Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
A part Központi Bizottságának ünnepi ütése (folytatás az 5. oldalról) mény. Ennek pedig — a termelés minden, ágában — csak aktív, élő és alkotó tudomány vagy más vonatkozásokban is csupán ilyen alkotó munka felelhet meg. — Kérem Önöket, politikánk vezető testületét, következetesen járják végig a felismert helyes utat — az alkotó tevékenységek valósíthatja meg az emberiség legnemesebb célját A kommunisták első nemzedéke egy országban vívta meg harcát és győzött Az őket követők küzdelme nyomán a kommunizmus eszméje már földrészeket fogott át. A mi feladatunk, hogy mindennapi munkánk révén ennek az eszmének a világ minden országában megsokszorozódjon az ereje. A mi generációnk hozzáértő örököse és tudatos folytatója akar lenni az ügynek; ezért az elődök példájának erejével, a jövőbe vetett hittel vállalja a rá háruló feladatokat. A szocializmus mai gyakorlatát eredményeivel és gondjaival együtt magunkénak valljuk, és tudjuk, hogy hazánk, társadalmunk, a béke és a haladás nagy kérdéseiben tudásunk, akaratunk legjavára van szükség ahhoz, hogy felismerjük és másokkal is felismertessük; ma már nem elég az ügy mellett kimondott «igen«, hanem az igenlést alkotó munkánkkal, közéleti érzékenységünkkel, szocialista emberi magatartásunkkal is bizonyítanunk kell. Felelősség ez a jelenért és a jövőért, de felelősség abban az értelemben is, hogy az utánunk jövők majd úgy gondolhassanak ránk, mint mi, a párt egykori és tapasztalt harcosaira, akik annyi türelemmel, szeretettel segítettek és segítenek bennünket, akiknek példájából, gazdag életéből, kommunista emberségéből erőt meríteni nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is. Ezután az elnöklő Németh Károly zárszava következett: Németh ICároSy zárszava relést, a békés egymás mellett élést. Megváltozott életünk, hazai és nemzetközi körülményeink, de a hat évtizedes harcból levonható tanulság ma is igaz: a haza, a nép és a haladás ügyének töretlen szolgálata, a proletár internacionalizmus szilárd elve, az eszmei hűség, az elvi tisztaság, a mindezeken alapuló cselekvő, mindig előretekintő, kommunistához méltó emberi magatartás. örökségünk, tehát ma már nemcsak a járt út és annak ismerete, hanem a járni tudás képessége. Ez segít abban, hogy tisztán lássuk, hol a helyünk a világban, kik a szövetségeseink ás ellenségeink, miért és mi ellen harcolunk? Ez ad erőt ahhoz is, hogy előrevigyük a szocialista közösség fejlődésének ügyét, hogy segítsük azoknak harcát, akik ma még csak eszmélnek, reménykednek, vagy küzdenek az emberiség legszebb álmának teljesítéséért De ez segít abban is, hogy szocialista hazánk boldogulása és az emberiség békéje érdekében — ideológiai pozíciónkat nem feladva — együttműköd— Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Ma hazánk lakosságának több mint a fele ainyányelvé- vel együtt tanulta, tanulja a szocializmus eszméjét és gyakorlatát. Ami bennünket körülvesz, amit először megismerünk, majd elfogadunk, amilyen körülmények között élünk — természetes közegünk, életformánk, mai valóságunk. Mindez annak a hat évtizednek, a párt harcának és munkájának eredménye, amelyben értelmet kapott népünk történelmének minden eddigi szabadságküzdelme, jobbat akaró szándéka és törekvése. Ismerjük, honnan vezetett el az út idáig, tudjuk, milyen feltételek és körülmények határozzák meg a ma társadalmát. De azt is tudjuk, ezeket alakítani, továbbfejleszteni kell, ha meg akarjuk őrizni a mában . a múlt eredményeit és meg akarjuk hódítani a jövőt Azok nevében szólok, akiit nemcsak ismerik és tisztelik elődeik nagyszerű harcát, hanem követni is akarják útjukat Azzal követhetjük igazán, ha felismerjük: minden időszak kommunistájának az a feladata, hogy megválaszolja kora legfontosabb társadalmi, politikai kérdéseit, megértse Lenin igazát; minden új nemzedék szükségképpen más módon közeledik és jut el a szocializmushoz, nem olyan viszonyok között mint apát A mi nemzedékünk számára a nélkülözés és a kizsákmányolás remélhetően soha vissza nem térő keserű valóság. Az illegalitás időszaka számunkra tiszteletreméltó történelem. A múltat nem kell és nem szabad már megismételnünk. Kommunista elődeink azért harcoltak, hogy nekünk már ezt a küzdelmet lehessen folytatni. Olyan örökséget hagytak ránk, amely megteremtette annal: lehetőségét, hogy népünknek történelme során először legyenek jóban-rossz- ban igaz szövetségesei. Egy olyan országot kaptunk örökül, amelyben adottak a szebb és gazdagabb emberi élet feltételei, ahol nemcsak létbiztonságban élhetünk, hanem többre vihetjük, mint elődeink, ahol értelmes cselekvési lehetőségünk, biztos perspektíváink van. Természetesen nekünk is vannak gondjaink. Ezek sem egyszerűek. A megélhetés ma már egyre kevésbé gond. Sokkal inkább az életmód és a tudat, a mindennapi munka és a szabad idő, elvtársaink sorsa mellett az emberiség sorsa. Mi már szocializmust építünk, de még nem mindig tudunk élni a szocializmus adta lehetőségekkel. Igazságos társadalomban élünk, de még sok a tennivalónk, hogy az egyes embert, a közösséget, a közérdeket se érhesse igazságtalanság. Rövidebb lett a munkaidő, de nagy gondunk lett »hogyan dolgozunk«, a megnövekedett szabad' időben »hogyan élünk«. Valóságos vágyunk lett a tudatosan megszerkesztett jövő, de feladatunkká vált a mindennapi munka gondos megszervezése. A szocialista demokratizmus életünket meghatározó közeg, de még sokat kell tennünk, hogy a szocialista emberi viszonyok az élet minden területén érvényesüljenek. Mi nemcsak egyszerűen háború nélküli békét akarunk, hanem a teljes leszeélünk ezen a földgolyón. A párt 60 éves múltjának történelmi tanulsága az is, s ez egyben mai életünk igazolt gyakorlata, hogy az ifjúságnak mindig szüksége volt a pártra, a párt is mindig számíthatott az ifjúságra. Az ifjúság csak a párt vezetésével viheti tovább elődei harcát és ■— Hat évtized történelmi tapasztalata tanúskodik róla, hogy pártunk azért válhatott a nemzet hivatott vezetőjévé, mert megalakulásától kezdve a munkásosztály, a nép, a haza ügyének önzetlen szolgálata vezérli. Ez erejének, politikai és erkölcsi hitelének fő forrása. Nagy a felelősségünk azért, hogy a gazdag történelmi út tapasztalatait hasznosítva, megőrizzük és tovább fejlesszük pártunk politikájának olyan jellemző vonásait, mint a marxizmus—leniniz- mus alkotó alkalmazása, a hűség a proletár internacionalizmus eszméjéhez, szilárd szövetség, sokoldalú együtt- m’űködés, megbonthatatlan barátság a világ első szocialista országával, a Szovjetunióval, a nép ügyének odaadó szolgálata, a mélységes bizalom a tömegek teremtő erejében, a szocialista nemzeti egység szüntelen erősítése. A párt vezetésével népünk nagyszerű eredményeket ért el, hazánk, a szocialista országok közösségének megbecsült tagja, a szocializmusért és a békéért folyó küzdelem élvonalában halad. Ünnepi ülésünkön köszönetét mondunk ezért a munkásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek, pártunk valamennyi tagjának, minden honfitársunknak, történelmi jelentőségű vívmányaink megalkotóinak. A párt megalakulásának 60. évfordulóján a kommunisták tiszta lelkiismerettel állhatnak a nép elé, mert hat évtized tanúsítja, hogy a párt betölti történelmi hivatását, eredményesen vezeti és • szervezi a dolgozó nép harcát a szocialista Magyarországért Jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a marxista—leninista elvek alapján, a lenini normáknak megfelelően irányítja a pártot Mi, marxisták jól tudjuk, hogy a történelem igazi formálója a nép. De azt is tudjuk, hogy a történelem alakulásában milyen fontos szerepük van a nép érdekét felismerő, azért cselekedni kész és képes személyiségeknek is. Ma, amikor pártunk hat évtizedes küzdelméről megemlékezünk, az alkalom megengedi és a történelmi hűség megkívánja, hogy tisztelettel, szeretettel és mély baráti érzésekkel szóljunk pártunknak arról a tagjáról, akinek egész tudatos élete összefonódik a kommunista mozgalommal, aki a legnehezebb időkben harcostársaival együtt vállalta a vezetés felelősségének terhét, és áld 22 éve áll pártunk Központi Bizottságának élén, s mindig a kollektívával, a néppel együtt él, érez és gondolkodik. Ezért kérem, engedjék meg, hogy most, szokásunktól eltérően, de Központi Bizottságunk, párttagságunk és népünk őszinte érzéseivel egyezően kimondjuk: sokat, nagyon sokat jelent pártunknak, népünknek, ennek a viharos történelmű országnak, szeretett hazánknak Kádár János elvtárs. Szívből kívánjuk, hogy még hosszú ideig dolgozzék Központi Bizottságunk élén jó erőben és egészségben. Kedves Elvtársak! Ünnepi ülésünkön a Központi Bizottság nevében azt kérem pártunk minden tagjától, honfitársainktól, hogy továbbra is jó egyetértésben dolgozzunk együtt népünk és szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság javára. Az MSZMP Központi Bizottságának ünnepi ülése az Internacionálé eléneklésével ért véget. HERNESZ FERENC A hagyaték hét. A számlát mindenesetre összeállítom... Agglegény volt, sohasem lovagoltatok a térdén gyereket Rokonai nemhogy küldték volna hozzá, inkább vissza.- tartották tőle a gyerekeiket. Nézzetek csak a szemébe, mondták egymásnak a szülők, hát kitelhet valami jó eey ilyen embertől?! Nem, nem bántotta az apróságokat, csak — talán ez a legjobb kifejezés — viszolygott tőlük. És érzései kiültek az arcára; kifejezően tükrözte ábrázata az ellenszenvet, amit a kicsinyek iránt érzett. Ötvenéves korára már odáig torzult benne ez a tulajdonság, hogy a kisgyermekek szüleit. is mind kevésbé tudta elviselni: röviden, félvállról beszélt velük. Mintha őket kárhoztatná, hogy időnként gyermekhangot is kénytelen hallgatni. Nem átallotta a felnőtteket sem felelősségre vonni, ha a keze odatapadt a főbejárat kilincsére, mert valamelyik rosszcsont »ottfelejtette« agyonmajszolt rágógumiját. S ugyancsak replikázott a szégyenében piruló anyukára, ha gyerekszandálok sárnyomait találta a hatalmas szőnyegen. Sokszor szidta az ismeretlen illetékeseket, akik valamikor — vagy másfél évtizeddel ezelőtt — úgy döntöttek, hogy a családosüdülőt itt nyitják Füleden zuhanyozók, lógó elektromos kábelek Bezárták az Utasellátó vendéglátóhelyeit a vasútállomáson Egy pohár teát vagy egy frissítő kávét sem lehet kapni tegnap reggel óta Kaposváron, a vasútállomáson. Ennek oka, hogy a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője felfüggesztette a resti konyhájának és a váróteremben levő büfének az üzemeltetését A vasútállomáson havonta átlag x millió 400 ezer forint értékű étel és üdítő, frissítő ital fogyott el. Bejutni az irodába és a konyhára nem egyszerű feladat Az emeletre vezető egyetlen lépcsőn a fokok régen kitöredeztek. Az ember sohasem lép biztonságosan. Az emeleten összesen két helyiségben — két irodában — van meleg: elektromos hőkandallóval fűtenek. No és —■. amíg üzemelt — a konyhában lehetett volna. Csakhogy az üveg nélküli ablakokéin nemcsak a gőz és a füst távozott, hanem a meleg is. Az ott dolgozó emberek — «védeni kell a konyhát a hideg ellen« — ruhát, sárga sötétítő függönyt szereltek az ablakra. Az irodával szemben nyílik a «folyosó« a «szociális helyiségekre«. Az idézőjel itt többszörösen indokolt. A padlástérben levő, gerendákkal szabdalt lyukak ugyanis mindennek nevezhetők, csak éppen szociális helyiségeknek nem. Hajló padlókon vezet itt a «folyosó«, és az ember legföljebb kétrét görnyedve jut át egyik helyiségből a másikba. A hőmérsékletet a zuhanyozóban is a külső levegő hőmérséklete határozza meg. Fölötte a vasútállomás cserépteteje jelent «hőszigetelést«. Fűtés nincs. A munka- védelmi felügyelő hőmérője tegnap délelőtt 11 órakor pontosan plusz négy fokot mutatott. Télikabátban is hideg, hát még meztelenül a zuhanyozó alatt állva. Valamikor megfelelő szociális helyiség volt itt Abból azonban — feladatának nem éppen megfelelő — cukrászüzem készült Fent a legfelső szinten — rozoga lépcső vezet ide — vannak az irodák, a konyha és a szociális létesítmények. Az étterem alatt — a pincében a raktárak. A pince olyan alacsony, hogy csak görnyedve lehet járni benne. Innen kell felvinni a szódás- ballonokkal körberakott lépcsőn a lisztet, a sót és az italt az emeletre. Fejünk fölött csupasz elektromos vezetékek lógnak. Azt hogy áram alatt vannak, bizonyítja: ég a villany. Egy sötét belső helyiségben — raktárnak használják ezt is — 380 voltos kábelek lógnak szabadon. Az Utasellátónak Kaposváron, a vasútállomáson több mint nyolcvan dolgozója van. A látottak alapján az már meg a patinás szálloda szomszédságában ... Autóbusz kanyarodott az üdülő elé, s a portás bosszúsan tolta sapkája napellenzőjét a feje búbjára. — No, így foglalkozzon gondolatban az ember ezekkel az átkozottakkal — morogta. — Már itt is vannak! Gyerekek ugráltak le a buszról, s kiabáltak összevissza. Az üdülővendégekhez szaladtak, s abba az irányba mutattak, ahonnan a busz érkezett. A portás látta, hogy a szálló egyik lakójához is odafut egy kisfiú, majd a férfi és a gyerek egyenesen a szálloda felé tart. Hamarosan a portás előtt álltak. — Telefonálnunk kell, Péter bácsi — mondta a férfi, s a gyerekre pillantott. — Hívni kell a rendőrséget. Ezek a lurkók egy holttestet találtak az erdőben, a sziklák között. — Holttestet? Talán bizony egy részeget — próbálta elütni a dolgot a portás. — Nem részeg az, hanem hulla — bizonygatta a vendég. — A sofőr is látta, meg az a néhány szülő is, aki a gyerekekkel volt... Tessék már hívni a rendőséget, Péter bácsak «szépséghibának« számít, hogy a dolgozók közül húsznak nincs érvényes egészségügyi vizsgálati lapja. Tizennyolcán közülük munka- védelmi oktatásban sem részesültek. Kiss Károly áprilisban vette át az üzletet. Azt mondja, a mostani állapot «bizonyos javulás eredménye«. Szinte hihetetlen," hogy a jelenleginél rosszabb körülmények is lehettek itt Miből adódik ez? Abból, hogy az Utasellátó Vállalat többet törődött a termelés és a forgalom növelésével, mint az itt dolgozó emberek legelemibb szociális igényeinek kielégítésével, a minimális munkafeltételek biztosításával. Igaz, hogy három évvel ezelőtt készült már egy terv bizonyos átalakításokra, de mert a központ nem talált kivitelezőt a terv valóra váltására, mindenki belenyugodott abba, ami van. A kaposvári vasútállomáson az Utasellátó üzlethelyiségének bezárására szombaton született meg a határozat. Tegnap délelőtt a helyszínre érkezett Haán József, az Utasellátó székesfehérvári területi igazgatóságának a helyettes vezetője. A bemutatkozás után nem azt kérdezte, hogy milyen megállapításokat tett a munkavédelmi felügyelő, hanem azt tudakolta, hogy volt-e joga egyáltalán a bejelentés alapján ellenőrzést végezni és intézkedéseket tenni. Mert «az nem jelent közvetlen életveszélyt, hogy nincs befűtve«. Az nem, de a lógó elektromos kábelek igen. És a lépcsőkön teher nélkül sem érzi magát biztonságban az ember. Az igazgatóhelyettes csak csodálkozik: nem azon, hogy milyen lehetetlen állapotok vannak Kaposváron, hanem azon, hogy a munka- védelmi felügyelő azonnal intézkedett. (Egyébként, ha ő nem tette volna, akkor a Köjál záratja be. A szemlét tartó orvosnő így summázta véleményét: «Elképzelni sem tüdőm, hogy miként lehet itt a higiéniai előírásoknak megfelelő állapotokat teremteni.«) Az igazgatóhelyettes gyorsan olajkályhát ígért a söntés- be és néhány másik helyiségbe. Hogy miért csak ezt? A székesfehérvári központ álláspontja mindjárt érthetőbbé válik, ha tudjuk azt is, hogy január 1-től már a pécsi területi igazgatósághoz tartozik a kaposvári resti. Ez az Utasellátón belüli szervezeti változás már mindenki előtt ismeretes. A fehérváriak már nem költenek rá, de bevételre számítanak. A pécsiek pedig még nem költenek rá. Ha viszont nem költenek rá, akkor a télen nem iszunk kávét az állomáson és nem kapunk teát. Dr. Kercza Imre esi! :— sürgette a mind tanács tál anabbul toporgó portást — Ha jelentkeznek majd én beszélek velük. — Jó, jó, hívom. De ha csak vicc az "egész... — Ugyan már! Mondom, hogy komoly dologról van szó... Különben is, én jelentem be az ügyet, s ha félrevezetem a hatóságot, a felelősség engem terhel. — Rendben van, én nem bánom — hagyta rá a portás. Leemelte a telefonkagylót. A biztonság kedvéért a pult mellett kifüggesztett táblára nézett, hogy jól emlékszik-e a rendőrség számára, csak azután tárcsázott. — Mert a rendőrséget nem lehet ám csak úgy minden vacak dologért riasztani. Meg a tűzoltókat sem, és a mentőket sem... — motyogta félig a készülékbe, félig a szállóvendég felé. . Látszott, hogy folytatná még az okítást, de a vonal túlsó végén megszólalt egy hang: — Tessék! Rendőrség. Villámgyorsan a vendég kezébe nyomta a készüléket (Folytatjuk) körében a középszerűségbe, az opportunizmusba, vagy a »megváltoztathatatlan emberi gyarlóságába való belenyugvás nélkül —, mi követjük önöket. Az ifjúság, a kommunisták fiatal nemzedékének üdvözletét Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja tolmácsolta. Szűcs István né Erét meríteni nemcsak fogunk, tianem kötelességünk is VI. A hegyi szálló portása már a második vendégtől kért elnézést — Kérem, higgye el asszonyom, szóltam már az üdülő vezetőjének, hogy figyelmeztesse a szülőket. Megértem Önöket, hogy zavarja a nyugalmukat a gyerekzsivaly, de én nem fenekelhetem el őket, ugye, meg tetszik engem érteni ... Az üdülőnek nincs játszótere, hát ide jönnek át, mert itt sok a szép autó meg minden... És a külföldi vendégeink is ludasak, kérem: mindenféle csecsebecséket adnak az apróságoknak, így aztán egyenesen ide szoktatják őket. Említettem az autókat. Tessék csak nézni: ott I van az a szép bérkocsi! Egy külföldi jött vele Pestről. Már tegnap reggel elutazott. Buszlyaudvarra, s azt mondta, ma itt lesz megint. Kérem, a gyerekek letörték a kocsijáról a visszapillantótülkröt, s én várom, mikor esik majd nekem a kár miatt. Mert nekem kell rajta tartanom a szememet az autókon is! Elég baj ez, kérem. Ha van benne egy kis tisztesség, talán nem követeli rajtam, hogy térítsem meg a kárát... A zsörtölődő asszony már messzire járt, de a . portás rendületlenül méltatlankodott. Közben a szobák kulcsait, amelyeket a vendégek távozásukkor a pultra tettek, a falon sorakozó kampókra akasztotta. — A tizenötös — dünnyögött maga elé, amikor az egyik kulcsra tévedt a tekintete. — Vajon miért nem jött már meg? Két hétre foglaltatott szobát, holnan letelik a . két
