát! munkásőr, példás, több kitüntetéssel, elismeréssel jutalmazott gazdasági és munkásőri tevékenységét, és követik őket.

Szalai László

Magyar—amerikai közgazdász kerekasztal konferenciát tartanak Budapesten november 14—18. között. A kulturális kapcsolatok intézete és az amerikai nemzetközi' kutatási és cseretanács közötti együttműködés alapján már negyedik alkalommal összehívott tanácskozásra amerikai közgazdász professzorok

nyolctagú delegációja érkezett hétfőn Budapestre. A konferencián a magyar— amerikai gazdasági együttműködés kérdései mellett áttekintik azokat a témaköröJ két is, amelyekben évek óta ! közös kutatások folynak. Az I együttműködés a nemzetközi I közgazdaságtudomány területén is jelentős, hiszen olyan kérdéseket vitatnak meg, mint a közgazdászok szerepe az állami és gazdasági döntésekben. a közgazdaságtudomány kutatásának módszertani kérdései. Nagy érdeklődésre tarthat számot »Az amerikai gazdaság magyar, és p magyar gazdaság amerikai közgazdász szemmel« címűtélcétszobás apartmanok várják őket.

Magyar zsebnek aligha elérhető áron — ezt hozzátehetjük. Mert aki egy napot tölt itt, a berekben, az a szállásért és étkezésért 1200 forintot fizet. És ebben nincs benne a vad ára.

— Mégis sokan jönnek!

— Tavaly tizenha ezer fácánt és nyolcezer récét lőttek ki. Nincs titkunk, de ha volna, ez lenne: hogyan lehet a több tízezer mesterségesen nevelt fácánt és vadkacsát úgy »elvadítani«, hogy mind jó repülő legyen, s ugyanakkor nagyjából egy területen maradjon!

Óriási mennyiségről van Itt szó. És ezt a gazdaság szakembereinek kellett kikísérle- tezniük. Mostanában sokan jönnek hozzájuk tapasztalatokért is, hiszen ez a nagyüzemi, majd »szabad tartássá« váló technológia sok buktatót rejt

Három-négyszáz hektár jut a gazdaság egy-egy vadászára, s ősz felé hihetetlenül sok a vad. Aki itt vadásznak áll be, nem elég, hogy új ismereteket szerez, bizony, a lábával méri a berek süppedős talaján a kilométereket. Most ősszel egyik vadászcsoport a másikat éri, s alig van megállás. És a békésen legelésző hereford marhák, a szaktelepen sokasodó sertések, valamint a szárnyas vadak ezrei bizonyítják a természetes arculatát megőrző berekben egy új, korszerű szemlélet sikerét.

IÎ. A.

A megbecsülés alapja

Az Cgyik kaposvári gyárban fontos exportmunka került egészen közel a befejezéshez. Mikrohullámú adóvevőt szerelteit. Az utolsó alkatrészeket helyezték el, s hamarosan működni kezdett az egész rendszer. Pontos és sokoldalú mérésekkel, terheléssel igyekeztek megállapítani, van-e hiba, és ha igen, hol. Ott sürgőbt-forgott a fél műhely: szakmunkások, technikusok, mérnökök. Azonos munka más-más fázisait végezték — beosztástól, képzettségtől függetlenül. Akikor ott, néhány órára, csak a szaktudás döntött: ki hogyan kezeli a mérőműszereket, szervezi a terhelést' és látja át az egész folyamatot.

Ebben egy volt mérnök, szakmunkás és technikus. Nem mérték össze tudásukat általában, csak fölkészültségük hasonló elemeit hasznosították! Együtt, egyszerre.

A gyári mindennapokban — noha e közös elemek érvényesülése a munkában végig megmarad «—T ; egészében, különválik ez a.- háromfajta .munka. A mérnök a műszaki fejlesztéssel. a technikai-technológiai problémák eVméleti és gyakorlati soráéál birkózik: a technikus munkájában szin- 'íéa.viartnak hasohló elemek, csak általiban kiegészülnek J. JNjkvetler t termelésirányítás-■ sár,. a is'ú'úr.Ui késé pedig a jfíöz'vetlep ■ kivitelezés,' a megvalósítás .-a f'Jsdata. S e mun kák ra jgítélésében gyak. an .gen nagy különbségek találhatók.

Viszonylag könnyű helyzetben van a gépeknél dolgozó

munkás, amikor munkájáról kell számot adni. Ezt kérték, ennyit teljesítettem — elméletileg ilyen egyszerű. S ha elmarad a darabszámtól, ha se- lejtet gyárt, nem tud az anyaggal, energiával takarékoskodni, mindez mérhető, és a fizetésben, a társadalmi— vá.lalati megbecsülésben is nyoma van. A munkapadnal tehát nrndig pontosan elválik, hogy ki milyen munkaerő. A munkadarabban tárgyiasul a szakmai tudás, a lelkiismeretesség, a szorgalom. Így van ez? Csak részben.

Mert a gyárban igen szorosan összefügg egymással a munkások és a közvetlen termelésirányítók, sőt a múszaki j fejlesztés, az anyaggazdálko- I dás, és egyéb területeken dol- [ gozók munkája. Egy rossz szói kezetü, nehezen »összehozható-* 1 termékkel csak kínlódnak a műhelyben is. Az ilyennél a norma és az anyagkalkuláció gyakran válhat nyűggé, Hátráltató tényezővé. Fontos az egész ével átfogó rendelés- j állomány 'biztosítása is —; ez ja jó, üzemi légkör és az üte- ' mes munka egyik fő feltételé. Ha januártól áprilisig csak annyi a munka, hogy az üzemben ímmel-ámmal dol- [ gozgatók épp teljesítik a mun- j kanapot, akkor az év végén óhatatlanul megnő a túlórák Száma, - a kapkodás, a lázas sietség... És ennek a minőség látja kárát. Vagy ha a raktál ban nincs elég anyag, s emiatt halmozódnak a félkész termékek, esetleg állnak a gépek, akkor a legjobb feir készültségű, legszorgalmasabb munkás legjobb szándéka is hiábavaló.

Nagyon is összefüggnek tehát a gyárban az egymástól látszólag távoli területek. S egyre inkább így van ez.

A mai közgazdasági környezetben, a munkahatékonyság tartalékainak kutatása-föltu- rása közben mind világosabbá váiik az olyan tevékenységek fontossága, amelyekre korábban kevesebb gondot fordítottunk. Egy vállalat összmunkájának eredményességét végsősoron az dönti ei, hogy mennyire kelendő az a termék, amit gyárt. S ehhez már nem elég a hagyományos értelemben vett műszaki felkészültség — ez már konkrét, korszerű vezetői ismereteket kíván. A tervezés és az értékesítés legújabb »fogásainak« módszereinek tudását, sőt alkalmazását követeli meg Olyan erények ezek, amelyek döntően meghatározzák az egész gyár jelenét, s jövőjét, de a közvetlen termelésben dolgozókra is hat.

A vállalat nem elszigetelten, nem üres légtérben dolgozik, hanem meghatározott környezetben. E környezeti jelzések minél pontosabb észlelése, vállalati »nyelvre« való fordítása és a gyors, rugalmas reagálás napjainkban igen fontos feladat. A legapróbb részeiben is szorosan összefüggő vállalati szervezetben e munkának keli adni ma a legnagyobb megbecsülést.

Ezen áíl vagy bukik a gyár, a vállalat jövője.

Cs. T.

„Vadítják”a fácánt