Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-29 / 281. szám
Somogyi levéltári napok Vita a helytörténetírásról Somogyi levéltári napok kezdődtek tegnap a megyei könyvtárban. Hagyományos rendezvénye ez már az intézménynek. Kutatók, történelemtanárok, helytörténészek, és más érdeklődők jöttek el, hogy jobban megismerjék a levéltári munkát, és hozzászólásukkal segítsék, gazdagítsák azt. Megnyitó beszédében dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője kiemelte annak a munkának a fontosságát, melyet a levéltár mind a tudományos kutatásban, mind pedig a megyei közművelődésben végez. Az intézmény évkönyve immár kilencedik alkalommal jelent meg, ez a folyamatosság szinte példa nélkül áll az ország 19 megyei levéltára kiadványainak sorában. S tudományos értéke, haszna is országos figyelmet keltett A levéltári napok megnyitója után az évkönyv vitáját rendezték meg. A kiadvány vezető tanulmánya országos gondot érintett: Stier Miklós és Szász Zoltán a helytörténetírás elvi és módszertani kérdéseit boncolgatta. Sok szó esett erről az elmúlt két évtizedben, egybeesvén a szőkébb pátria, táj, tájegység iránti éledő és növekvő érdeklődéssel. De egységes, hosszú távra alapozó elveket nem sikerült kialakítani. A levéltári évkönyv vezető tanulmánya a legteljesebb és a leghasználhatóbb munka ebben a tárgykörben. Az ott le írtakat egészítette ki előadá sában az egyik szerző, Stier Miklós, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. Ma az országban sokan kutatnak nagy ambíciókkal, régi okleveleket forgatva, fó- liánsokat, megsárgult iratanyagot böngészve. Mi ezeknek a munkáknak a célja, a kutatás tárgya? Hogyan értelmezhető módszertana? Ma még sokan az úgynevezett klasszikus helytörténeti iskola hívei. Minden forrás vizsgálata alapján egy-egy település, város, kisközség sokoldalú történetét akarják megírni. Tiszteletreméltó vállalkozás. E törekvések azonban nem lehetnek példái a teljes és alapos történeti megismerésnek. Már 1931-ben, a Budapesti Szemlében azt írta Váci Péter, hogy a történetírásban a »területi elv- — az egyetlen településre szűkített vizsgálódás — nem igazán eredményes. Az adott terület nemcsak belső öntörvények szerint változik, hanem szoros összefüggésben környezetével. Egész lánca jön létre a különböző szerves kapcsolatoknak, amelyeket az adott településre koncentráló vizsgálódás szétszaggatna, túlértékelve egyiket-másikat, fontos tényeknek pedig kisebb jelentőséget tulajdonítva, A helytörténetírásnak célszerűbb és ésszerűbb módja az egyes részjelenségek vizsgálata, az úgynevezett problémakutatás. A források — ha néha lazán is — összefüggenek. E szálak fölfejtése, meglelvén a kapcsolódási pontokat és a távolba vezető utakat, eredményesebb és tudományosabb módszer lehet. Egy másik fontos, tisztázandó kérdés: hol van a hely- történet szerepe a történet- tudományon belül? A feudalizmus korában még nem váll ketté a köztörténet- és hely- történetírás, ez csak a polgári átalakulást kísérő szellemiség hatására történik meg. Széles körben terjed az írásbeliség, és gyarapodik a forrásanyag. Éppen ezért olyan fejlett a német és a francia helyi történetírás, mert az írásbeliség ott már korábban, a társadalom szélesebb rétegeiben elterjedt, mint KözépKelet-Európa országaiban. De maga a történettudomány gyors fejlődése is siettette a helytörténetírás különválását. Ma a nagy összefoglalásokhoz, szintézisekhez, az események, jelenségek árnyalásához, a meghízható és általános érvényű kép megrajzolásához mind nélkülözhetetlenebbek a helyi jelenségeket részletező kutatások, afféle