Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

Csapatmunka A TUDOMÁNYOS kutatá­sokban világszerte viharsebe- son teret hódított a »team«- munka. Az ok, könnyűszerrel megvilágítható: néhány évtize­de elmúlt a magányos felta­láló-zsenik korszaka, akik ott­hon, a konyhaasztalon kísérle­tezgetve dolgozták ki világra­szóló újdonságaikat. Valóban: korunk nagy találmányai már ritkán kapcsolhatók szemé­lyekhez — tessék kipróbálni : ugyan ki találta fel az űrha­jót és a tranzisztort, az atom­erőművet és az integrált áram­kört? Természetesen: team-ek — kutatócsoportok —, vagy éppenséggel 'együttműködő in­tézetek tucatjai a feltalálók. S érthetően, hiszen a részekre, kutatási mozaikokra szakoso­dé tudomány csak ûjahb in­tegráló — a részeket maga­sabb szinteken, összekapcsoló — módszerekkel képes az előrehaladás ösvényeit megta­lálni. Nem ok nélkül kalandoz­tunk — a tudomány új mód­szereinek terepére. Kétségte­len, hogy mindaz, amit akár­csak módszereiben is, a fejlő­dés élén haladó tudomány ki­dolgoz, előbb-utóbb nélkülöz­hetetlenné válik az egész tár­sadalomban. A tevékenységek­nek ez az összhangzata, a ré­szeknek ez az integrálódása — amit helyénvaló most már közkeletűbb értelemben csa­patmunkának neveznünk — már ma is elemi feltétele a termelés-szervezésnek, az ér­telmes, hatékony gazdálkodás­nak. Más kérdés, hogy gyakran — a vállalati kapukon innen és túl — hiányzik ez az elemi feltétel. Talán nem felesleges hozzátenni, hogy a gazdálko­dás részelemeinek tervszerű összműködéséhez éppen a szo­cialista társadalom nyújt tör­ténelmileg kiteljesedő lehető­ségeket, ám sokat kell még tennünk azért, hogy a lehető­ség mindenütt valósággá is váljék. Kétségtelen, hogy gazdálko­dásunk valamennyi részeleme egyszersmind részérdekekhez kötődik, amelyek sokféle ala­kot ölthetnek, a személyes, a vállalati, a területi érdekek­től. az ágazat, a szakma sajá­tosan önállósult érdekéig. Az elhatárolódás társadalmi bá­zisrendszere is roppant sok­színű; nemcsak anyagi érdek­vonulatok húzódnak i’tt, ha­nem — például — a tervező presztízse a beruházóéval szemben; a vállalati osztály önállósult hivatástudata az egész vállalat érdekpályáját keresztezve, és a sor hossza­san folytatható.- Fontos hozzá­tennünk: vulgáris egyszerűsí­tés lenne a részérdeket ele­ve véteknek, morális torzulás­nak minősítem — ellenkező­leg: az árutermelő társadalom­ban — márpedig a szocialista társadalom is az —, ahol a javak pénzért vásárolható áruformát öltenek, s ahol a munkamegosztás társadalmi rétegzettségében az áruforga­lom hoz létre gazdasági kap­csolatokat — a részérdek szükségszerű eleme a valóság­nak. Am ha ezzel, mint reali­tással számolunk is, alapvető társadalmi követelmény azok­nak a folyamatoknak az erősí­tése, amelyek a részeket egésszé, a vállalati mozaik­érdekeket vállalati érdekké, s mindezt: az országos összmű- ködés sodrásába vonva közér­dekké alakítják. NAPJAINK gazdasági gond­jait közelebbről vizsgálva rendre-sorra kimutatható, hogy a — tágan értelmezett — csa­patmunka kínál bonyolult, ne­héz problémákat igazi megol­dásokat. Nem abból származ­nak a gondok, hogy a vállalat, a műhely, a kutatóintézet, a szövetkezet képviseli önálló­sult érdekeit, hanem hogy olykor hiányzik a magasabb szinteken integráló hatás. Ezért megeshet, hogy a válla­lat akkor jár jól, ha avult, ráfizetéses terméket gyárt: a külkereskedő akkor, ha ala­csony áron értékesít; a válla­lati szervező akkor, ha pom­pás jelentéseket ír, s beéri ennyivel; a beruházó akkor, ha eleve alátervez, hogy ké­sőbb magyarázható legyen a pénzügyi előirányzat túllépé­se... A sportbin közismert, hogy a csapat nem egyszerűen játé­kosainak számtani összege — az összjáték az a többlet, amit a játékosok csak együtt nyújt­hatnak. S ez bizony nem csak a sportban van így! T. A. Akármilyen figyelemese.n tekintem is át a múlt he,et, kénytelen-kelletlen meg kell állapítanom: igencsak ese­ménytelen volt. Mert nézzük csak a közélet fórumait! Ülé­sezett a megyei tanács-vb. Igenám, de — fájdalom — az itt történtekről nem számol­hatok be. No nem amiatt, mert ott valami szigorúan bi­zalmas döntést hoztak volna, ellenkezőleg : a fő napirend kapcsán nem született hatá­rozat. Vita ugyan kialakult, a véleményekből nem volt hiány, de végső eredmény­ként új anyag összeállítására kötelezték az előterjesztő osz­tályvezetőt. Ilyen -is előfordul, és évenként nem is egyszer. Ülést tartott az SZMT is. Témájáról pénteki lapunkban részletesen beszámoltunk. Ennyit a megyei hatáskörű, választott szervek munkája- • ról. Mármint tevékenységé-1 nek látványos oldaláról. Mert mindenki tudja, hogy a ta­nácskozások, az ülések csak elindítói, illetve összegezői egy-egy folyamatnak, intéz­kedésnek. Ezek pedig a szür­ke hétköznapokon formálód­nak. Mint ahogy most is jóné- hányan dolgoznak egy. az egész megyét érintő témán, hogy a közeljövőben tanács­ülés elé terjesszék. Azt elem­zik az illetékes osztályokon, hogyan teljesítettük az ötö­dik ötéves terv időarányos részét a területfejlesztésben, illetve a tanácsi munkában. És közben már formálódnak a hatodik ötéves terv elkép- ! z eléséi 'is. J Szóval minden folyamatban van, és akármerre team lek. ezen a heten nem kezdődött és nem fejeződött be semmi. Sem ünnepélyesen, sem egy­szerűen. A határban változat­lanul vetnek, törik — sajnos, I magas nedvességtartalommal szállítják a szárítókba — a I kukoricát, a szőlőtermelő gaz­daságok. egyéni hegytulajdo- ; nosok folyamatosan bosszan- ] kodnak, a rég nem tapasz­talt alacsony cukorfokot ész­lelve. — Az ipari üzemekben sem kezdődött fontos időszak — félév, de még negyedév sem. S az év végi hajrá is messze van még. A bosszanko- dás, a szervezetlenség — az anyaghiány, az értékesítési gondok miatt — ugyancsak nem e hét jellémzője csupán. Vizsgaidőszak sem volt. (Leg­följebb egy-egy zárthelyi dol­gozat emelkedett az esemény rangjára.) Vagyis a főiskolai hallgatók még nem kezdték meg fölkészülésüket, a legtöb­ben folyamatosan halogatják a tanulást arra az időre, ami­kor már igencsak szorítani fog a cipő. A fiatalabb kor­osztályú diákok pedig sokfelé kémlelték reggelenként az eget: nem esik-e az eső, ami meggátolná őket, hogy a kö­zeli gazdaságoknak segítse­nek a betakarítási munkák­ban, elsősorban a szüretelés­ben. És mi nem volt még a hé­ten? Például nem érkezett hír sehonnan valamely középület, út stb. átadásáról. Igaz, már maga a készülődés is ese­ményszámba megy Nagyber­kiben, ahol a napokban birtokukba vehetik az új ál­talános iskolát. Ennek pedig j nemcsak a nevelők és a ta­nulók örülnek, hanem egy kaposvári intézmény is. A levéltár ugyanis a régi kas­télyiskolában berendezkedve enyhít raktározási gondjain. Évfordulók közelednek. Mél- j tó ünneplésükre nem a héten kezdődött a felkészülés me­gyénkben, de ennek jegyében az utóbbi napokban jónéhány vetélkedőt rendeztek a fiata­lok. Ezekben természetesen nem az egy-két. órás játékos­izgalmas szereplés a legfon­tosabb. sokkal inkább a fel­készülés, a kutatás, a tájéko­zódás folyamata, amely vé­gül is — merjük remélni — nem fejeződik be a jutalmak átvételével. Végül azért két fontos kul­turális eseményről meg kell emlékeznünk. A héten folyta­tódtak az író—olvasó találko- I zók, melyeket a megyei szak- szervezeti könyvtár rendezett. Burányi Ferencet. Soós Zol­tánt és Végh Antalt látták vendégül a megye néhány üzemében, művelődési ottho­nában. A színvonalas rendez­vények nagy tömegeket nem vonzottak ugyan, de az a 30 —40 érdeklődő — esetenként több is — aki részt vett e ta­lálkozókon, igazi irodalmi él­ményben részesült. Más esz­közökkel — művészi alkotá­sok tolmácsolásával — ért el hasonló hatást új műsorával Tompa László csütörtökön este, a tanítóképzőben. Paál László A z apja kovács volt. Amikor befejezte az általános iskolát, a kom­lói bányába ment. Tíz évet húzott le itt vájárként. A felesége mindig féltette. Kö- nyörgött neki, hogy ne men­jen többet a föld aló. Sok­felé megfordultak. Jártuk- ban-keltúkben Kaposvár tet­szett meg legjobban a fiatal házaspárnak. Csöppnyi lá­nyukkal egy kis családi ház­ban telepedtek le. Csorna János második munkahelye a Somogy me­gyei Finommechanikai Vál­lalat volt. — Igen ám, de mindig bosszantott, ha a környeze­temben mások jobban érteb tek a munkához. Addig nem nyugodtam, amíg meg nem szereztem az ív- és lánghe­gesztő szakmát. Később gép­lakatosként is vizsgát tet­tem. Nagyon szerettem az új munkámat : a hangtompítók alkatrészeit gyártottuk. Még az sem zavart túlságosan, hogy két műszakba kelleti járnom. Csorna Jánosnak a barká­VASAS («oláson kívül, a szenvedé­lyére js futotta: mindenki megcsodálta, micsoda anten­naerdő díszük a háza tete­jén Amikor mások azzal dicsekedtek, hogy náluk »be­jön« a jugoszláv adó, akkor ő azt mondta, hogy az. olasz és a német adásokat is lát­ja. A fiatalember, amikor megszűnt a vállalata, az Ac­him András utcai szűk, rossz külsejű műhelybe, a Kapos­vári Vasipari és Műszaki Ktsz-hez került, öt és még két társát azzal fogadták: »Ti most jöttök ide? Mi ép­pen el akarunk -menni in­nen.« Pedig a szövetkezet­ben egy műszakos a munka­rend. — Az volt a legfurcsább, hogy milyen másképpen gondolkoznak az emberek az állami vállalatnál, mint egy szövetkezetnél. Itt eleinte azt éreztem, hogy mindenki csak a maga jussát nézi, mintha a többiek boldogulása nem számítana. Szervezési és vezetői in­tézkedések nélkül nem sike­rült volna, de Csorna János­nak is része volt abban, hogy megváltozott a műhely légköre. Amikor a részleg — huszonegy emberrel — átköltözött a Berzsenyi ut­cai világos, tiszta csarnokba, valami új kezdődött. Föl­engedett a zárkózottság. A reggeli szünetben szó esett már a sportról és egymás­ról. Az év elején Csorna Já­nos vezetésével szocialista brigád alakult. — Nem volt könnyű. Elő­ször is be kellett bizonyíta­nom a hosszú ideje itt dol­gozó munkásoknak, t_ogy én is meg tudom csinálná azt, amit ők. Ez sikerült. A bri­gád? A kezdet kezdetén va­gyunk. A fiatal lakatost nemré­giben részleg helyettessé nevezték ki. A határozottságával ví­vott ki elismerést. — Szerencsés vagyok, mert jól »fölment« a tervünk Bő­ven van tennivalónk. Kipu­fogókat gyártunk a Hajó-és Darugyár Balatonfüredi Gyáregységének, agregátort a Mafilm-nek, rámpaki- egyenlítőket az Oviber-nek. Jobb gépeket, kéziszerszámo­kat kaptunk. Szereti a munkatársait. Sö­rözés nélkül is tudja, kit mi érdekel. Soha nem nyitja ki fölöslegesen a száját. El­ve, hogy »akinek nagy szö­vege van, nincs tehetsége«. Egyre többet gondol arra, hogy be kellene iratkoznia a szakközépiskolába. Tavaly gyümölcsöst telepí­tett. — Van benne korai cse­resznye, kajszi, pándimeggy, jonatán. J.ó hétvégén elpepe- cselni a fák körül. Q, J. Kettős munkaviszony Űj gépek a textilművekben Több új, nagy teljesítményű, a dolgozók munkáját meg­könnyítő gépet szereltek be ebben a.z evben a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Tizenegyedik éve már, hogy ősz közepén a balatoni üdü­lőkben lerakják pihenni a fel­szolgáló tálcát, a főzőkanalat és a seprüt, s finom fogót, re- szelőt, cukrászkanalat vesznek a kezükbe. A következő év ta­vaszáig véget ér az örökös ro­hanás, a csendes tóparton ké­nyelmesebb ülőmunka kezdő­dik a júliusban oly zajos he­lyiségekben. Az idén is megkezdődött a munka a téli foglalkoztatók­ban. Szemüvegkeretek készül­nek, édesipari árukat csoma­golnak a nyári fölszolgálók, szakácsok, takarítók. Nem ne­héz a munka, nem követel túlzott szakértelmet, hamar megtanulható. És hasznos. A vállalatoknak hiányzó munka­erőt pótol ez a tevékenység, az asszonyoknak, lányoknak pe­dig egész éves keresetet, ál­landó munkát jelent. S mindez jó a SZOT üdülési, igazgató­ságnak is, hiszen könnyebb ígv az embereiket megtartani. Valóban ennyire jó volna mindenkinek? Mintegy hat- százan dolgoznak itt télen. Az állandó munka és a rendszeres kereset alapvető joga és érde­ke mindenkinek. Enélkül ne­hezebben biztosítható az élet­színvonal-növekedés és rend­szeres munkahely híján elma­radnak fontos társadalmi és szociális juttatások, amelyeket ugyan nem szoktunk pénzben számolni, mégis hozzátartoz­nak életünkhöz. Az ember közérzetét, mindennapjait azonban sok más is meghatá­rozhatja. Például a munkahe­lyi előmenetel, a megbecsülés és elismerés, társadalmi rang­ja annak a munkának, amit végzünk. Ezeknek az apróbb, de az egyes ember szemé­ben olykor döntő momentu­moknak a szerepe napjaink­ban, amikor a hatékonyabb munkavégzés gyökereit, előre­lendítő tartalékait keressük, egyre nagyobb. S a téli fog­lalkoztatókban dolgozóknál sincs minden rendben. Evekig sokat panaszkodtak amiatt, hogy ősszel és tavas­szal mindig egy-egy bejegyzés, pár került a munkakönyvbe: kilépett, belépett. Tudnillik, ősszel a SZOT üdülési igazga­tóságától, tavasszal a vállalat­tól távozott a dolgozó. Ügy Óránként kilenc hüvelyt osztályoz a képen látható autóm«*« A hulladékprés segítségével a finom gyapothiillarlékokat tömbökké préselik, s így értékesítik más iparágaknak. távozott, hogy közben ugyan­ott maradt. A bejegyzéseket tehát nem azért rótták a könyvbe, mert csupa »vándor­madár« dolgozott itt, hanem az adminisztrációs rendszer merevsége miatt. De ha még­is egy új munkahelyen jelent­kezett az évekig itt dolgozó, kit érdekelt ez akkor? Csak azt látták, hogy tele a mun­kakönyv »kilépett« bejegy­zéssel. Három éve munkaügyi mi­niszteri rendelet szüntette meg ezt a fonák gyakorlatot. Azóta létezik a kettős munka- viszony. De a gondok ettől még nem szűntek meg. A SZOT üdülési igazgatósága dolgozóinak — mint a többi költségvetési szerveknél — járna az 50 százalékos vasúti kedvezmény. Mint vállalati dolgozók azonban mégsem kan Íratják meg. Nyaranta szo­cialista brigádban dolgoznak a felszolgálók, konyhásak stb. Az volna a természetes, hogy a téli látszerészüzemben, édes­ipari foglalkoztatóban is együtt maradjanak ezek a brigádok. De ez csak a legrit­kábban sikerülhet. A nyári brigádból többen nem vállal­nak munkát a téli foglalkoz­tatóbari, s ha munkabrigád­ként mégis együtt marad egy- egy közösség, a kellős munka- viszony miatt ezen a fokoza­ton nem tudnak továbbjutni. Bronz-, ezüst- és aranykoszo- rús jelvények es az ezzel járó anyagi s még inkább az er­kölcsi megbecsülés — nem ép­pen mindennapos dolgok a té­li foglalkoztatókban. És az előremenetel? A vál­lalatoknak olyan emberekre van szükségük, akik szorgal­masan, jól begyakorolva, szál­lításra előkészítik a másutt (mártott terméket (csomago­lás). Vagy: alaposan megta­nulják a szemüvegkeret-ké­szítés minden csínját-binját. Többüket azonban nem elégí­ti ki ez a munka, szeretné ké­pezni magat, szakmai ismere­teit gyarapítani.' Ebből azon­ban adódhatnak súrlódások a dolgozó és a vállalat között. A téli foglalkoztató hasznos dolog, értelmes lehetőség. Ép­pen ezért a kettős munkavi­szony föltételeit is tovább kel­lene fejleszteni, finomítani. Csupor Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents