Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-15 / 269. szám

Bemutató pénteken Àdy-versek lázában Száz éve született Reinitz Béla Retnttz BSla neve, zenéje szorosan összefonódott Ady nevével és verseivel. (A kö­zönség azt sem vette tudomá­sul, a két zseni barátsága mindössze két évig tartott.) A századfordulón megszülető magyar kabaré egyik legere­detibb tehetsége éppen Ady verseinek megzenésítésével tűnt föl, bontakozott ki, in­dult útjára. Az 1908-ban megjelent má­sodik Ady-kötet — a Vér és arany — néhány versét zené- sítette meg elsőül Reinitz Bé­la. Kompozíciói hűek a vers szelleméhez. A Nagy Endre kabaréban tartott bemutatók után valóságos Ady—Reinitz divat virágzott ki, holott ad­dig kabaréban csak Atíy-pa- ródiákat adtak elő. Bölöni György Az igazi Ady című könyvében így ír erről: »A Három Holló asztala né­ha valóságos Ady-szeminá- riummá alakult át, ahol Rei­nitz Béla az előadó. Az Ady- verseket nála senki jobban nem érti és nem magyarázza. Míg ő, a zeneszerző eljutott odáig, hogy egy-egy vershez megkomponálja- a muzsikát, nemcsak a vers zeneiségével kellett megbirkóznia, hanen- értelmével is. Megtörtént, hogy észbontó vita indult meg valamelyik Ady-vers körül, mire Ady maga adta meg a kellő értelmezést. Reinitz azonban még Ady kezéből is kikapta a verset: — Maga nem érti ezt, aram! S ezzel rekedtes, bömbölő hangján ő kezdte a verset ol­vasni és magyarázni.-« »A bakfis Kabos Ilonka zongorája mellől, ahol Reinitz először játszotta el Ady da­lait és éjjeli kávéházak sze- paréiba zarándokló barátok köréből, már kint voltak a Reinitz-dalok Nagy Endre színpadának nagy nyilvános­sága előtt, és kezdtek megszó­lalni a vidéki matinék kon­certjein is. Az Ady-versek lázához a Reinitz-dalok láza járult, hogy országszerte ter­jesszék a költő népszerűségét. Maga Reinitz úgy járt és bömbölt pirkadó hajnalokig — Adyt vitatva, magyarázva, Adyért élve-halva, mint egy dervis, egy megszállót^ lélek, aki Ady verseiben találta fel az élet kövét, hirdetve, hogy csak Adyval lehet a népet a pusztából kivezetni.« A közös vidéki sikerek után budapesti irodalmi estre ké­szült Ady és Reinitz. De Ady időközben megismerkedett verseinek egy újabb zeneszer­zőjével, a gazdag amatőrrel, Beretvás Hugóval, aki anya­gi támogatást kínált az Ady- esthez. Így tartották meg az első Ady bemutatkozást a bu­dapesti közönség előtt — Rei­nitz nélkül. »Mindannyian rosszaltuk Adynak Reinitzzel szemben való baráti hűtlenségét — írja Bölöni. — A koncert készü­lődései alatt naponként hal­lottuk Reinitz kitöréseit De megbocsátok voltunk Adyval. így tett Reinitz legjobb barát­ja, Zuboly is. Csak maga, az Ady-igéktől megszállt Reinitz nem tudott engesztelődön« »Utolsó találkozása Adyval a Meteor kávéház márvány- asztalánál volt egyszer, haj­nal felé. Hárman voltunk csak, s Reinitz őrjöngve tett Adynak szemrehányást. Ady aki ugyancsak farkasszemet tudott nézni támadóival, Rei­nitz szitkos '''attakjait nem bírta. Legyengült volt Rei- nitzet csillapítani nekem sem sikerült, pedig már igazán csaknem ökölre mentem; Ady végül is sírógörcsös rohamot kapott.