mélyfúrások. Az évkönyv vitájának gerincét végeredményben közös és kölcsönös töprengés alkotta a Somogybán dolgozó kutatók, tanárok között. Milyen utat kövessenek? S mint a hozzászólásokból kiderült, sok még a tisztázatlan, megoldásra váró pont. Erről szóltak egyebek között Király I. Szabolcs technikatörténet-kutató, Marek János és Reöthy Ferenc tanárok. Szita László, a Baranya megyei Levéltár igazgatója új szemponttal gazdagította a tanácskozást: a továbblépés egyik formájaként a jobb regionális együttműködést javasolta. A megyék tudományos kutatói együtt oldják meg a Dél-Dunántúl fontosabb történeti kérdéseit. Délután az iskola és a levéltár kapcsolatának vitáját rendezték meg. Hasznos kiadványsorozatot adott ki a levéltár az iskoláknak; fölhasználásának módjáról, hasznáról folyt az eszmecsere. Ma a levéltár közművelődési tevékenységének bemutatásával folytatódik a kétnapos rendezvény. VENDÉGJÁTÉK Négy napig a Vígszínház Hagyománnyá vált, hogy a kaposvári Csiky Gergely Színház évadtervét más társulatok produkcióival egészíti ki, mintegy lehetőséget adva arra, hogy többféle színházi irányzat, stílus gazdagítsa a bemutatókat. A Vígszínház eddigi sikeres szereplései során Csurka István Eredeti helyszín, Hernádi Gyula Királyi vadászat, O’Neill Utazás az éjszakába című színművével volt jelen a kaposvári évadokban. A csütörtökön kezdődő idei vendégszereplésükön a Pesti Színházban játszott produkciót, Romain Weingarten A nyár című színpadi költeményét adják elő, két részben. A művet Várkonyi Zoltán, a Vígszínház igazgatója rendezte. A díszlet Fábri Zoltán munkája, a jelmezeket Keme- nes Fanny tervezte. Mészöly Dezső fordításában adják elő a darabot, mely néhány év «el ezelőtt sikerszériát ért el To- manek Nándor és Tahi Tóth László főszereplésével. A kamarajellegű mű négy szerepét most Papp Vera főiskolai hallgató, Gálffi László, Sörös Sándor és Szakácsi Sándor játssza. Franciaországban, valahol vidéken terül el az a bűvös kert, melyben a cselekmény játszódik: a francia tájban, ugyanakkor valamennyiünk emlékezetében. Mert a gyermekkorról szól a játék, pontosabban a felnőtté érés fájdalmas, de gyönyörű idejéről, I kamaszálmaintaról, kétségekről Szakácsi Sándor és Sörös Sándor A nyár című darabban. és felfedezésekről. Egy testvérpár és különös játszótársaik, két macska tölti a nyarat a kertben. Mire a játék véget ér, Lorette és Simon többet tud önmagáról, egymásról és a világról, de — mint ezt valamennyien tapasztaltuk — ezért ' a tudásért fizetni kell. Csütörtöktől vasárnapig láthatjuk a Csiky Gergely Színházban Weingarten A nyár című lírai játékát. Az egészségügyi vállalatok helyzete az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának napirendjén Az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok munkáját és helyzetét elemezte kedden az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A minisztériumi beszámoló megállapította, hogy a közvélemény a gyógyszerellátást, vagyis a gyógyáru értékesítő vállalat tevékenységét érzékeli elsősorban. A gyárak általában negyedévenként szállítják a medicinákat és az elmúlt évek összegzése szerint a gyógyszerellátás kielégítő. E téren is fejlődött a szocialista országok együttműködése. Amíg 1965-ben 21 gyógyszert hoztunk be, jelenleg már 110 féle készítményt importálunk a szocialista államokból. Az utóbbi öt évben 15 tőkés gyógyszer importját lehetett helyettesíteni ebből a forrásból. Levél a katonafiúktól Gábor az édesanyjával. Gyakran kopogtat a postás Takács Györgyöknél Somogy aszalóban. Leveleket hoz: Varsó, Eger, Körmend a feladási hely, küldői pedig a katonai hivatásukat teljesítő. a katonai iskolán tanuló gyerekek A szülők izgatottan várják az otthon levő kisebb testvérekkel együ't, hogy mit írnak a fiúk Sándor már harmadik éve tanúi Varsóban. Hat évet tölt LengyelHERNESZ FERENC A hagyaték — Nem, soha nem került szóba a családban Adám Bankner neve vagy másoké, akik valamikor Magyarországon laktak és most külföldön élnek Arról sem beszélgettünk, hogy Zsófi néni hogyan, miből szerezte ezt a házat Imre már járt itt azelőtt is, hogy összeházasodtunk, és valami olyasmit mondott hogy ha egybekelünk, nem lesz gondunk házra, bútorra, mert mindent készen kapunk majd. Én elnevettem a dolgot nem vettem komolyan... És amikor ide költöztünk, az első este Imre kibökte: ő már régen tudta, hogy Zsófi néni ránk hagyja a házát mert neki megígérte... — Sajnálom, hogy a férjemet most nem hallgathatják meg, mert ő biztosan elmondaná, miről beszélgettek akkoriban ... Imre tegnap elutazott I.-be, alkatrészeket venni a szövetkezet műhelyébe. Azt mondta, sok utánjárással tudja csak beszerezni, amit kell, ezért ott is alszik, és csak ma érkezik haza Nem akart menni, de hát küldték. Mert hogy aratás van, nem állhatnak a gépek, tetszenek tudni. Kapkodott is, hogy még elérje a vonatot... X. — Még hogy ml küldtük! — dühöstködött a mérnök. — Azzal állt elő, hogy két nap szabadságot vesz ki, mert okvetlenül el kell utaznia I.-be valami családi ügyben. Így mondta. Hiába beszéltem neki arról, hogy az aratás kellős közepén nem akaszthatok le a szögről egy másik szerelőt... Avval vett le a lábamról, hogy fölhajtja azokat az alkatrészeket, amelyeket másutt eddig hiába kerestünk. Ígérte, hogy nem jön haza üres kézzel... — Hát, ami azt illeti, nem is jött... Ezt már az egyik nyomozó mondta, aki Szilágyi Imréék lakásáról érkezett a gépműhely irodájába. — Ezt találtuk nála. Az I.-be OTP-ben váltotta... A kopott íróasztalnál ketten ültek: a nyomozó meg a műhelyfőnök. Most mindketten a szürke könyvecskére néztek. Még mielőtt a nyomozó a takarékkönyvbe lapozott volna, a társa megjegyezte: — Kereken húszezer van benne. A bélyegző szerint ma fizették be, ez az első betét. — Vagyis ma váltották a takarékbetétkönyvet. És mit mondott, honnan vette a pénzt? — Először lottónyereményről beszélt, amiről a felesége nem tud. Aztán, hogy ' megkérdeztük tőle. miért éppen az I.-i takarékpénztárt választotta, amikor itt helyben, a faluban is van takarékszövetkezet, azt magyarázgatta meglehetősen zavartan, hogy szerette volna eltitkolni a falubeliek előtt. Egyébként megtaláltuk nála az I.-be váltott első osztályra szóló vonatjegyet, meg azt is. amelyikkel hazajött Az egyiket tegnap, a másikat ma adta ki a jegypénztár. — Más semmi? — Semmi. De lehet, mire visszamegyünk Szilágyiékhoz, a többiek tudnak mondani valamit... A két nyomozónak nem kellett visszagyalogolnia Szilágyi Imre házához, mert mire a műhely elé értek, az utcán már várta őket a Zsiguli. — Bevisszük — mondta a sofőr. — Vallomást akar tenni ... Egy kézzel írt papírlap késztette Szilágyi Imrét arra hogy vallomást tegyen. Ez a papírlap — gondosan összehajtogatva — ott lapult mindaddig a személyazonossági igazolvány védőtokjában, amíg az egyik nyomozó föl nem fedezte... Ez a kulcs nyitotta a zárat, ugyanis piszkozata volt egy megírandó levélnek. Legalul ott volt a dátum. Eszerint a levél azután íródott, hogy Bartafalvy Akosnét eltemették ... »Kedves Banknerék! Elnézésüket kell kérnem, amiért ezúttal írógéppel írom a levelet, de a napokban tflzifaap- rítás közben kisebb baleset ért, a jobb karomat nem bírom írásra használni. Ezért a rokon gyereket kértem meg, neki diktálom ezeket a sorokat... Sajnos, már hónapok óta hiába várom, hogy hírt adjanak magukról. Pedig sokat köszönhetnek nekem, és nagy kár, hogy erre nekem kell emlékeztetni azokat, akik hálával tartoznak. Az életüket adtam vissza Önöknek... (Folytatjuk) országban, itthon még két év, s ezt követően néphadseregünk hivatásos tisztje, hadmérnök lesz. »Kedves Anyu, Apu, öcsi- kéim! Túl vagyunk a matematika- meg a fizikavizsgán, az eredményeket még nem ismerjük, remélem, jól sikerült mindkettő... Nagyon várom, hogy újból találkozzunk, karácsonyra hazamehetek szabadságra, a jövő év elején pedig szülői értekezletre várnak benneteket ide, Varsóba ... Karcsikéin! Örülök annak és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült bejutnod és eredményesen tanulsz az egri katonai kollégiumban. Igyekezzél is, mutass példát kisebb testvéreidnek. Róluk és szüléinkről soha ne feledkezzél el, legyél büszke rájuk. Ne felejtsd és soha ne saégyelld, honnan Indultál, hogy a mi lehetőségeink szerények voltak. Mindig arra gondolj, hogy amit vállaltál, becsülettel végig kell csinálnod. Ezt várom tőled, az Idősebb jogán. Azt, hogy miként tanulsz, viselkedsz, állandóan figyelemmel kísérem .. .*• A Takács családnak nem volt könnyű helyzete. A So- mogyaszaló, Kossuth utca 126. szám alatti ház nemrég lett-az övék, százezer forintért vásárolták. A ház külső és belső állapota bizony még sok kívánnivalót hagy maga után. Jól jönne a családnak, ha egy építőipari vagy honvédségi szocialista brigád — amelyben kőművesek, festők vannak ■— a segítségükre sietne. — Nagyon nehéz körülmények között éltünk Bicsérd szomszédságában, a berényi szőlőhegyen. Nem volt víz, villany, úgy kuporgattuk össze ezt a pénzt, melyből a házat vásároltuk. Férjem a postánál, a kábelépítésnél dolgozik. Tatarozni kellene, bútort is akarunk venni részletre. De tudja, a nyolc gyerek közül öt még itthon van. Igaz, Gyuri a SAÉV-nál kőművesként dolgozik. tagja egy szocialista brigádnak, három azonban iskolás, s a legkisebb csak 4 esztendős. Jancsi, Sanyi, Gyuri, Karcsi, Gabi, Attila, Laci, Zoli — sorolja Takácsné a gyerekek neveit. »Szüretelni voltunk, most a tanulást pótoljuk, mert egy kissé lemaradtunk. Most feleltem, kaptam egy 4-est! Beiratkoztam a birkózó szakosztályba, rendszeresen sportolok. A parancsnokom szólt a hajam miatt, egy kissé hosz- szúnak találta, így hát levágatok belőle“ — írja Karcsi Egerből. Négy évet tölt a katonai kollégiumban, azután Szolnokra, a Killián György tiszti iskolára megy. további négy évig tanul, repülő, hivatásos tiszt lesz 5 is. Jancsi a legidősebb. Körmenden a határőrségnél szolgál, hivatásos tiszthelyettes. Ö személyesen volt itthon november 7-én. Elhozta a családját, a feleségét, az egyéves kisfiát, s örömmel újságolta: november 7-én törzsőrmesterré léptették elő. — Karcsinál már jártunk Egerben; és ismét hamarosan megyünk, hívtak bennünket szül® értekezletre. Olyan jő volt hallani, hogy vele sincs baj. becsületesen tanul. Szerencsére az utazáshoz a honvédségtől kapunk utalványt, erre nem kell költenünk — mondja a nyolc gyermeket nevelő anya. Nyolc gyerek, nyolc fiú! Tanulni és többre vágyók. Érzik, mivel tartoznak a társadalomnak. Ez a felelősség csendül ki a Varsóban tanuló Sanyi levelének minden sorából. A hetedikes Gábor szintén tanulni szeretne, idősebb testvérei példáját követni: — Az egri katonai kollégium, majd a katonai főiskola — nem tudom még melyiket választanám — az életcélom. Úgy fogok tanulni, hogy ez a vágyam teljesülhessen.. .1 Sz. b Somogyi Néplap
