Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-30 / 282. szám
Véget értek a somogyi levéltári napok Mankássors és történelem Kétnapas tanácskozás, viták, előadások, hozzászólások után tegnap véget ért a somogyi levéltári napok rendezvényeinek sora. A második napon — csakúgy, mint tavaly — az intézmény közművelődési munkáját mutatták be a részvevőknek. A Latinca Sándor emlékmúzeum nagytermében ott volt a veszprémi üzemtörténeti klub 12 tagú küldöttsége. A célt dr. Navrasics Lászlóné, az SZMT titkára fogalmazta meg, a ma és a jövőben is időszerű Széchenyi-gondolat jegyében, a »-kiművelt emberfők« fontosságát hangsúlyozva. Az SZMT titkárának értelmezésében a levéltár közművelődési munkája sok segítséget adhat a munkásművelődéshez. Tulajdonképpen ezt a célt szolgálja az Iskola és a levéltár című kiadványsorozat is, Szili Ferenc szerkesztésében. Fontos történelmi jelenségeket mutatnak be, gazdagon dokumentálva az egyes köteteket. Ezeket haszonnal forgathatják azok is, akiknek érdeklődése gyermekkori emlékek, közvetlen környezetüket formáló események felé fordul, vagy ' a történelmi változások folyamatát egészében ragadják meg. A legutóbbi kötet azt a történelmi eseményt mutatta be Andrássy Antal főlevéltáros bevezetőjével és sokoldalú dokumentációs munkája révén, amelyik valódi fordulatot jelentett az 1945—48 közötti éles és ádáz politikai csatákban: a munkáshatalom megteremtését, a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülését. A szerző összefüggéseket és tényeket nagy föl készültséggel fölsorakoztató előadásában részletezte az eseményt. A tegnapi rendezvény élő, eleven jellegét hangsúlyozta — e témával kapcsolatban Vadas József, a Lakberendező Ipari Szövetkezet nyugdíjas elnöke, aki a tárgyalt időszakban Kaposvár párttitkára volt. Ízes és jellemző történetekben, adatokban gazdag felszólalása a rendezvény értékét külön emelte. Szili Ferenc legalább három éve foglalkozik a Kaposvári Cukorgyár történetével. A sok-sok folyóméter iratanyag tanulmányozása során páratlan dokumentumokat talált az egykori cukorgyári munkáséletről. Hogyan élt a századelőn a cukorgyári munkás? Szili nem kis fáradsággal kutatta föl azokat az alapítási dokumentumokat, jelentéseket, felvételt kérő leveleket, a munkások sorsáról intézkedő uasításokat, amelyek a kort jellemzik. A feldolgozást igen szerencsésen széles körű, a korszerű társadalomtudomány több részterületének eredményeit egységes vizsgálati módszerré olvasztó szemlélettel végezte. Az eredmény: a megszokott, már-már túláltalánosított, a hagyományos fekete-fehérben való láttatást kerülő, árnyalt, alapos üzem- történeti-társadalomtörténeti előadás. A gyár a Délkelet-Dunán- túl legnagyobb élelmiszeripari üzeme volt. A vezetőség talán ezért is a legnagyobb gondossággal választotta meg, kit alkalmazzon. A legjobb szakemberek, több nyelven beszélő, európai látókörű munkások jöttek a gyárba dolgozni. S nem semmiért! A korabeli mércével igen sokat kaptak a gyártól: üzemi orvos, étkezde, szolgálati lakás, külön fogyasztási szövetkezet, sportolási, művelődési lehetőségek, kedvezményes tüzelő álltak rendelkezésükre. Cserébe csak egyet kívántak meg, de azt következetesen: a hallgatást, mindenféle politikai szervezkedés mellőzését. Ezt segítette a ' hosszú évek során kialakított légkör és vezetési gyakorlat: a szolgalelküség és egy fajta magyaros paternalizmus. A rendezvény harmadik előadója Takács Éva levéltáros, a megyei élelmiszeripari üzemekben fejlődő krónika- írás helyzetéről beszélt. Az üzemi krónikaírók helyzete ma — a jó indulás ellenére — nem a legkedvezőbb. Még leginkább a cukorgyárban fejlődik a mozgalom. A vállalat- vezetők közül csak kevesen érzik e munka közösségformáló erejét, azt, hogy az állandóan jelenlevő, minden brigádtagot érintő kollektív feladat szervező ereje tartós cementje lehet a brigádnak is. A levéltári napok befejező részeként Kanyar József igazgató két kiállítást nyitott meg az intézményben. Az egyik az őszirózsás forradalom és a KMP megalakulásának 60. évfordulójáról emlékezik, a másik fölidézi a két munkáspárt egyesülésének, valamint az ipari üzemek államosításának 30. évfordulóján az eseményeket A dobozember Jegyzetek Abe Kobo regényéhez Századunk — a dobozok kora. Se szæri, se száma a hűtő- szekrényeket, mosógépeket, tévékészülékeket, kozmetikai szereket tartalmazó préselt- papír-dobozoknak, furnérle- mez-ládákinak, polietilén zacskóknak, hordozható lemezjátszó- és írógéptásíkáknak, celofán zsákoknak. A fogyasztási javakat védő doboz tehát — a civilizáció jelképe. (Nem a a kultúráé; csupán az anyagi civilizációé!) Ily módon az ámulattal szemlélt japán gazdasági fejlődés szimbóluma az a tévédoboz is, amelyben. Abe Kobo új — a Magvető Kiadó Világkönyvtár-sorozatában most megjelent — regényének an ti hősei rejtőznek el, keresnék menedéket az agyonszer- veaett társadalom bürokratizmusa, a közöny, divatos kifejezéssel élve: elidegenedés elől. Természetesen — hiábavalóan. A magyar olvasó tehát az európai irodalomból jól ismert témával és abszurd feldolgozási móddal találkozik az Antal LAszló által precízen és zamatosán fordított műben. Az önmaga szémólyiségét megtagadó álorvos és fotóriporter alakjában Max Frisch hősének, Stillemék hasonmására ismerünk, s az össztársadalmi közönyt elviselni nem képes fényképész öngyilkossá- ( ,ga is kísértetiesen- hason'i. ' Franz Kafka kishivatalnoká- naik, Josef K.-nak lemondással tűrt végzetéhez. Közős jegy a cselekmény viszonylagos szegénysége, a lelki folyamatokra való összpontosítás, a monológszerű felépítés is. A modern tőkés országokban reménytelenül hányódó kisember itt is — mint Frischnél és Saul Bellow-nál — naplójegyzetekben summázza keserveit, a tények — újsághírek, rendőrségi jegyzőkönyvek — felhasználása pedig azt bizonyítja : az európai »új tár- gyiasság« és a montáasszer- kesztés megismerése is döntően hatott Abe Kobo írásművészetére. Vagyis: ízág-vérig európai regény A dobozember; tartalmát és módszereit bizonyosan a japán élet »európaizálódá- sa« — vagy inkább ameruka- nizálódása — hitelesíti. Az eldologiasodás, az embernek egy mechanizmus alkatrészévé, engedelmes fogaskerekévé való iefokoztatása, a kiszolgáltatottság érzése, s a hírhedt I ka fkai »Angst« — szorongás ' — a japán életnek is törvényszerű következménye, amint arról Kobo egyik korábbi regényéből, A homok asszonyából is meggyőződhettünk. Igaz, a hős ott még elkeseredetten küzdött a bezártságot, kilátástalanságot jelképező homok áradata ellen, a tévédobozba bújt önkéntes szám- űzöttmek azonban már nem maradt reménye. Vigasztalás csupán a céltalan bolyongás — és a doboz belső falára firkált jegyzetek, a zaklatott belső monológok, amelyek szürrealista álomszerűsége, bizarr Látomásvilága ugyancsak Kafka hatását mutatja. A doboz ollóval kivágott piciny ablakából a világnak éppolyan vékonyka szelete látszik, mint K. prágai padlásszobéjának ablakából, a látvány — a társadalmi kép — egyhangúsága pedig a lelki élet beteges kifinomulását serkenti. Nyilván ennek tulajdonítható, hogy Kohónak nincs társadalmi alternatívája — csupán emberi. Akár Kafkánál, itt is a szerelem szolgálhatna az egyetlen szalmaszálul a közélet reménytelenségének < Számadás és tapasztalatcsere Megismertetik a Szovjetunió eredményeit MSZBT-tanácskozás Kaposváron Egyre nagyobb az MSZBT- tagcsoportok szerepe abban, hogy mind több somogyi ismeri meg a Szovjetunió vívmányait, életét. A megyei pártbizottság éppen ezért minden évben találkozóra hívja az ügyvezető elnököket, a városi, a járási pártbizottságok képviselőit, a párttitkárokat. Az MSZBT-tagcsoportok megyei tanácskozását tegnap Kaposváron, az ÉDOSZ Művelődési Otthon nagytermében tartották meg, s ezen ott volt Brenner Péter, az MSZBT Országos Elnökségének osztály- vezetője is. Galamb László nyitotta meg a tanácskozást, majd dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője értékelte a munkát. A találkozó hármas céljaként a tagcsoportok munkájának mérlegre tételét, a Központi Bizottság titkárságának 1978. június 5-i határozatáról való tájékoztatót és a tagcsoportok tapasztalat- cseréjét jelölte meg. A harminckilenc somogyi MSZBT-tagcsoport öntevékenyen végzi a munkáját, eredményesen dolgozik. Ez kifejezésre jut a mind több felvilágosító, ismeretterjesztő, agitá- ciós és propagandatevékenységben. Az utóbbi években a pártszervezetek is körültekintőbben foglalkoznak a tagcsoportok munkájával, sőt most már munkamegosztás is tapasztalható az agitációs és propagandatevékenységben. Egyre több párttag kap az MSZBT-vel kapcsolatos megbízatást a megyében. A tagcsoportok a szocialista brigádokat, a KISZ-t, az ifjúságot is igyekeznek bevonni. Így nőtt a tagcsoportok hatósugara. A tartalmi munka színvonalát szintén emelték, különösen sokszínű, gazdag volt a tevékenység az októberi forradalom jubileumán, most a KMP megalakulásának 60. évfordulója alkalmából az SZKP és a magyar kommunista mozgalom kapcsolatait jutatták kifejezésre. A tagcsoportok tevékenysége hasznos, közkedvelt és jól bevált a vetélkedők szervezése. Példamutató volt a barcsi Vörös Csillag Tsz tagcsoportjának kezdeményezése. Népszerűek az élménybeszámolók a Szovjetunióról és a baráti találkozóik. A siófoki Vénusx- szállóban pihenő ötvenkét szovjet turistacsoport találkozói erősítették a két nép barátságát Megyénkből is indulnak barátságvonatok a Szovjetunióba, fontos, hogy minél több élménybeszámolót tartsanak az utasai. Somogy és Kalinyin testvér- megyei kapcsolata több mint tengeréből, s fotóriporter hősünk — dosztojevszkijien kísérteties hasonmásával, az orvossal együtt — még megpróbálja megragadni ezt a lehe- • tőséget. De elveszte* t önbizalma, a megcsalatásoktól kihűlt érzésvilága és patologikussá növekedett bizalmatlansága félúton megállítja. Ami megmaradt: a társadalom perifériájára szorult ember lefojtott, kiéletien szexualitása, s ez is rokanítja a szereplőket a tízes-húszas évek prágai zsidó kolóniájának Kafka által megörökített »páriáival«. Nem egy értékes műalkotást ismerhettünk meg eddig a felkelő nap országáról, a nagyvárosok peremén élő nyomorultak életéről. Aki látta A kopár 'sziget című filmet, vagy Kuroszava Akira megdöbbentő Dodeskadenét, s olvasta Kobo már említett első regényét, sohasem hisz többé a mítoszoknak, sohasem »abszolutizálja« a Ginza fényáradatát, a gésák báját, a száguldozó függővasutakat. A dobozember azonban még ebben a sóiban Is a legsötétebb gyöngyszem. Elolvasását elsősorban diákoknak, a modern regény avatott barátainak és a Japán-mítosz »hívőinek« ajánljuk. L A. másfél évtizedes, s most már közvetlen üzemi találkozók is kialakultak. Tovább gazdagodott a kapcsolat a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házával, nagy sikere volt például a somogyiak ottani szereplésének. Azóta elevenebb az együttműködés a ház és a tagcsoportok között. A magyar nyelvű szovjet lapokat három-négy éve többen olvassák, a terjesztés azonban egyenletesebb lehetne, a megjelenő anyagokat jobban hasznosíthatnák. A Moszkvai Rádió magyar adását hallgatók baráti klubja jól tevékenykedik, országos figyelmet kelt. Egyre több a sikeres rendezvényük. Az iskolán kívüli orosz nyelvtanulás megkezdődött, erre azonban még nagyobb figyelmet lehetne fordítani. A munka elismerését jelentette, hogy a Mojszejev-együttes Kaposváron is föllépett Mi a legfontosabb a jövőben? Az, hogy a harminckilenc tagcsoport munkája még tartalmasabb, még hatékonyabb legyen. A KB-titkársá- gi határozat szellemében még élőbben kell ismertetni a Szovjetunió eredményeit, formálva az emberek tudatát, erősítve a hazafias és internacionalista szellemet. Sok a teendő az SZKP dokumentumainak, a Szovjetunió állás- foglalásainak még szélesebb körű megismertetésében, a kiállítások (mint például a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalaté) vándoroltatásában, a testvérmegyei üzemi, intézményi kapcsolatok fejlesztésében. A Szovjetunióban végzetteket vonják be a tagcsoport munkájába. Az egymás közötti tapasztalatcserére hívjanak meg szovjet vendége^ két is. Széles körű vita alakult ki az összegezés után. A felszólalók — Berki Viktor, Harsányt Edit, Hifner Ferenc, Jeszenői László, Juhos Nándorné, Kovács Dezső, Laczkó János, Nagy Lászlóné — a tartalmi munka javítására, a szocialista brigádok, az ifjúság közi végzett tevékenységre hívtá : fel a figyelmet, sok ötletet s adva egymásnak. Megfog;, mazódott, hogy öntevékenyen, központi anyagok nélkül is lehet érdekes kiállításokat rendezni. Brenner Péter, az MSZBT Országos Vezetőségének osztályvezetője azt kértej hogy minden tagcsoport fokozza tevékenységét a szocialista brigádok, az ifjúság, az értelmiség körében a KB-tit- kárság határozatának szellemében. Javasolta, hogy alakítsák meg az MSZBT-munkabi- zottságot a megyében. A tanácskozás tapasztalatait dr. Horváth Sándor összegezte, a fórum Galamb László zárszavával fejeződött be. U G. Itt a tél (Fotó: Gjertyás Lászlót
