Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-26 / 227. szám
ÜNNEPI SZÜRET A BARÁTSÁGKERTBEN Találkozó a szovjet-magyar határon MAI KOMMENTÁRUNK Segítsenek magúkon ! Tizennyolc éve annak, hogy a magyar—szovjet határon, Beregsurány és Luzsánka halárában közös almás kertet telepítettek a két szomszédos terület dolgozói. Tizennyolcadszor jöttek össze ünnepi szüretre a múlt hét végén a Barátságkertet ápoló dolgozók, s szép hagyományként meghívták á két terület párt-, állami és tömegszervezeti vezetőit is. Szabolcs-Szatmár megye küldöttségét dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára, a szovjet delegációt pedig J. V. Ilnyickij, az Ukrán Kommunista Párt Kár- pártontúli területi Bizottságának első titkára vezette. Üttörők köszöntötték virággal a két ország politikai delegációinak tagjait az államhatáron, majd a magyar küldöttség vezetője jelképes szüretre hívta a szovjet vendégeket a magyar területre. Gazdag termést hoztak az almafák, s a szemerkélő eső ellenére is örömmel tettek eleget a vendégek a szívélyes invitálásnak. Később a szovjet oldalon hasonló »munkálatokban« vettek részt. Ott külön színfoltja volt a szüretnek, hogy ünnepélyesen átadták a két ország közúti építő vállalatainak munkájával létesült Barátság-almautat. Ezután a közös téren ünnepi nagygyűlést rendeztek, ahol a mintegy ezerkétszáz jelenlévő előtt László András, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács általános elnökhelyettese mondott üdvözlő szavakat, majd J. V. Unyickijnek adta át a szót. — Barátságkertünk gyümölcsei nemcsak a sok száz tonnás almatermésben fejeződnek ki — hangsúlyozta a szovjet vezető —, van olyan jelentősége is, amely mázsákkal nem mérhető: ez a kert a szomszédos testvérterületek dolgozói internacionalista nevelésének igazi iskolája, a szovjet—magyar testvériség élő emlékműve lett. J. V. Ilnyickij elismeréssel szólt azokról az eredményekről, amelyekkel a Kárpáton- túli terület dolgozói ebben az évben büszkélkedhetnek. Végül az Ukrán KP területi bizottsága és a tanács végrehajtó bizottsága nevében köszönetét mondott a Barátságkert gyümölcstermelő munkásainak, vezetőinek a gazdag eredményekért. a példás együttműködésért. A baráti _ együttműködés értékét méltatta felszólalásában dr. Tar Imre is. Beszédében többek között kiemelte: az idei gazdag termés jó bizonyítéka a lelkiismeretes és hozzáértő munkának, a korszerű termelési tapasztalatok kölcsönös és eredményes hasznosításának. Ezután a magyar testvérmegye eredményeirő' és munkájáról beszélt, a gondokról és örömökről, amelyek velejárói az építő tevékenységnek. Az előrehaladáshoz azonban nélkülözhetetlen a mind szorosabb kapcsolat a baráti szovjet néppel, a szomszédos terület dolgozóival és vezetőivel. — Őszintén kívánom, hogy ez az ünnepség erősítse tovább barátságunkat, kölcsönösen segítse elő a két terület, illetve ezen keresztül a két ország dolgozói közötti kapcsolatok gazdagodását — fejezte be felszólalását A beszédek elhangzása után a hatalmas kertet művelő brigádok két vezetője — Petrás Erzsébet a szovjet területről és Gulyás Gyűli a magyar oldalról — jelentést tett a nagygyűlés résztvevőinek a kertben végzett munka eredményeiről, s javasolta, hogy küldjenek levelet és ajándék- kosarat a két ország párt- és állami vezetőinek. Őket Veres Gábor, a beregszászi járási pártbizottság első titkára és Illés Elemér, az MSZMP Vásárosnaményi Járási Bizottságának első titkára követte: zászlót adtak át a munkaversenyben győztes szovjet és magyar ifjúsági brigádnak. Végezetül a szovjet, a magyar és az ukrán vezetőknek küldendő levél szövegét ismertették, majd az Interna- cionálé hangjaival véget ért a politikai nagygyűlés. A hivatalos program azonban korántsem merítette ki a baráti találkozó tartalmát. Hiszen a sokévi közös munka tartós barátságok kötésére is alkalmat adott, és sokan örömmel fedezték föl egymást az ünneplők között. Itt is, ott is beszélgető csoportok alakultak ki, fényképek kerültek elő a közös munka egy-egy eseményéről. / S amikor hazairjdultak a csoportok, búcsúzáskpr ez a szó: Viszontlátásra! — mélyebb tartalmat kapott. Hiszen a munka java csak most kezdődik. Betakarításra vár a Barátságkert gyümölcse, a zamatos, piros héjú alma! BencSik András Sok ösztönzést kapnak az emberek a hivatalos szervektől, a rádiótól, a televíziótól, a sajtótól, hogy ne tartsák véka alatt a panaszukat, kopogtassanak bátran az ügyeikben. Az emberek jó része kétszer is megfontolja, hogy megírjon-e egy panaszos levelet, elmenjen-e a még oly jogos dolgában is a tanácsházára, a szakszervezetbe, netán egy szerkesztőségbe. Sajnos, akadnak notórius panaszosok is, akik mindent eltúloznak, vagy vélt sérelmekkel ostromolják nem egy szerv alkalmazottait. Ki sem lehet számítani, mennyi időt töltenek a meghallgatásukkal, mert olyan bőbeszédűek, hogy ember legyen a talpán, aki kihámozza, mit is kérnek tulajdonképpen. A közérdeknek szinte a morzsája sem található a panaszukban, mégis járnak egyik helyről a másikra, lefoglalják az ügyintézők idejét. Még a galamblelkű embert is kihozzák a sodrából, mert erélyesen — nem egyszer fenyegetőzve — lépnek föl. Jelképesen úgy tartják a markukat a segítségért, hogy semmilyen közhasznú munka fedezete nincs a birtokukban. Kérésük nem teljesíthető, legtöbbször elutasítás a válasz, ők azonban sohasem nyugszanak bele, hanem talpalnak tovább. Jellemző példa az ilyen panaszosra az a munka nélkül lézengő fiatal nő, aki mindenkinek a nyakára jár, hogy lakást leap jón. Gyermekei állami gondozásban vannak, zűrzavaros családi helyzetéért csak ő felel, mégis mindig mástól várja a segítséget. Számára az a természetes, hogy szinte vi- gyázzba álljanak, amikor ö lakást, segélyt vagy bármit kér, hiszen most is terhes, édesanya. De »édesanya«-e valójában. A hangneme méf- is olyan, bárhova megy ts panaszkodni, mintha olyan erkölcsi fedezete volna, mint egy élmunkásnak, aki becsületben neveli a gyermekeit. Nagyon nehéz higgadtan, nyugodtan válaszolni az ilyen panaszosok »vádjaira«, mert azonnal kéznél van a példa: ha X-nek adtak, nekem miért nem, s majd kinyitom a számat, hogy milyen »disznóságok mennek itt!" Ha emberükre akadnak, s határozott a felelet, akkor az ügyük iránti érzéketlenséggel vádolják a hivatal képviselőit. Nem kevésbé nehéz ügyfelek azok, akik teljesen tájékozatlanok, mégis tájékozottaknak képzelik magúkat, s mivel ügyüket nem intézték el, a szomszédjukét igen, máris visszaélést sejtenek, rögtön támadnak, vádolnak, minden szervet megfenyegetnek. Egy asszony például a villany bekapcsolását reklamálta, a már ki tudja hányadik helyen■ Kiabált, veszekedett, átkozódott. A panasza tulajdonképpen saját inaga ellen szólhatna, mert minden családnak külön kérésre kapcsolják be a villanyt, kötik be a gázt. Ez természetes is, hiszen, a fogyasztás is egyéni, s a biztonsági intézkedések a családot védik. Amennyi időt eltöltött azzal, hogy máshol járt, rég elintézhette volna a bekötést a DÉDÁSZ üzemigazgatóságán. A kötelességüket elmulasztó, a jogokból viszont a jogosnál többszörösét követelők ezek a panaszosok, s akkor lehet őket helyes útra téríteni, ha már az első jelentkezésükkor határozóitan megmondják nekik: ügyüket csak saját maguk intézhetik el. Nem várhatnak többet, mint amennyi ténylegesen jár nekik. Ifjúmunkások vetélkedője Kitüntetett (Tudósítónktól.) A megyei ifjúmunkásnapok re. dezvénysorozata az eltelt három hétben változatos programokkal szolgált. Szombaton szakmai—politikai vetélkedőket tartottak. Jól sikerült a f atal gépjárművezetők versenyének megyei döntője. Negyvenen vettek részt a megyei KISZ-bizotteágon tartott elméleti vetélkedőn, ahol a KRESZ-ben, a műszaki ismeretekben, a politikában és a közlekedési — balesetelhárítási óvó rendszabályok ismeretében mérték össze tudásukat. A gyakorlati feladatokat a Volán 13. sz. Vállalat tele- ] ín oldották meg, ott azonban i íár csak tizenhatan szere- 1 eltek. Tízen tehergépjármű-, 1 atan autóbuszvezetésből bi- z ^nyitották felkészültségüket. A Volán dolgozói vitték el a pálmát mindkét kategóriában. Varga József a tehergépkocsi-, Csernél Gyula a buszvezetésben győzött; az utóbbival gyakran találkozhatunk a kaposvári 12-es autóbusz volánja mellett. A színvonalas vetélkedő a szervezőket és a versenyzőiket egyaránt dicséri. Sajnos a vártnál rosszabbul sikerült a húsipari szakmunkások vetélkedőjének megyei döntője. A szervezésbe . csúszott egy kis hiba: késett az értesítés, így a vidéki jelentkezők nem tudtak, részt venni a versenyen. Sertésfelvágásra három férfi és négy nő, mar- hacsontozásra öt férfi jelentkezett. Az első helyezéseket Ponekker László, Tóth Mária és Szarka István, a Kaposvári Húskombinát dolgozói szerezték meg. Mindegyikük részt vett az új sonikaüzem beindulásához szervezett szakmai felkészítésen Pápán. Ők képviselik majd a megyét az országos húsipari versenyen októberben. A Kadarkút és Vidéke Afész gigei szamócatermelő szakcsoportjának elnöke ez évben a SZÖVOSZ-ban átvehette a Bereczki Máté-emlékplakett arany fokozatát a szamócatermelésben elért kiváló eredményeikért. A szakcsoport két évvel ezelőtt ennek a kitüntetésnek az ezüst fokozatát érdemelte ki. A gigei szakcsoport 1966 augusztusában alakult; 16 taggal. Az első évben mindössze 15 mázsa szamócát termeltek. Ez évben 114 taggal 15 holdon termelték ezt a kedvelt és az export szempontjából fontos gyümölcsöt. Ez a kis somogyi község 11 vagon szamócát adott el a kadarkúti áfész-nek, amiért 1 600 000 forintot kaptak a termelők. Kísérletek Somogyszilban Háztáji szarvasmarii a- és sertéstartás Népgazdaságunk állati termékekkel való ellátásához a nagyüzemi állattartás mellett a háztáji gazdaságoktól kikerülő termékekre is nagy szükség van. Köztudomású, hogy az egyéni gazdaságokban nagy számban található plyan épület, istálló, ól, amelyben állatot lehet tartani. Azonban a falvakban élő lakosság a jó keresetkiegészítési lehetőségek ellenére sem kíván állattartással foglalkozni. Teszi őzt azért, mert a hagyamányos módon való állattartás viszonylag nagy fizikai munkát és sok időt igényel. A fiatalság nem szívesen áldozza fel szakcsoport Tizenkét év kellett ahhoz, hogy, idáig eljussanak. Ez idő alatt megtanulták a növény- védelmet, a termelés technológiáját. A szövetkezet segítséget ad ahhoz, hogy évente 3Ó— 50 ezer palántát telepítsenek. A szakkönyv ott van a termelők többségének asztalán. Sokan vásároltak a műveléshez kisgépeket, kerti traktorokat. Olyan termelők is akadtak, alkiik saját maguk készítették a szamócatermelést segítő kisgépeket. A gigeiek példáját sokan követték a környékbeli községekben. A szomszédos Csö- kölyben ebben az évben szakcsoport alakult 180 taggal. Itt 16 vagon szamócát vettek át a szövetkezet felvásárlói. A kadarkúti áfész összesen 28 vagon szamócát kapott a kisgazdaságoktól. Jövőre 35 vagonnal szeretnének termelni. a -napi munkája mellett megmaradó idejét, lemondva a szórakozásról, kirándulásról, művelődésről, tanulásról stb. Az idősebbek viszont a fizikai megterhelés miatt nem vállalkoznak arra, hogy háztáji állatokkal foglalkozzanak. Sok esetben még a saját szükségletük fedezésére sem tartanak állatot. A háztáji állattartás fellendítésére a MÉM Műszaki Intézete a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola és a so- mogyszili Petőfi Tsz bevonásával kísérletsorozatot indít két háztáji gazdaságban, amelynek az a célja, hogy olyan mintatechnológiát valósítson meg a szarvasmarha- és sertéstartásban, amely megfelel az 1980-as, illetve az 1990-es évek várható tartástechnológiái színvonalának. A vizsgálat során mindkét so- mogyszili háztáji gazdaságban az állattartás céljára szolgáló, hagyományos épületekbe olyan gépészeti berendezéseket építettek be, amelyek megkönnyítik a munkát és csökkentik a ráfordított időt. emellett beszerzési és beépítési költségük viszonylag alacsony. A szarvasmarhatartásnál több típusú fejőgép építhető be, akár stabil vagy mobil ki- viteblen. Ilyen célra nagyon jól bevált a HFT—01 típus, amellyel egy átlagos tejhozamú tehén kifejéséhez 5—6 perc szükséges. A kézi itatás kiküszöbölésére különböző típusú önitató]c használhatók. Ezek közül — a víztakarékosság miatt — a szintszabályozós rendszerűt, építik be. Az önitató beszerelésének feltétele, hogy az istállóban legyen vízvezeték, amelyről a csatlakozást meg lehet oldani. Az istállóban levő léaknában Összegyűlő trágyáiét egy megfelelő teljesítményű, villanyárammal működő zagyszivgty- tyüval távolítják el. A sertéstartás munkáinak megkönnyítésére olyan önetetőket állítanak be a malacokhoz, süldőkhöz és hízósertésekhez, amelyeknek i viszonylag nagy a takarmánytároló terük és megakadályozzák a takarmány kiszóródását. Az önetetőket 2—3 naponként kell feltölteni. Az előbb említett önetetők száraz takarmány etetésére alkalmasak, így az itatást — az állatok vízigényének megfelelően — szintszabályozós rendszerű, szopóikás önitatókkal oldják meg. A fiaztatás korszerűsítésére kutricákat állítanak be. Az önetetővel és öni tatóval ellátott fiaztató kutrica megakadályozza, hogy az anyaállat összenyomja vagy eltapossa a malacokat, ezenkívül állategészségügyi .szempontból is megfelel a követelményeknek. A malacok utónevelését szolgáló ketreceket szintén etető- és itatóberendezéssel látják el. A fentiek szerint kialakítandó két háztáji gazdaságban a vizsgálatok ez év októberében kezdődnek, és egy évig tartanak. A vizsgálatok befejeztével választ kapunk arra, hogy a jelenlegi háztáji gazdaságok, amelyek szarvasmarha-, illetve sertéstartással foglalkoznak, milyen tartás- technológia mellett tudnak nagyobb tömegű terméket kibocsátani. Várható, hogy ha a vizsgálatok pozitív eredményt hoznak, azok a gazdáit is tartanák állatokat, akik eddig nem, vagy csak a saját szükségletük kielégítésére foglalkoztak állattenyésztéssel. Desztics Gyula
