Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-19 / 221. szám
BéketSiplomácia a gyakorlatban Szovjet-finn ipartelep - Gazdasági együttműködés az NSZK-valf kooperáció Indiával A békés együttműködés, a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok közötti gyümölcsöző kapcsolat lehetősége kapott nagy hangsúlyt ama diplomáciai, politikai és gazdasági tárgyalások során, amelyeket a Szovjetunió vezetői a múlt héten folytattak külföldi vendégeikkel. Lambsdorf nyugatnémet gazdaság ügyi miniszter elmondotta : teljes mértékben elégedett moszkvai tárgyalásaival, ahol — a két ország vezetőinek bonni tárgyalásaiból kiindulva — újabb jelentős megállapodások jöttek létre a gazdasági együttműködésről. Jelenleg már mintegy másfél ezer nyugatnémet vállalat alakított ki gyümölcsöző kapcsolatokat a szovjet kereskedelmi és gazdasági szervezetekkel. A nyugatnémet ipar jelentős megrendeléseket kap például a kámai autógyár és egy új szovjet kohászati üzem építőitől, ugyanakkor a szovjet nyersolaj- és földgázszállítások révén biztosítani tudja energiaszükségletének jelentős részét. Hasonlóan nagy hangsúlyt kaptak a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok kérdései a szovjet—indiai tárgyalásokon is. A két ország helyzete ugyan jelentősen eltér egymástól,- de az együttműködésnek itt is tág tere nyílik. Nemrég rendezték meg Moszkvában India reprezentatív kiállítását. E kiállítás számos ténnyel bizonyította, hogy a gazdasági kooperációban a Szovjetunió nagy segítséget nyújt India gazdaságfejlesztési terveinek megvalósításához, s ugyanakkor mindkét ország számára előnyösen alakulnak a fcersekedelmi kapcsolatok is. A gyakorlati együttműködés kézzelfogható példája ezen a héten az új szovjet—finn vállalat alapkőletétele volt A Szovjetunió és Finnország között az elmúlt évtizedekben kialakult gazdasági együttműködés rendkívül jelentős, de az ilyen közös vállalkozás még ezeknek a kapcsolatoknak történetében is szinte új fejezetet nyit — ahogy ezt Kekkemen és Koszigin is leszögezte ünnepi beszédében. Brezsnyev Bakuba utazott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a legfelsőbb tanács elnökségének elnöke hétfőn Azerbajdzsán fővárosába, Bakuba utazott, s ott részt vesz a városnak adományozott Lenin-rend átnyújtásávai kapcsolatos ünnepségeken. Iszonyú földrengés Iránban Legalább tizenöt ezer halott Legalább tizenöt ezer halálos áldozata van az Irán északnyugati részében pusztított elemi erejű földrengésnek — jelentették a súlyos károkat szenvedett Tabas város egészségügyi megbízottai. A tizenhárom ezer lakosú mezőgazdasági városban mindössze kétezren élték túl a szombat esti természeti csaCamp David-ben véget élt a „maratoni" csúcs Valóságos összeesküvést szőttek Szadat behódolt Washingtonnak Véget ért a Camp David-i — maratoni — csúcskonferencia, de Carter, Szadat és Begin tanácskozásainak kimenetelét illetően változatlanul teljes tájékozatlanság uralkodik. Carter amerikai elnök külön-külön csaknem hét órát tárgyalt Szadat egyiptomi elnökkel és Begin izraeli miniszterelnökkel, a tanácskozásokról azonban semmilyen érdemi értesülés sem szivárgott ki. A tény: két keretmegállapodást írtak alá. Vasárnap folytatódtak a tárgyalások az amerikai kezdeményezésre összehívott Camp David-i csúcstalálkozón. Carter amerikai elnök reggel istentiszteleten vett részt, majd délelőtt Szadat egyiptomi elnökkel tárgyalt. A vasárnapi tárgyalásokról a szokásosnál is gyérebben szivárogtak ki az értesülések: mint egyes források tudni vélik. Carter kísérletet tett arra, hogy a csúcstalálkozó vége előtt megrendezze Szadat egyiptomi elnök és Begin izraeli- miniszterelnök közvetlen találkozóját. Helyi idó szerint hétfőn este (közép-európai idő szerint) a keddi kora hajnali órákban) ismertette Carter elnök a kongresszus előtt a Camp Da- vidben létrejött keretmegállapodások részleteit. A hír- ügynökségekhez eljuttatott — egyelőre nem hivatalos — tájékoztatás szerint azonban többé-kevésbé már ismeretes a hajnali órákban a Fehér Házban ünnepélyes külsőségek között aláírt dokumentumok lényege. A közel-keleti béke keretmegállapodása nevet viselő első okmány tulajdonképpen elegyíti a már ismert Begin- tervet és az ugyancsak többször is nyilvánosságra hozott Carter-javaslatokat a Jordán folyó nyugati partja és a Ga- zai-övezet további sorsáról. Ez a keretmegállapodás ötéves átmeneti időszakot ír elő az e területekről folytatandó izraeli—egyiptomi—palesztin —jordániai tárgyalásokra. A második okmány, »-az Egyiptom és Izrael közötti békeszerződés megkötéséről rendelkező keretmegállapodás« előírásai értelmében a békeszerződés aláírására három hónapon belül kerülne sor. Az aláírást követő háromtól kilenc hónapig tartó Somogyi Néplap időszakban Izraelnek ki kellene vonulnia a Sinai-félsziget megszállt részének zöméből, s legkésőbb három év elteltével kellene megtörténnie annak, amit az okmány »teljes izraeli kivonulásnak« nevez. A dokumentum nem említi, mi lenne a Sinai-félsziget megszállt részén létesített izraeli települések sorsa. Jeruzsálemről az okmányok csak annyit mondanak, hogy »erről a különleges problémáról a felek között levélváltás várható«. A hírügynökségek által hamarjában megszólaltatott amerikai személyiségek — Richard Stone demokratapárti szenátor, a szenátus közel-keleti albizottságának elnöke, Jackson demokratapárti szenátor és mások — többségükben az Izrael-barát lobby tagjai — »megkönnyebbüléssel és megelégedéssel« üdvözölték a keretmegállapodásokat, s hasonlóképpen megelégedését nyilvánította néhány izraeli személyiség, köztük Simon Peresz, a munkapárti ellenzék vezetője Is. A TASZSZ szovjet hírügynökség hétfőn részletesen ismertette és kommentálta a Camp David-i találkozó »keretmegállapodásait«. — Az okmányok tartalmából világosan kitűnik — állapítja meg a kommentár —, hogy Camp Davidben valóságos összeesküvést szőttek a közel-keleti népek és a térség békéjének érdekei ellen. Az »Egyiptom és Izrael között békeszerződés megkötéséről rendelkező keretmegállapodás« hangzatos című okmány lényegében ultimátum Szadat- hoz, hogy három hónap leforgása alatt Tel Aviv feltételeinek megfelelően kössön kü- lönmegállapodást. Az okmányból kiderül, hogy Izrael a Si- nai-félszigeten csupán korlátozott egyiptomi szuverenitást ismer eL A szóban forgó területen tárgyalások révén jelölik majd ki az izraeli biztonsági övezeteket és az egyiptomi fegyveres erők csökkentésének övezeteit. Izrael a békeszerződés aláírását követő 3—9 hónap elteltével kezdi csak meg csapatainak kivonását a Sinai-félszigetről és a csapatkivonásokat 2—3 év múlva fejezi be. Jellemző, hogy Szadat beleegyezett ebbe a feltételbe, jóllehet, mint Begin a találkozó után ismételten aláhúzta — »Tel Aviv nem hajlandó eleget tenni Szadat ama követelésének, hogy számolja föl az izraeli településeket a Sinai- félszigeten. »A közel-keleti béke keret- megállapodása« elnevezésű okmány tekintetében az a helyzet, hogy Szadat nyíltan lemondott az arab nemzet követeléseiről, elárulta a Palesztinái arab nép ügyét, s teljesen behódolt Tel Avivnak és Washingtonnak. A The New York Times ezzel kapcsolatos szemléjében hangsúlyozza: Tel Aviv elutasította a Jordán folyó nyugati partja és a Gáza-övezet szuverenitásának biztosítását, s ezáltal az önálló palesztin állam létrehozásának még a lehetőségét is megakadályozta. Szadat tehát beleegyezett az izraeli katonai jelenlétbe a nyugati parton és a Gaza-öve- zetben. Lényegében azt a 26 pontos tervet hagyta jóvá, amelyet Begin fél évvel ezelőtt az isz- mailiai találkozón javasolt, és amelyet akkor Szadat elutasított, mint annexiós tervet. Az okmány ködös ígéreteket tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a tényleges izraeli megszállás ötéves »átmeneti időszaka után, erősen korlátozott autonómiát adnának a megszállt területeken élő palesztinoknak. Ennek a tervnek elfogadása Szadat által szöges ellentétben áll a Palesztinái arab nép ama követelésével, hogy létrehozhassa saját állatnát. pást. A Pana iráni hírügynökség szerint a Tabas környéki települések közül negyven a földdel vált egyenlővé, hatvan pedig súlyos károkat szenvedett. Tabasban katonai osztagok, tűzoltók és polgári személyekből alakult önkéntes csoportok kutatnak a túlélők után, és temetik a hallottakat. Vasárnap mentőautókon és polgári személygépkocsikon a sebesültek ezreit szállították a legközelebbi városokba. Az iráni légierő a legsúlyosabban sérülteket Teheránba szállította. Katonai repülőgépekről élelmiszereket és más közszükségleti javakat dobnak a fedél nélkül maradtak tízezreinek megsegítésére. Irán északnyugati részén szünetel a víz- és áramszolgáltatás; a katasztrófa sújtotta térség és a külvilág között a telefon- és távíróösszeköttetés megszakadt. A mentőosztagok vezetői hangoztatták: ÉszaknyugatIránban a pusztítás olyan méretű, hogy egyelőre csak hozzávetőlegesen lehet fölbecsülni a halálos áldozatok számát. Legutoljára Iránt 1962-ben sújtotta hasonló méretű földrengés. Akkor az elemi csapásnak tizenhárom ezer halottja volt — ugyancsak Irán északnyugati vidékein. Az iráni szenátus — amelynek fele választott politikusokból, a másik fele pedig az uralkodó kijelölte személyekből áll — hétfőn 44:1 arányban bizalmat szavazott Dzsa- far Sarif-Emami kormányának. Sarif Emami a bizalmi szavazatokat megköszönve kijelentette: mindent megtesz annak érdekében, hogy márciusig felfüggesszék a rendkívüli állapotot. ígéretet tett a sajtószabadságra és arra is, hogy a jövő év júniusában szabad választásokat tartanak. Brazília elnökválasztás előtt A 110 milliós Brazíliában október 15-én elnökválasztást tartanak, bár az eredmény voltaképpen már most ismertnek tekinthető. Elegendő emlékeztetni arra, hogy 1964 óta, amikor a hadsereg államcsínnyel magához ragadta a hatalmat, Brazíliában katonai uralom van és a mindenkori tábomokelnök élőmé kiválasztja utódját. Ez az utódlási forgatókönyv eddig három ízben működött, s ennek megfelelően négy tábornok (Castello Branco, Costa e Silva, Garrastazu és Geisel) követte egymást a Palácio do Planalto, az elnöki rezidencia dolgozószobájában. Annyi változás történt, hogy 1975 táján a jelenlegi elnök, Geisel, aki a hadsereg centrista szárnyának vezetője, meghirdette a katonai diktatúra enyhítésének politikáját. Ez természetesen csak viszonylagos enyhítés. Mimdösz- sze arról van szó, hogy a katonai vezetésnek ez a szárnya a hatalmi pozíciók birtokában feleslegesnek tartja a katonai diktatúra legbrutálisabb megnyilvánulásait és olyan helyzetet kíván teremteni, ami zavartalanabbá teszi a brazil rezsim együttműködését a fejlett tőkés országokkal, mindenekelőtt az Egyesült Államokkal. (Ennek megfelelően Washington is támogatja çzt az irányzatot. A Fehér Ház ugyanis Brazíliát már most Latin-Amerika regionális nagyhatalmaként kezeli és úgy véli, hogy a brazil rendszer a tőkés stabilitás egyik biztosítéka a kontinens déli felében.) A Geisel-vonal természetesen távol van attól, hogy elfogadná akárcsak a legkonzervatívabb értelemben vett polgári -parlamentáris kormányzathoz való visszatérést. Ennek megfelelően »írták meg« az elnökválasztások forgatókönyvét is. Már hosszú évekkel ezelőtt létrehoztak Brazíliában egy úgynevezett »ellenzéki pártot«, amely azonban csakis a hadsereg engedélyével működhet. Ez a párt a Brazil Demokratikus Mozgalom (MDB) azonban a dolog természeténél fogva a különböző árnyalatú polgári ellenzéki erők gyűjtőmedencéjévé változott. Lehetőségeit persze éppen ezért erőteljesen korlátozták. Az elnökválasztás nem közvetlen, tehát nem a szavazatok döntenek. A választási kollégiumban a hatalom közvetlen irányítása alatt álló kormányáért 361 delegátussal rendelkezik az MDB 231 megbízottjával szemben, így a hadsereg hatalma, a Geisel tábornok által kiválasztott jelölt győzelme voltaképpen eleve biztosítva van. A jelöltet a hadsereg Jóváhagyásával Geisel már 1977 őszén kiválasztotta. Az örökös Figuairedo tábornok, aki korábban a brazil katonai hírszerző szolgálat főnöke volt és rendkívül jó kapcsolatok fűzik a Pentagon katonai köreihez. Ahhoz, hogy Figueiredo jelölését el lehessen fogadtatni, Geiselnek le kellett győznie a hadsereg szélsőséges, ultra szárnyát Ez a szárny nem ért egyet a »mérsékelt katonai diktatúra« koncepciójával és továbbra te az elnyomás élesebb, brutálisabb formáit követeli. Ennék a csoportnak a vereségét 1977 októberében Frota hadseregügyi miniszter, majd Abreu tábornok, az elnök katonai irodája főnökének bukása jelezte. A legutóbbi hónapokban már csak arról folytak viták, hogy ki legyen az ellenzéki párt az (MDB) jelöltje. Ez csak augusztusi végén dőlt el, s a belső pozícióharc igen érdekes eredményt hozott Az ellenzéki párt egy nyugalmazott tábornokot választott elnökjelöltnek Euler Bentes személyében. Ez azt jelenti, hogy a katonai diktatúra bevezetése, 1964 óta első ízben áll egymással szemben két tábornok az elnökválasztásokon! A hatalmi viszonyok ismeretében persze az nem várható, hogy az ellenzék jelöltje győzedelmeskedjék. Erről a választási kollégium összetételének megválasztásával a hatalom eleve gondoskodott. Euler tábornok jelölése azonban mégis hozhat bizonyos változást Brazília politikai viszonyaiban. Az elnök- választást ugyanis egy hónappal később, november 15-én kongresszusi választások követik, s ezzel egyidőben Brazília 22 szövetségi államának helyi törvényhozását is megválasztják. Az utóbbi hónapokban (különösen a gazdaságilag legfejlettebb államokban, mindé-, nekalőtt Brazília ipari szívében, Sao Pólóban) a súlyosbodó gazdasági nehézségek miatt az ellenzék előretört és heves sztrájkmozgalmak robbantak ki. Euler Bentes tábornok személye alkalmas arra, hogy a rendkívül heterogén ellenzéki csoportosulások erejét helyi szinten egyesítse — még akkor is, ha elnökké választásának esélyei rendkívül csekélyek. így elképzelhető, hogy miközben sikerrel »írják meg« októberben a hivatalos elnökválasztási forgatókönyv legújabb fejezetét, törvényhozási és állami szinten mégis erőeltolódás keletkezik Latin-Amerika legfontosabb országában az ellenzéki erők javára. • Örökzöld Kétszer is jól megnéztem, honnan jelentik, ki jelenti. Az áll a nyugatnémet lapban, hogy az ausztriai Linzből jelenti az AFP, a francia hír- szolgálati iroda: kilenc osztMexikó olajvagyona Az amerikai Wall Street Journal feltételezései szerint a Campechei-öbölben fölfedezett új tengeri olajlelőhely Mexikó potenciális olajkészletét mintegy 22 milliárd tonnára növeli. Ezzel erősen megközelíti a világ legnagyobb ismert készletével — 23 milliárd tonnával —■ rendelkező Szaúd-Arábiát. A mexikói olajtermelés a század elején kezdődött a Tampico körzetében föltárt mezőikből; 1908—1928 között indult meg a termelés a Tux- pan környéki kutakból. Abban az időszakban az ország olajtermelése elérte az évi 25—28 millió tonnát. 1952—1956 között újabb kutató tevékenység eredményeként jelentős mezőket sikerült föltárni, majd az 1960-as évek elején végzett selfkutatás újabb gazdag lelőhelyeket eredményezett, Tuxpantól keletre a Mexikói-öbölben. 1975-ben a feltáró munka szenzációs fölfedezést hozott; a Minatitlon és Ciudad Pe- mex közötti térségben, a trópusi őserdőben levő olajmezők kincse két év alatt megháromszorozta Mexikó olajkészleteit. A jelenleg feltárás alatt álló Campechei-öbölben levő olajmező vagyona — a szakemberek véleménye szerint — jóval nagyobb a korábban feltételezettnél. rák és öt kanadai turistát pénzbüntetésre ítéltek és kiutasítottak Jugoszláviából. Korcsula szigetén történt, hogy a tizennégy személy egv vendéglőben egy korttyal (vagy többel) többet ivott a dalmát borból, mint ameny- nyit szabad lett volna. Aztán dalolni kezdtek és a jugoszláv vendéglőben fölhangzott a Lili Marlen, a második világháború náci rádióműsorainak egyik legkedveltebb száma ... A jelentés szerint a többi vendéget általában nem bot- ránkoztatta meg a dal (azt hiszem, jónéhányan akkor hallották először), egy nyugalmazott jugoszláv őrnagy azonban följelentette a víg társaságot. Három nappal később hangzott el az ítélet, amely szerint a náci dal éneklése megsértette a jugoszláv állampolgárok hazafias érzelmeit. Micsoda elégtétellel olvashatta ezt a hírt a frankfurti polgár! Hogy lám, kanadaiak és osztrákok, nem pedig nyugatnémetek. Nekem meg eszembe jutott, hogy pár hete olvastam ugyanebben a lapban egy hirdetést: »örökzöld dallamok lemezeit« ajánlotta. Csupa új felvétel, és remek zenekarok meg énekesek. A hirdetésben a második az »örökzöld« Lili Marlen volt.
