Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-28 / 255. szám

Program — hosszú távra Hatéta’fság, jövedelmezőség - és az ember Döntött a megyei pártbizottság Mint cikksorozatunk első két részéből ki­derült: a megyei pártbizottság legutóbbi ülé­sén a mezőgazdaság továbbfejlesztésének hosszú távú programját alkotta meg. A hely­zetelemzés után megkíséreltük összegezni a termelési szerkezet átalakításának felada­tait, bemutatni a beruházások követendő út­ját. Szóltunk az országos átlaghoz való fel­zárkózás feltételeiről, és jó néhány részkér­désről is. Tájékoztatónk befejező részét a ha­tékonyság, a minőség és a jövedelmezőség feladatainak ismertetésére szánjuk, és nem feledkezheiünl; meg a termelést irányitó és végrehajtó ember megnövekedett szerepéről, felelősségéről sem. fl jóid jövője A termelés és a gazdálko­dás hatékonyságának fokozá­sa — érthetően — kiemelke­dő helyet kapott az eszmecse­rében és a határozatban is. A testület megállapította: ahhoz, hogy a' föld termőképességéi fenntartsuk, illetve javítsuk, nagyobb figyelmet kell fordí­tani karbantartására. (Ezt ma még több helyen elhanyagol­ják!) Somogy szántóterületé­nek több mint a fele — mintegy 200 000 hektár — javításra 6zoruL Nagy lema­radást kell teliát pótolni. A talajjavítás egyébként a leg­gyorsabban megtérülő beruhá­zás, mely a magasabb hoza­mok elérésének néíkülözhe- ' etlen feltétele. Az ütem gyor­sítása, az öntözhető területek növelése, a kölcsönösen elő­nyös földcserék végrehajtása a feladat S bár tudjuk, hogy a mezőgazdaságilag művelt te­rületek csökkenését megállíta­ni nem lehet (Somogybán tíz •ív alatt 8000 hektár esett ki a termelésből !), a szigorítás mindenképpen indokolt. Nagyon tömören és határo­zottan hívta föl a testület a figyelmet arra, hogy az ala­csonyabb szinten gazdálkodó üzemeknél föl kell tárni és fokozatosan megszüntetni a jövedelmezőséget gátló oko­dat. Nem lehet kétséges, hogy a gazdálkodási eredmények javításának fő módszere az adottságok, az eszközök és a munkaerő eddiginél sokkal jobb kihasználása, a korszerű termelési eljárások alkalma' zása, a munkaszervezés foko­zatos javítása és az ésszerű akarékosság. A költséggaz­dálkodás javításában is szá­mottevő előrehaladást kell elérni. Okvetlenül figyelemre méltó megállapítás, hogy a termelési hozamok minden- iron való fokozása helyett a lazdaságosság növelését, a iozam és a költségráfordítás kedvezőbb arányának kialakí­tását kell célul tűzni és elér­ni. I'észíeladatok A megyei pártbizottság ter­mészetesen nem általános >szentenciákat« mondott ki nagy általánosságban, hanem uonkrétan meghatározta az állami gazdaságok és a ter- nelőszö vetkezetek, az egyes termelési ágakban dolgozók közvetlen és hosszú távú fel­adatait. Ezek részletes ismer­etesére nincs lehetőségünk: léhány megállapítást azonban lem árt fölidézni. Az állami gazdaságok to­vábbra is járjanak élen a korszerű technikai eszközök, ermelési eljárások és új faj' :ák alkalmazásában — mond­ja ki a határozat. — S ami íem kevésbé fontos: terjesz- ;zék a szövetkezetekben is a 1 evált termelési, szervezési és vezetési módszereket. Végtére s az a cél, hogy. tapasztala­taik hatása kiterjedjen me­gyénk egész mezőgazdaságára. 3s természetesen van lehető­ségük arra is, hogy az eddi­ginél jobban szorgalmazzák a özös érdekeltségen alapuló izdasági együttműködések •s társulások létrehozását, DŐvítését A termelőszövetkezeték jö­vőjéről megállapította a tes­tület: ezután is alapvető sze­repet töltenek be a megye mezőgazdaságában, a ■ falvak fejlődésében. Az a cél, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz- ek termelése is gyorsabban növekedjék. Hogy mik ennek a feltételei? Termelésük — adottságokhoz igazodó — szerkezeti átalakítása, a sza­kosodás fokozása, a tevékeny­ségi kör bővítése, az eszköz- ellátottság lényeges javítása és vezetői állományuk meg­erősítése. A megyei pártbizottság a fentieken kívül természetesen konkrétan is meghatározta a mezőgazdasági főiskola, a megyei tanács, az érdekkép- ! viseleti szervek, a tömegszer- j vezetek* * 1 és -mozgalmak, s i nem utolsósorban a pártszer - vék és -szervezetek feladatait, j Ez ■ utóbbiaknak mindenek- j előtt gazdaságirányitó, szerve­ző és ellenőrző munkájuk színvonal javítását, követke­zetességét írta elő. II háztáji nélkülözhetetlen A megyei pártbizottság ülésén sok szó hangzott el a háztáji gazdaságok helyzeté­ről, feladatáról. Végtére is — mint említettük már — j mintegy 80 000 háztáji és ki­segítő gazdaság tevékenykedik a megyében, s a termelés csaknem egyharmada ezekből származik. Hogy a feladatok közül csak egyet említsünk, kimondta a testület, hogy ed kell érni: a háztáji sertéslét­szám hosszabb távon se csök­kenjen. S ehhez — a fejlesz­tési tervedet figyelembe véve — hozzá tartozik, hogy az ál­lomány minőségi összetétele jobban igazodjon a feldolgo­zóipar követelményeihez. Mondanunk sem kell, hogy a I közös gazdaságoknak is rend­kívül nagy szerepük van. eb­ben, A mezőgazdasági főiskola I főigazgatója is azt hangsú- ! lyozta felszólalásában, hogy a háztáji és kisegítő gazdasá­gok nagymértékben hozzájá- j rulhatnak az ágazat fejlődé­séhez, Mint mondta: a mi- i nöségi követelmények teljesí­tésében fontos szerepet tölt be a kisárutemielés, hiszen ■ fejlesztése nagyobb beruházás 1 nélkül is megvalósítható. A húskombinát sonkaüzemének megteremtése kapcsán emlí­tette meg a felszólaló, hogy az eddiginél komolyabban kell vennünk a szakosodást, új igényeket kell megfogalmaz­ni, s magasabb szintre kell emelni a termelés és a feldol­gozó ipar közötti kapcsolatot. ' Nem elhanyagolható tényező a/, sem, hogy minél kisebb : körben termeljék meg a son­kaüzem. alapanyagát. Nem szabad belenyugodni abba. hogy az egyik évben van, a másikban nincs, á harmadik­ban megint van úgynevezett sertésciklus. Mint mondta: ki kell dolgozni az integrált kis' árutermelés új formáját. A ! főiskola már foglalkozik ezzel ! a kérdéssel. A felszólaló végkövetkezte­tése az volt: nem elég általá­nosságban beszélni a 'háztáji gazdaságok termelésének fon­tosságáról. Sokkal többet kell beszélni a megoldás módsze' réről, és még többet tenni a fejlődésért. Végtére is a kis- áruuermelést zömében évszá­zados módon és eszközökkel i végzik. Ez nem tartható so­káig. Biztosítani kell a kis­gépes ellátást és a szakoso­dást, korszerűsíteni kell a szarvasmarhatartást — töb­bek között. A Isglőbh érték... Egy általános megállapítás, de a napi gyakorlat is kézen­fekvőén bizonyítja: az ember szerepe nő, felelőssege, oda' adó munkája nélkülözhetetlen a hétköznapokon és a távlati j fejlesztés ügyében is. Mi az ; általános megállapítás? Az, hogy tovább kell javítani a mezőgazdasági üzemek veze­tési színvonalát. A szóbeli ki­egészítő utalt rá: az élelmi­szer-gazdaság dolgozóinak többségét szorgalom, tenni akarás és szakmaszeretet jel­lemzi. Több mint ezer szocia­lista brigád dolgozik példa­mutatóan. A mezőgazdaságlés az élelmiszeripari szakmák egyre vonzóbbak a fiatalok körében. Beilleszkedésük azonban — több helyen — még nem mentes a gondoktól. Szervezettebbé és tartalmasab­bá kell tenni tehát a velük való foglalkozást. Szinte minden üzemben, de leginkább a kedvezőtlen adott­ságú gazdaságokban van szük­ség több és jól képzett szak- • emberre. Jóval több szak- I munkást is foglalkoztathat­nánk, a képzés és továbbkép­zés azonban elmaradt a kö­vetelményektől. Nem véletlen I az a megállapítás sem, hogy föl kell számolni a szakem­berellátásban, a vezetési , színvonalban gazdaságaink között tapasztalható különb­ségéket. Mindenekelőtt a közgazdasági és gépészeti szakemberek, az állattenyésztő szakmunkások számának nö­velését kell biztosítani. Talán némiképp újszerű követelmény, hogy a megyei pártbizottság határozatában előírja: a hatáskörileg illeté­kes szervek rendszeresen mi­nősítsék, értékeljék az üze­mek vezetésének helyzetét; időben kezdeményezzenek, s I ha szükséges, kádercserékkel I is biztosítsák az egyre maga- j sabb szintű vezetést, a hoz- j záértőbb és elkötelezettebb I irányítást. A vezetők képzése és rend­szeres továbbképzése ugyan- ; csak nagy teret kapott a ha­tározatban. Rendkívül rokon­szenves az az igény, hogy miközben a mezőgazdasági : üzemeknek növelniük kell ösztöndíjasaik számát, a szer­ződéskötésnél saját dolgozóik gxjermekeit részesítsék előny- , ben. A mezőgazdasági mun- ; kas-, szakmunkás- és vezefő- , generációk kialakításának irányába hat ez a «-felszólí­tás-“. Hatása kétségkívül a földhöz, a munkaterülethez, az eszközhöz való ragasz­kodásban érződik majd. A vezetésből egyébként nem j egy helyen hiányzik még a ! kezdeményezőkészség, a hatá­rozottság, a bátorság és kö- ; vetkezetesség. Ezért is fogal- i- mazta meg a megyei pártbi- j zottság a pártszervek felada- I tát-felelősségét, hiszen az \ ember változatlanul központi és meghatározó helyet foglal el a termelésben: fölkészült­ségétől, odaadásától és szor­galmától függ, hogy milyen mértékben, milyen ütemben jut előbbre Somogy mezőgaz- 1 dasáya. 204 milliárd forintos forgalom Takarékosan élni Élénk kereslet és összességé­ben kiegyensúlyozott ellátás mellett az év kilenc hónapjá­ban — a múlt év azonos idő­szakához képest 9 százalékkal magasabb — 204 milliárd fo­rintos forgalmat bonyolított le a kiskereskedelem. A Belkereskedelmi Minisz­térium értékelése szerint a forgalom összetétele alapve­tően az idén sem változott, az iparcikkek forgalma továbbra is meghaladta az élelmiszere­két. Említésre méltó azon­ban, hogy. a ruházati forgalom növekedése »utolérte« a többi ágazatét, ugyanakkor a ven­déglátás bevétele — az is­mert korlátozó rendelkezések Íratásaként — csak mérsékel­ten emelkedett Szeptemberben a tavalyit 10,2 százalékkal meghaladóan, s az előző havival csaknem egyezően 25 milliárd forintot költött fogyasztási cikkekre a lakosság. A minisztérium az ellátás helyzetét — annak el­lenére, hogy valamennyi áru­csoportban akadtak időnként hiányok — megfelelőnek ítél­te. A húsellátás például ki­egyensúlyozottabb volt, mint az előző hónapokban, marha­hús volt elegendő, sertéshús­ból azonban minden igényt nem tudtak kielégíteni. A szo­cialista kereskedelem zöldség­forgalma — részben, mert ke­vesebb volt az áru, másrészt az érés késése miatt — nem érte el a tavalyi szintet. Bur­gonyából viszont 45 százalék­kal, gyümölcsből pedig — fő­leg a dinnye és az őszibarack bőséges kínálata eredménye­ként — 73 százalékkal több fogyott. Égetett szeszes italból szep­temberben 18,5 százalékkal kevesebb, fagyott a tavalyinál. A bolti kereskedelem viszont 25,7 százalékkal több égetett szeszt adott el, mint tavaly ilyenkor. A ruházati kereskedelem forgalma a tavalyinál na­gyobb, kínálata bőségesebb volt, de női ruhából és kosz­tümből, olcsóbb cipőből, s né­hány fajta gyermek- és cse­csemőholmiból nem mindig tudták kielégíteni az igénye­ket. Sokat javult a vas—műszaki kereskedelem kínálata is, de változatlanul 6zűkös a kézi- szerszámok, zománcedények, hátartási kisgépek választéka, továbbra is kevés a Minimat mosógép, s a szezon megindu­lásával a kazán és a radiátor is. Szilárd tüzelőanyagokból a kereskedelem az igényeket ki­elégítette. A takarékosság tudatos emberi tevékenység : a javaié felhasználásának ésszerű módja. A magyar nyelv tulajdonságjelzőként is sűrűn használja a takarékos kifejezést. Akit ezzel a jelző­vel illetnek, arról kedvező kép alakul ki a közvélemény­ben. Azt mondják róla, hogy gondosan bánik a rábízott ja­vakkal, gazdaságosan használ­ja fel a pénzt, az időt és az energiát. A ma igényeinek ki­elégítésekor a holnap lehető­ségeit és szükséglétéit is fi­gyelembe veszi, s csak meg­felelő mérlegelés után dönt arról, hogy miként használja fel, mire fordítja a pénzt. A takarékosság korántsem jelent garasoskodást: a fös­vényt éppen úgy elítéli a köz­vélemény, mint ahogy á pa­zarlók tevékenységével sem ért egyet. Egyre több az olyan ember, aki szót emel a rossz gazdálkodás, az anyagi javak herdálása, a pazarlás ellen, s nemcsak szóban hir­deti az ésszerű takarékossá­got, hanem saját példájával is nevel. Hazánkban ma 120 milliárd forintot őriznek a ta­karékkönyvek. Somogybán az idén augusztus végéig meg­közelítette a 3 milliárd 600 millió forintot a takarékba helyezett pénz összege. Azt je­lenti ez, hogy a megye min­den lakosára — a csecsemő­ket és a járadékból élő idő­seket is számításba véve — több mint 12 ezer forint meg­takarított pénz jut. Félreten­ni ekkora összeget csak úgy lehet, ha valaki rendszeresen takarékoskodik, ha az ember nemcsak a mára gondol, ha­nem a holnapra is. Sokszor elhangzik a kér­dés: miért takarékoskodnak az emberek? A válasz mindig egyértelmű: azért, hogy ösz- szegyűjtsék pénzüket egy ' ké­sőbbi nagyobb kiadásra, hogy tudjanak lakást, autót, ház« tartási gépeket, telket vásá­rolni, hétvégi pihenőt építeni. Tehát azért hogy kényelme­sebben, szebben, jobban él­hessenek. Akik takarékoskod­nak, azok félretett pénzükkel lehetővé teszik mások szá­mára is, hogy hitel igénybe­vételével kielégítsék olyan igényeiket, amelyekre külön­ben csak évek vagy évtize­dek múlva gondolhatnának. Példaként elég csupán a leg­alapvetőbb igényt — a lakás­hoz jutást — említeni: az ötö­dik ötéves tervben körülbelül 12 000—12 500 lakás épül föl megyénkben. Minden , száz családi otthonból nyolcvan hitel igénybevételével készül. Az Országos Takarékpénztár és a takarékszövetkezetek a betétekből fedezik az ilyen hiteleket. Alii a takarékban helyezi el pénzét, az később joggal számíthat arra, hogy Zala-bútor — a takarékpénztár ' közbeik­tatásával — másoktól kap kölcsönt akkor, amikor na­gyobb vásárlásba fog. Aki takarékoskodik, tuda­tosan készül arra, hogy a következő évek nagyobb ki­adásait fedezhesse. Ha azt bi­zonyítjuk, hogy a takarékos­ság tudatos emberi tevékeny­ség, akkor egyúttal azt is ál­lítjuk, hogy nevelni lehet — és kell! — erre az embere­ket. Többször elmondták már, de itt is érdemes utalni ar­ra, hogy az iskolások által vásárolt takarékbélyegek esetében nem az összeg nagy­sága a fontos, hanem a rend­szeresség. Hiszen csak így le­het a betűvetés ismereteinek elsajátításával egy időben rá­bírni, rászoktatni á gyermeke­ket arra, hogy a jövő érdeké­ben nem szabad minden pénzt elkölteni, ami ma rendelke­zésükre áll. . Az is igaz, hogy csak a ta­karékos gyermekekből lesz­nek takarékos felnőttek. Azok a fiatalok, akik most kezdik el önállóan élni életüket, akik családalapítás előtt állnak, nem ma találkoznak először a takarékosság fogalmával, ha­nem amikor iskolába kerül­tek, már szóltak erről nekik a pedagógusok. Az önálló élet* re nevelés egyik eszköze a rendszeres takarékoskodás is. Ennek eredménye, hogy jelen­leg 11 ezer fiatalnak van a megyében ifjúsági takarékbe­tétje. Ez a betétforma — ked­vezményeit is felhasználva — jelentős segítséget ad a fia­taloknak a családalapításkor. A takarékosságra való ne­velésben fontos szerepük van az e téren elért eredmények­nek. A példák sora bizonyítja: jól járt az, aki ésszerűen gaz­dálkodott javaival. Az a fia­tal pedig, aki gyermekkorá­ban hozzászokik a takarékos­sághoz, beosztó lesz felnőtt­ként is, akár a saját pénzéről, akár egy kisebb vagy nagyobb közösség javairól van szó. A takgi'ékosságra nevelés közügy. Különösen fontos a most munkába lépő fiatalok megnyerése a takarékos élet- i vitel számára. Éppen ezért senki nem tekintheti ezt mel­lékes feladatnak, aki akár a párt vagy a szakszervezetek, az ifjúsági szervezet, akár a Hazafias Népfront nevében nyilatkozik, vagy képviseleté­ben intézkedik. Ahogyan nö­vekszik a takarékosan élő emberek száma, úgy lehetünk biztosak abban, hogy szaporo­dik a takarékosan, ésszerűen gazdálkodó vállalatok száma is, hiszen aki megszokta, hogy többször meggondolja, mire fordítja a saját pénzét, az nem válik felelőtlenné ak­kor sem, amikor egy egész közösség pénzét bízzák rá. Az a szemlélet, hogy a pénzt mindenáron el kell költeni, szerencsére már egy­re kevesebb ember sajátja. Gyarapodik viszont azok szá­ma, akik — akár a magukéról, akár a közösségéről van szó — ia pénz, az anyagi javak felhasználásának gazdaságos­ságát is figyelembe veszik döntéseik előtt. A Zalaegerszegi Bútorgyár az Idén hatszáznegyven millió forint értékben készít szekrénysorokat, ülőgarnitúrákat. A gyár éves tervének időarányos részét túlteljesítette, és to­vább növeli tőkés exportját. A világ takarékpénztárai ötvennégy évvel ez- I előtt, 1924-ben milánói értekezletükön határoztak úgy, hogy minden évben meg­rendezik a takarékosság világ­napját. Tizennégy esztendeje annak hogy minden év októ­ber 31-én az Országos Taka­rékpénztár a takarékszövetke­zetekkel és a postahivatalok­kal együtt összesítő beszámo­lót tár a lakosság elé, bemu­tatva a takarékosság eredmé­nyeit, azt, hogy miként gazda­godott országunk a beosztással élő emberek révén, s hogyan változott, gazdagodott a ta­karékos emberek élete. A takarékosság — nem árt még egyszer hangsúlyozni — tudatos emberi tevékenység: egyik föltétele az egyén és a társadalom boldogulásának. Ma,. amikor a fejlett szocia­lizmust építő népé az ország, érvényesek igazán Fáy And­rás 1840-ben kifejtett gondo­latai, melyekkel az OTP előd­jének, a Pesti Hazai Első Ta­karékpénztár Egyesületnek a létrehozását sürgette: »a szor­galom és a takarékosság a nemzetgazdaság fő rugói; a szorgalom és a takarékosság a nemzeti jólét forrásai.« Rostás Károly, a Hazafias Népfront Som orv rn*- gyci Bizottságának elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents