Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-10 / 265. szám

»Somogy megyében a társadalmi munkának jelentős hagyományai és eredményei vannak. A IV. ötéves terv éveiben a megyében az egy tőre jutó társadalmi munka értéke csaknem 74 százalékkal nőtt, és számottevően meghaladta az országos átlagot. 1975-ben az egy lakosra jutó társadalmi munka érté- ' ke már megegyezett az országos átlaggal (212 forint jutott egy főre), majd ezt követően egyre inkább elmaradtunk az országos eredményektől. Ezt jelzi, hogy az 1971. évi országos harmadik helyről a tizenhatodikra szorultunk vissza, annak ellenére, hogy a megyei tanács a településfejlesztést segítő társadalmi munka szervezésére meghirdetett verseny helyezettjeit ebben a tervidőszakban 15 millió forinttal támogatja. A visszaesés döntően szubjektív okokra vezethető vissza.-»

Az idézet abból a tájékoztatóból való, amelyet Brand- müller István, a megyei tanács vb tervosztályának vezetője adott a közelmúltban a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa elnökségének. Meg kell jegyezni, hogy azon a bizonyos »tabellán« úgy csúsztunk a harmadik helyről a tizenhatodikra, hogy közben évről évre nőtt Somogybán is az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke — 1975-ben 1974-hez képest 15,2 százalékos, majd pedig évi 14,2, illetve 5,2 százalékos emelkedés következett —, csakhogy az országos előrelépés ennél jóval nagyobb volt. Megyénkben három év alatt a 212 forintos »lépcsőfokról« a 255 forintosra jutottunk fel, az országos átlag ugyanezen idő alatt 212 forintról 304 forintra ugrott...

Városaink közül kiemelkedően szép eredményt mutatott föl az elmúlt öt évben Nagyatád, a járások között pedig a barcsi és a siófoki áll az első két helyen: ebben a városban, illetve a két • járásban az országos átlagot jóval meghaladó társádalmimunka- érték jutott egy-egy lakosra. Az SZMT elnöksége nem is a különbözőségek okaira kereste a választ az alapos vitában, inkább arra adtak tanácsokat a testület tagjai, hogyan fékezhetnénk: meg a további visszaesést: mi az, amit eddig rosszul csináltunk, hogyan lehetne hatékony változással kedvező mederbe terelni a társadalmi munkavégzést Somogybán — és hogyan segíthetik ezt a törelc- \ vést a szakszervezeti szervek; mit tehet a cél elérése érdekében a szakszervezeti tagok több mint százezres tömege?

Az idézetben szubjektív okokról esik szó, a visszaesésben ezek játsszák a döntő szerepet. A tájékoztató tárgyilagosan megállapítja például, hogy a megyében a helyi tanácsok egy részénél nem képesek mozgósítani, szervezni, a lakosságot; a tanácsi bizottságok nem foglalkoznak érdemben a települést fejlesztő társadalmi munkával; a szak- igazgatási szervek nem kezelik megfelelően a társadalmi munkával kapcsolatos feladatokat.

A megoldás módszerét a ; tájékoztató egyik kritikus ( megállapítása önként kínálja:, »Nem alakult ki rendszeres. ! tervszerű munkakapcsolat a társadalmi munkát szervező tanácsok és a vállalati, üzemi társadalmi szervek között.«

Katonák a földeken

Jogosan merül föl ezek után a kérdés: hogyan is lehetett volna hatékonyabb, még többeket mozgósító társadalmi munkát szervezni, kezdeményezni, ha ezek a kapcsolatok .többnyire csak esetlegesek? Bizony, ilyen körülmények között nem zárkózhattunk fel eredményeinkkel az országos átlaghoz, inkább eltávolodtunk tőle ...

Senki sem állíthatja, hogy a somogyiak kevésbé tettreké- szek, lelkesek, ha fizikai vagy szellemi képességeiket társadalmi segítségként adhatják lakó- és munkahelyük fejlesztéséhez, mint az ország más részein élők. Csakhogy azok, akikre e feladat vár, I kivétel nélkül tudnak-e sáfárkodni ezzel az önzetlenül felkínált erővel? Megbecsülik-e, ! értékelik-e a végzett munkát, s aki jól és sokat dolgozott, kap-e valamiféle »visszajelzést« arról, hogy elismerik azt, amit tett? Van, ahol kap, van, ahol nem. Előfordul, hogy még a köszönet is el- ! marad.

A településfejlesztést segítő társadalmi munka legfőbb1

gazdái a helyi tanácsok — de úgyszólván valamennyi munkahelyen ott vannak a szak- szervezeti tagok, és azok szer- j vezetei. Aligha szorul különö- ’ sebb bizonyításra, milyen

hasznos mozgósítói lehetnek a . tanácstagokkal, a tanácsokkal ; együttműködve a társadalmi ! munkáiknak.

Az SZMT elnöksége az ősz- j szefogásra, e tevékenység koordinálására hozott határozatokat október végi ülésén. Ezek a döntések és javaslatok segítik elérni a célt: a társadalmi munka tervszerűségének és színvonalának javítását Somogybán.

H. F.

Gazdasági haszon és kockázat

Az időjárás előrejelzése és a mindennapi élet

A betakarításra eddig nagyon kedvező volt az idő, jó néhány helyen azonban még szedésre vár a szőlő, elszállításra a kisebb hegyekben tornyosuló cukorrépa, burgonya. Ezenkívül is akad még tennivaló termelőszövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban. A határban meg a gazdaságok telepein, raktáraiban ott látni a katonákat is.

Répával teli vasúti szerelvény gördül be a Kaposvári Cukorgyár udvarára. Villával »■fölfegyverzett-« katonák foglalják el, s nyomban megkezdik a kirakást, hogy a vagonok mielőbb üresen hagyhassák el a gyárat, majd újból megrakva jöhessenek vissza.

— önként vállaltam ezt a munkát. Nős vagyok, van egy kislányunk, s éppen bevonulás előtt vásároltam egy családi házat... Kell' a pénz, hogy az OTP-részleteket — ha azt csökkentik is a katonai szolgálat idejére — fizetni tudjam.

Róka József szakaszvezető —r aki Szentgotthárdon villanyszerelőként dolgozott bevonulása előtt — beszél így. Egy-egy nyolcórás műszakban 200—250 mázsányi cukorrépa kerül ki keze nyomán a vagonokból.

Itt dolgozik bátyja, Róka István szakaszvezető, néphadseregünk kétszeres kiváló katonája, aki kiemelkedik teljesítményével. Volt olyan nap, hogy 300—350 mázsa répa kirakását jegyezték föl neve mellé.

Elégedetten nézi a szorgalmasan dolgozó katonáikat Bernáth Lajos főhadnagy, aki a gyárban dolgozó kis egység parancsnoka.

— Fegyelmezetten, jól dolgoznak. A szentgotthárdi Róka testvéreken kívül a kecskeméti Farkas József honvéd munkáját dicsérném elsősorban, de a többiekre sem lehet panasz. A gyár kifogástalan ellátásban részesít bennünket; akinek kevés a reggeli, az ebéd vagy a vacsora, repetát is kap ...

A Lentiből származó Varna Csaba honvédet Is — géplakatos a szakmája — a jók között említi.

— özvegy,^nyugdíj aj édesanyámmal élek — mondja a fiatal katona. — Keresetemből szépen tudok hazaadni.

Arra is jó ez a néhány hét, hogy megismerjük a cukorgyár fiataljait. Velük közösen emlékeztünk november 7-re, s közös ifjúsági esteiket is tartunk.

Kadarkúton és Buzsákon burgonyát szedő katonákkal találkoztunk. Berzencén, a Március 15. Tsz-ben is hasonló munkát vég:, ek. A Siófoki Állami Gazdaság alsóteke- resi üzemegységében facsemetéket szedtek ki a földből s csomagoltak be, hogy a gazdaság exportra szállíthassa.

A kéthelyi szőlőhegyben, az Aranykalász Tsz-nél szőlőt szedtek. Jókedvűen hordták a súlyos vödröket, puttonyokat. Tátompusztán — a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság üzeme — a répaszedésben, a silózásban, a siófoki Sió Tsz-ben a hagyma- válogatásban és a zöldség felszedésében nyújtottak segítséget. Nagyon sok répaszállító gépkocsi vezetőfülkéjében is

katonát látni. Villanyszerelők, lakatosok, festők, pékek, technikusok olyan szorgalmasan dolgoznak, mintha mindig ezt a munkát végezték volna.

— Jólesett hallani, ho»v mindenütt elismeréssel szóltak a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok vezetői, dolgozói katonáink munkájáról, fegyelméről. A munka megkezdésé előtt egységeinknél a KISZ-szervezetek arra kérték a népgazdasági munkára vezényelt katonákat, hogy ezt a feladatúikat is becsülettel teljesítsék. Az eddigi tapasztalatok alapján állíthatom: ezt a kérést minden katonánk teljesítette —mondja Karászi Mihály főhadnagy, aki rendszeresen látogatja a megye különböző gazdaságaiban dolgozó katonákat.

Harminc esztendeje, hogy a Kaposvári Cukorgyárban dolgozik, s évek óta látja a katonák munkáját Boksa Lajos tér üzemvezető. Napi munkája során gyakorta találkozik a répát szállító autók vezetőivel, meg a kirakásnál dolgozó katonákkal. Szavai nagyo-n soli gazdasági vezető, dolgozó véleményét is tükrözik:

— Egy-egy nap 270—230 vagon cukorrépa érkezik a gyárba. Hogy a répaszállításban meg a. feldolgozásban, nincs fennakadás, köszönhetjük az itt dolgozó katonáknak is. Ha nincs kirakásra váró vagon, segítenek a szeletfelrakásnál meg a keverőüzemben.

Idézhetnénk még több hasonló 'véleményt vagy levelet, melyet a különböző gazdaságok vezetői mondtak, írtak az egységek parancsnokainak, köszönetét mondva a katonák munkájáért.

Szalai László

Termelés — alkotás

— végeredményben — gombok nyomására, műszerek ellenőrzésére, korlátozódik. Fölösleges lenne most arra utalnunk, hogy ettől a teljességgel gépesített világtól egész sor iparágunk még bizony messze van. de ma már általánosan elfogadott az az álláspont is, hogy a gép nem mérsékli, ellenkezőleg: növeli I a szaktudást, tehát a gondol- 1 kodás, végső soron az alkotás igényét a termelésben. Erre utal mindenekelőtt az, hogy a termelőmunka — történelmileg — átrétegeződik a magasabb kvalifikáció, illetve a több szakmát átfogó ismeretigény irányába. Növekszik továbbá a bonyolult gépeket karbantartó, rendkívül magas szakismeretet feltételező munkák aránya. Általánosan ismert ma már az is, hogy a Szaktudás gyarapítására fordított társadalmi kiadások a

leghatékonyabb, egyszersmind nélkülözhetetlen befektetések.

Mindez — úgy is mondhatnánk — technológiai oldalról igazolja a termelés és az alkotás szorosabb együvétarto- zását, de igazolható ez társadalmi nézőpontból is. Múlha • tatlanul fontos, hogy az úi iránt fogékony szellemiség ne korlátozódjék a -tudományos intézetekre, a licenceket hasznosító mérnöki döntésekre, a vállalati vezérkarok strukturális elemzéseire.

A szellemi, alkotói folyamat része az a sok-sok mindennapos ötlet, újító gondolat is. mely a munkafolyamatokat, a termelés részműveleteit gépies tevékenységből alkotássá emeli, és jó alapot ad a gazdasági, műszaki haladáshoz.

T. A.

A szakszerwez&ts és a társadalma munka

Összefogás a településfejlesztésért — Igénylik a „visszajelzést”

Az időjárás alakulási

minden embert érdekek Vajon kedvez-e az időjárás i hét végére tervezett kiránduláshoz? Kell-e esernyőt vinn munkába menet? Persze meghallgatják a meteorológiai előrejelzést, akik ki sem mozdulnak otthonrql, sőt azok is akik fennen hangoztatják hogy egy lyukas kétfilléres' sem adnának a jelzíések helvt- állóságáért.

Áz időjárás népszerű téma, mégis csak keveser tudják, hogy egy-egy me- teáról óigi ai előrejelzés a termelés olykor milliós tartaléka is lehetne. Azért csak olykor, mert hiszen az előre- [jelzés még nem bizonyosság — a legrövidebb távú jelzések valószínűsége is csak 80—9C százalék — cs azért csak lehetne, mert elvétve fordul elő, hogy egy gazdasági döntés meghozatalánál a meteorológiai előrejelzést is figyelembe veszik.

A mezőgazdaság például az időjárástól nagyon is függő terület, ahol érdemes volna számolni az előrejelzésekkel. Nyilvánvalóan megkönnyítheti a vetés előkészítését, ha a szakirányító előre tudja, hogy a talaj mely napon éri el a vetendő növény legkedvezőbb csirázási hőmérsékletét, hogy ez a hőmérséklet tartós lesz-e, illetve, hogy a kedvező hőmérsékletű napokon várható-e csapadék, elindulhatnak-e a gépek.

Az előítélet sugallja a kérdést: mi van, ha nem válik be a jelzés. Lehetne azt válaszolni, hogy még egy 70 százalékos b'izonyosságú, kéthetes előrejelzés is több alapot ad a tervezéshez, mint a véletlen vagy a megérzés. Akadnak azonban ennél meggyőzőbb érvek gyakorlati példák is.

A Szovjetunióban több hehlen fagyelőrejelzés nyomán öntöznek. Az igy elért 2' fokos hőmérséklet-növekedéssel a • ibizlltáblákon hektáronként . 1 mázsával több termett.

A növényi betegségek és a rovarkártevők terjedésének kedvező időjárás előrejelzése nagy segítséget jelenthet a vé- ■ dekezéshez. Svájcban például hetedannyi permetezéssel is képesek megóvni a gyümölcsösöket a csercsznyelégytől, amióta széles körben alkalmazzák a talajhőmérsékletelőrejelzést. Mindez nemcsak a ' költségeket csökkenti, hanem a környezetszennyezés veszélyét is.

A különböző állatbetegségek fellépése is összefügg a meteorológiai viszonyokkal, így jóval a betegség kitörése előtt figyelmeztetni lehet a veszélyre. Angliában az ilyen előrejelzések eredményeként 10 százalékkal csökkent az elhul- lási és egyéb veszteség.

A meteorológusok nem áltatják a gazdasági szakembereket azzal, hogy jelzéseik biztosak. Aki döntésénél meteorológiai előrejelzést is figye- j lembe vesz, kockázatot vállal, csakhogy ez a kockázat pon- : tosan kiszámítható. Ha például egy előrejelzés szerint a fagy valószínűsége 10 száza- ' lék, látszólag nem érdemes a gyümölcsösben védekezni. Valójában, ha az «esetleges kár I értéke 1 millió forint, a vé- j dekezés költsége pedig 100 I ezer, már akkor is érdemes I védekezni.

Hogy a közlekedésben milyen fontos a meteorológiai előrejelzés, az közismert. Az ipartól az energiagazdálkodásig tucatnyi területen is meghatározó lehet a várható időjárás. Az építőiparban például sok »csúszás« előidézője a rossz idő. Kevesebb volna a kényszerpihenő, ha az építés- vezető akár csak egy nappal előre tudná, hogy például a másnap várható erős szél miatt nem számíthat a darukra, így a darukezelőket más munkára oszthatna be . ..

Szorosan összefügg az időjárással az áram- vagy gázfogyasztás. Az elektromos vagy 1 gázmüveknek — a zavartalan I ellátás érdekében — készen ; kell állniuk a váratlanul megnövekvő .fogyasztásra is. Angliában hatóránkénti " előrejelzések nyomán az elektromos művek tartalék kapacitását 10, a gázszolgáltatóét 20 százalékkal lehetett csökkenteni. Országos méretekben ez tetemes költségmegtakarítást jelent.

A példák túlnyomó része külföldi. Ez önmagában is mutatja, hogy a meteorológia gyakorlati, gazdasági haszno, ; sítása nálunk még jórészt is■ me rétién.

Egy mezőgazdasági ezakirá- 1 ’ nyitó e sorokat olvasva joggal I jegyezheti meg: az időjáráson ; ! kívül is sok bizonytalansági ■ tényező van. Elindulhat-e a : : gép, lesz-e hozzá alkatrész?

■ Megérkezik-e idejében a meg- - J rendelt növényvédő szer, ha ; j megjön, lesz-e ember a rako- • ; dóshoz ...?

Nyilván jól tudta ezt a Gon- I dolat Könyvkiadónál nemrégiben megjelent »Az időjárás előrejelzése és a mindennapi élet« című könyv szerzőpárosa, Múhr Jenő és Varga Ha- szonits Zoltán is, mégis közreadták kutatásaik és anyag- gyűjtésük eredményét.

A cél nyilvánvaló: a tudományos ismeretierjesztést és szemléletalakítást — ha úgy ; tetszik az előítéletekkel szem- , beni harcot, és nem utolsó sorban az előrejelzőszolgálat fejlesztését — ma kell elkezdeni ahhoz, hogy néhány év ; múlva kézenfekvő tartaléknak

■ tekintsék a meteorológia gaz- j dasági hasznát.

I B. F.

Társadalmi méretű viták pásztázzák a termelés szellemi hátterét: tudós tanulmányok és indulatos vitairatok kutatják, hol tartunk a találmányok hasznosításában, alkalmazunk-e elegendő Külföldi termelési eljárást, ösztönözzük-e az újitómozgalmat. Merő tévedés lenne a közérdeklődésnek ezt a hullámát egyszerűen divatáramlatnak minősíteni, hiszen kétségkívül a termelési szerkezet átalakulásának folyamata, a gazdaság korszakváltása tükröződik ezekben a vitákban is.

Mindezeket előrebocsátva, talán nem tűnik a téma avul- tan konzervatív megközelítésének, ha ezúttal a termelés szellemi hátteréről kissé hagyományosabb nézőpontból szólunk. Arra az alkotó, gondolkodó viszonyra utalunk, amely a jó munkást a munkafolyamattal mindig összefűzte, s amely viszony jobbára nem fejeződött ki találmányban, még mai értelemben vett újításban sem. Egyszerűen : az értelmes, célszerű munka, a sok-sok mindennapos ötlet, módosítás avatja a termelést a termelő számára alkotó folyamattá, s ez összegeződik — társadalmi méretekben — olyan értékteremtő forrássá, melynek belső energiáit aligha tükrözhetik a szabadalmi, újítási statisztikák.

Ismeretes, hogy itthon is. nemzetközileg is sokáig megoszlottak a vélemények: vajon a tudományos-technikai forradalom térhódítása nem szünteti-e meg a termelés alkotó jellegét? Valóban: felületes megközelítéssel nyilvánvalónak látszik, hogy az automatizálás, a korszerű, gépesített technológiák nem hagytak teret az emberi leleményességnek, hiszen a munka