Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-30 / 282. szám

■ ' / f/y ' S' VILÁG PROLETÁRJAI; EGYE SO LJETEKï Ara: 80 fillér Hafez AI.Asszad Budapesten AZ MS Z M P SOM Ö GY M E GYEI B IZOTTSÁGÁNAK LA PJ A XXXIV. évfolyam 282. szám 1978. november 30., csütörtök A szocializmus „laboratóriumában1 Á jelenben meglátták a jövőt Balatonboglárra látogatott a paraguayi testvérpárt küldöttsége A program szerint tegnap Antonio Maidana első titkár vezetésével Balatonboglárra utazott a Paraguayi Kom­munista Párt három tagú küldöttsége. Vendégeinket Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára kísérte el vidéki útjukra. Az állami gazdaság központjában Ba­lassa Béla, a járási pártbizottság első titkára, Büki Já­nos, az üzemi pártbizottság titkára, Vas János igazga­tóhelyettes, Juhász Mihály a szakszervezet, Száraz Lász­ló, a KISZ-szervezet titkára és három szakközépiskolás lány fogadta virággal, szíves szóval, barátsággal. Beszámolónkat azzal is kezdhetnénk, hogy az elő­ző napi tsz-látogatás egyenes folytatásaként ezúttal egy ál­lami gazdaságban igyekeztek minél elmélyültebben és szé­lesebb körben tapasztalatokat szerezni testvérpártunk veze­tői. A 3700 hektáros szőlő- és gyümölcstermelő gazdaság ki­tűnő alapo* adott ehhez. Vas János igazgatóhelyettes nem fukarkodott a tények, szá­mok felsorolásával, és az ér­vekkel sem, amikor arról esett szó: hogyan fejlesztik to­vább, milyen elképzelések, tervek alapján gazdagítják az állami gazdaságot. A jelenben tehát már ekkor megláthat­tak a jövőt. Gondosan jegyez­tek minden részletet a gépe­sítés magas fokától az embe­rek magatartására jellemző vonásokig, életkörülményeik részleteitől . felkészültségük, szakmai hozzáértésük fokozá­sáig; a párt- és gazdasági ve­zetés módszereitől — és ezek hasznától, eredményeitől — az utánpótlás megfontolt és előrelátó neveléséig mindent. S ahogy egyetlen napon, lá­togatásuk első napján már megszoktuk tőlük, ezúttal is kérdések özönével halmozták el vendéglátóikat. — Tegnap este a szállodá­ban olvastam egy cikket, amely a magyarországi bérvi­szonyokról szólt. Ezt szeret­ném, ha kiegészítenék. Milye­nek a bérviszonyok ebben az állami gazdaságban, és milyen mértékűek az élet fenntartá­sához szükséges kiadások? — ezzel a kérdéssel kezdte az eszmecserét Antonio Maidana, a testvérpárt első titkára. S hogy mennyire volt őszinte a válasz? Azonkívül, hogy a házigazda 42 600 forintban jelölte meg átlagosan az egy dolgozóra jutó évi bért, azt is elmondta, hogy ezen belül mennyi a minimum, mennyi a maximum; milyen kategó­riákban tapasztalható ez vagy az, s hozzátette: az átlagbér Bogláron nagyobb az országos átlagnál, de kevesebb, mint olyan kiemelt nagygazdasá­gokban. mint például a bá­bolnai. S ha már az életkö­rülményekről esett szó, nem rejthette véka alá, hogy mennyivel járul hozzá a gaz­daság a dolgozók étkeztetésé­hez; hogy évente egymillió forinttal járulnak hozzá dol­gozóik lakásépítéséhez; hogy termékeiket a piaci árnál jó­val olcsóbban kapják meg; hogy 181 szolgálati lakásuk van, s hogy mennyit fordíta­nak évente a művelődésre, kirándulásra, továbbképzésre a dolgozók munkahelyre szál­lítására — saját autóbuszaik­kal. Ha azt mondanánk, hogy a tájékoztatót meglepődve hall­gatták a vendégek, talán túl­zásnak tűnne. De jegyezték gondosan, és a kérdésekből sem fogylak ki. Milyen a kap­csolat a párt- és a gazdasági vezetés között? Hogyan biz­tosítja a párt, hogy a gazda­sági tervek megvalósuljanak; hogyan és milyen módszerek­kel hat a párton kívüli dol­gozókra? Volt-e példa arra. hogy a szakszervezet nem ér­tett egyet a gazdasági dön­téssel? Van-e vétójoga, s él-e ezzel. Ha oka van rá? Milyen munkát kapnak és hogyan becsülik meg a nőket a gaz­daságban? Mi a KISZ felada­ta a termeléssel, a kultúrá­val és a politikával, az ideo­lógiai képzéssel kapcsolatban? S e kérdésekre — konkrét és szemléletes példák alapján — kielégítő választ kaptak a vendégek. Nem mondták, de ha netán kételyeik támadtak volna szo­cializmust építő munkánk részletei hallatán, akkor ezek minden bizonnyal szertefosz­lottak volna látogatásuk kö­vetkező állomásán, a Kerté­szeti Szakközép- és Szakmun­kásképző Iskolában, ahol Pet- rovics Jenő igazgató rendkí­vül rokonszenvesen, elmélyül- ten és politikánk lényegét jól értő, követő módon tájékoz­tatta őket az intézet hétköz­napjairól, eredményeikről és terveikről. A történeti vissza­pillantás és tetteik, terveik felsorakoztatása után azt sem átallotta kifejezésre juttatni, hogy a gazdaság és az iskola kapcsolata hagyományosan jó kapcsolat, s ezt nemcsak az egymásra utaltság, hanem az emberek egymás közötti viszo­nya, a közös és az egyezte­tett szándék is biztosítja. 193 nappali tagozatos hallgató és 250 felnőtt (részben levelező) szerez szakmai ismereteket az iskolán, s a szakközépiskolát végzettek és érettségizettek két évi gyakorlat után visz- szatérhetnek technikusi vizs­gára. Hallgatóik tehát maguk döntik el: az érettségi után szakmunkásként, fizikai dol­gozóként akarnak-e dolgozni, vagy továbbtanulnak, főisko­lán, egyetemen, hogy később közép- és felső vezetőként te­vékenykedjenek a gyümölcs- és szőlőtermelési ágazatban. S hogy a felnőtteket is tanítják. hogy tervezik — és bizonyára meg is valósítják — a fel­nőtt szakemberek rendszeres továbbképzését, ez rendkívül megnyerte a vendégek tetszé­sét. Mint ahogy azok a »rész­letek« is, ahogy az igazgató a fiatalok ideológiai-politikai neveléséről, ennek módsze­reiről és máris érzékelhető hasznáról beszélt. Nemcsak a testvérpárt küldöttei, hanem a krónikás is följegyezte, hogy ritkán hallani ilyen el­mélyült, szerény és tartalmas összefoglalót egy intézet mun­kájáról. Nem véletlen, hogy felszólalásra indította a kül­döttség vezetőjét, aki itt mondta el a gazdasággal kap­csolatos észrevételeit is. — Most és itt szeretném kifejezni az állami gazdaság vezetőinek és az iskola fiatal igazgatójának is: mennyire köszönjük és milyen hasznos a számunkra, hogy megismer­hettük, miként épül a szocia­lizmus egy állami gazdaságon belül. Ügy tetszik: a gazda­ság valamennyi vezetője fia­tal, mert fiatalos a lelkűk, s fiatalos hévtiel, lendülettel oldják meg feladataikat. Ez kommunistákra jellemző vo­nás — hangsúlyozta Antonio Maidana. — Meggyőződtünk arról, hogy terveiket azért ké­szítik, hogy valóra váltsák, és nem azért, hogy elfújja őket a szél ... Külön is sze­retném kifejezni csodálatun­kat amiatt, hogy a gazdaság mellett egy ilyen fontos és nélkülözhetetlen iskola műkö­dik, a két intézmény vezetői­nek teljes egyetértésével. Nem más ez az iskola, mint egy nagy laboratórium, ahol a további fejlődést készítik elő. Azt a fontos szerepet vál­lalják tehát, hogy a dolgozók szakmai színvonalát állan­dóan emelik, és a jövő szak­embereit készítik elő. Számunkra, akik egy kapitalista ország pártját kép­viseljük, egy olyan elmara­dott országét, mint Paraguay, ahol a dolgozókat kizsákmá­nyolják, ahol úgy bánnak ve­lük, -mint a géppel: dolgoz­tatják, amíg az egészségük engedi, s utána — vagy ha jön egy új »gép« — kiteszik őket az utcára, számunkra rendkívül fontosak e tapasz­talatok. — A mi hazánkban — foly­tatta Antonio Mai dan a — a munkanélküliség a dolgozók legnagyobb gondja; egyik napról a másikra a munká­sok, parasztok százai marad­hatnak munka nélkül. A tu­lajdonosokat csak a legna­gyobb profit megszerzése ér­dekli. Fokozza a dolgozók el­nyomását, hogy hazánkban jelenleg fasiszta diktatúra van; bebörtönzik, kínozzák a dolgozók legjobbjait, de a nőket, gyermekeket sem kí­mélik. A mi fejünkben és szí­vünkben ez a kép él, ezt tud­juk összehasonlítani azzal: hogyan élnek önök a szocia­lista társadalomban. — A gazdaság szakmai színvonala, eredményei mel­lett mély benyomást tett ránk ez az iskola, s kiváltképp az, hogy a szakmai ismereteken kívül milyen határozott ideo­lógiai-politikai orientáció ölt testet a tanári kar és a diá­kok életében, munkájában. Különösen rokonszenves a számunkra — és az lehet a kommunista mozgalom szá­mára is —, hogy ilyen fon­tos szerepet tulajdonítanak az internacionalizmus eszméjé­nek. Hallottunk itt a Ki tud többet a Szovjetunióról? ve­télkedőről, és arról a szán­dékról, hogy ezt meg akar­ják nyerni az iskola diákjai. Nem egy téma ez a sok kö­zül; a fiatalság nevelésében alapvető kérdés a proletár in­ternacionalizmus erősítése. Azok a fiatalok, akik erőfe­szítéseket tesznek a Szovjet­unió megismerésére, és barát­ságot, tiszteletet éreznek az első proletárhatklom, Lenin hazája iránt, azok vallanak arról is, hogy iskolájuk az ideológiai nevelés egyik fon­tos színhelye. Garancia ez arra is, hogy az Önök iskolá­ja nemcsak kiváló szakembe­reket, szakmunkásokat nevel, hanem politizáló, politikus fiatalokat, akik emberré nőve a szocializmus és a kommu­nizmus elkötelezett építőivé válnak. — Szeretném kifejezésre juttatni elismerésünket és gratulációnkat a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak, helyi szerveinek, az állami gazda­ságnak és minden jelen levő vezető elvtársnak; külön is nagy tiszteletünket az iskola fiatal igazgatójának, aki hoz­záértéssel, rátermettséggel magyarázta el nekünk, hogy mi történik a szocializmus e fontos sejtjében. Meggyőződé­sünk, hogy ebben a gazda­ságban, ebben a tanintézet­ben jól fejlődik a szocialista jelen és a jövő... A kérdéseknek az elismerő szavak után sem szakadt vé­ge. — Hogyan kombinálják az elméleti és a szakmai kép­zést? — kérdezte az első tit­kár, s még sok más is szóba jöhetett volna, ha a követke­ző program kapcsán nem »kényszerül« a delegáció ve­zetője arra, hogy némi iróniá­val így zárja le a kérdések áradását: »Az idő mindig el­lenünk dolgozikK. De ez csak itt volt igaz; ő is tudja, hogy a testvérpártok, a proletariá­tus harcán kívül az idő is a szocializmusért, a jövőért dol­gozik. Vendégeink ezután Nemes Sándornak, a gazdaság borá­szati üzeme vezetőjének ka­lauzolásával megtekintették a borkombinátot, hasznos szak­mai, szervezeti tapasztalato­kat gyűjtöttek, s a délutáni órákban megtelt jegyzetfüze­tekkel — s ahogy mondták: sok személyes élménnyel, hasznos tapasztalattal — el­utaztak megyénkből. Megkezditek a magyar-szíriai tárgyalások Kádár Jáhos üdvözli a vendeget. (MTI-fotó — Tóth János felv. — Telefotó—KS) Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első +itkárá- nak és Losonczi Pálnak, a népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének meghívására szerdán hivatalos baráti láto­gatásra hazánkba érkezett Hafez Al-Asszad, az Arab Újjászületés Szocialista Párt­jának főtitkára, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke. A Szíriái államfővel együtt Bu­dapestre érkezett felesége Aniszah Al-Asszad is. A szíriai elnök kíséretében van Mahmud Al-Ajubi, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja nemzeti 'vezetőségének tagja, a Haladó Nemzeti Front elnökhelyettese; Abdel Halim Khaddam miniszterelnök-he­lyettes, külügyminiszter, Mo­hammed Al-lmadi gazdasági és külkereskedelmi miniszter, illetve Saddik Saddikni, a Szíriai Arab Köztársaság bu­dapesti nagykövete, aki a ma­gyar fővárosban csatlakozott a kísérethez. A Ferihegyi repülőtéren több ezer budapesti dolgozó gyűlt össze a vendégek foga­dására. A repülőteret Szíria és Magyarország zászlaja és üdvözlő feliratok díszítették, a betonon katonai díszzászló­alj sorakozott föl csapatzász­lóval. A szíriai vendégek fogadá­sára megjelent Kádár János, az MSZMP KB első titkára és felesége, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és fele­sége, Gyenes