Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-13 / 242. szám

Fajtakiválasztás és termelési cél

Lehet néhány mázsával kevesebb?

érdekes kísérletekről számolt, be nemrégiben egy szakmai tanácskozáson az egyik tudományos intézetünk kutatója. Mint elmondta: sertésekkel különböző kukorica- fajtákat etettek, és vizsgálták az elfogyasztott a’prak hasznosulását. Kiderült, hogy 30 százaléknál is nagyobb különbségek voltak a különféle kukoricával táplált sertések gyarapodása, valamint húszsír aránya között. Volt kukorica, melyet az állatok nagy kedvvel percék alatt felhabzsoltak, és olyan is, amelynek jó részét otthagyták, szétszórták ... A következtetés egyértelmű: nem bizonyos, hogy az a fajta a legjobb, ameljűk a legmagasabb termésátlagot adja. Ervénjyes a paradoxon: a kevesebb r több.

A tudományos szakember ezzel zárta fejtegetését: A

fajtakiválasztás és a termelési cél összehangolása a holnap nagy tartaléka.

Azóta több gazdaságban is érdeklődtem a fajtaválasztás szempontjairól. A termelési célt sehol sem említették ...

— A gazdaság számára a jövedelem, azaz a minél magasabb termésátlag a döhtő — tartotta a lábodi tsz főagronó- musa. — Különben sem tudjuk, hova kerül a kukorica, amelyet eladunk: nem ismerjük a termelési célt.. .

— És ha ezt közölnék?

— Akkor is a lehető legnagyobb hozamot ígérő fajtát vetnénk. Persze talán másképp lenne, ha magasabb átvételi árral méltányolnák a minőséget. Akkor elképzelhető, hogy érdemesebb volna kevesebbet adó, de gazdagabb beltartálmi értékű fajtát venni. Sajnos még úgysem biztos, hogy jól járnánk . .. Alacsony tápértékű földjeinken lehetetlen olyan minőségű kukoricái termelni, mint például a Kapos völgyében.

A nádudvari iparszerü termelési rendszer dél-dunántúli alközpontjának vezetője szerint: <

— Átlagban a termelt kukorica fele visszakerül az üzembe, javarészt különféle abrakok, tápok formájában. S^e rintem az orra hegyéig lát az a vezető, aki egy kétmázsás terméstöbbletért lemond arról, a pluszról, melyet a jobb minőségű kukorica fel- használása jelent. Igaz, a növénytermesztő csak ritkán állattenyésztő is egyben...

A dombóvári vetőmagtermelő és forgalmazó vállalat osztályvezetője egyetértett az idézett tudományos kutatóval abban, hogy a termelési célhoz alkalmazkodó fajtakiválasztás fontos tartalék.

— Lehet, hogy az alacsonyabb hozamú, de jobb minőségű fajta kevésbé nyereséges. Ha azonban a végeredményt nézzük, mégis ezek használata az ésszerűbb. Tény, hogy e téren még a nemesi- tőknek is sok a tennivalójuk. Az új fajták előállításánál sokszor még ma is a hozam a fő szempont. Kevés az etetési kísérletekkel is kipróbált fajta,

—■ Van-e olyan tájékoztató, mely a fajták szokásos jellemzői mellett a bel tartalmi értéket és a felhasználás legjobb módjait is ismerteti?

— Nincs, ezért elsősorban csak azoknak a nagy gazdaságoknak van módjuk mindezzel számolni, melyek maguk keresik a legjobb megoldást. Ilyen például a Dalmandi Állami Gazdaság.

— Akad-e somogyi példa?

— Hamarjában nem tudnék mondani.

Célszerűnek látszott föltenni a kérdést a valóságos sertésgyárral rendelkező kaposvári főiskolai tangazdaság növénytermesztési ágazatveze- tőnőjénék is.

— Nem hiszem, hogy ma a fajta beltartalmi érték szerinti megválasztása volna a legkézenfekvőbb tartalék. Ezzel kapcsolatban nincsenek egyértelmű tapasztalatok. Sokkal több függ a betakarítás idejének megválasztásától. Egy optimális időben betakarított egészséges .kukoricát — akármilyen fajtájú legyen is az — szívesen fogyasztanak az állatok.

— Végül is önök milyen szempontok alapján választják ki a termelt fajtákat?

— A magas hozam, a jó szárszilárdság, a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, no meg a tenyészidő a legfontosabb tulajdonság.

— Es például a fehérjetartalom ?

— Egy kukoricának hiába kiváló a beltartalmi értéke, ha például nem képes ellenállni a fertőzéseknek, vagy gyenge a szár szilárdsága. Á jobb minőség esetleges többletét semmissé teszi a nagyobb veszteség, vagy az alacsonyabb hozam. Különben is lehetetlennek tartom, hogy bármely gazdaság képes volna az őszi munkacsúcs kellős közepén fajtánként szállítani, szárítani és tárolni a kukoricát, majd ugyancsak fajtánként feldolgozni és etetni.

Az ágazatvezető — véleményét igazolandó — bemutatta a Cserepes-pusztán folyó fajtakísérleteiket.

— Nézze meg ezt a csövet! Nem tudom, hogyan állná meg a helyét egy laboratórium mérőműszereiben, de azt igen, hogyan az etetőbe öntve!

A vélemények tehát erősen megoszlanak.

Egyharmadával javítani a sertéstenyésztés eredményességét többletköltség nélkül, pusztán a fajta célszerű megválasztásával, ez vonzó lehetőség. Ahhoz azonban, hogy e lehetőségből valóság legyen, még sok minden kell. Viszonylag gyér a magas beltartalmi értékű — ugyanakkor egyéb jellemzőiben is versenyképes — fajták választéka. Alig áll rendelkezésre az ezek használatát segítő szakmai információ. Tisztázatlan az ösztönzőrendszer és a minőségi átvétel sok kérdése.

Nyolcvanéves lenne.

Fegyverre!

§ Tagköztársaságért

Emlékezés Kispeti Gézára

Finn ifjúsági küldöttség Somogybán

Hasonló gondjaink vannak

Helsinki, Iisalmi és Kuopio .városából látogatott megyénkbe tegnap két fiatalember, Juha Antikainen, JaakJw Laa- sanen és két lány, Helena Pélltola és Helena Hytönen. Mind a négyen a finn ifjúság kulturális életével foglalkoznak. Somogyot azért kérésiéit föl, hogy tájékozódjanak a közművelődésről ,és az- iskolákban folyó munkáról. ,

A megyei tanácson dr. Balassa Tibor elnökhelyettes és Tröszt Tibor művelődésügyi ősziül yvezet ő-ljelyet les beszélt a vendégeknek megyénkről. Az eszmecsere során hamarosan kiderült: hasonló gondjaink vannak. Élénk be-' saélgetés folyt arról, hogy miként tartják meg a fiataio- kat a kisebb településeken, hogyan próbálják a művelődési, szórakozási lehetőségek bővítésével a mezőgazdasasban, az erdőgazdaságban »megkötni« a húszéves korosztályt.

Különüßen nagy figyelemmel hallgatták a küldöttség tagjai az ifjúsági klubokról szóló tájékoztatót, s elmondták: náluk sem találták meg

még a »receptet« arra, hogy egy jő klubnak pontosan mi legyen a feladata.

A közművelődés szervezeti föltételeiről is több kérdés hangzott el. Mint mondták Finnországban pines .egységes, áilámi támogatás, sokféle szervezet foglalkozik a fiatalok művelődésével, s bizony a sok bába közt néha elvesz a gyerek. Van egymástól tanul- nivalónk, hiszen nálunk se mindig sikerül összefogni a. fiatalokat, s a mindkét országban meglelhető jó módszerek átvétele segíthet a gondokon.

A megyei tanácsról az épülő ifjúsági házhoz mentek a vendégek, aztán a megyei könyvtárban folytatódott a program. A íonotékában magyar lemezeket hallgattak, többnek a számát és címét fölirták. Szeretnék hazavinni az Ecseri lakodalmast, a Kaláka együttes folk-beat lemezét. Nagy érdeklődéssel forgatták a könyveket is, különösen a Kalevala magyar kiadásait.

Néhány érdekességről is szó esett: Iisalmiban kitűnő

könyvtárbuszokat gyártanak.

ezekkel látják el a vidéki körzeteket. A helsinki ifúsági könyvtár pedig a késedelme.s- kedő kölcsönzőknek egy csigát á b rázoló * SJSp«; 19pb t -kirítt, ezzel jelzi, szeretné - viszontlátni a körteket.

Elmondák a vendégek, hogy Finnországban a túlautomatizált oktatási rendszer hatására sok gyerek rosszul ír és olvas. Kialakulóban van egy új »analfabétizmus« és ez a szép- irodalmi olvasási szokásokat is rosszul befolyásolja. A »limonádé« művek túlzottan kelendőek, s rengeteg a gyönge' képregény, amely még inkább leszoktatja az olvasásról a fiatalokat. A beszélgetés alatt sokat jegyzeteltek a magyarországi olvasómozga- lomról, a könyvtári rendszerről.

A könyvtári látogatást követően a négy finn fiatal Szennába látogatott, majd a Rippl-Rónai házat nézték meg, este pedig Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban vettek részt tapasztalatcserén, azután Budapestre utaztak.

Az üzemi szakemberek számára a jó termés fogalma így ma még a magas termésátlagot jelenti. Alighanem éveknek kell addig eltelniük, amíg egy agronómus már nem a kukoricája rekordhozamával büszkélkedik, hanem annak kivételesen jó táp- anyagtartalmávaL

Bíró Ferenc

Kegy ele tes megemlékezés színhe.ye volt tegnap délután a kaposvári Keleti temető. Egykori munkatársak, családtagok gyűltek össze Kispeti Géza sírjánál. Az 1898. október 12-én, Fe’sősegesden született para&zlgyerék korán vált következetes szocialistává, s már fiatalon Somogy magye munkásmozgalma kiemelkedő harcosainak egyike lett.

Fehér Ferenc, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat párt-végrehajtóbázottsá- gának tagja méltatta annak az embernek a.z életútját, aki maga is tagja volt a vállalati pártbizottságnak 1966—1-51 1971 decemberében bekövetkezett haláláig. ízig-vérig munkás- ember volt. Olyan korban született, amikor a szegény parasztcsalád gyermekének nem sok jót ígért a jövő. Miután elvégezte a .hat elemit, szakmát tanult: a kékfestőséget választotta. Ifjúmunkásként kapcsolódott a munkásmozgalomba, ismerkedett a szocialista tanításokkal. Katona volt az első világháborúban, leszerelése után részt vett; Kaposvár munkásmozgalmában. önként fogott fegyvert, hogy harcoljon, az intervenció- sok ellen.

Miután a Tanácsköztársaságot megdöntötték — hogy egy időre eltűnjön üldözői szeme elől — Budapesten dolgozott, de kapcsolata a kaposvári munkásmozgalommal ez idő alatt sem szakadt meg. Amikor hazatért, a vasasok, majd az építők szakszervezetének a tagja lett. A harmincas években az építő- és a földmunkások között tevékenykedett; a második világháború idején szociáldemokrataként hirdette az antifasiszta összefogás szükségességét. Több sztrájkot szervezett Kaposváron, és tömegtüntetésekre buzdított.

Az ország felszabadulása után példaadó munkása volt az újjáépítésnek; 1949-ben ott találni a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat jogelődjének alapítói között. Ennél a vállalatnál dolgozott vasbetonszerelőként lÓöQ-ban történt nyugdíjba vonulásáig. Közben tagja volt a munkásőrségnek is: 1957-ben öltötte magára a szürke egyenruhát.

Fehér Ferenc emlékeztetett rá, hogy Kispeti Géza kiemelkedő munkásmozgalmi tevékenységéért megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet; pártunk és kormányunk, valamint a Munkásőrség Országos Parancsnoksága több magas kitüntetésben részesítette •érdem elért.

Igaz ügyért harcolt Kispeti Géza is, mint annyi társa. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói — egykori munkatársai és az új dolgozók egyaránt — napi munkájukkal igyekszenek méltóak lenni ahhoz a példához, amelyet 5 adott. Az elődök harcát idézte Mucsi Sándor, amikor Benjámin László Örökké élni című versét mondta — s az utódok kegyeletét jelezték a sírra elhelyezett koszorúk, virágcsokrok. Az MSZMP Kaposvári Városi Bizottságának nevében Kiss Ferenc és Valkó István, a városi pártbizottság tagjai; a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat képviseletében. Fehér Ferenc, a vállalati párt-végrehajtóbizottság tagja, Kiss Béla személyzeti vezető és Antal Attila szb-tit- kár koszorúzott. A vörös szegfűs koszorúk mellett a hozzátartozók és a vállalat dolgozóinak virágcsokrai borították el Kispeti Géza sírját, amelynél munkásörök álltak díszörséget

Vallomás a hivatásról

Hajdinaaratás

Terven felül, másodvetésben ütvén hektáron termelt hajdinát a csokonyavisontai Rákóczi Termelőszövetkezet. A termést a szövetkezeti kereskedelmi központon keresztül exportra szállítják.

A Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatával tüntették ki szeptember 29-én Gányl László századost.

Édesapja elektromérnök volt, fiát szintén erre a pályára szánta. Azután mégis másként történt az egész. A fiú a katonai hivatást választotta, noha az egyetemi felvételi értesítő már a kezében volt,

— Egészen fiatalon, úttörőként, majd úttörővezetőként, aztán mint a gimnáziumi KISZ-szervezet tagja, kapcsolatba kerültem a hadsereggel, a hivatásos tisztekkel, tiszthelyettesekkel. Megkedveltem, megszerettem munkájukat, s elhatároztam: én is ezt választom. Volt egy másik oka is: érdekelt a történelem-, különösen a hadtörténelem, a hadművészet. Gyerekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt — otthon a házi könyvtárban bukkantam rá —: Magvar tüzérek az I. világháborúban. S azután, ha tehettem és hozzájutottam egy hadtörténelemmel, hadászattal foglalkozó könyvhöz, elolvastam Úttörőként, ifjúsági vezetőként, természetjáróként rengeteget táboroztam, jártam az országot, s ez is csak ebben az elhatározásomban erősített meg. így lettem a szüleim szándéka ellenére hivatásos katonatiszt.

Politikai munkás. Néphadseregünk egyik magasabb egv- ségének politikai osztályán fő- instruktor. Szervezi a hivatásos és a sorállomány politikai oktatását, ellenőrzi a foglalkozásokat. vitákat vezet, no meg fölkészíti az oktatási formák vezetőit, a magasabb e~’ség propagandistáit.

E beosztásáig .tizenkét esztendei szolgálat után érkezett el. Volt szakaszparancsnok, éveken át KISZ-titkár, s közben tanult.

—■ Először az egyesített tiszti iskola légvédelmi tüzér szakát végeztem el, s úgv lettem szakaszparancsnok. Sok kedves emlékem fűződik ezekhez az évekhez. Szakaszommal —

katonáim érdeme — kétszer nyertük el az élenjáró címet. Sikerült a katonák mindennapi életéről, gondjairól, általános érdeklődési köréről olyan tapasztalatokat szereznem, amelyeket ma is — politikai munkásként — eredményesen hasznosíthatok. E beosztásomban kezdtem el az esti egyetemi szakosítót, s lett a történelem. hadtörténelem mellett másik »szerelmem« a filozófia. Mielőtt a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára kerültem, egy évig filozófiát tanítottam esti egyetemen.

Tizenkét évi katonatiszti szolgálat, ebből tíz év — ennek több mint a fele munka mellett — tanulással telt el. Legutóbb három évig a Zrínyi Miklós'Katonai Akadémia politikai munkás szakán sajátította el a feladathoz szükséges ismereteket.

— Fárasztó volt a rengeteg tanulás, ám mostani munkámhoz ismereteim csak úgy elegendőek, ha nem mondok le az önképzésről. Van egy több mint 3000 kötetes könyv: táram. Esténként, a szabad időmben az olvasásnak hódolok. Megveszem és elolvasom mindazokat a történelmi, filozófiai, társadalomtudománynyal foglalkozó müveket, amelyeket munkámban hasznosíthatok.

A hadsereg nevelő iskola. Az oda kerülő fiatalokat formálni, nevelni csak képzett, művelt tisztek képesek eredményesen. S hogy a fiatalok többsége érett, szocialista társadalmunkhoz jobban kötődő, a honvédelem céljait értő és magára1 nézve is kötelezőnek tartó emberként kerül ki a hadseregből, az a Gányi Lászlóknak köszönhető.

— A bevonuló fiatalok első politikai foglalkozásain rendszeresen részt veszek. Jó volt hallani most legutóbb, milyen bátor, őszinte a véleményük, tapasztaltam politikai képzettségüket, érdeklődésüket. Az ilyen katonafiatalokkal szép eredményt lehet elérni.

Gányi László százados e gondolatokban nem csupán a saját, hanem a tiszttársak, politikai munkások, parancsnokok véleményét is megfogalmazta. Persze, akad a fiatalok között olyan is, aki nem tapsolt, amikor kézhez kapta a behívót, bátortalan, nem mer véleményt mondani. Sőt néhánvan nem ismerik a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom történetét, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus fogalmát, lényegét, tájékozatlanok a hazánk felszabadulását követő időszak eseményeivel kapcsolatban. Formálásuk, nevelésük a feladatuk, hogy valamennyien megfelelő politikai ismeretekkel rendelkezzenek, s ennek alapján teljesítsék katonai kötelezettségeiket.

— Nehéz, de szép feladat ez. Szívesen végzem. S akkor örülök, ha mind több olyan katonafiatallal találkozom, aki becsülettel szolgálta le idejét; ha a felső katonai, a párt- és az állami vezetés úgy értékeli: néphadseregünk teljesítette feladatát. Ebben nekünk, politikai munkásoknak is részünk van.

Szalai László