Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
Mojszejevék Kaposváron Osztopánlg értek az épftSk Félig kész a vezeték csert. Szoros munkakapcsolat, baráti viszony fűzte többek között a Magyar Állami Népi Együttes kiváló koreográfusához, Rábai Miklóshoz. Az együttes tagjainak átlag- életkora huszonöt év. Negyvenhat férfitáncos, negyvenöt lány, asszony és a kiváló zenekar alkotta a Kaposváron bemutatkozott világjáró Mojsze- jev-együttesti Régi orosz táncok címmel nyírfaligetes hangulatú tánc- szvit-részletet láttunk elsőként. Női, férfi és páros táncokból szövődik a cselekménye, melyben a legapróbb mozdulatoknak is van jelentésük. A párok tetszelgő játéka a közös szórakozás örömét fűszerezi, de a táncosok az udvarlás intimitását is beieszövík a jelenetbe A közönség föltartóztathatatlanul beletapsolt a pergő táncjátékba — korántsem udvariatlanságból, csak mert már az első lépések meghozták a forró sikert. Az ötleteknek nagy szerepük van Mojszejev koreográfiáiban: különösen a humoros és akrobatikus táncoknál mutatkozik ez meg. Több táncot is fölsorolhatnánk példának, említsük most csak az emlékezetes észt páros polkát. A jelmeznek — amit szintén Mojszejev tervez — ugyancsak nagy szerepe van az együttes táncaiban. A maszkírozással pedig karaktereket ábrázolnak koreográfia. Az együttes egyik külföldi méltatója a Partizánok című táncjelenet láttán így vélekedett: íme a szovjet vesztem ... Való igaz, látványos, az együttes egyik legemlékezetesebb száma, de hozzá kell tennünk, hogy épp oly fontos szerepük van a karaktereknek, mint a külsődleges elemeknek. így tudjuk elfogadni az elragadtatott kritikus véleményét. A tánc Kaposváron is meghozta óriási sikerét Nem igaz, hogy van „szabályos” cigánytánc — erre gondoltam a második rész első hangulatos jelenete közben. Más a magyar, megint más az orosz cigánytánc — az utóbbi magába szívta az orosz táncok ízét is. Az akrobatika sem idegen olykor a tánctól, a néptánctól sem. Az üzbég tálas tánc a pantomim és az akrobatika elemeire épült. Láttunk még egy polkát, emellett szólnom kell az észak-ukrajnai eszki- mós táncról, mely szintén az ügyesség próbája volt. Hét baskír szépség tüneményes leánytánca szintén a keleties mozdulatokat idézte. A Mojszejev együttes az orosz népeken kívül a világ minden tájáról tanult. Ezek közül egy argentin táncot láttunk, mely a sztyeppe nomád lovas pásztorainak az életét tárja elénk, három kitűnő táncos segítségével. Ukrán nemzeti tánccal — nagyszabású, színes kavalkáddal fejezte be műsorát Kaposváron a Mojszejev- együttes. FI órányi Barna. A ouha köd tompítja a hangokat. A sárga és a piros lánctalpasok mintha nemcsak a földdel, de a reggeli szürkeséggel is birkóznának. Oszlopán határában, a szántóföld kellős közepén dolgoznak a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat munkásai. 1976. október 18-án kezdték el a Fonyód—Kaposvár közötti regionális vízvezeték építését. Két év alatt a vezetékből 30 kilométeres szakaszt építettek meg, s az elképzelések szerint még az idén —egy 800 méteres szakaszt kivéve — el kell jutni az eddei kétezer köbméteres tározó medencéig. A hatszáz milliméter átmérőjű acél- és azbesztcement vezeték Fonyód—Bélateiepről, a nyugat-balatoni rendszer jelenlegi központjától indul, s a megyeszékhelyen az Agroker- telephely melletti fogadóbázisig húzódik: itt egy ötezer köbméteres medence fogadja a vizet. A vezeték hossza ötvenkét kilométer lesz. Kaposváron ehhez még három kilométeres szakaszt építenek, amely a cseri vízműig juttatja él a Balatonból érkező vizet. A fonyódi 33 számú építés- vezetőség hetven embere Osz- topán mellett éppen a harmincadik' kilóméért építi. Kubikusok, hegesztők, kőművesek és ácsok dolgoznak a gépkezelők mellett. A kubikusok vannak többségben: Marton László és Méhes Imre vezetésével két szocialista brigádot alkotnak. A Kaposvár- kömyéki falvakból hozza őket reggelente a vállalat autóbusza. Most már későbbre, fél nyolcra járnak; október közepétől ugyanis az őszi munkarend szerint dolgoznak. — Nyáron korábban kezdünk — mondják —, s tovább dolgozunk. Rövidülnek a nap palok, s aki a szabad ég alatt dolgozik, annak alkalmazkodnia kell a természethez. Az 1980 közepéig tervezet* építésnek már több mint « felével elkészültek. A három méter mélyre fektetett vezetékkel Fonyód után Feketebé- zseny mellett megközelítette* Pusztaberényt, azután következett Lengyeltóti, Somogyvár, s most Osztopán. Innen So- mogyjádra, majd Jutára viszik a csöveket. — Megszoktuk, nekünk már nem különösebben nehéz munka, csak akkor, ha lakott, szűk területeken építünk, hogy könnyen lehessen csatlakoztatni & vezetékeket. Osztopán az első, almi kikerüljük a lakott terülsteti Elől haladnak az árokásók, a gyeptelenítők, a fektetőit, a kubikusok. Utánuk következnek a műtárgyépítők: Lenhof- fer István komplex brigádja. Kőművesek és ácsok, akik háromszáz méterenként betonaknákat építenek légtelenítővel, ürítővel és öblítővel. Ha ők is elkészültek a munkájukkal, következhet a nyomáspróba. Egyszerre mintegy tíz-tizenkét kilométeres szakaszon tevékenykednek a DÉL- VIÉP munkásai. A havi ütem szerint ezer-ezerkétszáz méter cső lefektetésével végeznek. Igaz, hogy esőben, fagyban nem dolgozhatnak, mégsem látják veszélyben az idei tervüket: még három kilométernyi vezetéket kell elhelyezniük. — A körülményeiknek megfelelő speciális munkabeosztás szerint december 22-tól január 2-ig nem dolgozunk. A köd felszáll, tíz óra ntán a kedvük is megjön a napsütéssel. Biztatják egymást, • magukat: »ebédig még rá verhetünk-. Délben Somogyván* és Lengyeltótiba viszik őket, hogy meleg ételhez jussanak. Az a vezeték, amit ők építenek, a Balaton vizét hozza majd Kaposvárra. — Bírja-e majd a tót Orosz Ottó, a vállalat leemelési osztályvezetője: , — Egymillió köbméter Balaton napi párolgási vesztesége. A regionális vízvezeték naponta 15 ezer köbméter vizet továbbít. Tehát ez nem lehet ártalmára a Balatonnak. G. X Tapasztalatcsere Kétnapos tapasztalatcser« kezdődött tegnap Tatán — a hazánkban dolgozó NDK-beii fiatalok és az őket foglalkoztató üzemek KISZ-es fiataljainak részvételével. A nyergesújfalui Viscosagyárban, tu Ikarusban, a szerszámgépipari művekben, a Magyar Optikai Művekben és a Csepel Művekben dolgozó német és magyar fiatalok — mintegy 130-an — jöttek el a találkozóra. A szakmai megbeszéléseken, wi- vül tájékoztassák egymást országaik kommunista ifjúság* mozgalmának helyzetéről és a tennivalókról. A KISZ-esek a KMP jubileuma, az FD.J tagjai az NDK megalakulásának 30. évfordulója tiszteleté)/« kezdeményezett nuxnkaakciókról számoltak, be. A vártnál Is nagyobb élményt nyújtott a Szovjetunió Állami Akadémiai Népi — ismertebb nevén Mojszejev — Táncegyüttes kaposvári vendégszereplése. Az együttes tavaly ünnepelte a negyvenedik, Igor Mojszejev a hetvenedik születésnapját. Az évfordulók közös ünneplése azt jelentette, hogy eggyé forrott Mojszejev személye és az együttes, amelynek élén áll. Magam is legendát szőttem — úgy érzem — alakja köré: az élő klasszikusról el nem hittem, hogy egy- tzercsak elénk lép ... Az együttes úgy állította ösz- sze műsorát, hogy beláthassuk törekvésed tág síkját. Az oodsz népek táncaira kaptunk elsősorban bepillantást — ahogy Mojszejev a ma színpadán ezeket elképzeli. Ö mondotta: — Nem vagyok hajlandó tánc-etnográfiai és folklórmúzeumot icndezni. Mint az élet minden 'tűensége, a néptánc is válto- "‘k. Mi nem fényképészek vagyunk, hanem a néptánc alkotó megjelenítői. A tánc stílusát tanulmányozva, a tartalmat Igyekszünk még jobban feltár- ri. Nem gyűjtő, hanem alkotó tevékenységet akarunk végezni. Mojszejev a világon elsőként hozott létre olyan együttest, amelyik e program alapján dolgozik; azóta számosán követik, sokan kémek tőle tanáa táncosok. A lányokat leső, hoppon maradt falusi Don Juan is így jelent meg előttünk. Sajátos folkloris/.tikus elemekkel találkoztunk az orosz népek táncait bemutató ciklusban. A játék a réten képei közül olyan jellegzetességre is fölfigyelhettünk, mint a lányok férfiakat utánzó ügyessége; ezt sok nép tánca őrzi. A moldvai Z sok nevű táncban fölfedezhettünk a mi leánytáncainkra emlékeztető jegyeket, de az orosz vidék hangulata erősen megszabta a tánc karakterét. Talán, egy kicsit csár- dásos is volt — próbáltuk hasonlítani, keresni a népek táncaiban a közöset. A „Majd éjfél felé, vedd föl a legszebb ruhád” dallamára humorban bővelkedő tánc következett, a Kvadrij. A lányok Krumplics- ka című tánca, azt hiszem, az egyik legismertebb Mojszejev»Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály ti képviselő úr tegnap mondott; hogy ezt a háborút elvesztettük.« Rengeteg vérrel kevert víz. folyt le Európa folyóin addig, amíg 1918. október 17-én Ti- | sza István gróf, a dualista rezsim legfőbb megtestesítője, többszörös miniszterelnök, az Ady-ostorozta geszti nagyúr beismerte azt, amit a közvélemény jelentős része még mindig csak neki volt hajlandó elhinni. De pergessük vissza az eseményeket, és nézzük meg, hogyan került a Monarchia az öngyilkos háborúba? A századfordulóra — az iskolai tananyagból is ismerjük — kialakult az egymással szemben áldó imperialista hatalmak két tömbje: az antant (Anglia és Franciaország) és a központi hatalmak (Németország, Ausztria—Magyarország). A világ fel- és újrafel- os7,tására, a »-gazdátlan területek-« megkaparintására, piacok vagy nyersanyagellátó övez.etek megszerzésére szövetkeztek egymással és egymás ellen, s csak az alkalomra vártak, mikor tehetik a másik torkára a kést. Ez az alkalom 1914-ben jött el. Miért? Téves számítások A kiindulópont a forrongó Balkán volt. Európa régóta A BÉKE FORRADALMA Háború és összeomlás »beteg emberéinek, a korszerűsödni nean tudó török birodalomnak fokozatos kivonulásával az osztrák—magyar külpolitika gazdátlan területnek és saját érdekszférájának tekintette a térséget. Törekvéseiben nemcsak a hasonló dinasztikus hatalmi érdekpolitikát folytató, meleg tengerekre és Konstantinápolyra vágyó Oroszországgal, hanem a térség újonnan alakuló és fokozatosan konszolidálódó nemzeti államaival is ellentétbe került. Ráadásul ez utóbbiak egyre határozottab- ban kacsintgattak a Monar- hia területén élő saját etnikumukra is, s mondanunk sem keli, hogy a rokonszenv kölcsönös volt. A dualista kormányzat nem volt hajlandó tudomásul venni az átrendeződő Balkán nemzeti realitásait, a térségben való jelenlétéből — valószínűleg joggal — élet-halál kérdést csinált. Nagyhatalmi státuszának sorsát a Balkán feletti ellenőrzéshez kötötte. Így amikor 1912—13-ban az egymást követő két Balkán-háború eredményeképpen úgy tűnt, hogy az ottani kis nemzetek maguk oldják meg problémáikat, s ezzel kiszorul a térségből, dinasztikus presztízsszempontokból csak egy kiutat látott: a háborút. Szerencsétlenségére a kor nagyhatalmai mind elérkezettnek tudták az időt a döntésre. így közös erővel sikerült az emberiséget addigi1 legpusztítóbb kataklizmájába sodorni. Nem kívánom az olvasót a világháború eseményeivel terhelni Voltaképpeni tárgyunktól túlságosan messzire vezetne. Elég legyen annyi, hogy a vérzivataros világégés több mint négy éve alatt előtűnt a Monarchia minden szerkezeti gyengesége, nemhogy hosszú, de rövid háborút vívni is t.eljes képtelensége. A birodalom nemzetközi státusza (elsőrendű nagyhatalom) és funkciója (keleteurópai ütközőállam) csakúev. mint belső erőviszonyai, gyökeresen megváltoztak. Így. a háborús vereség a felbomlás régtől érlelődő tendenciája előtt nyitott utat. A forradalom felé Az elhúzódó háborúban a népesség teljesen kimerült. A kezdet mesterséges harci szelleme teljesen tovatűnt, a hátország forrongott. A férfi- lakosság hatalmas tömegei élték át a gyengén ellátott és rosszul felszerelt front.” uo nák sorsát, estek el. rokkantak meg vagy kerültek fogságba a szövetséges német, hadsereghez viszonyítva hatalmas arányokban. Nem különben megváltozott a hátországban élők sorsa is. Nőtt a munkaidő, általánossá vált a női és gyermekmunka, a megélhetési költségek pedig ugrásszerűen emelkedtek. Egyben súlyos áruhiány lépett fel, s a beszerezhető is selejtes vagy pótlékáru volt. A munkásság katonai felügyelet alatt dolgozott és nem alkalmazhatta hagyományos fegyvereit helyzete javítására. A háború utolsó évére mind a harctereken, mind pedig az országban elviselhetetlenné vált a helyzet. Az oroszországi forradalmaik példája egyre inkább a kiutat jelentette Európa meggyötört lakosságának. A fronton erősödött a szembenállók barátko- zása, az úgynevezett fratemi- zálás, idehaza- sztrájkhullám öntötte el az országot. A breszt-litovszki béketárgyalások hírére 1918 januárjában Szovjet-Oroszországot támogató politikai tömegsztrájk robbant ki a Monarchia területén. Munkástanácsok alakultak, de a szociáldemokrata pártvezetőség a kormányzat első gesztusára mindenhol leszerelte a mozgalmakat. Mégis, a munkásmozgalom erre az időre már túlfeszítette a hagyományos, az általános választójog elérését abszolutizáló politikai kereteket és ki-kjpsapott a szociáldemokrata párt kereteiből is. A forradalmi hullám tovább rombolta a régi rend düledező épületét. A júniusi újabb általános sztrájk pedig már az érlelődő szociális forradalom előszele volt. A hadseregnél szaporodtak a szökések. Különösen a nemzetiségi katonák torriege- sen adták meg magukat. Februárban a flottánál (Cattaro), májusban Pécsett volt jelentős zendülés. A breszti béke után Oroszországból hazatérő hadifoglyok tovább erjesztették, tették egyértelműbbé a helyzetet: a hazainál tudatosabb forradalmi szellemei terjesztettek és egy jelentős részük gyakorlati forradalmi tapasztalatokkal is rendelkezett. Nemzetiségek A Monarchia nemzetiségeinek vezetői az összeomlás láttán csatlakoztak azokhoz az antantországokban tevékenykedő emigráns politikusokhoz (ilyen volt például a későbbi csehszlovák köztársasági elnök, Masaryk) akik a közép-kelet-európai nemzeti kérdést a Habsburg-monar- h iá tói való elszakadással, a történelmi képződmény felbomlásával kívánták megoldani. Az egyes nemzeti burzsoáziák erre az időre már úgy vélték, hogy az utódállamok kereteiben nemcsak korlátozott szociális és nemzeti-., függetlenségi céljaikat érhetik el teljesebben, de hatásosabban szerelhetik le a belső osztályhax-cot, az érlelődő szociális forradalmat is. Mindebben felfogásuk találkozott az antant vezető köreinek álláspontjával. A párizsi »an-- tamt-nagyok« a széteső Monarchia újbóli öaszetákolása helyett Németországgal és Szovjet-Oroszországgal szemben hatásosabb ellensúlyt éreztek fiatal, dinamikus nemzetállamok kialakításában. A helyzetet Magyarország szempontjából még súlyosbította, hogy a végzetesen vált hazai uralkodócsoportok folytatták az addigi politikát: semmi engedmény a nemzetiségeknek! S ha 1917 folyamán még lehetőség volt különbekére, tárgyalásokra, 1918-ra az amerikaiak tényleges és tömeges háborús részvételével az antant is a katonai megoldás mellett döntött. A bolgár front 1918 szeptember végi összeomlása és Bulgária kapitulációja után felgyorsultak az események. A vég nyilvánvalóvá lett. Az október 16-i elkésett császári manifesztum már csupán az események után kullogott Ausztriának szóló föderációs ígéreteivel. A magyar uralkodóról egek azonban még erről sem akartak hallani. Októberben sorra alakultak az egyes nemzeti tanácsok — Zágrábban a délszláv, Krakkóban a lengyel — a már korábban működő Csehszlovák és Román Egység Nemzeti Tanácsai mellé. Ezeket a nemzeti tanácsokat az antant önálló hadviselő félként ismerte el — ezzel az Osztrák—Magyar Monarchia megszűnt létezni... Dércr Miklós (Következik: Őszirózsás katonasapkák,)