András, az MSZMP KB titkára, Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titká­ra, Szekér Gyula, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszter, Czi- nege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Bíró József külkereskedelmi mi­niszter, Romany Pál mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter, Soltész István ko­hó- és gépipari miniszter, Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, Szikra László, a Magyar Népköztársaság da­maszkuszi nagykövete, illetve a politikai élet több más ve­zető személyisége. Ott volt a Budapestre akkreditált diplo­máciai képviseletek sok veze­tője és tagja is. A repülőgépből kilépő ven­dégeket Kádár János és Lo- sonczi Pál szívélyes, baráti kézfogással, meleg szeretettel üdvözölte. A díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett Hafez Al-Asz- szadnak, majd fölcsendült a szíriai és. a magyar Himnusz, közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le. Hafez Al-Asszad — Kádár János társaságában — elté­pett a díszzászlóalj előtt, s köszöntötte a katonákat. Út­törők virágcsokrokat nyújtot­tak át a szíriai elnöknek és feleségének. Hafez Al-Asszad üdvözölte a fogadására meg­jelent magyar közéleti szemé­lyiségeket és a diplomáciai testület tagjait, majd a ven­dégek elhaladtak a szíriai és magyar zászlókkal integető fővárosiak hosszú sorai előtt. (Folytatás a 2. oldalon) Nem lehet különadóival rendezni a közel-keleti viszályt Holtai Imre nagykövet felszólalása az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés XXXI. ülésszakának plenáris ülésén a palesztin kérdéssel foglalko­zó vitában felszólalt Hollai Imre nagykövet, hazánk ál­landó ENSZ-képviselője. Meg­állapította, hogy a palesztin nrobléma az arab—izraeli konfliktus magva, s hogy ez a háború és béke kulcsa a Kö­zel-Keleten. A térség igazsá­gos és tartós békéje megte­remtésének feltétele az, hogy ismerjék el a palesztin nép elidegeníthetetlen jogait és hogy e jogokat a palesztinok valóban gyakorolhassák is. — Bízunk abban, hogy az ENSZ és szervei, köztük a Biztonsági Tanács, megfelelő lépéseket tesznek annak érde­kében, hogy a palesztin nép jogaival foglalkozó bizottság ajánlásaival összhangban elő­mozdítsák a palesztin nép jo­gainak érvényesüléséi, — haçg-, súlyozta Hollai Imre. Emlé­keztetett rá, hogy Magyaror­szág tagja a bizottságnak, mi­vé] elvi álláspontunk az, hogy biztosítani kell a palesztin nép jogait és az Egyesült Nem­zetek alapokmányával össz­hangban tiszteletben kell tar­tani a térség valamennyi ál­lamának töryényes jogait, be­leértve az arab országokat és Izraelt is. Aki figyelmen kívül hagyja ezt a tényt, hogy a palesztin kérdés az egész közel-keleti konfliktus gyökere, az nem segíti elő a világbéke ügyét — mondotta. — Márpedig van egy ország, amely nem törődik ezzel a realitással: ez Izrael állam, amely még a gondola­tát is elutasítja annak, hogy közvetlen párbeszédet kezd­jen a palesztin nép igazi kép­viselőivel. A közel-keleti viszály meg­oldására áttérve a magyar ENSZ-kép viselő hangsúlyoz, ta, hogy a konfliktust nem le­het külön alkuval rendezni, mivel alapvetően nem módo­sítja a helyzetet és a konflik­tus gyökerei továbbra is meg­maradnak. Camp David eltá­volodást jelent a tavalyi szov­jet—amerikai közös nyilatko­zat elveitől, és csak annyiban változtat a helyzeten, hogy el­árulja az arab népek érdekeit, s még jobban megosztja az arab világot. Hollai Imre megismételte kormányunk álláspontját; ne­vezetesen, hogy a közel-keleti viszályt csak valamennyi ér­dekelt fél bevonásával lehet kielégítően rendezni. Rámu­tatott, hogy erre a legalkal­masabb fórum a PFSZ és Iz­rael képviselőit is magába foglaló genfi békeértekezlet, amelynek két társelnöke van: a Szovjetunió és. az Egyesült Államok. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents