Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
Orvosok falun Település egy sor házból. Nagypuszta ma Sokan úgy tartják, a körzeti orvos a falu lelkiismerete. S hogy milyen ez a lelki- ismeret, mennyire őszinte és mennyire tükrözi a valóságot, az sokban függ az orvos kapcsolatteremtő képességétől és környezetformáló erejétől. A falusi körzeti orvos számára ugyanis két lehetőség adott-; vagy beilleszkedik fenntartás nélkül a község már kialakult tradicionális közösségébe és életformájába (vállalva annak minden előnyét és hátrányát) vagy megpróbálja a rábízott emberek szemléletét és életvitelét úgy formálni, ahogy azt ő helyesnek találja társadalmi és egészségügyi szempontból. Ez utóbbi kétségtelenül nehezebb. Szép számmal vannak falusi körzeti orvosok, akik szociográfiákat készítenek, fölmérik és keresik a bajok okait és indítékait, mert fogékonyak a társadalmi jelenségekre. A szakorvosi rendelő- intézetek és kórházak orvosaival szemben előnyben vannak, hiszen naponta megfordulnak a családi otthonokban, s közvetlenül tapasztalják azokat a szociális körülményeket, melyek eleve meghatározói lehetnek betegségeknek vagy lelki sérüléseknek. Kapcsolat a tanácsokkal Ezek után kézenfekvő a kérdés: könnyű vagy nehéz falun körzeti orvosnak lenni? Mindenesetre más, mint a városban. De szűkítve a kört, más-más megyében és más minden községben is, hiszen a helyi adottságok mindenhol mások. S a különböző körülmények között is minden orvos a maga szakmai felkészültségétől, etikai és emberi magatartásától függően másként látja el feladatát. Falun nincs szakrendelés, ezért a körzeti orvosnak kell ellátnia a gyermekbetegeket is, több a közegészségügyi és járványügyi feladatokkal kapcsolatos tennivalója, mint városi kollégáinak, s ahol nincs patika, ő kezeli a kézi gyógyszertárat is. A tanácsok előtt ők képviselik a körzeti egészségügyi szolgálatot A tanácsok viszont — s ez a lakosság érdeke is — támogatják a körzeti orvosok munkáját: rendelőket építenek, felújítanak,! biztosítják a lehető legkorszerűbb felszerelést. (Tolna megyében például EKG- berendezéssel látják el a rendelőket.) Korszerű orvoslakásokat építenek — a fiatal diplomások számára talán ez a legnagyobb vonzerő —, s így kedvező körülményeket teremtenek a letelepülésükhöz. Új ügyeleti rendszer Ebben az ötéves tervben országos szinten megoldották az ügyeletek rendszerét is. Azelőtt a falusi orvos éjjelnappal készenlétben voll, hiszen rázörgethették az ablakot este tízkor és hajnalban háromkor is, hétköznap csakúgy, mint ünnepnap. Ügy jellemezték a körzeti orvosok ezt az időszakot, hogy »kötetlen a munkaidejük«, s ez a meghatározás nem is állt messze az igazságtól. Tavaly viszont megszületett az , új ügyeleti rendszer, amely szerint a legközelebbi járási, városi, megyei szakrendelőkből vagy kórházakból telefonon vagy URH segítségével hívhatnak a községekbe orvost, sürgős esetekben. S az úton levő orvos az autóban ugyancsak URH-n veszi az újabb hívásokat. Ahol ez még nem valósítható meg, továbbra is a körzeti orvosok látják el az ügyeletet, külön díjazva. Eddig az szolgálati kötelességük volt A körzeti orvosok leglényegesebb feladata az alapellátás és a megelőzés. Betegségcsoportok szerint nyilvántartást vezetnek a községek lakóiról, akiket időnként behívnak kontrollvizsgálatokra. Tehát nem csupán a gyógyítással, hanem betegségmegelőzéssel is foglalkoznak. Betöltetlen állások 1952-ben létesült a körzeti egészségügyi szolgálat Ma 3092 körzeti orvos dolgozik az országban, 'közülük 219Í v'déken. A legtöbb betöltetlen állás Borsod, Szabolcs és Békés megyében van. Viszonylag jobb a helyzet Baranyában, Csongrádiban és Pest megyében. Az orvost váró falvaik betöltetlen állásai arra utalnak, hogy az orvosok körében még nem oldódott fel teljesen az egyre kedvezőbb körülmények ellenére sem — a vidékkel, pontosabban a vidéki életformával szemben tanúsított előítélet Noha a körzeti egészségügyi szolgálat az utóbbi tíz év alatt az ország minden részében sokat fejlődött, s ma már orvosi körökben is egyre ritkábban illetik »isten háta mö- • götti« jelzővel a vidéki orvosi pályát A. T. „Még ég a csikk, amelyet eldobtál" ismeri. Nagypusztára még süt a nap. Messze még az este. Leskő László — Mindig a nők meg az ital.. Ezért volt velem rengeteg baj. De az ital most már nem érdekel különösebben. Nemrég egy kis ünneplés volt otthon, az apósom hozott két láda sört, de én azt mondtam: nem, a hátam közepére sem. Pedig jó zsíros ebédet ettünk. — És egy kortyot sem ivott? — Szóval épp csak csak egy csöppöt. Mindössze két üveggel. Kocsmába se járok. — Ügy tudom, hogy volt ilyen eset, utána meg is büntették, mivel megszegte az utógondozottakra vonatkozó magatartási szabályt. — Hát az oltári nagy pech volt. Éppen jó üzletet kötöttem, mondom, ezt megünnepeljük. A hivatásos pártfogóm meg tanulmányi szabadságon volt, aztán beugrott a vendéglőbe egy kávéra. Persze öszsefutottunk. Meg akartam hívni valamire, de ő azt mondta, menjek inkább haza, mert baj lesz. Én meg arra gondoltam: most már mindegy. Ittam, mulattam, adtam pénzt a zenészeknek is. Sokba került a dolog, és ráadásul meg is büntettek. De azóta be nem megyek egyetlen kocsmába sem. Nem is mernék. — Miért? — Tudja, direkt vadásznak rám. — Kik? — Állandóan meg akarnak verni. A múltkor is leszállók a vonatról, már várnak néhá- nyan. Mindjárt nekem estek. Gyorsan kivágtam magam, a munkatársaim meg elkezdte! kiabálni, hogy jaj, verik szegényt. Mondtam, ne üvöltse- tek, mert a végén engem visznek majd el— Valami okuk biztosan volt azoknak, akik meg akarták verni. — A, semmi. Nem értem, miért csinálták. Már mpg is kergettek párszor. Hacsak nem az asszony miatt. — Milyen asszony? — Nálam van az egyiknek a felesége. De mit csináljak. Jött szegény, hogy ott aludhat-e nálam? Sötét volt már, meg hideg'is. Mit tehettem? Nem volt szíván elküldeni, így ott maradt. Lehet hogy ezért fenik rám a fogukat? — Az könnyen meglehet. És milyen a munkahelye? — Príma. Egyszer például igazgatói kocsival mentem be dolgozni. Délutános voltam, leszálllok a vonatról, látom a sok ismerőst koszorúkkal. Kérdem, mi van? Mondják ki halt meg. Hát muszáj volt elmennem a temetésre. Az állomásról beszóltam telefonon a munkahelyemre, hogy kések, mert ez a helyzet Nem akarták elhinni. No jó, mondom, viszek igazolást. Vége a temetésnek, odamegyek a paphoz, hogy adjon igazolást, akkor veszem észre, hogy ott az igazgatóm. Odaléptem hozzá. Azt mondja, kijött megnézni, tényleg itt vagyok-e? Én meg: ha már úgyis kijöttek, nem vinnének be az üzembe, hamarabb beérnék. Dehogynem — mondja —, jöjjön. Így aztán igazgatói kocsin mentem dolgozni. A többiek csak néztek. — Gépen dolgozik? — Igen, és elég sokat. Ezek a gépek nekem csak játékszerek. Mi Szegeden sokkal komolyabbakkal dolgoztunk. — Szegeden ült legutóbb? — Ott. De egy tévedés miatt kerültem oda. Rablás, meg eltört az orra is az illetőnek. A dolog úgy volt, hogy jöttem haza lovas kocsival. Volt bennem pia bőven, hajtottam a lovakat. Egy koma állt az út mellett kutyával, és integetett. Közben engem megelőzött egy kocsi, nem tudtam kitérni, így majdnem elütöttem a gyalogost. Mérges lettem, leugrottam és orrba vágtam. Nem tudtam, hogy eltört az orra. Nekem is olyan kutyám volt, mint annak, és a rendőrök megtalálták nálam. Mondtam, hogy az enyém, de nem hitték. Utánam jött több lovas kocsi, biztosan azok vitték el. Persze a tények ellenem szóltak. — És Szegeden kikkel volt együtt? — Igazi nehéz fiúkkal, akik bizony tíz éveket kaptak. Először meg sem mertem mondani, hogy az övékhez képest az én büntetésem milyen csekély. Amikor megtudták, kinevettek: mit akarsz te, hiszen ha kimész, még ég a csikk, amelyet eldobtál, amikor bejöttél a kapun, — És a nő, akivel most él? — Nem tudok szabadulni tőle. Már mindent megpróbáltam, de hiába. Egyszer bejött a munkahelyemre is, ott csinálta a rumlit. Először szépen el akartam küldeni, de a végén elvesztettem a türelmemet, és megvertem. Akkor meg szaladt panaszkodni a pártfogómhoz, és ki akart rú- gatni. Még szerencse, hogy mindenütt ismerik, tudják milyen. — No és a régi felesége? — Az most éppen ÜL De ha kiszabadul, minden másképp lesz. Akitor visszamegyek hozzá, s ez a nő sem mer jönni többé. Mert én igazán csak a a régit szeretem. Meg is látogattam. Akkor majdnem előállítottak, mert az igazoltatásnál kiderült, hogy utógondozott vagyok, csak először azt nem tudták, hogy ettől én még nyugodtan utazhatok, elmehetek bárhova, mert az utógondozottak mndegyikére külön magatartási szabályokat állapítanak meg. — Nem »zavaró« ez túlságosan? — Jó is meg rossz is. A fizetésünk egy részét például' levonják, betétkönyvbe teszik, aztán később megkapjuk. Régebben előfordult, hogy kiszabadultam, aztán a benti keresetemet — pedig elég szép summa volt — pár nap alatt elvertem. Adtam a testvéreimnek is — ők is akkortájt szabadultak —, hogy tudjanak új életet kezdeni. — Magának sikerül újra talpra állnia? — Azt hiszem, igen. Ha visszajön a régi asszony, minden másképp lesz. Szeretnék venni, egy kis házat, már ki is néztem. A tanácson megígérték, hogy segítenek. Akkor magunkhoz vesszük a gyereket. Ű most a nagyszülőknél van. Remélem több ilyen szerencsétlen esetem nem lesz, és minden rendbe jön majd. Helynévtábla nem jelöli, a statisztikai évkönyvek sem vesznek tudomást a településről. Pedig ott áll az a sor ház a jegenyés, diófás út mentén. Kadarkút előtt néhány kilométerrel. Autóbuszmegállója van, a postát a bolt-italbolt épület előtti levelesláda-csoportba szortírozza az újságokat, leveleket. Nyilvános telefonon a kocsmai értendő: az ikerüzlet vezetője, József Ferenc — így mondja — haver- ságból továbbítja a táviratokat A régi úr—cseléd világban Koplalónak nevezték ezt a pusztát. József Feri bátyám szerint, mert errefelé koplalt a gulya a rétre er észt és előtt, Sütő Jánosné szerint meg azért, mert az urasági időkben nem kaptak enni az idegen kőművesek. Hogy ők, az itt lakók koplaltak-e, arról nem szívesen beszélnek. Egy bizonyos: a régi Koplalóban, a mai Nagy pusztán ma nem koplalnak az emberek. Ezt megerősítendő közli József Ferenc a forgalom havi átlag - adatát: nyolcvan-százezer forint értékű ezt-azt árul ki. Szép vidék ez. Kukoricatenger nyugalma, távolabb hegy-, gyé nem nőtt dombok, szelíd présházak. Utca tehát csak egy, nem is nevezik másként, csak utcának, a házszámok jól elirányítják az érkezőt. Amott van még egy településecske, az még ennyi házat sem számlál: Pücsökpuszta. Ez a nagypusztai házsor olyan, mint Somogy más települése, ahol a szabadult cselédek építkeztek. Felhasználták az épületekhez az elbontott magtár tégláit. Majdnem egyformák ezek a házak. Sütő Jánosnéék 1'934-ben költöztek ide. — Kislány voltam, de már dolgoztam — mondja a kedves öregasszony. — Akkor a gazda Zalában lakott, a bérlő volt itt az uraság, valami Bi- lax. Az lakott a kastélyban. Iskolába Cseberkibe jártunk. Cselédlakásokban laktunk akkortájt. Ezek a házak 1948-ban Hát igen. A kultúrterem az c r yészet képét mutatja. Színpadán szekrény árválkodik, cifra: A Földművelésügyi Ministerium — Kislány voltam, de már dolgoztam. ajándéka — ezt írták rá. Egy láda, tépett /könyvbo- rítókkal, valamikor könyvtár volt a teremben. Fecskefészek a mennyezeten, alatta a csalhatatlan jelek, hogy a fészket valóban lakták a fecskék. Senki nem mondaná róla, hogy hatvannyolc éves. A tevékenység tartja »fiatalon«. És nem tagadja: főnyereménynek érzi, hogy itt élhet, e pihentető környezetben kedvenc hársfái, akácai között, húsz kilométernyire a megyeszékhelytől. Fiatalokat vett a lakásba a magányosságot nem lakrészt, át is alakíttatom. Vizet hozunk be, fürdőszobát csinálunk. A puszta egyetlen színes televíziójának, s több gyönyörű akváriumnak a közelében ülünk. A falakon festmények, a vitrinben könyvek. S egy Beethoven-mellszobor. — Nekem ő zenében a minden ... Regénybe illő sorsa láttunk a rövid idő alatt, amelyet ott töltöttünk — A férjem francia állampolgár volt Erdélyben ismerkedtünk meg, ott is éltünk, amíg haza nem kellett mennie. Mérnök volt, repülőtiszt. Hősi halált halt a háborúban. Így maradtam egyedül a lányommal. elkerült, csak egy lakik Nagypusztán. Hét unokának örülhetnek Sütőék. Persze, a napok keserűséget • is hoznak, nemcsak örömöt. — Az uram, szegény megrokkant. Hetvenhárom éves, 1962 óta van így. A házak előtt padok, nekem ezek jelképek: jelzik az egykori cselédek nyíltságát, nyitottságát minden és mindenki iránt. Hiszen ők valamikor közös épületben éltek,' s nem lehettek zárkózottak, titkolózók egymással. Vérükké vált ez a rokonszenves nyitottság. S ez sem furcsa, ezt a közvetlenséget átveszik a később idetelepültek is. .József Ferenc például húsz éve lakik itt. Alig akar elereszteni bennünket. — Nyolç-tiz iskolásunk van, ezek eljárnak innen tanulni. A kettős bolt harmadik része valamikor kultúrterem volt, jnost már nincs rá szükség. Kevesen vagyunk. Ügy tudom, el is adják ezt a helyiséget. Raktárnak talán jó lenne. Mi az a tízezer forint ette? A Kaposvári Tejipari Vállalat balatonszárszói áruelosztója azonnal fölvesz 3 férfit szállítmánykísérőnek. Jelentkezés az üzem vezetőjénél, Balatonszárszó, áruelosztó. Présházak szelíd-fehérje. épültek. Jobbára már csak mi, öregek élünk itt. A fiam Bárdi'bükkön dolgozik, a gazdaságban, traktoros. Kadarkú- ton laknak. Oda, meg Kapósba mennek a fiatalok, dolgozni is, lakni is. Három gyerekük közül kettő Az épülettel szemben, a másik oldalon áll a többszörösen átépített, bővített kastély. Kis túlzással nevezzük így. Özvegy Lohr Gézáné nyugdijas pedagógust találjuk otthon. — Iskola volt ez, amíg el nem fogytak a gyerekek. Kak- pusztán tanítottam, onnan kerültem ide, amikor nyugdíjas lettem. Most megveszem ezt a Somogyi Néplap KOPLALÓ NEM KOPLAL Dán Tibor
