Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-03 / 233. szám

A VIZ ARA M ár-már közhely szám­ba menő kijelentés (ráadásul némi túl­zást is' tartalmaz), hogy a természet legdrágább, egy­szersmind veszélyesen fogyó kincsei közé tartozik a víz. Tény: a fokozódó urbanizáció, a gyors iparosítás és a me­zőgazdaság kemizálásának hatáséira mind szennyeaetteb- bek a folyók, tavak, egyre több kóros vegyi anyag jut a talaj mélyrétegeibe, de a víz­készlet rohamos fogytáról, az emberiséget fenyegető króni­kus vízhiányról túlzás beszél­ni. Mindamellett a vízszeny- nyezés veszélyére nem árt fel­figyelni, s nemcsak ama né­hány fertőzés miatt, amely településeink egynémelyi,ké­ben az elmúlt hetekben kel­tett riadalmat — az ásott ku­tak vize volt nitráttól fertő­zött —, turném a víznyerés és tiszti tás növekvő költségei miatt is. A vezetékes vízellátás és a csatornázás mértéke mindig is 'fokmérője volt egy-egy or­szág infrastrukturális fejlett­ségének. Hazánk e téren sem tartozott — s az érdemleges előrelépés ellenére sem tarto­zik a világ élvonalába. Nem is kell távolra tekintenünk; még 1970-<ben is csupán 1,1 mil­lió lakás volt bekapcsolva a vízvezeték-hálózatba. A köz­csatorna-hálózatba még en­nél is kevesebb: 811 ezer. Öt évvel később már annyiban változott a szám, hogy hoz­závetőleg másfél millió lakás­ban volt vízvezeték, egymil­lióban pedig csatorna (óm eme otthonok fele a város­ban van). Mindez nem a la­kások, hanem a lakók oldalá­ról közelítve: 1975-ben a la­kosság 65 százaléka volt ve­zetékes vízzel, 34 százaléka pedig közműves csatornával ellátva. S immár a jövőbe tekintve — maradva e té­makörnél —, 1980-ban a la­kosság 73, 1985-ben 85, 1990- ben 90, az ezredforduló táján pedig 94—96 százaléka élvez­heti a vezetékes ivóvíz elő­nyeit. Aligha kíván bővebb bizony­gatást: a közműhálózat fej­lesztése, új víznyerő helyek létesítése tetemes forint mil- liáirdokat követel. Csupán az ötödik ötéves terv időszaká­ban 34 milliárd forintot for­dít a népgazdaság a vízzel és a csatornázással kapcsolatos beruházásokra (az összeg 90 százalékával a megyei taná­csok — illetve a tanácsok —, 10 százalékával az Országos Vízügyi Hivatal beruházói rendelkeznék). Ezt olvas-va- hallva óhatatlanul felötlik: mennyibe kerülhet egy liter víz? Mennyibe a népgazda­ságnak — és mennyibe a fo­gyasztónak? Mindjárt hozzátehetjük: a népgazdaságnak és a társulati alapon községi vízműveket lé­tesítőknek évről évre többe. S nem csupán azért, mert emelkedtek az építőipari, to­vábbá a beruházáskor begyű­rűző árak is, hanem azért is, mert fogytán a könnyein ki­nyerhető vízmennyiség. A föld mind mélyebb rétegeibe kell lefúmi, egyre nagyobb szi­vattyúkra van szükség, s mi­nél mélyebbről jön a víz, an­nál több ásványi sót, savat, mangánt, vasat, gázt és egyéb kiszűrésre váró anyagot tar­talmaz. De ma már nemcsak a mélybe kall fúrni, hanem Otthonra találtak Sokan tréfásan értelmezik ezt a gyakorta hangoztatott megállapítást: »-a munkahely második otthon«. Jelentése azonban mélyebb értelmű, hi­szen csak az olyan ember megy örömmel a munkahe­lyére, s dolgozik ott szívesen, aki azt valóban második ott­honának tekinti. Aki érzi, hogy várják, számítanak rá, szükség van a munkájára. — Nekem a gyáregység va­lóban második otthonom... Tizenegy esztendővel ezelőtt kőművesként kerültem a Mech&nikai Művek marcali gyárába, a szakmámat azon­ban egészségi okok miatt ha­marosan abba kellett hagy­nom. A gyár vezetői biztattak: tanuljak, szerezzem meg a kö­zépiskolai végzettséget, s lesz számomra megfelelő munka­hely. Bizalmat is előlegeztek, mert már a tanulás idején a jelenlegi beosztásomba helyez­tek. Most a karbantartó cso­portnak vagyok a vezetője. Kőművesek, asztalosok, festők munkáját irányítom. Kocsis Lajos kötődését a gyáregységhez nemcsak a sza­vai igazolják. Ezt jelzi: ott dolgozik most már néhány esztendeje a felesége Is beta­nított munkásként. Veje a ta­vasszal a tmk-ban kezdett dolgozni lakatosként, a fia pedig most ősztől szenszámké- szítő lakatostanuló. A megbecsülésen kívül más is elősegítette azt, hogy Ko­csis Lajos példáját követve az egész családja idetartozó- nak vallja magax. — Itt lettem 1967-ben kom­munista, s két évvel később a pártszervezet javaslatára kerültem a munkásőrségbe. Igyekeztem mindkét felada­tomnak becsülettel eleget ten­ni. — .Szervező titkárként dol-i gozik évek ôta a kettes alap­szervezetben. Kötelességének érzi, hogy figyelemmel kísér-1 je a munkában helytállókat. I Az alapszervezetben a leg­eredményesebb a pártépítés, j Fóként^sok Fizikai munkás ke­rül javaslatára a pártszervezet soraiba. S nincs olyan észtén- i dó, hogy Kocsis Lajos ne ajánlott volna valakit a mun­kásőrségbe. Eddig már tíznél több fiatal öltötte föl javasla­tára a szürke egyenruhát — mondja róla Székely Antal, az Ü2*ml pártbizottság titká­ra. Kovács József egvségpa- rancsnok-helyettes vélemé­nye szerint nemcsak ő, hanem az általa javasolt fiatalok is becsülettel megállják helyü­ket a munkásőrségben. Sokan köszöntötték őt a fegyveres erők napján. Főként azok, akik régebben ismerik, mint Marcali őslakost Egyko­ri iskolatársat akik közül többen itt dolgoznak a Mecha­nikai Művekben. Kocsis Lajos ugyanis a fegyveres erők nap­ján nem csupán a testülethez való tartozását hanem a szü­letésnapját is ünnepelte. — Most volt a 43. születés­napom. Noha egészségem már , nem a legjobb, a munkásőrsé­get nem hagyom. Szeretném, ha még jó néhány fiatalt be­vonhatnánk a testület mun­kájába Az a célom, hogy né­hány év múlva majd a fiam- j mai együtt járjak szolgálatba, j gyakorlatokra... Kocsis Lajos otthonra talált a munkahelyén, is. Sz. L. gyakorta a községek határain kívülről, több kilométer hosz- szú távvezetékeken, nagy nyomású szivattyúház közibe­iktatásával kénytelenek vizet nyerni. így aztán érthető, hogy amíg a hatvanas évek második felében családon,lsént átlagosan háromezer forint volt egy-egy család hozzájá­rulása, ma az összeg hozzá­vetőleg tízezer forint. Am ez csupán a bekerülési költség; a víz díja — még inkább a víznyerés önköltsége — terü­letenként eltérő. A legkisebb falusi vízmű is naponta 1000—2000 köbméter vizet ad, s 50—60 millió fo­rintba kerül. Egy háromtagú család — amennyiben kom­fortos lakásban lakik — na­ponta átlagosan egy köbméter vizet fogyaszt (ám itt is nagy a szóródás : Budapesten hoz­závetőleg háromszor annyit, mint a községekben). S hogy mennyibe kerül egy köbméter ivóvíz önköltségi áron? Orszá­gos átlagban 3 forint 63 fil­lérbe. .. de ahány vízmű, any- nyiféle önköltség. A legol­csóbb 2 forint 50 fillér, a leg­drágább — kirívó példa a Mátrából — 80 forint. Mél­tánytalan lenne persze, ha valaki a más településeken lakókhoz viszonyítva hasonló árikülönbséggel volna sújtva. Ezért az állam jelentős fo­gyasztói árkiegészítést ad, így a lakosság hat árkategóriá­ban, 80 fillértől 3 forintig fi­zet a víz köbméteréért Magyarország nemcsak az infrastrukturális ellátottság, hanem a vízszerzési lehetősé­gek szempontjából is közepes helyzetben van. A felszíni vizek 95 százaléka külföldről folyik át hozzánk, s a víz­gyűjtő területek iparosítási fokától függően, szennyezetten érkezük. (Legszennyezettebb a Sajó, időszakosan rendkívül szennyezettek a Körösök is.) it ígér hát a jövő? Az ötödik ötéves terv idő­szakában országszerte 60 nagy víz-csatorna beruhá­záson dolgoznak (köztük a Keleti Csúcsvízmű, a hasznosi tározó, a rákhegyi vízmű- rendszer, a sajôlédi, a lázbér­ei, az észak-mátrai, az észak- nógrádi, a Dun a-kanyarban a Duna jobb parti, az ercsi-du­naújvárosi, az ercsi-velencei tavi és a íanyód-ikaposvári vízmű). A holnapután pedig? Hazánkban a számítások sze­rint 2000-ig lehet a mai mód­szerekkel vizet nyerni. Elég a vízkészlet, még ha helyenként gond is a felszínre hozása. Az ezredforduló után viszont elő­adódhat, hogy az üzem ek — ez élelmiszeripart és a gyógy­szeripart kivéve — neun jut­hatnak a mainál több vízhez, tgy arra kényszerülnek majd. hogy megfelelő tisztítással akár tízszer is felhasználhat­ják a rendelkezésükre áfió víziét ' , I Földes Tamás M Fiatalos lendülettel Körzeti építésügyi hatóságok Zömök, erős fiatalember lé­pett be a szobába. Kék mun­kásruha, a felső zsebéből go­lyóstollak vége kandikált ki. — Galabár Zoltán — mu­tatkozott be. Sokat hallottam róla, mi­előtt találkoztunk volna. A Balatonboglári Állami Gaz­daság pártbizottságának tit­kára lelkesen beszélt pártcso­portjának a munkájáról, ö is ott volt a legutóbbi ülésükön, s tetszett az az őszinte lég­kör, az a szókimondás, ahogy megvitatták a gazdasági teen­dőiket Béri László, a borkom­binát párttitkára a fiatal párt- csoporthizalmi igyekezetét di­csérte. Azelőtt is tevékeny ember volt a KISZ-ben, most is ilyennek ismerik az alap­szervezetben. — Hányán tevékenykednek a pártcsoportban? — A mienk nagy csoport — mondja. — Tizenkettőn va­gyunk. — Elmondták, hogy mi a feladata? — Sok segítséget kaptam a párttitkártól, aztán Vincze Miklós üzemvezető-helyettes­től — egyébként ő volt az egyik ajánlóm a pártban, a másik pedig a KlSZ-szerve- zet. Az viszont nagyon jó lenne szerintem, ha egyszer a gazdaság pártbizottsága össze­hívná az összes pártcsoportbi- zalmit. Azt hiszem, hogy ez föllendítené a munkánkat, a mi csoportjaink tevékenységét jobban be tudnánk illeszteni a gazdaság egészébe. Gyakran nyílik az ajtó, a párttitkárt keresik. Ez most természetes is, hiszen állandó­an érkeznek a szőlővel teli vontatók. Most minden figye­lem a feldolgozásra összpon­tosul. Galabár Zoltán pince­munkás, a borkezelés az egyik fő feladata. Azon a bizonyos értekezleten is éppen ezeket a dolgokat vitatták meg. Külö­nösen sok ötletet mondtak el arról, hogy a leállított palac­kozó asszonyait hova és ho­gyan osszák be. A párttagok jól ismerik a helyzetet, bőven van tapasz­talatuk, s ezt szívesen meg­osztják a vezetőkkel is. Ügy gondolom, hogy a vita nyo­mán intézkedtek is ... Más­kor is figyelembe veszik a vé­leményünket. —Legjobban a pártcsoport tagjai ismerik a velük együtt dolgozókat. Ajánlottak már közülük párttagnak? — Természetesen... Három fizikai állományú társunkat. — Hatnak-e a környezetük­re? Elmosolyodik, széles gesztu­sokkal magyaráz. — Hát ez a legnehezebb; Ap­róbb veszekedések előfordul­nak munka közben; az a fon­tos, hogy ezt egymás között elintézzük. Olyan dolgok ezek: ha valaki nem fejezi be a sze­relést, netán a fejtést, a má­sik szól érte. Galabár Zoltán huszonnyolc éves. Tíz évvel ezelőtt végez­te el a bogiári szakmunkás- képzőt. Gyümölcstermesztő, faiskola-kezelő képesítésével a gazdaságban kezdte a mun­kát 1968 júliusában. Dolgozott a hajtatóban, volt minőségi ellenőr, aztán a szőlőbe ment. Az Országos Fajtakísérleti In­tézet kihelyezett telepéről vo­nult be katonának, s odament vissza 1971-ben. A borkombi­nátban az ötödik éve dolgo­zik, két évvel ezelőtt vették föl a pártba. — Ügy érzem, hogy bőoen van elfoglaltságom. Megma­radtam KISZ-tagnak, bár nem tudok minden rendez­vényre elmenni, hiszen Fo­nyódról járok Boglárra dol­gozni. Egy éve munkásőr va­gyok, hol szolgálatba, hol gya­korlatra megyek. Háromne­gyed éve pedig pártcsoport- bizalmi lettem. — Nős? — Igen, hetvennégyben nő­sültem. Diákszerelem »ott, együtt jártunk iskolába Frid- rich Ibolyával, ö is a gaz­daságban dolgozott, de aztán elment a Pécsi Kesztyűgyár fonyódi telepére, mert itt nem voltunk egy műszakban. A beszélgetés miatt a mun­katársa most nem vihette ha­za a motorján. Megígértük, hogy elvisszük. Farmernad­rágban, fekete pulóverben jött vissza, bukósisakkal a kezé­ben. Elindultunk Fonyódra. A bátyjáék lakására vigyáz. Amikor benyitottunk a ka­pun, a kutya nagyokat ugrált örömében. Az előszobában a fal tele volt trófeákkal — Nekem is a vadászat meg a horgászat a kedvenc időtöltésem ... Sajnos, tegnap mindössze öt keszeget fogtam. Kevés a haj a tóban. Lajos Géza Ünnepélyes fogadalomtétel Marcaliban Az eskü egész életre szól »A katona olyan ember, aki hitet, célt a népétől kapott.« Az ég beborult, időnként szemerkélni kezdett az eső, az időjárás azonban nem ront­hatta el az ünnepélyes percek hangulatát. Feszes vigyázzban álltak a szakaszok, s néhány perc múlva felhangzottak a vezényszavak : — Esküt tevőik, vigyázz! Fogadás jobbról! Tisztelegj! Csattanták a tenyereik a géppisztolyon, egyszerre for­dultak a fejek, s a zenekar rázendített a Rákóczi-induló- ra. így kezdődött szombaton délelőtt Marcaliban, a Pe­tőfi Sándor laktanyában á ka­tonai szolgálatra bevonult fia­talok ünnepélyes eskütétele. A magasabb egység pa­rancsnoksága, járt- és KISZ- szervezete nevében Vess Zol­tán alezredes, politikai osz­tályvezető köszöntötte az es­küt tevő fiatalokat, a hozzá­tartozóikat, a vendégeket, köz­Cyors, szakszerű isgyíitíézés a Balaton-parton Aki mostanában fölkereste a Balaton-parti tanácsokai valamilyen építési, telekala­kítási ügyében, az lázas készü­lődést tapasztalt. Egyik he­lyen a megszűnt építésügyi hatóság iratainak átadását készítettek elő, a másik he­lyen. pedig már az új fel­adatokat vették át, a műszaki apparátust helyezték el. A körzeti építésügyi hatóságok ugyanis október elsejétől megkezdték működésüket a Balaton - déli partján. Sokan ismerik a Velencei­tavi kísérletet. A Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kezdeményezé­sére a térség tanácsai közös műszaki szakigazgatási szer­vet hoztak létre kísérleti jel­leggel 1974-ben. A tapasztala­tok kedvezőek voltak, a Gár­dony nagyközség szakigazga­tási szervén belül kialakított tíztagú műszaki osztályról, s így ennek mintájára a körze­tesítés hiellett döntöttek a te­lepülések tanácsai a Balaton uazuki us déli pártján is. 1 Hét évvel ezelőtt lépett ha­tályba a tanácstörvény, s en­nek szellemében a hatáskö­röket is leadták. A Balaton- parti tanácsoknál egy-két dolgozó látta el az építés­ügyi ágazat hatósági felada­tait a település ífagyságától függően. Az építések száma azonban évről évre nőtt, s egyre nagyobb terhet adtak a parcellázások, a közmű-, út- és járdaépítések. Ezzel együtt azonban nem volt több a műszaki ügyintéző. A túlterheltség, a szakosodás hiánya miatt elhúzódtak a határidők, esetenként a dön­tés sem volt kellően megala­pozott. Ezt csak úgy lehetett megszüntetni, lia megerősítik a tanácsok műszaki appará­tusát. A megfelelő szakosí­tott apparátust viszont csak több község közös szerveze­tén belül lehet kialakítani. A déli parton jelenleg há­rom körzet alakult: Siófok város és Zamárdi község ta­nácsa Siófok székhellyel; Ba­latonszárszó nagyközség, Ba- latoaföldvár község tanácsa Balatonszárszó székhellyel; Fonyód nagyközség, Balaton- keresztúr, Balatonszent­györgy tanácsa Fonyod szék­hellyel. A fonyódi tanács szakigaz­gatási szervén belül megala­kult műszaki osztály mostan­tól tizenegy községben látja el a hatáskörébe tartozó épí­tésügyi hatósági feladatokat Fontos tudnivaló, hogy Bala- tonkeresztúr, Balatonmária- fürdő, Balatonújlak, Balaton- szentgyörgy, Balatonberény, Vörs, Tikos, Holiád ingatlan­tulajdonosainak építés-ha­tósági ügyeit a fonyódi ta­nácshoz kell benyújtaniuk. A hatósági ügyintézők kö­zölt arányosan osztottuk fel a körzethez tartozó települé­seket. A területi beosztás ál­landó, mindig ugyanaz az ügyintéző foglalkozik a ha­táskörébe tartozó települések építésügyi igazgatási felada­taival. Az ügyintéző megha­tározott napokon ügyfélszol­gálati napot tart a székhely­községben. Akkor fogadja az Ügyfeleket, «mm intézi » te­rületfelhasználási,’ az építési, a használatbavételi, a telek­osztási, a közterülethaszná­lati engedélyek iránti kérel­meket, megtartja a szükséges helyszíni szemléket, tájékoz­tatja az ügyfeleket. Az osztály egyik dolgozója minden héten ügyfélfogadást tart a megállapodást kötő ta­nácsok székhelyközségeiben : Balatonkeresztúron hétfőn 8— 12-ig, pénteken 8—16-ig; Ba- latonszentgyörgyön szerdán 8—12-ig; Fonyódon hétfőn 8— 12-ig, szerdán 8—16-ig, pén­teken 8—15.30-ig. A körzet­hez tartozó állampolgárok kérelmeiket a székhelyköz­ségben tartandó ügyfélfoga­dási napokon is előterjeszt­hetik. Szakszerűbben, gyorsabban, törvényesen — ez a céljuk és egyben jelszavuk is a kör­zeti építésügyi hatóságoknak. Eleinte bizonyára sok ügy­félnek gondot okoz ez a vál­tozás, ha viszont leszámítjuk a kezdeti nehézségeket, el­mondhatjuk, hogy az állam­polgárok érdekét szolgálja. Most alakítjuk ki a szakkép­zett apparátust, hogy felada­tainkat zökkenő nélkül old­juk meg. Mindent megte­szünk annak érdekében, hogy a szervezeti változás ne okoz­zon fennakadást, a munka folyamatos legyen. Dr. Komáromi József vb-UWuir tüS dr. Grübl Lászlót, a járást pártbizottság titkárát, Barcs Jánost, a járási KISZ-bizott­ság titkárát, Kovács Lászlót, a Hazafias Népfront varos* bizottságának titkárát. — A szocialista társadalom védelmé — mondta .megnyitó szavaiban — minden állam­polgár kötelessége. Ezután Szendrei József Ka­tonai eskü című költeménye következett, majd magasba lendültek az öklök, s a lassú zene hangjai mellett felhang­zott az eskü: — Én, a dolgozó magyar nép fia, esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaság hű­séges katonája leszek... Az eskü elhangzása után Bernât Bé!a ezredes, a maga­sabb egység parancsnoka szólt az esküt tett fiatalokhoz. — A baráti országokkal együtt következetes békepoli­tikát folytatunk. A nemzet­közi imperializmus azonban nem mondott le világhatalmi törekvéseiről. A mi felada­tunk, hogy az eskühöz híven teljesítsük kötelességünket, s felkészüljünk a haza védel­mére. Fehér János, az MHSZ já­rási titkára a járási, a városi párt- és tömegszervezetek, gazdálkodó egységek nevé­ben köszöntötte az esküt te­vőket. Megköszönte azt a munkát, melyet a katonák a városszépjtésért eddig végez­tek, és kérte, továbbra se fe­ledkezzenek meg mostani la­kóhelyükről, Marcaliról. Az ünnepélyes fogadalom- tétel befejezéseként a szaka­szok elvonultak a díszelnök­ség, a szülőle, testvérek elöl­Délután először öltötték magukra az újoncok a kime­nőruhát, s rokonaikkal, bará­taikkal tölthették az időt Marcaliban. D. T.

Next

/
Thumbnails
Contents