Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-27 / 254. szám
Franciák és magyarok Tokaji és libamáj Szereti-e a tokajit? — kérdeztem egy este a szállodában az éjszakai portást. Látszott rajta: borissza ember. A tokajit azonban nem issza. Elzászi, mondta fitymálóan, s megvallotta, hogy inkább a délvidéki tőkék nedvét kedveli. Tokaji és Elzász? Bámultam. De nem az öreg portás földrajzi ismereteivel volt baj. Párizsban valóban árusítanak egy Elzászban termett savanyítás fehér bort, palackján a címkével : Toka-y. Tokaj-hegy világhíres aszúborát jobban ismerik a tengerentúl, mint Franciaországban. Minden borivóknak e Mekkájában a tokaji elvesz a sok száz fajta nedű között. A Pick és a Hertz szalámi — bár a legtöbb fűszerüzletben kapható — szintén nem olyan népszerű, mint azt mi itthon hisszük. Nagy tételben fogy viszont a libamáj: évente 600 tonnát szállít Magyarország. A híres francia libamájpástétom-készítmények alapanyagának java része magyar. A francia—magyar kereskedelemre és gazdasági kapcsolatokra jellemző ez a libamáj. Élelmiszeripari nyersanyagok, könnyűipari termékek szerepelnek kiviteli listánkon, s csak elvétve nagy értéket képviselő gép, berendezés. Lehet-e ezen a történelmileg is kedvezőtlen mérlegen javítani? Magyarországnak mindenképpen ez az érdeke. Vajon van-e mód rá, a két ország gazdasági szerkezetének, fejlettségének különbségei mellett? Ezen töprengtem, míg szinte »lépésben-« haladtunk a párizsi motorizált tenger közepén. Egyórás döcögés után csak némi szerencsével sikerült a hömpölygő autófolyamból kiválni, parkolóhelyet találni a l’Usine Nouvelle szer« kesztősége előtt. A lap 80 éve jelenik meg, a maga nemében egyedülálló vállalkozás. Üzleti körökben a francia ipar bibliájának nevezik. 50 ezer kis- és közép- vállalat van Franciaországban, a l’Usine Nouvelle hozzájuk akar eljutni, az ő érdekükben szól. Pár éve sok energiát fordítanak a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok szerteágazó, bonyolult kérdéseinek megvilágítására. Christian G. Marmain főszerkesztő-helyettes tömören összefoglalja a lap álláspontját. A klasszikus kereskedelem formái — eladni—venni — szerintük ma már elavultak. A technikai, technológiai és kereskedelmi kooperáció sokkal korszerűbb módja az együttműködésnek. Sok kutatás, a legújabb tudományos eredmények alkalmazása, li- cenc- és know-how eladás — ezek a versenyben maradás föltételei. De hol adjanak el? Nyu- gat-Európában négy éve tart a gazdasági visszaesés, csak kevesen keresik a gépeket, technológiákat, beruházási javakat. Nincs vevő. S ez különösen a francia kis- és középvállalatokat érinti érzékenyen. A tudományos-technikai haladásban még lépést tudnak, tartani, de a korszerű exporttevékenység már meghaladja erejüket. Szeretnének minél több üzletet tető alá hozni, ugyanakkor mégis tartózkodók Többek szerint költséges a szocialista országokkal folytatott kereskedelem, mert a tárgyalások a szokásosnál több időt vesznek igénybe. De azt is elismerik, hogy a szocialista üzletfelek megbízhatók, és pontosan fizetnek Annak sem örülnek, hogy a kapcsolatok fejlesztésére leginkább az úgynevezett kompenzációs üzletkötések révén lenne mód. Azaz: a szocialista partner termékkel fizetne a megvásárolt gépekért, beruházási javakért. Ettől azért idegenkednek a kis- és középvállalatok, mert nincs erejük a visszahozott terméket elhelyezni. Az amerikai Pepsi Cola az egész világon árusítja a Szovjetunióból kompenzációs üzlet fejében kapott vodkát. Ezt a módszert csak kevesen képesek követni Franciaországban. Vendéglátóm szerint mégis kénytelenek a kompenzációs egyezmények útját járni, mert ha nem francia vállalatok kötnek üzletet az Elbától keletre, helyettük megteszi a konkurrencia. Guy Schwartz, a Le Matin gazdasági rovatvezetője tavaly végigutazta az európai szocialista országokat. Hosszú cikkben értékelte a francia és a szocialista országok vállalatai közötti kapcsolatokat. A együttműködés lehetőségeit mérlegelve Magyarországot az ötödik helyre sorolta. Svéd módon, vaskos, gya- lulatlan gerendákkal berendezett brasserie-ben (söröző) lármás társaság szomszédságában ültünk le megvitatni tapasztalatait. Kamionsofőrök tértek be, csörgött-csilingelt az amerikai játékasztal, s vastag Gitane-füst úszott a levegőben. Ez is' Franciaország. Schwartz egy régi francia kereskedőszokást idéz. A Szajna partjáról először a szomszédos országokban néznek szét: mit lehet venni, eladni? Majd a népes, nagy országok felé fordul a figyelem. S Magyarország nem tartozik ebbe a sorba. A közömbösségnek történelmi gyökerei is vannak. A franciák hagyományosan baráti érzelmeket táplálnak a lengyelek iránt, míg Magyar- ország jó esetben is csak közömbös maradt. így az együttműködésnek vannak még tartalékai. A kibontakozást egyelőre nehezíti, hogy nagy különbség van a két ország kereskedelmi, pénzügyi gyakorlata között. A párizsi, lyoni gyárosok főleg attól félnek, hogy a francia technikával Magyar- országon készült termékek a világpiacon lconkurrenciát jelenthetnek. Az itteni üzletemberek ritkán gondolkodnak hosszabb időszakban, inkább a közvetlen piaci impulzusok hatására cselekednek. Ezért is vállalnak olyan nehezen kooperációt hosszú távra. Franciaországnak erős pozíciói vannak a fejlődő világban, az üzleti körök mégis a kelet—nyugati üzletkötésektől várnak többet. Hiába van például rengeteg pénz egyes arab országokban, s másutt igen olcsó munkaerő, hiányzik néhány fontos feltétel. A kiépített háttérágazat, a hozzáértő műszakiak és a képzett munkások. Ez mind megtalálható a szocialista országokban. A harmadik világbeli üzletfelek a munkások betanítását is szeretnék bevenni a szerződésekbe. Erre Franciaország nem vállalkozik. Ezért a gyártulajdonosoknak, külkereskedőknek — ha eladni akarnak — alapvető érdekük a magyar (és a többi szocialista) partnerral való jövedelmező kapcsolat. Csupor Tibor (Folytatjuk.) falfestmény A balácápusztai római villa korábban feltárt díszes mozaikjai és falfestményei a legértékesebb római kori látnivalók közé tartoznak. A megtalált, 17 méter hosszú festmény a villa belső udvarának gerendákból és vesszőfonatból kiképzett és erős habarcscsal bevont falát díszíti, és egy kerítés mögött elterülő kertet ábrázol piros, sárga és kék virágokkal. A falfestményt — amely 1— 2,20 méter magasságban maradt meg — elővigyázatos munkával részekre bontva a veszprémi Bakonyi Múzeumba szállították. Ügy tervezik, ho"v a tisztítás és a restaurálás után visszaviszik Baláca- pusztára, és eredeti helyén állítják fel. Önálló bemutató estet tart ma a Kaposvári Fonómunkás Kisszínpad a Latinca Sándor Művelődési Központban, 19 órakor. Az együttes két író műveiből válogatta össze műsorán. ördögh Szilveszter József Attila-díjas író Tenger és sirály, Koponyák hegye, Éjszaka című műveinek színpadi változatát látjuk majd. A fiatal író 1948-ban született Szegeden, A gimnázium elvégzése és a katonai szolgálat le töltése után Budapestre került, az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarára. Első írása 1966-ban jelent meg a Tiszatáj’ban. Könyvei: A csikó (novellák), Koponyák hegye (regény), Kapuk Thé- bában (dráma). Friss hír, hogy ördögh Szilveszter részt vesz a mai bemutatón, holnap délelőtt 9 óra 30 perckor pedig előadást tart a megyei művelődési központban a ubve- zetői engedélyt adó tanfolyam hallgatóinak. A Fonómunkás Kisszínpad ïstjének másik szerzője Csin- liz Ajtmatov, akitől az Altinaj és az Anyaföld című írások dramatizált változatait játssza az együttes. Fontosabb munkái: Az első tanító (ebből készült az Altinaj), Dzsamila szerelme, a A versenyló halála, A tengerparton futó tarka kutya stb. »Hozz magaddal bohócruhát« címmel a színpad önparódiáját is láthatjuk, s tervezik, hogy a szünetben levetítik a pécsi körzeti tévéstúdió dokument- tumfilmjét, melyet az együttesről forgattak. A megyeszékhely moziműsorából két filmre hívjuk föl a figyelmet. A Vörös Csillag moziban a Gáli István regényéből készült A ménesgazda című film szerepel, melyet Kovács András rendezett. Az ötvenes évek elején, a határ mentén játszódik a történet. A színhely egy méntelep, ahol az egykori ménerkari tisztek gondozzák a lovakat. Amikor egv fiatal kommunistát. Busó Janit a telep élére állítanak, elszabadulnak az indulatok. A film jelentős részét Kaposvár mellett forgatták, mint erről annak idején — pontosan egy éve — beszámoltunk. A Szabad Ifjúság Filmszínházban 29 órakor a Fagyöngyök című magyar dokumentumfilm szerepel a műsoron. Ember Judit alkotása egy fiatal nő, Nóra küzdelmes sorsát tárja elénk, aki megpróbál másképp élni, mint anyja és nagyanyja. Két gyermeket szült férj nélkül, amikor egy fiatalemberben társra talál. Két rendkívüli ember találkozásának vagyunk a tanúi: a biztonságot jelentő otthon, a közös élet hétköznapjait láthatjuk. A film bizonyára beleillik abba a sorba, melynek legutóbbi tagjai közé számítjuk Moldován Domokos A halottlátóját és Gyöngyösti— Kabay Két elhatározását. Vasárnap délelőtt 11 órakor a múzeumi és műemléki hónap programjának keretében újabb hangversenyt tartanak a Somogyi Képtárban. Ezúttal a Pécsi ifjúsági Ház kamara- zenekara ad koncertet, vezényel Mihály István. Barcsról kaptuk a tájékoztatást: holnap itt rendezik meg a Takarékossági világnap megyei megnyitóját. Délután 13 óra 30 perckor a strandkörnyéken rádióirányítású autó- modellek országos meghívásos bajnokságát rendezik, 15 órától a strandon repülő- és ha- jómodell-bemutató lesz. A művelődési központban 18 órakor kezdődik az ünnepség; a műsorban fellép a szuloki német, a lakócsai délszláv és a barcsi Boróka együttes. Kiállítást is rendeztek a leendő Dráva Múzeum néprajzi anyagából. FENYOATLASZ Az Akadémiái Kiadó fenyőatlasz kiadását tervezi. Az ötkötetes könyv elkészítéséhez a Természettudományi Múzeum munkatársai és a Kertészeti Egyetem hallgatói az ország arborétumaiban gyűjtik a tobozokat és a fenyőfaága- ! kát. A képen: A harminc méter magas ősfenyő tetejére is i föl keli mászni. Újabb római kori Hétvégi tájoló Tenger és sirály 1918—1919-ben Magyaror- A BÉKE FORRADALMA A nemzeti kérdés szagon a nemzeti kérdés egyben nemzetiségi és külpolitikai probléma is volt. Nemcsak a vesztett háborúban csődbe jutott monarchia nemzetiségei kívántak nemzetállamokba szerveződni, illetve már létező anyaországaikhoz csatlakozni, hanem a győztes imperialista hatalmak, az antant is döntött Ausztria—Magyarország megszüntetéséről. lCTv csupán a keretek körvonalai, az átrendeződés külsőségei, gyakorlatilag a pontos határok kérdése lehetett még — inkább kevésbé, mint többé — nyitott probléma. Maga a megoldás, az újfajta középeurópai berendezkedés a háború jellegéből fakadóam csakis imperialista, új és tragikus ellentmondásokat szülő lehetett. Magyarország felbomlása Legelőször Horvátország elszakadása vált ténnyé, de Csehszlovákia antant-elismerése, a román és a szerb igények és nemzeti törekvések támogatása bizonyította, hogy Magyarország területi integritását fenntartani lehetetlenség. A Ruténföld (Kárpát- Ukrajna), Burgenland, egyes vegyes lakosságú és színmagyar peremkerületek ügyében bizonyos alkura azonban esetleg volt még lehetőség. Ehhez azonban a realitások talajára, a jogos és elkerülhetetlen elszakadási törekvések elfogadásának alapjára kellett volna helyezkedni, nem pedig a mindent megtartani, a »nem, nem, soha« képtelen és abszurd nacionalista álláspontjára. Ez a magyar struccpolitika csak tovább súlyosbította az amúgy sem csábító kilátásokat, különösen, hogy a magyar etnikum — a közvetlenül érintetteken kívül — nem volt hajlandó további véráldozatokra az integritás ügyéért. Jászi Oszkár, a nemzetiségi ügyek elismert szaktekintélye és a népkormány nemzetiségi minisztere háború előtti, demokratikus, ám ekkorra már időszerűtlen, az egységes Magyarországon belüli autono- mista megoldásokat dédelgetett. A wilsoni pontok, a Drávát határnak tekintő padovai fegyverszünet, majd az ennél lényegesen kedvezőtlenebb, de mégis csak ideiglenes demarkációs vonalat megállapító belgrádi szerződés soha be nem tartott pontjaiba kapaszkodott más kormánytényezőkkel együtt. Budapesten tárgyalásokba kezdett a szlovák burzsoázia, Aradon pedig a Román Nemzeti Komité képviselőivel Azonban az ellentétek, a bizalmatlanság olyan mély volt, s nem utolsósorban az erőviszonyok any- nyira egyenlőtlenek voltak, hogy nem sikerült megegyezni. Noha a nemzetiségek elismerték Jászi szubjektív becsületességét, politikája ekkorra már alkalmatlan volt a megváltozott idők követelményeire. A Károlyi-kormány »a területi integritás politikáját követte, bár annak realitáséban maga is kételkedett, de a róla való önkéntes lemondás ódiumát magára venni nem merte, annál kevésbé, mert az összes magyar politikai párt és irányvonal által nyújtott egységes támogatás alapja a területi integritás védelmének mindenék fölé helyezése volt« (Hajdú Tibor) Miben reménykedett mégis ez a kormány? A külpolitikai dilemma A magyar polgári demokratikus forradalom külpolitikájának sarkköve az egyoldalú, sohasem viszonzott antantba- rátság volt. A győztesek jóindulatában is bízva vetette el a kormányzat a nemzetiségekkel való határmegállapodásokat. Jászi ugyan később azt írta, hogy »az antantpoli- tika Janus-arcát én mindig tisztán láttam, s kezdettől fogva döbbenten kérdeztem : mikor fogja ábrázatának imperialista felét ellenünk fordítani, másik felének demokrata-pacifista mosolya helyett?«, tevékenységével azonban ő is tragikusan hozzájárult a I nemzeti önáltatás veszélyes spóráinak elterjedéséhez. S ezt a folyamatot még Vix alezredes budapesti tevékenysége sem volt képes egészen 1919. március 21-ig megállítani... Ez a szemtanúk szerint brutális és korlátolt, ellenforra- daknár körökkel barátkozó katona adta át a magyar kormánynak az újabb területek kiürítését és más, főként anyagi jellegű követelések teljesítését elrendelő jegyzékeket. Ö volt az egyetlen kapocs Magyarország és az antant között, mivel az újonnan szerveződő magyar külpolitikának Párizsba való meghívás hiányában más lehetősége nem volt. Azonban volt más lehetősége, helyesebben lett volna más lehetősége — egyéb irányban: a szociális forradalom, egy újfajta külpolitikai orientáció, Moszkva irányában. Annál is inkább, mert Szovjet-Oroszország kezdettől természetes szövetségesének tekintette a forradalmi Magyarországot. Ne feledjük: 1917 után Európában nemcsak élesedett az osztályharc, hanem sok helyütt fellobbant a társadalmi, a proletárforradalmak tű- I ze. Az ugyan, természetes volt, | hogy a wilsonizmus mellett magát elkötelezett magyar kormányzat nem választhatta a lenini megoldást, legföljebb addigi orientációjának sikertelensége láttán passzivitásba vonulhatott, a kivárás álláspontjára helyezkedhetett, sodortathatta magát az eseményekkel. Ezen túl pedig felismerhette — annak ellenére, hogy elhárítani igyekezett — azt a kikerülhetetlen fejlődést, azt az egyetlen kiutat, mely a párizsi spekulációk és adásvételi ügyletek eredménye lehetett: egy vörös Kelet- Európát, egy bolsevizálódott Magyarországot. A kommunisták erősödő propagandája, mely a dolgozók internacionalista összefogását, imperdalis- taellenes szövetségét hirdette, széles, nem proletár rétegek szemében is a nemzeti tragédiából kivezető utat jelentette. A kormány és maga Károlyi is felismerte ezt, amikor igyekezett figyelmeztetni az antantot, hogy magyarországi politikája »melegágya a bolsev izmusnak«. A kiút Süket főiekre talált. A párizsi konferencia folytatva- a békeelőkészítés munkáját, a figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyva kidolgozta a Vix-jegyzék néven ismert iratot, amely eldöntötte a polgári demokratikus Magyar Népköztársaság sorsát, és közvetlen előidézője volt a Tanácsköztársaság kikiáltásának. A jegyzék súlyos feltételeit a rendszer képtelen volt vállalni. Minden összeomlott. »Az illóziók kergeté- se, a szerencsétlen kísérlet a területi integritásihoz való ragaszkodás és az antant előtti behódolás politikájának ösz- szekapcsolására, külpolitikai megfelelője volt az osztályel- lentétek kibékítésével kísérletező belpolitikának.« A csődtömegből legalábbis a polgári demokrácia számára nem volt kivezető út. Magának a népnek kellett döntenie. Hogyan is mondta Lenin Magyarországról szólva 1919. március 23-án a bolsevik Dárt VIII. kongresszusán? »A legradikálisabb, a legdemokratikusabb, megalkuvó bur- zsiázia beismerte, hogy a legnagyobb válság idején, amikor a hábcTúban kimerült országot újabb háború fenyegeti, a tanácshatalom történelmi szükségszerűség, beismerte, hogy az ilyen országban nem lehet más hatalom, mint a tanácshatalom, minta proletariátus diktatúrája.« Dérer Miklós Somogyi Néplap
