Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-20 / 222. szám

Eheso világ ÜLÉST TARTOTT A MEGYEI TANÁCS Ma is gond A XX. század utolsó harmadában a föld népének egynyolcada tartósan éhezik. Igaz, sokkal több a jóllakott ember, mint valaha, de mér­hetetlenül több éhes száj is kéri — hiába — a kenyeret Még az országok népét tize­delő tömeges éhhalállal — amelytől évezredeken át oly­annyira félt az emberiség — sem sikerült végérvényesen megbirkózni. Pár éve az afri­kai Szahel-övezetet sújtó hosszú szárazság az emberi életet sem kímélte, a világ­méretű segélyakciók ellenére. Az emberiség nagy ellent­mondása: milliós generáció­kat fenyegetnek a túltáplált- ságból eredő nyavalyák, és népek, nemzetek fölemelke­dése akad el, mert nem jut­hatnak kielégítő táplálékhoz. Emiatt széles tömegek gyen­ge fizikai állóképessége kon­zerválódik, és nem javulhat­nak szellemi képességeik sem. Közeledvén a harmadik év­ezredhez, a föld népességének egyharmada a megtermett összes gabona kétharmadát fogyasztja el. Íí épélelmezés - re kiválóan használható ter­mékek (például a szójabab) egyre nagyobb hányadát ete­tik az állatokkal a fejlett ipa­ri országokban. Ez fölveri az árakat, s így a szója lassacs­kán eltűnik a szegény (tehát éhező) népek étrendjéből. Az Egyesült Államokban a teme­tők, > parkok és golfpályák gyönyörű gyepszőnyegének gondozására majdnem annyi műtrágyát használnak fel, mint amennyi egy igazán jó indiai gabonaterméshez kel­lene. Mennyi a földön naponta az éhezéssel küzdők száma? Csak becslések vannak. Négyszáz- millió? Félmilliárd? Pontosan megállapítani nem is lehet. Az állandó éhkoppok követ­kezményeinek már a felbe­csülése is meghaladja az erőt. Az ínség miatt veszélyessé válhatnak az önmagukban ár- ’Íálmatlan betegségek (influ­enza, kanyaró). Hány ember halálát okozza a vészes alul­tápláltság miatt fellépő tu­berkulózis, és hányán halnak meg azért, mert a legyengült szervezet már nem tudja ér­tékesíteni a táplálék adta energiát? Nincs ember, hu­manitárius szervezet, meg­bízható intézmény, aki, illet­ve amely megállapítsa az ín­ség, a silány táplálkozás miatt értelmileg károsodottak számát. Ha a puszta éhezés mérté­két és következményeit na­gyon nehéz pontosan számba venni, a minőségi éhezést föl­térképezni egyszerűen képte­lenség. Legalább 1—1,5 mil­liárd embert érint. Szomorú tény: a fejlődő országokban fogyasztott élelmiszerek több­ségéből hiányoznak az élet- fontosságú fehérjék, a vita­minok és az ásványi anyagok. S ez a hiány leginkább a gyermekeket sújtja. Az ENSZ gyermekvédelmi szervezeté­nek becslése szerint a földön több száz millió kisgyerek­nek, ha jut is a gyomrába rendszeresen étel, a test ki­egyensúlyozott növekedésé­hez szükséges anyagok jó ré­sze hiányzik. A kwashiorkor az egyik legpusztítóbb hiánybetegség. Egy életre nyoma marad, mert a fehérjeháány miatt megreked az agyi-idegi tevé­kenység szervi fejlődése. E betegséget az afrikai és ázsiai családok elsőszülött gyerme­kei kapják meg, amikor kis­testvérük születik. A család a legkisebb életének fönntartá­sára mozgósítja szűkös éle­lemtartalékait. Az elsőszülött- nek a kevésnél is kevesebb és redkívül egyoldalú táplálék jut. A sejtépítésben oly fon­tos proteinből szinte semmi sem... Jóllakottak és éhesek min­dig voltak az emberiség tör­ténetében. Eszerint a képlet egyszerű mennyiségi repro­dukciójával lenne dolgunk? Nem. Inkább a táplálkozás­népesedés egyébként is töré­keny egyensúlyának világmé­retű fölbillenéséről van szó. Minden korábbinál jobban szétnyílt az emberi népesség növekedését jellemző olló: módosult a születések és a halálozások egymáshoz való viszonya. Egy új és egy régi jelenség érvényesül egyidejűleg. À ré­gi : a felgyorsult fejlődés ered­ményeit elviszi a túl nagy népszaporulat. Az élelmezésre fordítható alapok hiába na­gyobbak, az éheseknek min­dig csak ugyanannyi vagy ke­vesebb jut. A történelmi időkben ilyenkor egy ponton mindig bekövetkezett az éh­halál — az emberiség törté­nete az' éhségkatasztrófák so­rából is áll. Ma azonban — szerencsére — egy új jelen­ség is érvényesül A gyengék, a vékony koszton vegetálok, a páriák nem pusztulnak el. (Kivétel volt a Szahel-öve­zet.) Tovább tengődnék. A halandóságot soha nem álmo­dott mértékben leszorította az orvostudomány. (Például csaknem teljesen fölszámol­ták a csecsemőhalandóságot.) Növekszik az átlagéletkor, a termékenység, és az emberi­ség ma fantasztikus ütemben sokszorozza meg önmagát. Riasztó számok látnak napvilágot a demográfiai rob-' bánásról: a legmértéktartóbb becslések szerint az ezredfor­dulóra hat-, de inkább nyolc- milliárd ember él majd a föl­dön. Miközben ma egymilliárd- nak nem jut elég élelem. Csupor Tibor ( Folytatjuk.) Segít a szülőfalu Műtermet biztosított Trischler Ferenc szobrászművésznek — a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát. Szülőfalujának mező- gazdasági nagyüzeme három helyiségből álló műtermet rendezett be, ahol az ifjú művész nagy méretű szobrokat is alkothat. Pintér István fl „ksmlejedelem” tündöklése és bukása Szép múlt után Csak a jó ég tudja, hogy mi indította az egyik — a hozzánk érkezett jelentésben közelebbről meg nem neve­zett — ' kaliforniai könyvki­adót, hogy újra kiadja Sidney George Reilly annak idején híressé, vagy inkább hírhedt­té vált könyvét. Az angol tit­kos szolgálat kapitánya nem kis önelégültségről tett tanú- bizonyságot, amikor emlék­iratainak ezt a címet adta: Az angol kémfejedelem — se névvel önmagát illette. Hi­szen egy ember ritkán érzi feljogosítva magát rá, hogy ítéletet mondjon saját tevé­kenységéről, értékelje önnön életét. Igaz, hogy Reilly már 1933-ban, amikor ez a könyv először egy New York-i ki­adónál napvilágot látott, sem volt az élők sorában. Az In­telligence Service híres tiszt­je helyett felesége volt kény­telen sajtó ^lá rendezni a művet, amelyet a kém maga írt, és nyugalomba vonulása után szándékozott kinyomtat­ni. Szovjet ellen es iromány a »javából« — talán ez az oka, hogy újra nyomdába küldték —, konjunktúrára számíthat­nak némelyek. A könyv pedig jóval kevésbé tanulságos, mint a szerző, Reilly kapi­tány valódi története. 1925 októberének első nap­jaiban a következő rövid hír jelent meg az Izvesztyijában: »A szeptember 28-ról 29-re virradó éjszaka négy csem­pész próbált átjutni a finn határon. Kettőt közülük lelőt­tek, a harmadik — egy finn katona — fogságba kèrült, a negyedik olyan súlyosan meg­sebesült, hogy belehalt sérü­léseibe.« Néhány nap múlva a szov­jet hatóságok hivatalosan be­jelentették: az előző közle­ményben szereplők egyike Sidney George Reilly kapi­tánnyal, az Intelligence Ser­vice tagjával azonos. A londoni Times kétsoros gyászjelentéssel intézte el a kémfejedelmet: »Sidney George Reillyt, szeptember 28-án az oroszor­szági Allékul falu mellett a GPU-katonák lelőtték.« Bizonyára nyomós okuk volt a Times szerkesztőinek, hogy ilyen lakonikus nekro­lóg mellett döntöttek. Pedig Reilly igazán megérdemelt volna tőlük hosszabb búcsúz­tatást is, hisz egész életét — természetesen nemcsak meg­győződésből, elsősorban jó pénzért, kémhivatásból — az angol és általában a nyuga­ti tőkések érdekeinek szentel­te. Hogy miként került a brit titkosszolgálat kötelékébe, azt továbbra is teljes titokzatos­ság fedi. Még Michael Sayers és Albert F. Kahn, a két ne­ves haladó amerikai újságíró, Redlly életének alapos isme­rője és feldolgozója sem tud­ta kideríteni. A kém életéről, tevékenységéről saját vissza­Irányelvek és feladatterv a közművelődés hosszú távú fejlesztésére Tegnap ülést tartott a megyei tanács. Részt vett a tanácskozáson dr. Boros Sándor kulturális miniszterhe­lyettes, Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára és Molnár Gyula, az Oktatási Minisztérium főosztályve­zetője. A testület tudomásul vette Böhm József tanácsel­nök beszámolóját a végrehajtó bizottság tevékenységéről, majd megvitatta és elfogadta a közművelődés fejleszté­sének irányelveit és feladatait, továbbá az állami okta­tásra vonatkozó tanácshatározat módosítását, kiegészítését. A megyei tanács közműve­lődési bizottsága átfogó — 1981—95-ig szóló — progra­mot dolgozott ki Somogy köz- művelődésének fejlesztésére. A tervezet — melyet megtár­gyalt a végrehajtó bizottság is — széles körű felmérő, elemző munkára épült: össze­állításában a szakembereken kívül a különböző területe­ken — iparban, mezőgazda­ságban, intézményeikben — dolgozók észrevételeire, javas­lataira támaszkodtak. Az így megfogalmazott irányelvek és feladatterv olyan, mindenre kiterjedő útmutatóul szolgál­nak, amilyennel eddig még nem rendelkezett a megye. ÁLTALÁNOS FELADATOK A fiatalok művelődésének érdekében további ifjúsági lé­tesítményekre van szükség. Különösen a klubmozgalom­ban, de valamennyi közmű­velődési közösségben az eddi­ginél ötletesebben, a fiatalok életkori sajátosságaihoz alkal­mazkodva valósuljanak meg a közéletiségre, az aktív kul­turális életre nevelés céljai. A kulturális intézmények tekintsék feladatuknak a nők fokozottabb bevonását a mű­velődési életbe. Különös gon­dot kell fordítani a kisma­mák, a gyes-en levő család­anyák művelődésére. A levéltár munkájában to­vábbra is következetesen kell végezni a szakszerű tárolást, feldolgozást, a tudományos kutatómunkát, s biztosítani a helytörténeti kiadványozást, a népszerűsítő ismeretterjesztő tevékenységet, a társintézmé­nyekkel, az iskolákkal való tervszerű kapcsolattartást. MŰVÉSZETI ÉLET A vizuális kultúra tovább­fejlesztése érdekében — a megyeszékhely mellett — a többi város vezetői is, fordít­sanak gondot arra, hogy a megyében képzőművészek te­lepedjenek le. A környezeti kultúra tudatos és esztétikai értékeket hordozó kialakítása érdekében fontos, hogy a te­lepülésfejlesztési tervek ki­dolgozásához kérjék ki a kép­zőművészek véleményét is. Kiemelt figyelmet kell fordí­tani a közösségek — alkotó­telepek — támogatására. Na­gyobb figyelmet kíván a kép­zőművészet iránt tehetséget mutató fiatalok sokoldalú se­gítése, tehetségük kibontakoz­tatása. A színházkultüra fejleszté­sében természetszerűen a Csi- ky Gergely Színház áll a kö­zéppontban. Folytatni kell a művészi műhelymunkát, ugyanakkor következeteseb­ben keresni a részvételt a közművelődés más • ágaiban. Megkülönböztetett figyelmet igényel a munkásközönség számának és arányának nö­velése. A létesítményfejlesz­tési tervek között a kaposvári színház állagmegóvó rekonst­rukciója, majd egy prózai színház építésének előkészíté­se szerepel. A zeneiskolák jelentős fej­lesztésre szorulnak. Ezzel pár­huzamosan következetesebb zenepedagógiai tevékenység­gel kell hatékonyabbá tenpi az oktatást, kiemelt figyelmet fordítva a tehetséggondozásra. Az eddiginél céltudatosabb zenei ízlésfejlesztés azonban valamennyi közművelődési in­tézmény feladata. Az irodalmi életben az el­származott írókkal való aktív kapcsolattartás és a fiatalok kibontakoztatása fontos fel­adat. A fejlesztés átfogó pá­lyázati rendszert, továbbá át­gondoltabb kiadványozást és forgalmazást igényel. Az amatőr művészetben So­mogy gazdag hagyományokkal rendelkezik. A továbbiakban következetesebben érvényesí­teni kell a tevékenység moz­galmi jellegét, és segíteni az együttesekben a közösségi szellem kibontakozását. A program a továbbiakban részletesen tartalmazza az irá­nyítás feladatait, a fejlesztés tárgyi, személyi szükségleteit; A megye közművelődése az utóbbi hét-nyolc évben fejlő­dött. A még tapasztalható le­maradás megszüntetésére az eddiginél arányosabban, fo­lyamatosabban és következe­tesebben kell fejleszteni a kulturális ágazatokat Fontos követelmény, hogy a közmű­velődés segítsen eligazodni az életmód újabb és újabb kér­déseiben. Kiemelt feladat to­vábbá a megye néphagyomá- nyainak, mozgalmi örökségé­nek, gazdasági történetének, szellemi-művészeti múltjának megőrzése, ápolása, követke­zetes feltárása, feldolgozása és továbbadása. A távlatok meghatározása­kor figyelembe kell venni a megye sajátosságait; azt, hogy a formák és eszközök reális szükségleteket elégítsenek ki, és új igényeket is teremtse­nek. A gazdasági helyzet ala­kulása mellett különös tekin­tettel kell lenni az idegenfor­galom kulturális követelmé­nyeire. A fizikai dolgozók művelő­dése változatlanul fontos he­lyet foglal el a kulturális élet­ben. A továbbiakban elsősor­ban azt kell figyelembe venni, hogy egyre jelentősebbé válik a korszerű technológiai ala­pokon álló szakmunka. Sajá­tos módszereket igényel az ingázás, a lakótelepi közmű­velődés, illetve az üzemekben és a munkásszállásokon fo­lyó kulturális élet megszer­vezése. Arra kell törekedni, hogy az illetékes intézmé­nyeknek valós tájékozottságuk legyen a dolgozók életmódjá­ról, igényeiről. A terv a megye értelmisé­gének az eddiginél nagyobb aktivitására számit Ugyanak­kor figyelembe kell venni dif­ferenciált kulturális igényét is. INTÉZMÉNYFEJLESZTÉS Fontos feladat a művelő­dési otthonok hálózatának bővítése. Kaposváron új, me­gyei, Fonyódon körzeti mű­velődési központ építése szere­pel a tervben. Az intézmé­nyekben nagyobb teret kell biztosítani az aktív, alkotó, közösségi közművelődés lehe­tőségeire, a világnézeti tuda­tosságra, a tudományos isme­retek bővítésére. A könyvtárak közül a bar­csi és a nagyatádi építése és a kaposvári megyei bővítése kerül előtérbe. Hatékonyabbá kell tenni a tájékoztatást és a propagandamunkát, rendsze­resebbé az olvasómozgalom­hoz kapcsolódó kulturális rendezvényeket, sorozatokat. A mozihálózat fejlesztését új filmszínházak — Kapos­vár, Nagyatád, Barcs, a Ba- laton-part — és több feladatot ellátó intézmények építésével keli biztosítani. A múzeum tevékenységé­ben alkosson szerves egységet a tudományos gyűjtő-feldolgo­zó munka és a közművelődé­si tevékenység. A kutatások­ban a régészeti emlékek, to­vábbá a munkáshagyományok, a paraszti életmód feltárása, a megye haladásában élenjá­ró, a munkásmozgalom kiváló harcosai emlékezetének ébren tartása szerepel fő feladat­ként. emlékezései és a két amerikai újságíró által feldolgozott élettörténete alapján rajzo­lunk most képet. Sidney Reilly a cári Orosz­országban született egy ír ha­jóskapitány és egy orosz nő házasságából, s Ogyesszában nőtt fel. Már az első világhá­ború előtt bizalmas munka­körben dolgozott egy szentpé­tervári nagy cári hajóépítő vállalatnál: összekötő volt vállalata és néhány német ér­dekeltség — így a Blohm und Voss vállalat — között. Köz­vetlenül a világháború kitö­rése előtt értékes híranyago­kat juttatott el a német hajó­építő programról Angliába. 1914-ben az Orosz-Ázsiai Bank embereként tűnt fel Japánban, majd Amerikába hajózott. Ekkor a brit titkos- szolgálat kartotékjai között már megtalálható volt a neve az »I. Esti« titkos megjelölés alatt. Nagyszerű nyelvérzékű — hét nyelven beszélt —, vakmerő, leleményes ügynök­nek tartották. 1916-ban a svájci határon keresztül Né­metországba irányították. Itt német tengerésztisztnek álcáz­va behatolt a tengernagyi hi­vatalba, megszerezte, majd Londonba szállította a német haditengerészet titkosszolgá­latának sifre-jét. Minden va­lószínűség szerint ez volt az első világháborúban tevékeny kedő kémek legnagyobb bra­vúrja. Amikor 1917-ben Oroszor­szágban győzött a szocialista forradalom, Reillyt az Intel­ligence Service főnöke magá­hoz kérette. — Sidney, lenne kedve va­lami újfajta munkához? — kérdezte. — Csak az értelmes dolgo­kat szeretem — válaszolta a mesterkém. — Nos, amit magára aka­runk bízni, nagyon érdekes dolog. Ott Oroszországban kell valaki, aki kézbe veszi a dolgokat. Lockhart van ott, de úgy látszik, egy kicsit megza­varodott. Olyan táviratokat küldözget, hogy őfelsége kor­mánya ismerje el a bolsevi- kokat... (Folytatjuk) felsorolja a tervezett megyei — tanácsi — kiadványokat. Ezek közül a fontosabb új művek, összeállítások: a me­gye múltjával foglalkozó, húszkötetes sorozat, a Stúdi­um historicum simighiense, továbbá Bernáth Aurél élet­rajza és bibliográfiája, a So­mogy néprajza sorozat, a Kulturális kiskönyvtár köte­tei, a Somogyi képeskönyv, az Olvasók — könyvek — könyv­tárak, a Somogyi építészet cí­mű könyvek. A helyi kiadvá­nyok közül elsősorban a Ka­posvár füzeteket, a Testvér- városok sorozatot, Siófok, Nagyatád, Barcs és a marcali járás monográfiái munkáit kell megemlítenünk. A ki­emelt és a továbbfejlesztés szempontjából számottevő rendezvények között szerepel a jövőre induló Kaposvári nyár és a Bogiári vasárnapok, illetve a két évvel később kezdődő Szántódi programok.

Next

/
Thumbnails
Contents