Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-06 / 236. szám
Otthoni beszélgetés JSa Ottttcui vezetőnője csak Agy emWtl őket; »az én kisöregeim«. Van közöttSk volt módos gazda, akit gyerekei már reggel hét előtt útnak indítanak, s ha délután négykor hazaér, bejönnék panaszkodni, »miért küldik haza ilyen korán az öreget«. Van egykori cselédasszony, aki habzsolja a pihenés és a szórakozás soha át nem élt, csak most, hatvanon túl fölfedezett örömeit. Akad nyolcvanéves nénike, aki ebéd után siet haza lekvárt főzni meg krumplit válogatni. Gyerkei olykor eljönnek a városból »tankolni némi hazait«. Ugyancsak rendszerint az első között érkezik reggelente egy bácsi, aki csak családi harag árán jöhetett el az otthonba... »Szégyenít bennünket! Hát nincs magának ennie? Öregségére men t el az esze?« Most, nyolc hónap után már együtt játsszák a »Fekete Pétert« egykori gazdák és cselédek. .. Elvétve ugyan még előfordul, hogy valaki úgy véli, neki előjoga van az asztalfőre, vagy az első tányér levesre, de hát ezt senki sem veszi komolyan. A játékban most bárki húzhatja a »Fekete Pétert«. Akinek a kezében marad, az először bosz- szankodik, azután, ha másodszor vagy harmadszor is »pórul jár«, rendszerint any- nyira elkeseredik, h-ogy végül a többieknek kell vigasztalniuk... , t.. Évek óta több fórumon is szóvá tették: nagyon hiányzik Csckomyavisontán egy napközi otthon az öregeknek. Végül a helyi tanács és a tsz közös erővel átalakította a régi iskolát, és februáriban átadták a szépen berendezett otthont. Az idős embereknek, akik az első napon eljöttek,., bátorságra is szükségük volt. Hiszen tele voltak az évtizedek során kialakult előítéletekkel A világéletében csali keríté- .rrrfl&en belüli«, gondolkodó ember számára a közösség idegen... Fokozta ezt a tartózkodást az öregek napközijét az egykori szegényházaikkal azonosító tévhit. »Miféle otthon qz, ahol még a kanál sem a tied?« Akik akkor a hasonló megjegyzések, családi perpatvarok és saját idegenkedésük ellenére is eljöttek, ma már azt vallják: »Az étel ízén nem változtat az, hogy a kanál, amellyel eszem, kié.-» Most huszonötén vannak. — A fiam mérnök Veszprémben. Amikor legutóbb itthon volt, összeszedtem a bátorságomat és elé álltam: »Fiam, én elmennék az otthonba!« Ö meg azt válaszolta: »De jó, hogy így döntött édesanyám, legalább végre maga is pihen. Itthon úgysem bírja megállni, hogy ne dolgozzon.« Juliska néni, azaz özvegy Szabó Pálné véleményé — ha úgy tetszik értékrendje — néhány hónap alatt nemzedéknyit változott. — Vannak öregek, akik már menni is alig bírnak, de még kuporgatnafc, erőlködnek. Sokszor maguk sem tudják, miért, kinek. Tizenhárom éves koromban már dolgoztam, voltam szobalány, napszámos, húsz évig szolgáltam a grófot. Most élek... Míg beszélgettünk, parázs vita kerekedett, mert valaki megjegyezte, hogy a munkát régen is megfizették. Juliska •néni ezt nem hagyta szó nélkül. .. — Ilyet ne mondj már, sógor! Egész náp kapáltam egy kanna tejért! Hiszen a te gyerekeid is rongyokban jártak. — Bizony, fiatal korunkban, ha a majdani öregségünkre gondoltunk, csak abban reménykedtünk, hogy nem úgy végezzük, mint akkoriban sok öreg. Én is nem egy nyomorultat láttam az utcán ténfe- regni. A ruhájuk legtöbbször csak egy alul kivágott krumpliszsák volt. Ha valaki megszánta őket, enni is kaptak, este pedig meghúzták magukat valamelyik istállóban vagy padláson. Mondom, reménykedtünk, hogy nem így lesz, de ami iH van. arra aligha gondolhatott közülünk báüd. ia — vallatta a volt pásztor, Nemet Ferenc bácsi. Nemrégiben az otthon öregei autóbuszikjráixiulásan voltak Budapesten. Megnéztek múzeumokat, templomokat, mégis valamemnyiüknek a Ferihegyi repülőtéren tett látogatás volt a legnagyobb élmény. — Tudja, az csodálatos — emlékezett özvegy Tóth Sán- domé —, mikor az a hatalmas gép fölszáll... Egyetlen ilyen utazás is elég volt, hogy sokan elgondoljuk: vajon az-e a gazdagság, ha valakinek háza meg földje van, vagy az, ha sok ilyen csodát láthat. Tóthné most egy közös jugoszláviai utazásról álmodik. Ahogy közeledett a dél, egyre többen érkeztek. Végül a vezetőnő egy barna fejkendős asszonyt vezetett be. — Bemutatom otthonunk új lakóját, Bodnár Erzsi nénit. Fogadják szeretettel! Az öregasszony széles mozdulatokkal üdvözölte új társait Leplezni akarta zavarát, de láttam: szólni is alig bír izgalmában. Óvatosan lépett a perzsa szőnyegre, alighanem legszívesebben láthatatlanná vált volna. Nyolc hónapnyi vívódás és önmeggyőzés utón ezen a napon nem fordult vissza a kaputól... Néhány perccel később az asztalon gőzölgött a leves, szísszentettek a kólásüvegek, a konyhaaiblak felől kávéfőző prüszkölése hallatszott Már elköszönt a vezetőnő, azonban ragaszkodott hozzá, hogy az ajtó résén át kukucskáljanak be még egyszer, mikor a »kisöregek« asztalhoz ülnek. Neki ezek a pillanatok adják a legtöbb örömet Bíró Ferenc Vakok megyei közgyűlése Egy kislány a színekről mondott verset, pedig hallgatói jó részének soha meg_ nem fejthető titok az azúrkék és az ibolya, ök csak azokat a gyönyörű pasztellszíneket látták, amelyeket Zákányi Zsolt varázsolt eléjük a Tóth Lajos iskola kórusának élén, Töíbb mint kétszázan jöttek el tegnap Kaposvárra a- megye minden részéből, hogy ott legyenek a vakok és gyengén- látók — ezúttal ünnepélyes — megyei közgyűlésén. A vakok országos érdek- képviseleti szervét 60 éve alapították az I. világháború vak hadirokkantjai. A szövetség munkája akkor jóformán csak aiamázsnagyűjtégből állt. A vak emberek élete egészen a felszabadulást követő első évekig csak sajnálatra épült. Foglalkoztatásukra először az ötvenes években gondoltak: néhányukat telefonközpontosként alkalmaztak. Még ekkor is túl sok volt azonban az előítélet ahhoz; hogy gyors változások következhessenek. Magulc a vak emberek is tele voltak félelemmel, gátlással. Azután a hatvanas években egyre több szakmunkástanfo- lyamot szervezték. Hírük ment a jó példáknak, és később már maguk is keresték a lehetőséget, hogy a »sajnálatfillérek« helyett munkával szerzett jövedelemmel és kedvezményekkel tegyék jobbá életüket. Ma már több százam dolgoznak gyógymasszőr, könyvkötő, kárpitos, sät zenepedagógus és jogász munkakörben. Egyre többen igyekeznek tartalmasabbá tenni életüket. Sokuk vásárol kedvezményesen kazettás magnetofont, hogy így tagja lehessen a szövetség hangos könyvtárának. öntevékeny kultúrcso- portokat alakítanak, tanúinak. Somogybán több mint kétezer vak és gyengén látó él, közülük 13C0 tagja a szövetségnek. Az ő életük is sokat változott. Hogy mégis nagyok a különbségek, azt ma már nem annyira a lehetőségek, mint az igények különbözősége okozza. Sok az idős, magatehetetlen vak ember is, így érthető, hogy számukra inkább csak a kedvezmények vagy juttatások körének bővítése jelent segítséget. A fiatalabbak azonban — ez a tegnapi közgyűlésen hallottakból is kiderült — úrrá akarnak lenni testi fogyatékosságukon. Dolgoznak, tanulnak — a napokban például Breille-írás tanfolyam kezdődik a megyeszékhelyen —, és keresik egymás társaságát A már eredményesen működő siófoki, marcali és nagyatádi mellett most Barcson szerveznek körzeti csoportot Egymást segítve igyekeznek eloszlatni a sötétséget... B. F Hétvégi tájoló Pokoli torony Mit tanít a történelemtanár ? Tanárként sok diákkal együtt kezdeni az évet nem különleges dolog. A főiskola vagy egyetem után sok százan lépnek felnőtten »új fiúként« egy-egy általános vagy középiskolába. Horváth Tibor, a nagyatádi szakmunkásképző történelem- tanára az idén kezdte oktatni a nebulókat Kacskar ing ós úton jutott el idáig. — Csurgón érettségiztem. Gondolom elég annyi, hogy jó régen volt Azután Budapestre kerültem, gyógyszervegyész szakmát tanultam a Chino innál. Amikor ott végeztem, beosztottak a tanulók nyári gyakorlatát vezetni. Ekkor kerültem először »rokonságba« a pedagóguspályával. Röviddel később pályázatot írtak ki a kelenföldi 45-ös diákotthon egyik nevelői állására. Bejutottam, hosszú ideig voltam ott. Hatvanhatban, amikor a konzervipari rekonstrukcióhoz szakmunkásokat kellett képezni, Nagyatádra hívtak, hogy itt segítsem az indulási Utoljára a konzervgyárban voltam gyakorlati oktatási felelős. Kilenc sor, így leírva! 1. Pél óra beszélgetés, amely el-el- akadt. Horváth Tibor nem kötelező szerénységből akart fölkelni a fotelből — mondván, nem szeret ő önmagáról beszélni, nem is tud, csak a diákok között magyaráz szívesen, ott megoldódik a nyelve. — Mikor dőlt el végleg, hogy tanár lesz? — Hát bizony a gyógyszervegyészet és a tanítás nem nevezhető rokonszakmának. Nem is indultam azzal, hogy itt kötök íki. Most huszonegy év tanulással a hátam mögött már könnyűnek látszik minden, de a diákotthonban, érettségivel és szakmunkás-bizonyítvány- nyal nagyon távolinak éreztem. Persze hazudnék, ha azt mondanám: nem fordult meg a fejemben. Marxista esti egyetem és szakosító után vágtam neki a pécsi főiskolának történelem szakon, s bizony a levelezők között én voltam a legöregebb. — Miért épp történelmet végzett? Szakmája szerint egy úgynevezett reáltárgy köny- nyebb lett volna. — Fiatalkoromban faltam a történelmi könyveket, regényeket. Akkor fertőződtem meg. A negyvenötösben töltött évek óta általában 40 tanulóval foglalkoztam mindig. Kérdéseik, tudásvágyuk és sokszor bizony igen hiányos tudásuk arra serkentett, hogy ezt tanuljam. Tálán erre van most legnagyobb szükség, mert a | gyerekek nem találják helyüket a világban. Hiba lenne, ha néhány hét tanítás után értékelném mostani diákjaimat. Elég aranyi; úgy érzem, sikerülni fog. »Új fiúként-«, Idősebben, mint sok tapasztalt kolléga, Horváth Tibor megérkezett, és elindult. Tanít. Történelmet. S ha néha beszél magáról is a szakmunkástanulóknak, nemcsak egy tantárgyat oktat majdIt. P. Találkoztam a grófnővel — Akarsz-e valódi grófnőt látni? — kérdezte apám egyik szombaton, estefelé, udvarsepregetés közben. — Grófnőt? — kérdeztem tússzá némi hitetlenkedéssel. *— Azt, grófnőt. Holnap vasárnap, ha jó idő lesz, elmegyünk PerepusztáYa, és bemutatlak a Nádasdy Pali gróf feleségének. Valamikor a férje lovásza voltam. Abban az évben érettségiztem. Jó negyedszázada már ennek. Ezt az ajánlatot úgy fogadtam, mint felnőtté válásom elismerését. Azt hiszem, hogy ezzel a gesztussal apám a maga módján éretté nyilvánított. Másnap reggel, nyolc óra tájban, hármasban indultunk útnak. Apám, hétéves öcsém és jómagam. Július vége lehetett, mert a földeken már kepék sorakoztak. A falu végén mintha egyúttal a világ vége is volna, a kövesútnak is vége szakadt. Erre már csak a favágók taposta ösvények vezettek, meg kátyúk szabdalta erdei út. — Ha már erre járunk, megmutatom a szagosmeggy- bokrokat — mondta apám, és lekanyarodtunk a kitaposott ösvényről. Nekivágtunk az alacsony, sűrű bozótosnak. — Itt lesz ám ez valahol — hajtogatta félre az utunkba kerülő gyertyánhusángokat. — Gyermekkoromban innen vittem pipaszárnak valót nagyapátoknak. A szagosmeggybokrok egy meredek szakadék szélén sorakoztak. Innen már látni lehetett Alsóperepusztát, ahova »grófnőt látni« mentünk. Bevallom férfiasán, mennél közelebb értünk a pusztához, egyre inkább hajlottam volna arra, hogy ne menjünk a grófnőhöz. Apám azonban komótos léptekkel a kastély felé vette útját. Mi, az öcsémmel, várakozásteli ábrázattal ballagtunk mellette. Az árnyas fák között megbúvó földszintes, de nagy épület volt a hajdani kastély. Nagy részében a termelőszövetkezet meg az erdő- gazdaság irodái voltak. A kastély végében választottak Te a grófnőnek egy szoba- konyhás lakrészt. A »fogadás« egyszerűbben zajlott le, mint gondoltam, A grófnő ugyanis éppen akkor jött a szérűskert felöl, amikor ajtaján bekopogtattunk. — Kit keresnek? — szólalt meg a hátunk mögött. — Nádasdy Pál gróf úr feleségét — mondta apám, erősen szemügyre véve a negyven év körüli, napbarnított asszonyt.' — Csak nem a... hogyishívjáknak tetszik lenni? — De igen. Mi is bemutatkoztunk, helyesebben apánk, és bemutatott bennünket is. — A nagyobbik az idén érettségizett, és az ősszel egyetemre megy. — Ez igen! — kapta föl fejét a grófnő. Felém fçrdult és megkérdezte: — Szeret-e tanulni? — Kitűnően érettségizett — felelte apám, hangjában nem titkolt büszkeséggel. Elpirultam, és mérges lettem az apámra. »Mi a fenének kell dicsekedni« — gondoltam. Azután másra terelődött a szó, és én megköny- nyebbültem. Apám a gróf úr felől érdeklődött. Kiderült, hogy Pesten teherautó-sofőr; hetenként hazajár, de most valami »valutaügye« van. Ebből azt gyanítottam, hogy a gróf úrnak pillanatnyilag szüneteltetnie kell a becsületes ke- nyérkeresö foglalkozását. Vagyis sitten van. A grófnő járadékot kap a téesztől, de dolgozik is. — Éppen ma fejeztük be a hordást. Talán látták is azt a két nagy osztagot a szérüs- kertben — mondta. — Mi raktuk a két Csorna lánnyal, meg a Fehér bácsi brigádjával. Ahogy beszélgettek, titokban a grófnőt fürkészgettem: »Semmi különös nincs rajta» — ennyit tudtam megállapítani nagy bölcsességemben, mert a grófnő valóban csak egyszerű földi halandó volt. Nem nyafogott, nem raccsolt, kemény volt a kézfogása, és olyan szép, napbarnított az arca, mint a többi pusztai asszonyé. Bevallom,' egy kissé csalódtam akkor. Többet vártam, valami mást, valami különlegeset. Azóta többször eszembe jutott ez a találkozás a grófnővel, és volt időm elgondolkozni egyen s máson. Többek között qzon, hogy mekkorát kellett fordulnia a világnak ahhoz, hogy ez a találkozás így jöhessen létre. Kemer Tibor 1 Irodalmi alkotást elegyítettek benne. Katasztrófafilm. S ez nem a minőségére utaló definíció, hanem kategóriát jelent. Azt a kategóriát, melyet olyan filmek alkotnak, mint a Titanic, a Földrengés, A cápa, a Repülőtér 75, a King-Kong. Divat lett a katasztrófafilm, nyilván kifizetődő vállalkozás. A Pokoli torony San Franciscóban állt, százhanmlncnyolc emeletes volt. Ultramodern palota. Éppen az átadást ünnepük a legfelsőbb szintjén, amikor zárlat keletkezik az elektromos kábelben. A nyolcvan- egyedik emeleti raktárhelyiség lángra lobban. A többit a filmből..« A Vörös Csillag mozi vasárnapi matiné-előadása a Gawe- in és a zöld lovag című angol film lesz. A Szabad Ifjúság Filmszínház a korai két előadáson — 16 és 18 óra — egy szovjet fiimfelújítást kínál, A sziklabarlang titkát Este 20 órakor a Pófice Python 357 című francia—NSZK alkotást vetítik 16 éven felülieiknek. Főszerepben Yves Montand. Beletekintettünk a Latinca mozi szombat-vasárnapi kínálatába is. Itt a Meghívás egy gyilkos vacsorára című filmet játsszák, s ebben a néző viszontláthatja a világirodalom, illetve a filmtörténet legzseniálisabb detesktívjeit. Remek paródia ez. Kis előzetest adunk a múzeumi és műemléki hónap hátralévő programjaiból. Október 13-án dr. Kodolányi János, a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese a kaposvári TIT-kiúbban finnugor nyelvrokonaink néprajzáról tart előadást. Tizenötödikén a dombóvári Kapos Kórus vendégszerepei a Somogyi Képtárban. Október tizenhetedikén ,dr. Bálint Sándor nyugdíjas -egyetemi tanár előadását hallgathatjuk a Kaposvári Tanítóképző Főiskola klubjában a magyar keresztény középkor néprajzi emlékeiről. Ugyanaznap az ÉDOSZ Művelődési Otthonban dr. Knézy Judit A dél-dunántúlii díszítőművészet címmel ad elő. Október tizennyolcad ikán Somogy megye a X. századiban című előadását tartja meg dr. Mesterházy Károly, a Nemzeti Múzeum fő- munikatársa a Rippl-Rónai Múzeumban. Tizenkilencedikére tervezik a megyei könyvtár dísztermében dr. Takács Lajos akadémikus beszámolóját a Kis-Balaton hajdani népi hasznosításáról. Egyelőre eny- nyit... Friss hírt kaptunk a tanítóképző főiskolából. Tegnap nyílt meg Pandúr Józséf pécsi festőművész — főiskolai docens — kiállítása a második emeleti aulában. A festmények október végéig láthatók. A főiskola kiállítási programjának első rendezvénye ez. Képünkkel a hétvége turistáinak, épületemlékeink szerelmeseinek igyekszünk úticélt javasolni. A felvételen a so- mogyvámosi templom romjai láthatók. Ha a művelődési intézményeknek hihetnénk — ugyanis egyetlenegytől kaptunk tájékoztatást —, eseménytelen szombat-vasárnap következik. Az egyetlen kivétel a barcsi Mórica Zsig- mond művelődési és ifjúság} központ, itt a Gábor Áron színpad tagja, Kövesi Ari tart ma előadóestet 19 órakor. Műsorának címe: »•A szerelem nem puszta szó..Közreműködnek a színpad tagjai is. Ez a program egyébként az intézmény Amatőr bemutatók című sorozatának első eseménye. A következőre novemberben kerül sor, akkor a pécsi József Attila művelődési ház irodalmi színpadát látják vendégül Barcson. A kaposvári GsDky Gergely Színház társulata szombaton visszatér a Vígszínház-beli vendégszereplésről. 19 órára a Berzsenyi-bérleteseknek játsz- szák Bertolt Brecht, A sze- csuáni jölelek című példázatát, címszerepben Pogány Judittal mint vendéggel. A produkcióban egyébként még egy vendég művésznő játszik: Hegedűs Erzsi, a Madách Színház tagja. Vasárnap ugyanezt a darabot tervezik két előadásban, délután 15 órakor az Erkel-, este 19 órakor a Rátkai-bérle- teseknek. S közeleg az új bemutató, a jövő heti — október 13-i. — -operettpremier. Hervé Nebáncsvirágjára készülnek Gothár Péter vendég rendező irányításával. A neves fiatal tévérendezőnek ez lesz a színházi debütálása. Elővételben lehetett jegyet vásárolni a kaposvári Vörös Viliág Filmszínházban, ahol ;egnap mutatták be a Pokoli ;orony című kétrészes, »-pokoli filmet Szombaton 15 és 18 árakor kezdődnek az amerikai ilkotás előadásai. A közönség >lyan sztárokat láthat ebben a ilmben, mint Paul Newman, >teve Me Queen, Faye Duna- oay, Fred Astaire, Richard Chamberlain. A mű Stirling illiphant forgatókönyvéből észült, de tulajdonképpen két ]
