Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-12 / 215. szám

Jó tapasztalatok:

pénzért és ingyen

Az egyszerűsítéshez bonyolult út vezet

N

incsenek összefoglaló adatok arról, hogy egy- egy esztendőben a népgazdaság különböző területeiről, de akárcsak az iparból is, hányán vettek részt kül- és belföldi tanulmányutakon, tapasztalatcseréken. A mindennapi gyakorlat szerint sokan élnek az ismeretszerzésnek é -bővítésnek ezzel a lehetőségévek Akadnak, akik azt állítják, hogy túlontúl is sokan, már ami az eredményeket illeti, mások viszont arra hajlanak, a szükségesnél kevesebben, ha az ismeretforrások bőségéhez viszonyítunk. Nehéz igazságot tenni már csak azért is, mert ahány munkahelv annyiféle módszer, álláspont nézet, bár azt senki sem vitathatja, hogy a jó megoldások, eljárások tömegével kínálkoznak megismerésre, átvételre, alkalmazásra, s ráadásul ilyen formában olcsón lehet hozzájutni azokhoz, vagy éppen ingyen.

Meglehet, éppen a dolog olcsósága, 1 ingyenessége miatt csekély a vonzerő, s pazarló- dik el az is, ami már belevésődött a fejekbe? Erre int a népi ellenőrzés egyik vizsgálata, ami szerint a külföldi tanulmányutak előkészítése, lebonyolítása, s főként hasznosítása szervezetlen és tervszerűtlen, gyakran a véletlenen — vagy a beosztáson — áll, ki lesz a részese a határokon túli tapasztalatszerzésnek, s a cégek egy le nem becsülhető csoportja még azzal sem törődik, hogy a visszatérők elkészítik-e útijelentéseiket? Az említett vizsgálat azt is megállapította; sok esetben a tanulmányutak alig kapcsolódnak a termelőhely tényleges feladataihoz és terveihez, illetőleg olyan esetekben is határokon túl kíváncsiskodnak némelyek, amikor a témaként szereplő ügyben bőséges hazai

tapasztalatok állnak az érdelelödők rendelkezésére.

Sajnálatosan ritka az olyasfajta tervszerűség és következetesség, mint amit — s persze, pusztán példaként említve

— a Konjunktúra és Piackutató Intézet érvényesít tevékenységében. Az intézet gépimport irodája ún. beszerzési feltáróutakat szervez a szocialista országokba azzal a céllal, hogy teljes egészében megismerhető legyen a kínálat a vásárolni szándékozók számára. Ezeken a tanulmányutakon száz témacsoportban hatszáz szakember gyűjtött ismereteket eddig, s nemcsak saját tudásuk gyarapodása volt a haszon, hanem az ilyen utak segítségével összeállított gyárt- rránykatalógusok, létrejött kiállítások, bemutatók szintén hozzájárultak az ésszerűbb vásárlásokhoz, gyakran tőkés deviza megtakarításához.

Egyetlen, s kétségtelen, szerény súlyú esetet említünk, de még ennyi is elegendő ahhoz, hogy bizonyítva lássuk: a források valóban kimeríthetetle- nek, de szervezés, tervezés kelj

— társként — hozzá. Elsőként az, hogy akik útra kelnek — akár a szomszédba, akár az ország másik felébe, vagy külföldre —, tudják pontosan,' mit akarnak, miről szeretnének tájékozódni. Mert korántsem csalc a külföldi tanulmányutak, tapasztalatcserék elgondolkoztató vonása az ötletszerűség, a véletlenekre hagyatkozás. Sűrűsödnek ilyesfajta jellemzők a hazai utazásokban is, amikor annyi a találkozás indoka, hogy a múltkor ők voltak nálunk, viszonozni ülik a látogatást.

Furcsán, torzan mutatná a valóságot, ha elhallgatnánk,

hogy ma már azért nem kivételes ritkaság a rendszeres, alapos tapasztalatcsere váüa- latok között, iparágakon belü sőt, olykor-olykor már tárcák méreteiben is. Lelni nagyvál- latok között, iparágakon beiül sőt, olykor-olykor már tárcák gyáregységekben kifejlesztett — sa többieknél szintén alkalmazható — műszaki, szervezési megoldások átvételét, s ami a fő, az utasítás betartását következetesen ellenőrzik. Az sem kivételes eset, amikor egy-egy iparág érintettjei jönnek össze tapasztalataik bővítésére, frissítésére, s ezt ösz- szekötik kiállítással, üzemlátogatással, bemutatóval. Tudunk külföldi tanulmányútról,

amelynek eredményét nem csupán egy vaskos jelentés igazolja, hanem az átvett, alkalmazott módszer, s ennek köszönhetően a korábbi, elképesztően magas arányú technológiai selejt tizedére csökkenése.

S

zó sincs tehát arról, hogy a kedvező tapasztalatok teljes hiánya, a negatívumok eluralkodása késztetne gondolkodásra. Sokkal inkább mindannak el- szórtsága, összevisszasága, ami kedvező jellemzőként sorakoztatható fel, s ugyanakkor a belenyugvás a kedvezőtlenbe, a veszni hagyott források iránti közömbösség. Az, ami másutt már esetleg természetes, nálunk lehet sokat lendítő újdonság, s miért ne kapnánk érte két kézzel, ha csekély költséggel, gyakran ingyen megszerezhetjük? Aligha a túlzott önérzet emel itt korlátokat. A magyarázatot az a felfogás adja, hogy veszett több is Mohácsnál Nyersen szólva: mások tapasztalatainak lebecsülése, a magunk okosságának erős túlértékelése.

Lázár Gábor

A kívülállónak elsősorban ez jut az eszébe, amikor elolvassa a megyei tanács vb legújabb határozatát a tanácsi munka korszerűsítéséről és az ügyvitel egyszerűsítéséről.

Meghökkenti a tennivalók huszonkét oldalon ismertetett sokasága, és arra gondol: a dokumentum nem a tanácsi dolgozók amúgy is közismerten nagy terhelését fokozza-e inkább, mintsem áttekinthetőbbé, könnyebbé teszi az ügyintézést? Dr. Várszegi Erzsébet, a megyei tanács vb-titkársáe szervezési és jogi osztályvezető-helyettes, az anyag egyik összeállítója próbál megnyugtatni, bár bevallja: maga is tartott attól hogy a testületből elsősorban ezt teszik szóvá. De a vb — néhány apró észrevétellel — elismeréssel fogadta a határozati javaslatot

— Mindössze hárman szóltak hozzá. Az apparátuson kívülieket csupán egy vb-tag képviselte. Elégedett a testülettől kapott segítséggel?

— A nem szakmai körö1-’' ' származó vélemények az ügyrendi bizottság ülésén kerültek felszínre. Itt sok megjegyzés hangzott el. Vegyük úgy a hallgatás oka lehet a vb-ta- gok egye Sértése is.

— Maradiunk ebben, és fogadjuk el: ez a határozat a lehető legnagyobb gonddal széles körű előmunkálatokká' készült, és minden területet felölelve kimeríti a lehetőségeket.

— Valamennyit nem, mondjuk úgy, a legfontosabbakat. Több mint egy esztendeje kezdődött a téma feldolgozása. Azóta több felmérés, szakmai tanácskozás segítette a kidolgozását. Jelenlegi formájában is azonban csupán eszköz és egy vég nélküli folyamat egyik, bár kétségkívül fontos állomása. Hiszen a felgyorsult fejlődés újabb és újabb megoldásokat követel.

— Ezzé! kapcsolatban hadd jegyezzem meg: egyes irányelvek, modellek, javaslatok kidolgozására túlságosan távo-l

li határidőket jelöl meg a határozat. Egy mai igény mondjuk 1982-es kielégítése nehezen képzelhető el, hiszen'közben változnak a körülmények, és így új követelmények keletkeznek.

— Az általunk megjelölt dátumok végső határidőt jelentenek. Addig több részkérdésben szeretnénk eljutni a megoldásig. De sok esetben nehéz és bonyolult folyamatról van szó, amelyet felszínesen, kapkodva elvégezni nagy hiba lenne.

— Az anyagból úgy látszik, hogy számos új, többletmunkát okozó feladattal terhelik meg a határozatok az ' egyes szakigazgatási szerveket, helyi tanácsokat.

— Valóban sokat l&ell dolgoznunk azért, hogy észrevehetőbben gyorsítsuk és köny- nyítsük az ügyintézést, ugyanakkor az apparátus munkáját is. Ezt a feladatot azonban nem szabad külön tevékenységként kezelni, hanem a napi munka szerves részeként, a munkakörhöz kapcsolódva érdemes és szabad elvégezni. Persze vannak összetett és nagyobb felmérést igénylő folyamatok is, mint például a munkafényképezés, egy-egy dolgozó vagy csoport napi tevékenységének mérése. De az Ilyenektől igen jelentős eredményeket várunk, amelyekben bőségesen megtérül a ráfordított idő és energia. Szolnok megyéből ismerünk erre jó példát A megyei tanács osztályain korábban 24 gépírót alkalmaztak. Kiderüli hogy munkaidejüknek csak töredékét hasznosítják. Jelenleg a leíró irodában hatan(!) végzik a munkát, Számottevő eredményeket várunk az ügyintézők munkájának elemzéséből is.

— A munka jobb megszervezését, hatékonyságának javítását szolgáló útmutatók — irányelvek, modellek, javaslatok — kétségkívül alapvető feltételek. A legfontosabb azonban az egyéni leleményesség, a felelősség, sőt a bátorság ahhoz, hogy ki-ki a maga

által végzett vagy közvetlenül irányított folyamatokban elvégezze az ésszerűsítést, vagy tegyen javaslatot erre — minden felszólítás nélkül!

— Bizony, enélkül törekvésünket nem kíséri teljes siker. Mert például esetenként szembetűnő különbségek vannak egyes, azonos' jellegű feladatot ellátó helyi tanácsok között létszámban és munkaköri elosztásban, a helyi illetékes vezetők mégsem mernek hozzányúlni e kényes témához. De az osztályokon is számos lehetőség van a korszerűsítésre, melyet főként "belülről« lehet felfedni. Ehhez van szükség e határozat szellemének nemcsak megértésére, hanem elfogadására, meggyőződéssé válására. legfőbb feladatunk, hogy olyan cselekvési egységet alakítsunk ki, amelyben mindenki érzi és érvényesíti ic ez irányú felelősségét. Ennek megfelelően mindenképpen építünk az érdekeitek kezdeményezőkészségére, ötleteire, határozottabb intézkedésé' e.

— A korszerűség tartalmát sokan hajlamosak leszűkíteni a célszerű munkamódszerekre, a modern technikai eszközökre. Pedig — erről ugyan az előterjesztésben nem esett szó — az állampolgárnak az a megnyugtató, azaz: korszerű ügyintézés, amelynek során nemcsak kötelező hivatalossággal, hanem tisztelő emberséggel is találkozik.

— Kétségtélen, ez js idetartozik, még ha nem hoztunk is rá külön határozatot. Ha türelmetlen vagy nem elég tapintatos az ügyintéző, minden ún. korszerűsítő," egyszerűsítő törekvés csorbát szenvedhet. E tekintetben sokat javult. a helyzet, de még akadnak jogos panaszok tanácsainkra. A szóban forgó határozatnak minden pontja végső soron — ha közvetve is ■— azt szolgálja, hogy e »nem jellemző« jelenségek is megszűnjenek, és még közvetlenebb, bensőségesebb legyen a kapcsolat a tanács és a lakosság közötti

P. L.

A szezon tapasztalatai

Zsúfolt szerviz, pontos kisiparosok

Már csöndes a Balaton. Siófok sem olyan zsúfolt, mint egy hónappal ezelőtt volt. Dr. Filiszár Tibor, a városi tanács termelési és ellátásfelügyeleti osztályvezetője azt mondta:

— Annak ellenére, hogy hihetetlenül sokan kerestek föl bennünket, ezen a nyáron volt a legjobb a szolgáltatás.

A korábbi évekhez képest jóval több nyaraló érkezett gépkocsival. Az AFIT-szerviz kapacitása a főidényben csak az igények ötven-hatvan százalékára elegendő. A szervizben dolgozó ötvenhat ember a tizenhét éves gépekkel és az öreg épületekben azonban jóval többet produkált, mint amennyit elvárhattak tőlük. Kísérletképpen bevezették a gyorsjavító szolgálatot, a "kísérlet« azonban nem sikerült, hiszen a megrendelések döntő hányada kisjavítás volt, és a gyorsjavító szolgálatra beosztott négy szakembernél sorba- álltak a gépkocsik. Az autószervizben tapasztalható zsúfoltság enyhítésére húszmillió forint értékű rekonstrukcióhoz fogtak.

A Siófokra érkező autósok mintegy fele a hét autójavító kisiparost kereste meg hibás járművével s a karosszéria- javítások zömét is a három önálló karosszérialakatos végezte. Egyetlen reklamáció som érkezeit munkájuk ellen.

Az elektromos készülékek, háztartási gépek javításában egészséges konkurrencia kezdődött a Gelka és a Ramovill szerviz között. A Gelka még ebben az évben égy 460 négyzetméteres új helyiségbe költözik, ez kétszerese lesz a jelenleginek. A tizennégy műszerész az első félévben tíz cs

fél ezer munkalapot állított ki. Náluk a garanciális javítások átfutási ideje jobb az országos átlagnál. Munkájuk ellen az idén nyolcszor tettek panaszt. A kifogások többsége alkatrészhiányra vezethető vissza. Augusztus 31-ig naponta 12 órás ügyeletet tartottak. Az előző évhez képest eddig 124.9 százalékos a termelékenységük.

Ruhaátalakítással, -javítással mintegy kétszázan keresték föl a Háziipari Szövetkezet méretes szalonját. A népszerű szolgáltatást most új formában bővítik: a Sió Áruházzal kötnek megállapodást, az ott vásárolt gyermekruhákat méretre igazítják.

Kétmillió forint értékben végzett munkát a lakosság részére az idén a Siófoki Építőipari Szövetkezet. Azt tervezik, hogy 1980-ban már 3,7 millió forint értékű lesz ez a tevékenységük. Alkalmazottaik festenek, tapétáznak, üvegeznek, parkettet csiszolnak. Az a szokatlan helyzet állt elő, hogy szakipari, építőipari tevékenységre hirdetést tettek közzé: kapacitásfeleslegük

van. Azt tervezik, hogy a jövőben takarítást is vállalnak.

A város életében fontos annak a háromszázkét kisiparosnak a munkája, aki javítószolgáltatást végez. Az elmúlt szezonban jól bevált a KIOSZ! által szervezett gyorsjavító szolgálat, amelybe tizenhét kisiparost vontak be. Ezek címét a város különböző pontjain helyezték el, s annyian keresték meg őket, hogy alig győzték a munkát. Egyetlen panasz sem érkezett rájuk.

G. J.

Havanna szellemében

Verseny a fák alatt

Jó hangulatban, vidám énekszóval egymás után érkeznek a kisebb-nagyobb csoportok a kaposvári tokaji parkerdőbe. A városi KISZ- bizottság, a húskombinát és a Mezőgép KISZ-bizottságának felhívására jöttek, hogy szolidaritásuknak, a békéért, az enyhülésért érzett felelősségüknek adianak hangot a Havanna szellemében megrendezett találkozón.

Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának négy szocialista brigádja. Szabó Zoltánná, a Becsület brigád vezetője, még a naplót is elhozta, s frissen bejegyezték élményeiket az erdőben.

Zászlók díszítették az erdőt és a tavak környékét. Hatalmas transzparens hirdette a találkozó célját: "Havanna szellemében, közös ügyünkért.«

A SÁÉV és a Volán 13. sz. Vállalat, a villamossági gyár,

a víz- és csatornamű, a Somber fiataljai után egyenruhás, egyforma kék melegítőbe öltözött katonák érkeztek. Bojtár Laiosné vezette az 512-e* Szakmunkásképző Intézet

népes csoportját. A fák alatt adott egymásnak találkozót a

A világifjúsági találkozók céljáról, jelentőségéről, a szolidaritás erejéről beszélt megnyitójában Cseresnyés István, a KISZ kaposvári bizottságának titkára, köszöntve a fiatalokat, s a felnőtteket. Azt kérte, hogy a szolidaritás esz- j méjét, a nemzetközi összefo- !

keztek a szolidaritási napon részt vevők. Ekkor volt az ünnepélyes fogadalomtétel. Messze hangzott az erdőben, a tavak felett a fiatalok fogadalma, hogy hűek lesznek Havanna szelleméhez, szüntelenül küzdenek a nemzetközi szolidaritás jegyében.

Az idő ugyan nem kedvezett, felhők mögé bújt a nap, csepegett az eső, de ez sem rontotta el a fiatalok és a

felnőttek hangulatát. A kora esti órákban feilobogott a tábortűz, felcsendültek a VIT dalai.

Egv jó! sikerült, élményekkel teli nao után fáradtan, ám mégis jókedvűen búcsúztak a tokaji parkerdőtől, ahol Kaposvár munkás- és tanulófiataljai, az üzemek szocialista br'gáddal, katonák tettek hitet a béke mellett.

Sz. L.

»ás, a haladás, a béke, az

ínyhülés gondolatát a mün- ;á.s hétköznapokon is terjeszzék.

Ezzel megkezdődött a So- nogy megyei ifjúmunkásna- x>k keretében szervezett szo- idaritási találkozó, .• Ez volt egyúttal a kaposvári ifjúmun- iás napok megnyitója is.

Megkezdődött az egész naHjs játékos, vidám verseny a ák alatt. Elsőnek tízpróbá- >an mérték össze tudásukat a sapatok. Szerepelt gránátdo- >ás, futás, lövészet, válaszol- íi kellett politikai kérdések- e. Amikor a kék melegítős catonák csapata indult vidám ■nekszóval, felhangzott a biztatás: «-Fel, fel vitézek a ísatára ...« Röplabda és kispályás foci, az erdészházban .v-foci és asztalitenisz zajlott, i volt plakátraizoló-verseny, rzután zene, ének. Figyelmeién hallgatta mindenki Proity István havannai éiménybeszá- nolóját, s nézte a díafilfne- cet.

A közös ebéd utón ismét a parkerdő központjában gyüle-