Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-13 / 242. szám

Minden negyedik középiskolás — ingázó Minden negyedik középisko­lás ingázó, erről tanúskodnak a statisztikák. A bejáró gim­náziumi és szakközépiskolai tanulók száma — amely meg­haladja a 48 ezret — az utób­bi tíz évben nem változott lényegesen a demográfiai hul­lámzás, s ezzel összefüggésben a középiskolások számának niémi csökkenése miatt azon­ban arányúik növekedett Sok közöttük a fizikai dolgozók gyermeke. Az Oktatási Mi­nisztérium 104 középfokú tan­intézményében vizsgálta meg helyzetüket, utazási körülmé­nyeiket, otthoni és iskolai ta­nulási lehetőségeiket. A többi között 39 gimnáziumban, 19 szakközépiskolában és 27 szakmunkásképző intézmény­ben tájékozódott, és mintegy 1800 középiskolástól kérdőíven is választ kért. A fölmérés is igazolta: a naponkénti utazás az iskola és a lakóhely között jelentősen igénybe veszi a tanulóikat. A megkérdezettek túlnyomó többsége 30 kilométernél rövi- debb távolságról utazik, csak­nem 10 százalékuk viszont en­nél messzebb lakik. A legtöbb bejáró naponta másfél-két órát utazik. A tanulók egy ré­sze már fáradtan ér be reggel az iskolába, s ez főleg az első óra teljesiíibményén érzékelhe­tő. Általában kevesebb idejűit jut az ingázóknak az olvasás­ra, a művelődésre és a tanu­lásra is. Gyakran előfordul ezért, hogy tanulmányi ered­ményük gyengébb, illetve tő­lük az átlagosnál nagyobb erőfeszítést igényel az azonos képességű, helyben lakó tanu­lókéhoz hasonló eredmény el­érése. Utazás közben a kö­rülmények rendszerint ■ nem teszik lehetővé a művelődést, a tanulást.-Az iskolák egy részében igyekeznek az ingázó diákok sajátos helyzetét figyelembe venni. Biztosítják számukra a menzát, a tanulószobát, nern egyszer külön is segítik a ta­nulásukat. Felkarolásuk leghatéko­nyabb eszköze a kollégiumi elhelyezés lenne. A megkérde­zettek többsége azonban ati- .kor sem venné igénybe a kol- légiumj elhelyezést, ha arra lehetőség nyílna. Pályázat v kíillöldi ösztöndíjra Űjra kezdődik a jelentkezés az európai szocialista orszá­gok egyetemeü-e, főiskoláira. Az Oktatási Minisztérium tá­jékoztatója szerint pályázhat­nak az ösztöndíjra azok a nőt­len, illetve hajadon magyar állampolgárságú fiatalok, akik az idén fejezik be a középis­kola IV. osztályát, vagy elő­felvételi nyertek a jövő tan­évre valamelyik magyar fel­sőoktatási intézménybe, illet­ve első évesként tanulnak az egyetemeken és a főiskolá­kon. Ezenkívül azok az érett­ségizett dolgozó fiatalok is jelentkezhetnek, akik az év végéig nem töltik be 25. élet­évüket. A pályázati kiírással egy­idejűleg megjelent a »Pályá­zati felhívás külföldi ösztön­díjra az 1979—80-as és az 1980—81-es tanévre« cimű fü­zet, amely a választható sza­kokat, a pályázat módját, a felvételi vizsgák időpontját, témaköreit, s a külföldi ösz­töndíj elnyerésének feltételeit is tartalmazza. A füzetet Bu­dapesten a Múzeum körúti Pedagógus Könyvesboltban és a Deák Ferenc utcai Móricz Zsigmond könyvesboltban, vi­déken pedig a kijelölt köny­vesboltokban árusítják. A boltok címéről a középiskolák igazgatói adnak tájékoztatást. A jelentkezési lapot az ér­deklődők a középiskolákban és a Nemzetközi Előkészítő Intézet külföldi diákok osztá­lyán — Budapest, XI. Zsom­bolyai út 3. — szerezhetik be. Jelentkezési határidő: 1978. december. Tanítók a közművelődésben Gulyás Józseffel, a tanító­képző főiskola közművelődési tanszékének vezetőjével be­szélgettünk a megyei műve­lődésügyi osztály és a képző szükségszerű együttműködé­séről. A főiskolán négyszáz hall­gató vesz részt a népműve­lési és a könyvtárosi képzés­ben. Szekszárdion is folyik ilyen tevékenység. Tavaly vég­zett az első olyan évfolyam, amelynek hallgatói közül szá­zan kaptak népművelői, illet­ve könyvtárosi oklevelet a diploma mellé. — Az oktatók a hallgatók képzése mellett kutatási fel­adatokat is ellátnak. Az együttműködésben nyilván ezt is kamatoztatni kívánják. — A közművelődés elméleti kutatása alapvető feladataink közé tartozik. A korszerű köz­művelődés nem nélkülözheti a tudományos alapokat. Az Akadémia nyolcadik számú — új — kutatási programjá­ban kapott helyet a kulturális területek kutatása, emellett a Kulturális Minisztérium tár­caközi kutatási tervezetet is készített A két program jól egészíti ki egymást — Milyen fontosabb témá­kat jelöltek meg? — Az életmód és a műve­lődési szokások összefüggésé­nek vizsgálatát említhetem az első helyen. A kulturális fo­gyasztás, a művelődési kü­lönbségek okainak, a közmű­velődés irányításának a vizs­gálata szerepel kiemelt felada­taink között. — Három érve indult meg — szakkollégium keretében — a népművelő- és a könyvtáros­képzés. Most már lehetnek ta­pasztalataik. — összehangoltan akarjuk végezni a kutatásokat azokkal a szakemberekkel, akik a me­gyében készséget mutatnak az együttműködésre. Kísérletek folynak az úgynevezett komp­lex intézmények, vagy neve­lési intézmények létrehozásá­ra. Szükséges, hogy a tartalmi munka egységes elképzelések alapján folyjon. Az új tanterv már nemcsak sugallja, hanem kötelezővé is teszi, hogy a pe­I dagógusok kapcsolják be munkájukba a közművelődést. Nincs olyan tantárgy, amelyik ezt ne követelné meg. — A múlt évben végzettek miként vélekedtek szakkolló- giumi tanulmányaikról? — Elmondták, hogy sokat segített nekik ez a képzés az új tanterv alkalmazására va­ló felkészülésben. A főiskolán az oktatás oldaláról közelí­tünk a komplex neveléshez. Nem lehet más nevelési célja a művelődési háznak sem, mint az általános iskolának. — Elmondhatjuk, hogy egy kicsit a tanítási óra is átita­tódik azokkal a formákkal, lehetőségekkel, melyek a mű­velődési intézményekben szo­kásosak? — A jó tanító jó népmű­velő is. Hallgatóinkat elsősor­ban arra készítjük föl, hogy mozgatói legyenek a községek művelődési életének. De azt is tudjuk, hogy ma már ke­vés ez. A munka végrehajtá­sában is részt kell vállalniuk. A népművelési vezetőképzés formái épp ezért sokrétűek. Foglalkozunk klubvezető, kó­rusvezető, néptáncoktató, honismereti szakkörvezető, előadóképzéssel is. Ezt a köz- művelődési bizottság irányít­ja. Tavaly nyolcvan hallga­tónk TIT-tagként végzett a főiskolán, s fölkészült arra is, hogy előadásokat tartson. — A tudományos diákköri munka, gondolom, részben kapcsolódik ehhez a gondolat­körhöz. — A hallgatók — akik erre alkalmasak — kutatnak. Jö­vőre Kaposváron rendezik meg az országos konferenciát, amelyen többek között szó lesz a közművelődésben kifej­tett tevékenységükről is. — A mezőgazdasági főisko­la hallgatóival közösen létre­hoztak egy néptáncegyüttest. Milyen belülről a tanítókép­ző főiskola művelődési élete? — Művészeti csoportjaink­ban nagy számban vesznek részt hallgatóink. A néptánc­együttes sikerrel kezdett, a múlt tanévben harmincegy előadást tartott a megyében és a megyehatáron kívül. A közművelődési szakkollégisták klubja két éve működik. Két kórusunk van, többen érdek­lődnek a színházi előadások, a hangversenyek és a film­művészet iránt. Minden hall­gató igénye szerint megtalál­hatja azokat a belső és in­tézményen kívüli művelődési lehetőségeket, amelyek vonz­zák őket. Prométheusz — Szekszárdim A somogyi születésű Varga Imre szobrászművész Pro­métheusz című alkotását a szekszárdi Babits Mihály, Művelődési Központ melletti téren állították föl. H. B. John Stave Pá® d ií z s és tf — Szeretsz, Karlgeorg? — Szeretlek, Trude! — Jó volt, Karlgeorg? — Jő volt, Trude, de ku­tyául kifáradtam. — Mit főzzek holnap, Kari. georg? Fasirtot? Es mi le­gyen hozzá? — Mindegy. Kelkáposzta. — De Karlgeorg! À ká­poszta nem illik a fasirthoz! Vörös káposzta, az igen. — Csinálj vörös káposztát, Trude! — Egyszer padlizsánnal is kipróbálhatnánk... — Padlizsánnal??? — Ez egy újfajta zöldség. Schuhmanné nagyon aján­lotta. Állítólag Franciaország­ból származik. — Vegyél inkább vörös ká­posztát, Trude! — A franciák híresek a pikantériájukról, Karlgeorg! — Vegyél inkább vörös káposztát, Trude! — Póréhagyma, karalábé és paprika keveréke. —Ez az újmódi vacak tönk­reteszi a jó berlini konyhát. Vegyél vörös káposztát! — Vagy inkább húsoská­posztát csináljak, Karlgeorg'! — Csinálj húsoskáposztát, Trude! — Es mi legyen hozzá? — Mindegy. Puding. Vagy rebarbara. — Jó, hogy mondod: Karl­georg. Nem is paprika volt, hanem rebarbara. Hogy ju­tott eszembe a paprika? Schuhmanné pontosan azt mondta: póréhagyma, kara­lábé és rebarbara kevereke. Egészén különleges ize Lehet. — Minek' TrUde? — Hát a padlizsánnak, Ka-lgeorg. Most beszeltem róla, db te sohasem figyelsz — En mindig figyelek. Azt kérdezted, mit csinálj a hu. soskáposztához. En meg ezt mondtam, hogy pudingot. — Először a fasírtról volt szó. Azt kérdeztem, csiná’- jak-e fasirtot? Mire te ezt feielted: »Ígér, egyetértek«. — Ilyet még az életben nem niondthn! Csak azt mondtam, hogy csinálj hozzá valamit. Kelkáposztát, vagy bármit. — A kelkáposztát csak ak­kor említetted, amikor meg­kérdeztem, hogy mi legyen hozzá. — Mi legyen hozta! Mi le­gyen hozzá! Az mondtad, hogy husoskáposzii< akarsz csinálni. Mire én azt vála­szoltam: jó, rendben, csinálj husoskáposztát. Aludni sze­retnék. Felhúztad a vekkert, Trude? — A vekkerről egy árva szót se szóltál, Karlgeorgl — Most mondom, Trude! Ebben a pillanatban kérdez­tem, hogy felhúz'ad-3 a vek­kert? — Elveszed az ember örö­mét, Karlgeorg! Nem kísér­letezhet egyszer az ember, mint nő? Padlizsán — már a neve is milyen jól hang­zik! Olyan egzotikus, roman­tikus. Uborkafoma gyümölcs, mondja Schuhmanné. Kívül­ről kék. — Schuhmanné? — Ö, Karlgeorg, az örökös humorod! Tedd egyszer fél­re! Sehogy se megy ki a fe­jemből a padlizsán. — Hát akkor csinálj pad­lizsánt, de legelőször oltsd el a lámpát, Trude! — Nem, inkább lila, per­sze csak a héja. Belülről fe­hér, azaz inkább karalábé­színű. Vagy rebarbaraszínű. Nem is tudom, le kell-e há­mozni ... — Majd holnap megtudod, ha bevásárolsz. Majd meg­kérdezed. — Becsöngessek Schuhma- nékhoz? — Fél tizenkettő múlt, Trude, mindjárt éjfél! — Ó, a Schuhmanélc soká­ig fent szoktak lenni. Ilyen­kor még olvasnak. — Csinálj burgonyafán­kot, Trude! Hétvégi tájoló Középpontban a fölveszel Friss hírt kaptunk a mos^ dósi tüdőgyógyintézet Üj Tü­kör klubjától: ma este 19 óra 30 perckor Psota Irén Kos- suth-dijas, érdemes művész tart előadóestet náluk. Marcaliban, az ifjúsági ház­ban vasárnapi eseményre ké­szülnek. A gazdag programú dél-dunántúli művészeti ta­lálkozók egyik rendezvénye­ként fafaragók adtak találkát egymásnak, s kiállítást is ren­deznek alkotásaikból Bizo­nyára gazdagodik általa ez a jeles népművészeti ág. A bod- vicai klubkönyvtár holnapra a nyugdíjasoknak szervezett programot ismét: házi sakk- bajnokságot tartanak, s erre a középfcorúakat, illetve az Ady Endre ifjúsági klub tagjait is meghívták. Nyilvánvalóan szép élmény­ben lesz ma részük azoknak, akik a nagyatádi’ FEK-klub vendégei este 19 órakor. Van. káné Dudás Juli munkáit be­mutató diaestet tartanak ugyanis. Bevezetőt mond dr. Sengő Erzsébet, Holnap 20 órakor a Camion együttes tart ugyanitt koncertet. A siófoki kulturális központban bizo­nyára sokan tekintik meg a dél-dunántúli megyék amatőr művészeti tárlatát, mely ok­tóber 16-ig tart nyitva. — Hogy jutott most az eszedbe a burgonyafánk, Karlgeorg? — Ha burgonyafánkot csi­nálsz, nem kell Schumannét megkérdezned. Azt prímán tudod készíteni! — Végre, hogy egyszer megdicsérsz! Régen nem di­csértél, Karlgeorg. Pedig ne­künk, nőknek szükségünk van rá! Virágot is régen hoztál! — Mit akarsz azzal az át­kozott virággal, Trude? — Utoljára a nőnapra hoz­tál virágot! — Na elég, Trude! — Ennek már nyolc hó­napja, Karlgeorg. Nemsokára karácsony. — Akkor majd megint ho­zok, Trude! — Ö, mindig csak viccelsz, Karlgeorg. Szegfű volt. — Miféle szegfű? — Amit a nőnapra hoztál, Karlgeorg. Rózsaszín szegfű. Hogy illatozott! — Na jó, holnap kapsz vi­rágot, Trude! El van intéz­ve. De most már oltsd el a lámpát! Fáradt vagyok! — Es mit főzzek holnapra, Karlgeorg? — Tökmindegy, Trude. — Jó. De padlizsánnal! Karlgeorg! Karig eor gehen! Kari! Karlichen, ne csinál­juk még egyszer? — Trude, tényleg dögfá­radt vagyok... — Kellett nekem a fran-1 dákra gondolnom!... I — Oltsd el a lámpát! — Jó éjszakát, Karlgeorg! — Jó éjszakát, Tru... ZahemszUy László fordítása A kellemes idő, ez a nap­fényes vénas&zonyok nyara — reméljük — kitart még, s ked­vez szombaton és vasárnap is. Fotónkkal szeretnénk meg­könnyíteni a választást azok­nak; akik szívesen töltik a hét végét a szabadiban. A nagy­atádi alkotótelep egy részét ábrázolja képünk. Kaposváron, a Somogyi Képtárban a 3. dunántúli tár­lat tekinthető meg: Andráskó István, Bors István, Bizséné Kovács Diana, Csiszár Elek, Dohnál Tibor, Farsang Sán­dor, Fürtös György, Giczy János, Gerő Kázmér, Honty Márta, Kelle Sándor, Kustár Zsuzsa, Krajcsirovics Henrik, Kerti Károly, Kollár György, Lantos Ferenc, Leitner Sán­dor, Németh János, Rétfalvi Sándor, Szabados János, Mö. zsi-Szabó István, Szabó Sán­dor, Sz. Egyed Emma, Sza­bolcs Péter, Szekeres Emil, Udvardi Erzsébet, Ungvári Károly és Weeber Klára alko­tásait. A Vasárnapi koncertek sorozatban itt hallhatjuk va­sárnap délelőtt 11 órakor a dombóvári Kapos Kórust Pásztor János vezényletével Színházunk szombat estére Hervé Nebáncsvirágját ígéri, vasárnap 15 és 19 órai kez­dettel ugyanez a program. A Vörös Csillag Filmszínház új­ra a színes, zenés svéd— ausztrál filmet ajánlja nekünk ötven százalékkal fölemelt ■helyárral: Abba! A nálunk is “népszerű együttes melódiáit cselekménykeretbe ágyazták a film alkotói. Vasárnap dél­előtt a gyerekeknek a Ste- renson-regényből készült A kincses sziget című spanyol filmet vetítik. A Szabad Ifjúság filmszín­házban Gáli István—Szász Imre Legato című alkotásá­nak kockái peregnek Hegedűs D. Gézával, Tolnay Klárival, Da-'ka Margittal, Kovács Nó­rával a főbb szerepekben, a két első — 16 és 18 órakor kezdődő — előadáson. Az esti, 20 órai műsor: a Hajtóvadá­szat cimű színes, szinkroni­zált olasz—francia film. A könyvbarátok figyelmébe ajánljuk a szomszéd népek irodalmából Milan Ferko szlo­vák író Ha nekem puskám volna című regényét, melyet filmen is játszottak. A cseh­szlovák—magyar kiadású könyvben Ferko a gyerekko­ra élményeiből ad ízelítőt. A gyerekévek meghatározója a háború volt. Misko Kranjec szlovén író. Könyve az Euró­pa Kiadónál a Mura hullá­main címmel látott napvilá­got. Elbeszélései a Mura men­ti szlovén parasztok világát mutatják be, hősei mind sze­gény emberek, akik ősi egy­szerűségben élik életüket, együtt lélegezve a természet­tel, távol a világtól.

Next

/
Thumbnails
Contents