Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-22 / 224. szám
Műemlékvédelem — vő rosképvédelem À kultúra _ — az idegen szavak és kifejezések szótára szerint — »Az emberi társadalom által létrehozott anyagi és szellemi javak; ennek egy adott korszakban való jellegzetes állapota ...« Avagy civilizációnk és műveltségünk. Az utcák és terek e tágan értelmezett emberi kultúrának megannyi tárgyi lenyomatai. Az építészet és tárgyalkotás révén társadalmi, gazdasági, szellemi életünk anyagba, kőbe, vasba, fába merevedett médiumai, városi életünk részei. Az utcák és terek kultúrája fogalmain át az emberi településhez, a városhoz jutva felmerül a kérdés: mit értünk ebben az összefüggésben város és különösképpen mit városkép alatt? Arisztotelész még így fogalmazott: »a város célja, hogy Lakóinak boldogságot és biztonságot nyújtson«. Ma pedig már az is elhangzik — kissé sarkítva a magunk teremtette környezet problémáit: — »a város szükséges rossz«. Sajnos, a mai városi környezet sok esetben semmiféle rokonságban nincs az ugyanazon a helyen levő, társadalmakon keresztül kialakult várossal, sem a szellemiek, sem az anyagiak terén. Ha mindezt nem mint egy-egy korszak keresztmetszetét vizsgáljuk, hanem történelmi folyamatosságában, mint egymásra épülő és egymásból keletkező megújulást, akkor a megszokott fogalmakon, meghatározásokon ikívül másra is rányílik szemünk. Minden új kihívás a régivel szemben. Mégis, a régiből kell következnie! Ha az átalakulás során létrejött új úgy mond ellent a réginek, hogy annál rosszabb vagy csak részeiben jobb, de egészében nem, akkor a törvényszerűvel van valami baj. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy a szerves folytatásban van szakadás. Erre ébresztenek az építészetről folytatott beszélgetésekben ma már közhely- nék számító önvizsgálatok is ; »magunknak építjijk, unokáink is látni fogj álc«. Egyre több szó esik épített környezetünk és az ember viszonyáról, a környezetben élő ember igényeiről. Ma az országban sokfelé utcáink, tereink kultúrájáról, városképünk védelméről beszélünk. Visszatérve az alaptémához, Granasztói Pál szerint »a városkép lényegét az a benyomás teszi, amit a város egészének látása tesz a szemlélőre«. Ebben az egészben benne van a terepalakulat, a táji fekvés és a város kifejlődését meghatározó társadalmi változások térbeli következménye is. Ugyanilyen fontosak maguk a konkrét emberi müvek, alkotások, falak, • házak, azok részei és egésze, a házak színei, a középületek, háztetők és tornyok, az utcai kis architektúrák, a város sziluettje, az utcák vonalvezetése, a település jellegzetes szerkezete, a tömött- seg vagy lazaság, a telek-, út- és vasúthálózata, ellátó rendszerei, a parkok zöldje, a kertek, virágok, a rend és tisztaság, a csend vagy zajosság, a városlakók kedvessége, a diákok, a gyermekek és a történelem is. De beletartoznak a város határa, közeli és távoli külterületei, az erdők, a vizek, a hegyek Vagy a síkság, . a temető, a kiránduló- helyek, sőt tágabb értelemben, de véle összefüggésben a gazdasági és kulturális vonzáskörzetében levő községek. Ismét idézve Granasztóit: »E teljesség átérzésén át jövünk rá, hogy a külső és belső városkép, a várossziluett, a részleges vagy összvároskép, vagy csak az utca-tér különféle nézetei egy-egy összefoglalói a valóságnak.« A város tehát egyszerre, egészével hat ránk, csak egészében lehet és szabad megérteni, összefüggései alapján megismerni, és ugyanezzel a teljességtudattal, sőt igénnyel lehet védeni, fejleszteni. S itt nagyon fontos a védelem és a. fejlesztés egysége. Ma a fejlesztés tartalma egy középtávra irányuló praktikus gondolkodás. Ez értelemszerűen nélkülözi a védelem fontos szempontjait. Az építési, városrendezési gyakorlatban és törvényekben a meglevő értékek védelme csak mint parciális kérdés szerepel. Erre csak a műemlékvédelemben van lehetőség, s így szükségszerűen elszakad a fejlesztésre orientált kérdésektől. A »védelem« kérdésének a fejlesztésben való megjelenése, beépülése lehetővé tenné, hogy »szemléletünk fejlettségét ne az új épületek térfogatával és magasságával bizonyítsuk, hanem azzal, hogy ezt éppen a városképalkotás terén megszüntetjük«. Ma a városépítési gyakorlatban a szanálás egyértelműen lebontást, eltávolítást jelent. Pedig van más tartalma is a szónak: gyógyítás, orvoslás. A műemlékvédelemtől eltérően védendő értékeink alapvető ismérvei is különbözők. Míg a műemlékvédelemben egyértelműen a művészeti, történelmi, művelődési, kulturális, néprajzi értékek fontosak, addig a város-, illetve városképvédelemben ezek az alapvető értékkategóriák nincsenek egzakt módon meghatározva. Sok olyan régi városunk van (közéjük sorolható Kaposvár is), amely jelentős és városképi szempontból egységesen és együttesen épített műemlékekkel, számottevő műemléki .környezettel nem rendelkezik. De utcákat, tereket alkotó, önmagukban és egyenként különösebb értéket nem képviselő házaik, házsoraik hordozzák a város egyéni arculatát, karakterét. Vannak városszekezeti, utcahálózati, telepítési alapelemeik, vagyis körvonalazható alapértékeik E városok közül Kaposvárt is a mai napig talán szerencsésnek nevezhetjük (bár erre igazán a jövő Válaszol), mert »elkerülte« a városközpont átépítésének veszélyét Szerencsés ez annyiból, hogy ma reálisabb a lehetősége a városképvédelemnek. Sokat jelenthet, ha a rekonstrukciós területek átépítésének alapelveit, városképvédelmi szempontjait meghatározzuk-e vagy sem. A mai tanácskozás célja, hogy megfogalmazza: e kérdés hogyan határozható meg egzakt módon, és a valóság számára miként lehet használhatóvá tenni. Irta: Lörincz Ferenc Kaposvár városi főépítész (Az előadás tegnap hangzott el Kaposváron, a Somogy megyei műemléki albi- zottsági ülésén.) Veszélyes ponton A népesedéstudományi szakemberek két évtizeden keresztül figyelték a mexikói népszaporulat, élet- színvonal, táplálkozás és iskoláztatás összefüggéseit. A fejlődő országok legelső vonalába tartozó Mexikó lakossága az 1955-ös 30 millióról 1975- re 60 millióra nőtt. Ez a rendkívül gyors gyarapodás azonban nem vezetett több más fejlődő ország példájával ellentétben — szükségszerű elszegényedéshez, alultápláltsághoz és a társadalom bomlásához. Ellenkezőleg. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem majdnem megkétszereződött, kibontakozott egy erős városiasodás, és az iskoláztatás is fejlődött. A szakemberek azonban azt is kiszámították, hogy ezek az eredmények lényegesen jobbak volnának, ha a népesség önreprodukáló ereje nem ilyen nagy. S az ország arra a veszélyes pontra ért, amikor a népességnövekedés tehetetlenségi erejével szemben eredménytelennek bizonyulhat minden erőfeszítés. Milyen tehetetlenségi erő ez? Mexikó kétharmada fia tál, egyharmada még nem ért a szülőképes korba. Ha a termékenységi ráta hirtelen zuhanni kezdene, már akkor sem lehet — legalább egy nemzedéknyi ideig — gátat vetni a népesség gyors növekedésének, a felnőtté érő népes nemzedékek miatt. S ha a jelenlegi arányszámok valami történelmi véletlen folytán 150 évig nem csökkennének, akkor Mexikó lakossága e másfél száz év múlva elérné a 15 milliárdot! A jelenlegi arány felére csökkenésével is 150 év múlva több mint 660 millió (mint ma Indiának) mexikói kéri a kenyeret, keresi a lakást és használja az ország, bolygója erőforrásait. S akkor hol vannak Kína, India, Banglades, Indonézia, Pakisztán, Egyiptom, Nigéria — a már most erősen túlnépesedett országok? Lakosaik száma — összesen — megközelíti a kétmilliárdot. Beleférhet-e kielégítő élelmezésük, valóban emberi létfeltételeik megteremtése egy józan, humánus, belátható perspektívába? Az ember számára minder korlát, minden akadály relatív. Ha a kora viktoriánus Angliában a londoni állapotok alapján készítenek százéves előrejelzést a brit jövőkutatók, akkor minden bizonnyal megjósolják, hogy a XX. századi nagyvárosok utcáin. térdig járunk a — lócitromban. uaDor joenes, magyar származású angol fizikus tömör véleményét idéztük a különböző aggodalmas hangú előrejelzésekről. Tény, hogy minden akadály csak addig számít annak, amíg az ember le nem dönti. S ebből a szempontból az emberiség története töretlen diadalmenetnek látszik. Van azonban egy olyan akadály is, amelynek leküzdése pürroszi győzelmet hozhat. S ez bolygónk — kozmikus nézőpontból — nevetségesen vékony bioszférája, amelyben adottak az életet hordozó' föltételek. E föltáte lek egy részét nem tudja befolyásolni az ember. Nem lehet több vizet fakasztani, nem lehet több oxigéndús levegőt termelni, és jelenlegi tudásunk szerint az élelem-, energia- és nyersanyagkészletek is végesek. A sokféle, egymást kölcsönösen feltételező, egymásra komoly hatást gyakorló jelenség bonyolult, szüntelen változása tartja fönn bolygónkon az életet. Nem bolygatja-e ezt még végzetesen 8—10, vagy 12 milliárd, európai színvonalon élő — mert ez a mérce — és fogyasztó ember az egyensúly komoly veszélyeztetése nélkül? Ezt ma senki sem tudja. A föld élővilágának a története azt bizonyítja, hogy bolygónkon egyszerűen nincs térben, élelemben és egyéb szükségletekben korlátlan élőhely. Az ember, bár alkalmazkodóképessége egyéb élőlényekkel szemben korlátlannak tetszik, szintén nem mentes teljesen a kényszerűség alól. Lehetőségeit nem az univerzumban, hanem csak a Föld véges élőhelyeinek határáig nyújthatja. Az emberiség fejlődése napjainkban arra a pontra ért, hogy totálisan képes befolyásolni földünk természeti körfolyamatait és élővilágát — de csak a pusztulás irányában. Ugyanakkor hatalmas lehetőségeket is teremtett a tudomány és a technika. Tudásunk az élő és élettelen anyagról hatalmasan megnőtt, az ember hallatlan intenzitással képes végigvinni a természet (és saját) átalakítását. Ez nem történhet meg gondos válogatás és minden korábbinál fokozottabb ellenőrzés nélkül. Egy ilyen átfogó, tartós, a kiegyensúlyozott növekedést biztosító rendszer megbízható elemeit azonban mindmáig fölöttébb hiányosan ismeri az emberiség. Csupor Tibor Hétvégi tájoló Két találkozás és a lialitité Már beszámoltunk olvasóinknak a kaposvári Szabad Ifjúság Filmszínház műsorán szereplő nagyszerű magyar —NSZK dokumentum- filmről, Gyöngyösi—Kabay Két elhatározás című alkotásáról, mely több jelentős díj birtokosa máris. Tájolónkban most egy másik különlegességre hívjuk fel a figyelmet. Magyar dokumentumfilm ez is, Moldovan Domokos forgatta a putnoki halat táltó asz- szonyról. A Szabad Ifjúság mozi műsorában rendkívüli vetítésen láthatjuk majd vasárnap délelőtt 10 órakor, illetve hétfőn este háromnegyed 10-kor. A Vörös Csillag Filmszínház Belmondó-íilmet vetít: Félelem a város felett a címe. A gyerekek viszont Defoe Robinson Crusoe-ját nézhetik vasárnap délelőtt ugyanitt, szovjet változatban. A Latin- ca moziban a Küklopsz című film szerepel a műsoron. Képünkkel viszont, nem teremhez kötött szórakozásra- művelődésre invitáljuk az olvasót. Napos, kellemes őszi időben úticél lehet a somogy- vári bencés apátság romjai. Szigetvári György Építészeti emlékek Somogyból című munkájából idézzük az alábbiakat: »Az ásatáskor előkerült a bazilika, melynek feltárása módosította az eddigi szakirodalomból ismert adatokat ... Az előkerült kőfa- ragványok készítői a királyi magyar kőfaragó műhelyek mesterei, akik között lombard és francia mesterek is dolgoztai* A somogyvári monostor alapító levele 1091-ben keletkezett, amikor I. László a Szent Egyed tiszteletére megalapítja 1 a Prcvence-i Saint-Gilles-i apátság felügyelete alatt működő monostort.« A Kaposvár turistája mozgalom résztvevői is kirándulásra készülnek vasárnap. A Deseda-tó vendégváró arcot mutat majd, reméljük. S — úgy gondoljuk — most már Különösen értékes segítőtársra talált Venesz- lav Orlovszkijiban, szintén volt ohrana-ügynökben, akinek sikerült befurakodnia a VCSK (össz-oroszországi Rendkívüli Bizottság) kötelékébe, s akitől hamis nyomozóigazolványt szerzett. Reilly- Massino ettől kezdve már mint Sidney Georgievics Re- linszkij, a pétervári VCSK bűnügyi nyomozója is bármikor nyugodtan igazolhatta magát. Ezzel a hamis igazolványnyal akkor jutott be a Kremlbe — a szovjet kormány időközben Moszkvába költözött, s árnyékként követte a kém is —, amikor akart. Összeköttetést teremtett néhány árulóval, akik a Vörös Hadsereg vezérkarának egyes titkait kezéhez juttatták. A hazaárulók persze nem Reilly még oly vonzó egyéniI ségéért cselekedtek, hanem pénzt — nem kis pénzt — Pintér István A „kémfejedelem” tündöklése és bukása vártak szolgálataik jutalmául Az angol titkosszolgálat irányításával működő szervezkedés céljaira több millió rubelt rejtettek el Dagmara balett-táncosnő lakásán. A pénz azonban gyorsan fogyott, de Bruce Lockhart gondoskodott arról, hogy soha ne ürüljön ki a titkos kassza. Hogy miként szerezte? Emlékirataiban ő maga írja le: «►Számos olyan orosz (persze volt tőkés, birtokos, kereskedő, bankár. — A szerit.) akadt, akinek rejtett rubelraktára volîi Ezek csak örültek annak, ha pénzüket egy londoni kifizetésre szóló kötelezvény ellenében odaadhatták. Hogy minden gyanút elkerüljünk, a rubeleket egy moszkvai angol cég útján gyűjtöttük össze. Ez a cég tárgyalt az oroszokkal, határozta meg az átváltási árfolyamot, s adta át a londoni utalványt. Minden egyes tranzakciónál hivatalos garanciát adtunk, hogy az angol cég jó a Londonban kifizetendő összegre. Az összeszedett rubeleket az amerikai főkonzulá tusra vitték, ahol azután átadták Hicksnek, aki viszont eljuttatta a megfelelő címzettnek.« Hicks, aki az amerikai főkonzulátuson dolgozott — a brit titkosszolgálat tagja volt, Reilly egyik alárendeltje. Reilly így hát megfelelő anyagi fedezettel folytathatta üzel- meit. És ekkor úgy látta, elérkezett a cselekvés órája; a kezében összefutó összeesküvés részvevői készek aljas ellenforradalmi akciójuk végrehajtására. 1918. ‘ június 21-én Pétenjá- ron egy szociálforradalniár terrorista meggyilkolta az Obuhov-gyár munkásgyűléséről távozó Volodarszkij sajtóügyi népbiztost. Két héttel később az »előjátékot« az első és utolsó felvonásnak kellett követnie. Színhelyül a moszkvai Nagy Színházat választották. Itt ülésezett 1918. július fián az V. össz-oroszországi Kongresszus. A páholyokban helyet foglaló szövetséges megfigyelők sorában Bruce Lockhart is úgy tett. mintha feszülten figyelné a vitát. Pedig ő az ajtót figyelte ... Izgatottan várta Sidney Geor- Reilly-Massino-Relinszkij megérkezését. És a mesteriéin bet'nett. Ám nem valami nagy maga- biztosság sugárzott sápadt arcáról, amikor Lockhart füléhez hajolt. — Kudarc — suttogta a .Tiestei kém az alkon- zul fülébe. — fiz épület körül van véve a Vt'rös Hadsereg katonáival.. A kongresszus folytatódik Lockhart lázasan kutatott a zsebében, kompromittáló iratok után. Reilly, sőt egy francia ügynök, aki Lockhart mellett ült, ugyanígy cselekedett. Az okmányokat, leleplező feljegyzéseket apró darabokra ténték, s lenyelték. Közben pedig Reilly folytatta beszámolóját. Elmondta, hogy Mirbach német követet a megszervezett felkelés tervei szerint meggyilkolták, s a szo- ciálforradalmárok erre a jeladásra megbeszélés szerint hozzá is kezdtek a lázadáshoz. Akciójuk azonban elszigetelt maradt. Tervük, hogy a fölfegyverzett szociálforradal- márok a német követ legyil- kolása után körülvegyék a Nagy Színházat és ott letartóztassák a szovjet küldötteket, vagyis a forradalom egész vezérkarát, már csírájában megbukott. — Ellenállás? — kérdezte Lockhart. — Az utcákon még hallatszik a lövöldözés zaja — közölte a kémfejedelem. — De a szovjet kormány nyilvánvalóan ura a helyzetnek. A szovjet kongresszus tovább folytatódott. Már későre járt az idő, amikor a színpadról bejelentették, hogy a Vörös Hadsereg és a VCSK levert egy puccsot, mely a szov- jethatidom megdöntésére irányult. Sok, a legkülönbözőbb fegyverekkel, robbanóanyagokkal felszerelt szociálforra- dalmárt, illetőleg ellenforradalmárt letartóztattak. Néhány százan közülük tűzharcban vesztették életüket. A lázadás vezetői megszöktek vagy meghaltak. (Folytatjuk) 1 nyugalmasabb arcát láttatja a nagy tó, a Balaton is. Kellemes, szép őszben talán még szebb, mint nyáron. Hívogatja még látogatóit harmincadi- káig a balatonboglári két kápolna. Imre Istbán festőművész — Kossuth-díjas — képei addig láthatók. A szobor- kertben Nemes Attila munkái tekinthetők meg. A fiatal művész 1943-ban született Szombathelyen. 1966 óta él Budapesten. Kiállításokon 1970 óta szerepel. Déry Tibor így jellemezte Nemes szobrait: »Nem eszméit kívánja megvalósítani, puritán 'egyediségükben, hanem egyezkedni tud a valósággal, anyaggal, abból, amiből vagyunk, amiből teremtettek bennünket, s amiből a művész továbbteremt..« Mivel a képzőművészetnél tartunk, hadd hívjuk fel ismét a figyelmet a vasárnap záruló képzőművészeti világhét rendezvényeire. Még nem késő Nagyatádon megtekinteni Bencsik István, Mizser Pál és Pauer Gyula szobrászművészek kamarakiállítását a FÉK-klubban. Csurgói Máté Lajos és Raksányi Lajos a csurgói Csokonai Vitéz Mihály művelődési házban állította ki festményeit. Papp Sándor Gábor képei a fonyó- di művelődési házban láthatók. Szikra János Lengyeltótiban állított ki, Czinkotay Frigyes Balatonszentgyör- gyön, és folytathatnánk. Még csak egy tárlatra, az amatőrök művészeti kiállítására hívjuk fel a figyelmet: a déldunántúli művészeti találkozók keretében rendezték meg Siófokon, a Dél-balatoni Művelődési Központban. S most a könyvbarátok figyelmét igényeljük. Hétvégi olvasmányként ajánljuk Karel Capek első regényét, az Ab- szolutum-gyárat, melyet az Európa Kiadó jelentetett meg nemrégiben. Hogy az »abszo- lutum«, vagyis Isten gyártásából mekkora bonyodalmak támadnak, s végül mekkora világfelfordulás, azt ilyen szellemes és szórakoztató formában csak a nagy cseh író írhatta meg műfaji kötöttségeknek fittyet hányva, humort, iróniát, szatírát, paródiát szertelen kötetlenséggel vegyítve. Ugyancsak mostanában jelent meg Anton Tammsaare elbeszéléskötete az Európa Kiadó gondozásában. Az észt író sokszínű írásművészetét reprezentálja a kötet: lágyabb tónusú lírai elbeszélések groteszk hangvételű írásokkal váltakoznak benne. Valamennyi az írónak a társadalmi problémák iránti érzékenységéről és mély humanitásáról tanúskodik. Somogyi Néplap
