Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-11 / 266. szám

Angola

nemzeti

ünnepén

Függetlenségének harmadik 1 évfordulóját ünnepli november U-én Angola: 1975-ben ezen a napon kiáltották ki Luandában a népi köztársaságot. E lépés majd 500 éves gyarmati elnyomásnak vetett véget, megváltozott helyzetet teremt- j ve egész Dél-Afrika szem- j pontjából: új, a szocialista típusú .fejlődés útjára lépett or- 1 szág jelent meg a kontinensen.

A társadalmi—gazdasági építés helyett hosszú ideig Angolának fő erejét másra kellett koncentrálnia : saját függetlenségének megvédésére, az imperialista beavatkozás leküzdésére. A felszabadító küzdelmek vezetője, az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) nemcsak a Nyugat által támogatott sza- kadár csoportokkal került szembe, hanem vissza kellett vernie a dél-afrikai hadsereg nyílt intervencióját is. A poJ- ; gárháborús helyzetben a több ! fronton fenyegetett fiatal ál- j lám segítségért fordult a szó- j cialista országokhoz. Ez az internacionalista gazdasági és katonai támogatás — elsősor- ! ban a Szovjetunió és Kuba részéről — jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Angolát sikerült megtisztítani az ellenséges csapatoktól — előtérbe merülhettek a belpolitikai és gazdasági gondok.

E küzdelmet számos feltétel nehezíti napjainkban is. A portugál kólónializmus évszázadai rendkívül alacsony élet- színvonalat, a termelőerők fejletlenségét, torz és aránytalan gazdasági szerkezetet hozlak létre. (A függetlenség címeresekor a népesség 90 százaléka írástudatlan, a lakosság átlagéletkora 35—40 esz- endő körül volt.) Ráadásul — r harcok rombolásain túl — iúlyos gondol okoz az országiak a szakképzett munkaerő hánya. A portugál szakértők öbbsége ugyanis elhagyta Angolát Ennek ellenére szánó« területen sikerült eredményeket elérni az elmúlt há- om évben: a termelőeszközök egy része és a gazdaság ermészeti vagyon köztulajdonba került, kiépült a népi hatalom rendszere, és új pénzt vezettek be. Megalakultak az

!

első termelőszövetkezetek — az 1973-as »mezőgazdasági év« céljául a pusztán saját szűkeiéire termelő családi gazdálkodás fokozatos felszámolását tűzték ki. Óriási erőfeszítéseket tesznek az alapfokú oktatás általánossá tételére, s ingyenessé tették az orvosi ellátást is.

A fejlődési—átalakulási folyamat legfontosabb tényezője az MPLA. A múlt év decemberében megtartott első kongresszuson a forradalmi tö- megszevezet a munkásosztály marxista—leninistá élcsapat pártjává alakult át, nevét MPLA-Munkapártra változtatta, s meghatározták egyben a 83-as évek elejéig a legfontosabb politikai és gazdasági feladatokat is.

Ugyanakkor Angola továbbra is részt vesz az el nem kötelezett országok mozgalmában, s — a békés fejlődés feltételeinek biztosítására — összes szomszédjával igyekszik rendezni kapcsolatait.

Mindez hozzájárult ahhoz. | hogy az elmúlt években meg- ( szilárdult a néphatalom, s | napjainkban javuló gazdasági ! helyzetben dolgozhatnak a gyarmati múlt elmaradottságának felszámolásán. E munkában a szocialista országok továbbra is Angola természetes szövetségesei maradnak.

EMBERI TÉNYEZŐK

M

ostanában nemegyszer esik szó a szubjektív tényezők megnöveke- dett szerepéről. Alapvető nép- gazdasági kérdéseket tárgyaló párthatározatok' hangsúlyozzák, hogy a termelés legfontosabb tényezője: a dolgozó ember. Mértékádó 'megnyilatkozások emelik ki a tudati, akarati, szemléleti tényezők fontosságát a fejlődés előremozdításában, gondjaink leküzdésében. S habár elméleti megközelítésben az említett fogalmak tartalmukban nem teljesen azonosak, az összefüggések láncolatát tekintve lényegében ugyanarról a problémakörről, ugyanarról a felismerésről van szó. J

Ez a felismerés igen nagy fontosságú a párt politikái munka mindennapi gyakorlata szempontjából. Hiszen a pártmunkának lényege, lelke az emberrel való foglalkozás, a politikai munka középpönt- jában az ember áll: körülményei, törekvései, szemlélete, cselekvése, mindezek alakítása, formálása. Az emberi tényezők megnövekedett fontossága ezért közvetlenül és erőteljesen érinti a pártmunka tartalmát, módszereit.

S ezt nem utolsósorban azért érdemes és szükséges hangsúlyozni, mert olykor mintha ennek nem lennének ! eléggé tudatában. »Némelyik pártszervezet cselekvési prog- l ramjaíban, munkaterveiben, határozataiban képletesein szólva minden szög a helyén van, de az emberről jóformán egyetlen szó sem esik. Órákon át vitatkoznak pártfórumokon anyagról, beszerzésről, technikáról, de alig-alig az emberről, aki mindezekkel dolgozik« — summázta az alapszervezeti munkát vizsgáló felmérés tapasztalatait egyik megyénk felelős pártmunkása. De hasonló következményekre vezet az a gyakorlat is,, amelyről egy közlekedési területen működő pártbizottság titkárától hallottam: »Olykor úgy próbálják a pártszervezetekben magas elvi szintre emelni egy téma megtárgyalását, hogy

eközben az egyes ember eltűnik a látószögükből. Olyany- nyira általános módon közelítik meg a témákat, hogy abból már nem érződnek ki magának a cselekvő embernek az erőfeszítései, törekvései.« S hadd tegyem hozzá, más területeken dolgozó pártmunkások éppúgy tapasztalnak, tapasztalhatnak ilyen és hasonló jelenségeket.

Furcsa kettősségről tanúskodnak ezek a jelenségek. Miközben egyik oldalról növekszik az emberi tényezők, az ember akaratának, szemléletéinek, tettrekészségének szerepe, a másik oldalon azt tapasztaljuk, hogy helyenként mintha a pártmunka »elszemélytelenedése« következne be. Semmiképpen sem egészséges ez, s megérdemli, hogy kellő figyelmet szenteljünk neki.

Természetesen a legkevésbé sem arról van szó, mintha föl kellene adni a pártmunkában a szakszerűségre való törekvést, vagy vissza kellene fejleszteni az átfogó tendenciák, a sokszálú összefüggések elemzésének készségét és képességét. Olyan vívmányai ezek az utóbbi időszaknak, amelyek tartós, megőrzendő értékei a pártmunka stílusában végbement fejlődésnek. Nem arról van szó, hogy a pártszervezet a lényegi összefüggések helyett figyeljen jobban az egyedi jelenségekre. S nem is arról, hogy ne törekedjen precíz pontossággal, hozzáértően felmérni az elvégzendő feladatokat. Hanem arról, hogy a szakszerű és elemző számbavétel soha ne hagyja figyelmen kívül az emberrel közvetlenül összefüggő tényezőket. S amikor az általános tendenciákat keresi, ezeket ne a személyes erőfeszítésektől elvonatkoztatva, hanem azok eredőjeként fogja fel.

A pártmunka mindennapos gyakorlatában az emberi té,n^ezők, a tud.ati, akarati, szemléleti összetevők figye- [ lembevétele sohasem önmagában jelenik meg. Hanem [ úgy, mint káderrminka, a vezetők és utánpótlásuk nevelése, felkészítése; mint párttaggá nevelő tevékenység; mint személyes agitáció; mint a pártmegbízatások kiadása, teljesítésük segítése és ellenőrzése; mint a munkahelyi vezetés és a tömegszervezetek orientálása a dolgozók élet- és munkakörülményeinek fejlesztésére; mint a gondos ügyintézés szorgalmazása, és még sorolhatnánk tovább. Látható: a pártmunka mindennapos,* alapvető feladatairól van ez esetben szó. Ilyen értelemben nyugodtan mondhatjuk, hogy a pártmunkában tulajdonképpen nem is lehet figyelmen kívül hagyni az emberi tényezőket. Am mégsem mindegy, hogy számbavételük és a rájuk történő hatás mennyire tudatos. Mert — mint az előbbiekben félsorakoztatott tapasztalatok is jelzik — ezeket a feladatokat lehet így is, de úgy is végezni.

A szubjektív tényezők

megnövekedett szerepe tovább növeli a politikai munka súlyát, s ezzel együtt felelősségét is. A legkevésbé sem jelenti persze az objektív feltételek és meghatározók lebecsülését, hiszen ezek nyilvánvaló meghatározói tevékenységünk tartalmának. önkényes megsértésük, figyelmen kívül hagyásuk megengedhetetlen

vakság lenne. Ám hogy miképpen tudunk élni az általuk nyújtott lehetőségekkel, hasznosítani, valósággá változtatni ezeket, az jórészt tőlünk függ. Tőlünk, vagyis az egyes kollektívák, az egyes embereik magatartásától, cselekvésétől, s ezen belül a párt szervezeteinek, tagjainak

céltudatos, a valóságos ösz- szefüggéseket jól felismerő és hasznosító politikai tevékenységétől«

Gyem** László

Berek/ vált

Dőreség volna egy vállalat vagy termelőüzem sikerein, eredményein felbuzdulva

messzemenő következtetéseket levonni az egész magyar gazdaság számára. Az viszont nem lehet kétséges, hogy egy évtizedeken át kudarcokkal viaskodó gazdaság talpra állása mindnyájunk számára szolgálhat értékes tapasztalatokkal.

A Balatonnagybereld Állami Gazdaság utolsó öt événeit története a statisztikai adatokat felhasználva a legpontosabban egy számmal fejezhető ki: 32 millió, öt évvel ezelőtt 20 millió forint veszteséggel zárták az évet úgy, hogy még 9 millió forint állami támogatást Is kaptak.' Az Idén vár-1

hatóan 3 millió forint lesz a ! nyereség, a bevétel pedig 210 j millió forint. És mindez a Balaton felszínénél egy méterrel rrjélyebben fekvő, tápos, 1 tőzeges vidéken, ahol évtizedekig »hagyomány« volt. hogy nem kelt ki az elvetett mag.

Csodáról persze nincs szó, csak a lehetőségekhez való alkalmazkodásról. Például* ha belföldön nem is, külföldön annál jobb nevet szerzett magának a gazdaság az apróvadat kedvelő vadászok között

Az a »felfedezés« sem nevezhető csodának — jószerivel még eredeti gondolatnak sem —, hogy a szarvasmarhával a legegyszerűbb úgy

foglalkozni, hogy nem foglalkoznak vele. Értendő ez alatt az, hogy télen-nyáron a szabadban kószálnak az állatok, esznek amit találnak — ősszel például kukoricatorzsát —, és alszanak, ahol éppen kedvük tartja. Bár a valóságban nem ilyen egyszerű a dolog, a lényege mégis ez, s elgondolkoztató, hogy hazánkban ma újdonságnak számít.

Hogy mennyire az, annak Dákai Tibor, a gazdaság hűs- marhatenyésztő ágazatának a vezetője a megmondhatója:

— Nem tudja senki, milyen az ideális húsmarha. 1974- ben kezdtünk foglalkozni a hereford fajtájú tehenekkel,

Diósgyőrben, a Lenin Kohászati Művekben épül a* ül acélmű. Jelenleg az alapozási, vasbetonszerelési munkákat és a főcsarnok acélszerkezetének szerelését végzik. Az építkezés első üteme 1980 végén fejeződik be. Akkor hétszázezer tonna acélt gyárt majd az új acélmű. A teljes kiépítés után kilencszázhúsz-czcr tonnára emelkedik a termelés.

Nemcsak gyávaság

Sokan és sokszor föl tették már a kérdést: vajon mi az oka annak, hogy vannak emberek, akik bizonyos hibákat csupán akkor mernek szóvá tenni, ha semmiféle felelősséget nem kell vállalniuk, névtelenül tehetik. A válasz egyszerűnek látszik: az ilyen bejelentők gyávák. Gyakran mondjuk, hogy azért, mert valaki jó szándékúan bírál, fel- ! hívja a figyelmet bizonyos

I nemkívánatos jelenségekre, még nem veszik a fejét. Ha valakinek a véleménye megalapozott, akkor bátran vállalhatja, amit mondott.

Ez tehát az egyik oldal, de van másik is. A megyei népi ellenőrzési bizottság jelentése fekszik előttem. Ebből kitűnik. hogy az első félévben 52 névvel aláirt és 38 névtelen bemegnéztük a már korábban ezzel foglalkozó gazdaságokat, és mi is belevágtunk. Ez az állat igénytelen, nem kíván különleges bánásmódot, és azt eszi, amit talál.

— Az itteni legelők meglehetősen savanyúak, tehát nem a legjobbak a takarmányozásra.

— Túl szépek ezek az állatok! Azért mondom ezt. mert sokan, akik eljönnek megnézni, nem hiszik el, hogy nem adunk nekik abrakot.

— Afféle »kalóriapótlékot«?

— Igen! Ezzel magyarázható, hogy a szokásosnál valamivel lassabban érik el a fiatal állatok azt a súlyt, amely- lyel értékesítjük őket.

Üttalan utakon érünk el a terepjáróval a berek egyik csendes zugába, ahol a szemhatáron ködbe vesző legelőkön és a szomszédos kukoricatarlón békés összevisszaságban legelésznek az állatok. Nem nagyon vesznek tudomást rólunk. A barna állatok sokaságában úgy fest az autónk, mint egy afrikai szafá- riról készíteti reklámbeállítás.

— Alkalmazkodtunk a környezethez. Hogy érdemes volt, azt már ma tudjuk, hiszen egy eladott bikán 4,5-—5 ezer forint a gazdaság haszna. Most több mint kétezer marhánk van, jövőre pedig 3600 lesz az év végi állomány.

És az még mindig nem a végállomás, mert jövőre a fejlesztés mellett működésbe lép a környező termelőszövetkezetekkel létrehozott társulás a húsmarhatartás fejlesztésére. A termelési folyamat persze korántsem ér véget a tágas legelőkön. A hízóbikák itt is az istállókban futják be rövid pályájukat. A lényeg mégis a rugalmas alkalmazkodás. Egy tulajdonképpen kísérleti stádiumban levő ágazat sem engedheti meg magának azt, hogy veszteséges legyen.

jelentés érkezett a NEB-hez. Ez utóbbiak jó része megalapozott volt. A más szervekhez érkezett bejelentések esetében egyébként jóval alacsonyabb a névtelenek aránya. Mitől tart tehát a bejelentő?

Törvény írja elő, hogy védelem illeti meg őt. Amikor a népi ellenőrök egy bejelentés alapján elindulnak kivizsgálni az ügyet — hacsak nem elengedhetetlenül szükséges —, nem tudják, ki volt a bejelentő. A diszkréció tehát tökéletes. A tapasztalatok szerint viszont, amikor valahova megérkeznek, ott a munkahelyi vezetők sokszor már tudják, kinek a bejelentése alapján került sor a vizsgálatra. És bizony előfordul, hogy védelem ide, védelem oda, tarthatatlanná válik az illető dolgozó helyzete a vállalatánál. Természetesen ez attól is függ, hogy milyen a munkahelyi légkör, milyen a vezetők, a dolgozók kapcsolata, milyen a munkatársi viszony. A népi ellenőrök csak abban az esetben »adják ki« a bejelentőt, ha kiderül, hogy rosszindulatú rágalmazásról van szó.

Az emberek egy része tehát attól tart: ha nem is küldik el a vállalattól, olyan helyzetet teremtenek számára, hogy előbb-utóbb ö menekül onnan. Hiszen előfordul, hogy aki ellen az alapos bejelentés érkezett, továbbra is ott marad, ahol korábban volt.

A névtelen bejelentésnek

nem az a leglényegesebb/1 ismertetőjele, hogy nincs aláírva. Akadnak névvel, címmel ellátott levelek, ám később kiderül, hogy a név és a cím kitalált. A bejelentő így akarja azt a látszatot kelteni, hogy ő vállalja a felelősséget.

Azt hiszem vitathatatlan, hogv a névtelen bejelentésekre nincs szükség, nem érdemes a számukat szaporítani. Miként lehet azonban elejét venni annak, hogy ilyen előforduljon? Az nem megoldás, ho"” útjuk egyenesen a szemétkosárba vezessen, hiszen gyakran megalapozott véleményt tartalmaznak. Inkább arra kellene törekedni, hoav mindenütt komolyan vegyék a törvényben előírtakat, s azt tartsák szem előtt, hogy a bejelentő — nem a rá ga1 m nzó- ról van szó — nem ártani, hanem javítani akar. Talán f— egvszerűbb lenne azok dolga is, akik a bejelentések alánján vizsgálatokat tartanak. lgv nem fordulhatna e'ó olvan, hogy néhánv helvről egyre-mnsra érkeznek a megalapozott névtelen bejelentések. Nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy ne csak formális legyen a bejelentő védelme.

D. T.

Bencsik András

Új acélmű épül