Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-19 / 221. szám

Új asztalitenisz nemzetközi verseny

Tovább szélesedik az asztaliteniszezők nagy nemzetközi programja: a férfi egyesben kiírták a mesterek tornáját. A versenyhez az »ötletet-« a teniszezők hasonló eseménye adta, s minden bizonnyal nagy érdeklődés kíséri majd ezt a viadalt is.

Az egész sorozatot a Norwich Union angol biztosító társaság támogatja — anyagilag — és a kiírás értelmében minden szezonban hat verseny után rendezik a mesterek tornáját. Az 1978—79. évi sorozatban szerepel a francia, a jugoszláv, a skandináv, és a csehszlovák és a walesi nemzetközi bajnokság, Illetve novemberben Angliában egy meghívásos viadal a Norwich Union Kupáért. A viadalokon pontozzák a versenyzőket és a 14 legeredményesebb, valamint a világ- és az Európa-bajnoki cím védője találkozik mindig a VB vagy E3 után a mesterek tornáján. Jövőre Angliában lesz, s Gergely Gábor Európa-ba j nők már résztvevője az 1979. évi viadalnak.

Elutazott

a magyar válogatót

Tegnap délután repülőgépen elutazott Helsinkibe a magyar labdarúgó-válogatott A csapatnak a már korábban kijelölt 16 játékos a tagja: Guj- dár, Brünyi, Paróczai, Kovács, Bálint, Lukács, Pál, Tatár, Gyimesi, Pintér, Kardos, Vá- radi, Martos, Kereki, Szoko- lai, Tieber.

Johnston hazavágyik

Viliié Johnston, az argentínai mondial »negatív hőse-«, akit doppingvétségen csíptek rajta a skót válogatott első világbajnoki találkozója után, a hírek szerint még mindig nem talált vissza a rendes kerékvágásba. A 31 éves szélső, aki az angol I. ligás West Bromwich Albionnál »szolgál«, váratlanul bejelentette: szeretne hazatérni, Skóciában folytatni pályafutását.

A hír villámcsapásként érte j a WBA vezetését. Annak idején ők voltak az elsők, akik I

kiálltak a tiltott pirulát szedő skót játékos mellett, hangsú lyozva : nem alkalmaznak

szankciókat Johnston vétke miatt.

Kon Atkinson menedzser:

— Megdöbbentő Viliié szándéka. Nekünk nagyon szükségünk volna még rá. Amikor egy alapos beszélgetést követően is ragaszkodott elképzeléséhez, már sejtettem, hogy ez a fiú belerendült az argentin dologba, sem ő, sem családja nem tudott napirendre térni a szégyen fölött.

Megyei labdarúgó-bajnokság

(Folytatás a 4. oldalról)

Memye—Balatonboglár 5:0 (5:0)

Balatonboglár, 250 néző. Vezette: Buzsáki.

Mernye: Bodnár (Szekeres) — Herencsár, Horváth, Kertész (Lesz), Kiss, Tóth, Bogdán, Tar- di, Juhász, Hock, Simita. Edző: Szűcs László. Balatonboglár: Gc lencsér — Györkös, Sziládi (Ger- gye), Faszer. Koszics. Pintér L., Qsváth, Szilágyi, Milosákovic. (Oláh), Muszti H., Pethö. Edző: Bornemissza József.

Ezen a mérkőzésen is alárendelt szerepet játszott a hazai csapat Már a 35. percben eldőlt a mérkőzés végeredménye, amely megérdemelt mernyei győzelmet hozott. Góllövők: Tóth (2), Hook, Simita, Bogdán. Jók: Kiss, Bogdán, Juhász, Simita, illetve a hazai csapatból senkit I nem lehet kiemelni.

Mernye ifi—Balatonboglár ifi 5:1

Németh Be

Horváth II., illetve Müllmer — a mezőny legjobbja —, Hőgye, Skáfár, Czutka.

Rákóczi 11. ifi—Siófok ifi

4:0

Molnár József

Táncsics SE—Lábod

4:0 (1:0)

Lábod, 300 néző. Vezette:

Péter Gy.

Táncsics: Kótal — Zsdrál, Ve- rés, Őri, Kecskés, Erdős, Bántó, Hódosi, Baumholczer, Daka, Szilágyi (Meskó). Edző: Zsoldos László. Lábod: Pető — Bebics I., Németh, Merczel, Kovács, Fülöp, Csabi, Liber, Bebics II. (Záká- nyi), Osvald, Iván (Dobos). Edző: Tálos Józsfet.

Idei legjobb játékát nyújtotta a hazai csapat, s 50 percig nyílttá tette a mérkőzést. A hajrában a jobb erőben levő vendégek ügyesen kihasználták a védők megingásait. Góllövők,: Meskó (2), Bántó, Daka. Jók: Kecskés, Bántó, Daka, illetve Németh, Kovács.

szélyben. Az eredmény megfelel a játék képének. Góllövők: Polgár 11-esből, illetve Mohácsi. Jók: C. Kovács, Kiss, Baja, illetve Czár, Pintér, Roznik.

Nagyatád ifi—Csurgó ifi 2:1 Kovács Antal

A forduló válogatottja:

Müllner (Latinca SE) — Makai (Balatonlelle), Pordán (Siófok), Kertész (Balaton- földv'ár), Juhász (Mernye), Kecskés (Táncsics SE), Szanyl (Kiss J. SE), Winkler (Barcs), Daka (Táncsics SE, Nagy L. (Kadarkút), Simita (Memye).

Szoborkiállítás Nagyatádon

A bajnokság

állása

1. Kiss J. SE

7

7

_

31-3

14

2. R.-lelle

7

6

1

_

20-8

13

3. Táncsics SE

7

5

2

_

1

8-5

12

4. Latinca SE

7

4

3

—

15-6

11

5. VBKM Vasas

7

4

2

1

18-8

10

6. Siófok

7

3

3

1

13-7

9

7. Barcs

7

3

3

1

5-3

9

8. Kadarkút

7

4

—

3

18-15

8

9. Marcali VSE

7

3

1

3

13-14

7

10. Nagyat. VSE

7

2

2

3

14-10

6

11. B.-földvár

7

2

2

3

9-18

6

12. Mernye

*7

2

1

4

13-14

5

13. Csurgó

7

2

1

4

7-16

5

14. Lengyeltóti

7

1

1

5

11-19

3

15. Karád

7

1

1

5

6-1$

3

16. Tab

7

—

2

4

11-20

2

17. B.-boglár

7

1

—

6

5-26

2

18. Lábod

1

—

1

6

5-27

1

Országos ifjúsági ság:

bajnokSZÉKESFEHÉRVÁRI MÁV ELŐRE—RÁKÓCZI 0:1

Országos serdülő bajnokság:

SZÉKESFEHÉRVÁRI MÁV ELŐRE—RÁKÓCZI 1:1

A képzőművészeti világhét eseményeként szombaton délután kiállítás nyílt Nagyatádon, a Fegyveres Erők Klubjában a város művésztelepén dolgozó három magyar szobrász műveiből: Bencsik 1st ván, Mizser Pál és Pauer Gyula alkotásai mind fából készültek. A kamarakiállítás ötlete dicséretes; magától értetődőnek tartjuk, hogy az a város, amelyik ilyen művész- telepet működtet, mint a nemzetközi faszobrász alkotótelep, ösztöndíjasainak egyben biztosítja a bemutatkozás lehetőségét. A Fegyveres Erők Klubja nyilván ezért kérte föl a három szobrászt, hogy mű veiből közŐ6 kiállítást rendezzen. A látottak alapján: megérte. Nemcsak azért, mert e kiállítás néhány műve előtanulmányul szolgálhat a most készülő szobrásztelepi alkotáshoz — Bencsik István Torzójára gondolok, Mizser Pál szoborterveire és Pauer Gyula P&zeudo szobrára, az aktvázlatra. Bencsik szobra azért is érdekes tanulmány, mert míg ez az élő alak kétszeresére fölnagyitott részlet, addig a szobrásztelepi munka már nyolcszorosa az élő alaknak. Vajon — nyilván ez foglalkoztatta a művészt — az ilyen félnagyítású emberi testrész is magán viseli még testünk szépségét?

Érdekes, dekoratív plasztikák Bencsik csillagvariációi, amelyek már belsőépítészeti vonatkozásúak is.

Pauer Gyula neve és munkássága Somogybán elsősorban a Csiky Gergely Színház révén vált ismertté. Évekig ott készítette igényes díszleteit. Ettől az évadtól a budapesti Nemzeti Színházban tevékenykedik.

Akárcsak a m űvésztelepen, a kiállítóteremben is úgynevezett pszeudo szoborral szerepel.

— Mi a pszeudo? — kérdeztük a művésztől.

— Görög szó, a jelentése hamis, ál, azaz valódinak látszó.

A pszeudo szobrászati alkalmazását a hetvenes évek ben kezdte kifejleszteni Pauer IGyula. Sokan még ma is azt hiszik, ha hallanak róla, hogy idegenből átvett stílusirányzatról van szó.

— Tehát illuzionista szobrászat.

— A célom nem a néző becsapása, hanem a pszeudo effektuson keresztül azt szeretném tudatosítani: érzékszerveink nem tökéletesek, s ha ezt tudjuk — a pszeudo szobor erre döbbenti rá az embert —, akkor képesek vagyunk arra is, hogy kifejlesz- szük magunkban a látás-érzékelést. Nemcsak a fizikusok dolga a valóság mélyebb kutatása, hanem nekünk, művészeknek is ki kell belőle vennünk részünket, a mi eszközeinkkel.

— A színházi díszletei —

gondolok itt az Ivanov nagyszerű díszleteire — is ilyen pszeudo alkotások voltak. A színház pedig maga az illúziót keltő játék. Innen vitte át a szoborra a pszeudót?

— Előbb voltam szobrász, mint díszlettervező, a pszeudo szobor is korábbi, mint a pszeudo díszlet. A Csiky Gergely Színházban volt lehetőségem árrá, hogy tovább dolgozzam a pszeudón, kifejlesz- szem a díszlettervezésben is.

— Terve?

— Korai még erről beszélnem, de elmondom, mi foglalkoztat mostanában. A pszeudo színház. Ügy is lehetne nevezni : illuzionista színház. Bízom benne, hogy ezt is kipróbálhatom majd.

Szobrának címe: Maya fátyla. Tehát egy mitológiai történetet dolgozott föl.

• Az aktszobor lényege pedig, hogy tömbszerűen munkálta meg; akár a próbababa olyan. A ráragasztott fátyolszerű anyagra pedig ráfestette a modell domborzatait, fény- árnyék hatások érvényesülnek ezáltal. Csaknem olyan, mintha megszólalna.

I

Horányi Barna

k

Támadnak a vendégek a Balatonboglár—Mernye találkozón.

Siófok—Latinca SE ' 1:1 (1:0)

Siófok, 500 néző. Vezette: Szabó T.

Siófok: Zstiponyó — Tilinger.

Pordán, Johann, Szabó, Horváth IV., Pintér (Horváth I.), Csépán (Horváth III.), Bakó, Horváth II., Bocsev. Edző: Nagy György. Latinca: Müllner — Kozma, Hógye, Kolozs. Hódi, Beck, Apró (Skáfár), Bakonyi, Ruznák, Czutka, Szarka. Edző : Borsfái Géza.

A játékot végig irányító és döntő fölényben levő Bányász helyzeteit nem tudta kihasználni, és egy súlyos védelmi hibából a 87. percben elért góllal a lelkesen játszó vendégek egyenlíteni tudtak. A hazai fölényre jellemző, hogy a marcaliak a gólon kívül kapura sem lőttek. Góllövők: Csépán, illetve Ruznák. Jók: Pordán, Horváth IV., Csépán,

Három telitalálat a totón

A 37. játékhét telitalálatos szelvénye a következő: 2 2 2

11x1211211+1.

Három fogadó ért el telitalálatot; nyereményük egyenként 348 238 forint. Tizenhárom találatos szelvény nem volt, a 12-esek száma 175, s nyereményük — egyenként — 4572 forint. A tizenegy találatos szelvények 288, a tízesek 48 forintot fizetnek.

Rákóczi III. ifi—Lábod ifi

8 *2

Tóth Sándor

Barcs—Balatonlelle

1:1 (1:1)

Barcs, 700 néző. Vezette: Kovács Gy.

Barcs: Kirmer — Karsai, Erdelecz, Varga, Fodor, Gölöncsér, Winkler, Studer, Cservölgyi (Pan- d:ir), Holdosi (Kele), Gulyás. Edző: Marton János. Balatonlelle:

Both — Brunner, Makai, Kenéz, Vászonyi, Pusztai, Bán, Vass, Takács Gy., Takács B., Basics (Ber- dán). Edző: Papp Gyula,

Már a 2. percben a vendégek szereztek vezetést, s a barcsiak öt perc múlva egyenlítettek. A változatos, jó iramú mérkőzésen sok helyzet kimaradt, s végül igazságos döntetlen született. Góllövők: Winkler, illetve Takács B. Jók: Fodor, Winkler, illetve Mákai, Kenéz, Pusztai.

Barcsi ifi—Balatonlelle ifi

6:0

Pandúr Ferenc

Csurgó—N agy atád

1:1 (1:0)

Csurgó, 350 néző. Vezette: Kutor.

Csurgó: Jancsi — Kovács J., C. Kovács, Kiss, Polgár, Baja, No- vák, Horváth, Nézics (Eleki), Kütsön (Hosszű F.), Luka. Edző: Sótonyi László. Nagyatád: Zsob- rák — Birkás, Czár, Hoffmann, Grezsák, Harcz (Vidák), Roznik, Czimbalck (Szabó), Brezovszki, Pintér, Mohácsi. Edző: Fuisz János.

Az alacsony színvonalú, küzdelmes mé'kőzésen a kapuk nem nagyon voltak veDél-dunántűli művészeti hetek

Népi hangszeres szólisták találkozója

Kodály: A magyar népzene című könyvében féltucatnyi kép ábrázolja a somogyi hosz- szúfurlya — »hosszifurugla« — készítésének folyamatát, s a hangszer felhasználását, ezenkívül heeszu szakasz foglalkozik a gazdag dél-dunántúli »hangszertermő« vidék zenei hagyományaival. S nem véletlenül, hiszen egyes instrumentumoknak szinte mítosza keletkezett megyénkben. A furulya például csaknem »fétistárggyá« vált. A Molnár, hun a pénzed kezdetű. Bolháson gyűjtött népballadában a kutyák furulyaszóra tépik szét a rablókat. Egy balatoni balladában a szelíd hangszer menti meg a betyárt a pandúroktól. Ám a furulyák, citerák, dudák, hegedűk »életmentő« funkciója azóta sem szűnt meg. »A Szentes környéki tanyán, ahol több mint tíz esztendeig juhászként dolgoztam, nem volt rádió és tévé de még villany- világítás sem. Csak a citera- készítés és a zenélés tartotta bennem az életkedvet« — mesélte vasárnap a Kercselige- ten élő Bán Imre a marcali művelődési központban, a Zalából, Tolnából és Somogyból érkezett népi hangszeres szólisták találkozóján. És a népi fantázia kialakulásáról szóló históriát talán néhány módosítással, mégis hasonló tartalommal mondhatta volna él a többi részvevő is: az állat- gondozó és a tanácsi főelőadó, a traktoros és az óvónő, a földműves és a kereskedő. Ám a találkozó célja nem elsősorban az indítékok, hanem az eredmény vizsgálata volt. Bemutatóval, gálaesttel, konzultációval, amelyen neves szakemberek is — Olsvay Imre népzenekutató, Pri- bojszky Mátyás citeraművész és Várnai Ferenc népdalgyűjtő — megjelentek, és értékes tanácsokkal segítették a közreműködőket.

Persze, nem csupán a népzenekultúránkban elburjánzott »-vadhajtások« nyesege- tésére — a magyar muzsikához nem illő tercelés, vagy a »nótás« előadásmód felszámolására — volt szükség: dicséretre is. A bemutatón és a szép - számú közönség előtt este tartott gálaesten ugyanis számos olyan produkcióban gyönyörködhettünk, gmelyet bízvást állíthatunk követendő példaként a népzenészek új nemzedékei elé. A már említett Bán Imre citerázása, a Zamárdiból jött Köröshegyi József kristálytiszta, stüushűen egyszerű okarinajátéka egy versenyen feltétlenül nagydíjat érdemelt volna, akárcsak a Tolna megyei Iz- mény községből jött László László archaikus hangulatú, városias sallangoktól mentes hegedülése, amely után jogosan jelenthette ki az egyik zsűritag: »-Boldog lennék, ha valamennyi fővárosi zenekarunkban találhatnánk csak egyetlen olyan hegedűst, mint László László bácsi.« De csak az elragadtatás hangján nyilatkozhatunk a Zala megyei Gelénházáról érkezett óvónő, Orsós Jakabné ízlésesen lírai citerajátékáról, s a tótújfalusi dudás, Gadányi Pál bravúros népdalprodukcióiról, melyek a horvát folklórkincsből adták igencsak fűszeres ízelítőt. A marcali citeraegyüttes a háromféle hangszer — a basz- SZUS-, a tenor- és az úgynevezett prímcitera — szólamainak összhangjával, a zenekari hangzás precíz kidolgozásával aratott sikert, s szintén lelkes tetszésnyilvánításra adott alkalmat a vízvári Kövesi Gyula, aki a kettőshangzással hajtott végre ritkán hallható furulyásbravúrt. De a többi szólista, s a gálaesten fellépő két csoport — a Baglas népi együttes és a fonyódd citerazenekar — is kitett magáért.

A találkozó alkalmából nyitották meg vasárnap a marcali Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeumban a dél- dunántúli népi hangszerek kiállítását. Bár feltétlenül egyet kell értenünk Olsvay Imre bevezető szavaival — »ma talán már nem láthatjuk itt ugyanazt, amit még harminc éve láthattunk volna« —, aligha vitatható, hogy a gyűjtemény megfelelő keresztmetszetet ad. A népi motívumokkal díszített — mind a sajátosan dunántúli »diato- nikus«, mind a félhangok lejátszására is alkalmas alföldi — citerák, az ostomyélfuru- lyák és a lassacskán már csak kiállítási tárgynak számító »hosszifuruglák«, a tambu- rák, a nehezen hangolható köcsögdudák, a láncosbotok, csengők, kereplők, a dél-dunántúli paraszti életből vett fényképek, bizonyára az eltűnt értékek utáni sóvárgást idézhettek volna elő, ám a látogatók száma, s általában a rendezvénysorozat visszhangja arra utalt: a szervezők termékeny talajra építettek, mikor Marcalit választották a találkozó színhelyéül. A Somogy megyei művelődési központ és a marcali művelődési ház dolgozóit tehát mind a választásért, mind a rendezés színvonaláért elismerés illeti.

U A.

*