Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-27 / 228. szám

Nagy az érdeklődés a politikai könyvhetek iránt Kiadványok a KMP jubileumára KÖNYVESPOLC „Föl kell robbantani” Kertész Iván : Beszéljünk az operáról Pénteken bemutató Sen Te, a szecsuáni jólélek Megkezdte a felkészülést a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége az őszi politikai könyvhetekre. Rugya Béla, a kirendeltség vezetője elmond­ta, hogy már most nagy az érdeklődés a kiadványok iránt. A politikai könyvhetek középpontjában a Kommunis­ták Magyarországi Pártja megalakulásának, valamint az 1918—19-es forradalmak 60. évfordulója álL A megye üzemeiben, intéz­ményeiben tevékenykedő Kos- suth-bizományosok minden évben sok kiállítást, könyvis­mertetőt tartanak. Az őszi események most különösen módot adnak arra, hogy a rendezvényeken, párttaggyű­léseken az ünnepi kiadványo­kat is bemutassák. Az őszi politikai könyvhe­teket az idén Nagyatádon nyitják meg. A másik kiemel­kedő esemény: a KMP 60. évfordulójának tiszteletére a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége, a Somogy me­gyei Múzeumok Igazgatósága, a Palmiro Togliatti _ Megyei Könyvtár közös kiállítást ren­dez, s ezen bemutatják a párt megalakulásának körülmé­nyeit. A könyvbizományosok tevé­kenysége nélkülözhetetlen a politikai irodalom megismer­tetésében. Többet kitüntet­nek közülük az évforduló, fsz őszi könyvhetek alkalmából. Minden évben szép ered­ményt hozott az Egy diák, egy könyv-akció. A politikai irodalom megszerettetéséhez ad nagy segítséget, ezért most is arra kérik a középiskolá­kat, a szakmunkásképzőket, a főiskolákat, hogy a diákok­Pintér István A „kémfejedefeRi” tündöklése és kukása ' Az utca ostromállapot ké­pét mutatta. A Vlagyimirovsz- kij körúton a járókelők fut­va menekültek a kapualjakba és a mellékutcákba. Vöröska­tonákkal zsúfolt autók szágul­doztak. Reilly csaknem futva igyekezett megközelíteni az angol követséget. Amikor an­nak az utcának a sarkához ért, aho] a követség épülete volt, hirtelen megtorpant. A követség előtt néhány holttest feküdt. A szovjet biztonsági szervek emberei voltak, aki­ket a követség épületéből lőt­tek le. A követséggel szemben nak, a hallgatóknak is ajánl­ják a könyveket. Rugya Béla kiemelte, hogy sok érdekesség van az ünne­pi kiadványok között. így pél­dául a Lenin Magyarországon című kiadvány, Kádár János válogatott beszédei, Siklós: Magyarország 1918—1919. Sok ismeretet ad a Mit kell tudni az 1918—19-es magyarországi forradalmakról ? Érdekesség Karikás Frigyes A járatos em­ber című műve. Érdeklődés­re számíthat további három kiadvány: Kozma Mire képes a magyar népgazdaság?, Ta­tár Így láttam az NSZK-t, Bertényi A magyar korona története. A jubileumi könyvek közölt találjuk a Kalauz az 1918— 19-es forradalmak válogatott irodaim,óhoz című hasznos ki­adványt. Megjelenik a Tanú- ságtevők újabb kötete, Zász­lóbontás címmel pedig egy minikönyv. A párt- és tömegszerveze­tek a dekorációhoz, az okta­tás és az előadások szemlél­tetéséhez segítséget kaipnak^ a Kossuth Könyvkiadó szemlél­tető szerkesztőségétől. Negy­ven plakátot tartalmaz az 1918—1919. című albuma. A ■Magyar Tanácsköztársaság cí­műben negyvenkét portré van rövid szövegekkel. A Küz­delmes évtizedek huszonöt színes lapja a hatvan év tör­ténetét jeleníti meg egészen a XI. kongresszusig. A KMP megalakulása című diafilm az iskolákban is hasznos lesz. A politikai könyvhetek si­kere érdekében a megyei ki­rendeltség minden pártszer­vezetnek, kulturális intéz­ménynek, KlSZ-bizottságnak megküldi a könyvjegyzéket. vöröskatonákkal zsúfolt autók álltak, s az utcán vöröskato­nák sűrű sorfala vont kor­dont. A követség vastag ka­puját betörték. — Nos, Relinszkij elvtárs, eljött megnézni a farsangun­kat? — szólította meg Reilly- Relinszkijt egy fiatal vörös- katona,- akivel a kém a VCSK tagjának álcázva többször is találkozott. — Mi történt, élvtárs? — érdeklődött Reilly. — A VCSK valamilyen Sid­ney Reilly nevű egyént keres — hangzott a felelet. Néhány percnyi kérdezős­ködés után Reilly előtt már tisztán álltak az események. Urickij meggyilkolása után a pétervári hatóságok — ame­lyeknek bizonyítékaik voltak' a terroristák és a brit diplo­maták közötti kapcsolatokra — körülzáratták az angol kö­vetség épületét. Cromie kapi­tány lerohant a lépcsőn, és a szovjet titkosrendőrök orra előtt bezárta az ajtót. A VCSK emberei, akiknek pa­rancsuk volt arra is, hogy be­hatoljanak a követség épüle­tébe — hiszen bebizonyoso­dott, hogy a britek visszaél­»Olyan színházban, amely­ben főleg repertoárdarabokat játszanak, csak a legnagyobb nehézségek árán lehet modem operákat előadni, sőt, ez va­lósággal elképzelhetetlen. Az operaházakat felrobbantani — ez volna a legköltségesebb megoldás. De nem gondolja, hogy egyszersmind ez volna a legelegánsabb is?« — tette föl az egyáltalán nem költői kér­dést a hamburgi Der Spiegel tudósítójának tíz éve a világ­hírű zeneszerző és karmester, Pierre Boulez. A kijelentés természetesen botrányt ka­vart, érvek és ellenérvek szü­lettek, a »progresszivek« az operaműfaj »polgári« mivol­tát, állítólagos külsőségessé­gét, az alapvetően lírai, ro­mantikus muzsika és a lélek­tani hitelesség összeegyeztet - hetetlenségét emlegették, a hű pártolók pedig azt hangoztat­ták: egyetlen műfaj sem ké­pes olyan mértékben egyesíte­ni az irodalmi, a zenei és a képzőművészeti öszetevőket, mint az opera. Tény, hogy ma már senki sem indokolhatja véleményét azzal, hogy Glu- ckotis »elvi alapon« gáncsolták kétszáz éve, Wagnert is száz esztendeje, Alban Berget is alig fél évszázada, hiszen egy­értelmű, hogy eleink kedves színpadi műfaja vagy meg­újul, vagy múzeumi-levéltári kacattá válik. E megújulás lehetőségeit vizsgálja a rádió operaszerkesztőjének igényes és olvasmányos tanulmánykö­tete. A vizsgálat módszere persze nem az elméletieskedő vita­irat, az üres esztetizálás, ha­nem a szellemes jegyzet, a hu­moros anekdotázás, s a mély, de sohasem bennfentesen tudományoskodó tanulmány. A szerző úgy járja körül az operaműfaj szinte valamennyi lényeges területét, hogy olva­sás közben nem is sejtjük, mi­re »megy a játék«, s csak á végén döbbenünk rá: az esz­tétikai, dramaturgiai erények és hibák tematikus »leltározá­sa« remek bizonyító anyag az opera életrevalóságára. Az egyes cikkek időrendi sor­rendben vezetik végig a szer- kesztési-jelenetépítési mód­szerek, a környezet- és a kor­ábrázolás, a tánsadalomábrá- zolás, az előadói módszerek változásait, a politikai-világ­nézeti .vonatkozásokat, s min­den kételkedőt meggyőznek: a műfaj, ha nem is rohamlép­tekkel, de feltétlenül fejlődik. Nem pazarolják tehát idejü­ket »megtanulni nem érdemes dolgokra« azok a kezdő opera- batárok vagy jóindulatú ér­deklődők sem, akik kezükbe veszik a kötetet, hiszen szá­mos alapismeretet sajátíthat­nak el Kertész Iván vonzó »csevegésének« segítségévek A világirodalmi alapanyagok, a kórus- és finálétípusok, az operai természetábrázolás, az áriaelnevezések vagy a szö­vegfordítási szempontok isme­rete nélkül aligha válhat bárki tak az utcán. A VCSK embe­rei közben odafenn, az épü­letben megtaláltak jó néhány bizonyító erejű okiratot, ame­lyeket Cromie-nak' és társai­nak már nem volt idejük és módjuk megsemmisíteni. A táncosnő kétmillió rubele Reilly jobbnak látta, ha nem kísérti tovább a sorsot, és otthagyta a helyszínt. Éj­szaka menedéket talált egy is avatott műélvezővé. Szintén a tájékozódást segíti a kaszt­ráltak művészetéről készített tanulmány. Az anekdotákat, érdekességeket bőségesen tar­talmazó harmadik részből megismerhetjük — például — Goethe tervezett Varázsfuvo- la-folytatásának cselekményét, megtudhatjuk, hogyan írt szövegkönyvet századunk ne­ves osztrák drámaszerzője, Ödön von Horváth a Figaro házassága — soha el nem ké­szült — folytatásához, s meg­döbbenhetünk azon, hogyan, »koppintottak« dallamokat hí­res komponisták önmaguktói vagy elődeiktől. A tapasztalt hanglemezbarátok az Opera­éneklés és hangrögzítés cí­mű írásból meríthetnek renge­teg ötletet' — és még több szívfájdalmat az elérhetetlen- kincsek miatt... Volt már korábban kitűnő operai kézikönyvünk, opera- lexikonunk, megbukott opera- kritikákból álló gyűjtemé­nyünk, anekdota-összeállítá­sunk, de olyan kiadvány nem létezett, amely elemző igény­nyel, mégis népszerűén ismer­tette volna az operaesztétika és dramaturgia alapfogalmait. Immár ilyen is van. Tényanya­gához és lépten-nyomon meg­nyilvánuló »operaféltéséhez« csupán egy apróságot tehe­tünk hozzá, melyet a könyv nyomdába kerülése idején még senki sem tudhatott: a botrányos nyilatkozatot tett — cikkünk elején idézett — Pierre Boulez tavaly nagy kedvvel vezényelte Bayreuth- ban Wagner Nibelung-tetraló- giáját, az idén tavasszal pedig, éppen televíziónkban, csak­nem teljesen visszavonta az operaműfaj halálára vonatko.- zó jóslatát.., Érdekes pálya Moldován Domokosé. Az ÉLTE népmű­velés szakát végezte, s film­rendezői pályája is ennek je­gyében indult. Kiváltképp Halálnak halálával című kis- filmje vall erről. Ennek ré­sze a csökölyi fehér gyászról készült képsor. De beszél er­ről többi filmje is, melyben magyar paraszti festők arc­képét rajzolta meg, s készí­tett rövidfilmet a fazekas- mesterségről. Nos, ez a rendezői pálya mintha módosult volna vala­melyest. Ez természetes is, hiszen a népi világ néprajzi aspektusú vizsgálata a jelen eleven gondjait is észrevéteti. Moldován Domokos valószínű­leg így jutott el Putnokra, melynek — mint ez a doku­mentumfilmből kiderült — nin a Mihe^szon-gyárban egy gyűlésen beszélt. A gyűlés vé­gén, amikor a szovjet forra­dalom veztetője már a gyár elhagyására készült, egy Fan­ja Kaplan nevű szociálforra- dalmár terroristanő közvetlen közelről két lövést adott le Leninre. Mérgezett és reszelt, úgynevezett dumdum golyókat használt. Az egyik lovés a szív fölött a tüdőbe hatolt, a másik a nyakat érte, a főütő­ér közelében. Lenin nem halt meg, de állapota életveszélyes. A pisztolyt, amelyet Fanja Kaplan Leninre sütött Borisz A kaposvári Csíky Gergely Színház újra Bertolt Brecüí-bemuta- tóra készül Körülbelül másfél évti­zeddel ezelőtt itt mutatták be először a hase- Bertolt Brecht ki fogantatású Svejk a II. világháborúban című művét. Láttuk a Koldusoperát, a Kurázsi mama és gyermekeit és A kaukázusi krétakört is. Lesznek, akikben felidéződlk a pécsi Nemzeti Színház egyik kaposvári fellépése: az Állítsátok meg Arturo Uit! című Brecjit-drámát játszot­ták. Otthon van-e Brecht a ka­posvári deszkákon? Erre ad választ a pénteki premier, amikor Asher Tamás rende­zésében, Pogány Judittal, — mint vendéggel — a fősze­repben látjuk majd A szecsuá" ni jólélek című példázatot. Donáth Péter díszletét már megtekinthettük, amikor pró­bára igyekeztünk. Falsíkok, szürke deszkakerítés, támlás pad, hideg fényű neoncső vi­lágít egy akasztófához hason­lító villanypóznán. Az irodalomtörténészek ál­talában a három legjobb Brecht-darab között emlege­tik a Nemes Nagy Ágnes ál­tal fordított A szecsuáni jólé­lek című példázatot. A má­sik kettő: Galilei élete, Kurá- rázsi mama és gyermekei. Azonos írói periódusában ke­letkeztek. Bertolt Brecht 1898-ban született, gyáros családból, melytől hamarosan messze ragadta világlátása, magatar­tása. Célt akkor kapott, ami­kor Max Reinhardt, Leopold Jessner és Erwin Piscator közvetlen közelébe kerül országnyi méretű vonzása van. Olyan mélyrétegek ke­rülnek itt felszínre, melyek­ről nem nagyon beszéltünk eddig, de amelyek jelen van­nak közgondolkodásunkban, és munkálnak, főként falun. Moldován Domokos nem lett hűtlen rendezői önmagá­hoz. Hiszen a néprajz a se­gítője most is. Ősi pogány hitvilág jelentkezik itt, má­ba utaló érvénnyel Emberso­kaság zarándokol el naponta az ország minden részéből a putnoki látóasszönyihoz, hogy megtudakolja szerettei túlvi- lági hogylétét. Moldován ki­faggatja a falubelieket, akik — hiszen ismerték a »tudóst« gyermekkora óta — nem hisz­nek képességeiben. Szelíd sza­vakkal, de vádol a plébános is. A tömeg azonban napról Szavinkov, Reilly cinkostársé, adta a terroristanőnek. Az angol kém elhatározta, hogy azonnal visszautazik Moszkvába. Kabátujjába töl­tött browningot rejtett el, hogy szükség esetén egyetlen mozdulattal fölfegyverezhesse magát. Az út sokáig tartott. Az utazás másnapján Reilly a klini állomáson friss újság­hoz jutott. Részletes jelentést olvasott benne az egész össze­esküvésről, beleértve azt a tervet, hogy Lenint és a többi szovjet vezetőt megölik, Moszkvát és Pétervárt elfog­lalják, s Szavinkov és Jugye- nyics vezetésével katonai dik­tatúrát állítanak feL — A gazember! — kiáltott fel fojtott hangon Reilly, ami­kor azt olvasta, hogy René Marchand francia újságíró, aki jelen volt az amerikai fő­konzulátuson tartott kémülé­sen, az ott elhangzottakról tájékoztatta a bolsevikokat. munkatársukként. Első világ« sikere a Koldusopera. Marxista tanfolyam hallga­tója, szemléletének ez az egyenesbe kerülése kihat drá­maírói tevékenységér®- is. A polgári, úgynevezett beleélő színház ellen fordul darabjai­val. Marxista szellemű, a tár­sadalom bírálatára és meg­változtatására irányuló dra­maturgiát alkotott az »epikus színháznak« nevezett koncep­cióval, megvalósítással. A Színház, a színész lemond a beleélésről, a »mágiáról«, az illúziókról. Ezzel a nézőt is gondolkodásra, a hagyományos színházról való lemondásra akarja késztetni. Elidegenítő hatásokat alkalmaz: felirato­kat, songokat, narrátort, kó­rust stb. Ezzel tör meg egy- egy hangulatot — robbantja elandalodási hajlamukat —, gondoljuk át a szituációt és mintegy arra biztatva, hogy szűrjük le a tanulságokat. A stílus tehát agitatív, vásárian hangos. Utolsó éyeiben azon­ban többször hangoztatta, hogy színháza nem zár ki érzelineket... 1933-ban emigrált, több or­szágban élt, köztük az Egye­sült Államokban. 1949-ben te­lepedett le az NDK-ban, ahol létrehozta feleségével, Weigel- lel a Berliner Ensemble-t. 1956-ban halt meg. Színházi teoretikusként is jelentős élet­művet hagyott maga mögött. Egyik, művét — Kis organon a színház számára — Eörsi István, a Csiky Gergely Szín­ház jelenlegi dramaturgja fordította magyarra. Ebből idézzük az érvényes sorokat: »A színház ... csak akkor juthat el... szabad magatar­táshoz, ha kiszolgáltatja ma­gát a társadalom legsodróbb áramlatainak, és azokhoz tár­sul, akik szükségképpen a legtürelmetlenebbül akarnak itt nagy változásokat végre­hajtani.« L. L, napra új reményekkel érke­zik Putnokra. Sok komikus pillanata van ennek a filmnek, de összbe­nyomásunk inkább tragikus: még nem ragyog a szellem napvilága minden ház abla­kán ... S ha a film alapján az arányokat vizsgáljuk, sajnos kevesebb az olyan ember, akinek felnyílik a szeme a halottlátó ügyeskedéseit ész­revéve. Mint a cigány házas­párnak, amely gunyoros kedv­vel távozik. De hát mi a titka a putnoki asszonynak? Ösztönös pszichológus, ha egyáltalán lehet ezt a kifeje­zést így használni. Egyfajta agresszivitás érvényesül a ki­választásnál, hogy kit hív be. A »halottlátásban« pedig előbb óvatoskodó közhelyek­kel kezdi, majd — amikor az »ügyfél« pozitívan reagál — bátrabban beszél, színezi mondanivalóját De így is megmarad a sztereotípiák szintjén. Az egyetlen eset, amikor alábecsülve pácienseit — a cigány házaspárt — el­kalandozik, a lelepleződését vonja maga után. Ami fur­csa; a halottlátást adóztatja — tehát elismeri — a tanács. Igaz: látóasszonyunknak van mit aprítania a tejbe, az utolsó képsor azt mutatja, éppen gépkocsit vezetni tanul. Ami rontja az összhatást, az a nagyon gyenge hangmi­nőség. Már a Két elhatáro­zás című dokumentumfilmkor is feltűnt, s itt ez még zava­róbb. Hiszen a pallérozatian beszéd megértése is gondunk, amit a technikai elégtelenség tovább fokoz. A Szabad Ifjúság filmszín­házban rendkívüli vetítéseken láttuk a filmet, nemcsak azok jöttek el, akik látleletet akar­nak kapni valóságunk egy szeletéről, hanem azok is, akik a »látó« címére voltak kíváncsiak... L. L. L. G. Szabadtéri galéria A képzőművészeti világhét budapesti es élményéként a Jó­zsefvárosban, a Vas utca 15,'a szánni ház udvarán megnyílt a főváros első szabadtéri galériája. Az elhanyagolt udvaron kertet alakítottak ki, amelyet szobrok és térplasztikák dí­szítenek, ezeket időnként cserélik majd. tek a diplomáciai előjogokkal, és kémközpontot rendeztek be a követségen — betörték a kaput. A szorult helyzetbe került brit, kémek Cromie pa­rancsára tűzharcot kezdtek. Cromié maga agyonlőtt egy rendőrtisztet, s a követségről váratlanul megnyitott tűznek más áldozatai is voltak a VCSK emberei között. Ter­mészetesen a szovjet bizton­sági szolgálat emberei is használták ezek után fegyve­reiket. Cromie-t fejlövés érte és összeesett. Erősítés érke­zett, vöröskatonák vették kö­rül az épületet, kordont von­szociálforradalmár terrorista lakásán, akinek egyelőre még nem akadtak nyomára a szov­jet elhárító szervek. A házi­gazda reggel rövid időre el­távozott, hogy körülnézzen a városban, értesüléseket sze­rezzen. Dornoszkij — így hív­ták a terroristát — gyorsan visszatért. A Pravda egy pél­dányát lobogtatta a kezében. — Vér fog folyni az utcákon! — jelentette ki. — Valaki Moszkvában Leninre lőtt. Sajnos, nem találta el! Reilly gyorsan átfutotta a Lenin elleni merényletről szó­ló beszámolót. Előző este Le­li. A. Filmjegyzet Ä halottlátó (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents