Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
Az ifjúkor élményei Egy híres vadász új könyve Molnár Gábort mint híres vadászt, a brazíliai őserdők kutatóját és az egyik legnevesebb magyar útleírót ismerjük. Azt már kevesebben tudják, hogy ő állította össze az első és egyetlen magyar—brazil—portugál szótárt. Huszonkét éves volt, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum expedíciójával Brazíliába ment, huszonnégy, amikor egy szerencsétlen robbanás következtében elvesztette szeme világát Molnár Gábor decemberben lesz hetvenéves, s ez alkalomból a Szépirodalmi Kiadónál új kötete jelent meg A Ba~ konytól Amazóniáig címmel. Oly sok éé nagyszerű útleírás és vadásztörténet után most gyermek- és ifjúkorának élményeit emlékeit adja közre. A gyermekkori barangolások a Bakony vadregényes tájain, gyűjtőutak aa Csinger- völgyben, gombszedés erdei patakok, vízmosások környékén, majd később egy jól hordó Winchester puska, illetve egy jól sikerült lövészverseny, no meg az elmaradhatatlan olvasmányok: Stein Aurél-, Sven Hédin- és. Körösi Csoma-könyvek az indítékai annak az elhatározásnak, mely végül is az Amazonas őserdeibe vezérelte a mindig új ismeretekre és kalandra éhes fiatalembert Pápán szerzett mezőgazdasági képesítést s ifjúkorában e kedves dunántúli kisvárosban és környékén, két nagybirtokon a későbbi híres vadász és író. Az ifjúkor hol kedves, hol fájó emlékei jönnek elő a kötet lapjain, majd az első igazi nagy utazás élménye egy svájci kisfaluból, ahova cseregyerekként került A természetleírások és kalandok mellett megismerhetjük a demokratikus érzelmű ifjút is, akit sért Festetics gróf lekezelő modora, a céllövőverseny körüli csalás is többek között Az érzékletes stílusú útleíró, vadászkaland- és regényíró Molnár Gábor után az emlékírót ismerhetjük meg új kötetéből. AZ IFJÚSÁG ÉLETE Művelődés, szórakozás a tsz-en kívül Fiatal szakemberek gondjai »Az agrárértelmiség rendkívül fontos szerepet tölt be egy-egy község politikai, gazdasági arculatának alakításában .. .« Ezt ak idézetet a fiatal agrárértelmiség helyzetével és a KISZ-körökben végzett tevékenységével foglalkozó egyik jelentésből ragadtam ki. Kíváncsi voltam, hogy miként valósul meg ez a valóságban. Hogyan tudnak beilleszkedni a frissen végzett főiskolások az idegen közösségbe, hogyan fogadják vagy fogadták őket. Azt a »rendkívül fontos szerepet« bétől tik-e? A toponári tsz-ben tizenhét fiatal agrárszakember dolgozik. Valamennyien részt vesznek az irányításban, felelős beosztásba kerültek. Lőczi Margit üzemgazdászként dolgozik a szövetkezetben, egyben a szakszervezeti bizottság gazdasági felelőse. Egy hónap gyakorlati idő után — mint a tsz-elnök mondta — bedobták a mély vízbe. — A Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskolára jártam, a szakmai gyakorlatot ebben a tsz- ben töltöttem. Most már egy éve vagyok itt, nem jelentett nehézséget a beilleszkedés. A munkában . nagyon sokat követelnek tőlünk, de sokat is segítenek. Ezt az alapszabályban is olvastam. Többen kaptak már lakást, az idén 150 ezer forintja van a tsz-nek lakásépítési alapra. Krizsán Imre ötödik éve van a szövetkezetnél, telepvezető. Társadalmi megbízatása: az MSZBT-tagcsoport ügyvezető elnöke. Nem szándékosan kerestem olyan fiatal agrárszakembereket, akik társadalmi feladatokat is ellátnak. Itt szinte valamennyien részt vesznek a szövetkezet valamilyen választott testületében. bizottságában, fontos feladatokat bíznak rájuk. — Tartanak fenn valamilyen kapcsolatot a fiatal agrárértelmiségiek a munkán kívül is? — Nagyobb részt családosok vagyunk, gyakran összejövünk valamelyikünk lakásán. Persze a téma még ott is mindig a munka. — Milyen helyet töltenek be a fiatalok között a lakóhelyükön? — Faluhelyen hat-hét óra körül elcsendesedik minden. A legtöbb fiatalnak más van kocsija, így a városba megy színházba, moziba, könyvtárba és szórakozni is. Esetleg van egy ifjúsági klub, mint Zimányhan, ez azonban aligha tudja kielégíteni az igényeket. — A főiskolán sok lehetőség volt a művelődésre, az érdeklődésünknek megfelelően tölthettük el az időnket. Ezt a hiányt egy községben fokozottan lehet érezni — mondja Lőczi Margit — Én szintén kocsival járok Szent- balázsról dolgozni és szórakozni is Kaposvárra. Topon ár mœt már Kaposvárhoz tartozik, könnyű bejárni, amellett sok hasonló képzettségű, műveltségű fiatal dől" gozik együtt Könnyen meg tudják vitatni egymás között az ötleteket a gondokat a nehézségeket Fiatalos és fiatal a vezetőség. Kárpáti Éva a böhőnyei tsz huszonkét éves üzemgazdásza. — Az önképzést szakmai folyóiratokból, könyvekből oldom meg. A tsz is szervez tanfolyamot A falu életét kevésbé ismerem, mert Marcaliban lakom. Ha a KISZ kirándulást vagy szüreti bált szervez, azon ott vagyok. Megvan a külön baráti köröm, velük járok össze. — Hogyan lett az Itteni KISZ-szervezet tagja? ismertem egy lányt. Ismertem egy lányt: példásan törekvő, tettrekész, eleven teremtés volt, s mindössze tizennégy éves. A Balatonföldvári Általános Iskolában eminens tanulóként tartották számon, s olyan gyereknek ismerték tanárai, akire mindig lehetett számitani. Jutott ideje arra, hogy az iskola irodalmi színpadában szerepeljen, ünnepségeken szavaljon, ellássa az úttörőtanács titkári teendőit; énekkarra, vöröskeresztes és főzőszakkörre járjon, atlétikai versenyen kislabdát hajítson. De játszott az iskola és a község kézilabdacsapatában, táncolt a művelődési ház néptánccsoportjában is. Osztályában — és az egész iskolában — a gyerekek elismert vezető egyénisége volt. Két év telt el azóta. Most másodéves a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskolában. Édesanyja óvónő, s ő is erre a pályára készül. Kíváncsivá tett a gondolat: hogyan sikerült beilleszkednie az új közösségbe? Hogyan kamatoztatta aktivitását, energiáját? — Hol van az már? — kérdezte, s ezzel válaszolt is érdeklődésemre, amikor felidéztem az általános iskolai mozgalmas, tartalmas éveit. — A tanulással tavaly nem volt különösebb gondom. Négy fölött végeztem — bár idén lenne annyi! — Miért? — A másodikban néhány új tantárgy nehéznek ígérkezik — s az igazsághoz tartozik az is, hogy nem vagyok valami túl szorgalmas. Persze, majd meglátjuk! — Mit őriztél meg a »régi« aktivitásodból?. — Nem sokat. Társadalmi elfoglaltságom alig van. Én vagyok az osztály menzafelelőse, énekkarra járok, ezenkívül a KJSZ-be is beléptem. Aztán... kész. Az iskola irodalmi színpadába nem jelentkeztem, mert féltem, hogy sok időmet elvisz — meg nem is nagyon bíztam magamban. A sportot csak az osztály keretein belül űzöm. Tavalymég megpróbálkoztam a futással, de az eredményeim nem voltak biztatók, így azt is abbahagytam. — Jó ez Így? — Hát, nem is tudom. Én itt jól érzem magam. Van néhány barátnőm, akikkel megértjük egymást. Csak még az a furcsa, hogy az osztálytársaimat is alig-alig ismerem. Szóval úgy emberileg. Megállapítása már túlnő az iskola vagy iskolák keretein. Ez már egy kicsit a felnőtt- világ előszele. Ismertem egy lányt: kedves volt és szép — mondja a nóta szövege. Csakhogy, akit én ismertem, az más tulajdonságokkal is rendelkezett : energikus volt és tenni akaró ... Lehangoló volt a beszélgetés. Valami mintha nem lenne a helyén. Valami valahol »■nem az igazi«. Ismertem egy lányt. A neve Barga Bernadett, de akár Kiss Mária is lehetne. Gyarmati László — Megkerestem a KISZ-tit- kárt és szóltam neki, hogy szeretnék belépni az alapszervezetbe. Akik utánam jötték diplomás szakemberek, azokat már a titkár kereste meg. — Mindannyian KISZ-ta- gok? — Nem, csak egy részük. — Az itt felkínált lehetőségek ki tudják elégíteni az igényeket? — Ezek minimálisak. Mindenki külön vagy baráti körben oldja ezt meg. A községek diplomás, magasabb képzettségű fiataljai a pedagógusok, esetleg az orvos, az állatorvos és az agrárszakemberek. Az egyetemről, főiskoláról kikerülve egy ideig visszaesés tapasztalható. Keresik a helyüket az idegen kör- ségben, néha ellenállásba ütköznek. Ahhoz, hogy formálói, vezetői lehessenek egy közösségnek, tudniuk, érezniük kell, hogy szükség van a képzettségükre, a munkán kívül te. Akár a KISZ-ben, akár társadalmi testületekben, vagy éppen csak a fiatalok körében. Izményi Éva Szüretelő diákok Az 512. sz. Szakmunkásképző Intézet tanulói Is segítenek a szüretelésben a nagyberki Kapos Völgye Tsz-ben. Két hétig naponta kétszázan szedik a gazdagon fizető borszőlőt. r Uj otthonban, gazdag programmal A mezőgazdasági főiskola Agragon klubja jól ismert a fiatalok körében. A távolság sem okozott gondot: tömött buszok jelezték, ha valamilyen programjuk volt. Az új tanév kezdetétől a Killián György Művelődési Központ előtt nagy piakát kínálja a műsorokat: dzsesszkoncert, mini koncert, Bakfark lanttrió. Rombauer 7'amás, a klub titkára ötletekkel teli, ügyes szervező. — Miért változtattak helyet? — Két éve még a tanítóképző főiskolával közösen működtettünk egy klubot itt az ifjúsági házban. Miután ők kiváltak, 1977 szeptemberében megalakítottuk a külön diák- klubunkat A főiskolán azonban elég kicsi a hely. Nagyon sokgt segít hogy az ifjúsági házban kaptunk lehetőséget. Az eredeti elképzelésem egy olyan klub amely nem korlátozódik egy helyiségre, egy műsorra. Lenne öt-hat forma, ki-ki érdeklődése szerint azt látogatná, amelyikhez kedve van. Például az egyik teremben diszkó, a másikban egy előadás, a harmadikban újságokat lehet böngészni. De ez már majdnem egy művelődési ház. — Szinte valamennyi zenei program, bár e műfajnál igényes műsorok ígérkeznek. — A főiskolai közművelődési bizottság fogja össze a művelődés különböző formáit. Ennek csak egy része a klub. A diákkörök, a megyei klubok, az irodalmi színpad és a könyvtár rendezvényei többféle lehetőséget kínálnak. A diákklubot nemcsak a főiskolai hallgatók látogatják, nyitva van a városi fiatalok előtt is. Igyekszünk minél nagyobb hallgatóságot toborozni, egyben emelni a színvonalat. Ezért megtalálható a könnyű műfaj és az igényesebb zene Is. Tavaly egy kicsit félve indítottuk meg a dzsesszsoiroza- tot, de az eredmény igazolt bennünket. Van rá igény, érdekelte a klub látogatóit De volt már író—olvasó találkozó és néptáncbemutató is. — Miként válogatják össze az év programjait? — Több főiskolai, egyetemi klubbal van kapcsolatunk, adunk és kapunk ajánlatokat. Listát vezetünk arról, hogy kiket érdemes meghívni, ezenkívül megkeresnek bennünket levélben a különböző együttesek és előadóművészek. A szervezést már augusztusban megkezdtem. — Kik látogatják a klubot? — Minden kedden diszkó van. Ezt hetven százalékban a város fiataljai látogatják. Az egyéb rendezvényeket fele-fele arányban a főiskolásokkal. Az elsősök még az új anyaggal gyűrkőznek. Ha másod- és harmadévesek valamelyik csoportja nehéz nap előtt áll, akkor őket sem lehet megtalálni az esti programon. A tagsági igazolvánnyal rendelkezők száma mintegy 150— 160. Ez még egyre emelkedik. I. fi. Fiatalnak lenni A labd arúgó-vi lágba jn okság televíziós közvetítését látva- hallgatva szíven ütött a népszerű, okos riporter mondata: »Hogy szalad ez a veterán, ez az öreg róka... !« — csodálkozott a teljesítmény láttán. A veterán, az öreg róka — mindössze huszonnyolc éves volt Lopva a mellettem ülő feleségemre pillantottam, vajon reagál-e a minősítésre, de elégedetten tapasztaltam, szunyókál a fotelben, neki volt igaza. Nem dühöngött a meccs miatt, s nem tudta meg, hogy még az öreg rókánál is korosabb, veterán férje van. Némi igyekezettel lehetne színvonalasan tréfálkozni az életkorok efféle megítélésével. Szívesen tenném, ha nem lenne nagyon komoly az ügy. Néhány napja beszélgettem egy korosodó, az Egyesült Államokból hazalátogató hölggyel. Kínosan ügyelt arra, hogy fiatalnak tessék. Viselkedésében, öltözködésében, életritmusában fiatal akart maradni. Beszélgettünk, dicsértem őt, hogy nem adja fel a meccset, csinos akar maradni. Lelkesedésemre legyintett: nem a női hiúság miatt teszi. Ha a munkahelyén látnák, hogy öregszik. kisebb fizetésű állásba, rosz- szabb munkaikörbe tennék. Az sem lenne kizárt, hogy útilaput kötnének a talpára. Sorolhatnám az állításomat igazoló példákat. Olykor túlbecsüljük a fiatalságot. Valamiféle devalválódásnak tekintjük az öregedést. Néha hangoztatjuk, hogy az új, a megnövekedett. feladatokat csak fiatalokkal tudjuk megoldani, végrehajtani stb. Az önbecsapások egyik látványos módja ez. Ügy érzem, túlértékeljük, pontosabban, nem helyesen értékeljük a fiatalságot. Látszólag apróság: a televíziós műsorokat ragyogó szépségű, derűs fiatal emberek konferálják. Életideált adva, ők a fiatalság létjogosultságát hirdetik. Noha elképzelhető lenne, sőt, szerintem nagy sikere lenne egy pipázgató öreg- úmak, vagy középkorú hölgynek a képernyőn. Mint, ahogy világszerte kedvelt maradt a nagyapai korban Vioo Torria- ni. Vagy van-e népszerűbb külpolitikai kommertátorunk, mint az atyaiam bölcs Ipper Pál? A sportban az oktalan eredményhajszolás oda vezetett, hogy tizenéves gyerekek a sztrárok, a húszéves sportoló legföljebb memoárját írhatja odahaza, mert a pályán már csókolomot köszönnek neki versenyzőtársai... Azt hiszem, némi önvizsgálattal ki-ki rájöhet arra, nem valószínű, hogy életkorának haladtával tunyává, netán bármiféle tevékenységre alkalmatlanná vált. Becsüljük meg jobbam az öregséget. Magam igyekszem odafigyelni a köröttem korosodó emberek szavaira, mert ők tudják, hogy akkor kell palántázni a paprikát, amikor nyílik az akác, vagy tapasztalták inár, mire jó az ecet, netán azt is cáfolni tudják, hogy »csak egy kislány vám a világom«. Szóval, szeressük az öregegeket. Szeressük? Igen, de ne úgy, mint egy múzeum kiállítási tárgyait. Szeressük őket azzal, hogy igényeljük tudásukat, mérhetetlen tapasztalatukat. Ne várjuk tőlük, hogy maratoni távolságot fussanak, ámbár mit lehet tudni, egyné- melyikük még erre is képes lenne, csakhogy bizonyítson. Cs. Nagy Lajos