Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

Lukács Pál és Falvai Sándor szonátáéit]« FOLYÓIRATOK ESTJE Modern klasszikusok A szülőföld lelke BSr megyeszékhelyünk négy különböző kulturális intéz­ményében folytak rangos ren­dezvények hétfőn este, a Liszt Ferenc Zeneiskola nagyterme mégis csaknem teljesen meg­telt S ez nem csekély meg­lepetést okozott mindazoknak, akik ismerik az elmúlt kon­certidény látogatottsági ada­tait A közönség váratlanul nagy érdeklődése mindeneset­re biztató jel az új szezon kezdetén, s reméljük, Lukács Pál és Falvai Sándor szonáta­estjének művészi minősége ké­sőbbi vendégeink számára is meghatározó mércéül szolgál majd. Az idős brácsaművész és if­jú zongoristanemzedékünk együk legjelesebbike a 150 esztendeje elhunyt Franz Schubert emlékének adózott az első műsorszámmal, az a- moU hangnemű, »• Arpeggio ne« néven közismert, eredetileg hathúros vonósgitárra írott szonátával. Igaz, ez a darab a legjohb indulattel sem so­rolható a bécsi mester legtar­talmasabb kompozíciói közé, a melankólia és a kétségbe­esés itt korántsem olyan szív- bemarkoló, mint Schubert legsikerültebb műveiben, el­játszása mégis hallatlan mu­zikalitást igényel, különösen a finálé rondójában. A kedves divertimento-zenében csodál­hattuk meg először igazán Lukács Pál imponáló hangsze­res tudását, elsősorban játé­kának szép tónusát. Muzsiká­lása minden regiszterben ki- egvenlített, mély és magas hangjai egyaránt teltek, s az allegretto ritmusú rész vala­mennyi kellemetlen futamát fölényes technikai biztonság­gal tolmácsolta. ötéves a kaposvári FŰK „Diával" a Kanári-szigetekre »■Fiatalók, ismerkedjetek meg a FŰK életével! A klub tagja lehet bárki, akit az uta­zás, a túrázás, a honismeret, a néprajz érdekel, aki Ma­gyarország tájait, műemléke­it, egyéb nevezetességeit kí­vánja megismerni« — olva­som a plakáton. — Mit takar ez a három­betűs rövidítés? —; A kérdés­sel munkahelyén, a Finom- mechanikai Vállalat 3-as szá­mú kaposvári gyárában ke­restem föl a klub vezetőjét, Mester Józsefet. — A FŰK a Fiatal Utazók Klubjának a rövidítése. A fiatalság pedig egyet jelent a lendülettel, az életkedvvel, a vidámsággal, a tetrekészség- gel, az utazással és nem utol­sósorban egyet a közösség­gel. — Úgy tudom, hogy az or­szágos' szervezet fő feladata­ként az ifjúsági turizmus tá­mogatását és fejlesztését je­lölte meg. — Igen. Természetesen el­sősorban azt szeretnénk, ha a klubtagok először hazánk szépségeivel ismerkednének. Most épp Egernek és környé­kének a »felderítését« ter­vezzük. A fiatalok igazán nagy lelkesedéssel készülőd­nek az útra, azonban az öröm­be néha üröm is vegyül, mert az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda nem minden esetben tudja biztosítani szá­munkra a megfelelő szállást Ezért jövőre — természetesen, ha pénzügyi lehetőségeink en­gedik — sátrakat, hálózsáko­kat szerzünk be, és akkor ez a gondunk is megoldódik. Klubtagjaink körében felvető­dött annak a gondolata is, hogy túravezető tanfolyamo­kon veszünk részt, és így egy- egy iskola vagy munkáskö­zösség számára vállalhatnánk túravezetést. — Milyen kedvezményeket nyújt a szervezet a fiatalok­nak? — Erre egy példát mondok. Nemrég a Duna-kanyarban jártunk egy kétnapos kirán­duláson, és — az étkezésen kívül — személyenként hat­van forintba került az út tag­jainknak. A pénteki klubfog­lalkozásokra mindig a leg­jobb előadókat hívjuk. Leg­utóbb Zetz 'József, a kaposvá­ri Munkácsy Mihály Gimná­zium tanára tartott előadást Tudomány-fan tasztikum-fu- turológia címmel. A sikert mi sem bizonyítja jobban, mint bogy az előadás után késő estig tartó vita kezdő­dött. — Egy régebbi beszélgeté­sünkkor említette, hogy nincs helyisége a klubnak. — Most sincs. Javulási csak az új ifjúsági .ház átadá­sa után várhatunk. — Kik jönnek általában a klubba? — A segédmunkástól a fő­iskolásig mindenki, KISZ-ta­gok és a KISZ-en kívüliek, munkásók, értelmiségiek és tanulók. És azt hiszem ez is a jó! Csak így alakulhat ki megfelelő klubélet, amikor cserélődnék a vélemények, mindenki tud valamit tanul­ni a másiktól, átvenni valami jót, értékeset. Most a szep­temberi indulásnál az volt a nehéz, hogy a társaság jelen­tős részét kitevő új tagok — érthetően — nem tudtak azon­nal beilleszkedni a közösség­be. Sajnos gyorsan cserélődik a tagság, de vannak még itt alapító tagok, sőt házasok is. — A kaposvári klub a kö­zeljövőben ünnepli megalaku­lásának ötödik évfordulóját. Milyen programokkal készül­nek az eseményre? — Csendesen, »családi kör­ben« szeretnénk visszaemlé­kezni a múltra. Meghívunk a régi klubtagok közül is néhá­nyat. Az évforduló jó alka­lom egy kis számvetésre, mit ért el a klub az elmúlt öt év alatt Szót ejtünk majd arról, hogyan alakult kapcsolatunk a szomszéd megyében műkö­dő társaságokkal, a közben | megszületett siófoki, marcali ' klubbal. Megemlítjük ered­ményes szerepléseinket a kü­lönböző vetélkedőkön, azt, hogy például A mi világunk vetélkedőn 1976-ban második lett csapatunk a megyében, 77-ben pedig dicsérő oklevél­ben részesültünk. Végül csak annyit, hogy továbbra is sze­retettel várjuk az új tagok jelentkezését. A jövőben több kirándulást tervezünk Kapos­vár közvetlen környékére, de a diapozitívek segítségével el­utazunk a Sárkányok földjé­re, a Kanári-szigetekre és Af­rikába is. K, Ok Bregyán Péter Takáts Gyula verset olvasta föl. Stan Golestan Arioso és al­legro című alkotása ibériai népzenei hagyományokra épül, de századunk muzsiká­jának számos vívmányát is tartalmazza. Az első rész a hangszer valamennyi lehető­ségének kiaknázását, jó né­hány édes, sőt édeskés kanti- léna eljátszását követeli meg a mélyhegedű művészétől, s Lukács Pál ezt a mediterrán »dalnyelvet« is felső fokon is­meri, anélkül, hogy produk­ciója szentimentálissá válna. Stílusérzéke akkor sem hagy­ja cserben, amikor az »-éne­kel tetést« hirtelen modern zörejhatások váltják fel Csak az allegro rész közepén lepett meg bennünket egy-két into­nációs bizonytalanság, népie­sen szólva: »fahang«, s né­hány fakó szín. Manuel de Falla öt részből álló spanyol népdalszvitje még az impresszionizmusba átcsapó késő romantika mo­dorában fogant századunk ele­jén. Ritmustobzódása az al­kalmazkodási képesség nehéz próbája, amelyet a neves ven­dégművész szintén a legcseké­lyebb megingás nélkül állt ki, ifjonti vehemenciával tolmá­csolva a feszes három- és négynegyedeket, különösen pedig az első darab izgató fandango-táncdallamát. A műsort Paul Hindemith fél évszázada komponált, de viszonylag hagyományos stí­lusú és felépítésű F-dúr szo­nátája koronázta meg. A mindhárom tételen végigvo­nuló variációs szerkezet nagy­szerű lehetőséget adott Lu­kács Pálnak muzsikusi sokar- , cúsága bizonyítására, hiszen az általában egyszerű motívu­mok hol késő romantikus mé­labúval, hol modem disszo­nanciákkal jelennek meg. Nos, az előadás remekül sikerült. Különösen szívesen emlék­szünk az első tétel sziporká- zóan sokszínű, szertelenül csa­pongó fantáziájára, de tetszett a második rész elmélyült egy­szerűsége, ezen belül az utol­só változat ostinato-basszusá- nak hátborzongatóan szép megoldása. Falvai Sándor feladata az első három darabban kizáró­lag a brácsaszólam kísérete volt, de ebből is kiderült, hogy higgadt, alkalmazkodó, hang­szerének lehetőségeit tökéle­tesen ismerő, egyszóval esz­ményi kamarapartner, aki so­hasem igyekszik »egyenrangú­vá «válni a zeneszerző utasí­tásai ellenére. A Hindemith- szonátában néhány variáció kidolgozásával járult hozzá a szép est emlékezetes sikeré­hez. L. A. A dél-dunántúli művészeti találkozók rendezvénysoroza­tának egyik eseményét a ka­posvári Palmiro Togliatti Me­gyei. Könyvtárban szervezték meg Hétfőn este három fo­lyóirat — Dunatáj, Jelenkor, Somogy — munkatársainak írásaiból szerkesztett műsort hallhattunk. Dr. Balassa Ti­bor, a megyei tanács elnökhe­lyettese rövid beszédben kö­szöntötte a megjelenteket, ér­tékelte a rendezvénysorozat gazdag programját, hangot adott annak a reményének, hogy az irodalmi est is sike­resen járul hozzá az eddi­giekhez, azaz élményekben gyaraoodva távozhatunk majd. A zene immár elmaradha­tatlan társa az irodalmi es­teknek. Itt is szárnyalt; Heisz Károly vezényelte a Cantus Pannonicust, Balázsné Matya- sovits Erzsébet és Kovács An- talné zongorán az est vezér­szólamához társuló Kodály-, Bartófc-műveket szólaltatott meg Berták László és Tüskés Ti­bor szerkesztette a műsort. Összeállításuknak A szülőföld lelke címet adtak. Bárdosi Németh János, Bencze József, Csányi László, Csorba Győző, Csordás János, Fodor András, Galambosi László, Kelemen Lajos, Kerék Imre, Lázár Er­vin, Makay Ida, Pákolitz Ist­ván, Papp Árpád, Pál József, Pék Pál, Pécsi Gabriella, Per­cei János, Sipos Gyula, Szilá­gyi Miklós, Szirmay Endre, Takáts Gyula és Veress Mik­lós írásai hangzottak el. Nagy részük szerzője a Jelenkornak és a Somogynak is. (A Duna- tájról nem merek itt beszél­ni, mert hallomásból tudom, hogy eddig két száma jelent meg, de újságárusnál nem le­hetett találkozni vele.) A ver­seket, tanulmányrészleteket a Csiky Gergely Színház művé­szei — Tóth Éva, Kiss István, Bregyán Péter, Mihályi Győző és Balkay Géza — olvasták föl. A versek nagy része nem ment túl a táj, a falu dicsére­tén, s egyfajta nosztalgiás rí- dogáláson, ami a hajdani pa­raszti életet illeti. Csak tud­nám, miért nem élnek falun költőink, ha annyira emésztik magukat az »egyszerűség, tisz­taság« után! Talán rádöbben­nének: a mai falu nem ugyan­az — sokkal bonyolultabb, va- júdóbb —, mint az a farsango­lás, nyársdugás, tilláromos és ihajlás világ, amelyet felidéz­nék. Ezért érezzük közelebbi­nek magunkhoz a megszenve- dettséget, az »egykorhoz« olyan bonyolultan viszonyló verseket, mint mondjuk Papp Árpádé vagy Veress Miklósé. A szerkesztők zavarban le­hettek, amikor prózát kellett választaniuk. Tudniillik, ami föiött a versben elsiklunk, az a orózában kiabálva hívja föl magára a figyelmet: a provin­cializmus. S bár e táj adta Illyés Gyulát, Sipos Gyulát az irodalomnak — ők tudtak me­gyéjükről úgy beszélni, hogy az országnyi méretben is ér­vényes volt; Illyéstől egy sor sem, Sípostól egy régi, mára kissé anakronisztikussá vált publicisztika hangzott el a népdalkultúra ápolásának fon­tosságáról. (A Röpülj páva! idejét éljük!) Lázár Ervin szociográfia részlete viszont pontosan azt teljesítette be, amit az est nagy részében hiányoltunk. Nem tudni, a könyvtár kik­nek küld meghívót ezekre az estekre. A terem nagyobb ré­szét csitrik töltötték meg, akik közül sokan méltatlanul vi­selkedtek, nyilván nem készí­tették föl őket, mire ülnek be. Nem tenném szóvá, ha első eset lenne, hogy fecsegésükkel, félhangos kacarászásukkal za­varják a könyvtári rendez­vényt. L. L. Szakmunkásképzés a barcsi áfész-nél (Tudósítónktól.) nél. Huszonkilencen kezdték az első évet. A tervek szerint Mitjans: tfawy 4Wüssön halála Swanssonné a következő­képpen kezdte vallomását: — Éppen lefelé készültünk az ebédlőbe, amikor belé­pett az inas és jelentette, hogy egy úr kíván beszélni a férjemmel. Harry megkérdez­te, hogy hívják, mire az inas azt felelte: »Az úr nem mond­ta meg a nevét, csak annyit közölt, hogy élet-halál kér­désről van szó.« — Akkor a férjem megkért — folytatta SwansSonné —, hogy kísérjem le a könyvtár­ba. Amint beléptünk, az is­meretlen felugrott a karos­székből, zsebéből pisztolyt rántott elő és háromszor lőtt. Harry holtan esett össze. — És maga nyugodt ma­radt, asszonyom? — kérdez­te a felügyelő. — Nem. özvegy maradtam — felelte méltóságteljesen Swanssonné. Foster felügyelő folytatta a kihallgatást: — Hozzányúlt valaki vala­mihez a könyvtárban? — Igen. A lányom. Mint mindig, most sem tudta tür­tőztetni magát, és megfogta... — Mit? — A felügyelő fel­állt az asztaltól. — A holttestet. Mikor látta, hogy az apja mozdulatlan, ki­vett a zsebéből egy pár bank­jegyet. Ez már olyan reflex nála... Érti? — ön telefonált a rendőr­ségnek? — Nem. Amikor az isme­retlen lőtt, az első dolgom volt, hogy bevegyek két nyugtatót. A dörrenéstől ször­nyen megfájdult a fejem. — Hát akkor ki értesítette a rendőrséget? — A bátyám. Éppen nálunk volt ebédelni. — És most hol van a ked­ves bátyja? — Azt mondta, rögtön jön... mihelyt végez a desszerttel. Mivel gyermekkora óta nincs úgy oda az édességért, gondo­lom, hamarosan itt lesz. Meg­lehet, hogy már jövőre... Tudja, olyan ideges szegény. »Húgocskám — mondta —, jobb lesz, ha nem most, ha­nem egy kicsit később beszé­lek a felügyelővel.« Es eluta­zott. Most már útban van Me­xikó felé. Apropó, nem tud­ja véletlenül, mikor zár a bank? — Mi dolga a barikkal, asz- szonyom? — Ö, csak azt szeretném megtudni, mikor kapom meg a szegény férjem után járó pénzt. Képzelje, még két hete sincs, hogy félmillió dolláros életbiztosítást kötött... és milyen szörnyű véget ért! A felügyelő gondterhelten vakargatta az állát. — Nem akarok szomorúsá­got okozni, asszonyom, de eddig semmi gyanús szálat nem látok ... Legalább lenne valami nyom, amelyen elin­dulhatnánk! Zahemszky XAst!é fordítása Barcson kívül 27 község és település tartozik a Barcs és Vidéke Áfész-hez. A szövet­kezet igazgatóságának az a célja, hogy a boltokba, áru­házakba, vendéglátó üzletekbe és a felvásárlóhelyekre lehe­tőleg szakképzett dolgozók kerüljenek, akik magasabb színvonalon képesek elvégez­ni feladataikat. Ettől függet­lenül előfordul, hogy a ki­sebb településeken nem min­dig sikerül szakképzett dolgo­zókat alkalmazni. ■Fodor Imre, a barcsi áfész személyzeti vezetője nagy gonddal foglalkozik a dolgo­zók továbbképzésével. Össze­sen 640-en vannak, s ebben az ötéves tervben szeretnének előbbre lépni a szakmai és politikai képzéssel. Eredmé­nyek máris mutatkoznak: me­gyei szinten is elismerésre méltó, hogy a kiskereskedelem dolgozóinak 90, a vendéglá­tóknak 60 százaléka szakkép­zett. Sajnos, a 33 felvásárló közül mindössze kettőnek van képesítése. Igaz az is, hogy a felvásárlók 90 százaléka 40 éven felüli... A kereskedelem és a ven- déklátás szakképzetlen dol­gozóinak a képesítések meg­szerzésében sok segítséget nyújt a Barcsra kihelyezett kétéves felnőtt szakmunkás- képző tanfolyam. Az V. ötéves terv időszakában 140 dolgozó szerzett, illetve szerez a kis­kereskedelmi és vendéglátó szakmában szakmunkás-bi­zonyítványt. Negyvenen már a középfokú képzettséget nyújtó bolt-, illetve üzletve­zetői tanfolyamot is elvégez­ték vagy végzik. Jelenleg bolti eladói tanfo­lyam folyik a barcsi áfész-; jövőre a vendéglátó szakmá­ban is indítanak szakmun­kásképző tanfolyamot. Most Kaposvárra 15-en járnak az üzletvezetői tanfolyamra. A felnőtt szakmunkáskép­zéssel egy időben folyik a kereskedelmi és vendéglátó tanulók képzése is a barcsi áfész-nél. Hatvanhárman lá­togatják a kaposvári és a nagyatádi szakmunkásképző iskolát; a gyakorlati ismere­teket legtöbben Barcson szer­zik az áfész szaküzleteiben, pedagógiai minimum vizsgá­val rendelkező kereskedelmi szakemberek irányításával. Rátermett, szakképzett fia­talok lesznek a jövő kereske­dői, vendéglátói — rájuk ala­poznak a barcsi áfész vezetői. Sok harminc éven aluli fia­talt már vezetői feladatokkal bíztak meg. A barcsi ABC- áruház két helyettes vezetője, Winter Mátyás és Szierer Jó- zsefné is ilyen fiatal, akinek a munkája ellen nem merült fel kifogás. Szikinger János, a homokszentgyörgyi önkiszol­gáló élelmiszerbolt vezetője mindössze 25 éves. A barcsi Boróka étterem helyettes ve­zetői szintén fiatalok. A politikai képzésre ugyan­csak nagy súlyt helyez a szö­vetkezet vezetősége. A mar­xista középiskolát huszonötén, az esti egyetemet tízen, az esti egyetem szakosítóját ket­ten végezték el. Jelenleg is tanulnak az áfész-dolgozók a politikai iskolában. Az őszi- ,téli pártoktatásban, szakszer­vezeti oktatásban a dolgozók többsége részt vesz.

Next

/
Thumbnails
Contents