Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-18 / 272. szám

Égnek kis rőzsehupacok... Tájkép hegytetőről — A múltkor megvillant valami az avarban. Megkot- rom a gereble szélével... hát egy rongyosra ázott húszfo­rintos volt. Tán egy nyaraló ejtette el valamikor. — Az ősz ajándéka — mon­dom. — Alighanem — feleli az öregember, és megpiszkálja a tüzet. — De azóta hiába húz­kodom, legföljebb szerelmes leveleket találok. Azokat meg minek olvassam — mondja, és ravaszul hunyorog. Hegyes lángnyelvek bújnak elő a gő­zölgő-füstölgő levelek közül. A sárgás levelek színe elő­ször barnára, majd feketére válik, majd hirtelen ellobban- nak a tűzben. — Nedves az avar. A füst emelkedik, és áttör a fák ritkuló koronája közt, föl-a magasba. A párába ve­sző tavon lebegő, távoli kot­róhajók legénysége — ha lát­ja — jeladásnak vélheti. Üzgp a hegytető Fonyód fölött. ősz van — üzeni a lassan úszó hajóknak, bár a gépme­legben is meg-megdidergő hajósoknak ezt aligha kell magyarázni. Reggel dér lepi a fedélzeti korlátot és a parancsnoki ka­bin ablakát kabátujjal kell letörölni. Két táncdal közt az időjárásról szól a rádió. A hajósok ugyan nem sokat tö­rődnek vele, mert hát a víz mellett soha nincs meleg, meg a tapasztalat úgyis megtanít­ja az embert, de azért fülel­nek: nem árt ellenőrizni, jói gondolták-e. Kint, a part mellett futó üres országúton Zsiguli lassít és fordul a gerincre kapasz­kodó szerpentin feíé. Gazdája ingújjban ül a volán mögött, szájában cigaretta füstölög; együtt dúdol a rádióval. Az autóban jó meleg van, a mo­tor hegynek is remeikül húz, a kocsi biztosan veszi a kanya­rokat. Régi ve^ zető, sokat ta­pasztalt, és még nem volt balesete. Meg­engedheti ma­gának, hogy menet közben nézelődjön — hiszen szinte teljesen üres az út. A túloldalon egy irhabun- dás asszonyka világoskék gyerekkocsit tol az avar bo­rította sétá­nyon. Emitt a kerítés mö­gött fehér füst száll a magas­ba, a kopár koronájú fák alól. Munkaruhás öregember húzkodja gereblyével a sárga leveleket, hordja halomba a tűz fölé. Egy-egy adag levél elborítja az aprócska lángo­kat, és hirtelen vastagon go­molyog a füst. De az autóvezető ezt már nem látja. Túljutott a gerin­cen, és a csendes motorú, fe­hér autó már lefelé kanvarog. B. A. HERNESZ FERENC A hagyaték tv. Az elnök figyelmesen hall­gatta Bankner urat. Az meg, hogy egyre jobban belejött, szinte kifogástalanul beszélte anyanyelvét: ha megállt is, rövid szüneteket tartva, nem a szavakat kereste, hanem to­vábbi emlékláncszemek után kutatott, több mint harminc év távolában... — Szóval az Arendási-ta- nyán húztuk ki, amíg Zsófi asszony megjött Pestről a pa­pírokkal. A tanya lakóépülete alatt hosszú borospince húzó­dott, bejárati ajtaján mindig lakat lógott. A pince végét terméskőből épült fal zárta el. Csak mi tudtuk — és termé­szetesen a tulajdonos meg a két cseléd —, hogy ez a fal egy méter vastag és nem zár­ja le, csak megszakítja a pin­cét. A fal után folytatódott... Csakhogy nem volt benne hor­dó, hanem egy csomó vaságy, székek meg asztalok. Ennek a résznek a lejárata a disznóól­ban volt... ,Két férfi a »-la­kók« közül az Istállópadlás ablakaiban strázsált, kétórán- ként váltatták egymást. Ha idegen jött arrafelé, jelezték. És amíg a veszély el nem múlt, nem mutatkozhattunk az udvaron, de még a házban sem. Ott kuksoltunk a pincé­ben, ahol azért nem volt ám olyan túl rossz, mert szellőz­tető nyílások vezettek ki a szabadba... Hát így húztuk ki. amíg Zsófi asszony meg­jött a papírokkal és a kísérő­vel, aki aztán továbbvitt ben­nünket. — Kezdem érteni — mond­ta csöndesen a tanácselnök. — Tehát megmentette magú­kat a néhai Bartafalvyné. Vagy legalább is segített meg­menteni az életeiket... És 1: Srt érte valamit? — Nem, dehogy kért — csa­pott le válaszával a kérdésre a vendég. — Pedig felaján­lottunk ezt-azt, de nem fogad­ta el. Azt mondta, segítem akar rajtunk, ennyi az egész... Ja, és még valamit mondott Azt, hogy ha túl leszünk min­denen és szerencsésen meg- ússzuk a háborút, emlékez­zünk rá... — És persze, emlékeztek... — Hogyne. Küldtünk lapo­kat az ünnepekre és megír­tuk, hol élünk és hogyan megy a sorunk. Mindent őszintén. 0 is írt nekünk. Hogyan is mondjam csak? ... — No, mondja csak — biz­tatta az elnök az elakadt ausztráliait. — Hát, szóval, panaszko­dott No, így volt. Hogy neki kevés a keresete, azután meg a nyugdíja, és jól jönne va­lami kiegészítés. Nem kérte, csak megemlítette, hogy em­lékezzünk vissza azokra a borzalmas időkre, amikor ő a saját bőrét vitte a vásárra miértünk. Tetszik tudni, mi sohasem felejtettük el, amit értünk tett. És tudóm, hogy a többiek sem, akiken akkor segített... v — Megesett rajta a szívük. Pedig, én igazán tudom, mennyi nyugdíjat kapott, meg segélyt a tanácstól... No, de mindegy. Szóval elhatározták, hogy segítenek rajta. Hogyan? — Hát pénzzel. Húsz-ötven dollárt küldtünk : rendszere­sen, minden hónapban. Min­denki küldött, aki csak tehet­te. Én így tudom. Tetszik tudni, hogyan megy ez. Az Ikkán keresztül. És most azért jöttem, hogy ezt a dolgot ren­dezzem. egyszer és minden­korra. Ezzel bízott meg még hat család odahaza, Ausztrá­liában, és ezért vagyok én most itt maguknál. Elhoztam magammal a pénzüket, itt aztán beváltottam. Húszezer forint van nálam... Leg­utóbb már olyan leveleket kaptunk Zsófi asszonytól, amelyek, hogyan is mond­jam... Védjegy és minőség A kereskedelempolitika eszközei A napokban zárta be ka­puit a nemzetközi védjegyki- li'iiitjs a BNV területén. Eb­ből az alkalomból kétnapos szakmai konferenciát rende­zett a Magyar Kereskedelmi Kamara, s jogi, gazdasági, esz­tétikai és nyelvészeti szekciók­ban vitatták meg a védjegyol­talom időszerű kérdéseit, a véd. jegy ele gazdasági jelentő­ségét, tervezésének művészeti szempontjait A sok hazai szakember mellett többek kö­zött a Philips, a CIBA, a müncheni Max Planck Inté­zet, a szovjet Találmányi Hi­vatal igazgatója is előadást tartott November közepén újabb szakmai összejövetelre került sor a marketingklub­ban, és ismét a védjegypali ti- ka volt a téma. Dr. Zakariás Egont, a Véd­jegy- és Csomagolási Bizott­ság titkárát kérdeztük: — Miért beszélünk ennyit mostanában a védjegyről? Tu­lajdonképpen mit kell tud­nunk róla? — A védjegy egy jel, ábra, hang vagy szín; olyan megje­lölés, amely akusztikai vagy vizuális hatás révén elősegíti a vásárlói döntéseket, a kivá­lasztást. Lehet szóösszetétel coca-cola), lehet szín (ben­zinkútnál a zöld a British Petrol, a sárga a Shell, a pi­ros az Áfor védő színjeié), I hang (a Magyar Hirdető szig­nálja például) — vagy ezek | kombinációja. Lényege az a szimbólum, amelyet a Talál­mányi Hivatalnál bejelentet­tek, lajstromoztattak, amely­nél; az oltalmát biztosították. — Kapcsolat a védjegy és a minőség között? — A védjegy hatásos keres­kedelmi eszköz, a vásárló megnyerését szolgálja, de mű­szaki hiba'kat nem hoz helyre; értéke a termék és szolgálta­tás minőségétől függ. A fo­gyasztóban bizalmat teremt, garantálja, hogy a ma megvá­sárolt épp olyan, mint amit korábban már megismert és megkedvelt. A védjegy állan­dó színvonalat garantál, tehát ha minőségromlással lejárat­ják, elveszti értékét, vonzását, végsősoron piacát. A második világháború idején például nem gyártották a Nivea véd­jegyű kozmetikumokat, mert nem tudták garantálni a már bevezetett minőséget, s nem akarták a Nivea védjeggyel a világon kivívott rangot lejá­ratni. — Tehát a védjegy gazdasá­gi előny a jogosítottnak? — És biztonság a fogyasztó­nak. Jótékony kölcsönhatással van egymásra a védjegy és a műszaki fejlesztés: jobbat le­het, kell, gyengébbet és Ma­sabbat tilos ... A védjegy gazdasági hatása nem rögtön jelentkezik, de sokáig tart — A világkiállítás az első voit a világon... — Dicséret illeti a rendező Hungexpót, hogy kereskede­lempolitikáink szakmai tekin­télyét ezzel is öregbítette. A külföldi elismerést jelzi, hogy mintegy száz ismert vállalat küldte el védjegyeit a buda­pesti kiállításra, s nagy tekin­télyű szakemberéi kértek le­hetőséget előadások tartására a konferencián. Sajnálatos, hogy néhány monopolhelyzet- ben levő hazai vállalat nem fordít figyelmet védjegyének propagálására. Pedig a világ­piacon — és egyre inkább bel­földön is — a kínálat konkur- renciája ezt megköveteli. — A védjegy ezek szerint stratégiai eszköz a vásárló megnyerésére... — Igen. Itt van például a Coca-Cola. Nálunk még nem volt kapható, de már ismerte az egész ország, s »nyitott« volt a fogyasztói piac. Am üt or árusítani kezdték, nem kellett megnyerés, meggyőzés: jött és győzött. A védjegy tehát nem­csak a piac stabilitását, ha­nem terjeszkedését is szolgál­ja. A hírközlés helÿzete az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának napirendjén A KGST-tagországok kor­mányközi megállapodásban rögzítették a közös hírközlő rendszer kiépítését, amely 1990-ig készül el és jelzi, hogy a hazai fejlesztés mellett a posta a nemzetközi együttmű­ködésben is egyre nagyobb szerepet játszik. Az országgyű­lés építési és közlekedési bi­zottságának pénteki ülésén Horn Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a Magyar Posta vezérigazga­tója számolt be a képviselők­nek az V. ötéves terv első három évének fejlesztési ered­ményeiről, valamint a köze­lebbi és a hosszú távú ter­vekről. Ismertette a Rádió "és a Televízió, valamint a táv­beszélőhálózat fejlesztésének, kiépítésének elképzeléseit. Többek között elmondotta: ami a telefonhelyzetet illeti, az európai átlagtól elmara­dunk. Aránytalan a meglevő állomások megoszlása is, hi­— Csak nem panaszkodott megint? Mert nem volt rá oka, az egyszer biztos — ve­tette közbe az elnök. — Panaszkodott is, meg elégedetlenkedett is. Több pénzt akart kapni, mint amennyit eddig küldtünk. Azt írta, hogy mi sokkal tarto­zunk neki: az életünkkel. És ezért, igazán nem sok az a pénz, amit kér... Tudja, ké­rem, mi már igencsak benne vagyunk a korban, és nem szeretnénk, ha a gyerekein­ket, az unokáinkat is azzal zaklatná majd valaki, hogy tartozásuk van. Olyan adós­ság, ami a mi kontónkat ter­heli, de nekik kell törleszte­niük. Az ilyen örökséget meg­eheti a fene... Ugye. egyet­ért velem? A tanácselnök szaporán bó­logatott. Hogy ezt most miért nem hallja rajta kívül más is?! Senki sem hiszi el majd neki, hogy ez az idegen ilyen képet festett a megboldogult­ról. Hogy egyáltalán van ilyen kép is. Egy egészen másmi­lyen Zsófi asszonyról, mint akit a falu megismert... — Hát így állunk — mond­ta maga elé, és nehezére esett az ausztráliai szemébe nézni. Megmagyarázhatatlan érzés lett rajta úrrá: mintha neki lenne szégyellni valója azért, amit Zsófi asszony tett De tényleg megtette-e? Ezt tet­te-e akkor, régen?... tfolytatjuk) szén a városok és községek nyolcmillió lakosára a főállo­másoknak mindössze 40 szá­zaléka jut Különösen kévés a telefon a mintegy ötmillió lakosnak otthont adó három­ezer községben. 1980-ig ter­ven felül 45 ezer új állomást adnak át s ezzel elsősorban az új budapesti, lakótelepek helyzetén javítanak. Befejező­dik Pécs, Szeged, Debrecen és Győr központhálózatának korszerűsítése is. A beszámolóban szó esett a távíró- és adatátvitelről, a rá­dió- és televízió-műsorszórás­ról. Ami ez utóbbit illeti: a már említett központi hírköz­lési rendszer mikrohullámú hálózatának kiépítése megkez­dődött s kiemelt cél az lnter- szputnyik űrtávközlési rend­szerbe való bekapcsolódás. A közvéleményt erőteljesen ér­deklő fejlesztésről szólva el­mondották: 1980-ban már a z ország területének 94 százalé­kán veheti a lakosság az URH műsort, és Magyarország terü­letének több mint 60 száza­lékán a jó minőségű hangot biztosító sztereoadást Folytatódik a televíziós má­sodik műsor gerincadó-hálóza­tának kiépítése, ám ha a fej­lesztés nem gyorsul, a követ­kező években a második adást továbbra is a kelleténél keve­sebben nézhetik. Piaci körkép A legolcsóbb: Marcali — Hogy a paprika? — Darabra vagy kilóra kér­di? — Ahogy olcsóbb... Vásárló volt a talpán, aki ki tudta számítani, hogy fo­rintért vegyen-e darabonként, vagy 20-ért kilónként. Aki igazán szépet akart, az 2— 2,50-ért darabonként válogat­hatott is. Tegnap a kaposvári hetipia­con meglepő módon újra több volt a gesztenye; igaz, 22 fo­rinton alul már sehol sem kínálták. Jó választék volt körtéből, 6—8 forintért, s volt bőven alma is: 4—5-ért ment az apraja, a javáért 10 forin­tot is kértek. A birs 8 forint volt kilónként, a naspolya né­hol kétszer annyi. Erre a dió 26-ért »csörgött«, arra meg a mogyoró 60-ért. A beiglikedvelőknek minden okuk megvan az örömre: má­kot a tavalyi ár feléért-har- madáért (35—10 forintért), dióbelet pedig ugyancsak ol­csóbban (80—90 forintért) ve­hetnek. Mandula már 30 fo­rintért is akadt. Még mindig drága viszont a sütni való tök: egy darab 4—6 forint. Csak nevében csemege már a szőlő, amelyért 10—12 forint is soknak látszott. Zöldségfélékből az évszak­hoz képest jó választék volt. A spenót csomója 2 forint, a sárgarépáé 3—5, a fejeská­poszta 3, a burgonya 4—5 fo­rintért kelt el. Egy helyen volt lencse, és előfordult fejtett bab is, az előbbi 33, az utóbbi 25 forint. A gombapiacra mindössze egy vállalkozó hozott komo­lyabb mennyiséget, de azt is •elkobozták«. A gombaszakér­tő szerint jódos csiperke volt, amelynek fogyasztása nem halálos ugyan, de kellemetlen mellékhatásokkal jár. A baromfipiacon zsarolták a vásárlókat. »Akinek kell, úgyis megfizeti, amit kérek« — vélekedett az egyik eladó. 100—120 forint volt egy pár csirke, 200 egy kacsa, 2 forint egy tojás. A szörnyűlködő vá­sárlók egyre-másra szállingóz­tak a csarnoki húsboltba — bontott csirkéért... A nagyatádi vásárlók drá­gának tartották saját piacu­kat, pedig Kaposvárról nézve néhány áru irigylésre méltóan olcsó. A mogyoró például 30 forint volt kilónként, a dió pedig 20. A pucolt dió is 20, sőt 30 forinttal olcsóbb volt a kaposvárinál. A zöldpaprika többnyire 14-ért kelt el. Nas­polya a megyeszékhelyi ár fe­léért volt kapható. Különle­gesség: a 12 forintos berke­nye. Valóban drága viszont a 12 forintos vöröshagyma és 15 forintos karfiol. Az alma és a körte ára hasonló volt a kaposvárihoz, a minősége azonban rosszabb. Szőlőből csak otellót és delovárit hoz­tak; reggel még 15-re tartot­ták, de aki késő délelőtt ért ki, már 8-ért is megvehette. Gesztenyéből kevés volt, — igaz, 18 forintért. Marcaliban sok minden ol­csóbb volt, mint az utóbbi hetekben, a kereslet mégsem élénkült. Csodák csodája 10 forintért akadt még kilónként paprika és paradicsom. Alma és körte is volt ötért. A bol­tokban hiánycikk a szőlő, így a szabadpiac 15—16 forintos árat is megengedhet magá­nak. A gesztenye viszont ol­csóbb volt a boltinál: csak 20 forint.

Next

/
Thumbnails
Contents