Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

\ A támogatások jövője A z V. ötéves terv félide­jénél tartunk, de a ter­vező és gazdaságirá­nyító szervek hozzákezdtek a VI. ötéves terv fő irányainak kialakításához és a gazdaság- politikai célokat szolgáló sza­bályozók továbbtfejlasztésé­3.ez Ennek keretében Or­szágos Anyag- és Árhivatal kiadta az általános termelői árrendezés előkészítésének irányelveit. Azokból is kitű­nik, hogy a támogatási rend­szerben jelentős változások várhatók. Természetesen ezek a változások nemcsak a 3-rölt- ségvetés és az ösztönzés irá­nyai szempontjából húsbavá- góak, hanem a vállalatok jö­vedelmezőségét is jelentősen befolyásolják. Az utóbbi években a pénz­ügyi támogatások gomba módra szaporodtak, a gazda­sági élet majdnem minden területén gyökeret vertek, ál­talánossá váltak. Ennek fő oka: a jelenlegi árrendszer merevsége. A hazai árak nem követték kellő rugalmassággal a világpiaci árak változását, a fogyasztói árak pedig el­szakadtak a termelői áraktól. Szerepet játszott az is, hogy a támogatások elnyerése alku kérdésévé vált, és az elnyert támogatásokat a gazdálkodó egységek örök - érvényű jöve­delemkiegészítőnek tekintet- téli — tegyük hozzá : okkal, mert ez ellen sem az ágaza­tot irányító, sem a funkcioná­lis szervek nem tettek sem­mit Mellesleg a támogatások elnyeréséért vívott »eredmé­nyes« akciók nyomán az egyedi támogatások altalános jellegűek lettek. Az új termelői árrendszer kidolgozása során, lényegében 1980. január 1-ig át kell ér­tékelni a támogatás alapél - veit Világos rendszerbe kell foglalni azt, hogy milyen gaz­dasági tevékenység mikor, meduig és miért kaphat álla­mi támogatást, valamint azt is, hogy milyen módon kell »megszolgálni« azt. A támo­gatással — a szóban is benne foglaltatik — valamilyen gaz­dasági tevékenységet, amely meghatározott ok (okok) miatt, adott feltételek között nem jövedelmező, de szüksé­ges, pénzügyi módszerekkel »életképessé« tesszük. Igen ám, de fontos elvi kérdés, milyen időtartamra szól e tá­mogatás. Nem szabad ugyan­is a gazdaiságtaian termelést támogatással oly mértékben jövedelmezővé tenni, hogy azt konzerváljuk, sőt nem ritka esetben fejlesztjük. Ennek elkerülésére a jövő­beli támogatásoknál az átme­neti és a »visszterhes« segít­ségnek kell jellemzővé válnia Az új támogatási rendszer­ben is növelni kell a norma­tív jelleget, ami azt jelenti, hogy ki- kell küszöbölni a nehezen értékelhető egyedi támogatásokat, illetve azok csupán a kivételek lehetnek. A támogatások normatív jel­legének erősítése várhatóan megszünteti azt a — ma még széles körben tapasztalható — gyakorlatot, hogy egyazon célra, tevékenységre, például a tőkés exporttermelés növe­lésére különböző költségvetés: csatornákon keresztül többfaj­ta támogatáshoz jussanak a vállalatok. j Az is megfontolandó, hogy j a támogatás fajlagos mérté­két maximalizálják, azaz a támogatások felső határa »plafon« legyen. Az új támo­gatási rendszernek minden­képpen a gazdaságossághoz való mind hamarabbi felzár­kózást kell ösztönöznie, ki- kényszerítenie. Szorosan ösz- szefügg ezzel a jelenlegi tá­mogatási rendszerben érvé- ] nyesülö báziselwel való sza­kítás, esetleg mozgó átlagok­kal lehetne a támogatások fo­lyamatos csökkentését, illetve megszüntetését elősegíteni. K orai lenne az 1980-ban bevezetésre kerülő tá­mogatási rendszer részletes leírása, vagy annak értékelése; az már ma is bi­zonyos, hogy a támogatási rendszer szigorúbbá válik. Er­re mind a gazdaságirányítás­nak, mind a gazdálkodó egy­ségeknek alaposan föl kell készülniük. Alig több mint egy esztendő áll rendelkezésre az új termelői árak, támo­gatási feltételek kidolgozásá­ra, megismerésére, s ami a legfontosabb: a vállalati gaz­dálkodás zavartalan átállítá­sára. * Wiesel Iván Sokasodó gondok között Termelőszövetkezeteink beruházásairól Lehet-e korszerű az egysze­rű? Lehet-e rést nyitni egy rossz szemlélet emelte falon? Izgalmas, elgondolkodtató vi­ta zajlott le tegnap délelőtt a mezőgazdasági fejlesztési al­bizottság ülésén, ahol a tes­tület a termelőszövetkezeti be­ruházások helyzetét, illetve a gazdálkodás hatékonyságát elemezte. Az ötödik ötéves terv vég­rehajtásának félidejénél tar­tunk, s az értékelő adatok fi­gyelmeztetnek: valami nincs egészen rendjén! Pénzügyileg teljesülnek időarányosan a tervprogramban meghatáro­zott célok, csakhogy — és itt az ellentmondás — az elköl­tött milliókból a telezettnél kevesebb állatfáröhely épül. Nem kétséges, hogy több oka is van ennek, de ezúttal csak egyet szeretnék kiemelni, ami különös hangsúllyal került szóba a tegnapi vitán. Szó szerint így hangzott: »az üze­mek, szinte teljesen érthetet­len módon, idegenkednek az olcsóbb megoldásoktól«. Ez a szemlélet valóban ért­hetetlen és megmagyarázha­tatlan. Kivált, ha hozzátesz- szük, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési lehetőségek is meglehetősen szűkösek, és szinte bizonyosnak látszik hogy a tervidőszak végére nem épülnek meg maradéktalanul a termelés fejlesztéséhez szük­séges áliatférőhelyek. A pél­dák sora hangzott el: a komá­romi állami gazdaságban 11 hónap alatt fölépült egy 1360 férőhelyes tehenészeti telep fele, tehénférőhelyenként a költség 48 ezer forint, (és nem hatvan-hetvenezer!), a tamási állami gazdaságban ötvenezer forint alatt van ez a mutató, de van megyén belül is példa, ahol a fejőház költségeivel együtt negyvenezer forintba került egy tehénférőhely. »Az egyszerűbb megoldás nem jelent korszerűtlent« — hangzott el a tanácskozáson. Jó lenne, ha ezt a sokat han­goztatott tényt, egyszer tény­leg fölismernék és elismernék a gazdaságok is! Mert nem mindegy, hogy a tervezettnél tíz százalékkal vagy éppen huszonöt százalékkal kevesebb férőhely épül. Még van idő változtatni e szemléleten, ke­resni a célravezetőbb megol­dásokat! Ahogy a bizottság több tagja is hangsúlyozta: az eddiginél többet kell tenni az olcsó, korszerű beruházások népszerűsítéséért, megismer­tetéséért. A fejlesztésekkel kapcsola­tos gondok sorában ez csak egy. de feltétlenül sürgős or­voslást kívánó probléma. Nagy vitát váltottak ki a ki­vitelezésekkel kapcsolatos ne­hézségek is. »Az üzemben — mondta Szabó Gábor, a ka- posmérői szövetkezet elnöke — ott szorít a cipó, ha elkészül végre egy rekonstrukciós terv, nem találni építőipari szerve­zetet, amely elvégezné a mun­kát.« A gazdaságok saját kis brigádja nem vállalkozhat erre. Mérlegelve a helyzetet, ezért kínálkozik célravezető­nek e vonatkozásban is a szövetkezetek közötti együtt­működés kialakítása: több szövetkezet építőbrigádjának összefogása egy nagyobb fel­adat elvégzése érdekében. A lemaradás mérséklése, a ma még jellemző gondok eny­hítése az eddiginél határozot­tabb intézkedéseket kíván. A bizottság állásfoglalása szerint nagyon fontos, hogy a férő­hely bővítésével együttjáró rekonstrukciók üteme foko­zódjék. Ezzel a módszerrel el­érhető viszonylag leggyorsab­ban eredmény. Természetesen a több hús, állati tennék elő­állításának csak egyik feltéte­le a beruházás. Nem szabad megfeledkezni — és erről is szó volt a tanácskozáson — a ki nem használt lehetőségek­ről, a sokat emlegetett belső tartalékokról, A megye nagy­üzemeiben negyvenezer koca van, kocánként átlag tizen há- rom-tizennégy mázsa húst ér­tékesítenek a gazdaságok — a jobb nagyüzemeknél ez a mu­tató 17—18 mázsa. Ha csak egy hízóval többet értékesí­tenek kocánként, az évi negy­venezer többletsertést jelent ! És erre minden lehetőség adva van — csak fegyelmezettebb, szervezettebb, gondosabb munka kedj hozzá. V. M. A kaposvári Közúti Építő Vállalat keverőtelepén tegnap zászlók lobogtak. Tizennégy óra után néhány perccel a gép alá állt egy földíszített teher­autó, amelyen hatalmas szám piroslott: 1 000 000. A korben- állók — a vállalat dolgozói, vezetői, vendégek a KPM Közúti Igazgatóságától é: a Volántól — megtapsolták, amikor az egymilliomodik tonna forró aszfaltot a teher­autóba töltötték. — Ez kimegy a megyéből, a daknandi utcákba kerül — mondja Szabó József telepve­zető. Hét év alatt gyártottak eny- nyi aszfaltot a kaposvári Köz­úti Építő Vállalat dolgozói, s több mint ötmillió négyzetmé­ter — nyolc, centiméter vas­tagság — aszfaltutat építet­tek belőle. Ez 870 kilomé­ter hosszú, hat méter széles útnak felel meg. Ebből az egy­millió tonna aszfaltból épült — többek között — a 6-os út burkolata Szigetvártól Bar­csig, a 61-es Tamásitól Nagy­kanizsáig, a 66-os Sásdtól a negyvenes őrházig, a 67-es Mozsgótól Balatonlelléig, a 7- es főközlekedési út Zamárdi- tól Fonyódligetig, a 611-es Dombóvártól Sásdig, valamint a kaposvár—szántódi út... Az országos bekötöútépítési prog­ram keretében tíz utat láttak el aszfaltburkolattal, továbbá jelentős »szőnyegépítést« vé­geztek Kaposváron, Dombó­váron és Fonyódon. Néhány érdekességről hadd szóljunk. Az egymillió tonna aszfalt gyártásához 55 ezer tonna bitument, 40 ezer tpn- na mészkőlisztet, 545 ezer ton­na bányakavicsot és 362 ezer tonna különböző zúzalékot használtak föl. Ez az összes anyag 40 ezer 25 tonnás va­gonban férne el. Ha ezekből összeállítanának egy vonat­szerelvényt, annak hossza 600 kilométer lenne, amely Sop­rontól Záhonyig érne el. Mindezt Sziksäai László igazgatónak a kis házi ünnep­ségen elmondott beszédéből tudtuk meg, mikor Kajdy Gyulának, a volt telepvezető­nek nyugdíjba vonulása al­kalmából kiváló dolgozó ki­tüntetést adott át. Huszonkét dolgozó kapott még jutalmat; ők a nagy teljesítményű telto- mat-keverőtelepen folyama­tos műszakban-— ha kell, ün­nepnapokon is — dolgoznak. Az ünnepség, pontosabban az egymillió tonna aszfalt sor­sára való visszatekintés egyéb­ként egy nagy térkép előtt zajlott le, amelyen csak úgy piroslottak Somogy, Baranya és Tolna megjelölj útjainak vonalai. Ezeket mind-mind abból az anyagból építették, amit 118 ezer — nyolc és fél tonnás — gépkocsifordulóval szállítottak a munkahelyekre. A telep vezetőjétől azt is megtudtuk: az országban ez a harmadik keverőgép, ame­lyik ilyen tekintélyes meny­iíiSsiállL nyiségű útépítő anyagot ké­pes előállítani. A most nagy tisztességet megérő, kissé zsúfolt telepet azonban hamarosan fölszá­molják. A távlati tervek sze­rint rendezőpályaudvar kerül a helyére, s már épül az új munkahely Kaposfüreden. A következő útépítési főszezon­ra onnan szállítják az aszfal­tot. Ott, a mostaninál kor­szerűbb géppel fele ennyi idő alatt akarnak elkészíteni egy­millió tonna aszfaltot — bár ez nemcsak a technikától, ha­nem az