Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-02 / 207. szám
Amerikai levél Kivizsgálás vagy leplezés ? A bizottság már az asztalnál ült, mikor a terembe lépett a göndör, őszülő hajú néger lelkész, Ralph David Abernaty. Minden szem Abernathy szomorú arcára szegezödött. A hallgatóság izgalommal várta beszámolóját. Tanúként érkezett a kongresszus képviselőházának bizottsága elé, hogy a szemtanú hitelességével elmondja társa, barátja, Martin Luther King lelkész meggyilkolásának körülményeit. Talán a kedves olvasó csodálkozhat, hogy miért kell egy képviselőházi bizottságnak foglalkoznia egy több mint tíz évvel ezelőtt történt gyilkossággal. Kinget, a néger polgárjogi mozgalom vezetőjét ugyanis 1968. április 4-én lőtték le Memphis városban, szállodai szobájának erkélyén. A kései vizsgálat oka, hogy egy évtizeddel a gyilkosság után még mindig nem tisztázott, tulajdonképpen ki is a gyilkos, és hogy ki segítette a gyilkost. Egy ember, James Earl Ray ugyan a gyilkosság vádjával évek óta tölti 99 éves börtönbüntetését, de sokak meggyőződése, hogy nem Ray ölte meg, vagy nem egyedül ölte meg a néger polgárjogi mozgalom vezetőjét. Abernathy ennek a véleményének adott kifejezést a kongresszusi bizottság előtt, és nyíltan vádolta az FBI-t a gyilkosságért, vagy a gyilkosság megszervezéséért. Ez a gyanú a gyilkosság pillanatától kezdve fennállt, de titokzatos kezek eltüntettek minden bizonyítékot. Egy időre még a gyilkossággal vádolt Ray. is. Egyik helyről a másikra utazgatott az Egyesült Államok területén, aztán átment Kanadába, majd Európába, míg végül — hónapokkal később — Londonban tartóztatták le. Letartóztatása után az FBI kezében lévő Ray bevallotta, hogy ő egyedül gyilkolta meg Martin Luther Kinget. Mikor ennek alapján rászabtak 99 évet, megtagadta a vallomását, és ártatlanságát hangoztatva perújrafelvételt követelt. De nyilván alapos okok miatt ezt nem engedélyezték. Abernathy a bizottság előtt most elmondta, hogy nemrég levelet kapott Ragtól, aki azt ígérte, ha sikerül perújrafelvételt indítani, elmondja, hogy ki fizette a gyilkosság után tett költséges utazgatásának költségeit. A polgárjogi mozßalom vezetői és tagjai kíváncsian várják, mit tesz a gyilkosság kivizsgálására alakult kongresszusi bizottság az igazság kiderítésére. Sokan azonban szpektiku- sak az újabb vizsgálat eredményét, hasznosságát illetően. A kongresszus különböző bizottságai ugyanis már évek óta vizsgálják King és Kennedy elnök meggyilkolásának körülményeit. Az eddig több mint 5 millió dollárba került vizsgálatok gyakorlatilag semmi érdemleges eredményt nem hoztak. Sokaknak az az érzésük, hogy a dollármilliók nem az igazság kiderítését, hanem leplezését szolgálták. A polgárjogi mozgalom követelésére vizsgálat vizsgálatot ér, de a látványos kihallgatások mintha csak az időhúzást, az emberek félrevezetését szolgálnák. Különösnek tartják azt is, hogy ezek a látványos kihallgatások mindig a választások előtti hónapokba'n folynak, aminek nyilvánvaló célja a szavazók megnyerése. Abernathy a bizottság előtt kifejtette, hogy King meggyilkolása összeesküvés eredménye. Az FBI és a helyi rendőrségek éveken át zaklatták, megfigyelés alatt tartották Kinget, hamis hírek, rágalmazások terjesztésével igyekeztek lejáratni mint embert és mint a néger polgárjogi mozgalom vezetőjét. »Azt hiszem — mondta Abernathy —, hogy nagy hatalmú emberek aggódtak amiatt, hogy King munkája nyomán kiszélesedett a faji egyenlőséget követelő kampány, hogy követelte a vietnami háború befejezését, és az ország gazdagságának igazságosabb elosztását. E célra King tömöríteni kezdte a szegény népet. Ekkor valamelyik nagy befolyású ember úgy határozott, hogy el kell tenni láb alól a fiatal néger vezetőt. Ez King meggyilkolásának előzménye.« Amit Abernathy mondott a bizottság előtt, nem új dolog, hiszen szinte a gyilkosság pillanatától ismert. Ennek ellenére az igazság nem derült ki; az ok gyökere az Abernathy által említett nagy befolyású emberek körében keresendő. King meggyilkolása egyik akciója volt az akkor még tomboló fajüldöző politikának. De ezt a rendszer jelenlegi vezetői is röstellik, mert a nyílt feltárással lelepleződne nemcsak a rendszer néhány lényeges vonása, hanem kiderülne az is, hogy milyen hazug és üres csengésű a »rendszer fehér papjainak« emberi jogokról folyó prédikációja, A tervek szerint a vizsgálat egész évben folyik — a választásokig bizonyosan. Aztán majd valamilyen indokkal abbahagyják — mint tették korábban is — azzal a reménnyel, hogy egyrészt kihalnak az ügy legfontosabb szereplői,, másrészt, hogy majd csak feledésbe merül az egész gyilkossági história. Ezzel a taktikával azonban aligha tüntethetik el a titkos erők által ejtett szégyenfoltokat a rendszer hasonló foltoktól tarka képéről. Kovács István Magyar—lengyel films Útközben Mészáros Márta rendező irányításával a lengyelországi Wloclawekben megkezdték az Útközben című magyar—lengyel film forgatását. A produkció — amelynek forgatókönyvét rendezőnőnk Jan No- wiczkivel és Marek Piwows- kival közösen írta —, a MAFILM Dialógstúdiója és Andrzej Wajda »X« néven ismert filmstúdiójának közös vállalkozásában, Andor Tamás operatőr közreműködésével készül. Főhőse egy Magyarországon élő, lengyel származású nő, akinek szülei a fasiszta támadás elől menekülve, 1939- ber érkeztek Magyarországra. A produkció főszerepeit Delphin Seyrig és Jan Nowiczki játsszák. Forgatását a wlocla- weki felvételek rögzítése után a Hel-félszigeten, Varsóban és Krakkóban folytatják, majd Budapesten fejezik be. A forgatást figyelemmel k£r séri egy NSZK-beli stáb is, amely — a felvételek közben — a müncheni Bavaria filmstúdió megbízásából filmet készít Mészáros Márta rendezői munkájáról, Ember a nádasban George Saiko regényéről Állásfoglalás a pedagógusok feladatáról Jobb későn, mint soha — mondhatnánk — nem alaptalanul — a Magvető Kiadó Világkönyvtár-sorozata legújabb kötetének olvastán. Mert a nagyvilág szellemi mozgásfolyamataira, az új áramlatokra kíváncsi irodalombarátok aligha találhatnak magyarázatot arra, miért késett ennek a világhírű regénynek a magyar kiadása huszonhárom évet, s miért adósak kiadóink ma is a neves osztrák szerző Tutajon című — tucatnyi nyelvre lefordított — alkotásával. A fáziskésés tehát keserű szájízt okozott, amely azonban — hála a mű ritka világnézeti-esztétikai értékének és Bor Ambrus szellemes magyarításának — végül szerencsésen elmúlt. Igaz, Saiko, aki »mellesleg« a lélektan, a régészet és a művészettörténet tudományában is jelentős sikerekre tett szert hosszú életében, senkit sem lepett meg témaválasztásával. A felbomlott Osztrák— Magyar Monarchia középosztályának talajvesztése, a polgári humanista értékek szét- forgáosolódása, a kis országnak a fasiszta »-birodalomba« való beolvadása számos világirodalmi alapműhöz szolgált alapanyagul. Gondoljunk csak Robert Musil regénymonstrumára, A tulajdonságok nélküli emberre, Herman Broch miszticizmusba hajló írásaira, Ödön von Horváth drámáira, vagy Franz Werfel halálsikoly-regényeire! Ugyanez a világvége-hangu- lat uralkodik Saiko alkotásában. Hagyományos értelemben vett hősök itt sem léteznek többé, csak tehetetlen, a történelemnek kiszolgáltatott »antihősök«: a polgári humanizmus csillagának leáldozá- sát megrökönyödve, tanácstalanul szemlélő, szellemi halálra ítélt értelmiségiek. Furcsán tragikomikus jelleget ad a könyvnek, hogy az író — nyilván egykori önmagára utalva — régészeket választ főszereplőkul, olyan hatalmas műveltségű, kozmopolita intellektueleket, akik egész lényükkel a klasszikus értékekhez kötődnek, s fejüket kapkodva vergődnek az 1934. évi első fasiszta puccskísérlet zűrzavarában. És hiába próbálnak 'kivezető utat keresni, a vég mindenképpen a bukás. A nagy reményekre jogosító Felixet beteges érvényesülési vágya vonzza a fasiszták demagóg közösségébe, testvére, az antikvitás szépségeit túlérzékenyen imádó fiatal archeológus, Robert pedig saját »szalonhumaniz- musának« áldozata lesz. Ugyanígy jár szerelme, Hanna is. (A kapcsolatuk megrajzolásában fel-felbukkanó finom erotika sohasem öncélú: mindvégig érezzük, hogy a szerelem itt csupán — mint a bomló társadalmakban oly gyakran — cselekvéspótlék, menekülési kísérlet. A társadalmi zűrzavar és a belső harmónia e »szikráztatása« eredményezte a regény talán legszebb és legelgonöolkodta- tóbb jelenetét: Hanna és Robert — Aphrodité és Apollo anakronisztikus hasonmásaként — egymást átölelve hevernek a tóparton, miközben a csendőrök a nádasban egy szökött puccsistára lőnek! ("Szintén a szexualitásba, a túlfűtött érzelmi életbe való menekvésre bizonyíték a lézengő Loraine figurája.) Más úton jár Sir Gerald, a sikertelen angol régész. Magatartása, amellyel elítéli ugyan a fasiszták mozgalmát, mégis az elegáns kívülállás kockázatmentes álláspontját választja, jól tudjuk, korántsem volt kivétel akkoriban. Hiszen ugyanezt a viselkedésformát testesítik meg a hatalmas regény más értelmiségi, illetve középosztálybeli hősei is: a salzburgi tanár, a bécsi bártulajdonos, a lengyel származású csendőrparancs- nok. Akadnak persze »ellenpólusok« is, olyan figurák, akikkel huszonöt-harminc éve még kevés történész lett volna hajlandó bizonyítani a fasizmus osztálybázisára vonatkozó nézeteit. A német nyelvet gyengécskén ismerő, de soviniszta, »■teuton« jelszavakat szajkózó vend munkás, vagy a fegyvet- reket rejtegető, a puccsistákat támogató parasztemberek és a zavarosban halászó, »el nem kötelezett« lumpenproletárból lett csendőrök ábrázolása legalábbis töprengésre késztet. Akárcsak ez az egész regényóriás, amelynek ösztönvizsgáló« lélekábrázolása nem követi ugyan a hagyományos realista regények gyakran szájbarágósán túlmagyarázó modorát, ám »sejte- tései«. »kihagyásos« tömörítései, meghökkentő képei bizonyára nemcsak a. modern regény beavatott »ínyenceinek«, hanem a kitaposott irodalmi ösvények turistáinak rokonszenvét is elnyerik majd. L A. Az Oktatási Minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezete közös állásfoglalásban szabályozta az alsó- és a középfokú oktatási-nevelési intézményekben foglalkoztatott pedagógusok munkaköri kötelezettségeit. Erről nyilatkozott Sárái Lajos, a szakszervezet titkára az MTI munkatársának. — A korábbi helyzethez,' szabályozásokhoz képest elsősorban abban jelent előrelépést az állásfoglalás, hogy csoportosítja az intézményekben jelentkező feladatokat, elhatárolja egymástól a kötelező érvényűeket és a vállaltiatokat. Ugyanakkor a különböző jellegű feladatok elvégzésének anyagi elismerését és annak formáit is meghatározza. Az állásfoglalás az érvényben levő rendelkezések, rendtartások, jogszabályok alapján azokra építve, keretjelleggel fogalmazta meg a munkaköri kötelességeket. Első helyen a minden pedagógus számára alapvető feladatokat soroltuk fel. Ilyenek: a gondosan tervezett, magas • színvonalú tanítási órák megtartása, a gyermeki személyiség sokoldalú fejlesztése, a tanulók szocialista szellemű nevelése, saját tudásuk. felkészültségük állandó gyarapítása, a nevelői közösségek munkájának folyamatos korszerűsítése. A második csoport az intézmény egészére kötelezően háruló feladatokat tartalmazza, amelyeket megfelelő munkamegosztás alapján egy-egy pedagógus lát el. Ide tartozik például az osztályfőnöki munka, a munkaközösségek vezetése, tanulmányi versenyekre való felkészítés. ünnepségek szervezése, üzemlátogatás, a pályaválasztási felelősök, a szertárosok, a vöröskeresztes tanár-elnökök tevékenysége. A vezetőknek a feladatok elosztásakor ügyelniük 'kell arra, hogy lehetőleg találkozzanak az intézmény és az egyes pedagógusok érdekei, hogy megfelelő módon érvényesülhessen az egyéni érdeklődés. a szakértelem, a hozzáértés. , A harmadik nagy csoport a pedagógusok munkaköri kötelezettségei közé nem sorolható feladatokat gyűjti csokorba. Azokat a tennivalókat, amelyek nem igényelnek ugyan pedagógiai felkészültséget, de, sok helyütt még mindig a nevelőkre hárulnak. Ilyenek például a tankönyvellátás, a különböző díjak beszedése, a takarékbélyeg-, a tejárusítás, az egészségügyi törzslapok vezetése stb. Minderről úgy esik szó, hogy helyesebb lenne, ha például szolgáltató szervek, vagy ha ez nem lehetséges, az iskolai ügyintézők, esetleg a fizikai golgozók foglalkoznának velük. Az állásfoglalás közzétételével régi kívánságuk teljesült a pedagógusoknak. Megvalósítása fokozott védelmet nyújthat számukra. Megszabadíthatja őket a munkaidejüket' fölöslegesen terhelő adminisztrációs, szervezési tennivalóktól, hogy tpbb Idejük és energiájuk maradjon legfőbb kötelességükre, az ei-edményés nevelő-oktató munkára — mondotta Sárdi Lajos. UJ BELYEG A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Postafőosztály Postavezérigazgatóság szeptember 11-én bocsátja forgalomba a levélfeldolgozás automatizálásának bevezetéséről megemlékező 1 forintos szelvényes forgalmi bélyeget. ALAGÚT UTÁN r Ráérősen gurult a kocsi a keskeny, kőmósta úton. A férfi vezette. ,Először áthaladtak egy fölemelt, piros-fehér csíkos sorompó ■ alatt. Valamivel odább látszott az állomás épülete, vörös terméskőből rakva. Elől a hegy mintha eltorlaszolta volna az utat. De a kocsi szelíden elkanyarodott előtte, balra a cser- és bükkfák közé. Nézelődtek, élvezték a lángyos, tavasz eleji vasárnap délelőttöt. Feltűnt egy patak a völgyben, keskeny fahíd vezetett rajta. Partjain magányos, magas fák méltóságos- kodtak. A ' fűszálakon apró harmatgyöngyöket villogta- tott szemükbe a nap. Éppen zökkent a kocsi, amikor az asszony először érzett fájdalmat. Meglepte, hogy ilyen hirtelen jött. Rövid ideig figyelte magát, aztán levette hasáról a kezét. A tájat nézte ismét. — Húzd föl az ablakot, alagút következik — mondta a férje. — Süvít a huzat benne. Az asszony körülnézett, de nem látta még az alagutat. A patakot látta most is, ahogy sziklás, mély medrében líanyargott. Vékony csurgással csak, mert a télen kevés volt a csapadék. Előrenézett, és egyszerre hirtelen feltűnt az alagút. — Mint egy ósdi, füstös diadalív — mondta. Felhúzta az ablakaik £< csak most vette észre, hogy a hegyoldalban vezet a vasút. A telefonpóznákról figyelt föl rá. A vasúti pálya lassan hozzájuk ereszkedett, s a fényes acélkígyót elnyelte az alagút fekete, tátongó torka. Most az út kezdett ereszkedni a pataklcai együtt az alagút felé — A patak átmegy a hegy alatt — szólalt meg az asz- szony. — Nyomába vezették az alagutat — válaszolt a férj. A kocsi elérte a bejáratot, tompított fénye először erőtlenül nyalogatta a komor köveket. Aztán a feketeség teljesen eluralkodott az utánuk lopódzkodó fényen. A lámpák' fölfény lettek, de a kőbolt fekete lett ettől és végtelen hideg. Ekkor jött a második fájás. Az asszony nem érezte pontosan, hogy honnan, az alhas tájáról, a vese vagy a farcsont környékéről-e? ívelni kezdett az alagút, aztán pillanatok alatt élesen szemükbe vágott a túlsó vég kemény körvonalú, vakító fehérsége. S ahogy közeledtek feléje, a fény egyre inkább bántotta szemüket, már a. napfény is pupillájukba lobbant. Keményen, bántóan és könyörtelenül. Amikor már fájni kezdeti, akkor futott ki a kocsi a ragyogó, meleg napfénybe. Hamar megszokták. Az asszony az órájára nézett, fél tizenegy múlt öt perccel. Négy perc múlva a fájás ismét jelentkezett. A következő háromra. A negyedik hamar itt lehet. — Alighanem megkezdődött — mondta halkan. A férj meglepetten rápillantott. — Hiszen még hátra van egy hónapod! — Igen, de ... — Ugyan, reggel, mikor néztelek, még ficánkolt az a gyerek. —■ Tudom, de az előbb... Fölszisszent, szájába harapott, és a hasára szorította a kezét, összepréselt szempillái alól fényes csík lopódzott elő. A kocsi megállt, és ez orvos az órájára nézett. Az asszony arcán éppen oldódni kezdett a fájdalom. — Negyedik — mondta a férjének. — Háromperces. —- Letörölte arcáról a a verítéket. Aztán a félelem összeszorította a torkát. Kupacba rán- dult a gyomra. Jött a következő: — Mi lesz? — Szeme kerekre tágult az újabb fájdalomtól. A nyakán futottak már az izzadtságcsíkok. — Feküdj hátra — mondta a férj. — Az asszony térdét a hasáig föltolta. Táskájából kivett egy csomagot. Föltépte, megszokott mozdulattal, mert közben az foglalta el, hogy sohasem vezetett még szülést, csupán végignézett néhányat. Meg, hogy nines méla semmi, amivel segíthetné. Felhúzta a két steril kesztyűt. A nap pillanatok alatt be- forrósította az álló kocsit, s a két ember izzadságának párájától szinte elviselhetetlenné vált odabenn. Szájukban kesernyés, savanyítás ízt éreztek, meg valamilyen émelyítő, nehéz szagot. — Négyujjnyi a méhszáj — mondta az orvos. — Szólj, ha jön a következő. Jött hamar. Ettől fogva szinte abba sem maradt. Túl gyors, gondolta az orvos, és máris előtűnt a gyerek feje. — Most erőt — mondta. — Többet! Pihenni most! — Erőt! — parancsolta, mert észrevette, hogy gyerek feje nem jön kifelé. Látta, hogy a nyakon kíméletlenül összezárul az asszony teste, és ernyedni kezd. A tolóizmok penyhüdten elpihennek. A gyerek feje kékes-szürkévé válva fulladozik.’ Az' asz- szony belsejében vérrel töltődnek az üregek. A szíve felé nyómul lassan és megállíthatatlanul. — Csak az egyiket adhatom oda! De hát csak az egyiket! — kattogta az agya. S a viliódzó pengét a kesztyűbe izzadt, most már határozott jobb kezébe kapta. És « vörös iszapból feldobbant ismét az asszony fuldokló élete. Bognár Béla Somogyi Néplap
