Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-02 / 207. szám

\ Ä kistermelés fejlesztéséért Megnyílt a mezőgazdasági tájkiáliítás és vásár Három megye, Baranya, Somogy, Tolna számos kister­melőjének, valamint majd félszáz mezőgazdasági nagy­üzemnek, intézménynek és vállalatnak a részvételével tegnap délelőtt megnyílt a Mezőgazdasági és Elelmezés- üg'» Minisztérium, valamint a három megyei tanács által szervezett tájjellegű mezőgaz­dasági kiállítás és vásár. Még az ünnepélyes megnyi­tó előtt a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola aulája adott helyet annak a csak­nem kétszáz háztáji agronó- musnak, valamint a kister­meléssel foglalkozó szakem­bereknek, aki a háztáji és ki­segítő gazdaságok helyéről és szerepéről tanácskozott. Há­rom megye képviselői hallgat­ták dr. Boruzs Gyulának, a MÉM szövetkezeti és üzem­gazdasági főosztálya osztály- vezetőjének előadását, amely­ben a háztáji termelés orszá­gos jelentőségét taglalta. Töd- , I bek között hangsúlyozta, hogy j a háztáji termelés Yiélkül I megoldhatatlan volna hazánk mezőgazdasági ellátása, ezért 1 is fontos, hogy a termelést I elősegítő intézkedések íninéi hathatósabbak legyenek. Második előadóként dr. Ba- ; binszky Mihály, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tan­székvezető tanára azokat a tudományos eredményeket is­mertette, melyeket a három megyében a háztáji termelés fejlesztésében értek el, mint­egy modellt adva a kisgazda­ságoknak. Feliinger József \ Baranya megyei háztáji agro- nómus hozzászólásában azok­ra a még mindig meglevő hi­ányosságokra hívta fel a fi­gyelmet, amelyek gátolják vagy nehezítik az eredményes termelőtevékenységet. A tanácskozás után a főis­kola lovasiskolájának terüle­tén rendezett kiállítási, park­ban gyülekeztek a résztvevők, ahol dr. Csomós Zoltán, a 4 MÉM főosztályvezető-helyette­se köszöntötte az egybegyűl­teket. ' Megnyitó beszédében ki­emelte, hogy az immár ha­Gyűlnek a bizonyítékok’* Műtrágya - tűrhetetlen ikíbőséiIisd Hogy a hazai műtrágyák minősége gyakran hagy kíván­nivalót, az közismert — és "jobb híján eltűrt — dolog. Igaz, az anyag két év előtti áremelkedése óta többen te­szik szóvá: ahhoz, hogy a me­zőgazdaság maradéktalanul teljesíthesse feladatát, mil­lióért legalábbis elfogadható anyagokat kellene kapnia. A műanyag zsákos műtrágya- szállítmányok olykor egyet­len tömbbé összeállva érkez­nek az üzembe, ahol külön e célra vásárolt darálón őriig meg, hogy egyáltalán kiszór­hassák. Ezen már senki sem kapja föl a fejét, amit azonban a nagybajomi tsz-ben láttam, az alatta van minden tűréshatár­nak. 18 vagonnyi frissen vá­sárolt műtrágyájuk helyenként fehér iszapmasszához hason­lít. A zsákok jó része kiha­sadt, itt is,ott is ömlik, de még inkább f oly dogál a kétes massza. Mintha évekkel ez­előtt rakták volna ide őket. — Csak napokkal ezelőtt — helyesbített a gazdaság nö­vényvédő szakmérnöke —, au­gusztus 21, 22 és 23-án — vagon, híján — az Agroker se­gítségével teherkocsikkal hoz­tuk ezt a pétisót. — Ha látták, hogy ilyen, miért hozták el? — A gépkocsivezetők, ha látták is,' hogy ez csak »alig műtrágya«, nem mertek üre­sen hazaindulni, és talán jól is tették. Ha sokat váloga­tunk, lehet, hogy semmilyet sem kapunk... — Mihez kezdenek most ez­zel a »360 ezer forintnyi ér­tékkel« ? vagyunk abban a helyzetben, hogy panaszkodjunk, perle­kedjünk: műtrágyára holnap is szükség lesz. .. Még egy adalék a bábolnai iparszerű termelési rendszer lapjából, a »Kukoricából« Kárpáti ' László, a kéthelyi tsz talajerőgazdálkodási üzem- ágának vezetője írja: »...szé­les körben szerzett tapaszta­latok alapján úgy ítélem meg, hogy a korszerű konténeres műtrágyatárolás fő akadálya a műtrágyák következetesen rossz minősége. A gyártástech­nológiából eredő eltérő szem­cseméret, a felületkezelés el­maradása, a hűtés nélküli töl­tés az anyagot minőségileg el­fogadhatatlanná teszi...« Valamennyi megkérdezett szakember tudta egyébként, hogy a minőségromlás okaegy technológiai lépcső elhagyása. A forrón zsákba töltött anyag a kihűlés során összeáll... Azt is tudni vélték, hogy az exportszállítmányoknál soha nincs ilyen probléma. »Olykor exportból visszama­radt, kifogástalan anyag is ér­kezik. Annál vigyáznak, hi­szen a külföldi partner más­ként nem veszi át. Azt is tud­juk, hogy az export fontos népgazdasági érdek, csakhogy legalább ilyen fontos népgaz­dasági érdek a mezőgazdaság jó anyagellátása is...« A megye növényvédelmi és agrokémiai állomás igazgatója szerint a műtrágyára vonatko­zó szabvány fölött is eljárt az idő. — Amikor ez a szabvány született, a gazdáságok még kevesebb műtrágyát használ tak, és azt is jóval olcsóbban kapták. Még három éve is az volt a kérdés: jut-e valakinek egyáltalán műtrágya. Akkor szükségszerűen el kellett fo­gadni, amit adtak. A haté­konyság és a minőség mai kö­vetelményeinek viszont már csak jó minőségű anyagokkal lehet eleget tenni. Ezekkel a minőségi változá­sokkal a szabvány nem tartott lépést. Hosszabb idő megcáfol­hatatlan tapasztalataira — ha úgy tetszik: bizonyítékaira — van szükség, hogy a szabvány szigorúbbá váljon. Ezek a bi­zonyítékok már két éve gyűl­nek ... Persze, ha a gazdaságok öt gyár termékei kpzül választ­hatnák ki a legjobbat, a gyá­rak egyéb külső hatás nélkül is érdekeltek volnának a tech­nológiai fegyelem javításában, csakhogy ez ma nincs így ... Magyarán szólva az »eszi, nem eszi, nem kap mást« gya­korlat nyitja a gyár monopol- helyzetében keresendő. A megyei állomáson egyéb­ként több gazdaságból bekül­dött műtrágyamintát láttam. Nagyobb részük pontosan be­leillett ebbe az elkedvetlenítő, képbe. Ennyit a nagybajomi panasz kapcsáft. A további következ­tetéseket levonni már nem az üzésmi szakemberek feladata. Bíró Ferenc gyományokkal rendelkező kis­termelői kiállítások mind na­gyobb közönségsikere is iga­zolja: ezek a rendezvények sajátos eszközeikkel már har­madik éve segítik a kisterme­lők munkáját. Ma a mezőgazdasági ter­mékek előállításával az ország lakosságának széles .köre fog­lalkozik. A kistermelésben részt vevő családokhoz mint­egy ötmillió ember, az ország .lakosságának a fele tartozik, azaz az aktív kereső korú né­pesség 44 százaléka. A számok me?wvőzően bi­zonyítják a kistermelés létjo­gosultságát. A kisgazdaságok zöldségtermelésünk 38 százalé­kát, gyümölcstermelésünk 45 százalékát, tejtermelésünk 38 százalékát adják. A vágóser­tés-termelésből 52 százalékkal, a baromfihús előállításából 37 százalékkal, a tojástermelés­ből pedig 60 százalékkal ré­szesülnek. ■ Ezek olyan árumennyisé­gek, amelyeket nem nélkülöz­hetünk — hangsúlyozta dr. Csomós Zoltán. — Elég fi­gyelembe venni azt, hogy a kistermelők tulajdonában lévő állatférőhelyek, ültetvények helyettesítésére nagyüzemi vi­szonyok között, illetve ter­melésük pótlására az ország­nak több mint 100 milliárd forintot kellene beruháznia, és további 45—50 milliárd fo­rintnyi forgóeszközt kötne le a termelés megszervezése a nagyüzemekben. Ez egyrészt olyan óriási összeg, melyet egyik napról a másikra nem tudnánk befektetni, másrészt értelmetlen is volna, hiszen olyan eszközöket pótolnánk, amelyek tulajdonképpen nem­zeti vagyonunk jelentős részét képezik■ Nemcsak indokolt, szükségszerű tehát üzemelte- sük. Beszéde további részében ismertette az MSZMP Köz­ponti Bizottságának és a kor­mányzatnak az irányelveit, amelyek hangsúlyozzák a kis­termelői tevékenység fontossá­gát és szükségszerűségét. A kiállítás vasárnap estig tart nyitva. B. A. Vietnam M a nemzeti ünnepén kö- szöntjük Vietnam hősi népét: harminchárom évvel ezelőtt kiáltották ki a délkelet-ázsiai országban a demokratikus köztársaságot, amely fordulópont volt a sok ezer eves, nagy kultúrájú nép történelmében,, s egyben pél­dával szolgált és szolgál ma is Ázsia számára! Az ébredő kontinensen a vietnami for-, radalom volt az első, amely a győzelemig vitte a nép sza­badságvágyát. Példa volt ez a gyarmati iga alól lázadni, azt levetni akaró környező né­peknek, mint ahogy a követ­kező több mint harminc év is egyfajta példával szolgált. Először a francia gyarma­tosítók kísérelték meg, hogy semmissé tegyék, amit azon a szeptember 2-án kinyilvání­tott a vietnami nép akarata. Dien Bien Phu volt kudarcuk beteljesülésének színhelye, ptt fordult visszájára hitsze- gésük, terrorháborújuk. Le­gendává lett volna már Dien Bien Phu és a csata. Hogy mégsem vált, válhatott azzá. annak egyetlen ólra van : a megvert franciák helyét új, arrafelé addig ismeretien ag- resszorok — amerikaiak — töltötték be. Előbb csak pár százan, hogy aztán számuk több százezerre növekedjék. Politikusaik szerint a »szabad világot« védték, • szuperbom­bázóikkal pusztítva Északot és Dált, asszonyokat és gyerme­keket gyilkolva My Lainál, miközben nekik tetsző bábo­kat juttattak hatalomra Sai­gonban. »Szabad világukat« a korrupt Diem, a gyilkos sai- goni rendőrfőnök, a hóhér Ky és a Vietnamot családi vállalkozásnak vélő Thieu jelképezte. Hogy ez pontosan mikor kezdődött, senki sem tudja. Hogy mikor ért véget, azt igen. 1975. április 30-án a né­pi felszabadító hadsereg be­vette Saigont, és megadatott a lehetőség, hogy Vietnam né­pe 'megvalósítsa azt, amit 1945. szeptember 2-án kinyil­vánított. Kivívta nagy célját, az ország egyesítését, a lehe­tőséget a békés alkotó mun­kára. A háború megnyerése iszo­nyú akaraterőt és áldozato­kat követelt. Ám a békecsata sem ígérkezett könnyebbnek. 30 év háborúban — ez volt Vietnam »mérlege«. Csodákra tehát senki sem számíthatott. Megvalósítani a nemzeti egy­séget, újjáépíteni a földig rombolt országot, ellátni a lakosságot élelmiszerrel, meg­teremteni a független nem­zetgazdaság alapját, az ipart — egyenkénti is elegendő pró­batételt jelentettek volna, nemhogy együtt. ünnepe Hallatlanul gyors ütemet diktáltak, s az t\sö eredmény már a győzelem után alig egy évvel, 1976-ban megszületett:, kikiáltották az egységes Viet­nami Szocialista Köztársasá­got. Már ^z elnevezés maga is a távlatokat, célokat hir­dette. És még abban az év­ben húsz évre előre fogalmaz­ta meg a társadalomépítés, gazdaságfejlesztés távlatait a Vietnami Kommunista Párt, amely ott állt Vietnam népe élén a legválságosabb idők­ben is. E párt, amely sokszor tett. tanúbizonyságot a politi­ka. a diplomácia és a' had­vezetés művészetéről, most a békés építőmunkára mozgó­sított. Így fogalmazta meg ezt Pham Van Dong minisz­terelnök: - »Országunk óriási műhely, ahol mindenki a ki­tűzött célok megvalósításán dolgozik, gyakran igen nehéz körülményeik között. Egy har­minc éven át tartó háború romjain kell szocialista orszá­got építenünk. Gazdagok va­gyunk azonban bátorságban és értelemben, egy 50 milliós nép alkatók épess ég ében. Bi­zakodva, a jövőbe vetett hit­tel haladunk előre.« Vietnam — miként harcá­ban — most sem áll egyedül. A Szovjetunió, a szocialista közösség országai, köztük ha­zánk. lehetőségeihez mérten, minden segítséget megad a délkelet-ázsiai szocialista or­szágnak, s a kapcsolatok még szervezettebbé válását segíti, hogy Vietnam időközben a KGST teljes jogú tagjává vált. Az is természetes: az 50 milliós egységes ország fon­tos «rőtényezőként jelent meg Dé’kelet-Ázsiában, és nem­zetközi tevékenységének meg­határozó célja, hogy a békét és a biztonságot erősítse ott, a megbékélést keresse, szor­galmazza azokkal az álla- rriokkal, amelyek közül nem egy az amerikai agresszorok oldalán állt. Abban sincs semmi különös, hogy Vietnam — katonai csoportosuláshoz nem tartozva — ott van az el nem kötelezett országok táborában, s harcban szer­zett tekintélyét is felhasznál­va, küzd az el nem kötele­zettek és a szocialista orszá­gok kapcsolatainak erősíté­séért. Saját történelmi ta­pasztalataiból kiindulva vall­ja, hogy e két erő természetes szövetséges az imperializmus, a nemzetközi reakció, az új­gyarmatosítás elleni harcban. E zt az elvi politikát mi­nősítették kihívásnak Pekingben, s látnak a szocialista Vietnamban gátat nagyhatalmi terjeszkedésük útjában. Vietnamnak alig több mint három év béke után újra védelmének erősí­tésére kell a figyelmet és a forrásokat összpontosítania. Délnyugaton meg-megújuió — Egy részét, darálás után még ki tudjuk szórni. Persze a darálás során sok műtrágya­por is keletkezik, amely ala­posan eltolja a szórásképet, de legalább nem marad táp­anyag-visszapótlás nélkül a talaj. — Úgy tudom, a megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai állomás szakértője már vett mintát a »friss szállítmány­ból«. — Azonnal értesítettük, a minta azóta már a pécsi labo- í’atóriumban van. Feltételez­zük, hogy a szállítmánynak a tartalmi értéke sem teljes. Szeretnénk valami kártérí­tést, vagy utólagos árenged­ményt elérni. A nagybajomi tsz 7 millió forintot költ évente műtrágyá­ra. Az elnök szerint még­sem elsősorban az anyagiak miatt emeltek szót. Erkölcste­lennek érzik ezt a »tsz-be jó lesz« szemléletet. Bár korábbi beszélgetések­ből tudtam a választ, most is­mét több gazdaságban érdek­lődtem a műtrágya minőségé­ről. A csökölyi tsz elnökének véleménye mintegy sommázta a többiekét. — Nálunk sem ritka a »zsákba zárt kőszikla«, de le­daráljuk és kiszórjuk. Nem Komolyabbak, fegyelmezettebbek Katonák civilben — Nézze ezeket a fiatalo­kat. Most szereltek le. Még a mozgásuk is más, mint az­előtt volt. Határozottak, fe­gyelmezettek. Jót tett nekik az a két év! Nagy a zaj a Kaposvári Villamossági Gyár 2-es gyár­egységének forgácsolóműhe- l.ycben. Az eszterga-, a ma­rógépek mellett fiatalembe­rek szorgoskodnak. Kísérőim — Tóth József párttitkár, He­gedűs Lajos szervező titkár és Huszár Lajos KISZ-titkár — nagy szeretettel beszélnek a fiúkról. — Ketten most szereltek le, hárman pedig tavaly — mond­ja a KISZ-titkár. — Tedd hozzá, hogy kettőt tözülük most ajánl a KISZ- szeevezet párttagnak. A párt- szervezet tizenkét fiatalt vett föl — közöttük hét nőt — KISZ-ajánlással 1976 óta. Mi odafigyelünk a fiatalok fejlő­désére, munkájára — mondja a párttitkár. — S különösen azokra, akik helytálltak a hadseregben. Magyar Mihály éppen hen­gereket esztergál, amikor megállunk a gépénél. A sző- I ke fiatalember a forgácsoló KISZ-csoport bizalmija. Már nős, van egy kislánya is. Há­romszoros kiválóként szerelt le. — Innen vonultam be, s a leszerelés után ide jöttem vissza. A katonaságnál sem estem ki a szakmából, mivel a javítóknál esz.tergàlyos vol­tam. Ügy érzem, hogy sokat adott nekem a katonaság. A politikai oktatás is változtatta a szemléletemet. Amikor a pártcsoportbizalmi megkérdez­te, szeretnék-e tagja lenni a pártnak, örömmel mondtam igent, mert jó a közösség ná­lunk. A túlsó oldalon, marógépen dolgozik Visnyci Zoltán. Itt volt ipari tanuló, felszabadult, innen vonult be határőrnek, s kétszeres élenjáróként szerelt le. Társaival meg-megtárgyal­ja a két év eseményeit. — Változott-e? — Sokat... Ügy érzem, hogy komolyabb, fegyelmezet­tebb vagyok. — A kollégák is mondják? — Igen. A határőrségnél is tevékenykedtem a KISZ-ben. most ide jelentkeztem át, i ugyanis Polányból járok be, s azelőtt ott voltam KISZ-tag. A forgácsolóval szembeni kis műhelyben Móricz Gyula mintaasztalos, érmen egy csi­szol ókorongot készít. A lesze­relés után lett KlSZ-vezető- ségi tag, most pedig párttag­nak ajánlja’ az alapszervezet. Érdekes arcú fiatalember, kék szeme jóságot tükröz. — Komolyodott a hadsereg­ben? — Én már előtte is komoly voltam. Látja, hogy meglepődöm, s hozzáteszi. — Idősen mentem be .... Már azelőtt is kerékpároztam, I katonaként szintén sportoltam, így árián sport felelős lettem a KlSZ-vezetőségben. Tíz éve : vagyok KISZ-tag. s megérett ' bennem az elhatározás, hogy párttag legyek. Hívtak is, je­lentkezzem. Barna, szemüveges fiatal­ember a forgácsolóműhely ve­zetője, Bartos István. Ű szin­tén KISZ-tag, közelről ismerd a fiatalokat. — ?Ai a véleménye a kato­naviseitekről? — Minden szempontból elég nagy a változás. Ha sorra ve­szem, akkor erősebbek, más a magatartásuk. Levetkőzik például a fiatalos komolyta­lanságot. Meglátszik az a két év. Komolyabban veszik a gazdasági munkát, s ez a tel­jesítményükön, a minősében is érződik. Sokan a katonai szolgálat előtt, alatt vagy után megnősülnék, s ez is számít. Sok a fiatal nálunk, sokan bevonulnak, egy-két ki­vételtől eltekintve azonban ugyanide jönnek. vissza Utá­na. — Senki se ment máshova — szól közbe a KISZ-titkár — az utóbbi egy-két évben. Hegedűs Lajos szervező tit­kár szerint az a legfontosabb, hogy a pártcsoport, a KISZ- szervezet figyelemmel kíséri a leszerelők sorsát. terveit, így minden lehetőség meg­van arra, hogy feladatokkal bízzák meg, megválasszák ki- sebb-nagyobb tisztségekbe, aztán a pártba ajánlják őket. Katonaviselt fiatalok: Ter­vekkel tele veszik fel újra a civilruhát. Hetek-hónapok telnek el, mire belezöliken- nek a. polgári életbe. Éppen ezért igénylik, hogy megértő­én segítsék őket. Ügy, ahogy ezt a villamossági gyárban és még sok helyen teszik. Lajos Géza kambodzsai betörésekkel kényszerül számolni. A provo­kációkat immár háborúvá szé­lesítő kambodzsai rendszer mögött Peking áll. Mindez párosul a közvetlen nyomás­sal. Peking gátlástalanul, ön­ző céljaira használja fel a Vietnamban élő kínai kisebb­séget, teljesen beszüntette a korábban Vietnamnak nj'új- to-tt segítséget. Hanoi már sok javaslatot tett Kambod­zsának és Kínának, hogy bé­késen, tárgyalások útján ren­dezzék a határ- és nemzeti­ségi problémákat. Javaslatait azonban minden esetben visz- szautasították. Nehéz külső és belső felté­telek között ünnepli*tehát à köztársaság kikiáltásának 33. évfordulóját a vietnami nép. De nincs egj’edül. A vi­lág haladó erői — köztük hazánk — ott állnak mel­lette, szolidárisak vele, mun­kájában és az új fenyegetések elleni küzdelmében. «6 Z. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents