Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-06 / 236. szám

Fock Jenő látogatása Nagyatádon és Berzencén (Folytatás az 1. oldalról) További eszmecserére már nem maradt idő, tudniillik a konzervgyárban Jäger György igazgató, Jámbor László párt­titkár, Kaulícs János szak­szervezeti és Fekete József KISZ-titkár várta a vendége­ket. Az igazgató elfogódottan kezdett beszélni a 40 éves, nagy hírű gyárról, munká­jukról, a fejlődésről, s igazán csak akkor talált önmagára, akkor vallott szenvedéllyel, hozzáértéssel ügyszeretetéről is, amikor a kérdésekre kez­dett válaszolni. Ezek termé­szetesen közvetlenül kapcso­lódtak tájékoztatójához, s példák sorával bizonyította: Ira baj van valahol, miben le­het megtalálni az okokat, és kiküszöbölésük módját. Ezt megelőzően azonban szólt ar­ról, hogyan változott meg a dolgozóik élete, mennyivel más munkakörülmények kö­zött tevékenykednek, mint akár csak egy évtizede; hogy 2800 forint az átlagkereset, s milyen sokrétűen biztosítják (támogatással, kedvezmé­nyekkel, üdüléssel és ezernyi mással), hogy az emberek egyre jobban érezzék magukat a gyárban. Ezután még szó­hoz jutottak a párt-, a szak- szervezet és a KISZ-szervezet vezetői is, akik egyöntetűen — bár kimondatlanul — azt bizonyították, hogy a vezetés egységes, a gazdaságpolitikát jól ismerő, értő és megvalósí­tani akaró közösség kezében — jó kezekben — van a to­vábbi fejlődés kulcsa. — Néhány kérdésre, vagy inkább »kérdéscsomagra« in­dított a tájékoztatás — mond­ta a vendég, — Tegnap hal­lottam Jäger elvtárs felszóla­lását a pártbizottsági ülésen. Mindent elhiszek. Az üzem és a termelők közötti kapcsolat­ról is. De mégis rengeteg a panasz. A termelők azt mondják: ki vannak szolgál­tatva. Mit is akarok mon­dani ... ? — Értem én, azt is, amit még nem tetszett kimondani — vágott közbe az igazgató, s már mondta volna szenve­déllyel, ha nem folytatódik tovább a kérdésözön. Hogyan biztosítják az emberek folya­matos foglalkoztatását? Ter­veznek-e üzembővítést, ter­melésfejlesztési? Mi az oka. hogy az egy minisztériumhoz tartozó gyárak ellenségesen nézik egymást. A tröszlre szükség van, de szidni szokás. Hogyan lehetne javítani a vi­szonyon? Van-e olyan lég­kör, hogy elmondhatják ja­vaslataikat? Mennyi volt ta­valy a bérnövekedés; mi a véleményük a 6 százalékról és a reguláris adóról? Az. igaz­gató alig győzte jegyezni a kérdéseket, s ez a sokoldalú érdeklődés felszabadította ko­rábbi gátlásai alól. Kár, hogy a válasz részleteinek vissza­adására most nincs lehetőség, de mindenképpen figyelemre méltó, amit Jäger György a partneri kapcsolataikról, a ter­melők és feldolgozók viszo­nyáról mondott: — A jó partneri viszonynak egyetlen feltétele van: az, hogy a szerződésetet komo­lyan kell venni. Mi azt vall­juk: a termelők érdeke leg­alább olyan fontos, mint a miénk. Ezt kellene vallaniuk a termelőknek is... Nem le­het ugyanis mindent az idő­járásra fogni. Nagy a terme­lésingadozás, s ez nem tör­vényszerű. Márpedig ilyen helyzetben nehéz megmaradni a piacon... A Politikai Bizottság tagja ezután megtekintette a gyá­rat. Vojkovics István főmér­nök kitűnő kalauzolását, rész­letes ismertetését dicsérte a vendég; menet közben is kér­dések sokaságával halmozta el, ' és érdeklődéssel állt meg egy-egy szalag, vagy éppen a vendégeket. Tájékoztatta őket a művésztelep rövid történe­téről a gondolat kipattanásá­tól a mai — már nyugodtan mondható — európai, sőt azon túli hírnévről, A lakos­ság szerepéről, összefogásáról es cselekvé6sorozatáról, s ar­ról a ma már mérhető »meg­térülésről-«, amely az ízlésne­velésben, a történelmi tudai kialakításában, a lakosság és a művészet közeledésében, kapcsolatában mutatlcozik meg. Fock Jenő kétnapos somo­gyi látogatásának utolsó ál­lomása Berzence volt, ahová Gajdos László, a járási párt- bizottság első titkára is elkí­sérte. A Március 15. Tsz szék­haza előtt Kovács Istvánná, a pártvezetőség titkára és Koz­ma Géza, a szövetkezet el­nöke fogadta a vendégeket Az elnök részletes tájékozta­tást adott a tsz helyzetéről, eredményeiről és gondjairól. Nem véletlen, hogy beszámo­lóját az irányító gárda be­mutatásával kezdte, amelynek minden tagja fiatal, fölké­szült, s ha tapasztalatokban még nem is oly gazdag, irá­nyításukkal (a 15 felső-, 27 középfokú képzettségű vezető­vel és 101 szakmunkássá!) biztató jövő vár a gazdaság­ra. Az eszmecserén különösen sok szó hangzott el az állat­tenyésztésről. Fock Jenő kér­dései is leginkább eköré cso­portosultak, bár érdekelte az is, hogy van-e hitele a gyen­ge adottságú tsz-nek, és meny­nyi. Milyen termelési rendsze­rek tagja, és hogyan minősítik a rendszerben való részvételt? Hogyan működnek a háztáji gazdaságok, és segítik-e őket kellőképpen? Mennyi az al­kalmazott, akamak-e tsz-ta- gok lenni, s ha igen, akkor fölveszik-e őket? De azért a középpontban mégis a szarvas­marha-tenyésztés állt .— és nem véletlenül. A hétezer hektáros gazdaságnak ugyanis nagy kiterjedésű — és kitűnő minőségű — legelője van. Ki­derült — s ezt Gajdos László is megerősítette, előrelátóbb és bátrabb fejlesztésre ösztö­nözve a gazdaság vezetőit, hogy a jelenlegi szarvasmar­ha-állomány kétszeresét is el­tudnák tartani a kitűnő lege­lőkön, amelyeket egyébként okosan hasznosítanák. Elisme­Együttműködési megállapodás Megyénkben az IKR terme­lési rendszernek van a leg­nagyobb múltja. 1974-ben nem egészen tizenkétezer hek­tár, jelenleg több mint 27 és fél ezer hektár tartozik a közös vállalathoz. A terület nagyobb hányada a kukorica, s a termelési rendszernek vi­tathatatlan érdeme van ab­ban, hogy megyénkben az utóbbi három-négy évben je­lentősen emelkedett a terme­lési színvonal, a hektáronkénti hozam, s ezek az eredmények jelentősen hozzájárultak me­gyénk mezőgazdaságának fej­lődéséhez. Nem mond ellent ennek a ténynek, hogy a megyénkben levő IKR taggazdaságok nem mindegyikénél tapasztalható ez a fejlődés. Ahogy a gaz­dálkodás más területein, itt is nagy különbségek ala­kultak ki az egyes üzemek eredményei között. A diffe­renciáltság okainak feltárása, a különbségek mérséklése me­gyénk mezőgazdaságának fon­tos feladatai közé tartoz:k. A termelőszövetkezetek me­gyei szövetsége a közelmúlt­ban együttműködési megálla­podást kötött a termelési rendszer megyei alközpontjá­val. Az együttműködés egyik lényeges célja többek között az, hogy közösen tárják fel a nagy differenciák okait, hogy ezekre az eredményekben az átlagostól elmaradó szövetke­zetekre az alközpont megkü­lönböztetett figyelmet fordít­son. Az érintett szövetkezet, a szövetség és az alközpont1 az együttműködés során közö- sen keresi azokat a módsze-1 reket, amelyek alkalmazásé-1 val gyors ütemben mérsékel­hetők a terméseredmények­ben mutatkozó eltérések, és a hozamok dinamikus növelésé­vel párhuzamosan a célnak megfelelően javítható a ter­melés gazdaságossága is. Arad, 1849. Tizenhárom csillag lehullt «•Most tél van és csend és hó és halál.-« — A negyven- nyolcas szabadságharc bukása utáni fegyvertelen, kiszolgál­tatott Magyarország tragikus állapotát idézi Vörösmarty verssora. A gyászos korszak emlékét, mely 129 év óta, ok­tóber 6-án újra és újra föl­eleveníti Haynau tábornagy rémuralmát, aki igy vallott magáról: «En a rend embere vagyok, és nyugodt lelkiisme­rettel lövetek százakat főbe, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen eszköz minden jövendő forradalom­nak elejét venni.« Magyarországon is ezzel kezdte; 1849. október 6-án. Aradon a vár árkánál kivé­geztetett 13 hős honvédtábor­nokot. Tizenhárom katonatiszt sorakozott a bitó alá, a kivég­ző osztag fegyverei elé. Köz­tük olyanok, akik talán bízva az ellenség nagylelkűségében, vagy mert nem tudtak meg­válni a hazai földtől a világo­si fegyverletétel után — meg­adták magukat. De nem ta­gadták meg a forradalom esz­méit, inkább feláldozták éle­tüket a nemzet, a szabadság egyetemes ügyéért. Ugyancsak aznap lőtték főbe a pesti Új­épületben (a televízió mai épü­lete helyén álló kaszárnyá­ban) gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar kor­mány miniszterelnökét és a forradalom több vezető poli­tikusát. Jelképesen — nevüket akasztófára tűzve — kivégez­ték a külföldre menekülteke' is. Az évforduló gyászt ébreszt gondolatainkban, az aradi mártírok — Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerbure Károly, Nagv-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweideí József, Török Ignác, Vécsey Károly — neve mindörökre belerögződött a nemzet emlé­kezetébe. Arad azonban nem csupán a kegyelet jelképe ma­radt a magyarságnak; a tizen­hármak a forradalom jelké­peivé magasodtak. Pedig kü­lönböző útról indultak el: ré­gi nemesi családbór szárma­zott főurak, hivatásos katona­tisztek, akik meggyőződéssel forradalmi eszméket vallottak, vagy ösztönösen a haladás ol­dalára álltak. Egyesek közülük korábban, a szabadságharc előtt különbözőképpen csele­kedtek, a gyászos napon még­is a tizenhármak képviselték a nemzeti szabadságharcot, az európai haladást. Sorsuk ta­nulságos, hazafias magatartá­suk példát adó, emlékük meg­becsülendő. Az 1849 utáni esz­tendőkben példájuk hitet és erőt adott a nemzeti ellenál­lásnak, nem hagyva elaludni a szabadság gondolatát. Az eszmék ébren tartásá­ban nasv szerepet vállaltak a legkiválóbb írók, művészek. Arany János a 48-as emléke­ket, Petőfi szellemét idézte, s megénekelte a vérszomjas hó­dítóval is szembeszálló walesi bárdokat. Vajda János a nem­zet »-virrasztóiról« írt, Székely Bertalan, Madarász Viktor festményeikén történelmünk hősi jeleneteivel fejezték ki, hogy a cselekvő hazafiság hí­vei. Kossuth Zsuzsa, Leöwey Klára és Teleki Blanka, a ma­gyar nőnevelés úttörői sem maradtak ki az ellenállás szer­vezéséből. Folytatták a küz­delmet az ország határain túl, az emigrációban élők is. Arad ma szimbólum — a szabadság egéről lehullt tizen­három csillagnak a jelképe, annak a tizenhárom hősnek, akit a magyar nép kegyelet­tel és tisztelettel örökre meg­őriz emlékezetében. Propaganda és együttműködés Amíg a termékei megismerik zsúfolásig megrakott raktár üveghalmazai között. Látha­tóan elégedett volt tapasztala­taival, s bár a gépzúgás gyak­ran elnyomta a hangját, mo­solyából, arcmozdulataiból ki­derült, hogy teljesült Hamvas János kívánsága: a vendég jól érezte magát Nagyatádon. És kísérői ugyanezt tapasz­talhatták akkor is. amikor a kora délutáni órákban megte­kintette az alkotótelepet. De­zső Lászióné, a művelődés- ügyi osztály vezetője vállalta a bemutatás feladatát, s bár mentegetőzött, hogy művé­szettörténeti felkészültség hí­ján nem hivatott e szerepre, mindvégig szóval tartotta a rés illeti viszont a szövetkeze­tét a háztáji gazdaságok tá­mogatásáért, hiszen ott csak­nem hétszáz tehén van a két faluban, s mint kiderült: a fe- jési átlag ötven százalékkal nagyobb, mint amivel a kö­zös gazdaság jelenleg (nem) dicsekedhet. Fock Jenő ezután megtekin­tette a szarvasmarha-állomány egy részét, a legelőt; számsze­rű adatokat kapott a főállat­tenyésztőtől, aki a fejlesztés lehetőségeit is megerősítette. A tapasztalatok összegezésé­re vendégünk a házigazdák kí­séretében visszatért a tsz szék­hazába, majd a kétnapos, gaz­dag programot megköszönve búcsúzott Somogy megyétől. Kiállító volt a Zágrábi Őszi Vásáron a Kemikál. Bar­csi gyárának termékei közül a bitumen emulziót, a brep- lasztát, valamint a műanyag felülvilágító testeket mutatták be. A kiállítás mindenképpen gyártmánypnopaganda: azt a célt szolgálta, hogy megis­mertessék a jugoszláv szak­embereket a Dráva-parti gyár új — de nem teljesen ismeretlen — gyártmányaival A Kemikál Építőanyag-ipari Vállalat Barcsi Építési Mű­anyagfeldolgozó Gyára ugyan­is szinte a termelés megkez­désének időpontjától együtt­működik egy karlováci vegyi üzemmel. Innen olyan termé­keket szállítanak Magyaror­szágra, amelyéket különben csak tőkés .valutáért vásárol­hatna meg az ország. Helyette a barcsi gyár kész- és félkész termékeit viszik Jugoszláviá­ba. A tennék minőségét sokfé­leképpen elismerheti a vevő. A barcsiak két tényezőn is mérik azt, hogy a jugoszláv partner elégedett-e az itteni gyártmányokkal. Az egyik az, hogy jelentősen emelte meg­rendelését, s az idén körül­belül 4 millió forint értékű termék cserél gazdát, jövőre viszont — a tervek szerint — a 14 millió forintot is eléri az árucsere értéke a két gyár között. Ezért a 14 millió fo­rint értékű Kemikál termé­kért olyan anyagokat kapnak, amelyeket nálunk nem, vagy csak ráfizetéssel tudnánk gyártani. A barcsi gyárban készülő bitumen lakk fontos exportcikk lehet, ha tartja a minőségét. A jugoszláv gyár képviselője — termékeik elő­állításához használják a bitu­men lakkot — kijelentette: ilyen minőségű áruból éven­te 5—6 ezer tonnát is vásá­rolnak. Teljesíti feladatát a falusi kiskereskedelem (Tudósítónktól.) A Csurgó és Vidéke A rész­hez a nagyközségen kívül 18 község és település, valamint 48 kiskereskedelmi üzlet tar­tozik. Kilenc hónap alatt a tervezett 200 millióból 151 millió forint értékű árut ad­tak el, 12 százalékkal többet, mint az előző év hasonló időszakában. Mivel az őszi és a karácsony előtti forgalom általában magasabb az elő­zőeknél, így bizonyosra ve­hető, hogy' az áfész. boltjai többet adnak, el a tervezett­nél. Több üzlet kiemelkedő tel­jesítménnyel dicsekedhet. A berzencei ABC-ártuház egy év óta működik, és a tervezett 1 millió forintos havi forga­lomnál 300 ezer forinttal töb­bet hoz havorfta. A csurgói szakboltok közül a vegyi-ház­tartási 12 százalékkal, a vas­műszaki bolt 13 százalékkal, az üvegbolt 21 százalékkal teljesített többet szeptember 30-ig, mint a tavalyi I—III. negyedévben. A számok azt is bizonyítják, hogy a kisköz­ségekben levő boltok 70 szá­zaléka több árut adott el, mint tavaly. Különösen ki­emelkedő munkát végzett a Hervai István vezette porrogi bolt, amelyben 40.7 százalék­kal nőtt a forgalom az év első kilenc hónapjában a ta­valyihoz viszonyítva. Az őrti- losi boltos. Vértesi Ferencné, nem szakképzett, azelőtt fel­vásárló volt, mégis átlagosan 12 százalékkal javította á for­galmat. Nemrég került a so- mogycsicsói boltba Baranyai Józsefné, aki itt 24 százalék­kal több árut adott eL Csur- gónagymartonhan Balogh Sán­dor ugyancsak 24 százalékos emelkedést ért el a múlt évi­hez éiszonyitva. Ez a kijelentés azt is bi­zonyítja, hogy kezdik megis­merni a barcsi termékeket. Az új gyár ugyanis új gyártmá­nyokkal jelentkezett a piacon. A kilenc termékcsalád közül öt külföldi licenc alapján ké­szül. Az útépítésnél használt bitumen emulzió pedig Ke­mikál szabadalom. ■ A termékek megismerteté­sének csak egyik módja a vá­sárokon, kiállításokon való részvétel. A karlováci vegyi üzemmel való együttműködés viszont megkönnyítette ezt : Zágrábban a jugoszláv part­ner kiállítási teületép mutat­ták be termékeiket. Ennek viszonzásaképpen a tavaázi BNV-n a Kemikál kiállítási területén kapnak helyet a karlováci termékek. Egy másik módja a gj'árt- mánypropagandának az, hogy létrehozták az alkalmazás- technikai csoportot. Ez egy­előre két építőipari szakmun­kásból és egy építésztechni­kusból áll: az a feladatuk, hogy bemutassák, miként kell bánni az új termékeikkel, ho­gyan lehet könnyen és gyor­san felhasználni azokat. Ez a csoport kívánságra a vállala­toknál is tart laemutatót. Milyen közvetlen hasznuk van a kiállításoknak, bemuta­tóknak? Hogyan mérhető az, hogy hatékony volt a propa­ganda? Nádor Ottó barcsi gyárigazgató így felel a kér­désre: — Amikor a barcsi beruhá­zás megkezdődött, előfordult az, hogy a Kemikál termelési kapacitása nem volt egész év­re lekötve. Abban az évben összesen 300 millió forint ér­tékű terméket állított elő a vállalat gyáraiban, üzemei­ben. Jövőre a termelési érték már megközelíti az egyniil- liárd forintot, és nincs értéke­sítési problémánk, sőt néhány cikkből csak előjegyzés alap­ján tudjuk kielégíteni az igé­nyeket. Dr. K. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents