Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

Tabi Orchidea — Kölnbe Vissza szám Iá lás Könnyebb a sátorfa, ha alumíniumból van Emberek az Adria-yezetéken A bányásznapot ünnepelték tegnap Siófokon. A Kő­olajvezeték-építő Vállalat dolgozóinak a Dél-balatoni Kultu­rális Központban rendezeti ünnepségén Záörák Sándor igaz­gató emlékezett meg a bányásznapéoí, s aula át a kitünte­téseket. Kiváló bányász kitüntetést Nemeth István nehézgép­kezelő kapott. Kiváló munkáért miniszteri kitüntetésnen nor­mán részesültek. A bányász szolgálat érdemérmet — amely éj éves munkáért járt — harmincán vették át A vállalatéi, i, a társadalomért elnevezésű kitüntetést négyen, kiváló úolgozo kitüntetést pedig ötvenhármán kaptak. A Siófokon székelő üái -cs Olajszállító Vállalat bányász­napi ünnepségét a Delta étteremben rendezték meg. Ünnepi megemlékezést Chityil László gazdasági igazgató-helyettes tartott, majd Szakonyi Géza igazgató adta át a Kiváló mun­káért miniszteri kitüntetést két dolgozónak, öten veié r.t a Vállalatért, a társadalomért elnevezésű kitüntetést kiváló tár­sadalmi és politikai munkájukért. Kiváló doigozó k.íujIc^úI pedig 51-en kaptak. Készülnek az őszi ipari vá­sárra a Tabi Campingcikk Vállalatnál! Különböző típusú lakósátrakat mutatnak be a hazai kereskedelem képvise­lőinek és a lakosságnak; olyan termékeket, amelyek­hez hasonlókat eddig jórészt csak ■ külföldi megrendelésre gyártottak. Nagyobbak, tetsze­tősebbek ezek, mint azok. amelyeket itthon kerestek, s bíznak abban, hogy megnye­rik majd a vásárlátogatók tetszését. Külföldi bemutatóra állí­tottak össze egy kollekciót. Ügynevezett szabadidő-kiál­lítást rendeznek Kölnben, s ezen a tabiak is képviseltetik magukat; ott lesz az Orchidea és a Rió lakósátruk, valamint a nyugati piacon kedvelt és keresett körsátor. Az NSZK- ban jól ismerik a tabi készít­ményeket. Korábban Olaszor­szág volt a vállalat legna­gyobb vevője, most az NSZK- ba, Angliába, Norvégiába, Gö­rögországba. Franciaországba és a Közel-Keletre szállítják a legtöbb árut, és líbiai export­ra is dolgoznak. — Különböző rendeltetésű ‘ tehergépkocsi-ponyvákat ké­szítünk, s most adja ki a vállalat az első ezerötszáz da­rabot a legújabb termékből, a személygépkocsi-takaróból. Ezek a cikkek a gépkocsi- típusoknak megfeleiően eltérő méretűek; a szállítmányt az Autóker kapja, s a vállalat osztja szét üzlethálózatában — tájékoztatott Csordás Atti­la, a vállalat főmérnöke. — Ajánlótokat adtunk csomag­tartóra szerelhető poggyász­takaró, továbbá pótkerékta- karó gyártására is. Várjuk, hogy milyen válasz érkezik elképzeléseinkre. Jól kezdték . ezt az évet, és bíznak a kedvező folytatás­ban. Az első félévben 82,4 millió forint értékű terméket adtak el. Számottevően, javult a termelékenység; a múlt év első hat hónapjához viszonyít­va 32,4 százalékkal nőtt az egy főre jutó termelési érték, a tervezetthez képest ez 14 százalékos növekedés. Ezt az eredményt gyakori anyag­hiány mellett érték el — Anyaghiány és termelé­kenység-növekedés. .. Hogyan ellensúlyozták az előbbit \az utóbbival? — Sorozatos átcsoportosítás­sal, a gyártásban pedig a ko­rábbitól eltérő szervezéssel általánossá tettük a szalag­szerű termelést. Üj érdekelt­ségi rendszert vezettünk be, és korszerűbb eljárásokat al­kalmaztunk. Májusig az volt'a gyakor­lat, hogy a