Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-02 / 259. szám

AMERIKAI LEVÉL A lassú remények háza New York. Milyen kicsi a világ! — kiáltunk fel egy- egy váratlan találkozáskor. De, hogy tényleg mennyire kicsi tud lenni, azt itt ta­pasztaltam az ENSZ épüle­tében, a közgyűlési terem melletti társalgóban. A mintegy húsz méter hosszú, tíz méter széles terem zöld szőnyegén és az üvegaszta­lok köré állított fehér bőr­fotelokban egymást váltják a világ minden részének küldöttei. A közgyűlési terem felőli oldalon éppen az ENSZ leg- legifjabb, 149. tagállamának, a Vietnami Szocialista Köz­társaságnak a küldöttei be­szélgetnek. Köszöntőm őket, köztük több régi ismerőst. Beszélgetünk arról, hogy a sárga csillagos vörös lobo­gó felvonása az ENSZ épü­lete előtt, a vietnami nép küldötteinek jelenléte az ülésteremben, az egyik tör­ténelmi igazságtalanság jó- vátevését jelenti. A vietna­mi külügyminiszter emlé­keztet rá, hogy Vietnam a 33 éve létrehozott ENSZ alapító tagja is lehetett vol­na, de ezt a gyarmatosítók, majd az imperialista agresz- ■ szórók elleni háború meg­akadályozta. Győzni kellett a régi és az új gyarmato­sítók, majd a Biztonsági Tanácsban háromszor al­kalmazott amerikai vétó ellen, hogy a vietnami nép elfoglalhassa méltó helyét a világszervezetben. A szocialista országok küldöttei — köztük a ma­gyarok — magánbeszélgeté­sek során és hivatalos be­szédeikben is hangsúlyoz­ták, hogy az ENSZ-tagok gyorsan növekvő száma (ma háromszorosa az alapító tagok számának) annak a rendkívül pozitív változás­nak az eredménye, mely a népek függetlenségi harca nyomán végbement a világ­ban. Az a tény, hogy a né­pek küldötteiket csak az­után küldhették és küldhe­tik az ENSZ-be, amikor már nemzeti függetlenséget nyertek a gyarmatosítók el­leni felszabadító harcban, önmagában megdönthetet­len politikai igazságot mond ki. Ezt az igazságot támasz­totta alá az Egyesült Ál­lamok egyik előző delegá­cióvezetője, Moynihan is, amikor a fejlődő országok küldötteinek — az Egyesült Államoknak nem kedvező szavazata után a »többség zsarnokságával« vádolta a közgyűlést. E vád alapja a világ pozitív változása, amelynek nyomán összetört az egykori amerikai szava­zógépezet, és kialakult az új töltetű politika, amely megnövelte az ENSZ hatás­fokát. Még a további progra­mokról beszélgetünk, ami­kor egy hölgy vezetésével kisebb csoport érkezik a vietnami delegációhoz. Át­engedem a helyet, s meg­kérdezem a csoport egyik tagjától, melyik országot képviselik. Svédországot, ő a külügyminiszter-asszony. Beszélgetésünk témája — rövidre fogva — a múlt, hiszen emlékezetes, hogy Svédország igen pozitív sze­repet játszott a vietnami- háború-ellenes nemzetközi mozgalomban, s a bővebb­re fogott téma: a jövő. A jövő a témája a szom­széd asztalnál folyó beszél­getésnek is. David Owen angol külügyminiszter afri­kai küldöttekkel beszélget, mint mondják: el szeretné adni a dél-afrikai többségi rendszerekre vonatkozó kö­zös angol—amerikai tervet. A terv lényege a feltartóz­tathatatlan felszabadító mozgalom lassítása, olyan rendszerek létrehozása, amelyeken keresztül az im­perialista hatalmak bizto­síthatják befolyásukat, be- ektetetl doUármilliárdjaik lyereséges megóvását. A lél-afrikai felszabadító har­cok heve, az afrikai kül­döttségek és az őket támo­gató szocialista országok álláspontja nem sok sikert ígér az újgyarmatosítóknak. A New Yorkba érkezett Jo­shua Nlcomo rhodesiai fe­kete vezető álláspontját ki­fejtve közölte: reméli, az, ENSZ nem az angol—ame­rikai tervet, hanem a rho­desiai nép többségének ér­dekeit támogatja. A delegátusok, külügy­miniszterek sűrűjében föl­fedezem Andreas Jacovides nagykövetet, a ciprusi ENSZ-küldöttség helyettes vezetőjét. Mint mondja, tar­solyában már több meg nem valósult ENSZ-határozattal, ismét reménykedik, mert ez a lassan megvalósuló re­mények háza. Jacovides nagykövet az idén abban reménykedik, hogy a sok­fajta politikai nyomás ha­tására a török csapatok el­hagyják Ciprust, és a kis szigetország területileg újra egységes, szuverén, függet­len, el nem kötelezett állam marad. Nem kell messze mennem, hogy más orszá­gok, más népek képviselői­vel találkozzam. A sarok­ban alacsony, zömök, ősz hajú, nyírott szakállú em­ber telefonál, Zehdi Labib Terzi, a Palesztin Felsza- badítási Szervezet megfi­gyelő csoportjának vezetője. Amíg megteszem a köztünk levő néhány méteres távol­ságot, több külügyminisz­terrel kereszteződik utam. Igazán kicsire zsugoro­dott a világ... De ha az ember végigné­zi a közgyűlés több mint 120 pontból álló napirend­jét, bizony a témák több­sége már «messziről vissza­köszön«, olyan ismerős, olyan régi. Lehangoló látni a politikai zsákutcák hosszú sorát. Sajnos, ide tartoznak a leszereléssel, a fegyver­kezés korlátozásával kap­csolatos kérdések is. Bár némi reményre jogosítja a békeszerető embereket, hogy az utóbbi hetekben az ENSZ-en kívüli szovjet— amerikai tárgyalások ered­ményeként újabb haladás történt az új SALT-egyez- mény megkötése felé vezető göröngyös úton. Ezt határozottan jó jel­nek tekinti mindenki az ENSZ-közgyűlés ülésszaká­nak első szakaszában. A le­szerelés ügyéért, a világ évi 350 milliárd dolláros fegyverkezési kiadásainak csökkentéséért, egy béké­sebb világ megteremté­séért őszintén tevékenyke­dő küldöttek örömmel üd- vözlik a szovjet—amerikai álláspontok közeledését egy új egyezmény megköté­sére a stratégiai nukleáris fegyverkezés korlátozásá­nak kérdésében. A délelőtti ülésszak vé­gén a delegációk tagjai tó­dulnak az étterembe, ahol a tagországok konyhaművé­szetéből összeállított, napon­ta változó menük mellett állandóan az itallapon van kétfajta magyar bor: a bi­kavér és a szürkebarát. Olyan régen tartják magu­kat az itallap.on, mint a legmakacsabb nemzetközi problémáic az ENSZ napi­rendjén. . A különbség az, hogy a magyar borok köz- kivánatra, a teljes egyetér­tés jegyében maradnak évek óta az itallapon, és senki nem akarja sem békés, sem erőszakos úton levenni onnan őket. Hogy mennyivel kelle­mesebb a »magyar kérdés­ma az ENSZ-ben, mint jó néhány évvel ezelőtt volt, azt nemcsak jó szereplé­sünk, boraink jelenléte, ha­nem egy gyönyörű herendi porcelánváza is hirdeti. A i'áza egyik oldalcin a Ma­gyar Népköztársaság címere és parlamentje, a másik oldalon az ENSZ épülete és címere található csodálatos színekkel a porcelánba rög­zítve. A magyar munkások büszkék lehetnek a már há­rom éve a II. emeleti folyo­sót díszítő vázára. Kovács István A második vonalban Félidejéhez érkezett a répa feldolgozása a Kaposvári Cu­korgyárban. Szeptember ele­jétől három műszakban folyik a cukorfőzés, a csomagolás, az ott dolgozóik számára azóta nincs ünnep, vasárnap. Min­dennapjaikról gyakran beszá­molunk, mellettük azonban ott vannak azok is, akiknek a munkája nem látványos, és akkor kifogástalan, ha észre­vétlenül a háttérben marad­nak. Mégis: ha ők nem lenné­nek a helyükön, megbénulna a gyár élete. A nyersgyár egyik gépe mellől hívják el Halász Béla tmk-lakatost. Hat munkatár­sával együtt az üzemrész gé­pelt ellenőrzi, javítja. Ha a szükség úgy hozza, a gyár egész területén »»bevethetik-« őket. Ahogy a róluk' kialakult szólás tartja: a pincétől a padlásig, a sántosi vízműtől a Hársfa utcai olajtárolóig tart a munkaterületük. — Feladataink zömét nyá­ron végezzük el, akkor van­nak a nagy karbantartások — mondja. — Mégis ilyenkor, kampány közben több a dol­gunk. Hiába a legalaposabb felújítás, gépeink egy része ki­öregedett, a folyamatos üzem nagyon próbára teszi mind­egyiket Állandóan készenlét­ben kell állnunk, hogy a leg­csekélyebb üzemzavar esetén is azonnal a helyszínen lehes­sünk. 12 éve itt dolgosom, ta­pasztalatból tudom, hogy a szezon vége felé egyre több hiiba jön elő. Ezen úgy segí­tünk, hogy az erős kopásnak kitett fődarabokat »»félidő­ben-» kicseréljük, még mielőtt alkatrésztörés miatt használ­hatatlanná válna az egész be­rendezés. Nyáron kényelmesebb, té­len gyorsabb, de mindig ala­pos munkát kell végezniük. Hogy melyiket szeretik job­ban? Mindnyájan vallják: a kampány idején válik el iga­zán, ki az igazi szakember, ki az, aki váratlan helyzetekben is föltalálja magát. Meg az­tán, ahogy Halász Béla mondta: »»pénzből élünk, s ilyenkor jár a műszakpótlék, kapjuk a prémiumot. Megfize­tik, ha ráhajtunk«. Nem is marad tovább; — Elnézést. Elindulunk a Kapós-partra, egy átemelőszi­vattyút kell sürgősen kicserél­nünk. A hatvanadflr évet tölti a gyárban Gász Ferenc nyugdí­jas cukorfőző mester. 11 éve hagyta abba a munkát, de az óta is minden évben ott talál­ható a gépek mellett. A szep­temberi indulás előtt már nyugtalan, alig várja, hogy a kéményből fölszálló füstfelhő jelezze a kampány kezdetét. Számára a gyár nemcsak a munkát jelenti, hanem az éle­tet is. — Hetvenegy éves vagyok, de ha otthon kellene marad­nom, beteg lennék. Ezért örül­tem, amikor a gyár vezetői szóltak, hogy ezután is szíve­sen ]átaak idebent. Gyakran jönnek tanácsot kérni, még az üzemvezetők is. Hiába, jó az öreg a háznál, nem nélkülöz­hetik a tapasztal ataiimat. A fiatalpk meg arrói érdeklőd­nek, milyen körülmények kö­zött dolgoztunk régen. Szíve­sen forgolódom közöttük, úgy érzem, ilyenkor magam is megfiatalodom. — Az idős mesterek gyak­ran hangoztatják, hogy ma­napság nincs olyan munka­tempó, mint régen. Valóban így van? — Hát kérem, van benne igazság. Akik ma bejönnek a műszakba, előbb megnézik az újságot, kényelmesen mégreg­geliznek, elszívnak egy ciga­rettát, és csak azután kezde­nek el dolgozni. Régen ilyen nem volt. Persze a nagy több­ség nem ilyen. Becsületesen végzik a munkájukat Feri bácsi most a mokka­üzem gépeire ügyel. Kézbe veszi az olajoskannát, és el­lenőrző körútra indul. A biz­tonságos üzemeléshez a rend­szeres karbantartás elenged­hetetlen, és: »akár cukorfőző, akár karbantartó az ember, a munkáját tisztességesen el kell látnia«. A cukorgyár több mint hat­van gépkocsija és munkagépe közül mindössze egy teher­autó áll a szeptemberben át­adott új javítóműhelyben. Szerelőt is alig látni: hajnal­tól napestig járják a vidéket. Alig végeznek valahol, máris indulnak tovább. — Most minden javítás sür­gős, »postamunka« — mondja Szabó György, a javítóműhely vezetője. Nem tudja folytatni, mert csöng a telefon. Szigetvár van a vonalban. A műhelykocsinak küld utasítást. — Sanyikéin, ha a szerelőik végeztek a ja­vítással, azonnal induljanak tovább Drávátokra. Lerobbant a Volvo, nem tudják folytatni a vagonrakást. Jelezzék, ha elindultak. Köszönöm. — Hát így dolgozunk mos» tanában — fordul ismét fe­lém. — Megterhelő munka ez mindegyikünknek, de menni kell, különben megáll a tudo­mány. Dé! múlt néhány perccel, utunk az ebédlő mellett visz el. Bekukkantunk. A máskor zsúfolt asztalok mellett most kevesen ülnek, pedig finom a mai mehü: palócleves és bukta. — Tizenkettőtől fél háromig ebédeltetünk, mindenki akkor jön, amikor az ideje engedi. — tájékoztat Bodor Györgyné, a konyha vezetője. — Tizen-, ketten főzünk h’atszáz sze­mélyre, a létszám nyáron sem változik jelentősen, mert ak- ko» sok a más vállalattól ér­kező vendégünk. Ha nem tud­nánk, hogy mikor kezdődik a kampány, az étkezők létszá­mából bizony nem nagyon vennénk észre. Azt viszont annál inkább, ha egyikünk szabadságra megy. Nálunk mindig sok a munka, ráadásul elég szűkösen vagyunk: a ter­vezett létszámnak a kétszere­sét étkeztetjük. — Ügy érzi talán, hogy a r"ár vezetői egy kicsit megfe­ledkeztek magukról ? Tiltakozik. — Szó sincs róla! Készen vannak az új konyha tervei, a pénz is megvolna rá, csak éppen a kivitelező hiányzik. Addig mi lesz? Természetesen dolgozunk tovább. Olyan embereket kerestünk, akiknek a munkája nem kap­csolódik közvetlenül a cukor­gyártáshoz. Aztán kiderült, bár nem ők állnak a reflek­torfényben, az első vonalban, az ő helytállásuk is nélkülöz­hetetlen ahhoz, hogy a sáros réoahalmazbói hófehér cukor legyen. L. J. Hasznosítják a tudományos kutatók tapasztalatait A Magyar Tudományo« Aka­démia pécsi akadémiai bizott­ságának gazdasági-jogi szak- bizottsága a napokban ülést tartott Kaposváron. Dr. Biha­ri Ottó Állami-díjas akadé­mikustól kértünk tájékozta­tást az ülés céljáról és a ter­vekről. — Eddig nem volt eléggé rendszeres és tervszerű a kapcsolatunk Somoggyal. Sze­retnénk ezen változtatni, ‘se­gítséget nyújtani a somogyi tudományos kutatómunká­hoz. A szakbizottsági ülést megelőzően erről tárgyaltunk Varga Péterrel, a megyei pártbizottság első titkárával és Böhm Józseffel, a megyei tanács elnökével. Ismertettem terveinket, céljainkat. Ezekkel egyetértettek. Hamarosan megállapodást írunk alá. Ez részletezi majd a közelebbi és a távolabbi terveket. Az Akadémiának nyolc szakbizottsága tevékenykedik Pécsen. Sajnos ezekben kevés somogyit, összesen tízet ta­lálhatunk. Egy-egy szakbi­zottságba szeretnénk 3—4 so­mogyi kutatót is bevonni; fő­ként olyanokat, akiknek már megvan a kandidátusi foko­zatuk. A Kaposvári Mezőgaz­dasági Főiskola több tanárát kívánjuk bevonni az agrártu­dományi szakbizottság mun­kájába, a gazdasági-jogi és a környezetvédelmi szakbizott­ságba pedig más területen dolgozókat. — Milyen Ifisz az együtt­működés a gyakorlatban? A tanács segítségével épülnek a boltok ABG-gyűrű Kaposváron Lassan megvalósul az »ABC-gyürü« Kaposváron : a megyeszékhely peremterüle­tein élő emberek alapvető cikkekkel való ellátása érde­kében fejlesztési programot dolgozott ki — a városi ta­náccsal közösen — a Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartá­si- és Vegyiáru Kiskereske­delmi Vállalat. Ennek az -ABC-gyűrűnek« az utolsó előtti tagját éppen ezekben a napokban rendezik be a Gor­kij utcában. Az építkezés be­fejezése után — a közeljövő­ben — az Egyenesi úton is hozzá látnak egy kis ABC építéséhez, az itt élő emberek ellátásának javítása érdeké­ben. A Somogy megyei Élelmi­szer-, Háztartási- és Vegyi­áru Kiskereskedelmi Vállalat a megyeszékhelyen kívül az idén több boltot nyitott a járási székhelyeken : Siófok Foki-hegyi lakótelepén egy szövetkezeti ház földszintjén alakították ki az üzletet. Bar­cson a Dráva-hídra vezető út mentén forfa-elemekből épí­tették fel az ABC-t. A közel­múltban a Kinizsi lakótelep ellátását szolgáló boltot is korszerűsítették Kaposváron. Hamarosan kávészalont nyit­nak Nagyatádon. A felsorolás után indokolt a kérdés: hónnap telik a vál­lalatnak ennyi új beruházás­ra? Jovánczai József főkönyve­lő ezt mondja: — Ügy spórolunk a pénzzel ahogyan csak lehet. A megol­dások közül mindig megke­ressük a lehető legolcsóbbat. Azt, amelyik megfelel a cél­nak, de nélkülöz minden »lu­xust«. Beruházásaink megva­lósításában jelentős szerepe van a tanácsoknak. Min­denütt — ahol új üzletet nyi­tunk — tanácsi támogatást is kapunk: Kaposváron, Sióto­kon és Barcson például köz­művesített telket bocsátottak rendelkezésünkre. A megyei tanácstól öt millió forint hi­telt kaptunk: ezt akkor fizet­jük majd vissza, ha már »be­állnak« az új egységek. A vállalat tavaly több mint húsz millió forintot költött beruházásokra. Ebben az év­ben is túlhaladja a beruházá­sok értéke a tíz millió forin­tot. A jövő évi tervek között szerepel — egyebek között — egy 1100 négyzetméter alapte­rületű ABC építése a siófoki vásárcsarnokban. Csak az épü­let elemeit készítő dombóvá­ri szövetkezettől függ, hogy a nyárra Igáiban megnyitják-e a 150 négyzetméter alapterü­letű új boltjukat. Kaposváron a Dimitrov utcában — vár­hatóan a jövő év végére ké­szül el — egy ABC-áruházuk. 1980-ban pedig a megyeszék­hely Béke—Füredi lakótele­pén a Kanizsa utca felőli ol­dalon építenek egy ABC-t tanbolttal együtt. — A régi üzleteink jelentős részét nem lehet korszerűsí­teni. Ezek az apró boltok áz államosításkor kerültek hoz­zánk, s a helyszűke ma is meghatározó — mondta' Ko­vács Lajos, a vállalat igazga­tója. — Ha korszerű kereske­delmi formákat akarunk be­vezetni, akkor először új bol­tot kell építeni. Ezekben vi­szont megvalósítjuk azokat a megoldási javaslatokat, szer­vezési elveket, amelyek köny- nyebbé teszik az itt dolgozók munkáját, gyorsabba a vásár­lást. — A maihoz hasonló ta­nácskozásokat a jövőben rendszeresen tartanak szak­bizottságaink Somogybán. Az itteni szakemberek, kutatók pedig részt vesznek a pécsi üléseken. A tudományos ku­tatómunka már bevált bara­nyai tapasztalatait készsége­sen bocsátjuk Somogy rendel­kezésére. Azt is tervezzük, hogy egy-egy terület fejlesz­tése érdekében a Somogy me­gyei Tanács és a pécsi aka­démiai bizottság közösen pá­lyázatokat hirdet. Egy-egy it­teni tanácskozásra, konzultá­cióra neves szakembereket küldünk. — Figyelembe vettek-e ter­veik elkészítésénél Somogy adottságait? — Igen. Ismerjük az itteni tudományos kutatómunkát, különösen az agrártudomá­nyok területén elért eredmé­nyeket. Az a javaslatunk, hogy a Kaposvári Mezőgaz­dasági Főiskolán legyen az ag­rártudományi kutatás dél­dunántúli központja. Olyan célokra szeretnénk irányítani a kutatók figyelmét, amelyek beilleszkednek az országos el­képzelésekbe. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolára var még az a feladat is, hogy se­gítsen a mezőgazdasági terü­leten a tudományos kutatás­sal foglalkozó szakemberek utánpótlásában. — Mi a legelső feladat? — Felmérni Somogybán a tudományos kutatómunka helyzetét. Megállapítani, hogy kik folytatnak ilyen te­vékenységet* és segítséget nyújtani nekik. Meg kell ál­lapítani azt is, hogy valami­lyen területen kiket lehel be­vonni ebbe a fontos munká­ba. Az eredményes tevékeny­ség érdekében szükség van a tudományos kutajás fejleszté­sével foglalkozó tervre. A pé­csi szakbizottság ennek elké­szítésében segítséget nyújt So­mogynak. A kutatómunkával foglalkozókat meg kell bízni feladattal, és munkájuk ered­ményeit hasznosítani Somogy fejlődése érdekében —» fe­jezte be nyilatkozatát dr. Bi­hari Ottó professzor. S*. U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents