Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-24 / 226. szám
J ő katonákban nem volt hiány a nagyalföldi alakulatnál Sokan szolgáltak itt olyanok, akik később nagy emberek lettek. Ott volt például Németh Péter honvéd, a labdarúgó-csapat kapitánya, áld a makaó nevű kártyajátékban is megállta a helyét. Rettentő csatákban vezette győzelemre a csapatát, s mindig emberveszteség nélkül Kevés katona mondhatja ezt el magáról Aztán nálunk szolgált Kóbor László honvéd is, népszerű nevén Beton Laci. Egyszerű gyalogos közlegényből küzdötte fel magát Nagyalföld falucska nőinek bálványává, s a felderítő század lélektani hadviseléssel foglalkozó tudományos kutatócsoportja vezetőjévé. Nagyobb hadgyakorlatokon, amelyeken tábornokok is részt vettek, rendszerint őt dobták le a »kékek« hátországába, és sohasem ered- ménytelenüL Végigmasírozott a »kékek« helyőrségének főutcáján, a péknél is ejtett néhány szót a liszteszacskó- val sorban álló asszonyoknak és lányoknak, végigkorzózott a piacon, a vasútállomás és a postahivatal előtt, s aztán leült a presszóba (persze civilruhában), és a presszóslányoknak turbékolt — Kóbor László költő és hadvezér vagyok — így mutatkozott be a hölgyeknek, akik a meglepetéstől a csodálkozástól és a gyönyörűségtől összepisilték magukat. Mire az éj fátyola diszkréten a helyőrségre terült, megérkezett az első jóbarát a postahivatal bezárt ajtaja elé, és verni kezdte a postás vénkisasszony ablakát Az zsörtölődve kelt ki hideg ágyából: — Ki a ménkű zavar föl legszebb álmomból? — rikácsolta a függöny mögül kilesve, noha még nem aludt De hát a vénkisasszonyok ébren is tudnak álmondni ... — Ébredjen, Paula kisasz- szony, ébredjen! — kiabált be a fölhajtott gallérú jóbarát, és körbetekintett, látja-e valaki V égre kinyílott a zöldre festett kisablak. Paula kisasszony az asztalához telepedett bőgős ujjai közé tollszárat kapott — írja, Paula kisasszony, távirat lesz! Cím: Nagyalföl- di hadgyakorlat Péef tizenhárom. Megvan? — Megvan. — Klein Tamás honvéd. Megvan? — Megvárt — Barátom, a Pirid elveszett! — Aláírás? — Paula kisasszony, mit írjunk oda? Paula kisasszony mindenkit ismert a faluban, és mindenki mindenkijéről tudott mindent A csélcsap fiúkat és a kikapós lányokat szívből megvetette. — írjuk azt — suttogta —, hogy Vilmos, a hajósinas. Olvasta? Jaj de cuki könyv! — és incselkedve bekapta a kis- ujját. A jőbarát helyeselt, fizetett, és nyakát behúzva eltűnt a helyőrségben. Paula kisasszony alighogy továbbította a táviratot, ismét megkocogtatták az ablakot. Zalán Tibor Esőben áldozó tudom, hogy kitalálsz a kitalált éjszakából a lebegő tisztásra ahol kövér ősz borát isszuk én meg a vérét hullató bolond kecskefű a ■parton ülünk melyre az ég ütött hatalmas szirmú forró vízjelet inged holdvilága bolyong a nádban tapogatom a semmit hogy benne leljelek tudom, hogy kitalálsz a kitalált éjszakákból mégis vérzik a fecskefű a bor a pohárban fekete jéggé mered én fölötte állok a derengés peremén s utadra marékkai hintem az esőcseppeket — Huhn,' Patáa! — Most meg egy jó barátnő volt oly kedves, hogy tudósítsa a »kékek« katonájának egyikét kedvese elestérőL Paula kisasszony természetesen ször- nyűlködött, noha még nem sejtette, hogy hajnalig összesen háromszázhetvenkilencen esnek Beton Laci áldozatául tehát összesen háromszázhet- venkilenc táviratot kell majd fölvennie és továbbítania. Culay István Lélektani hadviselés \ Pl eggel fél nyolckor a |m falusiak legnagyobb ■“ csodálkozására helikopter jelent meg a lóvásártér fölött Egy helyben berregett, majd amikor föltűnt egy lassan cammogó, agyonhasznált férfi, kötélhágcsót engedett alá. A helikopteren piros jelzés volt. A »kékek« táborában először a rádiókapcsolat kezdett akadozni. A tábornoki kar már kora hajnalban összegyülekezétt egy magaslaton, hogy megindítsa a terv szerinti meglepetésszerű támadást. A legmélyebb hangú és a legsűrűbb szemöldökű tábornok megnyomott egy gombot A harcálláspontot hívta. — Nagy Medve hívja Bátor Kék Katonát! Nagy Medve hívja Bátor Kék Katonát! Vétel! — recsegte a mikrofonba. A hátuk mögött levő hatalmas hangszóróból csak sistergés hallatszott A tábornok idegesen a tábornoki karra nézett. — Nagy Medve hívja Bátor Kék Katonát! Nagy Medve hívja Bátor Kék Katonát! Jelentkezzen! Vétel! — ismételte. A sistergés alábbhagyott, és reménykedő, gyenge hang hallatszott: — Piriké? A tábornok elvörösödött, ki dagad tak a nyakán az erek, ordított: — Ezért a viccért lecsuiratom! / Győri László Dobaj Beszakadt istálló tört szalma sár és hó mocskában szaglászó elrúgott versenyló szögön ostor és hám ablakban elalvó besüppedő mécsláng udvaron fehér sár eke és borona Bogáncs a csillaga vérzik a homloka csillag volt valaha ideges versenyló zsokéval vágtató csillagos paripa Éjszaka éjszaka zöld fű tág dobaja a körök vakító futása csattanó korbács zöld füvön forró öntöttvas pata Dobog a vers dobog moraja dobaja korbács oldalamon csillaggal átkozott Szirmai Endre Nyárutó Tüzes nyilaival átverte szívemet a nyár; lángcsikói megtiportak, perzselő szele cserepet vágott ’ az ajkamon; csak a szempillámmal árnyékolom lázas gondolataimat; aztán szelídül és felhősen csendesedik minden; csontos magvaival itt dörönböl a borongó porban az ősz. = Csukassonl — hallatszott ugyanaz a fátyolos, életunt hang. Nekem már úgyis mindegy— — Mit beszél? Megőrülök! — piHantot tábornok társaira a legmélyebb hangú és legsűrűbb szemöldökű tábornok. Tehetetlen volt, és kétségbeesett Máris negyvenhét másodpercet késtek a támadás megindításával Mit gondolnak a »pirosak« róluk, hogy késik a meglepetésszerű támadás? — A tartalék harcálláspontot! — adta ki a mellette álló rádiósnak a parancsot. — A tartalék harcálláspontot! — ismételte a rádiós és elfordított a készüléken egy gombot. — Jelentem; a parancsot végrehajtottam. — Nagy Medve hívja Bátor Kék Katona Kettőt! Nagy Medve hívja Bátor Kék Katona Kettőt! Vétel! — s megcsuklott a tábornok hangja. A hangszóróban megszűnt a sistergés. — Már mindent tudok! Miért kínoztok még mindig? Tudom a kötelességemet, a Rózsit a szeretőjével együtt megfojtom, aztán a kútba ugróm. Olosz kisváros, 1973 ügy lap a »Görög városok« sorozatból Makrisz Zizi rajza. Farkas Ilona Valaki hiányzik — Hallő, halló! Bátor Kék Katona Kettő? — Lett úrrá a tábornokon a pánik. — Igen, igen! Mondom, hogy mindent tudok. A Rózsit a szeretőjével együtt... Ekkor megszakadt a vonal A legmagasabb és legokosabb tábornok hangját hallották. Ez azt jelentette, hogy minden elveszett — Kérem a tábornoki kart, fejezze be a hadműveleteket! A gyakorlatnak vége... Értékelés végett jöjjenek át a legmagasabb magaslatra. Végeztem. A »kékek« táborában, persze nagy volt az ujjongás. Csak Kóbor László honvéd nem dobálta magasba a sapkáját, mert ő aludt. Azt álmodta, hogy körbeüli barátaival az otthoni kerek asztalt makaóztak, miközben szerető hitvese, Magdi elal- vás előtti apai csókra vezeti hozzá két apró kislánykáját, Blankát és Imolát E zzel azonban a mesének még nincs vége. Mert az értékelés elmondása még hátravan. Igaz, ami ott történt azt katonaviselt férfiak könnyen kitalálják. Aki meg nem volt katona, kérdezze meg tőlük! Potyek comótosan dolgozik, a jó szakmunkások tudásával, de a mozgása nagyon a középszerűeké, akik nem érzik a szerszámot vagy az anyagot teljeset akikben kicsike görcs van állandóan: a mi lesz, ha elrontom. De nemcsak a munkája, az egész élete ilyen. Ezt Í érzi a kocsmában, az első üveg sör után, a buszon hazafelé utazva, ha valakivel beszédbe egyeledik. Inkább csak hallgat, fél, hogy hülyeséget mond és kinevetik. Ezért inkább, ha megszólal, problémákról beszél, kitalál hibáikat a háztartási gépekre, de legtöbbször a permetezőre. A brigád ezüstérmes lett a vállalati versenyben. Az ünnepély után megbeszélték, hogy egy görbe estét csinálnak. Sokáig vívódott, hogy el- menjen-e, végül úgy döntött, az utolsó pillanatban, hogy nem megy el. Amikor elment a busz, amelyikkel időben beért volna, megbánta döntését, hiszen a kollégák szeretik őt. bár később ezt megkérdőjelezte magában, de haragudni nem haragszanak, mert nem bántják, nem is ugratják. Egy teríték üresen maradi Hiányzik valaki, és nem tudnak rájönni, hogy Tanya. Révész Napsugár grafikáéi. ki. A brigádnaplót is magukkal vitték, sokan a sörös poharat akarták rányomni mindenáron a közös program pecsétjeiként. Végül az étlapot csatolták igazolásként a naplóba. Szavazással a névsorolvasás mellett döntöttek. A brigádvezető fölolvastcf a névsort. Míg a Potyek nevéhez nem értek, nem is gondoltak rá. — Mindig kihúz. — Zárjuk kit — Milyen ember az ilyen? — kiabáltak többen, míg a Varga IX. leintette a töb- bieket— Több jut nekünk! Mit vagytok oda? — Biztosan valami dolga lett — állt pártjára Nagy VIII. • • • Potyek az ágyban sem nyugodott meg. Akkorákat sóhajtott, hogy az asszony nem tudott elaludni. — Beteg vagy? — Én? Miért lennék beteg? — Akkorákat sóhajtozol, félek, ránk szakad a meny- nyezel — Azon gondolkozom, hogy mit fognak mondani... — Mafla ember vagy. A mai napig nem tudom el1 képzelni, hogy hogyan szedted össze magad, mikor megkérted a szüleimtől a kezem? El sem tudtam képzelni, hogy valaha is a feleséged leszek. Hiányzott belőled az a pici erőszakosság, ami a fiút a lányok szemében férfivá teszi. Szerencsére a gyerekek nem örökölték ezt a tutyimutyi természeted. — Szeretem a békességet. — Nem gondolod, hogy a te nagy nyugalmad gyávaság? — Nem bántok senkit. — De néha lehetnének elképzeléseid, amit mindenen keresztül meg kellene valósítanod, még akkor is, ha nem túl lényegesek. — Jókor mondod — emeli fel kissé a hangját — Elégedett vagy te egyáltalán? — Igen... Azt hiszem. — Nem ismerem a kollégáidat, nincsenek barátaid, szeretőd sem volt... — Nem lényeges az egész. — Lenézed az életet. — Mindenünk van. Mit akarsz? — Semmit — mondja az asszony lemondóan, és a fal felé fordul. Tiszáéban van vele, hogy tizenhét évi házasság után, nagyon későn mondta el ezeket a dolgokat • • * Potyek óracsörgés előtt öt perccel fölébredt. Egész doboz altatót beszedhetne, akkor is fölébredne időben, mert belehalna a szégyenbe, ha egyszer elkésne. Ilyen egyszerűen meg sem történhet. Pillanatok alatt magára kapkodta a ruháit, kolbászt és kenyeret rakott a táskájába, s már rohant is a buszmegállóhoz Mindig álmodik éjjel, és soha nem felejti el. Egész nap a gép mellett ezeken az álmokon rágódik. Egy kicsit hisz is bennük. Almában megmondja mindenkinek a magáét, fiatal lányokat csábít el, néha disinőkKal is álmodik, ami az öregek szerint nem jó. De nagyon sokszög fuldoklik piszkos pocsolyákban, Ilyenkor tehetetlen, majd belefullad, nagyon fáradtan ébred az ilyen éjszakák után. Még soha nem mondta el az álmát. Nem tudná elviselni, ha kinevetnék. Még az asszony nevetése is bántaná. Néha a saját tehetetlensége annyira kínozza, hogy ön- gyilkosságra gondol. Nagyot sétál, eltéríti gondolatait magáról, és egy kis idő múlva megnyugodva hazafelé indul. • • '• Potyek hétfőn még szürkébb és halkabb volt, mint máskor. Félt az emberek szemébe nézni, de belül örült, hogy azok jól érezték magukat. Nagyon fülelt Néha furcsa beszédfoszlányok ütötték meg a fülét. Visszhangzott az egész csarnok néha-néha a kollégáit nevetésétől. Mindig azt hitte, hogy őt nevetik. Pedig csak a Kovács XX. Jóskát ugratják, aki sztriptízt akart játszani az étteremben, úgy berúgott Potyekon végigszaladt a hideg, mikor megtudta, hogy mi mindent csináltak. Szinte örült, hogy nem volt velük. Neki soha nem tudja megmagyarázni senki, hogy miért iszik valaki annyit, hogy utána ki kelljen hánynia az egészet. Egy pillanatra megmerevedett, mikor megállt mellette a brigádvezető. Ügy gondolta néhány perccel előbb, hogy valamit hazudni fog, ha megkérdezik, miért maradt távoL Ez számadás, úgy gondolta, mindenképpen meg kell magyarázni, ment nem szeretné, ha kiutálnák. Legföljebb betegnek mondja valamelyik családtagját. De kit? Babonás. A gyerekeket semmiképpen nem mond- •hatja. A feleségét sem, mert akkor mi lesz vele, ha valóban beteg lesz... Mire föltekintett, senki nem volt mellette. Talán csak képzelte... De nem. A gépasztalon egy boríték. A keze remegett; visszahúzta. Eszébe jutott, hátha figyelik. Kíváncsiságának ellenállni nem tudott... Potyek arcán két hatalmas könnycsepp gurult le. Nem bírta tartani, nem akarta, hogy kijöjjenek. A borítékból kihullott a pénz. Most először jutott eszébe a pillanat, amikor megkérte a felesége kezét, össze kéne szedni magát ugyanúgy. Kézfejével megtörölte • szemét, és eldobta a borítékok
