Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

Oroszlányi Bányász - K. Rákóczi 2:2 (0:0) •Az érdem mindenért kárpótol.« (Montesquieu) A nagy filozófus örök ér­vényű szavai jutottak eszem­be, amikor otthonában a dí­jakkal, érmekkel telt vitrinre pillantottam. Tekinttetét ke­restem, mely a szoba távoli zugát fürkészte. Láthatóan érzelmeivel küzdött. Még érezte a meleg kézfogást, amelynek kíséretében dél­előtt átvette az OTSH elnö- kétőla Magyar Népköztársa­sági Sportérdemérem bronz fokozatát. A pingpongasztal­nál annyiszor megcsodált ön­uralmával azonban leplezte a bensőjében dúló viharokat. » Mindketten jól tudtuk, hogy ez a nap mérföldkő az életé­ben, most ismét elölről kez­dődik a számlálás. Ivusza István, a versenyző 35 évével «■kiöregedett« az asztalite­niszből, de Ivusza István, az ember — három és fél évti­zeddel a háta mögött — még tenni vágyó fiatal. Vannak, akik ma is megmosolyogják döntését. Okkal? Az elmúlt években annyiszor jelentette be visszavonulását, hogy mostani lépését sem veszi ko­molyan mindenki. Pedig nem a határozatlansága miatt ala­kult úgy a közelmúlt. Az asz­taliteniszhez való ragaszkodá­sa és szeretete döntött; ma­rasztalták, mert szükség volt rá, s ő jól tudta, hogy dönté­sét a közösség érdekében kell megmásítania. Huszonkét évi játékos pályafutása során meg­szokta, hogy az egyéni érde­keket mindig alá kell rendelni a csapaténak. Ezért halasztotta el a búcsút. De most nincs tovább. Tiszta lelkiismerettel tette le az ütőt. »öreg« fejjel is a fiatalos lelkesedés űzte- hajtotta az aszal mellett a bajnoki mérkőzéseken. Vá­gya teljesült. Hozzásegítette csapatát, hogy jövőre is az élvonalban szerepeljen. Együtt készítünk mér­leget egy gazdag, tanulságos, sok-sok örömet és néha ku­darcot hozó sportpályafutás­ról. Az egykori marcali rö- vidnadrágos gyerek felváltva látogatta az atlétikai pályát és a tejüzem udvarát, ahol egy pingpongaszal csalogatta a kis labda kedvelőit. Sokáig nem tudott dönteni, míg vé­gül a zöld asztalra szavazott. Akik annak idején gyönyör­ködhettek sziporkázóan szelle­mes játékában, megcsodálhat­ták briliáns technikáját, az el­lenfelet ámulatba ejtő várat­lan megoldásait, rá szavazná­nak. Igen, Gyarmati Dezső, ví­zilabda-válogatottunk szövet­ségi kapitánya több mint ne­gyedszázadon át minden idők egyik legnagyobb magyar já- tékoseigyéniségévé vált. Három olimpiai arany, egy ezüst, egy bronz, két EB-arany, tíz orszá­gos bajnoki cím büszke tulaj­donosa. Visza vonulása után idehaza és külföldön edző&kö- dött, szép sikerekkel. A közvé­lemény egyetértésével találko­zott, amikor öt évvel ezelőtt rábízták a magyar válogatott irányítását. Csapatunk olim­piai és vb-aranya, két EB- győzelme és két világbajnoki második helyezése igazolja a jó Választást. Válogatottunk idei ezüstér­mét a vb-n sokan kudarcként könyvelték eL Ügy éreztem, hogy kényes témát érintek, amikor erről faggattam. Csa­lódnom kellett, mert így be­szelt: — Szakmai berkekben nem volt idehaza elmarasztalás, Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kényszerültünk a kellő tanulságok leszűrésére. Egy szerényebb helyezésből lé­nyegesen több tanulságot le­het levonni, mint a győzelem­ből. Én is levontam. Belátom, hogy nem voltam elég konzek­vens, különösen az emberelő­nyös helyzetek kihasználásá­nak begyakorlásában látom fo­gyatékosságunkat. Erre na- gvobb suiyt kell helyeznünk Moszkváig. Azzal, hogy’ »csak« ezüstöt akasztottak a fiúk nyakába, sokkal intenzívebb munkára lehet ösztönözni őket, mintha nyertek volna. — Mi a véleménye a nemrég befejeződött országos bajnok­ságról? — Az OB-t két .rész; e ősz Oroszlány, 600 néző, V.: Eőri. Oroszlány: Balázs — Kóródi,-Víz- keleti, Kláris, Galambos, Hocker, Rácz, Herman, Bocskai, Kavalák, (Horváth), Kozári. Edző: Sólymos Tibor. Kaposvár: Málics — Deákvári, Gulyás, Németh, Zentai, Petrók, Czaouiu. (Agfalvi az 59. perctől), Gáspár, Boros, Kanyar, Murai. (Duschák az 59. perctől). Edző: Németh Lajos. Az első percben nagy hely­zetet hagyott ki az Oroszlány. Rácz az alapvonalról kapu elé adott, de Kozári hibázott. A 10. percben Murai került jó helyzetbe, gólba tartó lö­vését Balázs szépen mentette. Sem a sportág, sem ő nem bánta meg. Az első siker nem sokáig váratott magára: 1960-ban megyei felnőtt egyé­ni bajnokságot nyert Az ak­kori mezőnyben ez nagy szó volt! A marcali gyerekre rög­tön fölfigyeltek. Kaposvárra került, ahol hamarosan egyik meghatározója lett az asztali­tenisz-életnek. Tizenkilenc bajnoki évet pingpongozott kaposvári színekben. Nevét hamar megismerték ország­szerte. Ivusza és a kaposvári asztaliteniszezés eggyé for­rott íme, néhány villanás pá­lyafutásáról! Legszebb sikere: Nyugat-Magyarország egyéni bajnokságának megnyerése 1973-ban. A legnagyobbak, akiket legyőzött: Faházi és Beleznai. A legemlékezete­sebb mérkőzése: az említett nyugat-magyarországi döntő. Legmaradandóbb élménye: az NDK-beli Schmalkalden vá­ros megalakulásának 1100. évfordulója alkalmával való vendégszereplés. És a legfá­jóbb kudarc: 1969-ben osztá­lyozó a Dunaújvárossal az NB I-ben maradásért. Bár négy mérkőzést nyert az ötödiket 10:5-ös vezetés után elvesztette, s ezzel csapata ki­esett. A kérdésre, hogy mit nyúj­tott számára a sport, határo­zottan válaszolt : — Mindent, amit csak ad­hat Megízlelni a sikert csak­nem annyi, mint többé nem lemondrani róla. Mindent az asztalitenisznek rendeltem alá. Így rendeztem be eddigi életemet — Megérte a tok lemon­dás? — Az eredmények minde­nért kárpótoltak. A taps, az elismerés egy-egy meleg kéz­szorítás elég volt nekem. Ez kedvet teremtett a további munkához. Pedig két évtize­dig heti három-négy délutá­nom és estém az edzéssel telt el. És hol vannak még a hét­végék, a több napos verse­nyek? Igen, ezt csak szerétéi­ből lehet csinálni. Én anya­gilag nem gyarapodtam a sportból, de élményekben a legvagyonosabbak közé ke­rültem. — Hogyan tovább? — Van mit pótolnom, a családommal szemben. A le­mondásoknak ők is részesei voltak. Ezentúl az övék min­den szabad időm. — És a sport? — Két gyermekem van: be­lőlük is szeretnék sportolót faragni. Jutási Róbert A KAS!közelről Egy sportág jelene és jövője Beszélgetés Gyarmati Dezsővel Gyarmati (csillaggal jelölve) gólt dob az angoloknak az 1918-as londoni olimpián. 1 tóm. A tavasszal magasabb volt a színvonal, lényegesen hevesebb a küzdelem. Frisseb­bek voltak a csapatok. Ezzel ellentétben az ősszel inkább az idegesség, vele összefüggésben a botrányok és lényegesen alacsonyabb játékszínvonal volt a jelemző. Mindez össze­függésbe hozható a két idény között lezajló vb-vel. Ami az erőviszonyokat illeti, az OSC elsősége vitathatatlan. Alig volt különbség az FTC és az Üjpest között. A Vasasban több van, mint a helyezése mutat. Sajnálom az Egert, mert az részben balszerencse dolga, hogy a viszonylag négy egy­formán gyenge együttes közül melyik esik lu. ‘ — Egyre több az uszoda az országban; a többségük fedett létesítmény, mégis úgy hírlik, hogy baj van az utánpótlással. Rossz a versenyrendszerünk? Kevés a szakember? Miben látja az okokat? — A versenyrendszerünk jó. vannak szakembereink, ha nem ms a legmegfelelőbb he­lyen. Hadd mondjak példát, öt vidéki központunk van: Ta­tabánya, ' Szentes, Szolnok, Eger, Szeged. Szolnokon kitű­nő edzőgárda van, mégis el­mennek a játékosok, mivel vonzza őket az egyetem. Ez nem lenne baj, de például Szegeden, ahol adottak a to­vábbtanulási lehetőesgek, a szakembereluiottsaa meg sem közelíti a szolnokit. Tehát mindkét helyen csak az egyik feltétele van meg annak, hogy jó csapat alakuljon ki. De em­líthetem Tatabányát. Még ma is játékos-edző irányítja a muçkât, De nemcsak ebben látom a gyenge utánpótlás okát. Sajnos, a vízilabda íj egyre többet követel a ver­senyzőtől. a fiatalság pedig egyre kevesebbet vállal. De ev nemcsak a mi sportágunk gondja. — Ezek után tekinthetünk-e derűlátóan a jövőbe? — Jómagam nem. Előre nem is merek gondolni. Mi lesz, ha 4—5 év múlva a jelen­legi klasszisok kiöregszenek. Nem latom mögöttük a tor Ka­idén pedig 74. A MASZ-mi- nősítési pontok száma 1976- ban 24, 1977-ben 72, 1978­ban 112 volt Varga László ökőlvívóedző: — 12—18 éves korig foglal­kozunk a fiatalok nevelésé­vel, s a tehetségesebbek a Dószához kerülnek. Szoros kapcsolatunk van az egyesü­lettel, hiszen náluk kaptunk otthont. Sajnos, az országos szinthez viszonyítva az edzés- lehetőségünk minimális : he­ti öt és fél óra. Főleg az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetre támaszkodunk, de jönnek sportolók a város né­hány általános iskolájából is. Két országos bajnokunk van: Horváth József és Nagy Zol­tán. Rajtuk kívül még több tehetséges fiatal bontogatja szárnyait. Egy jellemző adat: az országos serdülőbajnoksá­gon tíz sportolónk indult. A további előrelépés feltétele a terem megnyugtató rendezé­se ... Október 30-án szakosz­tályunk Nagyatádon tartott jól sikerült ökölvívóbemuta­tót az általános iskola udva­rán. A nagyatádiak is szeret­nék meghonosítani városuk­ban a sportágat, a népszerű­sítésében így segédkeztünk. Kovács Ferenc cselgáncs­edző: — Ennyi gyerek még egy­szer sem jutott a négy kor­osztályban országos bajnok­ságra. A tavalyi 7-tel szemben az idén 22-en érdemeltek ki az indulást. S míg a múlt év ugyanezen időszakában kettő, az idén már nyolc popott sze­reztünk. Nyáron nem tudtunk megfelelően edzeni, s a kiha­gyást nehezen tudjuk pótolni. Hátrányba kerültünk azokkal az egyesületekkel szemben, akik egész évben folyamato­sad készülhetnek. A Bartók iskolában edzünk hetente négyszer. A mintegy 60 fős gárdának a kis terem eléggé zsúfolt, de a mostani lehető­ségünk még így is sokkal jobb, mint amikor még mi is a Dózsa edzőtermét használ­tuk. Kökénycssy Péter és Páldi ‘ I László, a leány, illetve a fiú röplabdások edzője: — Mi két felvevő egyesü­letnek, az Izzónak es a Dó­zsának nevelünk sportolókat. Sajnos ennek a korosztálynak igen kevés a versenyzési le­hetősége: nincs CSB, így a megyei bajnokságban és az ország különböző területein rendezett kupákban indulunk. A lányok az idén megnyerték a megyeit, s az úttörő-olim­pia országos döntőjéig jutot­tak. A fiúk a megyében har­madikak lettek, s az úttörő- olimpián is a bronzérmet sze­rezték meg. Pamuki József, a sportisko­la igazgatója: .— Sokat segítettek az ille­tékes városi és megyei fel­ügyeleti szervek, hogy ez a fejlődési folyamat beindul­hasson. Legnagyobb gondunk az, hogy nincs egyetlen léte­sítményünk sem, mindenhol çsak »-albérlők« vagyunk. Reméljük, hogy létesítmény­gondjaink enyhülni fognak. Gy. U Ezután Kozári emelt kapu fö­lé. Hosszú ideig eseményte­len mezőnyjáték folyt. A második félidőt góllal kezdte az Oroszlány. A 47. percben Rácz jobboldali be­adását Kozári fejelte kapura, Málics a labdát már csak a gólvonalon túl fogta meg a vegőben úszva. A partjelző is jelezte a gólt. 1:0. Ezután beszorult a hazai csapat, a Kaposvár támadott, aztán mégis az Oroszlány nö­velte az előnyét. Az 57. perc­ben Deákvári röviden adott haza, Bocskai rácsapott a labdára és a kifutó Málics mellett helyezte a hálóba. 2:0. A Kaposvár a hátrányát na­gyobb tempóval, a két cseré­vel és átcsoportosított csapat­tal igyekezett behozni. Fö­lénybe js került, s a 77. perc­ben Galambos buktatta a ki­törő Gulyást. A bíró 11-est ítélt. A büntetőt a sértett ér­tékesítette. 2:1. A hazai csa­pat helytelen taktikával szin­te magára vonta ellenfelét. A rutinos és képzett játékosok­ból álló Rákóczi egyenlítése már csak idő kérdése volt. A 85. percben még egy érvény­telen gólt ért el a Kaposvár, de egy perc múlva Kanyar elment Galambos mellett, be­adását Deákvári Gulyáshoz továbbította, aki a hálóba fe­jelte. 2:2. A hátralévő percekben is a Rákóczi támadott Havasházi Láírlő További eredmények: Komló—Nagykanizsai Olaj­bányász 4:1, Répcelak—Ajka 1:1, Bauxitbányász—Bakony Vegyész 4:1, Bábolna—Dorog 2:1, Honvéd-Rákóczi SE—Sa- baria 0:0, MÁV NTE—Szek- szárd 2:0, Pét—Sopron líl, Fűzfő—MÁV DAC 0:0, K.O- MÉP—PVSK 3:0. A Kaposvári Sportiskola feladata évek óta négy sport­ágban a megyei utánpótlás nevelése. Az idei sikereiről és gondjairól beszéltek az illeté­kes szakemberek : Ács Lajos, az atléták edző­je: — Idei szereplésünk vára­kozáson felül jól sikerült. 10 —16 éves korig foglalkozunk a gyerekekkel; jelenleg mint­egy 180-an vannak. A tavalyi eredményhez képest az idén a bajnoki és minősítési pont­jaink száma megháromszoro­zódott, az országos sportisko­lái rangsorban a múlt évi 26. helyről tízzel előbbre kerül­tünk. Minek köszönhető a ja­vulás? Rendeződtek a szemé­lyi és tárgyi feltételek. Ja­vult a város iskoláival és a testnevelési osztályokat mű­ködtető intézményekkel a kapcsolatunk. A legnagyobb gondunk az, hogy »-albérlet­ben« kell dolgoznunk. A Dózsa-pályán edzünk, ahol a szociális létesítmények túl­zsúfoltak. Ilyen körülmények között meglehetősen nehéz a kisebb gyerekekkel megsze­rettetni a sportágat Torna­termi adottságaink is szűkö­sek, a tantervi előírásoknak csak a feléhez elegendők, Ügy érezzük, hogy most ér­tük utol önmagunkat. A le­hetőségeink eddig terjedtek, feltétlenül szükséges a tárgyi Eeltételek további javítása. Eredményeink önmagukért beszélnek: az országos baj­nokságokon tavaly nem volt helyezett versenyzőnk, az idén 10 van. A sportiskola arany-, ezüst- és bronzminősítéseinek szá­ma 1976-ban 18, tavaly 54, vöket akik méltóan tölthetnék be az ő helyüket. Sajnos, meg kell mondanom, hogy hosszú távon nem tudjuk a jelenlegi szintet tartani. — Sokan féltik a vízilabdát. Egyre inkább a játékvezetők »hatalmába« kerülnek a csa­patok. Ügy tetszik: alig van már különbség a kemény és a durva játék között. — Nem féltem a sportág jö­vőjét, nem hiszek a játék el­fajulásában. Kétségtelen, hogy a játékvezetésnek nagyobb sze­repe van az eredmény alaku­lásában, mint régen. Jónak tartom a kettős vezetés meg­honosítását. Ez sarkalatos pontja a vízilabdának, ami érthető, hiszen a test jelentős része a víz alatt van, és ke­' vésbé látható. Ez az ítéletal­kotásnál sok tévedésre ad le­hetőséget. De hadd tegyem hozzá: ez a játékvezetésben nem személyek kérdése, ha­nem a vízilabda sajátosságá­ból adódó probléma. — Kaposváron újabb törek­vések vannak a vízilabda újjá­élesztésére. Mit tud tanácsolni, hogyan lehetne gyorsabban előrelépni? — Ismerem a kaposvári el­képzeléskét, és örömmel tá­mogatjuk, ha igénylik. Egykori barátommal és játékostársam­mal, Györffy Endrével sokat beszélgettünk erről, ö nagy­szerű szakember, tudja hogy mit kellene tenni. Az alap ott is az iskola és a megfelelő szin­tű úszásoktatás. De nem tar­tom törvényszerűnek, hogy a vízilabdázónak kellő úszómúlt- ja is legyen. Viszont javaslom: szerződtessenek olyan edzőt, akinek nagy a tekintélye, mert az óriási vonzerőt jelent. — Ha meghívnák a váloga­tottat egy hírverő mérkőzésre, .Kaposvárra, vállalná-e? — Ha nincs időegyeztetési nehézség, szívesen. AuUsi Hébert Vízválasztó

Next

/
Thumbnails
Contents