vállalatnál készí­tett sátrakhok megvették a komplett vázakat. A gyártó azonban beszünteti e termé­kek előállítását, így májustól a tabiak maguk készítik a csővázakat sátraikhoz. Ehhez új szakembereket is alkal­mazniuk kellett, s meg kel­lett tanítani őket e tenniva­lókra. Alig »-melegedett« meg ez a tevékenység, máris új fába Vágták a fejszéjüket; — Kísérletezünk az alumí­nium csővázzal — magyaráz­ta a főmérnök. — Ez a fém könnyebb, mint az eddigi és jelenleg is használt acél, könnyebb, sátorcsomagokat állíthatnánk össze. Az alumí­nium a célnak is jobban meg­felel, hiszen nem rozsdásodik. A vállalat műhelycsarno­kaiban látható munkák jól, tükrözik azokat a változáso­kat, amelyekről a főmérnök beszélt. H. F. A szivattyúállomás — Csur­gó és Berzence között — a kukoricatábláit közé települt. Furcsa formájú tornyok jel­zik a szivattyúmotorok helyét. Magas feszültségű távvezeték tart az állomás felé. A kerí­tésen belül furcsa alakzatú csőkígyók, hatalmas tolózárak sorakoztak. A szivattyútelep a Jugoszlá­via felől érkező közel-keleti olaj első állomása lesz. Idáig 700 milliméteres vezetéken érkezik a sűrű, harna folya­dék. Innen hatszáz milliméter átmérőjű csövekben ösztöké­lik gyorsabb mozgásra a szi­vattyúmotorok. Hogy mikor ? Az év végére — nemzetközi szerződések írják ezt elő — olajszállításra kész állapotban kell lennie «az Adria kőolaj- vezetéknek. Amikor ezek a sorok nap­világot látnak, a szerelők ép­pen pihennek. Az Alföldre, a Nyírségbe vitte egy részűket a vonat. A berzencei barakk­szálláson azt mondják: de- kádszünet. Erre a dekádszü- netre készülődtek az embe­rek, amikor megkérdeztem: elkészül-e határidőre a veze­ték? A feleletet nem először fo­galmazták meg. Ahogy köze­lednek a részhatáridők, egyre sűrűbben teszik föl munká­soknak és vezetőknek is a kérdést. — Ezen a munkán ismeret­len az a szó, hogy ha. Nem akkor lesz készt, ha... hanem bizonyos, hogy kész lesz. Embermagasságú csőkígyók közölt Vörös György üzem­vezető magyarázza a mun­kát. — A szerelés augusztus 2-ár kezdődött itt, és majdnem ké­szen áll a szivattyúállomás Azok az emberek, akik itt dolgoznak, régóta ismerik é félmondatokból is értik egy­mást. Pedig nem volt küny- nyű a munkájuk. A szerelvé­nyek gyártása már régen megkezdődött Siófokon, a Kőolajvezeték-építő Vállalat üzemcsarnokában. Amikor ki­hozták a szerelvényeket, ak­kor» derült ki, hogy sok min­dent át kell alakítani. Köz­ben ugyanis voltak átszerve­zések, és akadtak előkészítési hibák is. Nézze meg a toló­zárakat: a betonalapra vékony lécdarabokat raktunk, és arra jöttek- a szerelvények. Tudja, ■miért van ez így? Azért, mert a betonoszlopok nem elég ma­gasak. Ne írja mindjárt azt. hogy az építők hibáztak. Az építők pontosan, a terv sze­rint dolgoztak. A terv volt a hibás. Az emberek azt mond­ták: nem nagy ügy, megcsi­lent megcsinálni, kijavítani a hibát? Az egész állomást új­ra meg keil emelni azért, hogy a kívánt magasságig lehajthassuk az alapot. Ez többletmunkát jelent, és az amúgy sem bőre szabott idő­ből vesz el értékes napokat. Ennek ellenére azt mondom, hogy meglesz. — Ha egy hónap múlva er­re jár — kapcsolódik a be­szélgetésbe Papp Gyula mű­vezető —, rá sem ismer a szi­vattyúállomásra. Szeptember végéig ezüstszínűre festjük eze.ee I. a fekete csöveket. Ak­kor mutat majd igazán, hi­szen a festés adja meg a fa­zont. Nagy munka volt a vezeték építése is. A szakemberek szerint Európában tízévenként akad egy ehhez hasonló vál­lalkozás. — Mi a sajátos ebben a munkában? — Az, hogy kőolajvezeték- építés folyik, és szivattyúállo­mást szerelünk. Az emberek állandóan ilyen munkát vé­geznek. A szakma sajátossága ez... Hazafelé készülődnek. A hazafelé azt jelenti, hogy vo­natra ülnek, és sok száz ki­lométert utaznak. Megszok­ták már. A siófoki Kőolaj­vezeték-építő Vállalat az egész országot végigjárta már; dolgoztak szinte mindén je­lentős vezeték építésén. Az emberek egy része azzal lé­pett be a vállalathoz, hogy amíg ott lesz munka, addig marad, azután újabb helyet keres. A hegesztőtraktorokkal csőfektető gépekkel együtt azután vándorútra indultak: oda, ahová a munka szólí­totta őket. És így köszönnek: jó sze­rencsét. Dr. Kercza Imre Cérna a lidércek között Óriások pillangóval A gyáriak szakmaféltő gond­dal figyelmeztettek, pontosan írjak le minden szót, mert rettentően bonyolult dolgokat fogok látni. Akkor sejteni kezdtem, hogy nem lehet hol­mi madzagról, zsinegről vagy ilyesmiről beszélni. A cérna komoly dolog. Itthon átismételtem a »lec­két«, vaskos könyvekből. A Magyar nyelv értelmező szó­tára mindjárt tévútra vezetett volna. Lássuk hát a jó öreg Révai lexikont. Tisztázzuk mindjárt, hogy a fonal és a cérna — ég és föld. Az első csupán égy összesodort szál-1 csoport, a második több ösz­Az első lépés: összesodorják a szálakat. Zajos gépeken or­sók sorakoznak, nem látható, hogy mi történik, olyan gyors a forgás. A csarnokban nem­rég még két üzemrész volt. Ma már csak .cérnázó van itt, huszonnégy modem gép. zúg. Ami innen kikerül, az már cérna, de hol van még a vé­ge, amikor egy háziasszony is annak nevezi? A következő teremben apró gázlángok sora lobog a gé­peken. A kis lidércek között ! eszeveszett gyorsasággal rohan [ a szál, nem történik baja, csak a sok szöszmösz ég le róla. — Ez az egyetlen üzemünk, amelyik • még egészségtelen. Pár év múlva alapos felfor­dulás lesz itt, azután minden megváltozik. — mondja kísé­rőm, és széles karién dítéssel rajzolja a levegőbe az új épü­let körvonalait. A következő terem is eltű­nik majd; a motringoló új helyre kerül. Ez az újabb ál­lomás. A perzselőben bolyhái­tól megszabadított cérnát az orsókról motringokba pörgetik, hogy tovább kezelhessék. Egy megújult és két öreg üzemrész után lépünk be abba a csarnokba, amelyben most folyik a nagy változás. A festődében, a csendes fes­tőgépek mellett vadul döföm- bölő légkalapácsokkal törík a betont. Ide is új masina érke­zik nemsokára. Fodor Jenő mondja: — Az emberekre persze két­szeres terhét ró így a munka, a rekonstrukciónak pontos ütem szerint’ kell haladnia, s közben a tervet is teljesítjük. Egyszerűbb lenne leállni, és mindent átadni az építőknek, ezt a luxust azonban nem en­gedhetjük meg magunknak. A nagy változás rendezet­lenségéből ismét nyugodt csar­nokba érünk. Itt már minden kész, ez a gyár legújabb része. A megfestett, megszárított motringok az előorsózóban »■visszaváltoznak«. Azután már »csak« gombolyag, ki- sebb-nagyobb orsó, kis hímző­motring készül belőlük. Do­bozba, raktárba kerülnek. Vár­ják a ruhagyárak, az otthoni varródobozok, a hímzőszakkö­rök ... szesodort fonal. Még a hímző- fonal is — pedig fonal a ne­ve — cérna . . . Ember legyen a talpán — ha nem helybeli munkás —, aki első pillantásra kiigazodik közöttük. De menjünk sorjában. A nagyatádi cérnagyárban Fo­dor Jenő vezetett végig. Pon" tosan. méterről méterre követ­tük a cérna útját. Néha bot­ladoztam; majd mindenütt építkeznek is a termeléssel egy időben, az öreg, századele- ji masinák mellett modern gépcsodák működnek, vagy várják sorukat, hogy a régiek helyére kerüljenek. Újjáépül, korszerűsödik az üzem. Búcsú a nyártól. Bőrünkön még őrizzük az aranyló nap festette barnaságot, gondola­tainkban sűrűn visszakalando­zunk az ezerszínű nyár ked­ves élményeihez — de az év harmincötödik hetén valójá­ban végleges búcsút vettünk tőle. Ránk köszöntött az első »emberes« hónap, méghozzá szokatlan hideggel. Szeptember van. Csendese­dik a tópart. Itt is, ott is ké­szítik az idei — különösen nagy — idegenforgalom mér­legét, s a tanulságok alapján máris alakulnak, formálódnak a holnap feladatai. A BIB a múlt héten már a balatoni ha­józás jövőjéről, a fejlesztés tennivalóiról tanácskozott Sió­fokon. Hírt hallottunk arról is Czeglédi Józsefnek, az Orszá­gos Idegenforgalmi Tanács tit­kárhelyettesének tájékozta­tójából. hogy már készül az idegenforgalom hosszú távú fejlesztési programja. Nincs megállás. Az utolsó vendég még nem távozott el, de már megkezdődött az újabb ven­dégek fogadására való előké­szület. A szeptember gondolatvilá­gunkban mindenekelőtt a tan­évkezdéssel jelent egyet. Ez a hét az új tanév előkészületei­nek jegyében telt el: amíg a diákok még élvezték a szün­idő utolsó napjait, a pedagó­gusoknak már megkezdődött a munka. Minden iskolában megtartották az évnyitó tan- testületi értekezleteket. És ma, vasárnap délelőtt Kaposváron, a Dorottya-szálló nagytermé­ben sor kerül az első tanév­nyitó ünnepségre. Megyénk egyik felsőoktatási intézmé- n-ében, a Kaposvári Mezőgaz­dasági Főiskolán kilencvenöt nappali és huszonkét levelező tagozatos elsőéves hallgató kezdi meg tanulmányait. A mai ünnepségen fogadalmát tesznek, hogy legjobb tudásuk szerint igyekeznek majd elsa­játítani az új ismereteket. Holnap pedig megnyílnak, mindenütt benépesednek a hónapokig csendes iskolák. A diák készül az iskolába, beszerezte taneszközeit, a szántóvétő ember pedig az év legnagyobb munkacsúcsára ki­javítva, megvásárolva munka­eszközeit. Már szinte közhely­nek számít: bármilyen gorid- terhes, nehéz is az aratás, az igazi próbatétel időszaka az ősz. Amikor — mint az idén is megyénkben — mintegy 680—700 000 tonna terményt kell betakarítani, megmozgat­ni, s százezer hektárnyi terü­leten kell elvetni az őszi ka­lászosokat. A megyét járó ember a nagy feladatra való készülés számos jelével talál­kozhatott már a múlt héten; itt is, ott is munkába álltak a silózógépek, porfelhőbe burko­lózva, nehéz feltételek között vetésre készítették a talajt a traktorosok. És lehetne sorol­ni tovább azt a százféle ten­nivalót, amely munkát adna kétszer annyi kéznek is, mint amennyivel a mezőgazdaság rendelkezik. Az igazi csata most következik — mondta az egyik gazdasági irányító, és a győzelemhez — hasonlóan az előző évekhez — szükség lesz a széles körű társadalmi összefogásra. . A cukorgyárban a múlt hé­ten sikeres főpróbát tartottak, a gyár dolgozói rajtra készen állnak a nyolcvanötödik kam­pány elött­A Nagyatádi Konzervgyár­ban tovább tart a csúcsidő — bár a múlt héten kapott tájé­koztatás szerint még mindig érzékelhető az a késés, amely hónapok óta tapasztalható a termények érésénél. Jellemző adat, hogy tavaly ilyenkor már négyszáztíz vagon ubor kát dolgoztak fel, az idén csak kétszázharmincat; akkor hat százhat, most csak száznyolc­vanhárom vagon paradicsom érkezett a gyárba, nem be­szélve a paprikáról, amelyből még, mindig; nem szállítottak semmit a partnerek. Más a helyzet a gyümölcsféléknél: még soha annyi meggyet, cse­resznyét, őszibarackot nem dolgoztak föl, mint az idén, s a mostani legnagyobb gond a hatalmas »szilvaáradat leve­zetése«. Szeptember van. A krónikás sorolhatná a múlt heti me­gyei eseményeket: a megyei párt-végrehaj tóbizottság Csur­gó nagyköziség jövőjéről, fej­lesztéséről tanácskozott; a hét ve .én bezárult a középfokú tanintézetek KlSZ-titkárai- nak balatonfényvesi tanfolya­ma, ahol pénteken Varga Pé­ter, a megyei pártbizottság el­ső titkára poiltikai tájékozta­tót tartott, és a fórumon vele együtt más megyei vezetők is válaszoltak a fiatalok kérdé­seire; megnyílt a» kistermelők dél-dunántúli tájkiállítása; a Hazafias Népfront megyei el­nöksége jóváhagyta az őszi szolidaritási akció programját A béke, a barátság, a szolida­ritás jegyében a következő hónapokban hatvanöt gyűlés és több mint harminc fórum­szerű tanácskozás lesz me­gyénkben. Vörös Márta Még itt is található több ré­gi gép, sorsuk azonban lassan megpecsételődik. Okos auto­matakor ok dolgoznak elektro­mos vezényszóra. Rakosgatják a papírkarikákat, a címkéket, fölcserélik, elvágják a cér­nát... A vadonatúj üzem fa­lán, jól látható helyen nagy, , régi falióra függ. Megőrizték! ereklyének. Raktár. Színkavalkád, puha tapintású cérnák — mert Itt már valóban cérna a cérna. Vége. Lecsavarok egy szálat, meglibben a huzatban, ráfú­jok, könnyen száll. Visszagon­dolok a hatalmas, több ton­nás monstrumokra, első pil­lantásra ijesztőek. Az óriások kezében pillangó pihen. Veréb Péterrel a csendes irodában beszélgettünk: — Erre az ötéves tervre 100 tonna termelésnövekedést ter­veztünk. Helyette már több mint négyszáz tonnát tud a gyár. 1978 van. Mégis panasz­kodnak néha a boltokban a vásárlók. Ahhoz, hogy a di­vatot követni tudjuk, még egy gyárat fölépíthetnénk. A ru­hagyárak egyre több cérnát kérnek, rohamosan megnőtt az igény a hímzőíonalak iránt. 1960-ban talán ha ötödarmyian kézimunkáztak otthon. És több mint harmincnyolc országba exportálunk. Dicsekedjünk? Jók a gyártmányaink, kisebb tételeket is vállalunk, olyano­kat, amilyenekkel" a nagy tő­kés cérnagyárak nem is fog­lalkoznak. — Hadd tegyek föl egy »tör­ténelmi« kérdést. Nagyanyám valahogy átmentette néhány évtizeden, egy háborún és sok mindenen át a régi varródo­bozt. Néha előhúzza a még bontatlan orsókat, megmutat­ja a védjegyet, Angol—Magyar Cérnagyár Rt., és sejtelmesen bólogat: ez cérna ... — Mi is elővettük a régi gvártmányokat. összehason­lító vizsgálatokat végeztünk. Alijuk a versenyt a »történe­lemmel«. Az Üjpesli Cérnagyár ötven­éves jubileumi kiadványában szólnak a »skót korszakról«, 1919-ig volt angol—maavar f/ár az atádi gyáregység. Régi gazdái ma még talán ráismer­nének, ha másról nem. hát a »nyugdíjas«, vörös téglás gyár­kéményről. De néhány év múlva azt sem tudnák, merre járnak. Luthár Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents