Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-28 / 229. szám

A forintokból milliók, a kip kapavágásokból, virág- ültetésekből, falrakásokból, bútorjavításokból újabb milliók kerekednék ki a megye, mindnyájunk hasznára.

Életünk elválaszthatatlan tevékenységi formája az, önzetlen, közhasznú társadalmi munka. A szocialista brigádok, a kisebb és nagyobb közösségek már az év elején . belefoglalják felajánlá- sa:kbat hogy hány órát dolgoznak a települcsiikért.\Az, hogy valóban ledolgozhatják-e, már nemcsak tölünk függ, hanem a tanácsoktól, a vállalatoktól is. Kapun belül és kapun kívül szükség j vaii a dolgos kezekre, csak így sokszorozhatjuk meg a rendelkezésünkre álló forintok értéltét. A kicsiből is több épülhet, szépülhet, ha I hozzátehetjük a mi pénzünket, a mi munkánkat.

A városok, községek fejlődése szinte elképzelhetetlen a lakosság részvétele nélkül. S a települések szemmel látható fejlődése, a mindenki által ismert ccl még jobban megnövelheti a lelkesedést. A városiasodás, a várva várt iskola-, óvodaépítés és még sok egyéb buzdítja az embereket a társadalmi munkára. S nemcsak azok fognak szerszámot, akiknek oda jár majd a gyerekük, hanem a szomszédok is, ha olyan a hívó szó, ha kifogástalan a szervezés.

Van-e még tartalék? Bőven. Ez az összeállítás is azt szeretné bizonyítani, hogy sok a kihasználatlan lehetőség. érdemes közkinccsé tenni a jó módszereket, ja-< vítani a tájékoztatást. Sokszor nem a jó szándékkal van a baj, hanem a személyes meghívás, a lelkesítő szó hiányzik. Más esetben egy-egy rossz szervezés emlékét kellene elfelejteni.

A c^lok ismeretében, jó mozgósítással lehet csak többet tenni a megyéért, a lakóhelyért!

ÖNZETLENÜL, TÖBBET

Tettre serkent a tanácstag

Érdekes, a lakossági összefogást hűen tükröző adatokat hallottunk a nagyatádiak által végzett társadalmi munkák értékéről dr. Kovács János vb-titkártól. 1972-ben 1,2 milliót, tavaly már 4,8 milliót tett ki ez az összeg.

— Hetven tagja van a városi tanácsinak. Sok függ attól, hogyan mozgósítanak társadalmi munkára a körzetükben. Többségükre . számítani lehet, jól szervezik a lakosságot az éppen időszerű, közcélú tennivalókra. Az a határozat, amelynek értelmében minden tanácstag évente kétezer forintot kap arra, hogy azt a területén felhasználja, sok interpellációnak elejéi vette. A gyakorlat az, hogy fontosabb célokra, több pénzt igénylő feladatok megvalósítására összeadják ezeket a

] kétezer forintokat, s ezt a j pénzt »megfejelik« társadalmi munkával.

Sok függ a tanácstagoktól — állította a vb-titkár. Kettőt fölkerestünk közülük a mun- I kahelyén.

Horváth Ferenc a bódvicai j városrészen lakik, ott élnek választói is.

— Néhány éve klubkönyvtár, ifjúsági klub építését segítettük társadalmi munkával, az emberek sokat és szívesen dolgoztak ezeknél a létesítményeknél. Az én körzetemben a 35—40 családból 25—30 képviseltette magát, s a három másik bódvicai tanácstag is mozgósította a körzetét. Azóta? Az idén lényegében nem szerveztem társadalmi munkát. Az óvodaépítésnél jobbára katonák dolgoztak. Meg azok a szülőéi, akiket az óvónők megkértek erre, mert a gyermekeik oda járnak. Ne higgye, hogy ez truccolás vagy ilyesmi. Csak éppen az ember elvárná, hogy

a tanács megcsináltassa végre a járdát 40—50 méteres szakaszon, mert már nagyon rossz. És az sem tetszik sok embernek itt, Bodvicán, hogy a területen, amelyet mi parképítés végett töltöttünk föl, az áfész majd boltot épít. Jó, jó, a bolt is kell, de arra a parkra is szükség lenne. Az árokpart lekaszálása a házak előtt — ez a lakókra vár. Csak hát nem mindenki fogható kaszára. Őszintén szólva, arra nem is gondoltunk, hogy valakit megkérjünk rá, vágja le azokét is, akik erre képtelenek. Inkább a költségvetési üzem gépét vártuk, i A járda- javítás? Talán akadna iparos, aki elvégezné, de anyag is kell hozzá, és eszköz meg minden... Most majd az lesz, hogy összeszedjük a tanácstagi pénzeket, és jövőre a költségvetési üzemmel megcsináltatjuk.

Balogh István a Henézen

levő egyik választókörzet ta-- nácstagja. Ö így vélekedett:

— Amikor Nagyatádot várossá avatták, ezen a részen még akadt munka bőven. Tudomásul vettük, hogy a várossá fejlődés sok pénzt fölemészt, kellenek a korszerű közié jesítrnények, így aztán nem véletlen, hogy a külső területéken vált szükségessé a legtöbb társadalmi munka. Munkáslakta körzet az enyém, a választóim több műszakban dolgoznak, ezért körültekintően kell szervezni. Eddig még minden simán ment. Rend.be tettük a gépek által kivágott utat. Ha valami közhasznú létesítmény épül — ez már elég ok arra, hogy az emberek megmozduljanak. Árokpartok kaszálása? Én magam három- négy ház előtt levágtam a

füvet. A mi utcánkba nem

kell jönniük a költségvetésieknek semmilyen munkára. Egyik este az Ady közön'mentem át, előttem a műszakba igyekvő asszonyok szidták a tanácstagokat a rossz útért, a sötétségért. Azóta út is, villany is van, és ez a segítségükkel valósult meg. Ha a henézi iskolából kijön a gyerek, nem léphet járdára, csak sárba. Mi, öten, tanácstagok, ■összeadjuk majd a pénzt, a Hazafias Népfront is segít, és a kerítés mellett még az idén megépítjük a járdát. Ha cementet, sódert kapunk, saját iparosainkkal meg az itteni lakossággal egykettőre elkészülünk vele.

Két nagyatádi tanácstag véleményét hallottuk. Az említett atádi társadalmi munka értékátlagot ők is, választóik is befolyásolják. Így vagy úgy...

£ szándékból nem lesz tett

Vajon kik azok, akik hajlandók vállalni késő délután vagy szabad szombaton egy kis társadalmi munkát, például azért, hogy szebb legyen Kaposvár, azért, hogy gyorsabban elkészüljön egy óvoda? Nem a munkahelyen szervezett, szinte »kötelező jellegű« társadalmi ^munkáról van szó, hanem olyanról, amelyet valóban önként vállalnak, és nem kémek cserébe semmit, még dicséretet sem.

Nyakamba vettem a várost, s jó néhány ajtón becsöngettem. Volt, ahol kedvesen fogadtak, másutt meg:

Elfelejtik följegyezni

Ä Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában, a rezsiműhely irodájában bekeretezett emléklap: a. Siketnéma Intézet köszöni azt a segítséget, melyet a Kossuth Lajos szocialista brigádtól kapott.

A brigád bútorokat, játékokat javít, sőt festett is. Badn József asztalos és Király Feri bácsi, a festő elment a kis házi ünnepség re, amikor a gyerekeknek átadták a szépen berendezett termet. Ebben az ő munkájuk jócskán benne volt.

Az Egy iskola — egy vállalat akció során a brigád tagjai a R4kóczi iskola tanulóit vették partfogásukba. Pereg János marós például három napig volt az egyik úttörőraj kísérője egy kiránduláson. A honvédelmi oktatás keretében megtanították a gyérekeket kispuskával lőni, a környezet- ismeret oktatásához terepasztalt, a sportpályára çalakhen- gert készítettek.

— A polc, a virágtartó olyan apróság, hogy számon se tartjuk — legyint egyikük, — Különben sem szeretjük azt a kifejezést, hogy társadalmi munka. Segítünk amiben'tudunk, csak jegyezni felejtjük eL

A brigádban lakatos, aszta- os, műszerész, dekorációs, 'estő és még sok egyéb szakipa képviselője található. Min- óenhol — különösen a gyerekintézményekben — örülnek, iá betoppannak. Szászi László például a rokonait látogatta üaposszerdahelyen. A fülébe jutott: az óvoda asztalost ke- *es. Azóta nemcsak a kaposvári Petőfi utcai óvodát pártfogolják.

Büki Rezső esztergályos a brigádvezető.

— Igazán nem gond . alkalmat találnunk a társadalmi munkára. Egyelőként nálunk

évek óta az a szokás, hogy minden brigádtak nyolc órát felajánl a vállalat javára. Mi elsősorban a rekonstrukció gyorsításában segítünk, mások az üzemi óvoda, a strand, a gyár környékének rendben tartásán fáradoznak. Az ember nemcsak a gyárban él, hát máshol is meglátjuk, hol veszik hasznunkat \

Jövőre az egész községre számítanak

Azelőtt sokkal több társadalmi munkát végeztek az emberek Csökölyben. Még most is emlegetik, amikor az iskola építésekor mindenki lázban volt. Azóta azonban alábbhagyott a lendület, tavaly például egy lakosra csak 138 forint 86 fillér értékű társadalmi munka jutott.

Az idén már többet tesznek a csökölyiek a községért. Gerdelics László vb-titkár elmondta, hogy a Kossuth Lajos utcában mintegy négyszáz méteres szakaszon járda épül.,

A családok körülbelül tizenötezer forint értékű társadalmi munkát végeznek, minden segédmunkát vállaltak.

Arra a kérdésre, hogy lesz-e vaiiimilyen nagyobb cél, mely még több embert megmozgat, a vb-titkár igennel válaszolt. Jövőre kutat fúrnak, s megkezdődik a. vízmű építése. Az egész lakosságra számítanak a földmunkáknál és másban is. Akkor növekszik majd az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke is.

Ha van ember, nincs szerszám...

A példa neon jellemző, mégis elgondolkoztató. Egy hete tartották a kaposvári körzeti népfrontvezetők őszi értekezletét. Ë fórumon a város szépítéséről is szó esett. Sajnos, szinte végszóra, az utolsó percben hozták meg a városi tanács Istencilezőjéből az őszi nagya takar! tá.s,_ társadalmi munka pontos tervét. Az egyik körzeti népfrontos meg- ; jegyezte, hogyan szervezzék, ; mozgósítsák az embereket, ha ■ ilyen későn értesülnek az ak- ; cióról. A szervezéshez, az em- ; berek meggyőzéséhez minden- ! lcéppen szükség van bizonyos j, időre ! i

A több mint hetvenezer lakosú megyeszékhelyen sokkal nehezebb érzékeltetni a családokkal, hogy az ő érdekük is egy-egy társadalmi munkában való részvétel. A községekben valóban mindenki megmozdul, ássa az árkot, amikor építik a törpe vízmüvet. A körzeti népfrontbizottságok véleménye szerint — s ez elsősorban a belvárosra.

; az új városrészekre jellemző — sokkal nehezebben ismerik, föl az emberek érdekeltségüket. S kiváltképp akkor topogunk egy helyben, ha az újsághirdetés, a plakát, az esetleges stencilezett meghívó nem párosul a személyes szervezéssel. Most már a be- 1 zárt ajtókon is kopogtatni ; kell, mert csak így lehet szélesíteni azok körét, akik 1 hajlandók anyagi áldozatra a ; város érdekében, vállalják a i munkát is a környékükön.

Most még nincs összekötőjük | a legkisebb közösségeknek, pedig a lakóbizottságok ebben j sokat tehetnének. Hogy kik j rekednek most is kívül a j szervezéseken? A háziásszo-1 nyok, a gyes-en lévő kismamák, a nyugdíjasok. Nagy erőt képviselnek együtt. Nem mindegyik tud elmenni kétkezi munkát végezni, a forintjaival azonban szívesen támogatná a városfejlesztést, j Ha volna néhány hirdetőtáblája a tanácsnak a városban, s ezen mintaként kiállítanák

a kitöltött csekket, ha a társadalmi szerveknél is lenne belőle, s adhatnának az írott tájékoztatás nyomán betérő városlakóknak, bizonyos, hogy sokkal több pénz folyna be a város kasszájába. Az a fontos ugyanis, hogy bárki és bármikor támogathassa a városszépítést.

Az úttörők, ,a KISZ-eseik, a szülők sokkal többre volnának képesek, ha megszerveznék a munkájukat.

Az emberek akkor indulnak el társadalmi munkára, ha pontosan megmondják, mit kérnek és miért. A szép cél érdekében megmozdulok lelkesedését azonban gyakran lehűti, hogy nem jut mindnyájuknak szerszám (így jártak a Köjál KISZ-esei, s a Jutai úton dolgozó gimnazisták is), sőt olykor még elegendő munka sem. Nagyok a tartalékok a mozgósításban, s különösen a szervezésbe!. A köszönet — ez olykor bizony elmarad — önmagában kitűnő szervező. A nyilvántartások se mindig pontosak, nem mindig írják fel a tanintézetekben dolgozó brigádtagok óráit, olykor még a nevüket, a munkahelyüket i£ elfelejtik. A körzeti népfrontosok" azért teszik ezt szóvá, mert sok társadalmi munkaóra vész így el az összesített kimutatásokban.

Lehet-e előbbre lépni? Feltétlenül. Van, ahol elég, ha felrázzák az embereket, máshol a jó szervezés szükséges.

— Nem, semmilyen kérdésre nem válaszolok. A végén még kiforgatják a szavaimat, aztán megnézhetem magam. Ha jót mondok, úgysem hiszik el, ha pedig megmondom az igazat, abból csak baj lesz — mondta egy negyven körüli testes férfi, és becsukta az ajtót.

A Csokonai Vitéz Mihály utca sarkán levő társasházban alig találtam otthon valakit. Az egyik lakásból zaj szűrődött ki. becsengettem.

— Gáspár Géza vagyok — mutatkozott be a házigazda, aztán kedvesen hellyel kínált. Aranydiplomás gyógyszerész. Két szívinfarktusa volt. Tudtam, hogy rossz helyre jöttem, dé ha már itt vagyok, megkérdezem a véleményét.

— Ha parkosítani kéne az ifjúsági ház környékét? Sajnos, én ebben már nem vehetek ■ részt, mert beteg vagyok, nem dolgozhatok. Bár tehetném. De ha becsengetnének hozzám, és segítséget kérnének a parkosításhoz, segítenék, ahogy tudok. Biztosan hoznék valamilyen anyagi áldozatot, s talán így hozzájárulnék ahhoz, hogy gyorsan széppé tegyék a környéket.

A Bajcsy-Zsilinszky utcában Révészék szintén betegek.

— Mi már sokat tettünk — mondja az asszony —, most a fiatalokon a so-r.

És a fiatalok? Huszonöt- harminc év körüli asszony:

— Nézze, én fél ötig dolgozom. Utána megyele a gyerekekért, az egyik három és fél. a másik ötéves. Persze közben még bevásárolok. Alig várom, hogy hazaérjek, jön a mosás, a vacsorakészítés, foglalkozni kell gyerekekkel.

— És a férje?

— Ö később ér haza, de alig várom, hogy megjöjjön. Neki 6incs szüksége a társadalmi munkára, van itthon dolog bőven, ha akar segíteni, és gyakran segít is. Egyedül úgysem győzném.

Húsz év körüli fiatalember:

— Társadalmi munka? Abban benne vagyok. Csak kérjenek el a főnökömtől.

— Munkaidő után kellene.

— Ne vicceljen. Akkor nem érek rá.

Középkorú házaspár:

— Óvodaépítés? Vállalnánk. Talán így az unokáimnak is jutna hely.

— És ha tudnák, hogy akkor sem veszik fel őket?

— Hát... Akkor már kevesebb értelme lenne.

Pedig azt hiszem, értelme mindenképpen van. Mert minden, ami körülöttünk történik, értünk van. Ügy látszik, ezt naponta elfelejtjük.

Téglát cipelt az orvos

Nyolc éve kapta meg Nagybajom a nagyközségi címet. A tanácselnök szobájának falán az erről tanúskodó oklevél mellett még sok-sök társadalmi munkáért kapott kitüntetés látható. • Ha végigjárjuk a községet, az eredményt is láthatjuk. Hozzájuk tartozik Jákó és Pálmajor. Varga József a községi tanács vb- titkára.

— Milyen jelentősége van a község fejlődésében a társadalmi munkának?

— Tavaly mintegy két és j fél millió forint volt a társadalmi munka értéke, egy

j lakosra 513 forint jutott. Az j idén már közel járunk a másfél millió forinthoz. Jákóban a pedagóguslakást a szülők . segítségével bővítettük. Rend- j be tették az iskolaudvart, fel- í újították az óvodát, ott száz- ' ezer forint értékű munkát vé- , geztek. Segítenek a vállalatok j is. A jákói óvodát a Mező- í gép Vállalat egyik szocialista ] brigádja patronálja évente ; ötezer forinttal. A tsz-től kap- ! ják a fuvart az ilyen meg- I mdzdulásokhoz. Az őszre a temetőt teszik rendbe. Pálma- j j orhan a lakosság hetven szá- I zaLéka cigány. Itt is szép eredményekkel dicsekedhe- i tünk. A tanító nagyon jó szer- ! vező. Nagybajomban már megkezdtük a járdaépítést, erre kétszázezer forintunk van. Három kilométert tudunk elkészíteni. Társadalmi munká nélkül csak két kilométeres szakaszt lehetne lebetonozni.

— Kik szervezik a társadalmi munkát?

— Falugyűlésen megbeszéljük a lakossággal, hogy melyek a legfontosabb feladatok. Ezután a tanácstagok a népfront segítségével a saját területükön megszervezik a munkát. öregek, fiatalok könnyen mozgósíthatók. Az ő környezetük lesz szebb, nekik készülnek hamarabb a létesítmények. Szép példa a sportklub építése.

A sportpálva mellett úi. kétszintes épület áll. Már csak az avatásra vár. Egy lelkes ember, Bállá Lőrinc iskola- igazgató vette kézbe a szervezést. Egy nagybajomi tervező készítette a rajzokat. A munkában szinte mindenki részt vett.

Az építkezésen készült képeket mutatja. A helyi kisiparosok vállalták a szakmunkákat. Segédmunkás pedig

akadt bőven. Az orvos éppen téglát cipel, a tsz-elnök a falazásnál segít a fiatal aerár- ■mérnökkel együtt, az iskola igazgatója a pallókon egyensúlyoz ...

— Másfél millió forintnyi társadalmi munka van abban az épületben. A tsz-től bármit kérhettünk, mindenben segített. Az üzemekben dolgozó szakmunkástól kezdve mindenkit megtalálhattunk az építkezésen.