Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
As áldozatok emlékére HÉTVÉGI TÁJOLÓ Gyermekegészségügyi központ Varsóban Fenyveserdő tiszta illata fogadja a látogatót a Varsó déli körzetében épülő, a világon egyedülálló intézmény parkjában. Az ajtón belépve pedig a szívélyes, kedves fogadtatás után az udvarias felhívás a papucsok használatára. Igen,' kórházban vagyunk. Bár amint később kiderül, a kifejezés nem pontos. Sokkal többet rejtenek a derűs színű falak a legkorszerűbben fölszerelt gyermekklinikánál is. A folyosók meg inkább óvodára, alsós napközire emlékeztetnek mesemotívumokat ábrázoló képeikkel, a legifjabbaknak szánt művészi reprodukcióikkal.' A várakozó- helyeken pedig sok virág és különböző játékok. Egy kis páciens mellett megyünk el. Öt-hat éves kislány, egy macit szorongatva ül csendesen az apja mellett. Vajon milyen betegség kényszerítette ide? Annyi bizonyos, hogy sajátos kór, netán valamilyen fejlődési rendellenesség, zavarja felnőtté válásában. Egyszerű esetekre ugyanis ott vannak országszerte a jól fölszerelt gyermekklinikák. Bármi baja legyen is, annyi bizonyos: itt olyan alapos és sokoldalú vizsgálatban és gyógykezelésben részesül, amilyenben kevés helyen a világon. Igaz, az intézetben használt készülékek, berendezések több jeles honi és külföldi intézetben is megtalálhatók már, a kitűnően képzett orvosok sem rit-" kák más kórházakban, rendelőkben sem. Az egészségügyi központ azonban — talán ez a fogalom adja vissza legpontosabban az intézmény jellegét — a gyógyítás minden szakágában a legmodernebb eszközökkel és körülmények között vizsgálja a betegeket és a legösszetettebb kezelési módokkal ér el az átlagnál kedvezőbb eredményeket Hiszen nemcsak kitűnően fölszerelt laboratóriumokkal, műtőkkel várják a kis beutaltakat, hanem egyebek között nevelési tanácsadó, genetikai vizsgáló, pszichológusok és szociológusok által vezetett rehabilitációs osztály is rendelkezésre áU. És még valami: szálloda készül a szülőknek, akik az ország távolabbi (vidékéről vagy külföldről érkezve itt maradhatnak gyermekeik mellett, ezzel is segítve gyógyulásukat. Az elmondottakból kitűnik, hogy már működő, de korántsem teljesen kész intézményben jártam. A jövő esztendőben azonban — a gyermekek évében — mindenképpen alkalmas állapotban lesz ahhoz, hogy az első ütemben tervezett létesítményeket felavathassák. Az élőknek készül, az elpusztítottak emlékére. Memento a II. világháborúban meggyilkolt 13 millió gyermekért. És hogy éppen Varsóban építik: Lengyelországban 2 millió 200 ezer kiskorú esett áldozatul a/fasiszta emberirtásnak. Tragikus spr- suknak, hősiességüknek számos alkotást szenteltek a művészetek: könyvek, zeneművek, festmények, szobrok őrzik emléküket. De visszaadhatja-e a hideg márványtömb a kihunyt mosolyt, a békés gyermekkort, az egészséget? Különös erővel fejezte ki ezt a gondolatot a harc és a szenvedés emlékműveit védő lengyel tanács, amely néhány évvel ezelőtt hozta nyilvánosságra felhívását: «►Milyen emlékművel fejezhetnénk ki mélyebben és erősebben együttérzésünket azokkal, akiknek a fasizmus elvette az életét, mint egy hatalmas, világos épülettel, melyben a gyógyítási technika és tudomány legújabb vívmányaival felvértezett orvosok, a gondoskodás és a szívélyes melegség légkörében veszik fel a harcot a halállal, a szenvedéssel és a rokkantsággal? Ez a társadalmi kezdeményezés a legszebb, a legbölcsebb, amellyel emlékezhetünk.« E mélységesen humanista felhívás azonnal kedvező visszhangra talált. Az egész lengyel nép támogatta a gyermekegészségügyi központ felépítésének gondolatát. Hamarosan a külföldi országok is tudomást szereztek arról, hogy I Lengyelország milyen formában kíván emléket állítani a hiteristák által halálba kínzott, különböző nemzetiségű gyermekeknek. A világ közvéleménye megértéssel és támogatási készséggel válaszolt az Ódéra és a Bug között elterülő, a szabadságáért a legnagyobb árat fizető országból küldött felhívásra. Egész Lengyelországból és a legtávolabbi államokból is érkeztek adományok a fővárosba. A világ számos országában megalakultak a gyermekegészségügyi központ építésének bizottságai. Nemcsak pénzt küldtek, hanem tárgyi adományokat ■ is : építőanyagokat, értékes képzőművészeti alkotásokat, bútort, drágaköveket. A rendkívül nagy értékű orvosi berendezések lengyel és külföldi cégek, magán- személyek és kormányok ajándékaként érkeztek. Hazánk laboratóriumi felszerelésekkel segítette az intézményt Az egészségügyi központ programját világhírű lengyel tudósok dolgozták ki, mégpedig úgy, hogy helyet kapjon benne a tudományos kutatómunka és a magas szintű szakmai továbbképzés is. Az intézmény élén dr. Maria Gonzerzewitz, a poznani orvostudományi egyetem volt professzora áll, akit széles körű pályázat alapján választottak ki e tisztségre A nemzetközi támogatással épülő központ a föld bármely országából fogad gyermekeket Az e célra rendszeresített beutalóval jelentkezőket rövid időn — általában két héten — belül behívják, és híven a létesítmény humanista szelleméhez, díjtalanul vizsgálják, kezelik. Valóban: ennél nemesebb emberibb alkotást aligha emelhettek volna az elpusztított lengyel és más nemzetiségű gyermekek emlékére. Paál László ’ "teáírtouh d a birtok.» •*S*DH*I ; v Most Is magam előtt látom az apámat, amint fejszével veri a cöveket az árverés után. Az arcát látom, amint az ég felé fordítja, mert miközben a cöveket verte, föl-fölnézett az égre. Talán azt hitte szegény, hogy az égből is akkora darab az övé, mint amekkora a földje. Tízezer négyszögöl föld, ugyanakkora ég ... 1918-ban berukkoltam, Dél- Szerbiába vittek, s már közeledett a háború vége. De nekem még csak altkor kezdődött igazán. Egy este sorako- zót rendelt el az őrmesterünk, kihirdették, hogy 21 nap szabadságot kaphatnak mind- i azok, akiknek otthon 30 holdnál több földjük van. Az én' egyszerű eszemmel akkor nyomban kitaláltam, hogy aki most nem mehet szabadságra, az holnap a frontra marsok Borzasztóan elkeseredtem, s megvallom, féltem is a harctértől, nem születtem én vitéz katonának. »Miért vigyem 18 éves életemet a tűzbe, hiszen másom sincsen a világon?! Lám a gazdagyerekeket hazaküldik.« Miközben töprengtem, egymás után léptek ki a nagygazdák fiai. A tisztek ugyan mondogatták, hogy utánanéznek az otthoni vagyonnak, de én elszántam magam. Falumbeli nem volt a laktanyában, aki elárulhatott volna, gondoltam, lesz ami lesz, csak még egyszer láthassam az édesanyámat ! Akár főbe is lőhetnek utána, nem bánom. És fölmutattam cn is a kezem. Nem néztek utána, letöltöttem a 21 nap szabadságot, később se kerültem emiatt bajba. A frontélet kínját úgysem kerülhettem el. A gyomrom ott aztán összeszűkült, naponta nyuvasztott az éhség, örültem, ha egy kis döghús akadt a csajkámba. Közben ápám a tekintetes úr másik tanyájára szegődött gazdának. Közelebb a falunkhoz, 1 közelebb a tízezer négyszögöl földhöz, amit addig anyai nagyapám felesben művelt. Leszerelés után én is kiköltöztem a tanyára, s akkor már ott bújkált a tekintetes úr, a cselédek bújtatták, mert forradalom volt. Az apámnak 30 hold földet ígérlek a birtokból, de az úr figyelmeztette: »Ne nyúljatok a földhöz, .Sándor, mert nem lesz jó vége ennek a fölíordulás- nak.« Igaza lett Néhány évvel később, ha jól emlékszem 1922-ben kezdett gazdálkodni apám a sajátján. Kerítettünk egy ócska szekeret, egy rossz lovat, és indulhatott a halárba. Én a tanyára jártam ezután is, mert az úrral úgy állapodtunk meg, hogy én veszem át később a majorban édesapám örökét az első bé- resi tisztséget A sors másképpen akarta. Egy este hin- tón vittem a tekintetes urat valami vendégségbe, és útközben beszélgettünk. Kérdezett, miképp volt a fronton, merre jártam a háborúban, szóval beszédes kedvében volt. Én meg elmeséltem neki. hogy milyen nyomorúságban éltünk a lövészátokban, hogy rongyemberek a magyar tisztek, mert ellopták, hazaküldték a katonák lisztjét, s helyette tököt vettek az olaszoktól menázsinak. Az úr nem szólt rá semmit. Később megtudtam, hogy a fia tüzérfőhadnagy volt. Rosszul beszéltem. »Sajnálom, Sándor, mondta ezután hamarosan apámnak, nem lesz gazdám a fiad, mert kommunista.-« Az apám elővett, akkora pofont adott, hogy majdnem elestem, le- piszkolt a sárga földig, de magam Is megborzongtam a kommunista szótól. Miután a tekintetes úrnál kitelt a becsületem, gazdákhoz jártam szolgálni, és ősztől tavaszig hónaposnak szegődtem a herpegi birtokra Sokszor elmondtam a tsz-ben, amikor még sokan ellene beszéltek á közösnek, mert nem fürösztötte őket mindjárt tej- ben-vajban, hogy szolgáltam én kisurat, nagyurat, parasztot, s^votam a magam ura is, hát- éh csak tudom, mit ér ez a mostam élet. Szóval, pusztán is szolgáltam summáslegény- ként. Volt egy nagy kályhánk a hodály közepén, de az szakadatlanul füstölt, ezért tárva hagytuk az ajtókat éjszakára. Reggelire három deci tejet kaptunk, ebédre egy merőkanál bablevest és ugyanazzal a kanállal darás- tésztát, és este is három deci bablevest. Ezt csak azért említem, mert minden áldott nap ezt kaptuk, és tavasszal már alig nézhettünk az ételre. Egyszer fát hordtunk vagy ötven lovas szekérrel, s amint haladt a hosszú fogatsor, az első kocsis egyszer csak magasba emelte az ostorát. Megálltunk. Látom ám, hogy mindenki leugrik a szekérről ' és levesei a kalapját. »A herceg úr« — szaladt a hír. Az én szívem egyszerre a torkomba ugrott, és a homlokomat kiverte a veríték. »Jaj, hát megláthatom ,a herceget, aki talán még az atyaúristennél is hatalmasabb, hiszen annyi a földje, hogy észbe sem bírja tartani, s akire talán a szemét sem emelheti egy ilyen kicsi ember, mint amilyen én vagyok.« Igen szerettem volna sok földet, rengeteg földet. Tudtam, föld nélkül semmi- ] nek nézik az embert, sem- j mit érőnek, hiszen otthon a ! gazdalányok csak táncolnak velem, de bál után, hétköznap úgy tesznek, mintha nem is ismernének. Közeledett a herceg. Nyeregben ült, hét lovász kísérte, és én igencsak az arcába néztem. Az úr — különösen ha nyeregben ül — csak akkor látszik igazán úrnak, ha derék. A herceg alacsony termetű volt, deréknak sem látszott, s ahogy ott néztem, rádöbbentem, hogy — ha finomabb ruhát visel is mint más hálandó — éppen olyan ember, mint a többi; olyan, mint én vagyok, vagy mint a mellettem álló hónapos társam, aki szinte a földig görnyed a tisztelettől. A szülpim már attól -tartottak, hogy öreglegény maradok, mert nehezen adtam a fejem a házasságra. Talán azért, mert a harmincas években már flancolni kezdtek a lányok és féltem, hogy háborúságot hozok a családba az új asszonnyal. Tudja, az én szüleim igen takarékos emberek voltak, százszor is meg- hányták-vetették, hogy mire költség a pénzt. Cselédnek meg már az istennek se mentem volna, hiszen olyan jó volt otthon, a gyarapodó kis gazdaságban dolgozni. így hát csak ellegéhykedtem harmincéves koromig, s ezt áz asszonyt, a feleségemet, tizenhat éves korában vettem el. Gazdagabbat is kaphattam volna, hiszen mondta is az apám, hogy a legkönnyebb szerzemény a házasságból való, de én csak olyan asszonyt A Theatrum nevű győri Ifjúsági irodalmi színpadot látja ma este 19 órakor vendégül a Fonómunikás Klub a Killián György Ifjúsági és Úttörő-művelődési Központban. Rendhagyó darabot mutatnak be, amikor színre viszik Peler Shaffer Equus című színművét, mely színpadi különlegesség, s évek óta szerepel az angliai színházak repertoárján. A Nagyvilág című irodalmi és kulturális folyóirat közölte, és jövőre a mozikban is láthatjuk majd a filmváltozatát. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárából kaptuk a hírt: megnyílt Czinkotay Frigyes kiállítása. December másodikéig láthatók alkotásai. A g'rár Dailos Ida leányotthonában a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat tizenkét filmből álló sorozatot kezdett: a magyar irodalom jeles művel tekinthetők meg. S ha már moziról esett szó, lássuk mit ígérnek a kaposvári filmszínházak a hét végére! A Vörös Csillag műsorán a felújított amerikai western kockái peregnek, címe: A hét mesterlövész. Olyan színészek játszanak benne, mint Yul Brinner, Charles Bronson, Horst Bucholz, Steve McQueen stb. A vasárnapi ma tiné műsora ezúttal A mesék birodalmában című gyerekeknek szánt alkotás; A Szabad akartam, aki egyenrangú velem az emberek előtt. A feleségem örökségével együtt 15 ezer négyszögöl földön kezdtem gazdálkodni. A szüleim figyelmeztettek: »Aztán azt a keservesen szerzett kis birtokot nehogy elosszátok az ágyon.« Erre én azt válaszoltam: »Ha az isten is úgy akarja, ahogy én, akkor csak két gyermekünk lesz.« így is történt. De ennek is szenvedés volt az ára. Nem érti? Hogy is értené a mai világban? Nem szégyellem elmondani, bár a fiatalok, tudom, kinevetnek érte. Mi egyszerű népek, akik nem voltunk kitanítva a szerelem dolgában, a szerelemben is csak szenvedtünk. Egymás mellett feküdtünk az ágyon, két egészséges, szerelmes fiatal, és csak szorongattuk egymás kezét. Sok ilyen álmatlan éjszakánk volt, mert megfogadtuk: nem aprózzuk el a birtokot az ágyon. Dolgoztunk. Annyit dolgoztam ezzel az asszonnyal, olyan tömérdek sokat, hogy ma már senki sem dolgozik annyit ebben az országban. Jól gazdálkodtam, s a föld fizetett Sokszor mondtam: nem vagyok alábbvaló a dán gazdánál (ha időm volt, olvastam), én is megteszem azt, amit ő. A földem ezer ölenként sohasem adott kevesebbet 10 mázsa búzánál, s egy-egy esztendőben 10—15 mázsa disznóhúst eladtam. Tenyészbikákat, üszőket is neveltem, bár a bikáimat sohasem vették meg. Pedig higgve el, sokan megcsodálták őket. Mégsem kellettek. Tudja, mert a jó gazdák elálltak à vevőim útját. Attól tartottak, közibük emelkedem, nyomtak volna vissza, oda, ahonnan jöttem. A nyomorúságos cselédsorba. Aztán mégis az elöljárók közé kerültem. Szapudi András (f olylatjukj Ifjúság moziban a korai előadáson A meztelen diplomata címűt Rejtő Jenő paródiájából forgatott filmet játsszák. A 18, illetve 20 órakor kezdődő előadáson pedig az Ahová lépek, ott fű nem terem című francia vígjátékot vetítik Pierre Richarddal a főszerepben. Ugyancsak francia filmet tűzött műsorára a két hét végi napon a Latinca mozi: a Csak egy asszony... főszerepét Annie Girardot játssza. Színházunk szombatra két előadást tervezett. 13 óra 30 perckor Brecht-darab, A sze- csuáni jólélek, 19 óra 30 perckor Hervé Nebáncsvirág című operettje látható. Vasárnap 14 órakor a Nebáncsvi- rággai kezdenek,. 19 óra 30 perckor A szecsuáni jólélekkel folytatják. S most pillantsunk mesz- szebbre, a megyehatáron túlra is! Mától vasárnapig rendezik meg Dombóváron a XIV. del- dunántúli amatőrfilmszem- let és a VIII. országos néprajzi amatőrfilmszemlét. Ma a néprajzi alkotások versenyeznek, holnap az egyéb filmeket vetítik. Vasárnap lesz a díjkiosztás, illetve a díjazott művek újrajátszása. A szemle alkalmat ád a Dél-Dunántúl amatőrfilmeseinek arra, hogy tapasztalataikat alkptó beszélgetéseken cseréljék ki. Lássuk, 'mit ajánlanak a megye közművelődési intézményei! Kadarkáiról kaptuk a hírt Róka Lászlótól, a körzeti művelődési ház igazgatójától, hogy az idősebb Kapoli Antalról elnevezett intézményben tegnap nyílt meg Czeizing Lajos fotókiállítása. Ez november 29-ig látható. Politikai előadást ígér a fiataloknak vasárnap 10 óra 30 percre a csurgói Nagyváthy János kollégium Szivárvány pinceklubja. A bodvicai Üj Tükör klubban ma 10 órakor Népek meséi címmel lemez- bemutatót rendeznek. A nagyatádi Gábor Áron Városi Művelődési Központ ma a nők fórumán Kovács Géza diaképekkel szemléltetett előadását hirdette meg 18 órára. Címe: Ezt láttam a Szovjetunióban. A Népszínház programjavaslatából értesültünk arról, hogy vasárnap Molnár Ferenc Liliomát mutatják be Barcson. A produkciót Szigeti Károly rendezte. A könyv barátainak figyelmébe ajánljuk- a közelmúltban megjelent művek közül A homok asszonya című regényével — filmen is láttuk ■ világhírt szerzett japán író, Abe Kóbó új művét, A dobozembert. Hőse egy kidobott hűtőszekrény dobozába költözik, hogy menedéket keressen a világ, a mai nagyváros és a közönyös emberek elől. A Magvető Kiadó Világkönyvtár-sorozatában megjelent regényt Antal László fordította. A vers szerelmeseinek örömet szerez majd Illyés Gyula két kötete, Nyitott ajtó címmel. Ez a versfordítás-gyűjtemény a Szépirodalmi Kiadónál látott napvilágot. Képünkkel ezúttal a bala- tonkeresztúri volt Festetich- kastélyra hívjuk fel az arra járók figyelmét. Érdemes megállni az 1755-ben épült szép nemesi udvarháznál. ? L. L. Equus
