Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

KÖNYVESPOLC Egy siker mélyrétegei Ki gondolta volna még néhány éve, hogy egy volt ' horthysta vezérkari ezredes (a vezérkar 2., kémelhárító osztályának egykori vezetője) megírja emlékeit, és az 1978- ban az ünnepi könyvhét slá­gere, csak pult alól (vagy még onnan sem) kapható bestsellere lesz? Ha így van, miért van így? Mi újat mond­hat egy katonatiszti karrier egy olyan korszakról, amely­nek osztály tartalmát, ideoló­giáját, hatalmi szerkezetét, elnyomó gépezetét forráskiad­ványok, monográfiák, kis és nagy tanulmányok sora elem­zi, boncolgatja, értékeli? A szerző, Kádár Gyula, semmi­képpen sem stílusának né­hány eredeti K. u. K.-s zsar­gonjával bilincseli le a figyel­münket Még kevésbé a me­moárt 40 ív terjedelműre fel­duzzasztó, már ismert esemé­nyek kádári értékelésével. Ez utóbbiak ugyanis hol külön­böző, nem mindig szisztema­tikusan válogatott forrásmun­kák néha terjengős, néha hé­zagos összefoglalói, hol pedig a marxista történeti iroda­lomból kiragadott megállapí­tások ismételgetése. S mint ilyenek — a szerző tollából — csikorgók, odaférceltek, hi­tel nélküliek. Egy visszaemlé­kezés pedig hitel nélkül, ugye... A Ludovikától Sopronkőhi­dáig című testes könyvnek azonban mégis van hitele. S e siker gyökerei nagyon ta­nulságosak. A szerzőnek — sok »pályatársával-« ellentét­ben — sikerült könyve sze­mélyes fordulatait kevésbé is­mert kortörténeti jelenségek­hez, a két világháború közötti időszak forrósodási pontjaihoz kötni. Ismert és kevésbé is­mert politikusok jelennek meg és tűnnek el; egyéni szí­nekkel rajzol róluk portrét Kádár Gyula. Gondos szemé- lyiségnajzot olvashatunk Hor- thyról és a Horthy fiúkról, a I későbbi »nemzetvezetőről«, ’“Szálasiról, és hadügyminisz­tere, Beregfy Károly is föl- fölbukkan az emlékirat lap­jain. De ott van Kádár jó barátja, karrierjének egyenge- tője, Szombathelyi Ferenc, az 1941—44 közti évek vezérkari főnöke is, akit előbb a nyi­lasok hurcolnak el, majd Ju­goszláviában halálra ítélik háborús bűnösként. A történe­lem. süllyesztőjében letűnt alakoknak e bemutatása ön­magában is kölcsönöz a könyvnek politikai pikanté­riát A legtöbbet mégis akkor mondja Kádár, amikor saját rétegének (Kasztjának?!) tör­ténelmi szerepét vizsgálja. A két világháború közti katona- tiszti rétegről túl sokat és túl sok általánosságot tudunk. Kádár itt arra vállalkozik, hogy árnyalja ezt a képet fölbontva, széttördelve a meg- merevült általánosságok ke­mény aszfaltkérgén, őszintén, de a szenvedélyességtől sem mentesen felmutathassa: ők voltak azok. Az eredmény azonban ettől sem lesz jobb. A hivatásos csapattiszt nem emelkedik a magas erkölcs, a feddhetetlenség és a katonai tudományok szorgos művelőjé­nek fennködt magaslataira. A monarchiabeli — már. a szá­zadfordulón elavult — kato­naeszmények élnek tovább. Már a katonaiskolában a nö­vendékekbe plántálják a szűk- keblűsóget, a kaszárnya faláig terjedő látókört, »minden ci­vilek« megvetését, a fülledt szakmai partikularizmust. Ki­lépve az iskolából, a frissen végzett tisztet valósággal rá­kényszerítik a dzsentroid tár­sadalmi szerepre; ezt irodalmi alkotásokból jól ismerjük. Látókörében, tájékozottsá­gában, erkölcsében, világ­szemléletében tehát meglehe­tősen korlátozott, konzervatív réteg Horthy tisztikara. Már a húszas évektől az egész testü­letben embrionálisán benne rejlik a határozatlanság, az önálló cselekvésre való bete­ges képtelenség, és a króni­kusan rossz helyzetfelismerés. Vagyis hiányoznak az igazi katonai erényeit. S ennek a böjtje akkor jön meg igazán, amikor kiélezett történelmi helyzetben, határozottan dön­teni, cselekedni kellene... Erről a helyzetről részlete­sen beszél Kádár, aki az 1943—44-es események (a há­borúból való kiugrás felé ta­pogatózás) egyik kulcsfigurá­ja. Indulatos elemzése nélkül érthetetlen volna az a tragi­kus rövidzárlat, amely a né­met megszállás előtt érezhető a magyar politikai-katonai ve­zetésben. Minden jel a közeli német akcióra mutat, Szom­bathelyi Ferenc vezérkari fő­nököt mégis teljesen meg­nyugtatják a német garan­ciák. Csodák nincsenek ! A végóráját élő Matuzsálem már nem alapíthat új családot... Kádár Gyula emlékezései akkor jelentek meg, amikor a mai magyar közvéleményben igen erős az érdeklődés a tör­ténelmi múlt fontos korszak- és sorsfordulói iránt. Ezek a munkák valóban a mához szólnak. A háború után el­telt 33 év közvéleményéhez. Az emberi (és különösen az európai) gondolkodás évezre­des hagyománya a kételkedés, adott tények, igazságok szün­telen megkérdőjelezése, újra­gondolása. Így van ez a nem­zedékek és generációk életét döntően meghatározó katak­lizmák, a háborúk, nagy társadalmi átalakulások ese­tében is. Magyarországon 1945 után, az új társadalomért való szívós és kemény harc idején, világosan meg kell mondani: kereken ez a véle­ményünk. Egy bűnös háború­tól, s egy korhadt rezsimtől erkölcsileg és politikailag pontosan (és mereven) el kel­lett határolni magunkat. A részletek, a finomságok, az árnyalatok mellőzése árán is. Az azóta eltelt 33 év alatt sokat fejlődött közgon­dolkodásunk. Általános igény a szellemi önállóság: a saját felfedezés örömének kívánsá­ga még olyan területen is, mint a közelmúlt történelme S az ember átélő, beleélő ké­pessége — minden intellek­tuális élmény alapján — csak akkor bontakozhat ki, ha megjárhatja ezt a saját egyé­ni szellemi utat. önéletírások, titkos dokumentumok magas fokú szellemi izgalma éppen ebből táplálkozik: vállalja és megadja az újrafelfedezés, az átélés, a továbbgondolás örö­mét. A korábbi értékelések jó megalapozottságát bizonyítja, hogy a részleteiben sok újat hozó történeti tényirodalom is a három évtizedes elemzések igazát mélyíti, erősíti. Csupor Tibor Műtéti érzéstelenítés, sterilitás Hétvégi tájoló flnaesthesiolőgiai vándorgyűlés Siófokon Meghívó kiállításokra A Magyar Anaesthesiológiai és Intenzív Therápiás Társa­ság tizenhatodik vándorgyűlé­se tegnap kezdődött Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Köz­pontban. A műtéti — főleg a mellkassebészeti — érzéstele­nítés és a sterilitás témáiból mintegy hatvan előadás hang­zik el a háromnapos tanács­kozáson, melyet dr. Jakab Ti­vadar, a társaság elnöke nyi­tott meg. Dr. Kósik Gyula, a kaposvári megyei kórház osz­tályvezető főorvosa — a ren­dezvény előkészítője, házigaz­dája — köszöntötte a vendé­geket, részvevőket, köztük dr. Balassa Tibort, a megyei ta­nács elnökhelyettesét, a kül­földi résztvevőket. Az anaesthesiológia az or­vostudomány új területe, e tudomány alkalmazásainak so­mogyi fejlődését mutatta be dr. Varga Levente, megyei fő­orvos. Somogybán a kaposvári kórházon kívül a siófoki, mar­cali és nagyatádi kórházak is rendelkeznek anaesthesioló- giai osztályokkal, intenzív the- rápia két kórházunkban mű­ködik, ahol a súlyos sérülte­ket kezelik. A megyei egész­ségügyi osztály vezetője el­mondotta azt is, hogy az ügye­leti pótdíj emelése kedvezően hatott. Eljött a vándorgyűlésre dr. Keszler Pál egyetemi tanár, a mellkassebészeti szakosztály elnöke ás, aki arról beszélt a megnyitón, hogy milyen rend­kívül fontos az altatóorvosi közreműködés a fájdalommen­tes műtéteknél. A Magyar Anaesthesiol ógia i és Intenzív Therápiás Társaság elnöke, dr. Jakab Tivadar — aki szintén az elnökségben foglalt helyet a megnyitón — annak a fon­tosságát elemezte, hogy egye­temeinken biztosítsák az álta­lános és speciális orvoskép­zésben az anaesthesiológus- utánpótlást. • — Az Orvostovábbképző In­tézetben háromhónapos tan­folyamon sajátítják el az ana- esthesiológiai ismereteket azok az orvosok, akik e terület iránt érdeklődnek — így nyilatko­zott lapunk munkatársának az előadások szünetében a társa­ság elnöke. Elmondta: az al­tatás — hazánkban csakúgy, mint külföldön — az ötvenes években indult fejlődésnek. A hazai intézetekben egyéni kezdeményezések nyitottak utat az anaesthesioüógiának. — A megnyitón kiemelte, hogy az orvosképzésben is szükségessé vált az anaesthe- siológus-utánpótlás biztosítá­sa. Ügy éreztem, ezzel az in­dítvánnyal egyidejűleg az al- tatóorvoei szakma megbecsü­léséért is küzdenek. — Ma már nincs, aki’két­ségbe vonhatná, hogy az ana- esthesiológus nélkülözhetetlen társa a műtétet végző orvo­soknak. De a rangért valóban meg kell küzdenünk. Dr. Lencz László, a társa­ság főtitkára. — Mi a központi témája a siófoki tanácskozásnak? — Újszerű kérdésekkel fog­lalkozunk. Elsősorban a mell- kassebészet és a műtéti érzés­telenítés kapcsolatát vizsgál­juk. A tapasztalatokat össze­gezzük itt ezen a vándorgyű­lésen. A mellkassebészet alap­vetően az anaesthesiol ógiától függ. A mellkassebészet fejlő­déséről attól fogva beszélhe­tünk, amióta bevezettük a korszerű altatást, a fájdalom­mentes műtétet. A másik ki­emelt terület, amivel foglal­kozni kívánunk: a higiénia, a fertőzések elleni védekezés. Az altatott beteg különösen érzékeny, és fogékony a fertő­zésekre. — Röviden, kérem, mutassa be az altatás történetét. — 1846 előtt nem volt mű­téti fájdalomcsillapítás. A se­bészek a gyorsaságukkal igye­keztek csökkenteni a fájdal­mat, utána fedezték föl az éter altató hatását. 1846 végén Bostonban végeztéje az első altatásos műtétet; 1847. január 11-én a magyar dr. Balassa János a Rókusbán is sikerrel alkalmazta az étert. Az alta­tógépek korszaka 1950 után kezdődött. A kuráre nevű nyüméreg lett az a nélkülöz­hetetlen anyag, amivel az al­tatógépek is »dolgoznak«. A jelenről néhány szót: kórhá­zaink műszerállományának legalább a fele az intenzív therápiás osztályokon van föl­szerelve, ezzel talán ki tudom fejezni, hogy milyen fontos területe ez az orvostudomány­nak. A vándorgyűléssel egyidő- ben hazai és külföldi cégek orvosi műszer bemutatót tar­tanak a Dél-balatoni Kultu­rális Központban. A magyar Human és Pharmacia mellett dán, NSZK-beli, amerikai és holland cégek korszerű altató­berendezései, életmentő föl­szerelései, oltóanyagai is lát­hatók. H. B. Fotódokumnetációs kiállítást nyit meg szombaton 16 óra­kor dr. Balassa Tibor, a me­gyei tanács elnökhelyettese a Somogy megyei Tanács föld­szinti fogadótenmében. A ki­állítás témája: utcák, terek kultúrája Somogybán. Ezt kö­vetően a városi tanács dísz­termében Szigetvári György, a műemlékvédelmi albizott­ság elnöke .vetítettképes elő­adást tart Az ismeretlen Ka­posvár címmeL Mindez a képzőművészeti világhét megnyitó eseménye lesz. Gazdag hét elé nézünk. A barcsi művelődési központ­ban például szombaton 18 óra­kor Ungvári Károly festmé­nyeit állítják ki. Papp Sándor Gábor festőművész munkáit szombattól a fonyódi művelő­dési házban tekinthetjük meg. Megnyitó 10 óra 30-kor. Bagó Bertalan kiállítása ugyancsak szeptember 16-án nyílik 17 óraikor a szölősgyörőki könyv­tárban. Czimkotay Frigyes a balatonszentgyörgyi művelő­dési házban állít ki, s mun­kái már délelőtt 10 órától lát­hatók. A csurgói művelődési ház­ban Csurgói Máté Lajos és Raksányi Lajos képei lesznek megtekinthetők vasárnaptól. Böhönyén Bencsik István szobrászművész állít ki a mű­velődési házban. Ez szeptem­ber 16-ától tekinthető meg De rendeznek egyéb kiállítá­sokat is. Az ember és környe­zete címmel gyermekrajzok kerülnek falra Kadarkúton. A művelődési házban szombaton délután 14 órától látható az anyag. A község jelene ké­pekben című fotókiállítást Rózsa, szegfű... akármi... H arminc év körüli fiatal- asszony állt meg a ka­posvári üveg—porce­lán—műanyag bolt előtt. Zöld pelerinje alól lelkendezve bö- ködte a hozzá tartozó, jersey- öltönybe öltözött férfit. — Nézd, milyen csodála­tos... ! Pillantása körberöpködte a művirágokat. A férfi közelebb lépett a kirakatüveghez. Alig nyitott szájjal mormol­ta: — Van már elég, tele az előszoba... ! — — Csak húsz forint, az is pénz neked? — Milyen virágai vannak már otthon? — érdeklődtem. Az asszony egy »miközöd- hozzá« pillantással rám né­zett, aztán mégis sorolni kezdte. — Mindenféle: aranyeső, tudja tavasszal az a legszebb, a búcsúban sikerült orgonát szereznem, rózsa, szegfű, nár­cisz és meseszép cserepes cik­lámen ... Aszparáguszt sehol sem találok, az enyém meg örökké elsárgul... nincs ked­vem pátyolgatni. Furcsállva néztem az asz- szony arcát és a virágokat. A férfi előrement, valahova messzire nézett, talán a Kos­suth-szobor körüli eleven vi­rágokat fürkészte... Az asszony a pénztárcáját szorongatta. — Praktikus, ahogy mond­ják. Nem kell örökké vizet cse­rélni, nem szemetel, télen is van a vázában virág... Sajnálkozva hagyta ott aki­rakatot. Orkánkabátos, gon­dosan fésült, idős hölgy köze­ledett. — Tetszenek önnek ezek a virágok? — Pfuj, ne is mondja, utá­latosak, ez a piro6 akármi... hát szörnyű, ilyen piros nincs is...! Srácok jöttek. — Tetszik nektek ez az »akármi« ? — Nem rossz — mondta egyikük. — Olyan csicsás, olyan amerikás, azt mondják, ott ilven színes minden ... — Hallottatok már a giccs- ről? — Nem. Még nem. Mi az? — Hova jártok iskolába? — Szakmunkásképzőbe. Beszélgettünk pár monda­tot a nippekről, csecsebecsék­ről Kacarásztak. Szüleik, nagyszüleik tárgyait sorolták, és a majálisban nyert figu­rákat Szemüveges, szürke kosztü­mös nő állt meg. Figyelmesen tanulmányozta a kerámia vá­zákat. Felháborodva szólt hozzám: — No de nézze... ezekbe a vázákba ilyen ízléstelen virá­gokat! Egyáltalán... ezek padlóvázák! Csóválta a fejét, aprót hu­nyorítva elindult. Hatvanas öregúr, láthatóan élvezte az eső utáni friss le­vegőt Mélyeket lélegezve megállt. — Tetszik a virág...? — próbáltam elkapni a pillan­tását. — Tudja, ízlés dolga... De gustibus non est disputan- dum ... Biztos van, akinek tetszik. A csoda tudja... Fiatalember, originált far­mer szerelésben, nyakában bőrszíjon érmes fityegett. Va­lamelyik királynőt ábrázolta. — Mit szól a virágokhoz...? Elbiggyesztette a száját — A falusiak megveszik. Az ők ízlésének megfelel. — Gú­nyos mosolyt erőltetett az ar­cára. — Telerakják vele az egész lakást szeretnék a szé­pet, csak nem tudnak válo­gatni. Újra srácok, csatakos nad­rágjukat meglebbentette a szél — Nekünk? Hogy tetsze­ne!?... Ez giccs a javából! Az osztályfőnökünk többször szóvá tette, a kerti törpékkel egyetemben... Midiruhás hölgy, csodálkozó szemmel. — Azt mondják... az ilyes­mi giccs. Tulajdonképpen mit jelent? Olyan sok mindenre használják... A rózsa tetszik, majdnem olyan, mint az iga­zi ... Fiatal házaspár. A nő kezé­ben gesztenyeág. — Nem, nem tudom ponto­san meghatározni, mi a giccs. De az ilyenektől ösztönösen Irtózom. Otthon soha nem lát­tam ilyet. Talán ezért... Ha­zug. Túl szép, illetve kiáb­rándítóan szép. — Télen 6em? Akkor talán praktikus, nem? — Szó sincs róla! Még a Ba­latonról hoztunk nádat; min­dig emlékeztet a nyárra; szá­raz ág, vagy szalmavirág... Szeretjük kemény kis fényes szirmait. Magas, vékony arcú lány, úgy érzi az ember, mindent és mindenkit visszautasít a leg­alkalmasabb pillanatban. — Meg tudná határozni, mi a szép? — Pontosan nem. Majd az egyetemen tanulok esztétikát. Ha nem vesznek föl, akkor is lesz időm ilyesmivel bíbelőd­ni... Ez hát a kép, 1978-ban. Kietlen kép. Ki a hibás? El­sősorban az állami ipar és kereskedelem, mert forgalom­ba hozzák az általuk is nyil­vánvalóan csupán árucikkek­nek elismert tárgyakat. Bizo­nyara azt is tudják, hogy az igények ilyen fajta közkielé­gítése a polgári társadalom sa­játja. R égi igazság, hogy az igényt a lehetőségek alakítják. Az emberek többsége ma már tud költeni otthona díszítésére. Hogy eh­hez mit használ fel, az első­sorban attól függ: mit kínál­nak számára. Persze nemcsak ettől. Ízlésének alakulásában ké»rejátszik — egyebek kö­zött — az iskola is, amelyben még mindig nem kapott kellő fontosságot a látáskultúra fej­lesztése. Libor Róza Kadarkúton és Nagyberkiben is megrendezik. A szőlősgyö- röki nevelőotthonban helytör­téneti gyűjteményt tesznek megtekinthetővé. Lengyeltó­tiban, Balatonberényben és Somogyváron a könyvtárban, Tapsonyban és Karádon a művelődési házban, Igáiban az iskolában nyílik díszítőmű­vészeti szakkörök kiállítása. Helyi utcákat, tereket mutat­nak be fotók segítségével — felhívják a figyelmet a szép­re — Ádándon, Nágocson, Ba- latonbogláron. Az antik és modern művészet című be­mutatót vasárnap rendezik meg a kultúra csurgói házá­ban. Gyermekrajzok gyönyör­ködtetik a látogatókat a nagy­berki könyvtárban. Mi most Galimberti Sándor festményének reprodukcióját közöljük: a kép a Rippl-Ró- nai-viilát ábrázolja. Az au­gusztus 20-án megnyílt 6zép épület is várja látogatóit S most más eseményekről. Magyar nóta és humor cím­mel műsoros előadást ajánl ma estére a tahi Zichy Mihály művelődési ház. Talabér Er­zsébet, Szálai László, HollalJ Bertalan, Szentendrei Klára nótaénekeseken kívül Mikes György és Somogyi Pál hu­moristák lépnek föl. Marcali­ban, a művelődési központ­ban vasárnap délelőtt 10 órá­tól népi hangszeres szólisták találkoznak a dél-dunántúli művészeti találkozók kereté­ben. Ott lesz Olsvai Imre nép­rajzkutató és Pribojszky Má­tyás citeraművész is. Ezzel egy időben a Marcali Hely- történeti és Munkásmozgalmi Múzeumiban Dél-Dunántúl né- , pi hangszereiből nyílik ki­állítás» Csurgón vasárnap délután 14 órakor kirándulni mennek a természet kedvelői. Ûticél a Sós-rét. Gyülekező a művelő­dési központban. Reméljük, az idő kegyes lesz hozzájuk. S mindazokhoz, akik megyénk szép vidékeire kirándulnak a hét végén. Mit ígérnek a kaposvári mozik szombatra és vasárnap­ra? A Vörös Csillag Filmszín­házban a korábbi előadásokon — délután 3-kor is — a Ke­ménykalap és krumpliorr cí­mű magyar ifjúsági filmet játsszák. Este a Keoma című »makaróni western« kockái peregnek. Az olasz »vadnyu­gati« filmek állítólag jobbak az eredeti amerikaiaknál, leg­alábbis több bennük a köny- nyedség, a humor. A vasár­nap délelőtti előadáson a mo­zi a Fekete István regényéből készült Bogáncs című magyar filmet ajánlja a gyerekeknek. A Szabad Ifjúság filmszín­házban a 16 órakor Ijrezdődő előadáson egy lengyel—fran­cia bábfilmet, a Vadnyugati mackókalandot vetítik. Este a Váltságdíj című amerikai al­kotást láthatják a felnőtt né­zők. A Latinca mozi szovjet filmet, a Bölcsődal férfiaknak címűt kínálja. A Rákóczi mo­ziban a Csak egy asszony... című francia film »megy« va­sárnap, Annie Girardot-val a főszerepben.

Next

/
Thumbnails
Contents