Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-22 / 275. szám
A MÁV Szimfonikus Zenekar hangverseny* Munkásra néz a kamera Fotókiállítás a SÁÉV-szállóban Ábrándok és mosolyok A mttnta»- és mankásábráEolás évi szemléje ezúttal egy új létesítményben kapott helyet: a SAÉV kaposvári szállójában állították ki a fotókat A földszinti nagyteremben a hónap végéig tekinthetik meg az érdeklődők, az építők — a szálló lakói — és a város környéki lakosok, akik a jövőben mind több felfedezni valót találnak az új létesítmény falai között. A díjazottak képsorokkal nyertek, az ily módon egységes képanyag új jelenség a hagyományos pályázaton. Az első díjas Szíj István — a Somogyi Fotó- és Filmklub tagja — a szénégetők meseszerű, ám kemény, fáradságos munkát követelő világába pillantott be a fényképezőgép keresőjén át. Ami a cellulózszalagra rögződött: igényes közelítés a ritka foglalkozású erdei emberek életéhez. A szénégető arca csupán körvonalaiban látszik, markáns vonásait úgy veszi körül a fehér füst, hogy ijedve méregetjük, milyen lénnyel állunk szemben ... Nem kelt ellenszenvet a kép, nem is dehumanizál, de az erő és fintor úgy ösz- szegeződik a kar és az arc vonalán, mintha nem is közülünk való lenne a szénégető, hanem egy másik bolygó lakója. Győri Vilmos (Barcs) második díja a kötelesmesterség lírai megfogalmazásáért járt. Négy képből áll a sorozat, a fotós megpróbálta végigkísérni azt a folyamatot, amely erre a mesterségre jellemző: munkaeszközben, a kéz gyakorlatában. Néprajzi hitelességét emelhetjük ki elsősorSzíj István: Szénégető. Á 201. csoport A szüret várható hozamairól, tervezett új létesítmé- * nmekről beszélgettünk a Bogiári Állami Gazdaság egyik szakemberével, amikor egy fiatal nő lépett a szobába, — Szétmegy a fejem, pedig már itt az újabb csoport — mondta, miközben a fiókjában kotorászott. Gyógyszert vett be, azután kolléganője rész- vétteli pillantásától kísérve, fiatalságát meghazudtoló fáradtsággal az ajtó felé indult — Ö Ilona — kaptam választ később a ki nem mondott kérdésre. — Egyebek közt az a feladata, hogy kalauzolja a gazdaságba érkező csoportokat vagy szakmai küldöttségeket Ma már ez a harmadik csoportja. Magam is csináltam, így hát nem irigylem. Pedig Somogyi Ilona dolga első pillantásra irigylésre méltóan könnyűnek látszik. Derűsen üdvözli a csoportot elmondja, mikor és milyen céllal alakult a gazdaság, mit és mennyit termel, milyenek az eredményei. Majd az autóbusz mikrofonjához áll, és mutatja az utat az új szőlőtelepítésekhez, a borkombináthoz, vagy épp a gyümölcsösbe, ahol újabb kellemes — gyakran kóstolással egybekötött — séta következik. Azután a csoport elköszön, és ő derűsen üdvözöl egy újabbat elmondja, mikor és milyen céllal alakult .., — Az Idén több mint hétezer ember nézte meg a gazdaságot. Ez kétszáznál is több csoportot jelent. Negyedik éve kalauzolok itt Bogláron... — Milyen érzésekkel indul neki a 201. csoporttal? — Ugyanarról képtelenség mindig újat és másképp mondani, így hát az első mondatoknál olykor már gépembernek érzem magam. Szerencsére vannak őszintén érdeklődő társaságok, amelyeket öröm tájékoztatni. Ha látom, hogy figyelnek, hogy tetszik mindaz, amit bemutatok, néhány perc elteltével már úgy érzem, mintha ez lenne az első, izgalommal teli kísérésem. Érthetően különösen szívesen tájékoztatom a kertészeti egyetemistákat, akiket az általános adatoknál jobban érdekel egy új kísérlet, vagy épp egy gazdaságossági vonatkozás. Igaz, néha kisiskolások is meghökkentően érdekes kérdésekkel állnak elő. — Előfordult már, hogy nem tudott válaszolni? — Vannak »-kényes témák«, amelyek elől kitérek, persze azért a mesterségemet érintő kérdésekre tudom a választ. A gyöngyösi főiskolán végeztem szőlő-bor szakon. — A nyáron egyszer nagyon fáradtnak láttam. — Talán épp »nehéz« csoportjaim voltak. Akadnak, akik ásítoznak, beszélgetnek vagy közbekérdeznek: »Mikor jön a kóstolás?« Ennél is jobban bosszantanak az önjelölt házi borászmesterek, akik »pancsolási szaktanácsot« kérnek. Egy ilyen nap után, mikor este hazaérek, már ahhoz sincs kedvem, hogy egy könyvet kézbe vegyek. — Különös hangsúllyal mondta, hogy hazaérek... — Egyelőre munkásszálláson lakom. Végül is nem rossz, de mégsem otthon. Talán majd 81-ben ez is megoldódik ... — Voltaképpen ml köti Boglárhoz? — Ez a gazdaság lehetőségekben gazdag, ideális munkahely egy fiatal szakembernek így érzem a gondjaimmal együtt is. Bízom benne, hogy egyszer többet hasznosíthatok abból, amit tanultam. — Ilyenkor tél elején nyilván már kevesebb a vendég. A szőlőt leszüretelték és a gyümölcsösben is hullanak a falevelek — Természetesen a kalauzolás mellett számos feladatom van. A gazdaságban külön információs csoport működik, ennek vagyok a vezetője. Egyik kolléganőm dolga, hogy figyelemmel kísérjen minden szakfolyóiratot és tanulmányt. Így egyetlen hasznosítható információ sem kerülheti el a figyelmünket. Másikuk tolmács, három idegen nyelvről fordítja magyarra a legfontosabb külföldi anyagokat Az én feladatomat már nehezebb egy mondatban ösz- szefoglalni. — Mi a dolga például ezekben a napokban? — A gazdaság munkáját, eredményeit tükröző grafikonokat készítek Például az önköltség alakulásáról. — Ezt folytatja most a beszélgetés után is? — Nem. Ma egy szerződés- kötést kell előkészítenem. Ennek értelmében rövidesen film készül a gazdaság szőlőtermelési rendszeréről. a p. ban. Juhos Nándor — a Somogyi Fotó- és Filmklub tagja — a faiparban járt, Csurgón, ahol a szárítóüzemi hangulat megragadásával sikerült harmadik díjat nyernie. Munkásportrékkal lett negyedik Tóth Béla, a Somogyi Fotó- és Fiimíklub tagja. Megpróbáltam fölidézni magamban az utóbbi évek e témájú fotókiállításait. Mi újat hozott az idei — kérdeztem magamban. Egyrészt — ez szemlátomást fejlődésről vall — sikerült kiszűrni az eddigi kiállításokon nem kis számban szereplő technikailag gyenge képeket. A mércét még lehet emelni, úgy vélem, ezzel adhatnak igazán rangot — e témát megillető komoly rangot — a munkásábrázolásnak, a munka ábrázolásának A pályázat még mindig elsősorban részvételi lehetőség a jó fotósok számára is, nem alkotó folyamat ébresztése. A plakátszerűen megragadott munka- és munkásábrázolás a bizonysága ennek Épül, szépül megyeszékhelyünk, új létesítményekkel gazdagodunk — erről szólni úgy is lehet, ahogy többen teszik: a látvány szintjén örökítik meg a változást. Az ember alkotása, az alkotó ember hiányzik a képek javából. A fotózás — még ha amatőr tevékenységről van is szó — az alkotó ember különös megnyilvánulása: aki csak ezt tartja szem előtt, az rá kell döbbenjen önmagán és tevékenységén keresztül arra is, hogy a munka öröme, értéke nem látszat. Megélt sorsokat falaz be az idő, mint ahogy Kőműves Kata erősíti magas Déva várát... Érdekes vállalkozás Győri Vilmos A gépírás című fotója, amely a montázs technikájával a gép és az ember kapcsolatát keresi. Csonka Béla Kaposvár új arcát kutatva a számítástechnika alkalmazói között járt. Bár kissé reklámhatásúnak tetszik a fotója, a beállítás merevségén enyhít, hogy modellje megpróbálta őszintén átélni a pillanatot, amikor a fényképezőgép zár- szerkezete kattant. A törekvések, próbálkozások több eredményt ígérnek, mint amennyit e pillanatban beváltottak. Horányi Barna A budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar évek óta szívesen látott vendég nálunk, s a Marosvásárhelyen született, Izraelben és az Egyesült Államokban tanult, Kanadában élő Úri Mayer is közönségünk kedvencévé vált a tévé második karmesterversenyén. Nem csekély kíváncsisággal vártuk hát a patinás zenekar és a 32 éves dirigens koncertjét hétfőn este a Csifcy Gergely Színházban. És nem kellett csalódnunk: az utóbbi évek legforróbb hangulatú, legemlékezetesebb hangversenyének lehettünk elragadtatott tanúi. Mielőtt Beethoven IV. szimfóniája fölcsendült volna, az a — néhány zenetörténész és esztéta által makacsul hajtogatott — állítás jutott eszembe, hogy ez a mű legföljebb ritmustobzódásával emelkedhet a flamand titán csúcsteljesítményei közé, hangszerelése azonban nyers, kidolgozatlan. Ám már a lassú, feszült bevezetésnél, a romantikát megsejtető ködös »hangfoltokból«, a staccato-főtéma kidolgozásának rengeteg ötletéből, sziporkázó szolisztikus bravúrjaiból kiderült, hogy ez a zene — a nevezetes ötödik szimfónia derűs ellenpárja — a gyönyörű harmóniák valóságos kincsesbányája, ha olyan karmester tanítja b«, aki — a tempók hajszolása helyeit — e színekre össn x> í- tosít Uri Mayer nyilvánvalóan ehhez az aprómunkára, állandó csiszolásra,' finomságok ízlelgetésére hajlamos mü- vészalkathoz tartozik. Következetesen kerüli a szélsőséges tempókat, ehelyett az egyes szólamok hangzásának teljes kibontakoztatására fordít sok gondot. Vezénylése igen ar- tisztikus és lágy, kézmozdulatai csöppet sem hasonlítanak azokra az — állítólag az amerikai karmesteriskolára jellemző — apró, ökonomikus jelzésékre, amelyeket néhány, az Üjvilágból jött dirigensnél már hazánkban is láthattunk. Alkatához illett tehát a Bee- thoven-szimfónia második tételének áttetszőén finom ábrándzenéje,' s talán erős egyénisége szolgál magyarázatul arra is, hogy a negyedik tételben ugyancsak a kristálytisztára csiszolt összhangzásra kellett figyelnünk, hiszen az előírt motorikus lüktetést itt nem érezhettük meggyőzőnek. A befejezés töredezett önparódiája így is remekül sikerült. Schumann a-moll gordonka- hangversenye az alkalmazkodás rettenetes próbáját jelentette Uri Mayer és a nagy kedvvel muzsikáló együttes számára. Az ok nem egyszerűen az volt, hogy a szerző szinte csak kíséretre, a szólista »kiszolgálására« kárhoztatta a zenekart. Mezei Erzsébet ugyanis — íígy érezzük —erejét meghaladó feladatot vállalt azzal, hogy műsorára tűzte ezt a sok érzelemmel megkomponált, technikai bravó« rokkái megtűzdelt, mégis kissé unalmas művet. A produkciót kizárólag a karmester ébersége és a zenekar fegyelmezettsége emelte az elfogadható középszerűség színvonalára. A vigasztalást Benjamin Brittennek egy fennkölt Pur- celí-témára írott variációi hozták meg. A dallamot valamennyi hamgszercsoport teljes fényében, hallatlanul tisztán mutatta be, s az egyes istrumentumokon is olyan karcsún, kedélyesen csendültek föl a fantasztikusan szellemes változatok, hogy a hallgatónak csak nehezen leküzdhető vágyat kellett éreznie a hangos kacagáshoz. A fuvola szeszélyes futamai, az oboa romantikát parodizáló édesbús melódiája, a fafúvósok bumfordi indulódallama, a hegedűk csillogó polonéze, az ütősök színlelt komorsása nemcsak remek hangiszerbe- mutatóvá állt össze — ami eredetileg a szerző cél la volt —, hanem nagyszerű stílusparódia-sorozattá is, amely bizo. nyitotta a zenekar tagjainak kiváló egyéni felkészültségét, a nagyon tehetséges fiatal karmester beleérző képességét. A közönség tehát indokoltan jutalmazna hosszú vastapssal a kiemelkedően szép hangverseny közreműködőit. L. A. HERNESZ FERENC A hagyaték — Táncos Imre mérnök beszél a Vadvirág-szállóból. Jó napot kívánok! Bejelentést szeretnék tenni. A szomszéd üdülőben lakó gyerekek kirándulni mentek, és vagy ötszáz méternyire innen, a villámfai menedéfkház közelében egy holttestet találtak. Alig néhány méterre a szerpentintől, a sziklák között... Azt mondják, az arca összeroncso- lódott... Igen, itt a kocsim a parkolóban, percek alatt ott leszek. Ismerem a vidéket, tudom, merre találhatták... Értettem, senkit sem engedek oda! A portás hol a gyerekre, hol meg a telefonálóra nézett Most jutott el gondolatában odáig, hogy komolyan vegye, ami történt Töprengéséből a vendég szavai zökkentették vissza. — Péter bácsi, én most elmegyek. A biztonság kedvéért a gyereket is magammal viszem, így könnyebben odatalálok ... Szóljon át az üdülőbe a szülőknek, hogy ne aggódjanak. És azt is mondja meg, hogy a rendőrséget ne értesítsék, mert mi már megtettük! A portás bólintott, ét a gyerekhez fordult: — Hogy hívnak? — Szabó Péternek. Anyut tessék a telefonhoz hívatni, mert apu bement kocsival a városba, tankolni. — Még ez is utasítgat! Ez a taknyos — horkant föl a portás. Aztán a szállóvendéghez fordult: — Ebből az egészből megint csak nekem lesz gondom. Idejön majd a rendőrség, kérdezősködnek mindenről ... És I a vendégek is ! Ha megtudjál):, mi történt itt a környéken ... A rendőrség előbb érkezett a helyszínre, mint Táncos Imre mérnök és Szabó Péter tanuló. A villámfai menedékház ismert turistapihenő volt a hegyoldalban. A rendőrautó a szerpentin mellett állt meg, a keskeny padkán. Onnan jól látszott a csinos faépület. Toronyiránt átvágták a bozóton, a szemközti hegyoldalról legurult jókora kövek között, s szinte belebotlottak a földön fekvő emberbe. A halott — mert hogy halott volt, ez pillanatok alatt kiderült — ötven év körüli, testes férfi volt ősz haja csomókban ragadt össze a vértől, ami szétzúzott arcáról a fejére és a szürke kövekre ömlött. A látvány még a bűnügyesek gyomrát is megemelte ... A helyszín, a környezet alapos szemrevételezése után egyértelmű volt a megállapítás: szó sem lehet véletlen balesetről. VII. — Értsd meg, nem engedhetlek el! — kiabált a mérnök a szerelőműhely olajszagú irodájában. — Egyszerűen arról van szó, hogy az aratás kellős közepén minden szerelőre szükségem van, máskülönben mi a garancia, hogy simán megy a munka? És ha most kombájnon ülnél, mint a műhelybeliek másik fele? Talán leállna a gép arra az időre, amíg te távol vagy?! Szilágyi Imre technikus élesen válaszolt: — Nem állna le, mert te ülnél rá. De ugyanígy a műhelyben is odaállhatnál a helyemre. Nem esne le a karikagyűrű az ujjadról, hogy két napig javítod a gépeket... — Aztán javítsam a többiek helyett is, igaz? Mert mindegyiknek lehet halaszthatatlan családi ügye. Nem igaz?! — Nézd, beszéljük meg ezt a témát nyugodtan — mondta csöndesen Szilágyi Imre. — Minden percben várhatjuk, hogy a három német kombájn közül valamelyiket behozzák, mert lerobbant Tudod, hogy megértük ókét helyrepofozni annyira, hogy elindulhassanak az aratásban, mert hiányzik hozzájuk jó néhány alkatrész. Meddig húzzák avval, amit mi csináltunk? Körül kellene nézni... Ha elengedsz, én rábeszélem az öreg Bertókot, hogy bütyköljön helyettem a műhelyben addig, amíg elutazom I.-be. Egyszer én is lehetek anyagbeszerző, és talán nem is vizsgázom rosszul... — Fene sok rafinéria sűrűsödött beléd, hallod-e — bökte ki némi hallgatás után a mérnök. — Még a végén oda lyukadsz ki, hogy nem is a szabadságod terhére mennél, hanem hivatalosan, szolgálati ügyben..., No, ezt azért mégsem — csapott a térdére. —- Tudod mit? Elengedlek két nap szabadságra, s közben felhajtod azokat az alkatrészeket. De ha üres kézzel jössz haza, körülnézheted magad. Rendben ? Szilágyi Imre bólintott. — Rendben, főnököm. Akkor vedd úgy, hogy ma már szabadságon vagyok. — Megbolondultál? És az öreg Berták mikor áll be helyetted ? — Akár most is berendelheted. A szőlőhegyen megtalálod. A szőlejét permetezi; találkoztam vele reggel, ami-, kor a hegy felé kerekezett,.. A mérnöknek fölocsudni sem maradt ideje, s a technikus már betette maga mögött az iroda ajtaját. Hallotta, hogy odakinn fölberreg a kis Simson, aztán egyre távolodik a motor hangja. (Folytatjuk) Somogyi Népi|f