« Reinitz, a megcsalt barát, nem bocsátott meg és nem látta Adyt soha többé. De Ady verseiért továbbra is ra­jongott, és muzsikája még so­káig fölzengett Ady sorainak ihletésére. Reinitz Béla nemcsak zene­szerző, hanem éles látású ze­nekritikus, művészetpolitikus is volt. A Népszava, majd a Világ hasábjain jelentek meg zenekritikái, Bartók és Ko­dály jelentőségét korán fölis­merő, méltató írásai. Politikai, művészi hitvallása mindig a haladó eszmék szol­gálatába állította. 1918-ban, az őszirózsás forradalom napjai­ban a zenei ügyek kormány- biztosává nevezték ki; a Ta­nácsköztársaság az államosí­tott színházak ügyét bízta Reinitzre. E tevékenységéért emigrációba kényszerült Bécsben, majd Németország­ban élt — ahol nagy sikere­ket aratott munkásdalaival es Erich Mühsam haladó -hémet költő ironikus hangú versére szerzett forradalmi dalával, a Revoluzzerrel. Árnyak Harlem fölött című operáját is német színpadon mutatták be. A náci hatalomátvétel után Reinitz visszatért Magyaror­szágra. Hivatalosan hűvös tar­tózkodás fogadta. De itt vol­tak a barátok, a kiváló elő­adóművészek, akik újra mű­sorukra tűzték dalait. És Rei­nitz ismét föllépett, zongorá­zott, dalokat írt. Ady versei mellett József Attila, Arany, Petőfi, Vajda, Csokonai ver­seihez komponált zenét. Élete utolsó éveit a Szere­tet kórházban töltötte; ott is halt meg 1943-ban. K. M. Szeget szeggel E művet 1603-ban vagy 1604-ben írta Shakespeare. 1604. december 26-án tartot­ták a premiert — a királyi udvarban. A darab tárgyát a költő minden bizonnyal az olasz Cinthio elbeszélésgyűjtö­ményéből vette. A témát egyébként ötfelvonásos drá­mában George Whetstone is feldolgozta, 1578-ban. Amíg azonban a forrásművek első­sorban a történés bizonyos pi­káns elemeire helyezték a hangsúlyt, Shakespeare mora­lizálva igen keserű »vígjáté­kot; teremtett. Nem lehet véletlen, hogy a legnagyobb jelenkori rendezők közül Peter Brooktól Major Tamásig sok alkotót megka­pott a Szeget szeggel, s erő­próbaként színre vitte a mű­vet. Problematikája ugyanis mindig időszerű, tehát örök­érvényű: hogyan él a hata­lommal annak birtokosa. A hatalom ugyanis próbaköve az embernek. A shakespeare-i színmű hőse, Angelo, a bécsi herceg távollétében bebizo­nyíthatja, hogy méltó volt-e a bizalomra. Értelmezések soka­ságát hozták az újabb és újabb bemutatók. A kritika is nehezen birkózott meg a mű­vel; erényeit már a születése utáni században fölismerték, de »a tárgy természetében van valami eredeti bűn, ami nem engedi, hogy szívünk szerint szeressük« — ez volt a jellemző fogadtatására. Angliában nem is játszották Jelenet a próbáról. annyit, mint a kevésbé me­rev Franciaországban. Hazánkban először 1927. március 11-én mutatta be a Nemzeti. Greguss Ágost fordításában. A kaposvári Csiky Gergely Színház társu­lata Babarczy László irányí­tásával próbálja a darabot, Donáth Péter díszletében. Mészöly Dezső fordította újra magyarra Shakespeare-nek e művét. Ebben a fordításban — 1961-ben jelent meg elő­ször — hallhatjuk majd. S egy érdekesség: a Szeget szeg­gel nek magyar vonatkozásai is vannak. A Herceget, aki a hatalmat kedves emberére, A ngelóra bízza, Kun Vilmos játssza. Angelo, a helytartó, Rajhona Adám. Fontos szerep jut Tóth Évának, Bregyán Péternek, Kiss Istvánnak, Garay Jó­zsefnek, Balkay Gézának, Dánffy Sándornak, Mihályi Győzőnek, Gőz Isvtánnak és másoknak. A négyfelvonásos színmüvet a Csiky Gergely Színház társulata két részben játssza majd. Kiállítás az együttműködés jegyében Jól „debütált'’ a megyei művelődési központ Helyhiánnyal küszködve A közművelődés szempont­jából döntő fontosságú hatá­rozatot fogadott el tizenegy hónappal ezelőtt a Somogy megyei Tanács V. B. A lénye­ge : Kaposváron olyan — me­gyei hatáskörű — művelődé­si központot kell létrehozni, amelynek feladata a művelő­dési intézmények módszerta­ni segítése, a rendezvények tervezése és szervezése, a közművelődési dolgozók to­vábbképzési lehetqségeinek biztosítása, vagyis: a Jcultu- rális élet legnagyobb részte­rületének felügyelete és ösz- szehangolása. A határozat je­lentőségét fölösleges lenne méltatnunk, érdemes azon­ban megvizsgálni a végrehaj­tás mechanizmusát és az eredményeket, mert — úgy gondoljuk — az ésszerű kez­deményezések következetes megvalósításának példája itt- ptt még mindig az újdonság varázsával hat... Az első tanulság: egy élet­képes közösség a mostoha kö­rülmények — gyakran fetisi­zált — hatalmával is képes szembeszegülni. Az ifjú intéz­mény januárban az ifjúsági ház néhány helyiségében ka­pott »szükséglakást«; a mun­katársak azóta derűlátóan vi­selik el a szorongást, csak a drága pénzért vásárolt könyv- és filmállomány reagál egy- egy penészfolttal a falak és a levegő páratartalmára, meg a stúdió berendezései — köztük a képmagnó — szenvednek a lassú enyészettől. A tizenöt dolgozó — köztük kilenc szakalkalmazott, valamennyi képzett népművelő és peda­gógus — »debütálását« még­sem befolyásolták a rossz munkakörülmények. Nagy akarással és a megyei tanács­nak a tervezettnél nagyobb anyagi támogatásával fogtak a tavaszi járási művészeti szem­lék megszervezéséhez, s el­kezdték a versmondók, ama­tőrszínpadok, honismereti és népművészeti szakkörök, nép­tánccsoportok, öntevékeny képzőművészek, pávákörök, parasztkórusok, énekkarok szakmai-módszertani támoga­tását, a klubmozgalom segíté­sét. Tanfolyamokat szervez­tek a megyei bábcsoportok vezíetőinek, a néptáncoktatók­nak; és a kórusok irányítói­nak; »bábáskodtak« a páva- körök minősítő versenyeinek bölcsőjénél, fotósok kiállítá­sait juttatták el több nagy- és kisközségbe, Balatonszárszón létrehozták a versmondók tá­borát »Névjegyüket« azon­ban igazán csak az ősszel tették le a művészetek iránt érdeklődő közvélemény aszta­lára: teljes egészében ők ké­szítették el a dél-dunántúli művészeti hetek forgatóköny­vét, ők gondoskodtak a részt­vevők meghívásáról. Egyszó­val: a négy dél-dunántúli megye nagy tömegeket meg­mozgató találkozósorozata, a kiállítások, koncertek, nép- művészeti bemutatók és tudo­mányos tanácskozások valósá­gos dömpingje aligha valósul­hatott volna meg az ő közre­működésük nélkül. Értékes ki­adványok megjelentetését ké­szítik elő, amelyeket az araa- tőrmozgaíom szakmai »hono­sítására« szánnak. Pribojszky Mátyás nevezetes Citeraisko- lája már a nyomdában van. Ezekben a napokban pedig népi díszítőművészeti pályá­zat megszervezésén fáradoz­nak. Fáradtságot nem ismerve végzik módszertani tanácsadó munkájukat. Szoros kapcsola­tot hoztak létre a szomszéd megyék közművelődési irá­nyítóival, s így együtt nagy­szerű terveket kovácsoltak a jövő évre. Ha számításba vesszük, hogy ezt a sok mun­kát nem »dörzsölt«, a fogá­sokban jártas népművelők végezték, hanem olyan —zö­mében kezdő — fiatalok, akiknek életkora 27—28^ év, nem tagadhatjuk meg tőlük a »csillagos ötöst«. A körülmények változása csak a nyolcvanas évek má­sodik felében várható. A »bérlőtárs«, a Killián György Ifjúsági és Úttörőház elköltözése után az MTESZ kapja meg az épületet, amely itt — indokolt és feltétlenül rokonszenves törekvéssel — a megye műszaki értelmiségé­nek központját szeretné lét- —■—-~i a '-«»művelődési in­tézmény helyiségeinek száma — a tervek szerint — tovább csökken, mégpedig olyannyi­ra, hogy a működés csaknem lehetetlenné válik. A hely­hiánnyal küszködő kulturális létesítmények listájára tehát — a múzeum, a képtár, a.ze­neiskola, az iskolák, az óvo­dák után — újabb nevet kell fölímunk. Természetesen ide­iglenesen! Lengyel András Mar két évvel ezelőtt is jól sikerült a Szovjetunió buda­pesti kereskedelmi képvisele­tének prospek tusikiállítása. Több olyan technikai eszközt, berendezést ismertek meg az érdeklődők, amelyek addig nem kerültek közel hozzájuk. Köztudott, hogy a magyar kereskedelemnek a Szovjet­unió a legjelentősebb partne­re. A Szovjetunió vásárolja meg tőlünk az autóbuszok több mint hetven százalékát, a motorvonatok felét, a ha­jók és úszódaruk csaknem ki­lencven százalékát. A gyógy­szereknek mintegy harminc százaléka kerül a Szovjetunió kórházaiba, patikáiba; hír­adástechnikai és műszeripa­runk gyártási profilját a szov­jet megrendelések alakították ki, s a termékek nagyobb ré­sze is szovjet exportra kerül. Mindez tegnap délelőtt hangzott el Kaposváron, a Killián György Ifjúsági ésüt- törő-művelödési Központban Szakonyi Gyulának, az MTESZ Somogy megyei Szervezete titkárának megnyitó beszédé­ben. Szakönyi Gyula a to­vábbiakban elmondta, hogy a Zsiguli, illetve a Lada prog­ramba való magyar bedolgo­zás eredményes; Somogy vál­lalatai közül is mind többen termelnek szovjet exportra. Ezek az áruk részei a szov­jet—magyar árucsere-forga­lomnak. Tegnap ismét egy szovjet prospektus- és katalóguskiál­lítást nyitottak meg Kapos­váron, abban bízva, hogy olyan gépek megismerésére ad mó­dot, amelyek segítik a to­vábbi eredményes együttmű­ködést. Nyíkokij Andrejevics Ko- valjov, a Szovjetunió keres­kedelmi képviseletének he­lyettes vezetője nyitotta meg a kiállítást. A kiállítás első vendégei — megyénk különfé­le vállalatainak igazgatói — olyan filmvetítésen is részt vettek, amely a Szovjetunió életébe adott betekintést. Délután a szovjet vendég a Finommechanikai Vállalat 3. számú — kaposvári — gyárá­ba látogatott, ahol a moszk­vai olimpiára készítenek hir- közlőláncokat. HERNESZ FERENC A Kiagyalók Látta maga előtt, amint a ■égi jegyzŐ6égi épületben az izvegy egy pádon ül Telekes Menyhérttel, az egyik legmó- iosabb gazdával. Arra vár­nak, hogy aláírják az adás­vételi szerződést. Telekes Menyhért bátyja ugyanis meghalt a fronton, agglegény­ként lakta a házát, még a be­vonulás előtt, s most, hogy a halálhír óta évek teltek el és megtörtént a holttá nyilvání­tás, Menyhért árulni kezdte a bátyja házát. Bartafalvyné valahogyan megtudta ezt, s az egyik napon beállított Te- lekesékhez. Gyors vétel volt, nem sokat alkudoztak — erre is emlékezett az elnök. A porta ugyan nem volt rendezettnek mondható, de ezen a faluban senki sem üt­között meg, hiszen a gazda régen magára hagyta, a test­vére meg csak akkor kassái ta le a gazt az udvaron, ha az már embemyi magasságú volt. Az a kép is megjelent előt­te, amikor a Közi Molnár az embereivel kicserélte a törött cserepeket a háztetőn, a lóis­tállót disznóóllá alakította, és II. A szép, nagy ház nem il­lett ennek az utcasornak a végére. Az ötvenes évek ele­jén újították fel, s most a csupa apró lakóépület után szinte kirítt a környezetéből a Bartafalvyné háza: a pala­tetőt, a redőnyös ablakokat még a három sudár fenyő se takarta el, mely a járda mel­lett feszített. A kerítés tövé­ben keskeny patak medre hú­zódott, ennek a túlpartján állt a ragyás falu pálinkafőző. Öszvégeken és télen messze vitte innen a szél a gyü­mölcscefre meg a törköly sza­gát. Ezenkívül a duhaj nóta­szó adta tudtára Zsófi asz- szonynak a hideg estéken, hogy odaát elkezdődött a fő­zés... Nyár lévén most üresen kongtak a pálinkafőzőben a rézüstök, s fülledt meleg te­lepedett a vidékre. Bartafalvyné portáján né­hány öregasszony ógyelgett. Az egyik körtét szedett a fa alól. fekete köténybe. Megmosdatták, felöltöztet­ték Zsófi asszonyt, s közben össze is* szólalkoztak. Egyi­kük ugyanis kicsiny, gipszfe- születet hozott, rajta a tövis­koszorús Krisztussal, és bele- kényszerítette Zsófi asszony összekulcsolt kezeibe, a cson­tos ujjak merev fonatába Ezen ütköztek meg a többi­ek: azt állították, hogy a ha­lott nem volt római katoli­kus, nem dukál neki a föl­szentelt kereszt. A »tettes« végső és döntő érve az volt, hogy vannak a római katoli­kuson kívül más vallások is, ahol a keresztet imádják, s lehet, hogy Zsófi asszony is azokból a nyájakból való. De ha mégsem, majd a túlvilági ítélőszék dönt a hovatartozás felől; őket sem itt, sem pedig odaát nem érheti vád ... Dolga végeztével ki haza­sietett, ki az >udvaron, az épü­letek körül meg a gyümölcs­fák alatt téblábolt. A halottat kivitte a téesz kocsija a ra­vatalozóba. Néhai Bartafalvy Ákosné házának egyik hűvös szobájá­ban a tanácselnök, a falufe­lelős rendőr meg a hivatal- segéd hajolt az asztal fölé. Kis idő múlva megérkezett a kör­zeti orvos. — No, látom megtaláltátok — mondta a doktor. Táskáját a heverőre tette. A puha mű­szőrme huzat besüppedt alat­ta. A hivatalsegéd helyet szo­rított neki a fal mellé állított asztalnál, s változatlan érdek­lődéssel lesett a papírba, amit épp a tanácselnök olvasott. — Tyű, de furcsa dolgok vannak ezekben a levelek­ben ! — fordult most az or­vos felé a jólértesültek büsz­keségével. A hivatalsegéd szavaiból ki- sejlett, hogy az elnök nem az első levelet tartja a kezében, azok közül, amelyek a fém­kazettában voltak... (Folytatjuk) Somogyi Néplap Zsófi asszony ott állt a jár dán, csípőre tett kézzel szem­lélve a kőműves meg a culá- gerek munkáját. Közel járha­tott az ötvenhez, de a férfi szem jó negyvenesnek nézhet­te... — Jól tartotta magát — mondta az elnök. A hivatalsegéd ezzel a há rom .szóval nem tudott soka kezdeni. Így aztán félresike rült a megerősítés: — Hát, ami azt illeti, nen mindenki éri meg olya egészségben a hetvennyolcai mint a Zsófi asszony, az biz tos. Az elnöknek nem volt ide je rá, hogy bosszankodjon. I vébétitkár a családjával né hány napja indult turistaútr Jugoszláviába, a párttitkar Balatonnál üdül... Nincs má hátra: neki kell döntenie. H csak az özvegy nem rendel kezett még életében minder ról, mert akkor az leves: válláról a gondot. De ehhe ; látnia kell a hagyatékot. Am: a hivatalsegéd is említett; i hátrahagyott papírokat...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents