Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
Vigyázat: katasztrófa! A hetvenes évek elején úgy látszott, hogy a közönség végleg elfordul a mozitól. A világ minden részén tért hódított a televízió, a gyártók fogcsikorgatva emlegették az ötvenes évek végét, amikor sok filmszínházat be kellett zárni a teljes érdektelenség miatt. Az Egyesült Államokban például nem kevesebb mint hétszáz tv-társaság működik, és ezek hetente, az ország mindem részére nyolc-ki- lencszáz játékfilmet vetítenek. Nagy tehát a konkurencia, mert ezek a filmek nem több évvel a premier után jutnak el a tv-nézőkhöz, hanem gyakran két hónap múlva. A nagy filmgyártó vállalatok rájöttek arra, hogy látványosabb filmeket kell készíteniük, és a vásznon olyanokat kell produkálniuk, amik a televízió képernyőjén élvezhetetlenek, megismételhetetlenek. Ma már kimutathatatlan, melyik alkotás indította el a lavinát: tény azonban, hogy főleg a nyugati mozik termeiben a porno filmek »■csak 18 éven felülieknek« táblája mellé ki kellett tenni a »csak erős idegzetűeknek!« felszólítást. A hatalmas vászonra — esetenként vásznakra — vetített szuperprodukciók, az úgynevezett katasztrófafilmek, ha másban nem is, abban mindenképpen teljesítették feladatukat, hogy külföldön és itthon egyaránt sorbaállnak a gyakran nem is olcsó jegyekért. Mert vajon kit érdekel az, hogy Mexikóban leégett egy húszemeletes szálloda, amikor lángokban áll egy százharmincöt emeletes? Kit izgat fel, hogy Teheránban egy moziban háromszáz ember halt meg. amikor a Poseidon-kaland című filmben ezrek fulladnak az óceánba? A horror-katasztrófa kombináció elterjedése óta Hollywoodban nem volt példa olyan hatalmas bevételre, mint 1977-ben: a gyártók és filmkölcsönzők hárommiiliárd dollárt kasszíroztak. Miben rejlik a titok? A bűvös recept korántsem bonyolult: végy néhány jónevű sztárt, alkalmazd p legújabb technikai berendezéseket, kerítsd elő a legkiválóbb reklámszakembereket — és máris tele a pénztárcád ! Persze az sem baj. ha az erszényed már a kezdetikor dagad: míg hatnyolc évvel ezelőtt átlagosan kétmillió dollárból lehetett »ki hozni« egy nem is biztosan átlagos minőségű filmet, addig a mostani szuperprodukciók már tízmillióba kerülnek. Nem magyarázható ez a látványos drágulás a dollár folyamatos inflálódásával, és tény az is, hogy a műkatasztrófák legkevesebb harmincmilliós nyereséget hoznak. A kritikusok akik ed- ; dig a legtöbb esetben elma- j r asztaló véleménnyel voltak ezekről a filmekről, még ma j is keresik a »világégést« bemutató filmek keletkezésének okait és előzményeit. Nem mintha az idősebbek nem emlékeznének a Titanic pusztulására, vagy a még legen- dásabb »2001 Ürodüsszeia« című hátborzongató munkára, vagy az 1950-ben pánikhan- hangulatot teremtő Welles- hangjátékra. Az első lökés azonban alighanem a »Repülőtér« című film volt, amely megbukott ugyan, de technikai tökéletessége folytán mégKerámia ikonok Bulgária templomaiban, kolostoraiban és múzeumaiban mintegy 36 000 ikont őriznek. A legszebbek és legváltoza- sabbak a XVIII. és a XIX. századból származnak, a bolgár újjászületés korszakából. Ebben az időben keletkezett a trjavnai, a kjusztendili, a szliveni és a veliko-trjavnai ikonfestó iskola, valamint az északkelet-bulgáriai mester- iskola is. Az eddig ismert legrégebbi ikon a X. századból való: Theodor Sztralitai szent harcost ábrázolja. Űjabban Veliki Prsnlav egykori bolgár főváros Tuszlalaka kolostorcsoportjának területén hét kerámia ikonra bukkantak, amely ennél két-három évszázaddal korábbi alkotás. Ezek az ikonok fehér anyagból készült lapok, apostolok és evangélisták mellképével. Nevük az alakok bal oldalán, függőlegesen van felírva. is megbizsergette a szakmát. Nem is maradt el a várt siker: a »Földrengés« még az előbbinél is tökéletesebbre sikerült. A gyártók ugyanis minden kópiához mellékeltek egy különleges hangeffektusokat kibocsátó készüléket, amelynek eredményeképpen a nézők egy valóságos földrengés színhelyén érezhették magukat. (A rossznyelvek szerint ezt a filmet nálunk csak azért nem mutatták be — a legendás Spielberg-Cápával együtt —, mert a mozitermek nem voltak alkalmasak a vetítésükre.) Az igazság azonban egészen más: pontosan arról van szó, hogy a katasztrófafilmek túlságosan is egy kaptafára készülnek, kevés az igazán kiemelkedő produkció. Nem vitás. hogy technikai kivitelezésük parádés, de a történetek langyossága, a szereplők mellékes kezelése, és az ízléstelenül adagolt borzalmak is indokolják mellőzésüket. A tucatmunkák között természetesen felbukkannak igazi értékeket is rejtő alkotások. A sokat vitatott »Cápa«, amelyet egyesek »csak« horror filmnek emlegetnek, szinte a tökéletességig fejlesztett munka: rendezője és vele egyenrangú alkotói tisztában voltak a jó értelemben vett izgatás minden kellékével. Ez a film nem véletlenül döntött meg minden eddigi bevételi rekordot: eddig kétszázmillió dollárt hozott gyártójának, messze megelőzve a legendás Keresztapát és a Csillagok háborúját. Nálunk a »félkatasztrófa« Pénzt vagy életet! és a már katasztrófának is beillő Száguldás gyilkosságokkal után teljesült a mozirajongók vágya. Bemutatták a Pokoli torony című amerikai filmet. A Pokoli torony elkészítésével egyébként a rendező. John Guillermin a filmgyártás történetének mindmáig legdrágább munkáját hozta létre. A robbantga tások, a hatalmas tüzek fellobbanása, az ablakból percenként égve kizuhanó bábuk mozgatása, a pazar státísztéria felvonultatása — és nem utolsó sorban a sztárok gázsija — tizenötmillió dollárt tettek ki. De állítólag megéri. Ügy hírlik, hogy erőt kapva az utóbbi két év sikerein, Hollywood még nem mondott le a katasztrófák »művészi« előidézéséróil : lesz tehát földrengés, szökőár. S nemcsak az újságok címoldalán — a műtermekben is. Ligeti Nagy Tamás Korszerűsítik és új szárnnyal bővítik a Balatokeresztúri Általános Iskolát. Konyha, ebédlő, természettudományi előadó kap helyet az új szárnyban. A tetőtérben úttörő- és .játékszobákat rendeznek be. Az új létesítménnyel megszűnik az eddigi, áldatlan állapot (négy különböző helyen folyik jelenleg a tanítás). A munkát a kéthelyi Egyesült Aranykalász Tsz építőbrigádja végzi. A szülők jelentős társadalmi munkával segítik, hogy a gyerekek minél előbb birtokukba vehessék a megújult iskolát. Élmény a könyvek között Zsibongó gyerekek töltik meg a parányi könyvtárszobát. Székzörgés, néhány percnyi hangzavar, majd a szőke könyvtárosnő első szavára néma csend lesz. Minden szem Halász Lászlónéra, a gyerekek Jutka nénijére tapad. I — Kikről szóltak azok a i filmek, melyeket az utóbbi időben láttatok? — A ikurucokról! Rákócziról! — hangzik a kiáltás a harmadik, negyedik osztályos gyerekek szájából. Történelem a nyolc-kilenc éveseknek. Második éve csütörtökönként izgalommal készülnek a Vörös Hadsereg úti Általános Iskola alsó tagozatának napközis apróságai az ÉDOSZ Művelődési Otthon könyvtárába. Olyasmit hallhatnak ott, amivel órákon még nem foglalkoznak. Egymással versengve emelik föl a kezüket, okos, meglepő tájékozottságot mutató válaszokat adnak. A könyvtár vezetője soksok könyvet mutat a kuruc korról, kézbe veszik, lapozgatják. a lemezről felcsendülő dallamokat együtt dúdolják. Érdekli őket, hogy hol, mikor Albert Valent/inov Veszélyes kísérlet — Jó reggelt, elvtársak! — mondat Ivan Ivanovics, mire beosztottjai összerezzentek, és* lélekben felkészültek az előttük álló nehéz napra. — A trösztigazgatóság utasítására egy lélektani kísérletet kell elvégeznünk — kezdte Ivan Ivanovics, miközben furcsa pillantást vetett beosztottjaira. — Célja az, hogy a vezetők megismerjék, milyen túlzásokat kell levetkőzniük a beosztottjaikkal való érintkezésben. A jelen utasítás sikeres végrehajtása í -dekében valamennyiüknek I gy kell beszélniük a közvet:n felettesükkel, vagyis veim, ahogyan a felettesük, ágyis én szoktam beszélni I -agukkal. Szóval ideiglene- í an maguk lesznek a vezetők, ín pedig a beosztottjuk. A kísérlet időtartama egy hét. Mindenki érti, mi a feladat? A tisztviselők hallgattak. — Nos, akii or kezdjük — mondta síri hangon Ivan Iva- r.ovics, s mély sóhajjal, mint gy hordó, begördült az iro- i íjába. Baljós csend támadt, ám 1 isvártatva kitört a ricsaj. — Agyára ment a munka — jegyezte meg Szupoumov, — Vagy lagzitoan volt az éjszaka. — Nyilván próbára akar tenni! — vetette ellen Paínyukob, idegesen borzolva az üstökét. — Biztosan új beosztást kapott, és most azt mérlegeli, kit vigyen magával. — Esetleg tényleg úgy van, ahogy mondta? — suttogta Zolotnyiikova. — Valóban: miért ne láthatná magát egyszer a főnök az alárendeltjei szemével? — No, én megpróbálom — szólalt meg váratlanul Szlá- vin. Felállt, megigazította a zakóját, és az ajtó felé indult. De hirtelen eszébe jutott valami, mert visszafordult és feltárcsázta a főnök számát — Jöjjön be — vetette oda foghegyről. — Parancsoljon, Borisz Mi- hajlovics. — A főnök minden erejét összeszedve azon igyekezett, hogy méltóságteljesen' viselkedjék, ám ez szemmel láthatólag nem nagyon sikerült neki. — Adjon egy cigarettát! — parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon Szlávin. ' Ivan Ivanovics úgy gondolta, hogy fokozatosan leszokik a dohányzásról, ezért már időtlen idők óta nem vett cigarettát. — Nincs nálam, nem volt még időm venni — mondta panaszosan. — Máskor szakítson magának időt! — vágott a szavába Szlávin. — Megírta a levelet, amelyet magára bíztam? — Igen. — Nem kellett volna. Ostoba levél. Szükségtelen. Föl kellett volna emelni a telefont^ és egy perc alatt elintézni az egész dolgot. De nem, maga erre képtelen, maga csak tenyészti itt a bürokráciát! .Gondolkodni kell, Ivanov elvtárs, mozgatni ezeket a hogyishívják ... agytekercseket — bökött a fejére. — Mellesleg ezért kapja a fizetését. Na menjen már, tépje szét azt a levelet, és tegye, amit mondtam. Ivan Ivanovics észrevétlenül felszívódott. Pár perc múlva Szlávin újból fölvette a kagylót: — Jöjjön csak be! — Tudja mit? — mondta szórakozottan, miközben utálkozva tanulmányozott egy tintafoltot a kisujján. — Mégiscsak küldje el azt a levelet. Mit fogunk mi telefonálgatni, mintha könyörögnénk-nekik?! Nem vagyunk az alárendeltjeik! Meg aztán a hívást nem csatolhatjuk az aktához. Mit gondol, miért nem? Mert nem fogja a tűzőgép. He-he-he! Ivan Ivanovics tisztelettudóan és láthatóan nagy igyekezettel kacagott. De azrtan savanyú képet vágott: — Én azt a levelet... eltéptem. Ahogy parancsolni tetszett. — Írja meg újra. De szaporán! Már réges-régen el kellett volna intézni ezt az ügyet, de maga csak piszmog vele. Dél felé Ivan Ivanovics el- kérezkedett az SZTK-ba, de Szlávin nem engedte el, mondván, hogy sok a munka. Persze nem hagyta ki a ziccert, hogy egy félórás prédikációt tartson neki: nem jó, ha valaki göthös, mivel a táppénz veszteség az államnak, de ha már rád jött a nyavalyoghatnék, munkaidő után eredj az orvoshoz. Így folyt ez egészen ebédidőig. Akkor azonban felpattant az ajtó, és mint a szélvész rohant be Ivan Ivanovics. — Lefújták — rikkantott örömmáborban úszva. — Mivel kiderült, hogy nem gondolták át alaposan. Ez a kellőképpen elő nem készített kísérlet oda vezetett, hogy a főhatóság egyik vezetőjét infarktustünetekkel kórházba szállították, egy másik pedig megsértette az ideiglenes főnököt, és ezért fegyelmi eljárás indult ellene. Minekutána azonnal határozatot hoztak a kísérlet elnapolására. Diadalittasan Szlávinra tekintett, és vésztjósló hangon elbődült: — Na, jöjjön csak be hozzám! Fordította : Zähem»,ky László ' halt meg II. Rákóczi Ferenc. I Ezt maguk keresik ki a lexikonból. Játszanak a történe- 1 lemmel, irodalommal, tudják, hogyan kell használni a szak- könyveket. Grosz Andrea negyedik osztályos, eleven, cserfes kislány. A két évvel ezelőtti első látogatáskor már beiratkozott a könyvtárba. — A foglalkozásokon kívül is jársz ide? — Igen, sokszor el szoktam jönni. A könyvtárban már el tudunk igazodni.. Jutka néni megtanított a tájékozódásra. Anyukám is sokat olvas, de ő nem ide jár. — Milyen könyveket olvasol? — Az igazi történeteket szeretem, mesét ritkábban plva- sok. Kedvenc könyvem a Születésnap című, egy nyolcadikos lányról szól, aki mindenáron nagylányosan akar viselkedni. Vajda Gábor okos válaszaival tűnik ki a foglalkozáson. Ö most harmadikos: — Honnan ismered ilyen jó! a történelmet? — Már olvastam a kurucok- iról, a Delfin-könyveket szereltem. Ha valamit nem értek, akkor megkérdezem az anyukámtól, ő segít. De ha ő sem tudja, megnézi a könyvekben. — Mit hallanál szívesen a következő könyvtári foglalkozáson? — Jó lenne, ha Jutka néni beszélne arról, hogyan szabadult meg az ország az urak elnyomásától. El akarom olvasni az Így élt II. Rákóczi Ferenc című könyvet. Az izgő-mozgó, negyedikes Kübli Erika már alig várja, hogy szóhoz jusson. — Nekem otthon is vannak könyveim, az olvasás a kedvenc tantárgyam. — Emlékszel még, hogy mi történt, amikor először jöttél társaiddal a könyvtárba? Miró1 hallottatok akkor? — Alfakor ismertük meg Jutka nénit, s ő nagyon kedves volt. Elmondta, hogy miért kell vigyázni a könyvekre, és mit, hol találunk. Később volt diavetítés, lemezhallgatás, sok érdekes dolgot tanultunk. Többen most is könyvet szorongatnak a kezükben, a foglalkozás után kölcsönöznek.A többiek addig körülülik a lemezjátszót, s régi kuruc dallamokkal ismerkednek. A könyvtárban töltött percek maradandó élményt nyújtanak. Nem kell fegyelmezetten, egyenesen ülni, mégis mindenki figyel, nem kapnak osztályzatot, de versengenek a válaszadással, mert érdekli a gyerekeket. Ök — bár még csak nyolc-kilenc évesek — állandó látogatói a könyvtárnak. Izményi Éva Ki tolmácsol angolról — amerikaira ? Az Egyesült Államokban beszélt angol nyelv olyan gyors ütemben változik és tér el az angliaitól, hogy kétszáz év múlva az angolok és az amerikaiak már csak tolmács útján tudnak majd beszélni egymással. Ezt a meghökkentő kijelentést nem akárki tette, hanem Robert Burchfield, az oxfordi egyetem kiadójánál megjelenő — és abszolút hitelesnek tartott — összes angol szótárak főszerkesztője, mégpedig az Egyesült Államokban, Chicagóban egy sajtókonferencián. »Az amerikai és az angliai angol nyelv 1776 óta eltérő irányban fejlődik — mondta a neves szakember —, és ez a folyamat további kétszáz év múlva oda fog vezetni, hogy nem értjük meg egymást.« Általánosan elterjedt nézet, hogy a tömegtájékoztató eszközök — rádió, televízió, sajtó — révén a két nyelv közti szakadék csökkeni fog — ezt azonban Robert Burchfield tévhiedelemnek bélyegezte, mivel — mondja — »nem a tömegtájékoztató eszközök szabják meg, hogy hogyan beszélünk, hanem az, hogy hogyan beszél, levelezik, társalog egymással az a 200 millió .amerikai, aki soha nem járt és nem is fog Angliában járni, és az a becslés szerint 47 millió angol, aki soha nem járt az Egyesült Államokban.« Hozzátette még: az Egyesült Államokban sok ember nem első nyelvként (nem anyanyelvként) beszéli az angolt. Azonkívül itt több inger éri az embert, mint Angliában, márpedig az új fejlődés gyakran megteremti új szavak szükségességét is. Ügy érzem, hogy az angliai angol jobban megtartja régi jellegét. Amellett Angliában van egyfajta »standard« angol, amelynek az elsajátítására az emberek törekszenek. Az1 Egyesült Államokban nincs egyetlen ilyen »standard« — mondta az oxfordi szótárak főszerkesztője. Megújul az iskola
