Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-09 / 264. szám

Kit politikai vitakör kivé­telével — azok most novem­berben kezdődnek — megin­dult az idei politikai képzés a Nagyatádi Konzervgyárban. A párt és a szakszervezet, a KISZ 27 tanfolyamán csak­nem hatszázan gyarapítják ebben az oktatási évben po­litikai tudásukat. Jámbor Lászlóval, a pártbizottság tit­kárával beszélgettünk a ko­rábbi évek tapasztalatairól és az idei oktatáspolitikai célok­ról. Emelkedő színvonal — Végrehajtó bizottságunk évente rendszeresen elemzi a politikai oktatás tapasztalata­it, és ennek alapján határoz­za meg a feladatokat. A nyá­ron — az oktatási év befe­jezése után — megállapítot­tuk: sikeres évet zártunk fejlődött az oktatás színvona­la, javult a megjelenés és az aktivitás. Különösen kedvező tapasztalatokat szereztünk az először indított egyéves to­vábbképző tanfolyamon. Ezen tizenöten vettek részt. Ezt a továbbképzési formát most is megszerveztük — mondja a pártbizottság titkára. Ez az előrelépés azért ör­vendetes, mert korábban ál- ólában azt állapíthatták meg: sok a hiányzó, magas a le­morzsolódók száma, s a meg­jelentek sem nagyon bizo­nyították, hogy értik és kel- j ően elsajátították a politikai oktatás anyagát. ' A változás okát keresve elsősorban megállapítható, rogy a pártbizottság, a gyá­ri pár talapszervezetek, -veze­tőségek a korábbi éveknél robban, alaposabban foglal­koztak a politikai oktatással. Segítséget kértek a gazda­sági területek — üzem és mü- jiely — vezetőitől, megterem- ették a tanuláshoz szükséges föltételeket. Jól képzett kö­zép- vagy felsőfokú végzett­ségű propagandistáik vannak, összesen húszán, akik a párt­oktatást vezetik, s részt vesz­nek a KISZ és a szakszerve­zet politikai oktatásának irá­nyításában. Az egyéves tanfolyam ve­zetésére Fürst Istvánnét, a kisegítő iskola igazgatóját kérték föl. A hallgatók, a pártbizottság véleménye sze­rint jó módszerrel, könnyen érthetően adta elő a tananya­got — a marxista-leninista világnézet alapjait —, a részt­vevők nagyon sokat tanultak. ! Ezt az oktatási formát a I pártbizottság titkára vezeti az idén, s a hallgatók a ma­gyar forradalmi munkásmoz­galom történetével ismerked­nek meg. Szakmunkástanfolyamok, középiskolák Nagy a tanulási kedv a gyárban, s ezt nem csupán a különböző politikai tanfolya­mokra járó csaknem hatszáz ember példája bizonyítja. Évente ketten-hárman jelent­keznek, illetve végzik el a marxista esti egyetemet, s átlagosan ketten a szakosítót, hatan pedig a marxista kö­zépiskolát. Orbán Istvánná személyzeti vezető — a gyári I párt-vb tagja — hosszan so- j rolja azoknak a nevét, akik I a különböző állami oktatás-1 ban vettek és vesznek részt, j középiskolába, technikumiba, ; főiskolára járnak, vagy a j gyárban szervezett szakmun­kástanfolyam hallgatói. — Tavaly indítottunk egy j kétéves konzervipari szak- ! munkás tanfolyamok Elsősor- : ban betanított vagy segéd­munkás asszonyok, leányok j jelentkeztek — huszonhatan —, s végeznek majd szak-1 munkásként 1979 elején. í Ugyanilyen tanfolyamot szer- | vezünlc az idén is, ezenkívül pályázatot hirdettünk vasipa­ri tanfolyamra. Csaknem százan járnak a gyárból különböző állami is­kolába, hogy magasabb szak­mai képesítést szerezzenek. Harmincán tanulmányi ösz­töndíjat kapnak a gyárral kö­tött szerződés alapján, közü­lük kerülnek ki majd az új csoportvezetők, művezetők, s más felelős beosztású dolgo­zók. Érdektelenség, húzódás Ha az elmúlt nyolc év sta­tisztikai adatait nézzük, hogy hányán szereztek a gyárban magasabb fokú képesítést, szakmunkás-bizonyítványt, örvendetes számokat sorolha­tunk: általános iskolában 166, gimnáziumban 34, szakközép- iskolában 23, technikusi mi­nősítő tanfolyamon 34, főis­kolán, egyetemen 14 dolgozó végzett, és hetvenhárman sze­reztek vasas, illetve konzerv­ipari szakmunkás-bizonyít­ványt. A múlt esztendőben 64 asszony, leány tanult a gyár­ban, s közülük tizennégyen kötöttek tanulmányi szerző­dést. Mégsem mondhatjuk azt, hogy a tanulás terén — az eredmények ellenére — min­den rendben van a Nagyatádi Konzervgyárban. Több mint négyszáz dolgozónak hiány­zik a nyolc általánosa. Igaz, ezek zömmel már korosabb, a gyárba vidékről bejáró em­berek, ám szép számmal akadnak köztük fiatalok is. — Megszerveztük gyá­runkban az általános iskola kihelyezett tagozatát. Két évig rendben ment a dolog, mun­kaidőben tanulhattak, átlag­bért fizettünk nekik, huszon­ötén megszerezték a nyolc általánosról szóló bizonyít­ványt. Az idén is szerettünk volna oktatást indítani. Saj­nos az érdektelenség, a hú- zódozás miátt nem sikerült. Ebben a fejlődő, ma már nagyon korszerű gyárban minden területen képzett, művelt emberekre van szük­ség. Az általános iskola el­végzésének fontosságára fel­hívta a figyelmet az ország- gyűlés most lezárult üléssza­ka is. — Pártbizottságunk, együtt a pártalapszervezetekkel, cso­portokkal és a szocialista bri­gádokkal, arra törekszik, hogy mindazokat, akik még nem túl korosak, meggyőzze a tanulás fontosságáról. Az a célunk, hogy jövőre újból induljon a gyárunkban kihe­lyezett általános iskolai tan­folyam — mondja a pártbi zottság titkára. Valóban nem lehet, s- nem szabad abba belenyugodni, hogy százak dolgozzanak ál­talános iskolai végzettség nél­kül. Ám erre az előző tan­folyam befejezése előtt kel­lett volna gondolni, mert egy­évi késedelem is sokat szá-1 mit! Szalai László 1 Kútfúrók a pusztán Dübörgő, zakatoló gépekre, sürgő-forgó emberekre szá­mítottam, helyettük két ku­tya bizalmatlan csaholása és egy éles hangon berregő kompresszor zaja fogadott Terebezdpusztán, a nemrégi­ben felállított hidroglóbusz tövében. Kilenc óra is el­múlt, de sehol egy lélek. A kútfúró berendezés szorgal­masan köpködi a mélyből fel­törő vizet, amely keskeny pa­takként folyik szét a frissen felszántott határba, egészen addig, amíg ismét be nem isz- sza a szomjas föld. A kutyaugatásra két fiatal­ember dugja ki a fejét az egyik barakkból. Mondom ne­kik, hogy a kútfúrók munká­járól szeretnék írni, de úgy látom, rosszkor érkeztem. — Későn jött — mondja egyikük. — A fúrással már végeztünk, mcst csak a ku­tat tisztítjuk. De várjon, föl­ébresztem a kollégánkat, ő a szakszervezeti titkár, talán többet tud mondani. Álmos szemű, harminc év körüli férfi kászálódik ki a lakókocsiból. Sóski István szolgálatban volt az éjszaka. Még nem járt le ugyan a pi­henője, de amúgy is van va­lami igazítanivaló a fúróto­ronynál: nem haragszik meg, amiért fölzavarták. ötperces munka az egész, utána négyesben ülünk be az öltöző-, főzőhelyiségbe beszél­getni. Talán két lépésszer négy lépésnyi a szoba, az egyik falat majdnem telles hosszában a fogas tölti be. Olajos munkástíabátok és nadrágok, gépzsírtól kifénye­sedett, nehéz szagú vattaka- bátok sorakoznak rajta. A fo­gas előtt pad, alatta sáros gu­micsizmák, bakancsok. A má­sik fal mentén egy gázrezsó palackkal, a fölötte levő pol­con egy halom ütött-kopott edény. A parányi ablak előtt még parányibb asztal. Lesöp- rik róla a morzsát, mielőtt helyet mutatnak az előtte álló egyetlen széken. — Azért ne higgye, hogy mindig ilyen könnyen va­gyunk. Fúráskor nincs mese, hajtani kell. De ebben a szak­mában mégsem a munka a legnehezebb, hanem a vidé- kezés — mondja Sóski István. Hat éve minden hétfőn haj­nalban Somogygesztiben ül fel az autóbuszra, hogy aztán csak pénteken este érkezzék ismét vissza, vagy még akkor sem. Mert a gépekre a hétvé­geken is ügyelni kell. Azóta járja a Dél-Dunántúlt, egy­szer Zalában, máskor Bara­nyában böngészi a menetren­det: vajon melyik a legrövi­debb út hazafelé? — Meddig lehet bírni ezt a vándoréletet? Amint megnősülök, ab­bahagyom. Ha már család SMÜ van, a férfinak is otthon a helye. — De éppen akkor kell iga­zán a nagyobb kereset lakás­ra, bútorra, amellyel a sza­bad ég alatt végzett munká­jukat megfizetik. — Én azt tartom — folytat­ja —, hogy mindenki addig rendezze el ezeket a dolgo­kat, amíg nőtlen. Addig sok pénzt lehet félretenni. A pusztán különben sem tudunk költekezni. — Mivel töltik a szabad idejüket? A két fiatalember, aki ed­dig szótlanul ült, most egy­szeriben beszédes lesz. Sorol­ják, mi mindent lehet itt csi­nálni. Villanyuk van, a válla­lattól kaptak tévét és rádiót, meg sokat sakkoznak. »Itt mindenki nagymestere a sak­kozásnak.« Hűtőszekrényt, gázt is beszereltek, lehet fő- zöcskézni, mert az egész heti hidegkosztot hamarosan meg­unja az ember. Aztán be-be- néznek esténként a faluba. ök ketten mindössze né­hány hónapja vannak a vál­lalatnál. Mindegyiküknek ez a második munkahelye. Or­sós Sándor belegi. És Beleg- ből sokan járnak a fúrósok­hoz dolgozni. Maries István egy autószerelő-műhelyt és a szakmáját cserélte föl fél év után a vándorélettel. A köz­pontban meséltek neki a mun­ka szépségéről, de azt mond­ja, nem hallgatták el az árny­oldalát sem. A keresete min­denesetre jóval több, mint egy kezdő autószerelő szak­munkásé. *- Arról kérdezősködöm, miért jönnek ide az emberek? A pénzért? A munka kétségte­lenül meglevő szépségéért? Azt mondják, mindkettőnek fontos szerepe van a válasz­tásban. Aki nem erre az élet­re termett, az — inkább előbb, mint utóbb — kilép. Mesélnek egy férfiról, aki, egy hete dolgozott náluk, amikor egyik délután azt mondta, el­megy kenyérért a közeli bolt­ba. Akkor látták utoljára ... Persze, a többség nem ilyen, a nehéz napokban is helytáM. ígalban káposztáskö veknek beillő szikladarabokat vetett ki a fúrófej, rengeteg alkatrész tönkrement. Kínlódtak az em­berek, nyűtték a gépeket. Vé­gül hat hónapnyi kemény nautika után és temérdek ve­rejték árán tíz méterrel odébb sikerült elérni a kívánt mélységet. »Ez jellemzi a tú­rósokat^ — mondják. És hogy mikor válik valaki ilyenné, arra idéznek egy mondást: — Ha valaki az első telet kibírja nálunk, abból már igazi fúrós lesz. Maries István és Orsós Sán­dor még nincsenek túl az el­ső télen, de erősen bizonygat­ják: belőlük igazi szakember válik. Lendvai József Mindig nagy tetszést arai a Kaposvári Tanítóképző Fő- skola stúdiója. A vendégek megcsodálják a gyorsan és zajtalanul mozgatható ipari évékamerákat. Amikor a képviselőcsoport látogatott a 1 öiskolára, mindenki felfi­gyelt arra, hogy milyen nagy ■ isszegü társadalmi munkát végeztek a főiskola szakem­berei. A megyei népfrontel­lök szintén ott volt a ven­dégek között, s azonnal meg­kérdezte, hogy ezt az össze­get vajon beszámították-e a városban végzett társadalmi munkák összegébe. A válasz .ermészetesen nemleges volt. Ez az epizód is bizonyít­ja, hogy sokltal több az ön­ként végzett munka minden üzemben, gazdaságban, intéz­ményben, mint amennyit tény- egesnen elkönyvelnek A ka­posvári népfronttitkár el­mondta, hogy sok iskolában, óvodában dolgoznak szocialis­ta brigádok, nagy lelkesedés­sel. Sajnos, nincs mindig arányban a megbecsülésük a elkesedéssel. Amikor közeleg az év vége, s szóba kerül, bogy a legtöbbet tevékenyke­dő közösségeket érdemes volna kitüntetni, hiába kér­dezgetik, melyik brigád is dolgozott a legtöbbet. Az is­kolában, az óvodában is megesik, hogy elkallódik a papír, amelyre felírták a bri­gád nevét, az emlékezetükből szintén kiesett. Talán annyi marad meg, hogy ebből vagy abból az üzemből jöttek. S akkor megkezdődik a több­nyire sikerrel járó nyomozás, hogy kik is »azok az aranyos bácsik«, akik kifestették a tantermeket, megjavították a padokat, s annyi szemléltető eszközt készítettek. Elkönyveletlen ezresek ■ mindenhol voltak és vannak. S ez egyáltalán nem ösztön­ző. Az emberek többsége ma már készségesen végez tár­sadalmi munkát, s nem azért, hogy esetleg egy oklevelet vagy plakettot kapjon. Azt azonban elvárja, hogy ne feledjék el, ha többet tett az átlagosnál. Sok tanács felis­merte ezt, s az utóbbi időben minden önzetlen ' munkát nyilvántart. A nagybajom) vb-titkár mondta el példá­ul, hogy azelőtt csak tudo­Befejezéséhez közeledik a rekonstrukció A Kefe- és Műanyagipar Vállalatnál befejezéséhez kö' zeledik a kétéves rekontsruk- ció. A tervek szerint az új esztendőt már jobb körülmé­nyek között kezdik meg. 1977 elejétől a termelés mellett kétféle rekonstrukció folyik a vállalatnál. Az egyik — a lát­ványosabb — : a műszálüzem átalakítása,- a másik a hagyo­mányos termékeket előállító üzemrész teljes gépparkjának felújítása. •g róla! | jós Gc«H i A 35 milliós munkához 17 millió forint hitelt kaptak. Eb­ből 2.5 milliót már visszafizet­tek. Jövőre 7,5 milliót tör- lesztenek, a fennmaradót pe­dig 1980-b'an fizetik vissza. Mit hozott a befektetés? Már e két év alatt is sokat: a tervüket 96 millió forintról 180 millió forintra emelték. Két évvel ezelőtt 14 millió forint volt a nyereség, most 30 millió forintot várnak, még­pedig ugyanazzal a létszám­mal. A rekontsrukció révén na­gyobb lett a termelékenység, könnyebb a munka. Korábban az itt dolgozó 44 ember 850 tonna műszálat tudott előál­lítani. Ennek 58 millió forint volt az értéke. A felújítás után jövőre — ugyanennyi munkással — 1500 tonna mű­szálat gyártanak majd 100 millió forint értekben. A szőr- és serteüzemben ősi János textiltechnikus ja­vaslatára kísérleteket kezdtek textilipari gepek al ka Írna zása­ra. Elsősorban a minőséget kívánják iiyen módon javíta­ni és a munkát akarják köny- nyíteni. A Szegedi Kender- és Lenfonó Vállalattól megvásá­roltak egy gerebenezőt, most állítják be. A sikeres kísér­letek után a negyedik negyed­évben ugyanennek a vállalat­nak a hadi üzemrészben ge- rebenczö ' gépen bérmunkát vogeznfck. A rekonstrukció során a ha­gyományos termékeket előál­lító üzemből húsz ember ke­rülhetett át a keménygumit gyártó üzembe. Átképzésük­ről a vállalat gondoskodik: kihelyezett tagozaton mű­anyagkészítő szakmunkát ,a- nuinak. Szilvási József, a vállalat igazgatója elmondta, hogy jö­vőre már 204 millió forint ér­tékű termék előállítására vál­lalkozhatnak és 35 millió fo­rint nyereségre számítanak. — A következő időszakban is tovább gépesítünk. Ezzel elsősorban a fizikai munkát akarjuk könnyebbé tenni. G. J. násul vették: a termelőszö- /etkezet, az erdészet télen le- :olja a havat az utakról, a jó dobén pedig legyalulja a íegyven kilométernyi föld- rtat, amely Somogyfajsszal, Víesztegnyővel, Somogysárd- ial, Kakpusztával köti össze jket. Most azonban már sóntosan elszámolják, és be­számítják a nagyközségért végzett társadalmi munkák cözé. Ez éppolyan ösztönző, nint amikor a tanács veze- ;ői, a tanácstagok ott vannak íz árkot ásó, a nagyközséget :si nősítő lakosok között vasár- íap. Ugyanilyen tapasztalatokat lakottam a Marcali Városi ranács elnökhelyettesétől. Most már ók is elszámolnak >ok olyat, ami eddig kima­radt az »elkönyvelésből«. Üt- akarítástól útjavításig, terve- íéstől az építkezésig sok minden fan ebben. Egy dolog azonban még mindig megoldatlan, pedig mindenképpen érdemes rajta gondolkodni. Egy évtized alatt megnőtt a bejáró dolgo­sok száma a megyeszékhely­re, a városokba, a nagyköz­ségekbe. A falun élő, de a városban dolgozó emberek sem vonják ki magukat a kommunista szombatok mun­kája alól, ugyanolyan lelke­sen dolgoznak, mint az ott élő; emberek. Az viszont bánt­ja őket, hogy tőlük kétszeres teljesítményt várnak el. Ami­kor a faluban tanácskozásra hívják a bejárókat, szintén kérnek tőlük társadalmi mun­kát. Ezjt fel is avulják. Igaz­ságosnak tartanák viszont — s ez a tanácsok véleménye is —, ha a gyárban ledolgo­zott kommunista szombat ér­tékének egy részét átutalnák a lakóhelynek. /Hetesen és körzetében több mint öt­száz, Nagybajomban és Iá­kéban ugyancsak több mint ötszáz az eljáró. Méltányolni kellene az ő kérésüket. Tálán újabb tartalékokat tárna fel a közösségért végzett munká­ban is. A köszönet a legfontosabb a társadalmi munkásoknak, s utána az, hogy nyilvántart­ják-e a munkájukat. Sehol se feledkezzenek meg róla! Lajos Géu Elköny véletlen ezresek Tanulnak, művelődnek a konzervgyári munkások

Next

/
Thumbnails
Contents