Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

Életképes kisközségek Fagyban is hűtenek Milliók óvodára f Legnagyobb nyereségük a idő A népesedéspolitikai hatá­rozat végrehajtásával kapcso­latos eredményekről, felada­tokról tanácskozott a napok­ban o siófoki járási párt­végrehajtóbizottság. Leg­utóbb 1974 májusában ele­mezte a testület a járás né­pesedéspolitikai helyzetét, s az akkori, nem éppen ked­vező tények alapján feladat- tervet készített, amelyben megfogalmazta a gazdasági, szociális, egészségügyi, etikai, művelődési stb. jellegű ten­nivalókat Virovecz József, a járási hivatal elnöke számolt be a vb-nek az említett fél- adattervben foglaltak megva­lósításáról, az elmúlt négy esztendő tapasztalatairól, eredményeiről. — 1970-ben 59 563 emlber élt a siófoki járásban, s a lakosság száma azóta mintegy 1500-zal csökkent — mond­ta. — Ugyanakkor az úgyne­vezett székhelyközségek, va­lamint a Balaton-parti tele­pülések lakossága nőtt az el­múlt években. Főként Ba’a- tonboglár, Bal ato nielle, Ádánd, Balatonszabadi és Tab népessége gyarapodott az említett időszakban, A nö­vekedés lényeges okai közé tartozik, hogy ezekben a fal­vakban jó ütemben fejlődött a közműellátottság, korszerű gyermekintézmények épültek, s különösen az óvodaépítés­ben, -bővítésiben értek el a tanácsok figyelemre méltó eredményeket. 1974 óta több mint 600 hellyel bővült óvo­dahálózatunk, s jelenleg a járás falvaiban összesen 1560 óvodásnak tudunk helyet ad­ni, 100 gyermek közül mint­egy 65-nek. Csak néhány új létesítményt említek. Lát- rányban például 75 gyermek befogadására alkalmas új óvoda épült. Tabon a társa­dalmi összefogás eredménye­ként 150 hellyel bővítették az óvodát. Adandón 60, Bala- tonszabadiban 25 hellyel sza­porodtak az óvodák. A népe­sedéspolitikai határozat szel­lemében újabb és újabb gyer­mekintézmények létesülnek. Karúdon például a jövő év­ben egy 5 millió forint költ­séggel épülő, 75 gyermek be­fogadására alkalmas óvodát adnak át. A napközi otthoni ellátásban részesülő iskolások száma az egész létszám 27,1 százalékáról 42,14 százalékára emelkedett az elmúlt évek­ben. Ennél többen részesül­nek étkeztetésben. összesen 5680 tanulónk van, s e lét­szám 49,6 százaléka — 2777 gyermek — étkezik a napkö­zikben. A gyermekélelmezést ellátó konyhákat korszerűsí­tettük. Helyhiány miatt csak Balatonbogláron és Tabon kellett a napközi ellátást igénylő gyermekek zömét el­utasítani. Azonban hamaro­san elkészül, s jövőre üzemel­ni fog a bogiári konyha és étterem, amely 6 millió fo­rint költséggel épül. Tabon ugyancsak 5 millió forintos beruházással enyhítik a gon­dot — Milyenek a lakás- és az egészségügyi körülmé­nyek a járásban? — A törvényes előírások­nak megfelelően a nagycsa­ládosok és a fiatal házasok előnyben részesülnek. Az el­múlt négy évben Tabon 32 íllami lakás, Földváron 36 KISZ-lakás talált gazdára, de az V. ötéves tervben Tabon összesen 60 állami és 160 OTP-lakást adnak át A fal- valóban egyre több családi ház épül magánerőből. A nagycsaládosoknak és a fia­tal házasoknak a tanácsok soron kívül és az átlagnál olcsóbban adnak telkeket. A cigánylakosság (az összné- pesség 2,5 százaléka) lakás- körülményei a IV. és az V. ötéves tervben jelentősen megváltoztak. Az elmúlt négy évben például 57 ci­gánycsalád jutott kedvezmé­nyes áron lakáshoz. A rossz emlékű cigánytelepek meg­szűntek, csupán Látrányban, Nagyberény ben és Tabon talá­lunk még elszórtan néhány úgynevezett putrit. A szociál­politikai erőfeszítéseknek számos eredményéről szólhat­nék. Ezek közül csak egy-két tényt említek. A nagycsalá­dok, mindenekelőtt a fizikai dolgozók gyermekei ösztön­díjjuttatásban részesülnek. Rendszeressé és tervszerűvé vált a gyermeküdültetés: 2520 gyermek üdülhet minden nyá­ron a járás falvaibái. Az egészségügyi dolgozók, a Vö­röskereszt helyi szervezetei­vel együttműködve rendsze­resen végeznek nevelő, felvi­lágosító munkát a népesedés­politikai határozat szellemé­ben. A család- és a nővé­delmi tanácsadó szervezet eredményesen működik. — F óként az úgynevezett társközségekből vándorol el a lakosság. — Igen. A járás lakossá­gának 42,5 százaléka él most is a társközségekben, s min­den jel arra vall, hogy az elvándorlás ellenére e kis te­lepülések életképesek. A többi között azért, mert ezekben a ] falvakban új házak épülnek | fiatal házasok számára. A feladat tehát nyilvánvaló: a társközségekben is fejleszte­nünk kell az ellátás színvo­nalát, a közlekedést és a kul­túrát.  járás 35 társközsége közül 12-ben óvoda működik. (Kötésén, Rádpusztán, Szólá- don az utóbbi években léte­sült, Zicsen pedig december l-től járhatnak a gyerekek óvodába.) Még csak négy társ­községben van vezetékes ivó­víz, de a tervek szerint So- I mogybabodon, Somogytúron, ! Kötésén és Kapolyon haraa- 1 rosan megépül a vezeték. Egyszóval a társközségek »ki- j hálásáról« fölösleges lenne beszélnünk. Inkább az újabb tennivalókat kell számba ven- ' [ nünk e településeken élők ér­dekében. Sz. A. A napokban az utolsó láda alma és körte is megér­kezett a kiskorpád! hűtőtá­rolóba, így a két gyümölcs­termelő állami gazdaság, a kutasi és a bárdibükki már biztonnágban tudhatja ter­mését. A megkönnyebbülés persze még nem teljes. Lesz-e kedvező értékesítési lehető­ség? Lesz-e elég csomagoló­anyag és vagon, amikor épp kell? Jut-e majd elég ember a gyümölcs válogatásához, csomagolásához ? A hatodik éve működő, 500 vagonos hűtőtárolóval a két gazdaság — és ez ma millió­kat éró kincs — időt nyer e kérdések megválaszolásához. Több mint 400 vagon gyü­mölcsöt — ennek háromne­gyede kutasi termés — alig­ha lehetne egy-két nap alatt szétválogatni, csomagolni, el­szállítani és főképp jól elad­ni. A tárolóban a gyümölcs akár márciusig is eltartható minőségromlás nélkül, addig­ra pedig a mai »dömpingal- ma« az európai piacokon jó­val drágább és keresettebb csemegévé válik. Tavaly gyü­mölcstermésük 68 százaléka került külföldre. Sikerüké az idén újabb piacokat meghó­dítaniuk? Az »igen« mellett szól, hogy a minőség jó. Bár nincsenek kiemelkdően nagy szemű gyü­mölcsök, a szakemberek sze­rint az alma minősége a tá­rolhatóság szempontjából jobb a tavalyinál.- Ugyancsak kedvező, hogy a szedés és a szállítás jó szervezése, vala­mint a konténeres anyagmoz­gatás előnyei folytán minden szem szinte órák alatt került a fáról a hűtőbe. (Ilyenkor minden órányi időnyereség hetekkel hosszabbíthatja meg a tárolhatóság idejét.) Akad sajnos néhány »apró­ság«, amely néha kockáztatja a kedvező értékesítési lehető­ségeket ... Az egyik ilyen — bármi­lyen furcsán hangzik is — egy évek óta előforduló »diák­csíny«. Ha például egy »sze­dő brigád« úgy növeli az ex­portalma mennyiségét, hogy csak a láda tetejére tesz szép gyümölcsöt, az alját pedig cefrével »béleli«... A diákok, akik ilyenkor né­hány forinttal magasabb bért kapnak, aligha gondolják vé­gig, hogy a »hecc« nagy ká­rokat okoz. Tavaly például egy egész vagon alma jött vissza több mint 1000 kilomé­teres utazás végén Korpádra. Arra is akadt példa, hogy a 10 forintos extra almából egyetlen »vicces láda« miatt 1,60-as ipari alma lett. Egyet­len felelőtlen fiatal több száz becsületesen dolgozó társának — egész iskolájának —• hi­telét rontja. Szívesen biztatjuk magun- katt azzal, hogy a jó bornak nem kell cégér, hogy a jó íz — bárhogy csomagoljuk is — mindig keresett lesz. Pedig egyre több, külföldön járt magyar utastól hallhatunk ar­ról, hogy például a münche­ni piacon a magyar gyümölcs bármilyen szépen virít, csak Hamupipőke a rafináltál öl­töztetett olasz vagy görög áruk mellett. Látja ezt a Hunga- rofruct is, legalábbis erre kö­vetkeztethetünk a Korpádon látott mutatós kartonreke- szekből. Igaz, a faláda még mindig uralkodó csomagoló­eszköz, ugyanis nincs hason­lóan erős, tartós és olcsó, rá­adásul mutatósabb hazai ver­senytársa ... Az értékesítési lehetőség nem utolsósorban függ a tá­roló dolgozóinak munkájától. A hozzá nem értés, vagy a fentebbihez hasonló felelőt­lenség itt már milliós károkat okozna. Ilyesmiről azonban szerencsére szó sincs: a telep munkája és szervezettsége mintaszerű. Az országszerte szűkös, korszerű raktártér kihasználtsága itt 300 százalé­kos, azaz 1500 vagon árut tá­rolnak évente hosszabb-rövi- debb ideig. Az árulkodóan fényen ipar­vágányokon egész éven át jönnek és mennek a szerel­vények. Most például indul­nak az első gyümölcsszállít­mányok. Legtöbbször már né­hány órával később új áru érkezik a megüresedő helyre. Cukor, tea, fahéj, bors és só. A tároló vezetője nem tit­kolta, hogy céljuk a hely tö­kéletes kihasználása mellett az, hogy a bértárolások dí­jaival minimálisra csökkent­sék saját áruik tárolási költ­ségét. E célból például a bu­dapesti Compack vállalattal van több éves szerződésük. Hagyományos partnerük a megyei Zöldért is, amely né­hány órányi tranzithűtés után 80 vagonnyi friss gyümölcsöt indított innen az országhatá­ron túlra. A CSÍpŐS, október végi napon önkéntelenül is felöt­lött: vajon nem volna taka­rékosabb megoldás egyszerűen kitárni a hűtőtermek ajtóit? Mint a szakemberek elmond­ták, a gyümölcstárolás nem csupán hidegen tartást jelent, hanem például állandó és igen magos páratartalmat is. Emiatt azután mínusz húsz fokos hidegben is hűteni (vagy fűteni?) fognak az elő­írt nulla fok körüli hőmér­sékletre. B. F. ,,Torpan terepjárók << Egyre nagyobb piacuk van Lengyelországban a »Torpan« terepjáró gépkocsiknak. A ké­pen a kocsiút vételi telep. Zaklatott sarak Z aklatott sorok, mint a levélben. Hányatott gondo­latok, mint amilyen az élet abban a családban, ahonnan jajkiáltás hallatszik, s ahol percre sincs nyugalom, mert a béke, a csend minden rezdülését meg­fojtja az alkohol. Nem túlozok: segélykiáltást észleltem. És mi naivan azt hittük: segíthetünk a család baján egyet­len telefonnal, levéllel vagy személyes érdeklődésünkkel. Visszautasítás volt a válasz csakúgy, mint az édesanyának, aki gyermekéért aggódva, már-már félve tőle, de végül is vele egyetértésben keresi az utat Nagyfához, a munkaterá­piás gyógykezeléshez. A-z. alkoholista azonban még nem közveszélyes. Nem ölt, nem garázdálkodott — csak otthon —, nem hajtott végre »világraszóló« tetteket, »csak« iszik mértéktelenül. ' Zaklatott sorok, Szinte sír a levelek minden betűje. Megindító. Az édesanya aggódása, segítőkészsége cseng ki belőlük, s a kétségbeesés, a magára hagyatottság, a tehetet­lenség. Figyelni kellett minden szavára. »Olvastam az al­koholisták kötelező gyógykezeléséről. Megörültem. Sajnos az én családomban is van egy ilyen beteg, aki miatt na­gyon sokat szenvedünk. Háromszor i-olt már elvonókúrán, de mindig visszaesett. Tavaly októberben írtam meg az el­ső kérvényt a tanácshoz, hónapokig figyelembe sem vették. Többször megismételtem könyörgésemet, később már a fiam maga is kérte: szeretne megszabadulni láncaitól; gyó­gyulni akar, visszatérni a rendes emberek közé. Hiába. Fél év múlva, május elején jutottak el a papírok a járási ügyészséghez, júliusban érdeklődtem, azt mondták: hat hét kell, mire elintéződik a dolog. Nem tudom, mire számít­hatok ...« Ez a levél augusztus közepén érkezett a szerkesztőség­be. Telefonhoz nyúltunk — mert kényes a téma, s az édes­anya maga is kérte: ha lehet, újságon kívül próbáljunk segíteni, válaszolni. Hiába vártuk a választ. Levelet írtunk. S én — megfoocsáesoh a jó szándékú közlekedésrendészet, a tanács — arra gondoltam: milyen hallatlanul gyors az intézkedés, ha túllépik a megengedett sebességet, vagy ne­tán elfelejt adót fizetni a honpolgár... »A fiamról van szó — folytatódott a levél —, egy hu­szonhét éves fiatalemberről, két kisgyermek apjáról. Több mint egy éve külön élnek, az asszonyka nem tud dolgozni a gyerekektől, a fiam nálam lakik. Csak néha dolgozik, de ittasan olyan dolgokat művel, hogy attól félek, tragikus vé­ge lesz. Kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, és nem lehet leírni, hogy mennyit kell szenvedni mellette. A nagyfai in­tézettől várnánk a gyógyulást és a családi békességet, A kisgyermekek érdekében is nagyon fontos lenne, hogy se­gítsenek. Ki neveli fel őket? És hogyan? Nem tudom tét- letnül nézni, hogy tönkremegy a fiam és a családja is. Hi­szen van lehetőség a gyógyulásra ...« Volna. Ha mindig a törvény szellemében tevékenyked­nénk, és nem a betűit rágnánk önfeledten. Nagyfát nem kell bemutatni. Valamennyi újság közölt már nagy ripor­tokat róla, legutóbb a televízióban is láthattuk a módsze­reket — s hallottuk a sajnálkozást amiatt, hogy nincs ki­használva ez a gyógyterápiás intézet, kevés a beutalt, pe­dig az alkoholizmust illetően igencsak dicstelen fény övez bennünket a világranglista előkelő helyén. Mégis: valami­féle aggályoskodó görcs merevíti az ujjakat, amikor alá kell írni egy »beutalót«; valamiféle oktalan félelem (vagy nemtörődömség?) zsibbasztja azelszánást, amikor gyógyulás­ra »kárhoztathatnánk« más úton gyógyíthatatlan embere­ket. Megvallom: a »kiútkeresés« érthetetlen a számomra. " ........... " ■ B e menjünk tovább az események sodrásában. Űjabb levél érkezett az édesanyától, hálásan köszönve in­tézkedésünket. (Kissé szégyelltem magam.) Megírta ugyanis, hogy sürgetésünk hatására újra elővették az ügyet a tanácsnál, kérték a hiányzó papírokat (egy év múltán!), amelyeket nagyon gyorsan beszerzett az édesanya. Október 9-én azt mondták neki: most már minden papír együtt van a járási ügyészségen. Október 16. Az ügyészségen nem mondták meg nyíltan az édesanyának, hogy mi az állás­pontjuk, csak azt, hogy el kellett küldeni az iratolwt a megyei ügyészségre. De azért hozzátették: kevés a remény, nincs elég ok arra, hogy a fiút két évre »elítéljék«I »Nagyon meglepődtem. Hiszen egy évig csak biztattak, és én reménykedtem. Gyógyintézetnek tudtam Nagyfát, még akkor is, ha két év előtt nem lehet szabadulni onnan. Nem értem, miért kell egy betegnek még mélyebbre süllyednie, talán a bűnözésig is azért, hogy oda kerülhessen. Miért nem elég ok, hogy nem tud a családjáról, a gyermekeiről gondoskodni? Miért nem elég, hogy hónapokig nem dol­gozik? Hogy amikor keres, akkor italra pocsékolja a pénzt? Hogy ittasan üti-veri a feleségét, hogy garázdálkodik ott­hon, s a család állandó idegfeszültségben él? Hogy erköl­csileg. idegileg tönkreteszi az öccsét és engem is? Hogy már-már rögeszméje az öngyilkosság, mert nem tud sza-' bódulni az italtól? Miért nem elég? Nem zavarhatom el az otthonából, hiszen mégiscsak az édesgyermekem...« Zaklatott sorok. És még egy megrázó mondat: »Afiam is várja; amikor józan, mindig azt hajtogatja, hogy szeret­ne más ember lenni, csak nem tud. Segítsünk rajta ...« És mi mindeddig nem tudtunk segíteni, mások meg aligha értették a zakiatott sorok valódi jelentéstartalmát. Itt tairtunk. Érdeklődésűnk nyomán azonban több minden kiderült. A járási ügyészség ügy döntött, hogy nem utalja be Nagy­fára az alkoholista fiút. Az anyagot »/elküldték- revízióra a megyei főügyészséghez, ahol helybenhagyták a járási dön­tést, mert a tanács jegyzőkönyve szerint nem állnak fenn a törvényben előírt okok ahhoz, hogy a fiút Nagyfára utal­ják. A tanács jegyzőkönyvének valósághűségét megkérdője­lezték ugyan, de az ügyészség a jegyzőkönyv alapján dönt... Két »érvet« is hallottam, ami miatt a 27 éves fiatal­ember nem kerülhet a gyógyterápiás intézetbe. Az. egyik az. hogy békés, csendes alkoholista: berúg, hazamegy, le­fekszik és alszik. (így tudják.) A másik: nem feltétel, hogy ő maga is kérte a gyógykezelést. A törvény szerint ugyan­is kérheti a munkahely, a tanács egészségügyi szerve, a rendőrség, a társadalmi szervek, a szakszervezet, sőt a Vö­röskereszt is. A rendelet elejét azonban többen nem olvas­hatták el, mert azzal kezdődik a felsorolás, hogy »a hozzá­tartozókon kívül...« És az édesanya alighanem hozzátar­tozónak számít. Ráadásul a. tanácshoz fordult, s a tanácsi jegyzőkönyv alapján döntöttek nemlegesen. A fenntartások után vajon ki vizsgálta meg e jegyzőkönyv valóságtartal­mát,..? De hadd idézzek a Házi jogtanácsadó 1977 júniusi számából, mely az Elnöki Tanács 1974. évi 10. számú tör­vényerejű rendeletét magyarázva azt írja: »...gyógykeze­lésre kötelezhető, ha. ...az alkoholelvonó osztályon gyógy­kezelésétől eredmény nem várható..." Az ügyészségnek egyébként — egyetértés esetén — bíróság elé keli terjesz­tenie az ügyet, s ott az alkoholistát is kötelesek meghall­gatni. De hát ez az ügy nem juthatott el a bíróságig... ß zaklatott sorok zaklatott sorsokra utalnak. Az al­koholista kérte a kezelést. »Nem feltétel«. Lehet De talán nem is kizáró ok! Bizonyára megértik, hogy miért nem fedem föl mai témánk főszereplőjének a nevét. Akinek kell tudni, úgyis ráismer. Kétségtelen, hogy a Balaton keleti csücske táján csehül állnak ezzel az ügy­gyei. Pedig az értetlenség még egyetlen embert sem men­tett meg a társadalom számára .., Tivori Bél*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents