Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-19 / 221. szám

BéketSiplomácia a gyakorlatban Szovjet-finn ipartelep - Gazdasági együttműködés az NSZK-valf kooperáció Indiával A békés együttműködés, a különböző társadalmi és po­litikai rendszerű országok közötti gyümölcsöző kapcsolat le­hetősége kapott nagy hangsúlyt ama diplomáciai, politikai és gazdasági tárgyalások során, amelyeket a Szovjetunió vezetői a múlt héten folytattak külföldi vendégeikkel. Lambsdorf nyugatnémet gazdaság ügyi miniszter el­mondotta : teljes mértékben elégedett moszkvai tárgyalá­saival, ahol — a két ország vezetőinek bonni tárgyalásai­ból kiindulva — újabb je­lentős megállapodások jöttek létre a gazdasági együttműkö­désről. Jelenleg már mintegy másfél ezer nyugatnémet vál­lalat alakított ki gyümölcsöző kapcsolatokat a szovjet keres­kedelmi és gazdasági szerve­zetekkel. A nyugatnémet ipar jelentős megrendeléseket kap például a kámai autógyár és egy új szovjet kohászati üzem építőitől, ugyanakkor a szov­jet nyersolaj- és földgázszál­lítások révén biztosítani tudja energiaszükségletének jelen­tős részét. Hasonlóan nagy hangsúlyt kaptak a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok kérdé­sei a szovjet—indiai tárgya­lásokon is. A két ország hely­zete ugyan jelentősen eltér egymástól,- de az együttműkö­désnek itt is tág tere nyílik. Nemrég rendezték meg Moszkvában India reprezenta­tív kiállítását. E kiállítás szá­mos ténnyel bizonyította, hogy a gazdasági kooperáció­ban a Szovjetunió nagy segít­séget nyújt India gazdaságfej­lesztési terveinek megvalósí­tásához, s ugyanakkor mind­két ország számára előnyö­sen alakulnak a fcersekedelmi kapcsolatok is. A gyakorlati együttműködés kézzelfogható példája ezen a héten az új szovjet—finn vál­lalat alapkőletétele volt A Szovjetunió és Finnország kö­zött az elmúlt évtizedekben kialakult gazdasági együttmű­ködés rendkívül jelentős, de az ilyen közös vállalkozás még ezeknek a kapcsolatok­nak történetében is szinte új fejezetet nyit — ahogy ezt Kekkemen és Koszigin is le­szögezte ünnepi beszédében. Brezsnyev Bakuba utazott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a legfelsőbb tanács elnökségének elnöke hétfőn Azerbajdzsán főváro­sába, Bakuba utazott, s ott részt vesz a városnak adomá­nyozott Lenin-rend átnyújtá­sávai kapcsolatos ünnepsége­ken. Iszonyú földrengés Iránban Legalább tizenöt ezer halott Legalább tizenöt ezer halá­los áldozata van az Irán északnyugati részében pusztí­tott elemi erejű földrengésnek — jelentették a súlyos káro­kat szenvedett Tabas város egészségügyi megbízottai. A tizenhárom ezer lakosú me­zőgazdasági városban mind­össze kétezren élték túl a szombat esti természeti csa­Camp David-ben véget élt a „maratoni" csúcs Valóságos összeesküvést szőttek Szadat behódolt Washingtonnak Véget ért a Camp David-i — maratoni — csúcskonferen­cia, de Carter, Szadat és Be­gin tanácskozásainak kimene­telét illetően változatlanul teljes tájékozatlanság uralko­dik. Carter amerikai elnök külön-külön csaknem hét órát tárgyalt Szadat egyiptomi el­nökkel és Begin izraeli mi­niszterelnökkel, a tanácskozá­sokról azonban semmilyen érdemi értesülés sem szivár­gott ki. A tény: két keret­megállapodást írtak alá. Vasárnap folytatódtak a tárgyalások az amerikai kez­deményezésre összehívott Camp David-i csúcstalálkozón. Carter amerikai elnök reggel istentiszteleten vett részt, majd délelőtt Szadat egyipto­mi elnökkel tárgyalt. A va­sárnapi tárgyalásokról a szo­kásosnál is gyérebben szivá­rogtak ki az értesülések: mint egyes források tudni vé­lik. Carter kísérletet tett ar­ra, hogy a csúcstalálkozó vé­ge előtt megrendezze Szadat egyiptomi elnök és Begin iz­raeli- miniszterelnök közvet­len találkozóját. Helyi idó szerint hétfőn es­te (közép-európai idő szerint) a keddi kora hajnali órákban) ismertette Carter elnök a kongresszus előtt a Camp Da- vidben létrejött keretmegál­lapodások részleteit. A hír- ügynökségekhez eljuttatott — egyelőre nem hivatalos — tá­jékoztatás szerint azonban többé-kevésbé már ismeretes a hajnali órákban a Fehér Házban ünnepélyes külsősé­gek között aláírt dokumentu­mok lényege. A közel-keleti béke keret­megállapodása nevet viselő el­ső okmány tulajdonképpen elegyíti a már ismert Begin- tervet és az ugyancsak több­ször is nyilvánosságra hozott Carter-javaslatokat a Jordán folyó nyugati partja és a Ga- zai-övezet további sorsáról. Ez a keretmegállapodás öt­éves átmeneti időszakot ír elő az e területekről folytatandó izraeli—egyiptomi—palesztin —jordániai tárgyalásokra. A második okmány, »-az Egyiptom és Izrael közötti bé­keszerződés megkötéséről rendelkező keretmegállapo­dás« előírásai értelmében a békeszerződés aláírására há­rom hónapon belül kerülne sor. Az aláírást követő há­romtól kilenc hónapig tartó Somogyi Néplap időszakban Izraelnek ki kel­lene vonulnia a Sinai-félsziget megszállt részének zöméből, s legkésőbb három év eltelté­vel kellene megtörténnie an­nak, amit az okmány »teljes izraeli kivonulásnak« nevez. A dokumentum nem említi, mi lenne a Sinai-félsziget megszállt részén létesített iz­raeli települések sorsa. Jeruzsálemről az okmányok csak annyit mondanak, hogy »erről a különleges problé­máról a felek között levélvál­tás várható«. A hírügynökségek által ha­marjában megszólaltatott amerikai személyiségek — Ri­chard Stone demokratapárti szenátor, a szenátus közel-ke­leti albizottságának elnöke, Jackson demokratapárti sze­nátor és mások — többségük­ben az Izrael-barát lobby tag­jai — »megkönnyebbüléssel és megelégedéssel« üdvözölték a keretmegállapodásokat, s hasonlóképpen megelégedé­sét nyilvánította néhány iz­raeli személyiség, köztük Si­mon Peresz, a munkapárti el­lenzék vezetője Is. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség hétfőn részletesen is­mertette és kommentálta a Camp David-i találkozó »ke­retmegállapodásait«. — Az okmányok tartalmá­ból világosan kitűnik — ál­lapítja meg a kommentár —, hogy Camp Davidben valósá­gos összeesküvést szőttek a közel-keleti népek és a térség békéjének érdekei ellen. Az »Egyiptom és Izrael között békeszerződés megkötéséről rendelkező keretmegállapo­dás« hangzatos című okmány lényegében ultimátum Szadat- hoz, hogy három hónap lefor­gása alatt Tel Aviv feltételei­nek megfelelően kössön kü- lönmegállapodást. Az okmány­ból kiderül, hogy Izrael a Si- nai-félszigeten csupán korlá­tozott egyiptomi szuverenitást ismer eL A szóban forgó te­rületen tárgyalások révén je­lölik majd ki az izraeli biz­tonsági övezeteket és az egyiptomi fegyveres erők csökkentésének övezeteit. Iz­rael a békeszerződés aláírását követő 3—9 hónap elteltével kezdi csak meg csapatainak kivonását a Sinai-félszigetről és a csapatkivonásokat 2—3 év múlva fejezi be. Jellemző, hogy Szadat bele­egyezett ebbe a feltételbe, jól­lehet, mint Begin a találkozó után ismételten aláhúzta — »Tel Aviv nem hajlandó ele­get tenni Szadat ama követe­lésének, hogy számolja föl az izraeli településeket a Sinai- félszigeten. »A közel-keleti béke keret- megállapodása« elnevezésű okmány tekintetében az a helyzet, hogy Szadat nyíltan lemondott az arab nemzet kö­veteléseiről, elárulta a Palesz­tinái arab nép ügyét, s tel­jesen behódolt Tel Avivnak és Washingtonnak. A The New York Times ez­zel kapcsolatos szemléjében hangsúlyozza: Tel Aviv eluta­sította a Jordán folyó nyu­gati partja és a Gáza-övezet szuverenitásának biztosítását, s ezáltal az önálló palesztin állam létrehozásának még a lehetőségét is megakadályozta. Szadat tehát beleegyezett az izraeli katonai jelenlétbe a nyugati parton és a Gaza-öve- zetben. Lényegében azt a 26 pontos tervet hagyta jóvá, amelyet Begin fél évvel ezelőtt az isz- mailiai találkozón javasolt, és amelyet akkor Szadat elutasí­tott, mint annexiós tervet. Az okmány ködös ígérete­ket tartalmaz arra vonatko­zólag, hogy a tényleges izraeli megszállás ötéves »átmeneti időszaka után, erősen korláto­zott autonómiát adnának a megszállt területeken élő pa­lesztinoknak. Ennek a terv­nek elfogadása Szadat által szöges ellentétben áll a Pa­lesztinái arab nép ama köve­telésével, hogy létrehozhassa saját állatnát. pást. A Pana iráni hírügy­nökség szerint a Tabas kör­nyéki települések közül negy­ven a földdel vált egyenlővé, hatvan pedig súlyos károkat szenvedett. Tabasban katonai osztagok, tűzoltók és polgári személyek­ből alakult önkéntes csopor­tok kutatnak a túlélők után, és temetik a hallottakat. Vasárnap mentőautókon és polgári személygépkocsikon a sebesültek ezreit szállították a legközelebbi városokba. Az iráni légierő a legsúlyosabban sérülteket Teheránba szállí­totta. Katonai repülőgépekről élelmiszereket és más köz­szükségleti javakat dobnak a fedél nélkül maradtak tízez­reinek megsegítésére. Irán északnyugati részén szünetel a víz- és áramszol­gáltatás; a katasztrófa sújtot­ta térség és a külvilág között a telefon- és távíróösszekötte­tés megszakadt. A mentőosztagok vezetői hangoztatták: Északnyugat­Iránban a pusztítás olyan méretű, hogy egyelőre csak hozzávetőlegesen lehet fölbe­csülni a halálos áldozatok számát. Legutoljára Iránt 1962-ben sújtotta hasonló méretű föld­rengés. Akkor az elemi csa­pásnak tizenhárom ezer ha­lottja volt — ugyancsak Irán északnyugati vidékein. Az iráni szenátus — amely­nek fele választott politiku­sokból, a másik fele pedig az uralkodó kijelölte személyek­ből áll — hétfőn 44:1 arány­ban bizalmat szavazott Dzsa- far Sarif-Emami kormányá­nak. Sarif Emami a bizalmi sza­vazatokat megköszönve kije­lentette: mindent megtesz annak érdekében, hogy már­ciusig felfüggesszék a rendkí­vüli állapotot. ígéretet tett a sajtószabadságra és arra is, hogy a jövő év júniusában szabad választásokat tarta­nak. Brazília elnökválasztás előtt A 110 milliós Brazíliában október 15-én elnökválasztást tartanak, bár az eredmény voltaképpen már most ismert­nek tekinthető. Elegendő em­lékeztetni arra, hogy 1964 óta, amikor a hadsereg ál­lamcsínnyel magához ragadta a hatalmat, Brazíliában kato­nai uralom van és a minden­kori tábomokelnök élőmé ki­választja utódját. Ez az utód­lási forgatókönyv eddig há­rom ízben működött, s ennek megfelelően négy tábornok (Castello Branco, Costa e Sil­va, Garrastazu és Geisel) kö­vette egymást a Palácio do Planalto, az elnöki rezidencia dolgozószobájában. Annyi változás történt, hogy 1975 tá­ján a jelenlegi elnök, Geisel, aki a hadsereg centrista szár­nyának vezetője, meghirdette a katonai diktatúra enyhíté­sének politikáját. Ez természetesen csak vi­szonylagos enyhítés. Mimdösz- sze arról van szó, hogy a ka­tonai vezetésnek ez a szárnya a hatalmi pozíciók birtoká­ban feleslegesnek tartja a ka­tonai diktatúra legbrutálisabb megnyilvánulásait és olyan helyzetet kíván teremteni, ami zavartalanabbá teszi a brazil rezsim együttműködését a fejlett tőkés országokkal, mindenekelőtt az Egyesült Ál­lamokkal. (Ennek megfelelően Washington is támogatja çzt az irányzatot. A Fehér Ház ugyanis Brazíliát már most Latin-Amerika regionális nagyhatalmaként kezeli és úgy véli, hogy a brazil rend­szer a tőkés stabilitás egyik biztosítéka a kontinens déli felében.) A Geisel-vonal természete­sen távol van attól, hogy el­fogadná akárcsak a legkon­zervatívabb értelemben vett polgári -parlamentáris kor­mányzathoz való visszatérést. Ennek megfelelően »írták meg« az elnökválasztások for­gatókönyvét is. Már hosszú évekkel ezelőtt létrehoztak Brazíliában egy úgynevezett »ellenzéki pártot«, amely azonban csakis a hadsereg engedélyével működhet. Ez a párt a Brazil Demokratikus Mozgalom (MDB) azonban a dolog természeténél fogva a különböző árnyalatú polgári ellenzéki erők gyűjtőmeden­céjévé változott. Lehetőségeit persze éppen ezért erőteljesen korlátozták. Az elnökválasztás nem közvetlen, tehát nem a szavazatok döntenek. A vá­lasztási kollégiumban a hata­lom közvetlen irányítása alatt álló kormányáért 361 delegá­tussal rendelkezik az MDB 231 megbízottjával szemben, így a hadsereg hatalma, a Geisel tábornok által kivá­lasztott jelölt győzelme vol­taképpen eleve biztosítva van. A jelöltet a hadsereg Jóvá­hagyásával Geisel már 1977 őszén kiválasztotta. Az örökös Figuairedo tábornok, aki ko­rábban a brazil katonai hír­szerző szolgálat főnöke volt és rendkívül jó kapcsolatok fű­zik a Pentagon katonai körei­hez. Ahhoz, hogy Figueiredo jelölését el lehessen fogadtat­ni, Geiselnek le kellett győz­nie a hadsereg szélsőséges, ultra szárnyát Ez a szárny nem ért egyet a »mérsékelt katonai diktatúra« koncepció­jával és továbbra te az el­nyomás élesebb, brutálisabb formáit követeli. Ennék a csoportnak a vereségét 1977 októberében Frota hadsereg­ügyi miniszter, majd Abreu tábornok, az elnök katonai irodája főnökének bukása je­lezte. A legutóbbi hónapokban már csak arról folytak viták, hogy ki legyen az ellenzéki párt az (MDB) jelöltje. Ez csak augusztusi végén dőlt el, s a belső pozícióharc igen ér­dekes eredményt hozott Az ellenzéki párt egy nyugalma­zott tábornokot választott el­nökjelöltnek Euler Bentes személyében. Ez azt jelenti, hogy a katonai diktatúra be­vezetése, 1964 óta első ízben áll egymással szemben két tábornok az elnökválasztáso­kon! A hatalmi viszonyok is­meretében persze az nem vár­ható, hogy az ellenzék jelölt­je győzedelmeskedjék. Erről a választási kollégium összeté­telének megválasztásával a hatalom eleve gondoskodott. Euler tábornok jelölése azonban mégis hozhat bizo­nyos változást Brazília politi­kai viszonyaiban. Az elnök- választást ugyanis egy hónap­pal később, november 15-én kongresszusi választások kö­vetik, s ezzel egyidőben Bra­zília 22 szövetségi államának helyi törvényhozását is meg­választják. Az utóbbi hónapokban (kü­lönösen a gazdaságilag legfej­lettebb államokban, mindé-, nekalőtt Brazília ipari szívé­ben, Sao Pólóban) a súlyos­bodó gazdasági nehézségek miatt az ellenzék előretört és heves sztrájkmozgalmak rob­bantak ki. Euler Bentes tá­bornok személye alkalmas arra, hogy a rendkívül hete­rogén ellenzéki csoportosulá­sok erejét helyi szinten egye­sítse — még akkor is, ha el­nökké választásának esélyei rendkívül csekélyek. így el­képzelhető, hogy miközben sikerrel »írják meg« október­ben a hivatalos elnökválasz­tási forgatókönyv legújabb fejezetét, törvényhozási és állami szinten mégis erőelto­lódás keletkezik Latin-Ameri­ka legfontosabb országában az ellenzéki erők javára. • Örökzöld Kétszer is jól megnéztem, honnan jelentik, ki jelenti. Az áll a nyugatnémet lap­ban, hogy az ausztriai Linzből jelenti az AFP, a francia hír- szolgálati iroda: kilenc oszt­Mexikó olajvagyona Az amerikai Wall Street Journal feltételezései szerint a Campechei-öbölben fölfede­zett új tengeri olajlelőhely Mexikó potenciális olajkész­letét mintegy 22 milliárd ton­nára növeli. Ezzel erősen megközelíti a világ legna­gyobb ismert készletével — 23 milliárd tonnával —■ rendel­kező Szaúd-Arábiát. A mexikói olajtermelés a század elején kezdődött a Tampico körzetében föltárt mezőikből; 1908—1928 között indult meg a termelés a Tux- pan környéki kutakból. Abban az időszakban az ország olaj­termelése elérte az évi 25—28 millió tonnát. 1952—1956 kö­zött újabb kutató tevékeny­ség eredményeként jelentős mezőket sikerült föltárni, majd az 1960-as évek elején végzett selfkutatás újabb gaz­dag lelőhelyeket eredménye­zett, Tuxpantól keletre a Me­xikói-öbölben. 1975-ben a feltáró munka szenzációs fölfedezést hozott; a Minatitlon és Ciudad Pe- mex közötti térségben, a tró­pusi őserdőben levő olajme­zők kincse két év alatt meg­háromszorozta Mexikó olaj­készleteit. A jelenleg feltárás alatt álló Campechei-öbölben levő olajmező vagyona — a szak­emberek véleménye szerint — jóval nagyobb a korábban feltételezettnél. rák és öt kanadai turistát pénzbüntetésre ítéltek és ki­utasítottak Jugoszláviából. Korcsula szigetén történt, hogy a tizennégy személy egv vendéglőben egy korttyal (vagy többel) többet ivott a dalmát borból, mint ameny- nyit szabad lett volna. Aztán dalolni kezdtek és a jugoszláv vendéglőben fölhangzott a Li­li Marlen, a második világhá­ború náci rádióműsorainak egyik legkedveltebb száma ... A jelentés szerint a többi vendéget általában nem bot- ránkoztatta meg a dal (azt hiszem, jónéhányan akkor hallották először), egy nyu­galmazott jugoszláv őrnagy azonban följelentette a víg társaságot. Három nappal ké­sőbb hangzott el az ítélet, amely szerint a náci dal éneklése megsértette a jugo­szláv állampolgárok hazafias érzelmeit. Micsoda elégtétellel olvashatta ezt a hírt a frank­furti polgár! Hogy lám, ka­nadaiak és osztrákok, nem pedig nyugatnémetek. Nekem meg eszembe jutott, hogy pár hete olvastam ugyanebben a lapban egy hirdetést: »örök­zöld dallamok lemezeit« aján­lotta. Csupa új felvétel, és re­mek zenekarok meg énekesek. A hirdetésben a második az »örökzöld« Lili Marlen volt.

Next

/
Thumbnails
Contents