igényektől is függ. — Az pedig lesz bőven — ez derült ki Széles Péternek, a KPM Közúti Igazgatósága vezetőjének szavaiból, amikor már a hatodik ötéves tervben építendő utakról beszélt. G. J. Kétkedés és eredmények Új termelési rendszer mutatkozott be Somogyiján A megyében mindeddig egyedülálló eseményre, sae- mescirok-termelési bemuta­tóra gyűltek össze tegnap Lá- bodon a meghívott szakembe­rek. Hogy senki nem jött el például a Kapos völgye kö­vér földű tsz-eiből, és hogy a gyönge termőhelyi adottságú gazdaságok közül majd mindegyik képviseltette ma­gát, ez már önmagában is sokat elárul erről az alig is­mert takarmánynövényről. Akik eljöttek, legtöbben csak A munkások is kísérleteznek Egy üzem profilt keres Profilt keres a Kaposvári Vasipari Szövetkezet lakatos- és bádogosrészlege. És nem is akármilyen, hanem hosszú tá­von is jól jövedelmező pro­filt ... Huszonkilencen dol­goznak itt, a hegesztőpiszto- lyok sziszegésétől hangos mű­helyben, a többségük 30—32 éves szakmunkás.' Minden új­ra fogékonyak. A szövetkezet tervszerűen fejlesztette ezt a részleget, hogy minél sokol­dalúbb ipari háttérrel létesít­hessen gyümölcsöző termelési kapcsolatokat más válla! átok­kal. szövetkezetekkel, illetve gyárthasson jövedelmező ter­mékeket. A hosszú távra is. megfelelő profil kialakításáról most széles körű tárgyalások folynak. A szövetkezet számít a részleg dolgozóinak ötletei­re, javaslataira: az újítási fel­adatterv második (pontja egye­nesen fölszólítja erre a mun­kásokat. Az ipari szövetkezetek nvári kaposvári kiállításán mutattak be egy fémszerkezetes épüle­tet, amelynek ötlete itt, a mű­helyben fogalmazódott meg, s itt készült a bemutatott épü­let is. Tulajdonképpen gépszín ez, amelyet sokfeleképpen al­kalmazhatnak a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek. Séta István, Horváth Károly és Çsoma János olyan széles oszloptávölságú szerkezetet alakított ki, amelybe könnyen, vágóasztalának leszerelése nélkül behajthat a kombájn, s nincs szükség — mint oly sok más gépszín esetében — a vágóasztal állandó le- és föl­szerelésére. A műhelyben született kez­deményezés és ötlet műszaki­lag jó, jelenleg a szövetkezeti központban a megvalósítás piaci-közgazdaság: feltételei* vizsgálják. Ezzel. együtt több vállalattal is tárgyalnak. Nagy Imre főmérnök noteszában több — esetleges — partner neve is szerepei. — Nem könnyű dolog a kooperáció — mondja. — Egy vállalat, amelyikkel évek óta jó kapcsolatban vagyunk, egy hónapja még ígért mindent, kapacitásunk nagy részét le­kötötte volna. S amikor má­sodszor is náluk jártunk s részleteket megbeszélni, már visszakoztak. A -szövetkezet­nek pedig létkérdés a tartós, megbízható termelési kapcso­lat. Készítettek már a Mafilm­nek zajcsillapító kocsikat. Egy szerkezet beépítéséve' szinte a nullára csökkentették a kocsiknál alkalmazott áram­termelő aggregátorok zaját. Jelenleg is folyik — az Autó­ipar: Kutatóintézettel kötött megállapodás alapján — kipu­fogó dobok gyártása. A MÜ- ART-nak — osztrák licenc alapján — 20 darab fámpaki- egyenlitöt készítenek.. Ezek azonban nem végleges megol­dások. Szó van róla, hogy a Kis­motor- és Gépgyártól átveszik a hűtőzsaluk gyártását. Eze­ket az Ikarus-motorokban használják föl. Évi mintegy 6000—7000 zsaluról tárgyal­nak; ennek értéke több mint nyolcmillió forint. Szeretnének bekapcsolódni az úgynevezett Rapistan szállító- és görgőpá­lyák gyártásába is. Ez igen jövedelmező munkának szá­mít. A salgótarjáni Kohászati Művek — a már jól bevált Dexion-licenc után — most megvásárolja a Rapistan-cég- től a szállító- és görgőpályák gyártásának jogát, ezzel a magyarországi anyagmozga­tás is sokat nyerne. A kapos­vári szövetkezet fölajánlotta, hogy görgők, tárcsák gyártásá­ra tud szabad kapacitást biz­tosítani. Ez évi tizenötmilliót jelentene, s ezen felül még azt is, hogy bekapcsolódnának a magyar anyagmozgatás inten­zív fejlesztésébe. Egy üzem profilt keres . .. önálló termékek gyártása és kooperációs kapcsolatok föl­kutatása révén. Keresik a job­bat, az újat — vezetők, mun­kások egyaránt. Cs. T. annyit hallottak a szemes ci­rokról, hogy olyan homokos területeken is eredményesen termelhető, ahol semmilyen más növény nem tud gyöke­ret ereszteni. E nyilvánvaló erény emlí­tése után azonban kételyek sora következett. Az egyik ál­lattenyésztési szakvezető mondta például: »A ciroknak még bizonyítania kell. Nin­csenek ugyanis tapasztalata-* ink a növény takarmányozási értékéről.«. A kétségek eloszlatása és a — több mint 200 éve ismert, ma mégis újdonságnak számí­tó — szemes cjrok megismer­tetése volt a célja a lábodi bemutatónak. Ugyan miért pont a 70-es évek elején kezdte néhány gazdaság »föl­fedezni« a szemes cirokot mint takarmánynövényt? Azelőtt a gazdaságok bár­mi áron igyekeztek még töb­bet termelni, később a köz­gazdaság: feltételek változásá­val belátták, hogy nem érde­mes például a kukoricater­melést erőltetni ott, ahol a kétszeres ráfordítás is csak fele eredményt hoz. Ekkor vetődött föl a kérdés: mivel helyettesíthetnék a homokos talajokon csak alig termő nö­vényeket. Az ócsai termelőszövetke­zet volt az első, amely nagy­üzemi módon kezdte termelni a cirkot. Példájukat többen is követték, s hamarosan megalakult az új szemescirok- termelési és -hasznosítási rendszer, a Hybar. Most két év múltán az országban 72, Somogybán hét partnergaz­daságuk van. A megyében szélesebb körben most bemu­tatkozó rendszer képviselő: nem titkolták: céljuk újabb gazdaságok megnyerése, és azt sem, hogy « szemes cirok nem »biológiai csoda«. Igaz, hogy igénytelen, sőt szívós növény, s fehérjetartalma még a kukoricáénál is magasabb, de az is igaz, hogy termesz­tésében sok a buktató. A megyében összesen 530 hektáron termelik —- kísérlet­képpen. A legjobb eredménye­ket eddig a Dél-somogyi Ál­lami Gazdaság mellett, a lá­bodi tez-ben értek el. Ez utóbbi szakembere mondta el, hogy olyan futóhomokon is termelnek cirokot, ahol azelőtt — bár vetettek — termést soha nem takarítottak be. »Több mint 600 hektárnyi ku­koricánk negyedét rendszere­sen a szomszédos erdők vad­jai takarították be. A legkri­tikusabb sávokban 80 hektá­ron az idén szemes cirkot ve­tettünk, így végre a terület teljes termése a miénk, lesz.« Egy mosonmagyaróvári ven­dég elmondta, milyen ered­ményesen alkalmaztak szemes cirokot a baromfihizlalástoan, egy somogyi állattenyésztő pedig a sertéshizlalásban szerzett tapasztalatokról szólt. A kukoricához vagy búzá­hoz képest mellékes növény a szemes cirok, termelésének nagy népgazdasági jelentősé­ge is van. Jól helyettesíti ugyanis a különféle tápokban a kukorica és az árpa nagy részét, márpedig előbbi fon­tos export-, az utóbbi drágán beszerezhető importcikk. A termelés további növelé­se tehát mindenképpen ész­szerű és indokolt. A »ho­gyan ?« még eredményesebb módját megkeresni az új rendszer szakembereinek fel­adata lesz. Hét év alatt egymillió tonna aszfalt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents